Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-25 / 294. (3846.) szám

32 t>ra:gaiA\a&^arhirlai> KARÁCSONYI FUTBALLQONDOLATOK Irtai Kohut Pál Pozsonyban pillanatnyilag beteg a futball. A magyar futballcsapatok gyengék 8 mindössze egyes játékosok reprezentálnak nívót. Szüksége mutatkozik annak, hogy a pozsonyi magyar fut- ballklubok fuzionáljanak, mert csak Így lehetne a helyzeten segíteni. Tudjuk, hogy eredménytelen volt a futballszövetség ezirányu felhívása és anké­tozása, mégsem szabad a további kísérletektől visszariadni. Pozsony ligareprezentánsa, a Brati- slava Sport Club a ligában a 7-ik helyen áll, jól­lehet az utolsó mérkőzéseken Igen rosszul szere­pelt. Egyelőre még nincs baj. A Bratislava való­színűért megtartja e pozícióját és a téli pihenő alatt kiegészítheti csapatát. * A szlovenszikól magyar dlvlzlósklubok klelégi- Áen szerepelnek. Igaz, ho-gy nem valamennyien, mert rosszul áll a nyugati divízióban a Ligeti és a Vas és ugyancsak kevéebbé irigylésreméltó a Komáromi FC helyzete. Pedig ezek az egyesületek, ameddig a kerületi bajnokságban játszottak, ní­vósakban futballoztak notha az ellenfelek itt gyengébbek. Ennek az a magyarázata, hogy a diviziós meccsek sokkal keményebbek, a győzni- akarás nagyobb, viszont uj, vett játékosok beál­lításával forradalmasították a csapatot, hogy a játékerő máról-holnapra megjavuljon. Ez az intéz­kedés azonban csak átmeneti javulást jelent, mert ha az egyik vagy rnáeik sztárjátékos letö­rik, vagy formánkivüli állapotba kerül, akkor összeroppan az egész együttes. Példa rá a KFC esete. Ebből az a tanulság, hogy sztárokra nem szabad felépíteni a csapatot, inkább igazán első­rangú edző segítségére kell bízni a meglévő fia­tal játékanyagot. A mostani téli szezón ejtse gon­dolkodóba diviziós csapatainkat * A Csehszlovákia! Magyar Testnevelő Szövetség kétségtelenül fontos sportmissziót vállalt magára, amikor az egyes sportágak részére uj szövetsége­ket alakított és azokat támogatja. Ezenkívül tud­juk, hogy e szervezet rőmunkája a pénzgyiijtés és az összegyűjtött pénzből támogatja az egyes ké­relmező klubokat és szövetségeket. Ez szép és nemes dolog. Csakhogy szabadjon Itt rámutatni arra, hogy ez a támogatás végeredményben nem marad maradandó értékű. Mert mint fest ez a gyakorlatban? Ha valamely egyesület például 2000 koronás támogatást kap, azért rendszerint bevásárol egy-két jó, vagy rossz játékost, akik csak addig maradnak meg, amíg a pénz tart. Avagy uj dresszvásárlásra, vagy régi klubtarto­zásra fordítják a segélyt Pedig az uj dressz nem teszi a játékost, hanem az, amit tud. (Gondoljunk csak a nagy csapatokra, ahol a közönség Igazán nem kiváncsi arra, hogy a vendég milyen dressz­ben játszik és hogy a dressz uj-e, vagy kapott?!) Végeredményben tehát látjuk, hogy a 2 vagy 300 koronás, vagy akár 2 vagy 3000 koronás segélyek nem jelentenek lényeges segítséget az amatőrklub számára, nagyobb segélyekre pedig meg nein jut. Ezért ajánlom a Testnevelési Szövetségnek, hogy ne osszon ki készpénzsegélyeket, hanem kizárólag természetbeni támogatásban részesítse tagjait. Így ha valamely klubnak szüksége van pályára, pálya- kerítésre, földmunkákra, trénerre stb., vagyis olyan nagyobb támogatásra, amelyre az illető klub fennállása és működése érdemesíti. Apró se­gélyekkel nincs Regitve és a támogatásnak ez a formája nem maradandó. Ilyen kéréseket termé­szetesen az illetékes szakszövetséggel karöltve kell elintézni. * Kassán, Losoncon és Ungvárott az illetékes fut- ballkerületek készülnek a kerületi közgyűlésre. Ez szép és helyes, de már kevésbbé szépek és jók azok a hírek, hogy csak „azért is“ jelszóval vál­tozásokat akarnak az eddig jól bevált kerületi vezetőségben. Nem kell , futballforradalmat1* csi­nálni. Az, aki dolgozott, azt helyén kell hagyni és ceak a passzív vezetőket kell nyugdíjba kül­deni. Tudom, hogy északon és keleten korábban havazik és hosszabb a téliszezón. Tudom azt is, hogy télen a vasárnapi délutánok eléggé unalma­sak és ilyenkor már időtöltésből is szokásos egy ikis sportpolitikát, avagy — ahogyan futballkörök- ben mondják — egy kis „futballstenket“ ren­dezni. Azt hiszem azonban, hogy jó kezekben van a kerület úgy északon, mint keleten és nincs ok a fejtörésre. Talán pártoljuk most a téli6portot: egy kis sít, ródlit stb?! * A Csehszlovákiai Magyar Labdarugók Szövet­sége, vagyis a CsAF—MLSz pozsonyi központja számos 10 éves munkatársát fogja januári közgyű­lésén kitüntetni. Mindazokról szó van, akik 10 év óta dolgoznak a központban, vagy kerületben és eddig kitüntetve nem lettek. Gyönyörű, művé­szien készített nagy márványplakettet kapnak a kiválasztottak. A plakett készítője Kalafonl Sán­dor, Ismert kassal vésnök é* futballember. * Amit sokan nem tudnak: A CeAF—MLSz leg­szorgalmasabb funkcionáriusa kétségtelenül a szövetségi elnök: Nagy Dezső nyugalm. városi mérnök. Délelőtt és délután egyaránt bejár a szövetségi irodába és felügyeletet tart az agendák felett. Hogy amatőrn,lapon — az ceak természetei. Nyugodtan állíthatom, hogy ő az elnöki tiszteég Prága, 1935. december. A futball-rajongó bizo­nyára csodálkozásai olvassa a címben felvetett kérdést: „Hogyan keletkezett a tizenegyes?**, mert a legnépszerűbb tömegsportot abban az alakjában veszi, ahogy azt most világszerte, a FIFA keretén belül elfogadott szabályok szerint játszók és nem gondol arra, hogy a játék minden egyes mozzana­tának, szabályának kialakulása történeti fejlőlés következménye. Nemcsak a futballban, valameny- nyi játékban igy van ez. A gyakorlat és a tapasz­talat vezet a játék folytonos továbbfejlődésére, mert a gyakorlat folyton felvethet olyan mozza­natokat, amelyekre még nem volt precedens s az érvényben lévő szabályok szerint Ítéletet hozni nem lehet. A futball évszázados fejlődésen ment keresztül, amíg eljutott mai alakjáig. Azonban még a legutébbi időkben is tanúi vagyunk a sza­kadatlanul tárté fejlődésnek, az uj szabályaik olás­nak és korántsem mondhatjuk, hogy a játék mai formájában véglegesen lezártnak tekinthető. Az uj ofszide szabály például csak a legutolsó évtized­ben született meg. A taccsbedobásra vonatkozó szabályok is lényeges átalakulásokon mentek ke­resztül napjainkban. Hogy mennyire fejlődött já­tékunk az utolsó ötven esztendőben, arra érde­kes adatokat tudhatunk meg. ha a régi sportköny- veket, játékszabályokat és lexikális meghatáro­zásokat olvassuk. A Pallas Lexikonnak 1894-ben kiadott hetedik kötetében például a játékosok számára vonatkozólag azt olvassuk, hogy a fut­ballt két párt játsza, egyenlő számú, de tetszés szerint kiállított játékossal. Tudjuk, hogy a lab­darúgás prlmitiv korában, amikor még a játéktér sem volt bekeretezve, hanem egyik falu népe a másik falu kapujába igyekezett gurítani a marha­hólyagot, egész tömegek állottak egymással szem­ben. Csak később fejlődött ki a bekerített pá'ya. ennek megfelelőleg a keves bb számú játékos, mert hiszen a nagy tömeg akadályozta volna a já­ték kibontakozását és csak az 188/2. évi nemzetközi szabályalkotás szögezte le véglegesen a legcél­szerűbbnek mutatkozó tizenegyes számot. A régebben érvényes szabályzat nem Ismerte a kapu előtti büntető területet. A futball a múlt században még nem terjedt el a kontinensen, csu­pán a Szigetországban játszották, már pedig az angolok sportszerű felfogása nem engedte meg, hogy valami szándékos fault-lal, vagy egyéb sportszerűtlenséggel akadályozza meg az ellenfél kapu előtti játékának kibontakozását. A kapu előtt elkövetett szabálytalanság megtorlása egy­szerű bíintetőrugás volt, épp úgy, mint a mezőny­ben elkövetett minden szabálytalanság. A tizen­hatos terület fogalmát nem Ismerték, az el sem volt határolva. Egy kupamérkőzésen azonban különös dolog történt. A kupadöntő mérkőzést Trent Bridge-ben vivták, a favorit a helyi csapat, a Stoke volt, ellenfele pedig a Notts Country. Óriási érdeklődés előzte meg a mérkőzést, széles környék sportsze­rető lakossága gyűlt össze, hogy drukkoljon és buzdítsa a Stoket. Az egész mérkőzés a Stoke fölényének jegyében ment végbe, ám gyakran meg szokott történni a futballban, hogy a gyen­gébb csapat váratlanul gólt szerez és akkor min­den igyekezetével a védekezésre törekszik, hogy az eredményt tartsa Ez a mólezer sportszerűség szernponjából nem kifogásolható addig, amig fair eszközökkel történik. Az Időhúzásnak az a mód­ja, amit gyakran bosszankodva tapasz tálunk, hogy legkitűnőbb hordozója. Egyébként régi futball- ember. Évtizedek óla a pozsonyi PTE tagja és jelenleg annak aleluöke. Objektivitása és finom modora következtében nyugodtan állíthatja ön­magáról: „Nincs elleneógeml“ Kevés ember te­heti . . , * Mi lesz Jövőre a divízióval, a ligával stb.?! Ez a futballszervezetek jelenlegi témája. Azt hiszem: marad minden a régiben. Az a terv, hogy egy II. liga alakuljon, úgy vélem — remélem és kívá­nom — nem fog létrejönni, ügy tudom, hogy a szlovenszkó! futballszervezetek és a német fut­ballszövetség ellene van. Ez rendben b van. Mi­nek egy II. liga, amikor az emberek a nagyobb városokban csakis a legjobbat akarják látni, és például már ott, ahol llgumeccsek vannak, a dlvl- ziós-mérkőzésekre nem mennek. Egy II. liga fel­állítása csakis a divízió értékének csökkenését vonná maga után, vagyis azt eredményezné, hogy a közönség ott, ahol ligameccsek vannak, sem a divízióra, sem a 11. ligára nem lenne kiváncsi, nem is beszélve a kerület! bajnokságok további teljes elértéktelenltésérőL * Remélem, hogy a Csehszlovák Futballaeszociá- ció januári választmányi ülése belátja a H. liga teljes céltalanságát és példát vesz Budapesttől és Bécstől, ahol a II. liga haldoklik. a védekezők & labdát messze kirúgják a néző­térre, hogy minden mozdulatukat komótosan, csigalassúsággal hajtják végre, nem sportszerű ugyan, de ez ellen vajmi köveset lehet tenni. A Notts Country is körömszakadtáig védekezett a Stoke fergeteges támadásaival szemben és az egyenlítés egyre késett. Végre a második idő utolsó tíz percében egy újabb Stoke-roham ered­ményt Ígért. A klszöktetett jobbösszekötő tíz lé­pésnyi távolságból rettenetes lövést zúdított a ka­pu felső Jobbsarkának Irányába, a keresztléc alá. Nincs a világnak olyan kapusa, amely ezt a lab­dát kilialászhatta volna. A tömeg már ujjongott hiszen az egyenlítő gól után talán már n győzelem reménye Is kecsegtetett. Az utolsó pillanatban azonban a Country jobb hátvédje, Hendy, a ma­gasba ugrott, jobbjával lehúzta a kapu felé szálló labdát és visszadobta a mezőnybe, óriási konsfer- nácló, pfujolás és a biró, mit tehetett egyebet szabadrúgást ítélt a Country el en tiz lépésről. A kapu szájába beálltak a Country összes játé­kosai és a kapura lőtt szabadrúgás kipattant a sorfa’ról a mezőnybe. A Stoke most már szárnya- szegetten játszott, 1:0 arányban elvesztette a mérkőzést és a kupát. Fellebbezés következtében az ügy a szövetség elé került és szenvedélyes vitát váltott ki. Min­denki elismerte, hosrv a Country sportszerűtlenül járt el, viszont a biró ítéletét is kifogástalannak minősitették ée igy a mérkőzést hitelesítették. A szövetség azonban megbízta a futball legnagyobb elméleti szaktekintélyét. John Lewlst, hogy fog­lalja egybe a szabályzatot és a'kos oti szabálvt a kapu előtt elkövetett szabálytalanságok különle­ges megtorlására. John Lewis 1882-ben állította össze az uj sza­bályzatot. Nagy körültekintéssel dolgozta ki azt a részt is, amely a kapu előtti szabálytalanságok megtorlására vonatkozott. Bevezette a tizenhatos büntetőterület fogalmát. Ezt vonallal kell elválasz­tani a mezőnytől és az azon belül elkövetett min­den szándékos szabálytalanság a tizenegyes pont­ról szabadrúgással büntetendő. Megállapította a tizenegyes végrehajtásának ismeretes módját is. Természetesen kivonta a büntető szankció alól a nem szándékos szabálytalanságokat: tehát a rá­lőtt, rápattanó labdát s a megengedett rempllzést. A tizenegyes észszerüségéről és célszerűségé­ről még mindig lehet vitatkozni, mert annyi bizo­nyos, hogy egy rosszindulatú biró tizenegyesek­kel eldönbhet bármiféle mérkőzést, ha remplit fault-nak, rálőtt labdát hands-nek minősít. Viszont észszerűbb megtorlási lehetőség nem adódott, mint a Lewis-alkotta szabály. Bármily precizitással alkotta meg Le<wi8 a sza­bályt, egy eshetőségre nem gondolt és ez megint a Stoke kárára került a szövetség elé. A Stoke az Aston Villával vívott kupaküzdelmet és újból az Aston Villa vezetett l:0-ra. A második félidő utolsó negyedében a Stoke hatalmas finist vágott ni, térfelére szorította be az Astont, amely két­ségbeesetten, de egyre lankadó energiával véde­kezett. Végre a 43. percben a Stoke egy támadá­sát másképp nem lehetett leszerelni, mint a bün­tetőn beiül elkövetett hands-szel. A Stoke centere már odaáll! a labdához, a negyvennegyedik perc­ül futballkapus legnagyobb réme: Hogyan keletkezett a tizenegyes? Érdekes történeti apróságok a tizenhatoson betű i bűnteiórugás kialakulásáról ■ Két lutbaUtörténelmi emlékű Síoke-mérközés 1935 december 25, szerda. ben, rúgni készült, amikor az Aston hátvédje be­ugrott és messze kilőtte a labdát a nézőtérre. Nosza, a Stoke játékosai kétségbeesetten rohantak a labda után, mire azonban visszahozták és újra a tizenegyes pontra állították, a félidő letelt, s a biró lefújta a mérkőzést. A sportszerűtlen trükkel l:0-ra győzött az Aston. Az ügy megjárta a szövetséget. Mit lehetett tenni, el kellett ismerni & birói ítélkezés szabály- szerűségét, el kellett ismerni az Astou sportszerűt­lenségét és igazolni kellett a mérkőzést 1:0 arány­ban az Aston javára. Azonban Lewie kiigazította a hiányos szabályt: ezentúl a megítélt tizenegyest akkor is rugatni kell, ha közben letelik a félidő. Ez a tizenegyes bűn-tető kialakulásának histó­riája. Szakértők szerint Lewis azért vett fel tizen­egy métert, mert ez a távolság még egy kis lehe­tőséget ad a kapusnak a közbeavatkozásra. Vi­szont öt százaléknál nagyobb lehetőséget adni nem szabad, mert hiszen a tizenegyest megelőző szabálytalanság csaknem feltétlenül biztos gólt szokott megakadályozni A kisebbségi sportélet j a Szeretet jegyében! Prága, 1935 Karácsony. Küszöbön az est tendö vége és kisebbségi sportéletünknek ujabl szakasza zárul le. A pályákat ellepte a hó, c sportolók megérdemelt nyugalomra térnek, c sportvezetők számára azonban csak most kéz-I dődik el az igazi munka ét a nagy feladatok I megoldásának ideje. A lefolyt sportesztendőben általában a válság szele futott át az összes sportágakon és a fejlődés helyett a visszaesés szomorú jeleit láttuk és halljuk mindenfelől, f Hanyatlásról panaszkodik a futball, az atlélUca, a tenisz és a többi sportág s maguk a hivatalos tényezők is bevaUjáfc, hogy az olimpia előtti j esztendőben bizony erősen stagnált a sportélet. [ Ez a tény természetszerűleg összefüggésben j. van az általános világhelyzettel, amelynek a sport ma már szerves hozzátartozója. A sport- élet fejlődése is elsősorban a társadalom anyagi teljesítőképességétől függ és ha a közönség érdeklődése megcsappan a sportrendezések iránt, úgy hiába van a jószándék és lelkesedés a sportolókban, az előrehaladás útja rögössé és járhatatlanná válik. Az 1936. szökőév a sportéletben is különleges esztendőt jelent. Bo- chumban már készen áU a hatalmas harang, amelynek csengő hangjai majd nemes versen­gésre hívják egybe Berlinbe az év közepén a világ sportifjuságát. Amig azonban ez a fvirang megszólal, a most felzugó karácsonyi haran­goknak kell felébreszteniük a sportéletet abból a tespedéséből, amit a sportszökőévben az előre­törésnek és az ujraszületésnek kell felváltania, j A sportvezéreknek elsősorban arra kell tőre- j kedniök, hogy a közönség szeretetét és érdek- ;j 7ődését valamennyi sportág részére ismét visz- ! szaszerezzék. Az uj évben majd összeülő sportközgyül-ések :| feladata lesz, hogy a kapcsolatot a sportélet és | a nagy társadalom között újból megtalálják. 1 Beszámolókban és programadásokban ne Ígér- I jünk olyant, amit betartani nem tudunk. Aliit- | sunk mindenütt a viszonyoknak megfelelő szá- ! mitást arról, hogy mit tudunk elérni a sport ér­dekében, mivel és hogyan tudjuk majd a közön- | ség szeretetét megnyerni a sportrendezések I iránt. Ne ígérjünk erőnkön felüli teljesítményt, mert hiszen sokszor látjuk, hogy a túlságosan hangosan hirdetett versenyek, világhírű és ne- | vés atrakciókat Ígérő rendezések végül is egy- ! szerű versenyeket hoznak és csak nevetségessé j teszik azokat, akik sokat ígérnek, de igen ke- § veset adnak. Inkább azonban érdemben keve­sebbet, de minőségileg jobbat és többet adjunk. I A sportot nemcsak művelni, de szeretni is kell. A szeretet pedig legyen magáért a sportért és nem a sportból származó másnemű haszonért. Igye­kezzünk közvetlen kapcsolatot elérni a sportot pártfogoló közönséggel, a szurkoló gárdával, ezzel a lelkes többséggel, a mi a legkisebb falu­ban és a legnagyobb városban is az éltető erejét jelenti a sportéletnek. Tudjuk, hogy a kisebbségi sportélet sok ne­hézséggel és akadállyal küzd. Ezeket az akadd- - lyokat azonban legyűrhetjük akkor, ha együttes erővel lépünk tel ellene. Ha a magyarság nem­zetgyűlési képviselői, szenátorai, országos, já­rási, városi és községi képviselőtestületi tagjai, a magyar sportszövetségek és a magyar sport- társadalom egyforma lelkesedéssel és egyetakaró összhanggal szeretik és pártolják nurjd a szlo- venszkói és ruszinszkói magyar sport ügyét, akkor remélhetjük, hogy a Szeretet magasztos ünnepe a kisebbségi magyar sportélet kará­csonyfájára is meghozza majd az élniakarás, a megbecsülés és az elismerés ékesen csillogó díszeit. (jf.) QUITT ZSIGMOND 3 BÚTOR SZÁLLÍTÓ NITRA 1 Telefon 130 jjj

Next

/
Oldalképek
Tartalom