Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-01 / 1. (3850.) szám

1936 január 1, szerda. 'PRXGAI-AY^fAARHmTtAP 5 Máramarosi magyarok között Aknaszlatina, a költözködő falu A híres sóbányatelep lakosának 62 százaléka ma is magyar ■ Az épület rozogasága miatt bezárták 470 magyar gyermek iskoláját Máramaros, december vége. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldött tudósítójától.) Máramaros ... Keleti színekben tarkálló sejtelmes föld. eleven etnográfiai muzeum. Nincs népe, faja, vallása Csehszlovákiának, amelynek itt nem volna otthona. Él itt ma­gyar, többségben, kisebbségben, szórvá­nyokban. Vannak színtiszta román falvak, németajkú telepek, zsidótöbbségü községek, nagy tömegekben ruszinok, huculok, jelen­tős számban csehek, kisebb százalékban szlovákok, egynémely helyütt lengyelek, a centrumokban orosz és ukrán emigránsok. A tizenegyféle nyelv bábeli zavarában az idegen kábultan áll, a máramarosi azonban pompásan tájékozódik. Amilyen soknyelvű, olyan sokhitü is Máramaros népe, de bár­melyik felekezethez is tartozzon, vallásos meggyőződése mély s misztikummal teli. Máramarosban „minden mozog* És ez a soknyelvű, sokhitü, sokfaju nép hihetetlen leleményességgel, csodálatos szí­vóssággal fakaszt életet a föld színén, a föld mélyén, de még a viz hátán is, gyorsan surranó tutajain. Helyhez kötött foglalkozá­sa csak kevésnek van, mert a válság a hely- benállókat befagyasztja, aki élni akar, an­nak mozognia kell. Máramaros pompás vi- talitásu népe alkalmazkodik is ehhez a kor­parancshoz és nyüzsgő akváriummá vará­zsolta ezt a három állam fináncaitól körül- állt országrészt. Tízezres tömegek hullám- zanak itt, percnyi megnyugvás nélkül. Úgyszólván mindenki utón van, ki gya­log, ki vonaton. A gyalogszerrel járók a határt képező Ti­sza hídjait rójják napestig hozva és szál­lítva szabadon vagy titkon a megengedett és tiltott holmit, hogy azután a vonatonjá- rók tovább vigyék az ország minden részé­be. A Kassa felé menő gyorsvonatok hét­köznapokon zsúfolt kocsikkal futnak, tömve hatalmas csomagokkal, kosarakkal, ame­lyekben viszik a tenger sok tojást, kopasz- tott libákat, dióbelet, vajat. Máramarosi tájkép Máramaros a királyházai állomásnál kez­dődik, bár maga a község közigazgatásilag Ugocsához tartozott, most pedig a nagy- szőllősi járáshoz. A rakaszi tiszai hid hullámzó ivei közt ér a vonat Máramaros földjére. Morotvás te­rületek, zsombékos legelők, alig zöldelő szántók, közöttük a mesgyékben gyülem- lett vizen csillogó jég fehér szalagjai, me­szelt törzsű gyümölcsfák, lenyakazott nap­raforgók széltől görbült szárai, barnuló bog­lyák, légi támadásra készülő varjak fekete csapatai, a feléjük meredő kutgémek légei- hárító ütegeinek sebesen forgó képei töltik ki a hegyektől keretezett Tiszavölgyét. Magas töltésen fut a vonat, sűrűn zaka­tolva át olyan hidakon, amelyek alatt most fü zöldül vagy kavics porlik, de áradáskor a tengerré váló Tisza roppant víztömegei zúdulnak át pusztító sodrással. Megállóként szolgáló apró őrházak lapul­nak a töltés aljában és csak Husztnak, Bus- tyaházának és Técsőnek van rendes állo­mása a román határig. A legtöbb megálló rakodóján kész talpfák várják elszállításu­kat. Kis kiruccanás Romániában Taracközön túl román granicsárok száll­nak a vonatra, amely most idegen országon robog tovább. A pályatestet átszelő utakat piros-fehér festésű sorompók zárják le. Az őrházak előtt többnyire nagykenaŐjü, kék- kötényü asszonyok jelzik a jólismert piros zászlóval a szabad utat. Gyorsan kattog el a vonat kék-fehér táblás román állomáskák előtt, Máramarosszigeten csak egy percig áll és máris útjára engedi a román forgalmi tiszt. Az állomás kopott, a háború óta csak a feliratokat festették át, de egyébként a húsz év előtt meglódult világ minden porát, szennyét magán őrzi az elnyűtt épület. Máramarossziget után Szigetkamara követ­kezik, amelynek állomása még elhanyagol- tabb és a falán levő egyik petróleumlámpa üvegvázában a ráhajló fák lombjának esz­tendős avarja ül, éjszakai szállásául a vere­beknek. Szigetkamarán granicsárok sorfala közt kell átszállani az aknaszlatinai vonatra. melyet a pár lépésnyire levő tiszafehéregy- házai hidig két granicsár el is kisér, de a hid előtt elhagyják a vonatot és az lassan, körülbelül úgy, mint a selmeci, bedöcög Ak- naszlatinára. Aknaszlatina, Máramaros legnagyobb szigete Aknaszlatina a máramarosi magyarság egyik legnagyobb centruma. A község lakosságának 62 százaléka ma­gyar és így a legutolsó népszámlálás ada­tai szerint százalékszerÜen magyarabb, mint Beregszász. Aknaszlatina most éli második alapításának korszakát. Lakóit áttelepítik az aláaknázott régi te­lepről, mert az ottlakés már életveszélyes volt. Az első telepítéssel létesített régi község lassanként üres, elhagyott lesz és házait is sorra lebontják, a lakók átköltöznek az egy­kori külső kertek, szántók és legelők helyén épült uj házakba. Az áttelepítés uj gazdasági rendet teremt Akhaszlatinán. Az újonnan épült házak és a hozzájuk tartozó beltelkek a munkások tulajdonába mennék át, amellyel szabadon rendelkezhetnek, nem úgy, mint az eddigi házaikkal, amelyeket sem el nem idegenit- hettek, sem meg nem terhelttek, azokat csu­pán használhatták. Ingatlan vagyonuk a múltban nem volt az aknaszlatinaiaknak, de nem is vólt adósságuk, ma azonban a leg­több uj házra bankadósság került, mert a kitelepített munkások saját hitelükből építet­ték fel azokat. A mindennapi kenyér Aknaszlatina magyarságának a só kelle­ne, hogy kenyeret adjon. A só itt az élet forrása, amely azonban egyre kevesebb magyarnak ad kenyeret. Az elbocsátás, a korai nyugdí­jazás és a halál egyre jobban apasztja a ma­gyar bányamunkások és alkalmazottak szá­mát, helyükbe máshonnan jönnek uj munka­erők. Az állampolgársági kérdés rendezet­lensége is sok magyar egzisztenciát sodort máshová. A fiatalság elhelyezkedése itt is problé­ma, holott ez a múltban ösmeretlen volt. Aknaszlatinán a munköröklés joga volt ér­vényben, minden munkás leszármazójának joga volt a bányaüzemtől munkát, kenyeret kérni. Ma ez a jog kialvófélben van és a fiatalok itt is az állástalanság bizonytalan­ságában élnek. Aknaszlatina magyar ku.túrája Az aknaszlatinai magyarság kulturélete változó elevenséggel lüktet. Voltak idősza­kok. amikor egyik szinielőadás a másikat követte, amikor minden társasösszejövetel anyagi sikerrel zárult, amikor a ruszin- szkói szintársulat estéről-estére zsúfolt há­zak előtt játszott, ami pedig nagy szó, mert a színházteremben hétszáz ember fér el. Voltak azután gyengeségi periódusok is, mint amilyen most is bágyasztja, az egyéb­ként igen mozgékony aknaszlatinaiakat. Van itt magyar kulturegyesület, amelyet Jakobényi Péter hivott életre, van magyar zenegyesület és magyar munk&sdalárda. A zeneegyesületet Boródy László teremtette meg, aki fiatalkora óta foglalkozik zeneok­tatással és most sajátnevelésü zenekarával játszik, amelynek zenei készültsége kifogás­talan. A szinelőadásokat Keresztényi Sán­dor rendezi, ő tanítja be a határozottan te­hetséges műkedvelőket. Magyar sportegye­sület nincsen, de valószínű, hogy rövidesen megalakul, annál is inkább, mert az akna- szlatinaiak közt sok a sporttehetség. Egy idevaló magyar futballista ma Spanyolor­szágban játszik és kapustehetségéből él. 470 tanuló iskolaépület nélkül Súlyos gondot okoz Aknaszlatinán a ma­gyar gyermekek iskoláztatása. A kincstári római katolikus iskola beom- lással fenyeget és a téesői járási hivatal éppen e napokban záratta be. |Az iskola százötven éves épülete azon a te­rületen fekszik, ahol a talaj egyre sülyed és a rajta levő épületekben életveszélyes a tartózkodás. A templomot, amely az iskolá­val szemben épült, már régebben lebontot­ták, az iskola környékéről mindenkit kite­lepítettek, csak egyedül a magyar iskolás­gyermekek elhelyezéséről nem gondoskod­tak. Az iskola bezárásával hajléktalanná vált 470 magyar tanuló. Kereskedő-üzletek — a szomszédban Aknaszlatinán csak római katolikus tem­plom van, amelyben magyarul prédikálnak és a hívek magyarul imádkoznak, énekel­nek. Aknaszlatinának kereskedelme nincs, mert a kincstár tulajdonát képező beltelke- ken a munkásokon és gyári alkalmazotta­kon kívül senki meg nem települhetett. A kereskedők az Aknaszlatinával teljesen egybeépült Faluszlatinán nyitottak üzle­teket, itt nagy, portálés boltok vannak. Vevő azonban kevés akad bennük, mert minden­ki, még talán maga a tulajdonos is, a szemközti Máramarosszigeten vásárol be mindent és hozza át szabadon vagy titkon a falu- szlatinai hidon, amelyen át Romániába visz az ut és amelyen naponta tiz-tizenkétezer ember megy és jön, minden útjáról csoma­gokkal térve vissza. Az aknaszlatinai magyarság hétköznapjai csendes eseménytelenséggel folynak. Aki teheti, napközben átmegy Máramarossziget- re, este pedig a jóféle nagyszőllősi bor mel­lett négy-öt magyar összehajol... s nagy lórumcsaták indulnak meg. Kedvelt szokás itten a nyársas készítése, ahogy errefelé a zsiványpecsenye sütését hívják. Csikorgó hidegben is kint kuporognak a tűz mellett és sütik nagy szakértelemmel a finom húst. A magyar ima, magyar könyv, magyar zene, magyar szó, magyar színház Akna­szlatinán meleg otthonra talál, jeléül lakói töretlen nemzethüségének, a kultúra iránti szerétének, komoly vallásosságának. A nemzetfenntartó erők hatékony ténye­zőinek folytonos élesztésével megvan a jo­gos remény arra, hogy a keleti részek e fontos centruma a jövőben is megmarad ma­gyarnak, kisebbségi életünk egyik tartó pil­lérének. Dr. HUBAY KÁLMÁN. 1935 VILÁGTÖRTÉNELME Fönt balra: II. György király sok óves számkivetéséből isimét görög földre lép. — Fönt jobbra: Az angol királyi pár fényes külsőségek közt ünnepelte 25 éves ural­kodói jubileumát. — Középső sorban balra: A lengyel nemzet nagy halottját, Pi'.saidskiit a krakói Wawel-vértemplomiba temetik. — Középen: Az olasz—abesszin háború egyik legnagyobb ütközete, Adna ostroma tankokkal. — Középen jobbra: Olaszországban a szankciók elleni védekezés során leszerelik és hadicélokra dolgozzák föl a vaskeritéseket. — Alsó sorban balra: Az év legszörnyübb elemi a katasztró­fája, a formásai földrengés, amelynek sokezer emberélet esett áldozatul. — Alul jobbra: Jelenet a brazillal kommunista lázadásról. Kormány­csapatok ostroma egy felkelőktől megszállva tartott kaszárnya ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom