Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-25 / 294. (3846.) szám
39 WMOn^amw* 1935 december 25, szerda* Cselédkérdés — családkérdés Asszonyok, akik táirsalgás/ban vég ehossza t nem érően tárgyalják cselédjük ellen emelt kifogásaikat, megfeledkeznek arról, hogy társalgási színvonaluk nem nagyon esik messze az időjárásról folytatott tanulságos eszmecserétől, de megfeledkeznek arról is, hogy háztartási alkalmazottjuk hibáinak részletezése közbeai önmaguk hibáját ecsetelik. Természetesen ebben az esetben nem azokra a cselédekre gondolunk, akik elszegőd toli anélkül, hogy erre a foglalkozásra hajlandóságot hoztak volna magukkal, vagy szellemi színvonaluk annyira alacsony, hogy kiművelésük hlu ábrándok közé tartozik. Az ilyen! alkalmazottal kár bíbelődni, mérgelődni s kár eltűrni azt a rengeteg kárt, amit anyagiakban s a házi béke, harmónia terén okoznak. Igen sokszor, és talán az esetek legnagyobb részében maga a háziasszony a hibás, ha alkalmazottja csati gondot és bosszúságot okoz. Kezdődik a hibák sorozata az alkalmaztatásánál, ahol a háziasszony sokszor elveszti szem előtt azokat a szempontokat, amelyektől pedig nem volna szabad eltérnie. Első és legfontosabb szabály, hogy senki ne fogadjon fel teljesen Ismeretlen valakit anélkül, hogy ne tájékozódna a cseléd körülményei iránt. Szüleinek rendes foglalkozása, életmódja, testvéreinek helyzete, előbbi szolgálati helyének megkérdezése okvetlenül szükséges annak megállapítására, vájjon alkalmas-e számiunkra. A cselédkönyvekben bejegyzett minősítések nem tekinthetők teljesen irányiadénak, elvégre, magunkról tudjuk, egyikünk se Írja be a sok mérget okozott lányról, hogy hanyag, rendetlen, megbízhatatlan, szeles, mert nem akarja kenyérszerűét megnehezíteni. Egy rövid látogatás, vagy esetleg egy telefonon elintézett érdeklődés az előbbi gazdánál a szóbeli érintkezés közveíetlensége következtében azonban nagyon sok értékes adattal szolgálhat. Ha ismerőseink nem tudnak ajánlani, megbízható közvetítő helyet kell keresnünk, ahol félig- tmeddig garanciát vállalnak érte. óriási csalódástól mindenesetre megóvhatjuk igy magunkat. Az alkalmaztatásnál elsősorban nem szabad rágászkodnumk fillérig az elgondolt bérhez. Arra kell gondolnunk, hogy ügyetlen lány egyetlen értékünk tönkretevósével sokkal nagyobb kárt okoz, mint akárcsak meg is tudna fizetni. Még fontosabb az őszinteség az alkalmazandó cseléddel szemben. Nem szabad azt mondani, hogy „nálunk édesfiam j aranyéiete lesz, mert dolga alig akad". Ezt a lány részben úgysem hiszi el, hazug- ; ságot szimatol s ő se őszinte. Meg kell mon- i da^i őszintén és határozottan, hogy körül- 1 be’"1 ennyi bért fizethetünk, amivel szemben ezt és ezt a munkát kell elvégezni, ennyi meg 3 ennyi személyre. Megállapodunk részletesen r a kimenők idejében, röviden: alaposan meg- \ ismertetjük vele előre a helyzetet s külön- ') leges kívánságainkat is. Ebben az esetben a leány hálás lesz, ha a körvonalazott munka- { mennyiségnél esetleg kevesebbet kívánunk meg tőle s ha a kikötött feltételek bármelyikén is enyihibhetünk. A feltételekhez általá- ), bán azonban következetesen ragaszkodni kell. A következetesség különben is egyik / fő tényezője az alkalmazott irányításának, A | következetességet megköveteljük tőle is, de magunknak kell jó példával járni előtte. Kezdődik a következetesség a vele való , érintkezésben. Éreznie kell, hogy megbecsül- & jük benne az embert, nem tekintjük páriá- j nak s ha tanítjuk, nemcsak önzésből, de jó- : indulatból is tesszük. Ha valamely bajával bizalommal hozzánk fordul tanácsért, szive- i sen kell időt szentelnünk ügyének. A jóindulatot azonban nem szabad még jókedvünkben sem holmi tréfás „komázással" kimutatni, ami mindenkor a tisztelet rovására megy. Ne gúnyoljuk soha tévedéseikért a ne fogy- , junk ki türelmünkből. Türelmet kényszerit- sünk vele szemben magunkra akkor is, ha j „idegesek", vagy éppen házsártosak vagyunk. <( A családi életben ért bosszúságainkat, ne n vezessük le rajta. A háztartási alkalmazott előtt vigyázzunk 111 szavainkra és különösen arra, hogy ne nyíl- ‘ vánitsuok előtte véleményt, se családtagjainkról. se ismerőseinkről. Bizalmas dolgain- 1 kát ne tárgyaljuk meg jelenlétében és fő- lí képpen ne veszítsük el önuralmunkat családi 11 vitatkozások alkalmával. Ha „az ur, meg az - asszony kiabálnak majdhogynem egymásnak mennek", abból a cseléd nem épül, csak a tekintély megy tönkre előtte. Bizalmunkkal akkor sem ajándékozzuk meg ha tudva tudjuk. mennyire megbízható és jó’elkü A biz,a 9 lom először megtiszteli őt. de később bizal « maskodóvá teszi, nem Is szólva a pletykáról,! amelynek óriás lehetőséget adunk s amely előbb-utóöb, ha nem később, hát akkor fog bekövelkezui, amikor mégis egyszer — távozik (ölünk. Tartsunk lehetőség szerint mértékei a munkában is s ne „strapáljuk" agyon még abban az esetben sem, ha szorgossága, dolgossága őt magát arra vezetné. Ha a rendes napi munkáját elvégezte, hagyjunk időt ruhájának rendbehozatalára a arra is, hogy olvasson s ha kivételesen megerőltető volt a munka, úgy osszuk be következő nap az idejét, hogy hamarabb kerüljön pihenőre. Ne érjük be azzal, hogy csak kifogásainkat közöljük vele, hanem dicsérjük is meg, ha valaiud különösebbet produkál és ne féljünk megelégedésünket éreztetni vele általában, ha valóban meg vagyunk vele elégedve. Nem kell attól félni, hogy akkor mindjárt béremeléssel áll elő. Rendreutasításunk, figyelmeztetésünk sohase legyen kiabáló, haragos, hanem szenvtelen: érezze, hogy tárgyilagosak vagyunk mindig és mindenben. Adjuk meg neki pontosan mindazt, amii jár, élelemben, ellátásban, pihenésben, bánásmódban a akkor bizonyosra vehetjük, hogy ragaszkodó lesz hozzánk, ami nélkül a legjobb cseléd sem ér egy fabatkát. Ragaszkodás esetén teszi csak meg, hogy szerétéiből spórol a gázzal, villannyal és mindennel, ami rá van bizva. Nagy probléma az, hogy zárjunk-e előtte mindent, vagy csukjunk? Ha elszegődése alkalmával mindent zárva talál, kevésbé érzi megalázónak, mintha bizonyos idő után kezdünk zárai. Később, ha megbízhatónak találjuk, esetleg kipróbáltok, akkor lassanként ke-1 zére lehet bizni a kamra-kulcsát főzés idejére, azután végkóp és fokozatosan az egész; lakást, bár a szekrényeket s olyan fiókokat, ahol úgysem lehet dolga, a reud kedvéért; minden esetben jobb zárva tartani. Ha igyekezetünk hiálvavalónak bizonyulna, ami a felsorolt szempontok figyelembevétele után nem nagyon valószínű, ha mégis csalódnunk kellene benne, akkor, hacsak tehetjük, kétheti bérének kifizetésével máról-holnapra távolítsuk el a házból, meri a rossz cseléd felmondása után kimondottan ellenségünkké válik, akinek nem szabad alkalmat adni arra, hogy a következő (a tizennégy nap alatt) ellenséges érzésének akár anyagi, akár erkölcsi kárral kifejezést adhasson. (Sz. L.) Ne áruljuk el a helyet, ahol az esemény történi ne leplezzük le a személyeket sem. Tegyük mej színhelynek a Magyar Alföld egyik nagyobb vá rosát, a két bőst pedig nevezzük egyszerűen Ko kovay Istvánnak és Petróezy Katalinnak. Kó.to vay István ur városi tisztviselő, Petrőczy Katalii pedig rendes, szabályos vidéki urileány. Kokovnj István ur jelen pillanatban harmincöt éves, mag a kemény arcú férfiú ée római jellem. Petróezy tva- túlin huszonnégy évea, csinosnak mondott módén: leányzó. A jellemzés magyarán annyit jelent, bőgj a férfi a megtestesült puritánság, a leány pedig merő szabad szellem. Ez meg viszont annyi! mond hogy Kokovay István ur testestől lelkestől bive a régi erkölcsöknek, irtózik az arcfestéstől és borzad az ajaKruzstól, Petróezy Katalin pedig rajong s legujabbkori kozmetikáért, imádja a festéket minden alakjában. Mondanom sem kell ezek után, hogy Kokovay ur számára Petróezy Katalint meglátni és megszerű- li pillanat müve volt. Az alkalom, amikor a pillanat elvégezte ezt a történelmi müvet, ezelőtt fél- ívvel adódott elő. A két fiatal a várog sfcran Íján ;a)álkozott és Kokovay Itván ur a megÍ6mer.<e- lést követő második napon tisztelgő látogatást tett r’etróczy Katinka szüleinél. — Halálosan megszerettem Katinka kisasszonyt, - mondta azonnal a tárgyra térve. — Szándékom tomoly, feleségül akarom venni. A család megdermedt a váratlan bejelentéstől. V dermetség oka részint a rémület, részint a bol- logság volt. Katinka elpirult, az anya elsápadt, egyedül Pet- óczy bácsi őrizte meg a nyugalmát. Pipázott ép- ien, amikor a fiatalember nyilalkozata elhangzott, v megtisztelő kijelentésre hatalmasan szit löreg taj- ékpipájából, kifújta a füstöt, azután csöndes han- •on megszólalt: — No-no öcsém, lassan a testtel. Ne siessünk nnyira. Gondold meg elébb a dolgot. Kokovay István ur elvöiösödötk — Már meggondoltam! Petróezy bácsi megvetőleg legyintett. — Ne feleselj öcsém, nem azért szóltam. Mához gy hétre szívesen látunk ebédre. Ha addig 6em áltoznak az érzelmeid, a lelked rajta, beszélhetjük a dologról. Ámbár, ha már mindenáron háza- odni akarsz, különb leányt is választhattál volna tagadnak. Kokovay István ur összevágta a bokáját, ezerel- te3 pillantást vetett Katinka kisasszony felé, az in délcegen eltávozott. Másnap ismét talákozott szerelme tárgyával a .randon. A tárgy, azazhogy Petróezy Katinka kis sezony kétszeresen tetszeni akart lovagjának, tért a várható találkozásra agy kipingálta manót, ogy valóban kozmetikai remekműn, k festett, okovay István ur, megpillantva leendő mén.)asz- zonyát, fal fehérré változott. — Katinka ... — rebegte. — Miért festette ki agát? A leány csodálkozva tekintett a meghökk""f fiúra, ‘ , I — Miért? Azért, mert ma ez a divat. Rend s \ 9 leány testetlenül nem mehet ki az utcára és le* - j tellenül nem jelenhetik meg strandon. I Fojtott vitatkozás kezdődött, amely pontosan ha ^ | napig tartott. A hetedik napon kellett volna Koko \ vay István urnák Katinkáéknál ehédelni. Alko nyálkor hazakisérte a leányt, a kapuiban igy szólt — Kedve* Katinka, hat nap óta vitatkozunk ar ról, hogy a piktura, mint olyan társadalmi */ü\ ségesség-e, vagy sem. Én azt mondom, hogy nem maga azt állítja, hogy igen Én a múlt héten Igen tisztelt szülei előtt letettem a garast. Kijelentettem, hogy szeretem magát és leghőbb vágyam, hogy feleségül vehessem. Kijelentésemet most, sajnos, módosítanom kell. Ma is állom a szavamat, | hajlandó vagyok magát habozás nélkül és a leg- Srövidebb időn belül feleségül venni, de csak abban |az esetben, ha azonnali és végérvnyes hatállyal | lemond az önfestészetről. A leányt láthatólag kimerítette a hatnapos vita | és megtörtén suttogta: — Helyes, lemondok arról, hogy fessem az ar- icomat, ruzsozzam az ajkamat és hogy atropin: csö- jj pögtessek a szemembe. Megígérem azt is, houy nem irtatom ezután a szemöldökömet és nem tusolom a szempilláimat. Kokovay István ur meghatottan hajolt meg és hódolatteljes csókot lehelt Katinka kisasszony ke- zefejére. Elrobogott, hogy megtegye a szükséges előkészületeket. Nemsokára kitűzték az esküvő napját és abban a pillanatban, amikor a mirbus- koszorus, fehér uezályos menyasszonyt a k szemelt tanú karján fölvezette, Kokovay István ur, a boldog vőlegény falnak tántorodott borzalmas meglepetésében. A zara úgy ki volt pingálva, hogy úgy festett, akár a kikirics. Az arca cinóberszinben iz- zott, ajka lángolt a rúzstól, ragasztott szempillái pedig szurokfeketén ée vámpír-karomként meredtek előre n levegőbe. De Kokovay István ur nem csupán jellemében ütött az antik világ hőseire, ha nem lelkierőben is. Egy Mucius Scaevolát megszégyenítő nyugalommal lépett az anyakönyrvezető elé és szemrebbenés nélkül nyúlt arája keze után A menyasszony bocsánatkérően suttogta: — Ne haragudjon Pista, utoljára történt, ez volt az utolsó eset, de nem tudtam ellenállni a vágy nak, hogy még egyszer ne hódoljak a szenvedélyemnek. Az esküvő lezajlott, Kokovay Tetván ur másnap beadta a válópert ifjú hitvese ellen. A válóperi tárgyalás most hétfőn zajlott le. Kokovay letván u: előadta a tényállást, a fiatal menyecske előadt.- védekezését. A biióság a helyzet hosszas és le’ki ismeretes mérlegelése után úgy találta, hogy Pét róczy Katalin kisasszony már a házasságkötés p'lln- natában megcsalta Kokovay István urat, mert nem tartotta meg a kölcsönös egyességet. Hűtlenné' címén az asszony hibájából felbontotta a házar ságot. így lett elvált ember Kokovay István urbél mielőtt igazán megnősült volna, — az arcfesté' a rúzs az atrrpin. a szemnihntus és a különb# körömlakkok 193öik esztendejében. SzmiiÁzKöiürvKob'RiRA. A Magyar Minerva 40 oldalas karácsonyi száma a napokban látott napvilágot & szokottnál is gaz- dagabb és változatosabb tartalommal. A decemberi szám tartalmából első helyen emeljük ki Vájtok tf.ándor Írását, aki részletesen ismerteti é* kritikailag i» méltatja a nag^ szoaibati Szent Adalbert Társulat kiadásában megjelent Pázmány- emlókköny vet, amely jóval a hivatalos nagyszombati ünnepség után látott napvilágot. Vájtok szerint az emlékkönyv tartalmilag ée grafikailag méltóan emlékezik meg Pázmányról s fontos alapításáról és szellemével és tiszteletadásával & szlovákság válaszának ée állásfoglalásának is tekinthető. A „Szlovák emlékkönyv Pázmány egyeteméről" cimü tanulmányon kivül nagy figyelemre tarthat számot a kassai Hunyadi György Írása is, aki a magyar filmgyártással foglalkozva, fölveti a kérdést: mii az oka, hogy a magyar filmek! eaideig még nem arattak őszinte, elhatározó sikert, noha a magyarság annyi kitűnő rendezőt, szövegkönyvirót és színészt adott a világnak, mint egyetlen más nemzet som. „Min dolgoznak íróink?" óimén ebben a számban Rácz Pál érdekesen nyilatkozik a Franklin Társulat könyv- akciójáról, míg Reményi József 0. Henrynek. az egykor divatos amerikai elbeszélőnek irodalmi munkásságát ismerteti. A szorosan vett szépirodalmi részben Takáts Gyula érdekes regényfolytatással, Bellyei László és Rácz Pál pedig művészi elbeszélésekkel szerepelnek, mig ifj. Bolyky János, Szenes Erzsi, Tamás Lajos és W. Wimberger Anna tollából egy- egy szép költeményt hoz a Magyar Minerva. A gazdag könyvrovatban dr. Takáts Gyula Vasa Istvánnak, a Nyugat harmadik nemzedéke egyik legfigyelemreméltóbb ée legegyénább költőjének , Levéd a szabadságról" cimü e Immár második! verskötetét Ismerteti, míg Vájtok Sándor Szántó György „Fekete éveim" cimü könyvéről, Nemecs Miklós pedig Pluhár István „Sportok könyve** cimü kötetéről ir. A filmrovatban W. Wimberger Anna az elmúlt hónap filmujdonsigalrót (A víg özvegy, Te vagy az egyetlen!, A szent óo bolondja) Ír érdekesen és szakavatott tollaL ♦ A dT. Reinel János szerkesztésében havonkínt megjelenő folyóirat előfizetési ára féűévre 15, egy évre 30 korona. Egyes szám 3 korona. Uj egész éves előfizetők ajándékkönyvet kapnak a kiadóhivataltól (Pozsony, Kertész-ucca 1), amely kívánságra készséggel küld csekklapot. Egyes számok Pozsonyban a Steiner-, Stampfel- és Szent Józsefekönyvkereskedésbem, valamint Weisa M, ujeágüzletében kaphatók. (*) ,,Darkó István regénye az első gzlovenszkél kisebbségi regény.’4 Budapestről Írják: Da kó Istvánnak a Franklin kiadásában megjelent „Égő osipkebokor" cimü regényéről az „Uj Magyarság44 könyv-rovatában (r. e.) tollából komoly hangú, elismerő kritika jelent meg. „A szlovenszkói magyar irodalomnak — írja a budapesti lap munkatársa — egyik legizmosabb, legjellegzetesebb teheti' g* Barkó István. A fiatalabb irónemzedékhez tartozik, aki irói pályafutását már a háború után kezdte el. Miqt ifjúsági iró kezdte pályafutását a „Zúzmara" cimü diáktárgyu elbeszélése a háború utáni idők forrongó állapotának és vergődéseinek a kifejezése. Ezután megjelent regényei még erősen idegen befolyások jegyében született. Legújabb i-öny- vében azonban felszabadította magát ezek aló! a hatások alól s mint a mai a csehszlovákiai magyar irodalom egyik leghatározottabb egyén sége mutatkozik be. Az Égő csipkebokorban egy fiatal, iiá- borutjárt földműves életén és vergődésein kereszti'! a kisebbségi magyar élet arcát mutatja be. B5- d: Gyuri, a meggazdagodott magyar paraszt tüdőgyulladást kap, a Tátárában gyógyittatja magát, itt megismeri az úri életet kísértéseivel együtt, niegkótyagosodik s ő ie „ur" akar lenni. Ezernyi megpróbáltatás után, amidőn vagvoná'rk jórészét eltékozolja, kijózanodva és lehiggadva tér vissza az ősi röghöz, amely egyedül és kizáró ag jelenthet számára és népe számára élűét és jö\őt. Ebbe a mesébe illeszti be azokat a problémákat, amelyek a kisebbségi ember elé tornyosu'nak. műfaja be azokat a figurákat, amelyeket a kisebb égi sers alakított át. Darkó István regénye az első szlovenszkói „kisebbségi regény", amely müvé-zi eszközökkel érzékelteti a kisebbségi élet hé Vz- napjait. Ha itt-ott zökkenők is vannak Da:kó regényében, az Égő csipkéimkor mégis értékes alkotása a szlovenszkói magyar irodalomnak, amely egyúttal az első komoly Ígéret arra is, hogv a csehszlovákiai mr^yarság szellemi élete értékéé alkotásokban lóg kivirágozui.*4 Hitvesi hűtlenség 1935-ber IrSa; Bittó Lajos
