Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-29 / 296. (3848.) szám

T>RA;GAlA\A&^ARHÍRLAr> 17 1935 december 29, vasárnap. NAPÓLEON ÖNGYILKOSSÁGI KÍSÉRLETE — Caulaincourt újonnan felfedezett naplójának legizgatóbb fejezete — Most jelent meg Pártéban Cauiainccurt, Napo’eon fölovászme6tere, a vioenzai herceg szenzációs em- léKiratainak harmadik, utolsó kötete. Az első két kötetet Jean Hanoteau, a Kiadó, az eredet; kézirat­nak egy közjegyzőnél elhelyezett másolásából adta sajtó alá. A harmadik kötet, ha lehet, felülmúlja az első kettőt. Különös értéket ad néki az is, hogy miközben nyomtól, a caulaincourti kastély szemét­dombján egy penészes plcbládában megtalálták, az eredeti kéziratot. . Caulaincourt Bapaume mellett fekszik, talán van­nak még. akik a világháború harctéri jelentéseiből emlékeznem ennek a pikardiai városkának a ne­vére. Rettenetes harcok folytak ■ ott, a németek a Cau’aincourtok ősrégi kastélyát kénytelenek vol­tak felrobbantani. Mindenmi azt hitte, hogy annál a robbantásnál pusztul el a vicenzai herceg 800 oldalas memoárja is, egy német ezredorvos látta utoljára. De aztán vége lett a háborúnak is, az elpusztított Pikardiát is rendbehózták újra. a Cauüancourtók egy orisz építésszel építtették fel kastélyukat, állt már a kastély is, csak az évtizedes port s szennyet kellett még eltakarítani, amely felgyűlt a parkban. így bukkantak a vastagfalu p'éhszelencére. A herceg leszármazói rögtön felismertem, sőt em'ékeJek rá annak a falubeli mesterembernek az unokái is aki valamikor, az ötvenes években készítette. Igen de rék munka volt. Valaki nyilván ékszert vagy pén t sejtett benne, le próbálta a zárat pattantam, — tit­kos zár volt, fel nem nyithatta — az'án lyukat fúrt az oldalában, azon át meggyőződött róla, hogy papir van a ládimóban, erre eldobta. Azon a lyu­kon nedvesség szivárgott az ivek közé, de nem annyi, hogy a Caulaincourt-kéziratnak akár egy be­tűje is olvashatatlanná vált volna. Szép, merített papíron, ludtollal. jó fekete gubacsténtával irt a herceg. Kézírása első pillanatra meglepően hason­lít Napóleonéhoz, csak százszor olvashatóbb. Talán nem is lepődünk meg ezen a hasonlóságon, ha el­gondoljuk, hogy CauIaincourtMak Napóleon volt *z ideálja. A herceg leszármazói átadták ősük: eredeti kéz­iratát Hanoteaunak, a memoár kiadójának és az — a nyomás már bp volt fejezne — a harmadik kötet .jegyzeteiben összehasonlítja azt a másolattal. A le­iró, a második herceg titkárja, kétségkívül gazdája megbízásából, nem sókat változhatott az eredetin, de a változtatások érdekesek. Élő személyek ne\ét hagyta ki és bizonyos nagy jeleneteknél enyhítette, sőt törölte a császár szavait. A legtöbb változtatás éppen a most megjelenő kötet e£y fejezetében tör­tént, abban, melynek címe: „öngyilkossági kísérlet** Ebben a fejezetben emelkedik az emlékirat legma­gasabbra, itt érzi az emlékező legerősebben, hogy olyant látott és hallott, amit rajta kiviil nem lát­hatott, nem hallhatott senki sem, itt karceo'ja k’ igazán saját személyét, itt ad szárnyat tollának az események roppantsága s itt lesz végleg az, ami addig csak elvétve volt: nagy idők, nagy dolgok remek tanúja, Klasszikus reporíázsnak mondanék ma azt a ti­zenhat nyokadrét oldalt, ahol Caulaincourt leírja Napóleon megkísérelt öngyilkosságának éjsza­káját. Azonban helyetelen szót használnánk, mert Cau- laincourt az ö emlékiratait aligha akaita kiadat­ni. Ö egyszerűen leírta gyermekei számára az igazságot. Talán éppen azért olyan kitűnő ez az irás, különösen eredeti formájában, mert nem köz­lésre szánták Ennek a fejezetnek döntő részeit vá­lasztottuk mi ki és minthogy most módunk van rá, természetesen a semmit el nem hallgató, el nem simító eredetit fordítjuk magyarra. Hanem előbb el kell mondanunk, mikor és miért akart öngyilkos lenni Napóleon. Az 1814 április 12-ről 13-ra virradó éjjel történt. Miután lég s - niálisabb hadjáratában hiába próbálta megvédeni a hazai földet, marsalljai elárulták, a szenátus el­pártolt tőle, a szövetségesek a Bourbonokat se­gítették a trónra és ő hiába várta felését és fiát, nem jöttek: a császár aláírta lemondását. 12-én délután érkeztek meg megbízottjai, M'acdo- nald marsai! és Caulaincourt tábornok Fontai nebleauba azzal a hírrel, hogy a lemondás feltéte­leit tartalmazó szerződést a cár is ratifikálta. Napóleon utrakészen állt, hamarosan indvlma kellett volna s anélkül, hogy feleségét és fiát vi­szontlátta volna, a szövetséges hadseregek osz­tagainak megalázó ledezete alatt, a forrongó Franciaországon át, Elba szigetére. A császár látszólag nyugodtan fogadta Párisból visszatérő megbízottait; de amikor estefelé hivatta Caulaincourt, valóságos politikai végrendeletet adott elő neki, régmúlt, eseményekről beszélt, egy pár rövid mondtaban összefoglalta uralkodásának történetét, szokatlan szókimondással jellemezte minisztereit. Rendkívül izgatottan beszélt, néha pedig kime­rültség jeleit mutatta. Mindez szöget ütött Caulaincourt fejébe. M:nek beszél most ezekről a dolgokról a császár? Kimond­hatatlanul érdekes volt mindaz, amit hallott tőle, de Caulaincourt úgy látta, hogy pihenésre van szűk é ge íés arra kérte, feküdjön le. A császár szabadko­zott, tovább beszélt, de aztán nagyon elfáradt, el­bocsátotta főlovászmesterét, meghagyva neiii, hogy maradjon készenlétben, mert hivatni fogja még az éj folyamán. „Éjjel háromkor csakugyan hivatott*. Ezzel a mondattal kezdődik Caulaincourt feljegyzése a ti­tokzatos éjszakáról, amelynek elejétől végig csak ő volt szemtanúja. Cöustansnak, a komornyiknak feh jegyzéseit át- meg átírták, de ö különben sem volt elejétől fogva szemtanú, a többiek pedig, akik az eseményekről Írnak, mind csak hallomásból tud­nak róla. „Éjjel háromkor csakugyan hivatott. A császár ágyban feküdt. Mint mindig, gyenge fény­nyel égő éjjeli lámpa világította meg a szobát. ..Jöjjön közelebb és üljön le", mondta, mihelyt be­léptem, pedig máskor nem szokta. Már látja, foly­tatta, hogy .a császárnőt és fiát el fogják válá:ztah! tőle; hogy mindenféle megalázáét szánnak neki; hogy bizonnyal megkísérlik majd meggy'lKcln! vagy legalább is megcsufolni őt, már pedig az ro z- szabb volna a halálnál. Holott az az élet, amit Elba szigetén élhetne, nem is vplna- ellenére, hiszen ő semmiképpen sem fél a magánytól. Tartozó kötelességének érzi, hogy megóvja had­járatai történetét és annyi bátor ember áldoza­tát emléküknek tisztelegve hálálja meg. Ez a kilátás: bebizonyítani régi társainak, hogy néni felejtette el, mint szolgálték a hazát, még ke­csegteti is. Csak abba nem tud sehogy sem beletörődni, hogy egy arcátlan győző, sőt talán egy porko'áb kényének legyen kiszolgáltatva; ö mindenre elkészült. Már látja, hogy gyilkosok törnek életére, mert hiszen az árulók, axik cser­benhagyták őt, nem.fognak kényesen válcgitni. az eszközökben,, mikor majd tőle, a császártól, meg akarják szabadítani a Bourbonodat; bizony nem fogják eugedqi még Elbáig epm. Sokat gondolko­dott a helyzeten, saját állását is fontolóra vette. Sehogy' sem nyughatik bele abba, hogy nőve olyan szerződés alatt álljon, amely csak ró’á és családjáról szól és nem köt ki semmit a nemzet és a hadsereg részére, miután életében annyiszor irta bele mindkettőnek a dicsőségét ilyen okmányokba. „Emlékezzék mindarra1*, szó] a céászár, „amit teguap mondtam önnek, de arra a eok mindenre is, amit azóta mondtam önnek, amióta vissza'ért Pa­risból és jegyezze fel“. Egy percig hal'gatott, az után elővétetett velem párnája alól egy levelet, amelyet az imént irt a császárnénak és azt mondta, tegyem zsebre. „Jó Lujzám**, mondja o FoniainohhmhóI április 13-ról reggeli három óráról keltezett levél, ame­lyet sohasem adtak át, de kiadatlan eredetbe ma Is megvan a Caulaincourtok levéltá-áhau, „megkaptam soraidat. Helyeslem, hogy Rnm- bonilletbe menj, ahová édesatyád i$ el fog jönni Hozzád. Más vigaszt úgysem kaphatsz szerencsét­lenségünkben. Atyádat félrevezették és ő rossz vplt hozzánk, de Hozzád és fiadhoz jó atya lesz. Caulaincourt megérkezett. Tegnap elküldtem No ked a tőle aláirt megállapodások másol tát, amelyek gondoskodnak fiad jövőjéről Isten Ve­ted, jó Lujzám. Téged szedettek légiókban a vi­lágon. Bajaim csak annyiban fájnak, amennyiben Neked bajt szereznek. Te egész é’.etedbén szeret- ' ni fogod a férjek leggyéngédebbikét. ( -ékold meg fiamat. Isten Veled, drága1 Lujzám. Kgé-zen a Tiéd — Napóleon*. Aztán meghagyta, hogy dolgoz esz óhajába n egy bi­zonyos utazókészletben .keressek meg egy vörös ni aróq uin-bőr tárcát,, melyben ott van a csá-zá: nő­nek és fiának arcképé és a császárné Valin énrtyi levele. „Adja a kezét", mondta a császár miután megitat egy peréégi hallgatott. MegSzóritótta a ’ e- zemet. „öleljen meg**, mondta és megindultál! szivére szorított. Fuldokoltam, hiába próbáltam elrejteni krimi'e - met, kisurrantak és elárasztották arcát és keiét. A császár rend kiviil megindültnak látszott. „Azt kí­vánom, hogy boldog legyen, kedves Canlainc ur- torta*1, mondta megható jósággal, „megé • > 1 ’ . Azután, egy pillananyi szünet után; „Nemsokára én már u^m leszek. Vigye el aikor levelemet a császárnénak;, tartea. meg az ő leveleit a tárcával együtt és adja át fiaipnak. mire felnő. Mondja meg a császárnénak, hogy én hiszek az ő ragaszkodásában; hogy atyja igen rossz volt hozzánk, hogy igyekezzék megkapni lő­Irta; Benedek Károly Párís, 1935 karácsony. A párisi karácsony nem az otthonok ün­nepe. Nem hiába énekelte- Aristide Bruant, a francia kabarésztárok ősapja: »»Si je suis dans l'a rue, je suis chez moi!“ Latineurópa fővárosa hü maradt a latinok hagyományá­hoz, kik a fórumon élték le életüket és a telivér párisi ma is az uccán érzi otthon magát. Az uccára állítja virágos-lobogós boltsátorait és lacikonyháit a foire-okon, az uccát fogja be zenekaraival és bálozó so­kasággal julius 14-én, az uccán ünnepli a farsangot tréfás szekerekkel és álarcos tö­megfelvonulással, az uccák-hosszat csopor­tosulnak a párisi hajadonok Szent Katalin napján, mint a pástétom- és palacsintasü­tők a ,,Chadeleur“-kor, az uccán gyászol a párisi ember november 11-én, az uccán tün­tet május 1-én és uccai menetekkel ünnepli május 6-án a nemzeti szentet, d‘Arc Johan­nát. A karácsonyfa Elzászon kívül alig tu­dott meghonosulni, másutt inkább csak a kisgyermekek öröme és még az övék sem annyira, mint minálunk, mert az ajándé­kokkal nem kapcsolatos: azokat ,,Pére Noél“ ejti bele a cipőcskékbe éjfélkor de­cember 24-én, holott a karácsonyfát, ha már állítanak ilyet, csak 25-én este gyújt­ják meg az ünnep befejeztére, mert a fran­cia ember Jézus születését, a mi kétnapos ünnepünktől eltérően, már 26-án nem ün­nepli. A szentestét a francia ember is családi körben üli meg, de az igazi hangos-zsivajos csapongó uccai lármával járó karácsony­ünneplés valóságban csak az éjféli misével kezdődik és kihajnalodik, mire a „Réveil- lon“-ban, a vidám nyilvános lakomában el­éri tetőpontját. A nagy réveillon-menüt, me­lyért kétszeres, sőt háromszoros árat kell fizetni, a nagy párisi vendéglők és kávéhá­zak félkettőkor kezdik felszolgálni éjfél után és a hangulat az osztrigánál még halk, emelt és magasztos: a ,,réveillonant“-ok frakkban, estélyi toalettben az éjféli misé­ről jöttek ide. A lelkűk még orgonabugás­sal van telve és még zeng bennük a kará­csonyi dal, amit a vén Saint Eustache tem­plomban a ,,Crojx de Bois" világhírű gyer­mekkara zengett az éjféli misén. Kopott; vén istenháza ez a Saint Eusta­che. a szennyes és zajos vásárcsarnok, a Zola által megörökített „Les Halles" köze­pén. Igazán nem látszik meg rajta, hogy egy kerek évszázadig építették (1532-ben kezdte Pierre Lemercier és az unokája, Ni- colas 1637-ben fejezte be), hogy Mirabeau-t temették hajdan és a józan ész pogány ün­nepét ülték benne két évvel később a nagy forradalom derekán. Ilyenkor, karácsony éjszaka megtelik emberekkel, mint a szardi- niás doboz; még az előcsarnokába is csak hetekkel előre megváltót jeggyel lehet be­jutni. Azok az ezrek, akik innen kiszorul­tak. a Notre-Dame-ban, a Sacré-Coeur-du- Montmartre bazilikájában, vagy a Saint Sulpice kéttornyú barokktemplomában hall­gatják az éjféli misét azzal a felemelő tudat­tal, hogy ebben az órában az „Istent-nem- ísmerő" köztársaság egyik végétől a mási­kig zugnak az orgonák. A betlehemi kisded születése percében nincsen különbség vörö­sök és fehérek, tüzkeresztesek és népfronto­tok között; m.v>st a Megváltó jászola előtt imádkozik minden francia. Most Les Beaux-ban, a Provence-ban m- gépitik a Saint Vincent templomban a szent jászolt magát, élő bégetö báránnyal lódulnak be daloló pásztó ok, jön fehér szárnyakon a karácsonyi any’ al és dalla­mos provencal tájszólásban zenen a „vidám hirt“, hogy a Megváltó megszületett; nehéz zarándokléptekkel vonul b* a háiom napke­leti bölcs, angyali üdvözlet csendül az ős templom minden szögletéből, kő.ben kívül­ről az összeterelt barmok bégéinek a tem­plom előtt... biztos, hogy cl nem felejti, aki egyszer Les Be3ux-ban hallgatott éjféli misét. Pérouges-ba.n míg a Lyon kezeiében fek­vő ősi városkában, hol még < ontatlan áü- nax középkori földbástyák és sáncfalak, mmmmmMimmi i mwwnnMi.a—w t—.iiiiíiji ilyenkor az éjféli miséhez bengáli tűzzel vi­lágítják ipeg a ?oks?ázados utcákat és az ősi faházacskák a visszatért középkor képét mutatják. Hát még MpntpelHet és csodás szikla* barlangja, a' .Vörotte' des Demdiselles". Az 50 méter magas boltozatu. természetadta földalatti katedrálisban zenés misét tartanak karácsony éjfélén a földigérö, roppant rej­télyes sztalaktit-szobrok között, mik meg­annyi megkövült szent időtlen imádatban látszanak állani a tüneményes, orgona kö­rül. Az éjféli misére gramofont, helyeznek a cseppkősipok közé. Mintha maga a Szent. Szűz is megjelenne ezen a misztikus éjféli misén: egy roppant, cseppkő-alakulat a. te­rem végében asszonyt mutat, karján kisded­del és a nép a megdöbbentő sziklát valóban ..Jézustartó Madonna" néven ismeri. A „Grotte des Demoiselles" éjféli miséje va­lósággal látványosságszámba is megy ma már. a barlangkatedrális pazar villanyfény­ben úszik. és a látogatókat fogaskerekű vas­út viszi fel a bejáratig. A rákövetkező ré- veillon-lakoma azután hat kilométernyire onnan a kicsiny Ganges községben folyik le,- melynek vidékies korcsmái már beren­deződtek erre a kivételes éjszakára. Az ő számukra a karácsony idegenforgalmi ese­ményt jelent. De esemény a réveillon-lakoma minden franciának és nevezetesen minden, párisi- nak. Még a menüje is hagyományosan egy­forma minden évben. Mindig osztrigával kezdődik és karácsony napján különvonatok egész tömege hozza Párisba azt a tenger osztrigát, amit ezen az éjszakán fogyaszta­nak. Aztán jön a „boudin blanc“ a münche­niek „Weiss-wurst“-ja. melyről csak ilyen­kor tudja meg az ember, hogy párisi ere­detű az is. Ezt követi a gesztenyemár ás­sál körített karácsonyi pulykasült. ami a középeurópait közelebbről is érdekelheti, mert a roppant karácsonyi pulykaszükség­let jórészét stájer- és magyarorszáqi beho­zatal fedezi. Befejezi az egészet a Buche de Noéi, a korhadt fatörzset mutató hideg va- niliákrémmel töltött csokoládésütemény. Hogy mit isznak mindehhez, az nincs a ha­gyományban megszabva, de mindenesetre sokat és a Büche de Noél-hez jégbehütött pezsgőt, mert utána kivilágos kivirradtig (tehát jókésőig a ködös rövidnapos decem- bervégert) bohó tánc és vicces konfettizápor következik. RENDELJE MEG AZONNAL cU.lftiUolatfoitfzi' 30 legszebb magyar nótét tartalmaié eha HolaskaMfvél | mely kiadóhivatalunknál kapható Mér csak néhány példány van raktáron. Karácsonyra , magjalanik a második kiadás Ara KI 20-­Portó Ki, 3‘ — . Utánvétnél 5‘— Előfizetőinknek 10% engedmény!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom