Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-25 / 294. (3846.) szám
1935 december 25, szerda. ^ragaiA\\g^arhirlap 23 Bartók Bélával — a magyar népzenegyűjtés műhelyében Készül a magyar népzene nagy enciklopédiába ■ A nagy férc;: Keteteurópai Nép• zene Intézet Budapesten ■ Bariók a szlovák és magyar népzene kölcsönhatásáról Budapest, december. (Budapesti szerkeez/tő- eóg ülik töd.) A Magyar Tudományos Akadémia nagy ülésterme mellett van egy kbraiaku intim kis szoba, amelynek falát a tetőzetig könyvállvány foglalja el. Ebben a kié szobában dolgozik e délutáni órákban már jó egy esztcindeje a nép- zenogyiijtés viilághirtl mestere: Bartók Béla. Most is. aihogy az üléstermen át a kis helyiség felé közeledünk, valami édes-bus melódia hangjai ti tűk meg a fülünket. Ahogy benyitunk, látjuk, hogy Ba.rtók mester érdekes Ősz feje a fonográf felé hajol, a fonográf mellett hengerek, kottalapok. — Nos, amíg elbeszélgetünk, addig meg- ozsonnázom. — mondja Bartók Béla és zsebéből termoszt von elő. — Valóban minden perc drága. a munka pedig, amit e-1 kell végezni, óriási, jól tudom, és Így nyomban jegyezni kezdek. A nagy magyar népda!gyüjtemény A magyar kultúrtörténetem, néprajz és a zenetudomány nézőpontjából mérhetetlen fontosságú nagy munka kiadását határozta el a Tudományos Akadémia. Kiadja azt a 12 000 ilalla- niot. amely a magyar zenngyüjlők .mintegy harminc éves kutatómunkájának eredményeképpen gyűlt össze. Tizenkétezer magyar dallamot, amelyeket az egész magyar nyelvterületről szedtek össze, régi dallamokat, amelyek már csak forrásokban, gyűjteményekben vannak meg, azután újabbakat, de amikre már csak nagyon öreg nó- tázó falusiak emlékeznek és azokat is. amiket mostanában Janóinak a magyar falvakbn. A magyar népzene nagy enciklopédiája lesz ez a munka, a lehetőségig teljes gyűjteménye az ezercszten- dös magyar dallamnak. Bartók Béla és Kodály Zoltán végzi az anyag feldolgozását, lelkes és szakértő munkatársak segédkeznek benne. A múlt év őszén kezdte meg Bartók itt az akadémiai kis szobában a munkát és ahogy mosolyogva mondja, mosta sajtó alá rendezés előmunkálataival foglalkozik. Ezek az „előmunkálatok" még jó egy esztendeig eltartanak, akkor következik aztán a sajtó alá rendezés. Erre Is kell számítani vagy két-három esztendei időt és majd csak akkor kezdődhetik meg a nagy mü kiadása. De ez a munka a maga nőmében páratlan is lesz az egyetemes zeueiro<laloinban. Hengerre lelveti dalok Miben állanak teteit a sajtó alá rendezés előmunkálatai? Végig kell revideáLui mind a 12.000 dallamot Ezt a revíziót immár harmadszor végzi Bartók Béla, a mostani aztán végleges lesz. A gyűjtemény negyedrésze, mintegy 3000 dallam fonográf-hengerre van felvéve. Bartók megszólaltatja a hangszert és amíg füle a dallamot figyeli, tekintete a kottán szalad végig: nincs-e valami javítani, módosítani való? Ez a háromezer henger mind helyszíni felvétel. Vannak tudnüllik olyan dallamok, amelyek tele vannak cif rá zásokkal, ornannensckkel. ezeket nehéz lenne egyszeri, vagy akár többszöri hallásra is tökéletesen lejegyezni, ilyenkor tesz hasznos szolgálatot a fonográf. — Tulajdónképpen minden népzenét fono- gtráftemozen kellene felvenni, — mondja Bartók. — mert ez a hiteles. A népdal f >rmája annyira változó, annyira fluktuál, hogy lejegyezni nehéz. Egyszeri hallásra nem is lehet lejegyezni, meg kell ismételtetni. A népzenegyűjtésnek ezt a ma Is legtökéletesebb módját magyar ember alkalmazta először a múlt század végén, Vikár Béla, kéuy- szerüségből, mert nem volt zenész. A hengereit a párisi világkiállításon is bemutatták és ott a népzenegyűjtésnek ez a módja általános feltűnést és elismerést keltett. Az enciklopédikus népdalgyűjtemény rendszere még nem eldöntött dolog. A régi gyűjteményekben nincsen jó, használható rendszer. így Bar- ta-lus hét kötetes gyűjteménye rendszer nélküli, Linibayéban pedig a dalok ábécé sorrendben vannak rendezve és igy ezek zenetudományi- lag nem használhatók. Világos, hogy a rendszer alapja magában a dallamban rejlik, hisz ez a nóta lényegesebb része és nem a 6zöveg. Kétféle rendszer jöhet számításba, az egyik Kodályé, a másik a Bartóké. A Kodályé az úgynevezett szótár-rendszer. Tudvalevő, hogy a dallamok 99 százaléka négysoros. Bartók és Kodály műiden dallamot közös végső hangra Írtak le, ez a végső hang a ,.g“, alaphangnak nevezik és 1 -gyei jelöli Kodály. A második sor végén tevő hang a fökadencia. Fia az alaphang 1, akkor az összes ,,a“ hangok 2. „h“ hangok 3, „c" hangok 4 stb. jelzést kapnak és minden sor végére odaírják ezt a szamot. Miután a negyedik sor mindig g-ben. az alaphangban végződik, csak három sort teen.1 tekintetes venni. Most a rendszerezés úgy történik. h>gv először sorjában azok a dallamok vonulnak lel, amelyeknek főkadenciája 1. (Tehát 1, 1. 1. — 1, 1, 2 — 1, 1, 3 — sorjában 10-lg. aztán 2,1,1 — 3, 1, 1 — 4, L, 1 stb.) Alajd azok a dallamok következnek, amelyeknek főkadenciája 2 és igy tovább Igy szedődnek a szótár- rendszer alapján áttekinthető és használható összefoglalásba a dallamok. Bartók rendszerének alapja a stílus. Bartók a magyar népdalokat három osztályba foglalja: Az elsőbe a régi magyar népzene emlékei tartoznak. Legfeltűnőbb sajátságuk egy bizonyos régies, ázsiai örökségképpen hozott, hiányos ötfokú hangsor (Bentaton) és olyan négy dallamsorból álló szerkezet, melyek zenei tartalma egymástól eltérő. A B) osztályba az újabb magyar népzene dallamai tartoznak. Ezek 120 évnél nem régibbek. Arehitektonikus szerkezetűk van, az első sor dallama a végén visz szatér és ezen a két pilléren boltezódik a dal. A C) osztály a vegyesdallamoké, az eddig Ismert 12.000 dallamnak több mint a fele, nem egységes karakterű, több-kevesebb idegen befolyás érződik rajtuk. Köztük vannak a faluba eljutott müdakxk ifi. Bartók gyűjtése Szlovenszkón Bartók és Kodály harmincéves gyűjtőmunkája az egész magyar nyelvterület dallamkincsére is kiterjedt, de természetes, hogy a kölcsönhatások kutatása közben szükségük volt arra, hogy a magyar etnikummal szomszédos uépek dallamklncsét is összegyüjtsék. Ez a szükségesség a két kutatót már korán elvezette Szlovenszkóra. Bartók Nagymegyer és Ipolyság környékén gyűjtött magyar dalokat 1910 körüL — Nagyon kedves volt az ipolyeá,g-i gyűjtés alkalma. A városi levéltáros duda- és kanásztülök- versenyt rendezett, amelyre szép számban gyűltek össze a környék dudásai, kanászai, nemcsak magyarok, hanem szlovákok is. Erre a versenyre engem is meghívtak, én aztán fonográfra vettem fel az elhangzott dalokat . . . És rögtön halljuk is a tekercsről az Ipoly6ág- köxnyéki kanásznótát: „Elment Simony disznyót lopni, Nem jó helyre talált mennyi, I Ottan várja egy pár fegyver, Így jár, kit az Isten megver.'1 Aztán ugyaninnen: „Arra gyere, amerre én, Majd megtudod, hol lakom én, Csipkebokor-rózsa mellett, Gyere babám, megölellek.1' — Nyitra környékén, Barshan, Gömőr magyar vidékein Kodály végzett alapos kutatómunkát,-— mondja Bartók. — Az én szlovák népdalgyűjtésem Zólyom-, Gömör-, a Nyltra-megyékben folyt le, főleg a tizes években. íme, egy szlovák dal szövege a zólyommegyei Ponikról, amelyet Anna Traková 1916-ban énekelt ed Bartók előtt óe igy került a hengerre: „Jaj, Bo2e moj, emutnej lene!1* stb. Most természetszerűleg merül fel a szlovák és magyar népzene egymásrahatása Ezzel a kérdéssel Bartók Béla behatóan foglalkozott és véleménye, Ítélete a legautentikusabb. Szlovák dallamgyüjteménye Is tekintélyes, több mint 2500 dallamot ölel fel. A múlt, esztendőben „Népzenénk és a szomszédnépek népzenéje11 cimen értékes tanulmányt adott ki erről a kérdésről. A régi magyar, pentaton- zene alig hatott a szlovákra. Legfeljebb biz dallam szivárgott át Szlovenszkóra és Morvába ebből az anyagból. Viszont abban az Időben annál élénkebb volt a szlovák népzene hatása a magyarra. A C) osztály I. b és 111. alosztályába sorozott magyar anyag valószínűleg szlovák anyagból, vagy szlovák hatás alatt keletkezhetett. Ilyen dallamok „Bakonyerdő gyászban van11, „Azt mondják, nem adnak engem galambomnak11 Egyénéé átvételek a ezlovák anyagból ceupán a szlovák nyelvterülettel határos magyar fal vakA nagy találkozás Irta: Surányi Miklós Kedves Barátom, huszonöt esztendeje készülök haza a mi édes, csúnyácska, szerény kis szülővárosunkba, de az élet erősebb, mint az ember, huszonöt esztendő alatt sok minden történik, többek között az is, hogy az ember megvénül. Kedves Kálmán, huszonöt esztendővel ezelőtt — úgy mondta —, hogy kicsit tetszem magának; nos, nekem maga nagyon tetszett. Miért is nem mondtam meg azt őszintén és szégyenkezés nélkül? Vagy jobb igy, ahogy van? Nem itél el ezért a kis kacérkodásért? Hogy komolyabb dologról is szóljak, maga bizonyára hallott egyet-mást rólam. London, Amerika, Ausztrália, hangversenyek, opera, utazás, nagy, erős munka, házasság, két gyermek, sok pénz, háború, spekuláció, tönkreme- nés, megint sok munka, kalandok, fukarkodás és pénzdobálás, — mit is beszélek? — a mi életünk ilyen, valamennyiünké egyforma, színes, forró, lázas, unalmas és utálatos. Imitt-amott olvasott valamit rólam az újságokban. Minden évben elhatároztam, hogy hazamegyek Pestre. Istenem, úgy vágytam látni a Dunát, a Margitszigetet és a Stáció-uccát (vagy most máskép hívják?), ahol maga órákhosszat járkált az ablakunk alatt, elvégre Pest is világváros, ott is lehet pénzt keresni, ott is vannak hangversenyrendező irodák, — de hol egy nagy szerződés, hol egy betegség, hol egy szerelem, hol egy nagy fájdalom . . . Hát most itthon vagyok. Egyetlen célom, hogy megfiirödjek a régi emlékek, a fiatalság és az elvesztett narancsom bibliai szépségeiben, özvegy vagyok, két leányom — mind a kettő férjnél — nem szorulnak rám, újra független és még mindig szeretem, kívánom, vágyom az életet. Maga? Tudok magáról mindent. Szép rangja, hivatala, társadalmi helyzete — talán egy kis vagyona is — van. Maga most ötvenkét-ötven- négyéves lehet, vagyis még egészen fiatal ember. Szeretném látni! Holnap délután hat órakor itt a szállodában. Ha úgy tetszik, nálam megiszunk egy csésze teát, vagy kimegyünk valahova a zöldbe. Bevallom, olyan izgalommal várom, mint amikor először énekeltem a Met- ropolitánban. Az egész úgy tűnik föl nekem, mint valami mese. A viszontlátásra. Máry. II. Drága Máryke! Higyje el nekem — szóról- szóra igaz —, akkorát dobbant a szivem, amikor a levelét megkaptam, hogy belebetegedtem. Maga is tudja, hogy mennyire szerettem magát akkor — Úristen, hány éve is annak? Azt hiszem, az volt az újkorban Amerika fölfedeztetésétől számítva a világtörténelem legnagyobb szerelme. Égbekiáltó, sorvasztó, őrjöngő, de gyáva szerelem volt ez, mert maga túlságosan szép volt, én pedig túlságosan ostoba. Magának volt a legszebb aranyhaja, a legkékebb szeme, a legpirosabb szája, a legkarcsubb dereka és a legkisebb lába, — mit is beszélek én múlt időben, a maga járása, az az imbolygó és mégis daliás lebegés még ma is a magáé, a szeme is, a szája is, az édes, szép, gyöngéd, hamvas bőre is, a telt arcocskája is... úgy, ahogy én mindennap látom magát álmaimban, a maga örökkévaló, összehasonlíthatatlan szépségében. Néha láttam az arcképét is egy világlap vagy színházi revü mellékletén: igen, ő az, Máryke, az egyetlen, a felejthetetlen, oh, Máryke, ott Brazíliába, Uruguayba, Argentínába, Paraguayba és a többi délamerikai államba gyorsan és kényelmesen utnzhatik az ungol hajóstársasug hajóin. Prospektussal és költségvetéssel készséggel szolgál R0YAL MAIL LINES, LIMITED Praha II , VácJavské námésti 72./4. bán mutathatók ki nagyobb számban. A 19. század elején megváltozott a helyzet Kialakultak az uj magyar falusi dallamok. Valóságos forradalmi módon szorították ki a régi pentaton-zenét, s általában minden eddigi anyagot. De még érdekesebb, hogy a magyar falunak oz a zenei forradalma nem állt meg a magyar nyolvhaláron, átcsapott rajta ás ldogeu uyelvterd- leteken ugyanolyan hirtelenséggel ugyanazokat a jelenségeket idézte elő Bartók gyűjteményében a 2500 szlovák dallamból mintegy félezer ilyen átvétel. Sokszor a szöveg szószerinti fordítása is megtalálható, igen gyakori, hogy a szlovák szövegben megmarad — ha kissé elferdülve is — a magyar refrén. („Cilagom, rad’agom, galambom.“) Bariók megállapítása szerint a ruszin tánczcnó- nek, a kolomejkának nagy hatása volt a kanász- dalok kialakulására, ezekből fejlődött ki aztán a kuruc-dalok zenéje, majd az úgynevezett verbunkos-zene. Az uj magyar népi dallamok viszont a ruszin népzenére nagyjából ugyanazt a hatást gyakorolták, mint a szdovák népzenére. Egy l!>23-as ruszinszkói nótagyüjtömény 153 ruszin dallamából Bartók megállapítása szerint 63 magyar eredetű. De az uj magyar népzene hatása átterjedt a Kárpátokon-tulra is, s a galíciai ruszinok között is fellelhető. Keleteurópai Zeneintézel Nem Bartók Bélától tudtuk meg, hanem olyan beavatott helyről, melynek Információját autentikusnak kell tekintenünk, hogy nz a nagyjelentőségű munka, amelyet most a Magyar Tudományos Akadémia készít elő, tulajdonképpen csak első állomása egy még fontosabb, egész Kcleleurópa zenekultúrájára kiható munkának amelynek végső célja Budapesten egy Keleteurópai Népzene-Intézet megszervezése és fenntartása. Erről a tervről elsőnek a Prágai Magyar Hírlap számolhat be. Erre az intézetre vár a nagy mű, Keleteurópa minden népének zeneanyagát egybefoglalná és rendszerezni, hogy igy az összehasonlító zenetudomány segítségével megállapíthatók legyenek azok a mély lelki és szellemi kapcsolatok, amelyek Keleteurópa népeit egybefüztéik. leszek pontban hat órakor, a hallban várjon, ki* váncsi vagyok, hogy megismer-e engem . . . óh, én magára egymillió asszony közül bekötött szemmel, csak a szivem dobogása után (emlékszik a régi szembekötősdire?) rátalálok. Oh, én rátalálok az én mesebeli tündérasszonyomxa! ni. A ^egyelmes ur aznap kétszer borotválkozott. A haját, amely gyéren és szürkén fedte kerek koponyáját, alig észrevehetően felsütötte. Nyakkendője és keztyüje műremek volt s a monoklija hetykén és fiatalos kíváncsisággal nézett a világba. Reggel óta állandóan százat vert a pulzusa percenként, — ejha, ez véredényel- meszesedés vagy szerelmi izgalom? Képzelete egyetlen pillanatra sem maradt nyugton: folyton más és más formában látta maga előtt Maryt, az ö érett, sugárzó asszony! szépségében. Igen. Most még szebb lehet, mint akkor, a fiatalság félszeg, fanyar éretlenségében, llr- isten, mi lesz ebből a találkozásból? A kegyelmes ur félt. Isu^'rte magát. Az ő szive még fiatal és lobbanékony és lángoló. Sokszor nem is hiszi el, hogy az évek tizével, húszával, egész emberöltővel, egy félszázaddal suhantak el a feje fölött. . . ö még mindig csodálkozik, ha komoly, érett férfiszámba veszik, ö most is, mint ezelőtt negyven esztendővel, bizonyos tisztelettel és félelemmel néz föl a felnőtt emberekre. Úristen, mi lesz ebből, ha ő ezzel a világszép Máryvel találkozik? Csak nagyon lassan lépegetett az előcsarnokon keresztül, be a szálloda halijába, hogy Mary észre ne vegye izgatott lihegését, — az ördögbe is, mi ez: tüdőtágulás vagy félelem a nagy találkozástól? Szerencsére a ruhatárban kissé várakoznia kellett. Ezalatt rendbejött a lélegzete. Belenézett a földig érő, nagy, széles, csiszolt fali tükörbe. Meg volt saját magával elégedve. Tetőtől-tal- pig előkelő és elegáns és daliás és divatos és legényes urat mutatott a tükör, olyan középkorú finom úriembert, aki már túl van az éretlen tacskók hányiveti ostobaságain, de még na-
