Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-19 / 290. (3842.) szám

4 rPRXGfl[-A\&G&AR.-HTRIiAI? _______________________ 1935 deCTmbgJg^oagrtlflL A nö, aki elárulta Dillingert — Beszélgetés egy gangsztermenyasszonnyal — — Miss Marcia Marsh? — Yes, I ara Miss Marcia Marsh. Az a nő, aki rendőrkézre adta Amerika 1. szá­mú Közellenségét, a csikágói bankárok rémét, a gangstert, aki hónapokig dacolt a titkosrendőrk seregével, a vakmerő desperádót, aki tizennégy rendőrt küldött a másvilágra, a mesterbetörőt é3 szökevényt, szó*val az a nő, ki John Diliinger bu­kását okozta, kezet nyújt nekem. — Egy nő árulta el Dillingert?! — sürgönyök száguldva vitték e hirt az egész földiekén végig. — Természetesen, egy nő! — mondták mind az öt világrész szerkesztőségeiben — de ugyan melyik? — Hiábavaló fejtörés. Hónapokon át titkolták a rejtélyes gamgstermenyasszony nevét, hogy meg­mentsék az alvilág bosszújától. És most ez a nő előttem áll. Milyen tehát egy gangstermenyasszony? ördögi nőszenvély, villámló szemekkel, féktelen vakmerő­ségtől vonagló ajkakkal, rúzs helyett revolverre', s emellett még a különböző mérgek egész garnitúrá­jával a kézitáskájában? Vagy egy vadszépségü démon, kinek ajkai fojtott szenvedélytől remegnek s kinek vonásaiban m;nden titkos bűn és gyönyör | igézete és tébolyult ópiuméjszakák mámora tük­röződik vissza? Messalina-e? Vagy vámpír? Egysze­rűen: „vamp?" Egyik sem. Szelíd, világosszőke, tiszta kékszemü arcocska mosolyog rám, kissé zavartan, roppant osinos, de a démonszerüségnek legkisebb nyoma nélkül; bájos leányka, középnagyságú, arányos ter­metű, aki valahol a Cityben írógép mellett dolgoz­hatna és az egész iroda rajongana érte. Dillinger halálmegvető legyőzőjét a reporteir ki váncsi kérdéseire félénk röslelkedés fogja el. — Nem tudom, szabad-e beszélnem — mondja kissé bizonytalanul. — Szabad előbb megkérdez­nem Mr. Fellowest? — magyarázatképpen hozzá­teszi: — Mr. Fellowes az az amerikai detektív, akinek munkatársa voltam. Én mingyárt kezdet‘ől fogva a rendőrség kezére dolgoztam. Nem igaz, hogy szerettem Diliingert. Mindig gyűlöltem őt és ezt az egész szennyben és aljasságban eltökélt éle­tet, ezt az idegrombolő játékot a veszéllyel és ha­lállal csak azért viseltem el, mert bosszút akartam állni. Miss Marsh láthatólag súlyt helyez múltjának igazolására. Magastermetü, keskenyarcu férfi lép be gyor­san hozzánk. — Mr. Gordon Fellowes — mutatja be őt Miss Marsh. — Szabad Csikágóról beszélnem? A detektív kutató pillantása végigfut rajtam. — Tessék. Ön meg fogja érteni — fordult hoz­zám boosánatkérőleg — Miss Marshnak óvatosnak kell lennie. És Marica a gangstermenyasszony, belekezd el­beszélésébe. — Angol nő vagyok, tudja, de már krs’eány ko­romban Amerikába kerültem. Ekkor történt az a katasztrófa, mely életemnek uj irányt adott. Meny­asszony voltam, nemsokára meg akartunk esküd­ni. Vőlegényem a titkosrendőrség tagja volt, tehet­ségét sokra becsülték e mindig a legveszélyesebb ügyeket bízták rá. — Szabad tudnom a nevét, Miss Marsh? — Na­gyon óvatosan kérdezek, mert ebben az esetben nem vagyok egész tisztában a tapintatos titoktar­tás határaival. Meg kell vallanom, hogy nem szok­tam meg a gangstermenyasszonyckkal való érint­kezést. A végén még sértésnek veszi kérdésemet és minden teketória nélkül ledurrant? Kérdőn tekintett Mr. Fellowesra, kinek bele­egyező intésére most nyugodtan válaszol: — Jimmy Brenan. Sikerült neki Csikágó egy kül­városi uccájában egy régen keresett gangstert, a Dillmger-banda egy tagját, kinyomozni. Jimmy a gazember vállára tette a kezét, hogy elfogja, ab bán a percben lövés dürdült el, Jimmy holtan esett össze. A banda egy másik tagja egy szemközti ház ablakából megfigyelte őt. Ekkor megesküdtem, hogy bosszút állok Diliingeren. — Abban az időben Csikágónak egy kis variété- ezinházában mint táncosnő léptem fel. Fellowes vé­letlenül látott egyszer a színpadon s megtudta éle­tem történetét. Mikor felszólított, hogy neki dolgoz­zam, rögtön beleegyeztem. Itt Mr. Fellowes félbeszakítja az elbeszélést. — Marcia éppen az a típus volt, amelyet keres­tem. Csinos volt és éppen az a temperamentum, amellyel be lehet férkőzni egy gangster bizalmá­ba. Pontosan az a keveréke a meggondo’aflan vak­merőségnek, áldozatkész ragaszkodásnak és há­ziasságnak, amivel az effajta embereket meg lehet nyerni. Általában helytelenül képzelik el a gangste- rek magánéletét. Bűnözők, kik minden percben kockára teszik életüket, szeretnek olyan asszonyt látni maguk körül, akit úgy „üzletileg", mint „otthon" százszázalékig megbízhatónak tudnak. Marcia mosolyog: — És én legalább ezt a látszatot keltettem? Nem vagyok szakértője az alvilág lélektanának, de éppen úgy el tudom képzelni azt a lányt, mikor megtölti Diliinger revolverét és nyugodt hangon mondja: .,Lőjj hát egyszerűen egy lyukat a basá­ba", mint úgy, hogy megstoppolja harisnyáját, mondván: „Már megint ilyen nagy lyukak, John- nyl" Hangja kellemesen cseng és később eszembe ^ut, hogy az arckép hátán, melyet nekem adott, ez a ezó áll: „Szubrett". De néha kemény árnyalat Irta: MARTIN KENT vegyül hangijába és élesebb vizsgálatra éazreve­szem, hogy előélete mégis csak nyomokat hagyott csinos arcán. így kezdődött tehát Marcia karrierje az alvilág­ban. Zajos éjszakák rosszihrü korcsmákban. Titkos lakom ázások bankrablókkal, betörőkkel, szesz­csempészekkel, gyermekrablókkal. Razziák, vad meneküléssel, tévelygő lövések közt. Ráleskelődő ezer veszély közt, ide-oda sodortatva a milliós vá­ros söpredékének sötét örvényében, Marcia akara­ta egyetlen elmozdithatatlan célra irányul: a bosz- szura kedvese haláláért. „Marcia Keil", ezt az ál­nevet vette fel, nemsokára kimondott kedvence lett annak a csőcseléknek, mely Csikágó hírhedt éjjeli klubjaiban tanyázott. — Nem félt? — Ma magam sem értem, hogy nem féltem. Abban az időben Dillinger az indianai államfog­házban ült. Még csak akkor kezdette volt meg pá­lyafutását egy főzelékkereskedő elleni rablótáma­dással és ezért hat évre ítélték. Amint kiszabadult, azonnal maga köré gyűjtötte a fegyenceket, kikkel fogsága ideje alatt megismerkedett és szorosan szervezett bandát alakított belőlük. Az igy ala­kult „korlátolt kezességü" közkereseti társaság rögtön megkezdte működését. Az első tranzak­ció: három indianai bank kifosztása. Egy kis üze­mi baleset: Dillingert Obiéban elfogták és a limai fogházba vitték. Cellájában pontosan kidolgozta II MII Ilii Franciska néniről még ma som tudja senki pontosan, ki volt. Édesanyám azt állította, hogy édesapán rokona, boldogult apám pedig azit mondta, hogy az édesanyám rokona. Hogy kettőjük közül melyiknek volt rokona Fran­ciska néni, még ma is rejtély. Azóta mindenki elmúlt körülöttem, akitől erre a kérdésre fele­letet kaphattam volna, s igy Franciska néni tör­ténetét csak harminc év köddel és avarral be­hullott mess z ifiégéből tudom elmondani. Hogy Franciska néni rokonunk volt, az bizo­nyos. M,a sem értein, miért kellett ezt a rokon­ságot jó szüleimnek egymásra hárítani, hiszen Franciska néni mindig csak derűt és kacagást hozott az öreg koraiba, melynek bizony meg­lehetős egyhangú volt az élete. Jó apám ta­vasszal azért morgott, hogy esik, nyáron azért morgott, hogy nem esik, ősszel a szántás és kukoricamorzsoMö okozott nagy gondot sze­génynek s télen az unalom. Mindig morgott. Édesanyámnak meg folyton a cselédekkel volt baja. Egyszer a szakácsáét csipte lisztlopáson, máskor a szobalányt érte tetten, amint a min­denessel ölelkezett, isméi más alkalommal a szoLgálót, ki szecskára vágott csalán helyett la.polcveiet adott enni a kislibáknak ... szóval örökös gond, az égi és a földi hatalmasságok ellen való szüntelen szívós és egyhangú küzde­lem vo.lt a kúria élete, melyben úgy jelent meg minden év nyarán Franciska némi, mint szivár­vány az égen a vízözön után. Franciska nén: ilyenkor leugrott a kocsiról, melyet jó apám küldött elébe az állomásra és azt mondta, hogy szervusz, szervusz, aztán meg­csókolta édesanyámat, megölette édesapámat, az én. fejemre pedig barackot nyomott, A kö­vetkező pereiben már bent volt és toalettet vál­tott a részére berendezett kis vendégszobában, melynek ablakából az akkoron divatos „Dró­tos" és „Szulamit" egy-egy áriáját lehetett ki­hallani. Emlékszem, odahuzódtam az a.b*la,k alá s mig Franciska néni a toalett váltás közben eze­ket a lágy és érzelmes melódiákat végigénekel­te, valami egészein különös és jóleső fájdalom zsibbadózott végig a testemen. Ettől a naptól kezdve a kuka egész élete fene­kestül felifordult. Apám már nem morgott, ha a nagy szárazságban meddő fellegek úsztak az égen, anyám sem törődött már a szakácsnéval, ha lopta a lisztet, a cselédek énekelve jártak- keltek az udvaron, a kocsisok és béresek kipö­dört bajusszal és félre csapott, virágos kalappal csörömpöltek el nagy szekereikkel a kúria előtt s egymásután gördültek be a hintők udvarunk­ra, Az egyiken a járás ifjú főszolgabirája jött édesapámhoz valami igen fontos és halasztha­tatlanul sürgős közigazgatási ügyet megbeszél­ni, a másikon az alispán, kinek most jutott eszé­be, hogy karácsonykor, amikor apám meghívta körvadászatra, a keztyüjét nálunk felejtette, a harmadikon egy birtokos, a negyediken egy bér'ö és igy tovább: ezekben a napokban dolga akadt jó apámmal az egész vármegyében jófor­mán mindenkinek. Emlékszem, még az öreg és félszemü kántor is ekkor jött apámhoz a jövő esztendőre esedékes iskolaszéki ügyet megbe­szélni, amiért a kántora*4 asszonyomtól odahaza — mint a jegyzőék beszélték — pofonokat ka­pott. — Én nem éTtem, — mondotta ez alkalommal a jegyzőné éles torokhangoo miközben nem mulasztotta el, hogy tetőtől-talpig végigmérjen, — én nem értem, hogy miképpen tűrhet meg bandája négy tagjának a ezöké*tervét, kik akkor a micihigancitybeli fegyházban ültek. A terv sike­rült, a szökevények megtámadták a limai {egyhá­zat és kiszabad itották mesterüket. Egy serifnek életével kellett lakolnia könnyelmű kísérletéért, hogy a szökevényeknek ellenszegüljön. A korlá­tolt felelősségű közkereseti társaság ismét meg­kezdte működését. — Dillinger mestere volt a bűnözés stratégiájá­nak — tette hozzá Mr. Fellowes. — Talán az a szokása, hogy mindig golyóálló mellényt viselt, erősítette meg abban a hitben, hogy megsebezhe- tetlen. Amerikának egy gangstere sem hasonlítha­tó hozzá vakmerőség dolgában. Más viszonyok közt tán nemzeti hős lett volna belőle. Egy hónappal később, 1983 novemberében, Dil- linger Csikágóban egy orvos rendelőjében volt Hirtelen rendőrség bukkant fel az ajtóban. Dillin- ger csapdába került. Villámgyors mozdulat a zseb irányában. Lövések. Zűrzavar. Dillinger eltűnt. Négy nappal később: rablótámadás egy racinei, Wisconsin állambeli bankban. Dillinger és hivei 10.000 dollárt zsákmányolnak. Legközelebbi műve­letük: Dillinger és leghívebb barátai, John ííamil- ton és Charles Makley villanyos forrasztókésziiié- keikkel feltörik egy csikágói takarékpénztár pénz­szekrényét. Eredmény: 21.000 dohár. — Makley derék fickó volt, — szólt Marcia. — Dillingerbez való feltétlen ragaszkodásában volt mBBa&mmmmsaBmmmammuBmMmKmm Irta: Szilárd János az édesapja a háziban olyan szinésxné perszónát kénem? De ekkor már a „Drótos" és a „Szulamit" ér­zelmes ár'óitól zengett az egész falu ... Ma már harminc év sűrű és vastag ködfótyo- !án látom az eseményeiket, de még most is sze­mem előtt lebeg az a hold világos éjszaka, ami­kor átmászott a virágosként fakerítésén három cigány, oda állott Franciska néni ablaka alá és játszani kezdett. Én imndezt a hálószobából fi­gyeltem, ahol édesanyám hosszú és egyenletes lé lek zéssel már mélyen aludt, Jó apám ágya üres volit, még a délután a városba ment... A nagy éjszakai csöndeeségben nem lehetett ■mást italian’, mint édesanyám nyugodt lélek- zését, az óra ingáját, amint apró és kimért kat­tanásokkal mérte a perceket és halk hegedüezót a kertből, ahol a „Szulamit" egyik szerelmes áriáját .játszotta a három cigány... Én fellkönyököltem az ablakra és néztem. Néztem a virágos kertet, ahol a bokrok és a vi­rágok levelére ezüstharmatot szitált a nyári éj­szaka, néztem az eget, aiho) a derült és hideg messzeségből csillagok hunyorogtak le rám, néztem a nagy hársfa fekete lombját, melyek­ből a holdnak csak egy piciny darabja látszott, néztem Franciska néni ablakát és alatta a há­rom muzsikust a zengő hegedűkkel, melyekből oly halkan s mégis oly tisztán szárnyalt egy na7 gyón szerelmes és nagyon boldogtalan ember panasza az égre, hogy kicsi szivemben rettentő fájdalommal ráborultam a karomra és sírtam, sírtam ... Hogy meddig e’rtárni, nem tudom. Már csak arra emlékszem, hogy Franciska néni lezsalu- gátereze.tt ablaka kinyílt, a néni rózsaszínű se­lyem hálókön,tűséiben kihajolt rajta s fehér ke­zének egy hirtelen indulatos mozdulatával el­kergette a cigányokat. — Takarodjatok a pokolba, gazemberek!... S okkor... nyilván most- érkezett meg a va­rosból ... az orgonabokrok közül összefont ka­róikkal előlépett jó apám. Franciska nén’vel pár pillanatig farkasszemet nézett, megvárta, mig a cigányok a kerítésen visszamásznak, aztán sze­mére húzta a kalapot és lehajtott fővel, fárad­tan megindult a folyosó felé . Nemsokára benyitott, és azt mondta anyám­nak, hogy az a félszemü kántor meg van bolon­dulva, képzelje, Franciska néninek szerenádot adott, de ő a cigányokat elkergette ... ♦ Másnap reggel arra keltünk, hogy Franciska néni — mielőtt még felébredtünk volna — ősz- s ze cső magolt és búcsú zás nélkül elutazott. Azóta sem láttam. A harminc esztendő ködös távlatából ma már csak arra emlékszem, hogy a vendégszoba ab­laka alatt hiába lestem többé a „Szulamit" éde­sen csengő verssorait, mert édesanyám ezeket a dalokat még a cselédeknek is megtiltotta, A kúriába ismét beköszöntött az egyhangúság. Már nem jártak dalolva a cselédek az udvaron, már nem virágozták fel a béresek a kalapjukat, ha elcsörömpöltek szekereikkel a kúria előtt, már nem gördült be az udvarunkra egyik hintó a másik után nyáron és csak a félszemü kántor hunyorgatott be néhanapján az iskolaszéki ügye­ket megbeszélni. Igaz, hogy ez a derék ember nem tudta a nevetését visszafojtani ilyenkor, mig végül is jó apám megsokallta, összeveszett vele és kidobta... Idáig tart Franciska néni története. valajni megható. Utoljára Tuceonfoan, Arizonában fogták miután a szálloda, melyben Dili ingerrel együtt megszállt, porrá égett. Azután a villamoe- ezékre küldték. A véres Odisszeia tovább pereg, a valóság léleg­zetrabló gangsterfilmje. A bandát Illionieban el­fogják. A küzdelem eredménye: egy rabló fogoly, egy rendőrhalott. Dillinger Csikágóba menekül, elbújik rejtekhelyén, egy lakásban, melyet csak ke­vesen ismernek barátai közül. Ott biztonságban véli magát. Éppen három barátjával tanácskozik, mikor rendőrség nyomul a háziba. Vad, kétségbe­esett tusa kezdődik, Dillinger, a legyőzhetetlen, lövöldözve verekszi ki magának a szabadságok A másik három vérbefagyva, haldokolva ott marad a helyszínén. — Következő kaland. Csikágó egész alvilága ne­vetett ezen — meséli Marcia. — Elegáns táncte­rem. Jazz, mit sem sejtő, mulató párok táncolnak, meztelen női vállak, ragyogó ékszerek. Egyszerre Dillinger ott terem. „Szabad kérnem a t. hölgye­ket és urakat, kegyeskedjenek ékszereiket rendel­kezésemre bocsátani!" A megijedt vendégekre fe­nyegető revolvercsövek irányulnak. Sok hölgy el­ájul. Miután zsebeit telerakta értékes zsákmány- nyál, Dillinger kifelé indul. Rendőrség zárja el ; z ulját. Lövések dörrennek, két rendőrt 6 ebes üt n a kórháziba szállítanak. Még közbeszéd tárgya Csi­kágóban ez a vakmerő tett, mikor újabb hírét hal­lani Dillingernek. Most csak egy kis sikeres láto­gatás egy bankban. Dillinger kitűnő hangulatban hazafelé robog autóján barátaival, útközben egy rendőrrel találkoznak. Lepuffantják, osak úgy egy­szerűen, időtöltésből. Dillinger, Dillinger minden újságéimben, Dillin­ger kisért minden rossz álomban. A rendőrségnek magának is gangstermódszoreket kell alkalmaznia, hogy a gangsterekkel végezhessen. Autókra sze­relt gépfegyverek halált szórnak szerte az Hérák­ban. Páncélautók mindennapi,’megszokott látvány- nyá lesznek. Dillinger. a hidegvér zsenije, tovább dolgozik. — Ery emberélet nem ért az ő szemében egy cen­tet sem -- mondja Marcia. — Sem a másé, sem a magáé. Ez volt legyőzhetetlenségének titka. A crówn-pointi fegyházból egyizben úgy szabadult el, hogy súlyosan felfegyverzett fegyőreit egy rév 1- verrel tartotta sakkban. Sőt nem is vólt igazi re­volver, hanem egy pr Írni ti ven kifa rágcsált fadan b, amit cipöfénymázzal feketére festett. A légen a, mely körülvette, még ellenállhatatlanabbá tette. Lassankén minden rablótámadást, mely Csikágóban történt, neki tulajdonították, még ha nem is veit benne része. Fejére 15.000 dollárnyi dij volt ki­tűzve. Micsoda acélidegzete lehetett ennek a kis sző­ke asszonynak, hogy kibírta ezt az életr?-hnIáira. 6zóló vad hajtóvadászatot! Mennyit tett kockára, mire megnyerte a játszmát! 1934 julius 23-án megszólalt a telefon Purvis Malvinnak, a csikágói titkos rendőrség vezetőjé­nek íróasztalán, összerezzen egy izgalomtól reme­gő női hang hallatára. Pár perccel később az egész csikágói rendőrség riadókészültségben van. Marcia megfigyelte, amint Dillinger elhagyta bú­vóhelyét, hogy moz'ba menjen. A gangster meg akart egyszer nézni egy gangsterfilmet. Tán az élét nem volt neki elég érdekfeszitő, nem lelies en tudni. Mindenesetre ez a könnyelmű kíváncsiság volt, am* életébe került Annak a rejtély, s „’>ö- rösmhás hölgynek", utolsó barátnő ének tá s'Ságé­ban volt, kivel Marcia benső barátságot kötött. Ál­landó kontaktusban kellett vele lenn e, hogy meg­ismerje az ember. Valóban ez lenne Dillinger? Ez lenne az arca, az orra, az ő éles sólyomtek nte e? Nem, Dillinger gondoskodott róla, hogy egy detek­tív sem ismerhesse fel. Fájdalmas operációval egy sebész megváltoztatta arcának formáját s gón sz- tevő életének maszkját egy másikkal cse éite fel. Szúró szemeit, melyek oly gyakran árulták el, vas­tag szemüveg mögé rejtette el. Megnövesz’ette la- juézát és vörös haját barnára festette. Sőt még to­vább fokozta az óvatosságot: ujja végén savakkal maratta fel a bőrt, nehogy ujjlenyomatai elárul­ják, ha mégis a rendőrség kezébe kerülne. M n- dennel számolt, csak Marciáva! nem. Mikor Purvis a legjobbak közül kiválasztott ti­zenhat‘emberével bekerítette a mozit., Marcia el­hagyta a telefonfülkét, ahonnan a végzetes üzene­tet leadta. Nem akart szemtanúja lenni az esemé­nyeknek, melyeket felidézett. A rendőrség meg sem kísérelte, hogy Dillingert élve kézrekéritsé. Mikor elhagyta a mozit és be akart szállni kocsijába, egy ember mügéje lépett és nyugodtan a hátába lőtt. A következő másodper­cekben három másik detektív revolverei dördül­tek ól. Dillinger még néhány lépést tett, revolve­réhez nyúlt és összeesett. Villámgyorsasággal ter­jedt el halálának a hire. Százával tolongtak a ír! s vértócsa körül, mely sötéten fénylett az aszfalton és belemártották zsebkendőiket a ragadós folya­dékba. — Az ön küldetése ezzel befejeződött, Mi.sg Mar­cia? — Jimmy meg van bosszulva. — Ée most? — Visszatértem Angliába és teljesen a színpad­nak akarom magam szentelni. Legközelebb Lon­don Westend negyedében egy moziban fogok fel­lépni, egy rövid gangsterjelenetben, mely múl­tamból merített élményeket ábrázol. Azután a luxemburgi rádióval is kötöttem egy szerződést Bizonyára sok tízezer becsületes család pának ée háziasszonynak, detektivregényeket faló fiuknak és ábrándos leányoknak hideg borzongás fut mai*! végig a hátán, mikor biztos otthonukban a hang­szóró fel élűk viszi a gangstermenyasszony hang ját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom