Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-29 / 296. (3848.) szám
T>RA;GAlA\A&^ARHÍRLAr> 17 1935 december 29, vasárnap. NAPÓLEON ÖNGYILKOSSÁGI KÍSÉRLETE — Caulaincourt újonnan felfedezett naplójának legizgatóbb fejezete — Most jelent meg Pártéban Cauiainccurt, Napo’eon fölovászme6tere, a vioenzai herceg szenzációs em- léKiratainak harmadik, utolsó kötete. Az első két kötetet Jean Hanoteau, a Kiadó, az eredet; kéziratnak egy közjegyzőnél elhelyezett másolásából adta sajtó alá. A harmadik kötet, ha lehet, felülmúlja az első kettőt. Különös értéket ad néki az is, hogy miközben nyomtól, a caulaincourti kastély szemétdombján egy penészes plcbládában megtalálták, az eredeti kéziratot. . Caulaincourt Bapaume mellett fekszik, talán vannak még. akik a világháború harctéri jelentéseiből emlékeznem ennek a pikardiai városkának a nevére. Rettenetes harcok folytak ■ ott, a németek a Cau’aincourtok ősrégi kastélyát kénytelenek voltak felrobbantani. Mindenmi azt hitte, hogy annál a robbantásnál pusztul el a vicenzai herceg 800 oldalas memoárja is, egy német ezredorvos látta utoljára. De aztán vége lett a háborúnak is, az elpusztított Pikardiát is rendbehózták újra. a Cauüancourtók egy orisz építésszel építtették fel kastélyukat, állt már a kastély is, csak az évtizedes port s szennyet kellett még eltakarítani, amely felgyűlt a parkban. így bukkantak a vastagfalu p'éhszelencére. A herceg leszármazói rögtön felismertem, sőt em'ékeJek rá annak a falubeli mesterembernek az unokái is aki valamikor, az ötvenes években készítette. Igen de rék munka volt. Valaki nyilván ékszert vagy pén t sejtett benne, le próbálta a zárat pattantam, — titkos zár volt, fel nem nyithatta — az'án lyukat fúrt az oldalában, azon át meggyőződött róla, hogy papir van a ládimóban, erre eldobta. Azon a lyukon nedvesség szivárgott az ivek közé, de nem annyi, hogy a Caulaincourt-kéziratnak akár egy betűje is olvashatatlanná vált volna. Szép, merített papíron, ludtollal. jó fekete gubacsténtával irt a herceg. Kézírása első pillanatra meglepően hasonlít Napóleonéhoz, csak százszor olvashatóbb. Talán nem is lepődünk meg ezen a hasonlóságon, ha elgondoljuk, hogy CauIaincourtMak Napóleon volt *z ideálja. A herceg leszármazói átadták ősük: eredeti kéziratát Hanoteaunak, a memoár kiadójának és az — a nyomás már bp volt fejezne — a harmadik kötet .jegyzeteiben összehasonlítja azt a másolattal. A leiró, a második herceg titkárja, kétségkívül gazdája megbízásából, nem sókat változhatott az eredetin, de a változtatások érdekesek. Élő személyek ne\ét hagyta ki és bizonyos nagy jeleneteknél enyhítette, sőt törölte a császár szavait. A legtöbb változtatás éppen a most megjelenő kötet e£y fejezetében történt, abban, melynek címe: „öngyilkossági kísérlet** Ebben a fejezetben emelkedik az emlékirat legmagasabbra, itt érzi az emlékező legerősebben, hogy olyant látott és hallott, amit rajta kiviil nem láthatott, nem hallhatott senki sem, itt karceo'ja k’ igazán saját személyét, itt ad szárnyat tollának az események roppantsága s itt lesz végleg az, ami addig csak elvétve volt: nagy idők, nagy dolgok remek tanúja, Klasszikus reporíázsnak mondanék ma azt a tizenhat nyokadrét oldalt, ahol Caulaincourt leírja Napóleon megkísérelt öngyilkosságának éjszakáját. Azonban helyetelen szót használnánk, mert Cau- laincourt az ö emlékiratait aligha akaita kiadatni. Ö egyszerűen leírta gyermekei számára az igazságot. Talán éppen azért olyan kitűnő ez az irás, különösen eredeti formájában, mert nem közlésre szánták Ennek a fejezetnek döntő részeit választottuk mi ki és minthogy most módunk van rá, természetesen a semmit el nem hallgató, el nem simító eredetit fordítjuk magyarra. Hanem előbb el kell mondanunk, mikor és miért akart öngyilkos lenni Napóleon. Az 1814 április 12-ről 13-ra virradó éjjel történt. Miután lég s - niálisabb hadjáratában hiába próbálta megvédeni a hazai földet, marsalljai elárulták, a szenátus elpártolt tőle, a szövetségesek a Bourbonokat segítették a trónra és ő hiába várta felését és fiát, nem jöttek: a császár aláírta lemondását. 12-én délután érkeztek meg megbízottjai, M'acdo- nald marsai! és Caulaincourt tábornok Fontai nebleauba azzal a hírrel, hogy a lemondás feltételeit tartalmazó szerződést a cár is ratifikálta. Napóleon utrakészen állt, hamarosan indvlma kellett volna s anélkül, hogy feleségét és fiát viszontlátta volna, a szövetséges hadseregek osztagainak megalázó ledezete alatt, a forrongó Franciaországon át, Elba szigetére. A császár látszólag nyugodtan fogadta Párisból visszatérő megbízottait; de amikor estefelé hivatta Caulaincourt, valóságos politikai végrendeletet adott elő neki, régmúlt, eseményekről beszélt, egy pár rövid mondtaban összefoglalta uralkodásának történetét, szokatlan szókimondással jellemezte minisztereit. Rendkívül izgatottan beszélt, néha pedig kimerültség jeleit mutatta. Mindez szöget ütött Caulaincourt fejébe. M:nek beszél most ezekről a dolgokról a császár? Kimondhatatlanul érdekes volt mindaz, amit hallott tőle, de Caulaincourt úgy látta, hogy pihenésre van szűk é ge íés arra kérte, feküdjön le. A császár szabadkozott, tovább beszélt, de aztán nagyon elfáradt, elbocsátotta főlovászmesterét, meghagyva neiii, hogy maradjon készenlétben, mert hivatni fogja még az éj folyamán. „Éjjel háromkor csakugyan hivatott*. Ezzel a mondattal kezdődik Caulaincourt feljegyzése a titokzatos éjszakáról, amelynek elejétől végig csak ő volt szemtanúja. Cöustansnak, a komornyiknak feh jegyzéseit át- meg átírták, de ö különben sem volt elejétől fogva szemtanú, a többiek pedig, akik az eseményekről Írnak, mind csak hallomásból tudnak róla. „Éjjel háromkor csakugyan hivatott. A császár ágyban feküdt. Mint mindig, gyenge fénynyel égő éjjeli lámpa világította meg a szobát. ..Jöjjön közelebb és üljön le", mondta, mihelyt beléptem, pedig máskor nem szokta. Már látja, folytatta, hogy .a császárnőt és fiát el fogják válá:ztah! tőle; hogy mindenféle megalázáét szánnak neki; hogy bizonnyal megkísérlik majd meggy'lKcln! vagy legalább is megcsufolni őt, már pedig az ro z- szabb volna a halálnál. Holott az az élet, amit Elba szigetén élhetne, nem is vplna- ellenére, hiszen ő semmiképpen sem fél a magánytól. Tartozó kötelességének érzi, hogy megóvja hadjáratai történetét és annyi bátor ember áldozatát emléküknek tisztelegve hálálja meg. Ez a kilátás: bebizonyítani régi társainak, hogy néni felejtette el, mint szolgálték a hazát, még kecsegteti is. Csak abba nem tud sehogy sem beletörődni, hogy egy arcátlan győző, sőt talán egy porko'áb kényének legyen kiszolgáltatva; ö mindenre elkészült. Már látja, hogy gyilkosok törnek életére, mert hiszen az árulók, axik cserbenhagyták őt, nem.fognak kényesen válcgitni. az eszközökben,, mikor majd tőle, a császártól, meg akarják szabadítani a Bourbonodat; bizony nem fogják eugedqi még Elbáig epm. Sokat gondolkodott a helyzeten, saját állását is fontolóra vette. Sehogy' sem nyughatik bele abba, hogy nőve olyan szerződés alatt álljon, amely csak ró’á és családjáról szól és nem köt ki semmit a nemzet és a hadsereg részére, miután életében annyiszor irta bele mindkettőnek a dicsőségét ilyen okmányokba. „Emlékezzék mindarra1*, szó] a céászár, „amit teguap mondtam önnek, de arra a eok mindenre is, amit azóta mondtam önnek, amióta vissza'ért Parisból és jegyezze fel“. Egy percig hal'gatott, az után elővétetett velem párnája alól egy levelet, amelyet az imént irt a császárnénak és azt mondta, tegyem zsebre. „Jó Lujzám**, mondja o FoniainohhmhóI április 13-ról reggeli három óráról keltezett levél, amelyet sohasem adtak át, de kiadatlan eredetbe ma Is megvan a Caulaincourtok levéltá-áhau, „megkaptam soraidat. Helyeslem, hogy Rnm- bonilletbe menj, ahová édesatyád i$ el fog jönni Hozzád. Más vigaszt úgysem kaphatsz szerencsétlenségünkben. Atyádat félrevezették és ő rossz vplt hozzánk, de Hozzád és fiadhoz jó atya lesz. Caulaincourt megérkezett. Tegnap elküldtem No ked a tőle aláirt megállapodások másol tát, amelyek gondoskodnak fiad jövőjéről Isten Veted, jó Lujzám. Téged szedettek légiókban a világon. Bajaim csak annyiban fájnak, amennyiben Neked bajt szereznek. Te egész é’.etedbén szeret- ' ni fogod a férjek leggyéngédebbikét. ( -ékold meg fiamat. Isten Veled, drága1 Lujzám. Kgé-zen a Tiéd — Napóleon*. Aztán meghagyta, hogy dolgoz esz óhajába n egy bizonyos utazókészletben .keressek meg egy vörös ni aróq uin-bőr tárcát,, melyben ott van a csá-zá: nőnek és fiának arcképé és a császárné Valin énrtyi levele. „Adja a kezét", mondta a császár miután megitat egy peréégi hallgatott. MegSzóritótta a ’ e- zemet. „öleljen meg**, mondta és megindultál! szivére szorított. Fuldokoltam, hiába próbáltam elrejteni krimi'e - met, kisurrantak és elárasztották arcát és keiét. A császár rend kiviil megindültnak látszott. „Azt kívánom, hogy boldog legyen, kedves Canlainc ur- torta*1, mondta megható jósággal, „megé • > 1 ’ . Azután, egy pillananyi szünet után; „Nemsokára én már u^m leszek. Vigye el aikor levelemet a császárnénak;, tartea. meg az ő leveleit a tárcával együtt és adja át fiaipnak. mire felnő. Mondja meg a császárnénak, hogy én hiszek az ő ragaszkodásában; hogy atyja igen rossz volt hozzánk, hogy igyekezzék megkapni lőIrta; Benedek Károly Párís, 1935 karácsony. A párisi karácsony nem az otthonok ünnepe. Nem hiába énekelte- Aristide Bruant, a francia kabarésztárok ősapja: »»Si je suis dans l'a rue, je suis chez moi!“ Latineurópa fővárosa hü maradt a latinok hagyományához, kik a fórumon élték le életüket és a telivér párisi ma is az uccán érzi otthon magát. Az uccára állítja virágos-lobogós boltsátorait és lacikonyháit a foire-okon, az uccát fogja be zenekaraival és bálozó sokasággal julius 14-én, az uccán ünnepli a farsangot tréfás szekerekkel és álarcos tömegfelvonulással, az uccák-hosszat csoportosulnak a párisi hajadonok Szent Katalin napján, mint a pástétom- és palacsintasütők a ,,Chadeleur“-kor, az uccán gyászol a párisi ember november 11-én, az uccán tüntet május 1-én és uccai menetekkel ünnepli május 6-án a nemzeti szentet, d‘Arc Johannát. A karácsonyfa Elzászon kívül alig tudott meghonosulni, másutt inkább csak a kisgyermekek öröme és még az övék sem annyira, mint minálunk, mert az ajándékokkal nem kapcsolatos: azokat ,,Pére Noél“ ejti bele a cipőcskékbe éjfélkor december 24-én, holott a karácsonyfát, ha már állítanak ilyet, csak 25-én este gyújtják meg az ünnep befejeztére, mert a francia ember Jézus születését, a mi kétnapos ünnepünktől eltérően, már 26-án nem ünnepli. A szentestét a francia ember is családi körben üli meg, de az igazi hangos-zsivajos csapongó uccai lármával járó karácsonyünneplés valóságban csak az éjféli misével kezdődik és kihajnalodik, mire a „Réveil- lon“-ban, a vidám nyilvános lakomában eléri tetőpontját. A nagy réveillon-menüt, melyért kétszeres, sőt háromszoros árat kell fizetni, a nagy párisi vendéglők és kávéházak félkettőkor kezdik felszolgálni éjfél után és a hangulat az osztrigánál még halk, emelt és magasztos: a ,,réveillonant“-ok frakkban, estélyi toalettben az éjféli miséről jöttek ide. A lelkűk még orgonabugással van telve és még zeng bennük a karácsonyi dal, amit a vén Saint Eustache templomban a ,,Crojx de Bois" világhírű gyermekkara zengett az éjféli misén. Kopott; vén istenháza ez a Saint Eustache. a szennyes és zajos vásárcsarnok, a Zola által megörökített „Les Halles" közepén. Igazán nem látszik meg rajta, hogy egy kerek évszázadig építették (1532-ben kezdte Pierre Lemercier és az unokája, Ni- colas 1637-ben fejezte be), hogy Mirabeau-t temették hajdan és a józan ész pogány ünnepét ülték benne két évvel később a nagy forradalom derekán. Ilyenkor, karácsony éjszaka megtelik emberekkel, mint a szardi- niás doboz; még az előcsarnokába is csak hetekkel előre megváltót jeggyel lehet bejutni. Azok az ezrek, akik innen kiszorultak. a Notre-Dame-ban, a Sacré-Coeur-du- Montmartre bazilikájában, vagy a Saint Sulpice kéttornyú barokktemplomában hallgatják az éjféli misét azzal a felemelő tudattal, hogy ebben az órában az „Istent-nem- ísmerő" köztársaság egyik végétől a másikig zugnak az orgonák. A betlehemi kisded születése percében nincsen különbség vörösök és fehérek, tüzkeresztesek és népfrontotok között; m.v>st a Megváltó jászola előtt imádkozik minden francia. Most Les Beaux-ban, a Provence-ban m- gépitik a Saint Vincent templomban a szent jászolt magát, élő bégetö báránnyal lódulnak be daloló pásztó ok, jön fehér szárnyakon a karácsonyi any’ al és dallamos provencal tájszólásban zenen a „vidám hirt“, hogy a Megváltó megszületett; nehéz zarándokléptekkel vonul b* a háiom napkeleti bölcs, angyali üdvözlet csendül az ős templom minden szögletéből, kő.ben kívülről az összeterelt barmok bégéinek a templom előtt... biztos, hogy cl nem felejti, aki egyszer Les Be3ux-ban hallgatott éjféli misét. Pérouges-ba.n míg a Lyon kezeiében fekvő ősi városkában, hol még < ontatlan áü- nax középkori földbástyák és sáncfalak, mmmmmMimmi i mwwnnMi.a—w t—.iiiiíiji ilyenkor az éjféli miséhez bengáli tűzzel világítják ipeg a ?oks?ázados utcákat és az ősi faházacskák a visszatért középkor képét mutatják. Hát még MpntpelHet és csodás szikla* barlangja, a' .Vörotte' des Demdiselles". Az 50 méter magas boltozatu. természetadta földalatti katedrálisban zenés misét tartanak karácsony éjfélén a földigérö, roppant rejtélyes sztalaktit-szobrok között, mik megannyi megkövült szent időtlen imádatban látszanak állani a tüneményes, orgona körül. Az éjféli misére gramofont, helyeznek a cseppkősipok közé. Mintha maga a Szent. Szűz is megjelenne ezen a misztikus éjféli misén: egy roppant, cseppkő-alakulat a. terem végében asszonyt mutat, karján kisdeddel és a nép a megdöbbentő sziklát valóban ..Jézustartó Madonna" néven ismeri. A „Grotte des Demoiselles" éjféli miséje valósággal látványosságszámba is megy ma már. a barlangkatedrális pazar villanyfényben úszik. és a látogatókat fogaskerekű vasút viszi fel a bejáratig. A rákövetkező ré- veillon-lakoma azután hat kilométernyire onnan a kicsiny Ganges községben folyik le,- melynek vidékies korcsmái már berendeződtek erre a kivételes éjszakára. Az ő számukra a karácsony idegenforgalmi eseményt jelent. De esemény a réveillon-lakoma minden franciának és nevezetesen minden, párisi- nak. Még a menüje is hagyományosan egyforma minden évben. Mindig osztrigával kezdődik és karácsony napján különvonatok egész tömege hozza Párisba azt a tenger osztrigát, amit ezen az éjszakán fogyasztanak. Aztán jön a „boudin blanc“ a müncheniek „Weiss-wurst“-ja. melyről csak ilyenkor tudja meg az ember, hogy párisi eredetű az is. Ezt követi a gesztenyemár ássál körített karácsonyi pulykasült. ami a középeurópait közelebbről is érdekelheti, mert a roppant karácsonyi pulykaszükséglet jórészét stájer- és magyarorszáqi behozatal fedezi. Befejezi az egészet a Buche de Noéi, a korhadt fatörzset mutató hideg va- niliákrémmel töltött csokoládésütemény. Hogy mit isznak mindehhez, az nincs a hagyományban megszabva, de mindenesetre sokat és a Büche de Noél-hez jégbehütött pezsgőt, mert utána kivilágos kivirradtig (tehát jókésőig a ködös rövidnapos decem- bervégert) bohó tánc és vicces konfettizápor következik. RENDELJE MEG AZONNAL cU.lftiUolatfoitfzi' 30 legszebb magyar nótét tartalmaié eha HolaskaMfvél | mely kiadóhivatalunknál kapható Mér csak néhány példány van raktáron. Karácsonyra , magjalanik a második kiadás Ara KI 20-Portó Ki, 3‘ — . Utánvétnél 5‘— Előfizetőinknek 10% engedmény!