Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-03 / 251. (3803.) szám
17 1935 nownbef 3, vasárnap. D Beregszász szüretén a szőlőhegyek nagyhetében Késmárk, október vége. Szüret! őszi napfényben fürdő, színes, elevenséget, vigságot, hangos zsivajt jelentő szó. Szüret! Tele van ez a szó valami csodás varázzsal, mely szivén kapja az embert. Szőlő mosolyog, must csorog, hordós szekerek zörögnek, szedőlányok dalolnak, puttonyosok kurjongatnak, rázendít a cigány a magyar zenére, este a présházak előtt venyigetüzek lobognak, a falu, a város tornyából édes-bus tárogatószó hangzik fel és mindenki kicsattanó kedvvel nyargalja végig a szőlőhegyek oldalait Hegyek? Nekünk, tátraiaknak, akik elmentünk a beregszásziak szüretére, amikor kényelmesen döcögő szekereken végigvezettek bennünket a Beregszásztól Benéig húzódó szőlőhegyek alján, úgy tűnt föl, mintha csak dombok lennének, amelyek lassan, komótosan, alig-alig emelkednek ki a sikságból. A mi szemeink az égbenyuló hegycsúcsokhoz vannak szokva, az eget ostromló sziklafalakhoz, amelyeket alul fenyőrengeteg borit, de amelyek felül kopáran, fenséges szépségben törnek fel a felhők világába. Mi tátraiak eleinte nehezen tudtuk megérteni, hogy a beregszásziak .,hegyekének nevezik szőlőtőkékkel borított dombjaikat és ugyanolyan szeretettel, ugyanolyan ragaszkodással, ugyanolyan lelkesedéssel beszélnek a szőlőhegyeikről, mint mi a fölséges, pompázó, természeti szépségekkel megáldott, isteni Tátránkról. De azután, amikor elmagyarázták nekünk, hogy ezek a szőlőhegyek a beregszásziak számára az életet, a munkát, a megélhetést, a kenyeret, az örömet és a bánatot jelentik, akkor megértettük, hogy ők miért szeretik éppen annyira a dombjaikat, mint mi a tátrai magaslatokat. Hiszen a mi számunkra sem csak természeti szépség, csak pazar pompa, csak csoda és ragyogás a Tátra, hanem élet, megélhetési lehetőség, öröm, kenyér és gond pátaljai borok, amikor évenként alig szűrnek többet 400.000 hektoliternél és a köztársaság évi borfogyasztása körülbelül 500.000 hektoliter. És ezek az okok magyarázzák azt is, hogyan tud a kárpátaljai bor ára lesüllyedni, amikor két és félkoronás vám védi a külföldi borokkal szemben és amikor országos átlagban ma is 8—20 koronás bort iszik a fogyasztó. Ez magyarázza azt is, hogy Kárpátalján most már nemcsak á szőlőtermelők vannak válságban, hanem maga a szőlőtermelés is. Mert Amszterdam, október vége. (A Prágai Magyar Hírlap alkalmi tudósítójától.) Október másodikén az amszterdami Carl- ton-szálló díszes nagytermében nagy ünnepélyességek között nyitotta meg a holland kultuszminiszter az Aljechin—Euwe párharminek termelni olyasmit, amit nem lehet eladni? Ezért kiált az egész kárpátaljai szőlőtermelés segítség után, mert ha legyengül és elpusztul, csak évtizedek alatt és csak nehéz milliók árán állítható vissza. Itt csak két eshetőség van: vagy talpraállitják a kárpátaljai szőlőtermelést, vagy veszendő lesz. A probléma azonban mégse ilyen egyszerű, mert a szőlőtermelés pusztulása egész Kárpátalja gazdasági életének lába alól kihúzná a talajt... Észre kell tehát venni a kárpátaljai szőlőkultura nagy nemzetgazdasági jelentőségét. És azt is, hogy Kárpátalja szőlőhegyei nélkül nem lenne olyan hiánytalan, olyan minden irányba kiterjedő az őstermelésünk. A kárpátaljai szőlőhegyek éppenugy odatartoznak ennek az országnak az arculatához, mint a Magas Tátra égbenyuló ormai Szlovenszkóéhoz. A szüret a szőlőhegyek nagyhetét jelenti, hogy amikor a jókedv és jóegészség gyöngyöző cot, ennek az esztendőnek kétségtelenül legnagyobb jelentőségű eseményét. A mérkőzés a világbajnoki címért megy, tehát a legértékesebb címért, ami a sportolók világában elérhető és éppen ez a nagy tét adja meg különös fontosságát és jelentőségét. italát szűri az ember s ügy érzi, hogy valami fel-* sőbb hivatást tölt be, amit csak ünnepi keretben szabad elvégezni. Az idegen is megérzi, hogy a szőlősgazda szemében a szőlő sose volt csak rideg, csereberélhető vagyontárgy, hanem szivének, lelkének egy darabja. Daltól hangzik az egész vidék, kocsikerekek csattogása és nyikorgása visszhangzik a szőlőhegyek között, amint édes terhükkel mennek lefelé, üres hordók konganak, maszatos kis szüretelők hancuroznak a tökék között, szőlőpásztorok éles sipja visít bele a venyigefüsttől terhes levegőbe. Mindeme zsi- vajgás, öröm, lárma, jókedv és csodálatosan meleg és közvetlen vendégszeretet mögötte amellyel a beregszásziak a Kárpátegyesület kirándulócsoportját fogadták, ott van a fekete gond: meglátja, aki mélyebben néz bele a szemekbe és megfigyeli: mi van a dolgok mögött? Meg kell menteni a kárpátaljai szőlőtermelést! Dr. NEMÉNY VILMOS. bán kínzó kétséget hagyott: vájjon nem a legyőzött Lasker még ma is a világ legjobb sakkozója? Capablanca pünkösdi királysága Jlíegnyerketűe a matematika tudós holland a sakkozás világbajnokságét ? Megfigyelések és észrevételek a nagy küzdelemhez, amely már egy hónapja tartja lázas izgalomban a sakkvilágot ■ Lasker szerint „ceteris paribasu dr. Euwe a világ legjobb sakkozója is. . . A szőlőhegyeknek a szeretetét, a szüretelő lázát évszázadok óta nemzedékről-nemzedékre plántálják át a beregszásziak. A magyar életben a királyok is szőlősgazdák voltak valaha, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty, Deák Ferenc, Kossuth Lajos és Jókai Mór szüretjei a magyar művelődéstörténetben és az irodalomban is külön fejezetek. De a szőlő sorsa talán sehol sem vág annyira az emberek elevenjébe, mint Kárpátalján. v . ( .. Itt égy ötvenkilométeres hegylánc oldalain e- rem a szőlő, egész Európában ez a legnagyobb egybefüggő szőlőtermő terület, mert ez az 50 kilométeres lánc megszakítatlan és közel 10.000 katasztrális holdat jelent, amelyen ebben az évben annyi szőlő termett, hogy csak Beregszász környékén 130.000 hektoliter bor lett belőle azonkívül a hatalmas mennyiségen kívül, amelyet csemegeszőlőként adnak el. Ha el tudják adni, ... Mert az itt a gond! Se a szőlőnek, se a bornak, amit Beregszász termel, nincs meg a piaca. Szüret? Csodás, varázslatot rejtő szó, de Beregszásznak ma gondot jelent. Beregszászon lépten- nyomon találkozunk a panasszal, hogy sorsukra hagyják őket, hogy naponta harminc vagon kilónként három koronába kerülő szőlő érkezik a köztársaságba Bulgáriából ugyanakkor, amikor a beregszászi, a kárpátaljai csemegeszőlőnek az ára Beregszászon két korona és még sincsenek vevői. Beregszászon is, egész Kárpátalján is a szüret határozza meg az élet színvonalát, mert itt minden második ember a szőlőből él. Közvetlenül vagy közvetve. Szőlőből dagasztódik itt a kenyér, épül a ház, varródik a ruha, tanul a gyermek. Érthető tehát, hogy Beregszászon boldogboldogtalan a szőlőtermelés sorsáért reszket és hogy állandóan keresik azokat az utakat és módokat. amelyek a ma már kétségtelenül elhanyagolt, jövedelmezőtlenné vált kárpátaljai szőlőkultura megmentéséhez vezetnek. A Kárpátegyesület beregszászi szüreti kirándulása, ha ebből a szempontból nézzük, nem volt egyszerű udvariassági látogatás, vagy a szokatlan és eddig ismeretlen szórakozás keresése csak, hanem az első kísérlet arra, hogy a kárpátaljai szőlőt és bort közelebb hozzuk Szlovenszkóhoz, hogy piacot teremtsünk Szlovenszkón Kárpátalja szőlőjének és borának, hogy megteremtsük és a jövőben kiépítsük azt a kapcsolatot, amely Szlovenszkót a szőlő- és bortermelés révén Kárpátaljához fűzheti. A súlyos helyzetnek, amelyben ma Kárpátalja szőlőtermelése senyved, sok oka van. Az általános gazdasági krízis, a tulmagas fogyasztási adó, az ugyancsak tulmagas vasúti fuvar, a nagy szőlő- és borbehozatal, a szőlősgazdák szervezetlensége, az alkalmi borvásárlók harácsolási yágya és sok egyéb ok együtt fejtik meg azt a rejtélyt, hogy miért hevernek kiadatlanul a kárA sakkvilágbajnokság intézménye éppen nyolcvan éves. Londonban az ötvenes években tartották meg az első világ- versenyt, amelyen azok a sakkmesterek vettek részt, akiket országük közvéleménye a legjobbnak tartott, köztük a magyar Szén József is, Pest városának tudós levéltárosa. Ezt a versenyt a breslaui Andersaen professzor nyerte és eredménye alapján őt ismerték el a világ legjobb sakkozójának, világmesternek. A hatvanas években Amerikában feltűnt egy sakkzseni. Morphy Fáinak hívták. Csodagyermek volt, már négyéves korában mesterien kezelte a sakkot és néhány év múlva az újvilágban nem akadt legyőzőre. Morphy átkelt - az óceánon is, hogy megmérkőzzék Európa legjobbjaival, így természetesen összemérte erejét Andersennel is és a Páriában megtartott páros mérkőzésben a németek büszkeségét megsemmisítő fölénnyel győzte le. Morphy sakk-karrierje azonban nagyon rövidéletü »yolt, a páratlan zseni elméje elborult és a világnak eddig kétségtelenül legnagyobb tehetségű sakkozója aránylag fiatalon elmegyógyintézetben végezte tragikus életét. A világbajnoki cim visszaszállt Adoll Andersenre, de az idős német mester már nem sokáig élvezhette, elhódította tőle a prágai születésű Wiíliam Steinitz, aki a sakkozásnak akkori kombinativ korszakában megteremtette a pozíciós játék alapjait és a mai sakkelmélet alapelveit lefektette Harminc éven át viselte Steinitz a Champion chip of the World büszke címét, amig a kilencvenes években egy húszéves német sakkozó, Emanuel Lasker fel nem tűnt. A fiatalember hamarosan nagyszerű eredményeket ért el, kihívta a világbajnokot páros mérkőzésre és meggyőző módon győzte le. Csak Steinitz maga nem volt meggyőződve vereségének realitásáról. 1895- ben Moszkvában revánsmérkőzésre került a sor, ebben újból dr. Lasker diadalmaskodott. Steinitz még három éven át szerepelt a sakkarénán, de nagy eredményeket már nem tudott elérni. Az öreg mester buskomor lett, üldözési mániába esett — s az ő ragyogó pályafutása is ideggyógyintézetben ért véget. Dr, Lasker személyében kétségtelenül minden idők legnagyobb sakkozója került a cim birtokába. Az ő sakkmüvészete teljesen egyedülálló: a pszichológiai sakkozás képviselője. Játékmódját ellenfele egyéniségéhez szabta s eszközeit mindig ennek az irányában választotta. Felfogása szerint a sakkjáték lényege a küzdelem. Pszichológiai sakkjának legszebb dokumentuma a sakkjátékról irt tankönyve, amely messze túlhaladja a szakkönyv jelentőségét és valósággal bölcseleti értékű munka. Lasker ritkán játszott versenyeken, de eredményeivel mindenkor igazolta, hogy kétségtelenül a világ legjobbja. ö a múlt század végének és a század elejének titánja egy olyan társaságban, amdy kétségtelenül a világ legjobbjait foglalta össze. Az 1890-től a háborúig terjedő időszak a sakkozás aranykorszaka. Pillsbury, Tar- rasch, a magyar Charousek és Maróczy, Schlechter, Csigorin, Marshall, Blackburne. később Rubinstein és Duras ennek a korszaknak a hősei. Soha ilyen kiváló gárda együttesen nem szerepelt a saikkarénán. Mígnem Amerika újabb csodagyermeket nem produkált. Ez alkalommal a latin fajtájú Amerikában támadt az uj sakkzseni. Jósé Raoul Capablanca már négyéves korában feltűnt nagy képességeivel, főleg gyors látásával és technikai készségével. Első nagy sikerét Marshallnak, . az Unió bajnokának legyőzésével aratta. Első európai szereplése San Sebastianban volt 1911- ben, ahol a legjobb európai gárda előtt nyerte meg az első dijat. Benne látta már akkor a sakkvilág Lasker utódját. Első találkozásuk 1914-ben, a szentpétervári nagymesterversenyen volt. Ezen Lasker páratlanul izgalmas finisben megszerezte az elsőséget és legyőzte riválisát is. A háború természetesen megbénította a nemzetközi sakkéletet is, amelynek normális vérkeringése csak a huszas években indult meg. A sakkvilág hamarosan hozzájutott a régen várt eseményhez: dr. Lasker elfogadta Capablanda kihívását és a két vetélytáirs 1920-ban Havannában megmérkőzött. Amikor Capablanca megnyerte a negyedik játszmáját és Lasker néhány remis mellett csupán egy játszmában tudott győzni, a világbajnok feladta a küzdelmet és ezzel lemondott világbajnoki ciméről. De úgy ő. mint hívei arra hivatkoztak, hogy ez a vereség nem volt reális. Az idős Laskert nagyon megviselte a tró- piikus kiima és nem annyira Capablanca tudása, mint a természet győzedelmeskedett felette. Lasker azonban elég okos volt ahhoz, hogy az elvesztett trónusért többé nem szállott harcba, viszont az elmúlt 15 év alatt többször indult versenyen, olyanon is, amelyiken Capablanca játszott és — mindig megelőzte a világbajnokot. így a sakkvilágLasker és Steinitz 30 éven át voltak a sakk királyai, a kubai tragédiájához tartozik, hogy már hét év múlva elveszítette címét. Amig ő Amerikában élvezte világbajnoki címének gyümölcseit és az 1922. évi londoni nagymesterversenyen meggyőzte Európát, hogy , ő a technika páratlan kitdjesitője, az igia- zi sakkgép, akivd szemben nem lehet játszmát nyerni, addig Európában a sakk elméletében forradalmi változás ment végbe. Megszületett a dinamikus sakk, amely a stratégiai elemekkel szemben már a megnyitásban a taktikát juttatta döntő szerephez és a problémát már a kezdő állásban kereste. És 1920-ban uj név jden/t meg a sakkarénán, az orosz Aljechín, aki már Pétervárott húszéves korában Lasker és Capablanca mögött harmadik volt. Aljedhin 1914-ben a mannheimi versenyen játszott, ahol a verseny vége felé első helyen állott. A verseny azonban nem fejeződhetett be: szuronyos katonák jelentek meg és az ellenséges államok sakkmestereit letartóztatták. Aljechin honfitársaival együtt Tribergbe került az internáló táborba. Az orosz főnemes és diplomata valahogyan kereket tudott oldani. Viszontagságos ut után, amely Délamerikán is átvezette, tért vissza hazájába. Délameri'kában találkozott Capablancával és a két sakkóriás között meleg barátság fejlődött ki, amely ma gyűlölködő ellenségeskedés. Oroszországban már a forradalom fogadta Aljechint. A bolsevikiek fogságba vetették és halálra szánták. Emlékirataiban mondja el, hogy a csodával határos módon szabadult. Krylenko. a kronstadti zendülés vezére, szenvedélyes sakkozó volt, maga elé citáltatta Aljechint és egy játszmát váltott vele. Ennél izgalmasabb küzdelem még nem folyt le a sakktörténelemben. Aljechin tudta, hogy az életéért küzd és minden erejét összeszedve, ragyogó játszmában győzte a nagy játékerejü népoiz- tost, Jutalmul szabadlábra került. ” Most orosz versenyeken játszott. Aztán engedélyt kapott külföldi vendégszereplésre. Elhagyta a szovjet földjét és soha többé nem tért vissza. Meggyőződéses ellenforradalmár volt, aki az 1924-es newyorki versenyen a cári lobogót tűzette asztala felé, mig Bogoljubov a kalapács és sarló jelvénye alatt játszott. Később Párisban telepedett le és hamarosan megszerezte a francia álampolgárságot. A sakkolimpiászokon ő a francia csapat éljátékosa és csapatkapitánya. Aljechin 1920-ban bukkant fel a nyugat-
