Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-01 / 1. (3850.) szám

I -ír ÍIMIBHV 1936 január 1, szerda* Vallásfeiekezeti és világnézeti ellentétek a közös magyar lelkiség problémájában Irta: Gömory János Szellemi harcban sohasem szabad a szeretet ellen véteni. A közös magyar lelkiség megteremtésének gondolata a szlovenszkói magyar kisebbség éle­tében mind népszerűbbé válik. Hova-tovább nyilvánvaló lesz, keserű tapasztalataink figyel­meztetnek bennünket arra, hogy az itt élő ma­gyarság csak őszinte testvéri összefogással mentheti meg létét a lassú fölmorzsolódástól. Itt nem engedheti meg magának senki és semmiféle szervezet, hogy külön utakon vagy pláne má­sok legázolása árán csináljon magyar politikát, teremtsen exkluzív magyar társadalmi életet. Ennek a fölismerése teszi érthetővé, hogy épp az újabb nemzedék ma már programjába veszi az osztálytalan egységes magyar társadalom megteremtésének gondolatát. Nem politikai, közgazdasági és kulturális elméletek, származ­zanak azok bármily nagy gondolkodótól, de — ismétlem — kisebbségi sorsunk, maga a gyakor­lati élet tanított meg bennünket arra, hogy fönnmaradásunknak biztosítása megköveteli tő­lünk összes erkölcsi, szellemi és anyagi erőink­nek koncentrálását és az ezek elé gördülő aka­dályoknak kérlelhetetlen eltávolítását. Jól tudjuk azonban, hogy a szlovenszkói kö­zös magyar lelkiség, az osztálytalan egységes magyar társadalom létrejöttének ezer és egy akadálya van. És ezeknek leküzdése — ha is­merjük ezt a széttagolt, atomizálódó magyar életet — heroikus munkát kiván. Igen nagy ba­junk, hogy nincs semmi nagyvonalúság a mi szlovenszkói társadalmi életünkben, nincs ma­gasztos cél, amely magával ragadná, állandó lelkes feszültségben tartaná ezt a tespedésbe, letargiába süllyedt magyar közéletet. Bennün­ket sem a kultúra, sem a közös gazdasági érdek nem kovácsol egységbe. Nincsenek kialakult közös eszményeink, közös vágyaink, törekvé­seink. A partikulárizmusba fulladt társadalmi élet pletykákon tengődik, amelyek végigjárják — azt sem tudni, hogyan — az egész Szloven- szkót; kanapé processzusok, egymás meggyanu- sitása alacsony színvonalúvá teszik a magyar társaséletet. Legtöbbször nem alkotó munkában, de vádaskodásokban, gyűlölködésekben, negatí­vumokban merül ki tevékenységünk. Ha valaki vagy valakik mégis megkísérlik az alkotó mun- kát, bármily nemes is ez elhatározásuk, bármily önzetlen is cselekvésük: mihamar a gyanúsítá­sok mérgező nyilzáporában buknak el a közélet porondján. Lehet, hogy túl sötét képet rajzolok ldsebbsé- j gi életünkről. De ma már minden jószándéku magyar meghökken a sebek láttán, amelyek ki­sebbségi életünk organizmusát borítják S min­denki belátja, hogy ma nekünk, kisebbségi sors­ban élő magyaroknak szükségünk van minden olyan, esetleg már meg is lévő konstruktív mun­ka kiépitésére, amelyben a kisebbségi magyar | társadalom lelkiegységének a megteremtése a cél. Az itt élő magyarságot ily magasztos cél 1 szolgálatába állítani magában véve is nagy do- ' lóg. Ha e célkitűzés nyomába gyakorlati mun- [ ka lép, úgy ez közéletünkre fölfrissitő hatással j leend és tisztább, egészségesebb légkört teremt. Ha pedig a munka eredményeket is tud fölmu­tatni, ezeket az élniakarás és tudás nagyszerű megnyilvánulásai fogják követni. Igen, nincs ; annál fölemelőbb, önbizalmat keltőbb érzés, mint ha tudjuk, hogy létért folytatott küzdel- ; műnkben szerető lelkek, ez esetben ezerek és ezerek együtt éreznek velünk. Ily munka után való vágyódásnak több jelét látom ma már egészséges megmozdulásainkban. * Feljebb említettem, hogy a szlovenszkói kö­zös magyar lelkiségnek ezer és egy akadálya van. Ezek közül itt csak egyet említek: a val­lásfelekezeti ellentéteket. És pedig azért, mert ez nemcsak a mi kisebbségi életünkben, de lehet mondani, századokon át hol nagyobb, hol ki­sebb mértékben az egyetemes magyarság életé­ben is bontó erőnek bizonyult. A vallásfekezeti ellentétek kiküszöbölése legnagyobb államfér- fiainknak okoztak sok fejtörést a múltban. De ne érttessem félre! A közös magyar lelki­ség megteremtését nem olyképen gondolom, hogy a magyarság mondjon le például vallásos meggyőződéséről és egyházi téren a szervezke­dés munkájáról. Az egyes egyházak között lévő válaszfalak ledöntése a vallásos meggyőződés sérelme nélkül nem igen képzelhető. Ezeket a válaszfalakat ne is igen bolygassuk, már csak azért sem, mert ezek megdöntésének már csak a kísérlete is káoszt idézne elő közéletünkben. Elkeseredésre, gyűlölködésre adna okot. anél­kül, hogy az ilyen akció elősegitené a nemzeti egvség létrejövetelét. Hogy azonban ez a kényes kérdés közmeg­nyugvást keltőén megoldható, erre — és ez az­tán igazán örvendetes lehet reánk nézve — itt Szlovenszkón találhatunk példát. Kísérlet ugvan ez is, de amelynek őszinteségében kételkedni nem lehet, annyira reális és annyira számol a [vallásos meggyőződés érinthetetlenségével. Csak jóakaratu magyar emberekre van szükségünk a különböző felekezetek táborában, akik, ha kö­vetik e példaadót, eljön az az idő, amikor a felekezeti és világnézeti ellentétek nem lesznek akadályai annak, hogy az itt élő magyarság kö­zös lelkisége kialakuljon és hogy magyarságunk­ban egyek legyünk Szlovenszkó földjén. Dr. Pfeiffer Miklós kanonoknak az Uj Élet decemberi számában megjelent cikke, amelyben hozzászól a most lezajló Pázmány-jubileumhoz, erősít meg engem e meggyőződésemben. Itt nem térek ki a modern történelmi kutatás ama újabb értékeléseire, amelyekkel Pfeiffer a reformá­ciót, Pázmány nagy alakját elibénk álltja. Ha­bár oly sok megértés van ezekben, hogy érde­mes volna ezekkel külön foglalkozni. Pusztán egy-két megállapítását ismertetem, amikor ta­nulmányából ezeket idézem: .. katolikus érté­keink rendszeres, intézményes és megszervezett ápolásáról soha, semmiféle körülmények között és senki kedvéért le nem mondhatunk. Akkor sem, ha valaki a „nemzeti egység" helytelenül fölfogott jelszavát helyezné ezzel szemben. Ugyanekkor leszögezzük azt is, hogy a bár más vallásu, sőt más világnézetű, de egy nem­zetbeli nemzettestvéreinkkel való közös munká­ról sem mondhatunk le: hisz ezt is Isten ren­delte az által, hogy nemzeti differenciálódás és egyben a más nemzeti szolidaritás adottságát nyújtotta." íme itt van tehát a mi problémánk, amelynek megoldásánál Pfeiffer Miklós Páz­mányt hívja segítségül. „Ma évszázados ana­kronizmust követne el — Írja Pfeiffer máshe- lyütt — az olyan katolikus (és természetesen az olyan hivő protestáns), aki a szellemi harc él­vonalát a katolicizmus és protestantizmus esz­me küzdelmi frontján látná (éppen talán Pázmányra hivatkozva); ma, amidőn — ssssm mm Mécs László: MENETREND SZERINT A tavasz-expres&z befutott ragyogó kerekekke.. Az égen szalutált a Nap: aranysapikáju főnök. Rögtön virágos kedve lett a földön fának, fűnek. Zenével telt meg a világ, a rét meg gyermekekkel. S egy éjjel menetrend szerint elrobogott örökre. És jött a nyár és ment a nyár, egy fél percet se késve, És jött és ment az ősz-vonat, ködöt fújt a vetésre. A Hold fázósan szalutált s merengett a ködökre. És jött a tél és ment a tél keményen mint a végzet. Meséből jött s mesébe tűnt egy édes margaréta. Egy fácán szállt a nád közül, mint szép színes rakéta, pont akkor járt ott egy vadász, lőtt s a fácán elvérzett. így jön-megy szívbe szerelem, virágba mézes illat így ment apám. Az életét ma már mesének hinnéd, így jött a Föld a semmiből s így fut el egyszer innét, így jött Siralomvölgy felé a betlehemi csillag. így jöttem én is pontosan. Félelmes menetrend ez! Egy titkos Akarat tolat kínokra, örömökre. S már be van irva az a perc, amelyben majd örökre elvágtatok s pár szerető szívben rettentő csend lesz. Százhetven családot, ötszáz gyermeket ajándékozott meg a magyar nemzeti párt pozsonyi karácsonyi akciója Pozsony, december 31. A magyar nemzeti párt pozsonyi sajtóosztálya közli: A tél beálltá­val keserű gond szállta meg a pozsonyi és kör­nyéki magyar munkanélkülieket és családjaikat. A súlyos gazdasági helyzet kötelességévé tette a magyar társadalom azon részének, amelynek még megvan a kenyérkereseti lehetősége, hogy bajbajutott magyar testvérei segítségére siessen, A magyar nemzeti párt pozsonyi helyi szerve­zete, illetőleg főtitkársága — amely a pozsonyi és pozsonykörnyéki magyar munkássággal, il­letőleg ennek munkanélküli rétegével is szoros és állandó kapcsolatban van — már az ősz fo­lyamán a sajtó utján felkérte a magyar társa­dalmat, hogy pénz- és élelmiszer-, valamint ru­hanemű-adományaival siessen nyomorbaj ütött magyar testvérei segítségére. A felhívásnak impozáns eredménye volt. Megmozdult a magyar társadalom, nemcsupán a polgárság, de a kenyérkeresettel bíró, magyar nemzeti alapon álló munkásság is és az adomá­nyok nap-nap után érkeztek. Ezekből az adomá­nyokból sürgős és indokolt esetekben időköz­ben is történt kiutalás, azonban az oroszlánrész a karácsonyi magyar akció keretében került ki­osztásra. A Szeretet Ünnepére a magyar nemze­ti párt pozsonyi helyi szervezete és főtitkársága 170 magyar családot részesített élelmiszer- utalványban, illetőleg élelmiszeres csomagban, mely csomagok lisztet, cukrot, zsírt, babot vagy kávét tartalmaztak. Ezen kivül 75 magyar fiú és leány részesült elsöminősé- gü cipőben, amelyeket helybeli magyar iparo­sok készítettek munkanélküli magyar segé­dek alkalmazásával. Nagyszámú magyar gyermeknek jutott meleg BSBBHBBRB alsónemü, harisnya, pullover stb, úgyszintén a rászoruló magyar Ínséges felnőttek is részesül­tek élelmiszerben és ruhaneműben, Ilyképpen mintegy 500 magyar szegénygyermek jutott oly karácsonyi ajándékhoz, amelyre a legna­gyobb szüksége volt Ebben a karácsonyi karitatív-akcióban, amely párját ritkító sikerrel járt, a pozsonyi, dom- kappeli, ligetfalusi, zabosi, auliesli és íőrévi ma­gyar munkanélküliek, illetőleg ezek gyermekei részesültek. Megállapítást nyert, hogy oly családok is akadtak, ahol nem volt kenyér- kereső, de tizenkét gyermek várta a betevő falatot és a cipőt, ruhát Sajnos, bármily szép eredménnyel is járt ez a felkarolás! akció, még mindig akadtak, akik rá­szoruló érdemesek, de nem volt lehetőség őket is segélyezni, ezért felkérjük a magyar testvéri összetartozás szent érzésénél fogva mindazokat, akik oly helyzetben vannak, hogy adakozhatnak, akár pénz, akár ruhanemű vagy élelmiszer alakjá­ban, támogassák továbbra is a magyar segítés e módját, amelyet a tél folyamán folytatunk. A karácsonyi magyar felsegélyezési akcióra adományozóknak, a magyar társadalomnak, az ugyancsak adakozó néhány pozsonyi kereskedő­nek és mindazoknak, akik ily célra adakoztak, illetőleg az akciót előmozdították, ez utón fejez­zük ki hálás köszönetünket és kérjük reájuk Is­ten áldását. A magyar nemzeti párt pozsonyi helyi szervezetének elnöksége, illetőleg a magyar nemzeti párt pozsonyi főtitkársága. lip ilfifiiiiliíiii január 11-én. minden Krisztus-hívőnek, de általán minden Isten- és erkölcs-hivőnek közös fronton a helye. Aki ma nem itt látná a főhard teret, hanem a katolikus—protestánk kontroverziában, az a mai korra nézve nem értette volna meg Pázmány szellemét." Érdekes Pázmány lelki világának ez az újszerű értelmezése! „Nemzetszeretetet és ugyanekkor más nemzet megbecsülését Páz­mánytól lehet tanulni. Soviniszta nemzeti kizá­rólagosságot azonban nem!" Pázmány az egye­temes magyar érdektől áthatva megtalálta a jó­indulatú beállítottságot az erdélyi fejedelemség­ben is, noha ez túlnyomóan protestáns jellegű volt." Lehet a Pázmányról alkotott két>e dis- kusszió tárgya. Ezt megengedjük, de jól értsük meg itt a kellőképen meg nem becsülhető érték az a konzekvencia, amit Pfeiffer Miklós Páz­mány jellemzéséből levon: „Tanuljuk meg ezért Pázmánytól — mondja Pfeifíer —, nemzeti kö­zös föladatoknál az együttműködést nem-kato­likus nemzettestvéreinkkel." Tanuljuk meg tőle a rombolás és pusztulás veszélyei közt is bíz­vást építeni. (A harmincéves és török háborúk közepette emel egyetemet, nyomdát!) Mi duna- medencei és annak környékén lakó különféle népek: tanuljuk meg tőle a földrajzi adottság vaslogikájából folyó, mindnyájunk számára ége­tően sürgős egymásrautaltság szükségességét! (Ha ezt mondom, nem politizálok, de létfönn- tartástant, tehát egyúttal erkölcstant hirdetek.) Csak következetes Pfeiffer Miklós önmagá­hoz, amikor e magasztos elveket hangoztatja a Pázmány-jubileummal kapcsolatban. Nekem az az obejktiv tapasztalatom, hogy Pfeifíer mindig őszinte és igaz. E kijelentéseiben is az. Problé­mánk megoldását nem abban látja, hogy tagad­juk meg hitbeli meggyőződésünket. Nem! 0 maga törhetetlen katolikus hitbeli meggyőződé­séről e tanulmányában többizben tesz tanúbi­zonyságot. A magyar katolikus hitélet fölvirág­zása magyar kisebbségi szempontból is nagy érték. Ezt mint nem-katolikus amikor elisme­rem, csak azt kívánom, hogy a magyar protes­táns hitéletnek is legyenek ilyen, a modern élet­tel számolni tudó lánglelkü apostolai. Nem áltatom magamat a tekintetben sem, hogy a kü­lönböző egyházak vetélkedni fognak a jövőben is. Föltétlenül kívánatos azonban, hogy Szüllő Gézának a pártokra vonatkozó szavait mi is figyelembe vegyük: a vetélkedés versengéssé ne fajuljon. Mi is szögezzük itt le Pfeiffer Miklós­nak Pázmány-tanulmányában használt nagysze­rű szavait: „A szellemi harcban sohasem szabad a szeretet ellen véteni." A vallási, illetve világnézeti ellentétek tehát meg vannak, azokat megszüntetni szinte lehe­tetlen; sőt ez a differenciálódása a magyarság­nak, az egyházi és világnézeti intézmények mun­kássága végeredményében javára van az összes­ségnek. Viszont az is igaz, hogy ezek az ellen­tétek könnyen elfajulhatnak. Már csak ennek el­kerülése céljából is meg kell teremtenünk a ma­gyar lelkek testvéri közösségét. Ma már mindannyian érezzük, hogy a közös magyar lelkiségre égetően szükségünk van. Ho­gyan volna lehetséges ennek megteremtése? Er­re a kérdésre Pfeiffer Miklós szóban és írásban, elméletben és gyakorlatban már megfelelt. Ez a felelet igy hangzik: Egyetemes magyar szervezkedés is kell; val­lási és világnézeti alapon történő szervezke­dés is kell. — A szervezkedés két típusa egy­mást nem helyettesíteni, vagy kiszorítani, ha­nem kiegészíteni hivatott Tehát ugyanaz a magyar, aki az egyetemes magyar munkában vesz részt, vegyen részt a vallásának, illető­leg világnézetének megfelelő munkában is és megfordítva. Ez az esetleges ellentétek ellen a legjobb gát Azt hiszem, hogy Pfeiffer e nézetét minden jó magyar ember magáévá teheti, bármily vallás­nak és világnézetnek is a híve. Mi magyarok ezek szerint kivétel nélkül minden egyetemes magyar szervezetben otthon érezhetjük magun­kat. Az egyetemes magyarság testvéri közössé­gében helye van mindenkinek, aki itt magyar­nak vallja magát. A magyar értékekért folyó munkából senki ki nem rekeszthető. A falusi földmunkás és az iparos proletáriátus Így kerül édes mindnyájunkkal egy közösségbe. A közös magyar lelkiség nem fixa idea. de történelmi szükségesség, mert ettől függ a ki­sebbségi sorsban élő magyarság fönnmaradása. Ennek a közösségi érzésnek megteremtésében hatalmas lépést jelent Pfeiffer Miklós most is­mertetett elgondolása. 4 Kedves és célszerű ajándék * negyedik Lévai Szakácskönyv, mely 164 háziasszony legjobb receptjeiből van összeállítva. Összegyűjtötte és jótékony célra kiadta Rudnyánszky Olga Levice Léva, Honvéd ucca 57 sz. Megrendelhető ugyanott, ára 8 korona, portóval 9- korona. ijlllJll Itt li l 11 í MHBI

Next

/
Oldalképek
Tartalom