Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-22 / 267. (3819.) szám

•BjBqosmau nof bj Ham g ‘írpzs B nid9J ‘9JfBq *{Á8sfi 'bju^zs 8 qizsdaiatigg s| spinqij^ s jufzs b Bzznjj *9 9qupz8 sjjj b unqpq e ag ‘qBJBp zpzs ^ÍBf B»fBH ‘[BApfpqupzs )(npin ei 13 *g ‘WpnEfnXG-B posa «pf ÁSg Uiíasiq ipqfBq « ®d ‘BJOBdnqpq ASa t[gai g *)insnq ‘iinsnq gpinqijq 9f *8 •qaiaASsiq qpiap qo« y BfjpA »||B J9JJ9pU9fV ‘SapzQq leq Jaqmaaaa *B{puoS 8 qoa qBUspin^Mf *f •asawsiM usasvirmw •qis ‘BJpspjBjJfnjfnSam qaSajaq-amja ‘ajpspHpiApa qeu9meiJei mnujiapzpi b *BJ9S9i|&Mutf üpsue^Buqp zb i?uaz b qpt •ZBiu|Bqi8 819891 jpra uasqnoizsp lupqqpXSg •pzgqnojnq uaSj lu^qnau^ASa S^sÁnaq^z •j? 9jba lopjj anaz e uara jujpfp inuazs Binps ASa-ASa iaqa| mén ASoq ‘sj ízb q 91101 qdBiipSatn ag -qaniaqain BqrapzsjazsXápÁS nasaueASa — inpazs q9JBinq b — qoq *BJBpanaz SBrajEJny •nps^ppqqin pzaAjazs « 9iaqiajZ89 |9f uasonojnq Bsppq qosmnqj *anaz nozojpiBqSapj *pzaq lujqqupp anaz 8 joqinni ‘joquBAio uasgnpigq ‘zsai qq8S9PB *P! ‘qqaípm spzSapi y ’ai;azaAJ»r« zsgSe 1 zb 5JBUUBA jBsspiBq „qq9t3i[?“ íopJoq J -qB-gom e uaquiazs jazzg miau qaraauJoBq I -noui 8 Sím ‘ispuio^aipA 8 qjiama naAii I •aqpiuapf qamauSuBq-Jnp 8 ASoq ‘q 51101 9 -jdBiipSajv ’uajpi b uaza qaiiQzgqzsa iaqa« -^laASíjSara saiajpsiq HBqqBfuSag qpqisz -nm lupAiq BJpuipzs qeupB pq ASoq ‘ooq -josnuiqippa b isajaqjq ASba ‘uoaojoniBJÍ ASba ‘upioSuoz b [a qizsi9f loqBJBP píjpjA □add? ASba ‘9iBiSnAnSam jotbiba joquaAg lupazs BiBpSuBH qpSuBqai Sagqiai Bq ‘iqqauam zaqanaz 8 jqB ‘uba laqma qog d0ZsX6oÁ6 juiui ‘0U0Z y •aApu uba Bjppq ajjAn *qqqi isn? naAg zy *BjpBcn5i8ara [Bq^upj ♦baj5 zb pqn| qj^jaurBjBA Bq ‘ajzs? tuuaA mán uasapzspuuai uBqqE^Au ASbu pipi DBqpBqBZB b ibjbAu zs^Sa zy ’iPiepp qopi •15 uaiipsDuajszs b 1? Bf-inj ipisaSajas Bqgu 89 ÁUfAQU B PlBpBiaj b iza IzS^Aia ‘ba •pBqB Bqpfppunq qoqnf y *Bq93npBjeJBd b •iaq ioiBq 9zuq92np b X8oqB lujui ‘BqÍBiBi b ispuuai saXSaqql b Bfjnj qqajqaq puBinjEA •Bsa Xopqpu pf upp sppasaApauSaui uapujp *pzaq pppqnui zsfi íjbabsaSaui 9A91 upf-p zb JoqqB *ij? SpssaApau UBquozB rfj fi? -Sara Srapi A*Sa no zb 8 js^uuai sb[P1 ‘opd -aj b Bqpfppunq qopjp zb tzsiAapq jazs y •qnr UBipijp SaJas A‘3a qBSa mauBq ‘Bjszop -19 rsqAupiBAjB zb jaquia mau ASoq ‘asauej -azg 'puzBiniBiJBi pqaSjpui qqasaAipzsaASai n Bq pim ‘zaqAupAcn B zaqqa qauppzpj qogBssoquAS qqauagaAáaq ‘qqasadpsnAiuozs pqqos miau jpqB ‘qizsiq Jpqy mujOA ptaq -pqiai puunq juibiba fBqAuppAjp samAps B A8oq ‘jaquia isojpA b p izsjq uBsofsg juuai sauuppazsaA prq s| feqAu^ieAi? zv b >1 s o b | n A u e p o s o bss SB|n>|j^ wffnii.tiinh.Hiiiii.iiiin..iinii..tiii[iiiiiHbirti[hii.iiHi)i.i[iiin.iiiHiMrtiiiiiiiiiiiiuiimh.itiiiii.itiiiiMnmi.rtii»i.iiimi»iimii.iiiiiii.ii)iiiiiiiiHiiirtn>i)iiniii.iiHiii~iii[iiniiiWii^w> *81 dps b Sara zsai isin qqoASBu puné ‘Ains b qqoASBu púim uasaiazspuuax ’uazzaS -ja ipqunm soűzsBq A8oq ‘lUBii^Bpip ASn *jpusa ajppl b qajsaj b ba8oj puApuis *ipja zb ;zb linja5}is )Bqaj qauauajaj saa •*\ ‘UPPPMOin inuBjBispSojiq dp3 y mjjsjq A3a ippj ajApra ‘aq Bipinm noAoppipf Ipzspq I9q9| ‘sB^Bm mia 08 ipAuBrappi d^B pBzoui ipjpAjns jjprpj ippqai aqizspq irpzBSi ASoq *^91i&liSa« ’ sí pq[?u uBqfBq sp qau-qai)Aizs9r uÉAp ^BUJiBSoqo u-BÁp ‘qpAj -98 iqqoi e qiBqnAuoziq qBuqop9zeoioz8 9f ubA[d uazsig -ejiAnnamBiBA inau-Bq ‘bj^ibÁi -9S 9 zb qBsomao apai pora ag ‘BjqpAi -gS b 1[oa qqaqzsnq ^ara upinzo Épig •jfBlinuE^ara gj tnpdoí uBsoj-BiiiBq S9 qaípdapq ub£ °?A ' 'W 5I?319!F^1,9^ s»Ajaq uoASbu Sara I9qjjios9foi y larapp zb jqau qpipjoq w&sa^soq ‘iiBsojaod dBtFnopnjra qpipS pt *d?8 8 mPP^pm sí usqAufji saSapSSpj ma« -Bq ‘sapizszjA qBsaurafq ‘ajpApq ppppui -pf j^ibzssja pipSBmuQ qcsau«ASn ‘ippq -iái }(9fi(pBqBzs3am Bq 89 Bfnipzsp BjSpt -IOA91 pjaoj pqja; b ‘8ozom pipAps SbAu* noqBjpj 8 ApuiB ‘iia);z89q pdpS usAp jaqmapien paaajqap auajag M«A BDAUD HOijDJpj y, 9qBl nBqp^zsraozs y "sAuB-BApS 9puiS9«8ai -91Q3[ b ja ipizsnd raa^[ -iu91jqi sí A3] sg m^foin qunzpq B jppBuiBAp^ ‘qaz^jBAj -98 sí BjqqpAoi zgaq jqaAmsoiq b ipqsrpfoi b qanpq;x [BÁaB-BApS b pBÍBraSau — moq^raqjo ipqBTJj ‘ipedBi ‘uoJBApn zb nozopupj^n UB-oopjog iiBqnf -pApS A8&AZQ Au^Sazg 9 2B Bfpidpi B^ppS iqqqi y 'lajaea eoiB]5po«a b iza ap^a ASn ‘ipBJBUI BA151 gl Bfpzs B S9UI •BfAp Epu názap *t»ajq — [jpifAipS b OA|Qaca »ba Sajt — 5janaSpzsaq qp 8 qpiqBJ qojopspd b pzni b pára ‘ijoa UB[BjdB]B raaiujapi ASoq ‘jq npjap Joqqg IBqunjn qnnBiAjo] 8 ipqiq b BiioiiABfiq pSSaj mpqndy nopoiBufBq BJpqosmau s nzssoq ijoa mau BqBzsfa zb ajasauajazg ’aqmazsa q^iioinf qa; -aupiJoiuBipu; uaqmaipafi ’qauzoj iiujbjea ASoq ‘nozsipi ASn ‘piaj ziji b p mpzs ;sni ÜJQS 'IBSspSuoqjsz A8bu ano[njoq qBgpj -2fn qoqsiB ijoqjnq sqqoASuoj ‘nfapoopq s 191 Iubjija zt|l A3bu ajjazsASa unqiOA51 y •qaupaj-azaq qpinreJBq ASoq ‘raaniq izb 119 e iioj •91 quijfaj B uaqpios 8 noSoqnq AioSeg miaipajqppi UBqraoAn ‘nozoqo iBjp ASba *J9PBm ASa grae ‘bjíbz qqasiqSaj uapuim ‘meiioijpunzsp bh *qunn9nJJ9q qBuSonns •qBujBr qajaquia ASoq ‘raanjq lz® ‘uaqpzs 8 uoreqSaui Joqoq *A3a-ASa bh miamazs b pAunqai nreipni masASoqas s zoqspAp 9IBA uBqpsqBZS b BAqozspzzoq mBtiOA mau ug *UBq9inB zb p qurjipaqzaApq BJ89A -|b s ijoa EqBzsfp ubAu d^zs ajpsauajazg mofpBjBZsapq uaqpjos b nuuBf iuibiba ASoqau ‘ajAupA -so ppja ASa pjin zb qnnopi 191UB zy •IpqBZsrp zb luap.oi 110 inim ‘BJipq spm ijoa mau ASi s ipnpiq sj EdrayiAuBijiA b ‘bu;oa uopqqsa qunuaga uap -útra Bqiutui UBquozy 'lUEjtAErSam bpe^b puAupjAuBHJA izb raBqndB s p pqi 9Snj ASg madazoq in zb nogpSam 8 lojBpS -jozs b Bipuomjoj ajJazsASa 9;nB zb joqjm ‘llopoAuoqjB uaspja jpm -qnnin p napz -aA ipipm qasaAAuaj ijjoAuoAS upqpAtuoq tu°^I9Z "zaSaA uapi ‘zaAJai jaqma ap ‘tujf quniiojtmpzs zoqquiBnoqoj BJBqBZSfg *quni -input BJspinpuBjiqoinB qqBZSsoq |ammp[ -nzs uoupjnpp SBJESnsdBu |5ngn{ AS3 oqsopufy ‘BpSBj\[ jaipBqsnv :bpj s?inpuBJ!>i9;nv — W6 ­— 330 — A jószivü gólyák Irta: SOMFAY MARGIT A Pistáét háza tetején hatalmas gólya- féezak volt. Pista nagyon büszke volt erre a góJya.fészekre. Ugyanis nőm mindegyik ház kéménye mellé raktak fészket a gólya­madarak. A közmondás szerint, csak jó emberek hajlékára költözik. Oda, ahol bé­kességben, nyugodtan élhet, ahol sem őket, sem kicsinyeiket nem bántja senki. Ahol minden félelem nélkül ülhet a gólyapár a fehér gólyatojásokon, amig ki nem bújnak az apró gólyafiókák a tojásból. Pista mindig úgy nézte a gólyafészket és a benne lakó gólyamadarakat, mint bi­zonyítványt, amely betű és hang nélkül hirdeti: „Itt jó emberek laknak.1* Pista számára valósággal mulatság volt, ha elnézte, hogyan röpködnek, ülnek, állnak a gólyák. Állni rendesen egy lábon álltak, hosszú csőrük ilyenkor lefelé lógott. Olyanoknak látszottak, mintha valamin tör­nék a tejüket, ülni meg nagyon komolyan ültek. Különösen költés idején. Egy ideig a gólya-anya ült a tojásokon, azután meg a gólya-apa. Felváltva jártak el hazulról élelmet keresni. Bizony, az emberek nem cselekedhettek volna okosabban. Pista a gólyák okosságára is büszke volt. Dicsekedett vele itt is, ott is. — A m.i gólyáink oly okosak és kedve­sek. Egyformán dolgoznak és amennyi ideig pihen az egyik, ugyanannyi ideig pi­hen a másik is. Persze, ez nemcsak a Pistáék házán lakó gólyáknál volt így. Hasonlóan .van ez min­den gólyapárnál. Hát még az milyen megbámulni való volt, hogy milyen pontosak voltak a gó­lyák ! Egy és ugyanazon időben keltek mindennap. Bizony, a gólyák között sincs későnkelő, lusta. De nemcsak órájuk lehetett a gólyák­nak. hanem naptáruk is. Legalább Pista azt gondolta. Ugyanis a gólyák minden évben nyár végén utrakeltek és melegebb vi­dékre költöztek, tavaszkor meg pontosan visszatértek. És soha nem tévesztették el a házat. Mindegyik oda szállt le, abba a fé­szekbe, amelyben az előző évben lakott. Nem volt csoda, hogy ennyi okosságot megbámult Pista. Egy este szokatlan dolog történt. Ami­kor Pista felnézett a kémény melletti gó­lyafészekre, abban csak egy gólyát, látott. — Ugyan hói maradhatott a. máeiK gólya?! Éltünk Elveszett. Pista a barátaival két egész nap kereste. De hiába. Nem látták semerre. Gólya u^yaa szállt a falu fölött, de az egyik sem volt a Pistáék gólyája. Harmadnapra megtalálták az elveszett gólyát. Ott feküdt á sekélyvlztí patakban — ahonnan a békákat, gyikokat halász­ták — és nem volt benne élek Pista sirva szaladt h»za, hogy eljpondj®’ a szomorú hírt. Otthon még szomorúbb újság várta. A fészekben ülő gólya, azóta, hegy a párja elveszett, nem szállt föl a fészekről. Kötelességtudóan ült a tojásokon, hogy azok ki ne hűljenek, hogy a bennük szuny- nyadó gólyafiókák kikelhessenek. S az el­múlt három nap óta egyetlenegy falatot sem evett. Már nagyon gvönge volt és egé­szen összeesetten ült a fészekben. — No. ez a szegény gólya is elpusztul —= mondta a Pista édesatyja és ő is szomo­rúan nézett fel a gólyafészekre, mert saj­nálta a hűséges gólya-anyák — Oh, segítsünk rajta, édesapám! — kö- nyörgött Pista. — Adjunk neki enni! — Mit esznek a gólyák? — kérdezte Pista és csak úgy hűlitek a könnyei. — Békát, gyíkot, gilisztát és hasonló ál­latokat — felelte Pista édesatyja. — Fogok én ezekből annyit, ameqnyi ti* gólyának is elég lenne! — kiáltott Pista és egyszeriben felszáradtak a könnyei, abba­hagyta a sírást. — Hogy megfognád a gólyának a békát, gyikot, gilisztát, azt elhiszem — mondta, Pista atyja —, de hogyan viszed fel neki a háztetőre? És hogyan teszed eléje? A gólya, ha a közelébe mégy, azt hiszi, bántani aka­rod, hogy a tojásait akarod elvenni tőle. Nem is engedne közel magához. Csak na­gyobb bajt csinálnál — De hát mit tegyünk? — aggódott Pista és nagyon szomorúan nézett, mert na­gyon sajnálta a gólya-anyák Amint tanácstalanul álldogáltak az ud­varon néhány gólya repült el a feje fö­lött. Egyenesen az árva gólya-anyához szálltak. Mindegyik tartott valamit a cső­rében. Egyik egy békát, a másik egy gyi­kot, a harmadik egy kövér giliszták (Ma­szálltak a tojásokon ülő éhes gólya-anyá­hoz és egymásután csőrébe adták ^z izee falatokak Amit meg már nem tpdett meg­enni, azt letették eléje Pista is, az atvja is bámulva nézték, mit müveinek a szomszédból jött gólyák. — 335 — MÓKA A ZSUGORI. Egy zsugori embert meghívnak vacso­rára. Meg is jelenik az előkelő helyen, de általános megbotránkozást kelt, mert csupa rongy a ruhája, A házigazda félrehivja és igy szól hozzá: 1— Mondd, miért nem vettél magadnak az üzletben egy másik ruhát ? — Miért vettem volna, hát azt hiszed, hogy nekem nincs otthon másik ruhám ? — Hát akkor miért nem vetted azt fel ? — Mert az még rongyosabb. Mit TUD AZ OROSZLÁNSZELIDIÍÖ ? Huncut Laci találkozott a barátjával. A pajti lelkendezve mondja: — Képzeld, mit láttam a cirkuszban teg­nap. A porondon ketrec állt, a ketrecben egy nagy oroszlán. Erre az állatszeliditő a szájába vesz egy kockacukrot, az oroszlán ugrik egyet és elkapja a cukrok — Ez is valami! — legyint a Huncut Laci. — Én is megcsinálom, amit az orosz- lánszélidilő csinál. — Meg? — De meg ám. Ha akarod, fogadjunk. A gyerekek fogadtak. Laci erre igy szólt: — Nem is várakoztatlak sokáig . . . Ide nézz! Azzal cukrot vett ki a zsebéből és — a fogai közé kapta. A pajtás jót nevetett, mert Laci csak­ugyan megcsinálta, amit az idomitó, csak­hogy — oroszlán nélkül. AZ UNALMAS GYEREK. — Mondd, miért nem játszol Lacival ? — Mert olyan unalmas gyerek. Mihelyt ráütök a kalapáccsal, rögtön sir. TARTÓS MOSDÁS. — Anyus, neked is tartós hullámod van? — Miért kérdezed ezk kisfiam? — Merlr azt gondolom, milyen szép volna, ha én is tartós mosdást kaphatnék. KIS LEVELEK ___________ Tö bb kis magyarnak, A karácsonyi pá­lyázatra szánt prózai írásokat lehetőleg rö­viden Írjátok meg, mert hosszú kéziratokat helyszűke miatt nem közölhetünk. — A le­velezőlapra ragasszátok föl mindig a rejt- véhyszélvényt. Szelvény nélkül senki sem vehet részt a sorsolásban. — Minarovits Sasa. A múlt héten aggódtam miattad. Most, hogy a levelet te írtad, látom, hogy már egészsége® vagy S gyógyulásodnak örülök. — Nagy József Aladár. Fölvette­lek a kis munkatársak közé. — Sohár La­jos. írd meg pönto6 címedet. — SusztaValL Beküldött rejtvényed már egyszer mégje- lenk Csinálj másikat, — Sziklay Sándor. Jelentkezésedet örömmel vettem s várom kézirataidat Remélem, hogy aggodalmad alaptalan lesz. — Medek Eszter. Rejtvé­nyedet a közlendők közé tettem. MEGFEJTÉSEK: A 41. számú rejtvények helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Tőr, bál. óramutató, áto, sir, Sofia, Kisküküllő, ró. ló, tó ró, ra, ba, át, ló, másik, útifű, torok, ásó, sül. ir, lő. — Bödők Irén rejtvénye: Tanulj, hogy boldo­gulj. — Nagy Róbert fésíirejtvénye: Érsek­újvár. — Rozlosnik Bözsi hullámrejtvénye: Valahány ház, annyi szokás. — Nagy Ró­bert rejtvénye: Karikatúra. —- Legeza Ti­vadar betürejtvénye: Tanítónő. — Nagy Róbert sarokrejtvénye: Sütőtök, üzenet, terep, Benő, pet, öt, k. — Altstádter Magda rejtvénye: Munkatárs A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Altstádter Magda, Ádám György; Burger Artúr, Brazorottó Éviké, Batáry Géza, Burkovszky Irén, Boczkó Éva; Eiben Jolán; Gáthy Évi; Harrach József, Herczeg Alice, Húrra Géza; Jankovich Imre, Jankovich Módi; Kaszó Kálmán, Kováts Ica; Lázárok Mária, Léuárt Tibor István, Lu- zsicza Olga, Legeza Tivadar, Lator István, Lator László; Mágory Juci, Molnár Ilonka, Minarovits Sasa; ifj. Niklscher Árpád, NiszJer Dufci. Novák Anna; Ocsovay Zoltán; ~ Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rábai László, Rábai Valéria. Rakusz Márta. Reho- rovszky Árpád, RichtárCsik Pityu, Rozlos­nik Bözsi; Sebők Évi, Sebők Juci, Seb ölik Ildikó, Scholik Évike, Suszta Vali; Szilágyi Ida, Sziklay Sándor, §zklár Évi­ke, Szőke Istvánka. ifj. Szabó Sándor, Szka- liczky Lenuka, Szabó Tibor; Takács Dusika; Vácz Nóra, Varga Margit, Varga Irénbe. Sorshúzás utján az első dijat Rábái László Kosztolányi „Az arany sárkány*1 cimü könyvét, a második dijat pedig Jan- kovich Médi Móra „Hol volt, no! nem volt“ cimü könyvét nyerte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom