Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-16 / 39. (3888.) szám
1936 február 16, vasárnap. Szánhatván éve született, száz éve, hogy meghalt. Elég-e ez a két számadat arra, hogy emlékét idézzük: egy olyan költőnek, aki — mára divatjamúlt versformákban elavult műfajt ínívelt: Ódákat irt görög-római, klasszikus versmértékben? — Tele vannak tűzdelve ezek a magasröptű — ma bizony igen fellengzősek tűnő költemények mitológiai képekkel, ókori uta lásokkal, amiktől ma a középiskolás diák is irtózik, hiszen semmi lelki közösséget nem érez a jelen élő élete s az ezer esztendőkkel ezelőtt Idmult olimpuszi világ között. Vagy lehet-e példa a ma emberének egy olyan élet, mely zajtalanul, csöndes szemlélődésben múlt el száz év előtt egy egyszerű falusi kúria négy fala közt, mikor a mai ember világot mozgató eszméket, vagy idegizgató szenzációkat szakaszthat tőrül, úgyszólván a történés pillanatában, a rádióhullámok közvetítésévé!? Mi értelme van annak, hogy Berzsenyi halálának százéves évfordulóját is ideiktatjuk a centennáris ünnepségek sorozatába? Mi ez? Divat? A véletlen kihasználása? Dicsekvés régi nagyságunkkal a törpe jelenben? Vigasztalódás, hogy voltunk legalább, ha ma valahogy sehogy- se vagyunk? Útkeresés az uttalanságunkban? Menekülés a múltba, mert hegy a mai ember kételkedve fogadja a kortárs sok tetszetős, de később csalókának bizonyult eszméit, a múltban keres támpontokat? Világító tornyokat a jelen ködében? Valahogy igy van. Azok a száz éve született, vagy meghalt akkori nagyságok jövőnek álmodták a mi múltúnkat s az álmuk valóra vált, mert nagyon tudtak akarni. Talán a példájuk nekünk is lehetne útmutató fároszunk. Valahányszor megindul a toliam dicsérni a „százéveseket“, minden írásom refrénje egy volt: Beleilleszteni az örök életű nagy halottat a maga korába, megkeresni életének összefüggéseit az ö korának forrongó eszmevilágával, ezen a példán elindulva, megkeresni a mi életünk összefüggéseit a magunk korának eszmevilágával és áni, érezni, szólni, tenni, — nem úgy, ahogy a fölidézett emberi nagyság akkor élt, érzett, szólt, tett, de, — ahogy ma élne, érezne, szólna, cselekednék. Ha ezt az átértékelést nem tudjuk megvalósítani lélekben, akkor minden ilyen centennáris ünnepség valóban csak divattá aljasodik, üres dicsekvéssé letűnt nagyságunkkal, melyet föltámasztani nem tudunk többé, mert az 'akaratunk kevés hozzá. Ám, ha hasznosítani akarjuk a múlt példáját, ne vigasztaljuk magunkat, hogy volt egy Berzsenyink is, mert vigasztalni csak a végleg elesettet kell s a vigasztalás célja nem lehet más, minit az elmúlás fájdalmának könnyítése. 1776—1®$6 Irta: Szihlay Ferenc Kazinczy a nyelv megújításával, hajlékonnyá tételével kezdi el a munkát. — Mindenki példát keres idegen, nagy nemzetek műveltségében. Egyik csoport a francia szellemet, másik a német erőt igyekszik beoltani a magyar törzs va- dócába. A harmadik a régi klasszikus világot támogatja föl, egy negyedik viszont a magyar humuszon nőtt, de elvadult ősfát igyekszik meg- nemesitenL De egyik munkás csoport sem jut túl a formai értékek megbecsülésén, egyik sem talál rá a lényegre. Nem akar ez lekicsinylés lenni, hiszen kellett ez az évtizedekre visszanyúló, talaj- előkészítő munka, hegy az elgyepesedett, gazossá vadult őstalaj termő és teremtő humusszá nemesüljön. Külső megítélésben, — igy szokták elrubri- kázni Berzsenyit az irodalomtörténetirók, — ő a „klasszikái irány" hive s egyben kiteljesedése, betetőzője. Vétenénk nagy szelleme ellen, ha ezt a megállapítást kritika nélkül átvennék. Igaz, hogy ódáit: költészetének gerincét klasszikus versmértékben irta, képeit, hasonlatait, még sokszor gondolatait is példányképe, Horatius költészetéből vette, de két kérdéssel világíthatjuk meg ennek okát: az egyik, hogy jutott el ide, a másik, miért tette ezt? Berzsenyi nem tanulmányai alapján, közvetlenül talált reá a klasszikus forrásra, mint Virág, Révai és Baróti-Szabó, a „klasszikus triász". Berzsenyi első ifjúkori verseit a német költők, különösen Mathisson hatása alatt irta. Köny- nyebb érzelmeinek kifejezésére a — félig érett — magyaros versformát használta egész költői pályáján át. De amikor valami fenkölt gondolatot akar nemcsak megírni, de szinte beleoltani a forrón szeretett, féitve-féltett nemzete leikébe, amikor megváltást keres a maga és fajtája számára, amikor a lelki megújhodás prófétája akar lenni, formában és lényegben, ahhoz a forráshoz fordul, mely a magyar tudáshoz, műveltséghez, jellemhez legközelebb áll, ahol a megérttetést a legkönnyebbnek hiszi, a minden müveit magyar tisztelte Horatiusbán kicsúcsosodott klasszikus erőhöz és bclcseséghez. így lett hatalmas, ösztönös, tehát ihletett költői zsenijének, tisztult magyar őserejének, elszántságának legméltóbb kifejezője műfajban az óda, formában a klasszikus, görög-római metrum. * Berzsenyi költészetének alapeszméje — elődeinek formális ujitó szándékával szemben — a | belső, a lelki megújhodás próféciája. Minden nemesen gondolkodó magyar lélekhez hasonlóan, ő is rádöbben a kegyetlen valóságra: ,,Mi a magyar most? — Rut sybarita váz", s mig a „tündér szerencsénk kényé"-nek tudja be a várható elmúlást, meglátja annak okát is, hogy ___minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvesz, Róma ledül s rabigába görnyed". A magányos töprengés kétségbeesett pillanatában megtalált negatívum, a tiszta erkölcs hiánya, a helyzetmegismerés alapja s a megújhodás kiindulópontja Berzsenyinél. Nem tud belenyugodni az elmúlás gondolatába. Keresi a magyar életben az erő, erkölcs, nemesség példányké- peit, nemcsak a dicsőnek, nagynak tudott múlt, de — ha itt-ott fölcsillan — a jelen körében is. A zép fényt látja fölcsillanni a „fölkelő nemesség" elszánt erejében s örömmel kiált föl: „Él még nemzetem Istenei" . . . ,,. . . Csak sast nemzenek a sasok S nem szül gyáva nyuiat Nubia párduca". A történések igazolják azonban, hogy a büszke, fegyveres erő, az elszántság nem lehet már egyedül megváltó hatalom. Másütí kell keresni a megújhodás forrását. így jut el a szellemi nagyság csodálatához is s mint a villám robban ki leikéből a tömör alapgondolat: „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet". Nem a múlt nagyjaiban találja meg tehát a követendő példákat, de a jelen kimagasló egyéniségeiben, akik azt az alvó nemzeti lelket éb- resztgetik vagy ébreszteni elhivatottak. — Ódákat szentel mindenkinek, akiben megtestesülve látja az emberi értékeket Felsőbüki Nagy Pál, Esterházy Miklós hg., Festetich László, Teleki László, Széchenyi Ferenc, Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Görög Demeter stb. nevét örökíti meg, — de sohasem hízelgő panegyru- sokban. — Nem személyeket dicsér, de a személyeken át a nemzetszeretet legszentebb érzelmeit, az erkölcsi erő legtisztább képviselőit, a művelődés elszánt bajnokait állítja a megromlott nemzete elé s a bennük föltalált erényeket, esetleg csak erénycsirákat az általános nagy eszmék magaslatára emeli. Egyéni érzelmeit kivePoziony, Kana, Turícirenimárion és lönös jelentősége" annak, hogy Berzsenyi széllé- j Besztercebánya lesz a szloventzkAi mét idézzük, az az uj kérdés merül föl legelőbb, m m m mm m nifw választókerület központja belemagyarázás nélkül nagyon sok hasonlóságot találunk a két korszak között — ami az életet meghatározó jelenségeket illeti —, csak persze az élet időszerű tartalma, a kort irányitó eszmevilág cserélődött ki az akkor megindult világhaladás folyamán. Ma is, akkor is egy uj korszak, uj életforma vetíti előre fényét, vagy árnyát, mert a régi eszmék ideje lejárt. A társadalmi formák elavultak, mindenkh aki jobb az átlagembernél, érezte a megújhodás szükségességét. A lelkeket izgatottság szállja meg. Valami feszültség lesz úrrá rajtuk, mindenki keresi a megoldást. A nemzetközi helyzet zűrzavaros. Napóleon „Gallia Sándora" — mint az egy személyben megtestesült világakarat — „nemzeteket temet és országokat alkot". Mindenki érzi magyar földön, hogy ebben a világkataklizmában a leghamarabb azok a nemzetek pusztulhatnak el, melyek könnyűeknek találtatnak, ha megmérettetnek. A nemzet legjobbjai riadva ébrednek a szomorú önmegismerésre, hogy a magyar ilyen halálra szánt nép. — Lázas munka indul egy világos cél felé, de keresni való uttalan utakon: fölemelni a nemzetet süllyedtségéből, erőssé, ellentállóvá tenni a fenvegető. veszéllyel szemben. Ahogy a cél világos, úgy nem lehet kétséges az az erő sem, mely a cél felé hajt s itt lehetünk büszkék nemzeti egyéniségünk legalapjára, törhetetlen idealizmusunkra. Az égető veszélyben egy erőforrásra ismert a vajúdó korszak minden irányitó egyénisége: a szellemi és erkölcsi értékek mindent legyőző s minden veszedelmet kiálló hatalmára. Az egész korszak minden öntudatos magyar vezéralakja a nemzeti művelődésben, az erkölcsi értékek kifejlesztésében látja a megmentő eszmét. ♦ Ennek a lázas munkának, teremtő és megváltó akaratnak a legöntudaíosabb, legmélyebben látó és legtisztább erkölcsű képviselője Berzsenyi Dániel. titi magából s — ahogy egy életrajzírója mondja — „az értelem fenköltségéve! t árg yíl ag o si í j a". Ezzel a költői gyakorlattal magával már kettős célt ér eL Megvilágítja egyrészt a nemzet- fönntartó és a haladást elősegítő örök értékeket, másrészt a múlt ábrándképei helyébe élő tekintélyeket állít a társadalom elé s ezzel az általános, filozófiai eszmék gyakorlati alkalmazásának lehetőségét is megmutaitja. Sokam félreértették ezeket a látszólag egyéneket dicsérő ódákat, igy Kazinczy is szemére vetette egy levelében, hogy valódi értékén fölül hizeleg hg. Esterházy Miklósnak, mikor igy ir: „Szép a borostyán s győzedelem szekér. Szép a vitéznek sebhelye homlokán. — De Félisten, akit nimbusával A hatalom s tudomány ragyogtat". Pedig Berzsenyi harmadik, célja ódáiban éppen az volt, hegy a nemzet vezetésére elhivatott férfiakat a valódi korszerű cselekvésre nevelje, gondolkodásukat a tetszetős s a magyar, diszelgésre hajlamos külsőségekről a lényegre, a belső fejlődésre, a tudomány és költészet értékelésére állítsa át. Kazinczy szemrehányására is ezt feleli: „Nem hizelkedés ez, de igen finom és alattomos szemrehányás". így lett Berzsenyi az erkölcsi nagyság, a mély vallásosság, a mélyreható tudás, a költői szépség meggyőződéses hirdetője a feszült idegzetű, útkereső korszak igazi, váttesszerü nevelője, prófétája. Hogy mennyire eltalálta a korának hangulatát, vágyakozását, lappangó, szinte tudat alatt élő áhitását valamire, ami megváltást hozhat, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy nevét, tekintélyét már a kéziratban, kézről-kézre járó ódái megalapították, mielőtt egy verse megjelent volna s hogy verseinek első kiadására — lutheránus létére — a pesti szeminárium növendékei gyűjtötték össze a pénzt. Általa nyert öntudatot a magyar társadalom, bizalmat a jövőben, bitet az életrevalóságában, ö merte öntudatosan kifejezni ezt az önbizalmat: " • • v „Ordítson orkán, jőjön ezer veszély: Nem félek" ..... ... „Nem a sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat". Biztos hittel taníthatta: „Nem tenger, nem egyéb belyhezet alkotá A nagy népeket és nagy birodalmakat: Minden nép, ha javát ismeri, nagy szabad S boldog minden időn s helyen". És: Turnszeverinben a román fasiszták tűzharcba keveredtek a csendőrökkel Az összetűzés áldozatni közüt áUitótag többen meghaltak Turnszeverin, február 15. Romániában szinte napirenden vannak a jobboldali politikai kilengések, amelyek nem egyszer véres tűzharcban robbannak ki. Pénteken délután a cuzisták nagyobb csoportja rohamot intézett a román nemzeti parasztpárt íurnszeverini székhaza ellen. A támadók közelharcba keveredtek a székház őrizetére kirendelt csendőrökkel és amikor karhatalmi megerősítés érkezett, a cuzisták lövöldözni kezdtek a csendőrökre. Több csendőr megsebesült. A csendőrök parancsnoka erre elrendelte a fegyverhasználatot és sortiizet vezényelt. Mindkét részen többen meghaltak és súlyosan megsebesültek. A halottak és a sebesültek számát nem lehetett még pontosan megállapítani, mert a hatóságok nem adtak ki semmiféle hivatalos közleményt az esetről. Valcca faluban ugyancsak összeütközésre „Tedd a durva getát a Tiberishez, és A hét hegy lakosit Bospo-rus öblihez: Barlang lészen amott a Capitólium S itt uj Róma emelkedik". Tiszta erkölcs, nagyság, bölcseség, tudás, akarat, tetterő, önfeláldozás a közéletben, — epikureusi józanság: életkedv, tisztaság, szépség, megelégedettség, igénytelenség a magánéletben: ime, ezek az életelvek, melyek szerint Berzsenyi maga él, amiket érez, amiket hirdet a ma már megujhodott magyar nyelv pompázó erejével s amelyek szerint való cselekedetekre bírja a nemzet vezető egyéniségeit s azok példáján az egész társadalmat. Ha le akarjuk vonni a magunk számára Berzsenyi száz évvel ezelőtt lezárult életének tanulságát, nagyon könnyű a dolgunk. Még csak átértékelnünk sem kell tanítását, hiszen minden, ami költészetének tartalmát képezi, nem koronként változó eszme, nem életmódhoz alkalmazkodó fölületes életelv, de örök emberi értékekről szóló prófécia, mely minden sorsváltozásban változatlan s az igazi humánum legbiztosabb alapja marad. — Magunkat tiszteljük meg azzal, ha bensőségesen megünnepeljük az emlékét, ha föl tudunk emelkedni abba a tisztult légkörbe, melybe az ő magányban tüzesedet!, önmagától kigyult lánglelke föllobogott s bizó öntudatunk I forrása lehet, ha a nagyság általa megrajzolt képeiben magunkra tudunk ismerni, — de csak szigorú, kíméletlen önvizsgálat után. A Bésiisservele A jól ismert „Puhlmann-tea" k tűnő ellenszere ezeknek a nehézségeknek. Primár hatása mindenekelőtt abban áll, hogy lélegzési nehézségek esetén feloldja és neutrali álja a nyálkavá’adé okát. Ilyképen megszünteti a köhögési és krékogási ingert s ezáltal kitűnő szolgálatokat tesz. Minden gyógyszertárban kapható. Csehszlovákiai főlerakata Znaimban: „Apotheke zum weiűen Engel“ S. Wantoch, Znaim, Fiittergasse 13. Abt. 664, BERZSEHYi eálIEL f ^ gyorsan seg.t züleü-és végtaggal^ meghűlésnél.’Legyen bizaiomnKa| . meggyőz. Orvos szakvé emé|p$j ^ nvek. Minden ryósryszert árban 5 lyel. Eszerint megszűnne a nagyszombati, érsekujári, liplészentmiklósi és eperjesi választókerület. Illetékes helyen való érdeklődésünkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a kérdéses novellát a kormány a parlament legközelebbi üléseinek egyikén nyújtja be. Prága, febr. 15. Egyes lapok jelentése szerint® a választási törvény novellája Szlovenszkón | a mai öt választási kerület helyett négy kerii-® letet létesítene és pedig Pozsony, Kassa, Tu-y rócszentmárton és Besztercebánya székhely-jj került a sor a cuzisták és csendőrök között s ez alkalommal több csendőr és három tiintető cuzista súlyosan megsebesült. A cuzista tüntetők megtámadták a nemzeti parasztpárt egyik propagandaautóját is. A parasztpárt védögárdája azonban még idejében megérkezett és rövid kézitusa után szétverte a támadókat.
