Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-03 / 251. (3803.) szám

Az osztálygőg áldozata lett egynyugaíszl kovácsmester Felakasztotta magát, mert leánya nem iparoshoz, hanem földműveshez ment feleségül Htít$eu idá Az egész köztársaságban nyugodt az időjárás. A Kárpátokban az ég derült, helyenként itt eiő- sebb éjjeli fagy lépett fel. Taszina —6 fokos mi­nimumot jelentett — Időjóslat: Változatlan, nap­pal enyhe, később jelentősebb különbség a nap­pali és éjjeli hőmérséklet között. — November 4-én lesz a prágai magyar fő­iskolások ismerkedési estje. A prágai MÁK hétfőn, november 4-én este 8 órai kezdettel a magyar főiskolások részére ismerkedési estet rendez a terménytőzsde földszinti nagy­termében. Az névreszóló meghívókat előre kell biztosítani a kör helyiségében (Praha II., Krakovská 7. II. udvar). A rendezőség mln- dekit szívesen lát. — Előadássorozat a pozsonyi katolikus nők számára. Pozsonyból jelentik: A pozsonyi Ka­tolikus Kaszinóban november 4., 5. és 6-án este hétórai kezdettel Esterházy Lujza, Aixinger Lászlóné, Schalkház Sára és Miinster Irma elő­adássorozatot tartanak a pozsonyi katolikus hölgyközönség számára „A fiatal leány életútja a házasságig" címen. A tanulságos és rnagas- nivóju előadássorozat programját a következők­ben ismertetjük: november 4-én, hétfőn Drexler Antal kanonok megnyitó beszédet tart, majd Esterházy Lujza egyházmegyei moderatrix a női hivatásról és Schalkház Sára szociális test­vér a női hivatás pszichológiájáról ad elő. Ked­den Schalkház Sára: A szerelem katolikus érté­kelése, Münster Irma: Céltalan szerelem és Es­terházy Lujza: A szerelem pszichológiája cimü előadása alkotja a műsort. Szerdán Münster Ir­ma a jegyességhez vezető útról, Aixinger Lász­lóné a jegyességről és Schalkház Sára az Isten­nek szentelt életről a.d elő. Az előadások min­den este hét órakor kezdődnek a Kaszinó Lő- rinckapu-ucca 3. szám alatti helyiségében. Az előadásokra kizárólag nőket bocsátanak be. A belépés ingyenes. Az uj Kína uj utakon. Tschang-Kai- Schek tábornok, a nankingi kormány tényle­ges feje nemrég Chungkingban tartózkodott és ez alkalommal a város katolikus és pro­testáns misszionáriusait megbeszélésre hívta magához. A katolikus misszionáriusok a chungkingi apostoli vikáriussal, Msgr. Jantzen- nel élükön jelentek meg. Tschang-Kai-Schek a misszionáriusok előtt ama kívánságának adott kifejezést, hogy Kina az európai nem* zetek példájára a jövőben uj s erősebb kultur- tevékenységet akar kifejteni, ami az „Uj élet" mozgalomnak programját alkotja; felhívta a misszionáriusokat, hogy a kormányt ez épitő- munkájában szóval és tettel támogassák első­sorban az irányban, hogy a kommunizmus ve­szedelmét távoltartsák és az ópiumszenvedély ellen küzdjenek. „Hogy feladatomat jól meg­oldhassam, — mondta a generalisszimusz, — a misszióknak és misszionáriusoknak segítsé­gére van szükségem; a keresztény hit egyedül képes épitőtervem megvalósitásában hathatós segédkezet nyújtani, mert csak benne rejlik az erkölcsi erő, mely a mi szegény polgártár­saink lelkére a szükséges megújulás és újra­éledés szellemében hatni tud." A misszioná­riusok Tschang-Kai-Schelcet teljes erkölcsi tá­mogatásukról biztosították. — Meg kell em­lítenünk, hogy Tschang-Kai-Schek 1927-ben az északi és déli Kina közt lefolyt háborúban az idegenellenes és keresztényellenes politika zászlóvivője volt. Akkoriban elkeseredett har­cot követelt az európaiak uralma és a keresz­tény vallás „ópiuma" ellen s ennek megfele- lőleg a misszionáriusok kiűzetését kívánta. A keresztényellenes mozgalom tetőpontját érte a misszióállomások kifosztásában és a jezsuita misszionáriusok lemészárlásában. Tschang- Kai-Schek akkoriban a bolsevizmus előfutár- jaként mutatkozott. Mikor azonban a hatalom birtokába jutott, irányt változtatott. A bolse­vizmus leghevesebb ellenségévé lett és miha­mar belátta, hogy a bolsevista veszedelem a vallási erők igénybevétele nélkül le nem küzd­hető. Azért kívánja ma a kereszténységet az uj Kina alapjává tenni. Tschang-Kai-Schek e pálfordulása legjobban mutatja, hogy a ke­resztény szellem Kínában az utóbbi években, amelyek forradalmakkal és nagy megrázkód­tatásokkal telvék, mily erős talajra tett szert. — Agyonlőtte magát a győri ügyészség egyik foglya. Győrből jelentik: Az ügyésszég foghá­zának egyik foglya, egy tizenhétéves fiatalkorú pénteken cellájában revolverrel agyonlőtte ma­gát s mire rátaláltak, már halott volt. Azonnal szigorú vizsgálatot indítottak annak felderítésé­re, hogy a vizsgálati fogoly hogyan jutott hoz­zá a revolverhez. Megállapították, hogy a fiatal­ember a reggeli séta után megszökött csoportjá­tól, beosont a fegyőrök szobájába, ahol feltörte az egyik őrnek fiókját és onnét kilopta annak szolgálati revolverét. Amikor azután vissza- kisérték cellájába, végzett önmagával. Tettének okát egyelőre nem ismerik. Vághosszufalu, november 2. (Saját tudósí­tónktól.) Skuci Miklós 55 éves gólyáspusztai kovácsmester meglepő ok miatt követett el e napokban öngyilkosságot. A kovácsmester 25 éves Mária nevű leánya ugyanis ezen a napon tartotta esküvőjét egy Eőri Péter nevű falubeli földműves-emberrel. Az öreg Skuci mindvégig ellenezte a házasságot, mert nem tudta elviselni, hogy leánya rangján alul, földműveshez menjen fe­Bécs, november eleje. K. I. dr. bécsi orvos érdekes, mondhatnám hajmeresztő kísérle­teket végez külön e célra berendezett labo­ratóriumában. Sok ezer vizsgálat után ma már teljesen pontosan, csalhatatlan bizton­sággal meg tudja mondani minden elébe­kerülő egyénről, betegről, vagy egészséges­ről, hogy mikor fog meghalni. Bekopogtat hozzá egy .makkegészséges férűiu, K. I. dr. ránéz és kimondja a verdiktet: — Ön hárem hónap múlva halott. És úgy is van. A tények állítólag majdnem minden esetben neki adtak igazat, az embe­rek, akiknek közeli halált jósolt, csakugyan meg is haltak, még pedig szinte napra, órára. Vannak, akiknek hosszú életet jövendöl, ezek bizonyára boldogan, megszabadulva hagyják el a félelmetes laboratóriumot. Vannak élet­vidám, tetterős emberek, akik fejbesujtva, összetörve távoznak: ezek megtudták, hogy már csak agy-ikét évig bolyonghatnak e sáros föld tekén. Meglátogattam K. I. doktort. — Kérem, ne Írja ki a nevemet — kért. — Tudja milyen kenyéririgység van manapság! A kollégák nem szivesen látják, ha valaki valami újat kezd. Megígértem. K. I. dr. pedig beszélni kezdett: — Kísérleteim lényege a következő: Sok évi fáradságos' munka és kísérletezés után sikerült megállapítanom, hogy bizo­nyos szervek milyen tempóban haladnak a halál felé. Meg kell vizsgálnom az indi­viduumot mondjuk ma és egy év múlva, akkor meglátom, hogy ezalatt az idő alatt mennyire haladt előre a pusztulás folya­mata. Most már egyszerű matematika az egész: tudva a pusztulás mértékét egy év alatt, ki tudom számítani, mennyi idő kell a teljes pusztulásig. — Ez tényleg egyszerűnek látszik, — fele­lem. — De mi van akkor, ha a szerven ez alatt az esztendő alatt ne.m történik észre­vehető változás? — Ez ki van zárva. Ez éppen az én titkom, hogy az elváltozást, ha még oly kicsiny vol­na is, ki tudom mutatni. Az ember születése pillanatában már ha­lálra van ítélve. Teste, amellyel a világra jön, a születés percétől kezdve feltartóz- hatatlanul halad a megsemmisülés felé. Pontosabban szólva, az újszülött csecsemő egynapos korában már közelebb van a halál­hoz, -mint amikor megszületik. Most már csak arról van szó, hogy azt a kis elváltozást, amely ezalatt a rövid idő alatt végbemegy benne és amely éppen az a faktor, amely őt közelebb hozza a meghaláshoz, vizsgála­taink számára hozzáférhetővé legyen. — Melyik az a szerv, amely Ön szerint a legcsalhatatlanabbul mutatja meg a tempót? — Kétségtelenül a szem, hangzik a felelet. — Ezt különben nemcsak én mondom, francia kísérletezők már meg­előztek ebben a gondolatban. A szemlencse egy bizonyos koron túl, úgy ötven felé, kezd veszíteni elasztioitásából, az ember távollátó lesz. Ez a tünet azonban nem valami speciális helyi szimptóma, ha­nem összefüggésben van az egész szerve­zet konstitucionális leromlásával. Minél jobban romlik a szemlencse elaszticitása, annál hamarább éri el a megsemmisülés. Vizsgálataim alapján olyan pontossággal meg leségül, nem pedig iparoshoz. A kovácsmes­ter, aki betege volt a túlzott osztályöntudat­nak, nem is ment el az esküvőre, hanem vélt szégyenében elbujdosott a közeli erdőbe és ott egy tölgyfára felakasztotta magát. Mire rátaláltak, már nem volt benne élet. Bú­csúlevelet találtak zsebében, amelyben elmond­ja, hogy szégyenében lett öngyilkos, mert leá­nya nem „társadalmi állásának" megfelelően ment férjhez. tudom mondani akárkinek a halálozási dá­tumát, -hogy mérget vehet rá az illető. H-a a megjósolt halálozási dátumon veszi a mérget, akkor csakugyan igaza lehet K. I. doktornak. — Jól van, — mondom neki, — de mit gondol, mire való mindez? Azt hiszi, okos dolog az, ha az embereik megtudják, mennyi ideig fognak még élni? — Feltétlenül, — válaszolja meggyőződés­sel a doktor. — Ha mindenki tudja, mennyi idő áll a rendelkezésére, jobban be tudja osztani az életét. Jobban tudja kihasználni energiáit, pontosan látja, mit lehet és mit nem lehet, egyszóval mindenki annyit vállal­hat az élet munkájából, amennyit valóban el is bir. Egy rövid életre ítélt ember nem fog távoli célok után futkosni, viszont egy hosszú életre teremtett egyén nagyobb feladatok el­végzését tűzheti -maga elé. Az élet-munkában nem áll elő zavar, a halál senkit se fog többé elszólitani munkája közben. Magasabb etikai szempontból nézve ... — Ne beszéljünk magasabb etikai szem­pontokról, — vágok közbe. — De gondolja csak meg, mit jelent az lelkileg egy ember­nek, ha megtudja, hogy mához két esztendő­re meg kell halnia! Nem jut eszébe, hogy a maga híres magasabb etikai szempontja el­mehet zabot hegyezni? Éppen ellenkezőleg, senkise fog többé dolgozni. Akinek kevés ideje van már csak hátra, az -felrúg munkát, kötelességet, hivatást és mulatni, dorbézo-Lni megy, részben, hogy elfelejtse a küszöbön álló borzalmasságot, részben, hogy legalább még am-ig lehet, annyit markoljon az élveze­tekből, amennyit bir! Aki pedig tud ja, hogy sokáig él, az meg pláne nem fog dolgozni, hiszen tudja, hogy ráér! — Hm, hun, — szólt rosszalólag a doktor. — Persze lehetnek gyönge jellemek, akiket a halál gondolata ilyen ideákra csábit. Én azonban bízom az emberiség nemes voltában és tudom, hogy az erkölcsiség parancsoló szava... De erről kár vitatkozni. Hiszen úgyis csak annak mondom meg, meddig fog élni, aki erre határozottan felkér. És gondol­ja csak el, milyen fölbecsülíhetetlen kincs ez az én metódusom a családtagok, a hozzátarto­zók számára. Valaki egy nagyobb örökséget vár és nem tudja, mikor hal meg az örökhagyó. Egy­szerűen felküldi hozzám a gazdag nagy­bácsit, én megvizsgálom, aztán értesite-m az unokaöccsöt, ekkor és ekkor számíthat az örökségre. Tudja, miihez tartsa magát. Vagy milyen fegyver ez a biztosító társaságok kezében! A biztositandót ideküldik a laboratóriumba, én aztán, anélkül, hogy az illető tudná, értesí­tem az intézetet, hogy az illető halálozási napja ekkor lesz. A biztositó társaság most már tudja, lehet-e biztosítani vagy nem, ér­demes-e, vagy hogy magasabb vagy alacso­nyabb prémiumot kell-e fizetni. Megtudtam., hogy K. I. dr. eljárása után csakugyan érdeklőd­nek a nagy biztositó társaságok és hogy -már pozitív ajánlatot is kapott egyik- től-másiktól. (A magasabb erkölcs nevében.) — No, de már most, — jövök a nagy' ágyú­val — a dolognak van egy kis bibéje. Még pedig az, hogy az emberek nem mindig abban halnak m<eg, hogy elöregszenek. Mond­juk, akinek maga negyven évet jósolt még a szemlencséjéből^ aiz egy szép napon nem tud­Kiváncsi rá, mikor fog meghalni? Egy bécsi orvos kívánatra mindenkinek pontosan megjósolja halálozási dátumát 11 Ami a művészetben a Milói Vénusz, a szobrászat klasszikus remeke, ugyanaz az Írógépek között az új MIKSA 8 DYNAMIC. Kendkivül könnyedén, átiitően és gyorsan ir — óriási előnye a dynainikus ütés. A MIKSA 8-nak még sok egyéb előnyös tulajdonsága és teljesítménye van, amelyek meg­érik a fáradtságot, bogy személyesen meggyőződ­jék róluk. MIRSA Írógépet igen csekély részletekre vehet. írjon, mi készségesen kiszolgáljuk. MIROSLAV SVESTKA, Praha II, Václavské nám. éís. 28 (Pasáz Styblo) Vezérképviselet Kelet-Szlovenszkó és Podk. Rusz részére: Bozsidár Surek, Uzhorod, Dombalja u. 1. sz. ja kifizetni a hitelezőit és kinyitja a gázcsa­pot. Vagy jön egy háború és egy légitámadás összebombázza a maga hosszú életre hivatott­jait. V-agy jön egy ragály, vagy megy az uccán az illető és a fejére esik egy -tégla. Mi van akkor? — Hát kérem, — feleli tétovázva a doktor, — mindentudó én se vagyok. Én csak annyit mondhatok, hogy előreláthatólag, emberi számítás szerint, a halál ekkor meg ekkor fog bekövetkezni. Vis majorral nem lőhet szá­molni. — Pedig az életben mindig a vis .major a döntő tényező, — válaszolóim. — Ha pedig I riem tudja pontosan megmondani a halálozási dátumot, olyan pontosan, hogy az minden körülmények között, a vis majorok tekintet­bevételével is igaz legyen, akkor nincs is joga hozzá, hogy hazugságokat jósolgasson, bármennyire tudományosan megalapozottak is azok! Hogy veheti a lelkére, hogy felkavarja vala­kinek az egész valóját valamivel, ami nem is biztos? Eltekintve attól, hogy ha bizjtos len­ne, akkor még kevesebb joga volna hozzá megmondani! Otthagytam K. I. doktort a laboratóriumá­ban, mielőtt alkalma lett volna megmonda­nia, hogy mikor halok meg. Úgy érzem, ezt m-ajd a halál meg én fogjuk elintézni egy­mással, a lovagiasság szabályai szerint, K. I. dr. közbenjárása nélkül. B. T. — Református istentisztelet Prágában. Va­sárnap délelőtt 10 órai kezdettel magyarnyelvű református istentisztelet lesz az Opatovická- uccai ev. templomban. A prédikációt Csontó Géza református segédlelkész mondja. — Novemberi gyöngyvirág. Mátyusföldi tu­dósítónk jelenti: Több délszlovenszkói község határában november első napjain újra kiviritott a gyöngyvirág. A másodvirágzás nagy csodálko­zást keltett, mert emberemlékezet óta nem volt példa arra, hogy egy évben kétszer virított volna a gyöngyvirág. — A „ciankális Hofrichter" tragédiáját mu­tatja be a pozsonyi német színház. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: A pozsonyi német színház hétfőn eredeti darabot fog be­mutatni. A darab cime „Wiederaufnahme für Hofrichter" s öt felvonáson át tárgyalja az utol­só háború előtti évek egyik legnagyobb szen­zációját, Hofrichter Adolf volt főhadnagy mér­gezési ügyét. A darab külön érdekessége az, hogy azt dr. Flandrák Fritz bécsi ügyvéd, Hof- richternek egykori védője irta. A darabot ere­detileg Bécsben akarták bemutatni, de ott a be­mutatás elé akadályok gördültek. A pozsonyi előadás tehát eredeti premiér lesz, amelyre sok bécsi ujságiró és színházi ember utazik le Po­zsonyba. Hofrichter Adolf a darabnak és az egykori ciankális mérgezési bűnügynek főhőse jelenleg egy Becs melletti faluban Richter Adolf néven él. Eredetileg úgy' volt, hogy ő is eljön a pozsonyi előadásra, de a szerző tanácsára el­állt ettől a tervétől. A pozsonyi Pressburger Tagblatt cimü lap Hofrichter személyével kap­csolatban érdekes visszaemlékezést közöl. Ami­kor Hofrichter bűnügye kipattant és a volt fő­hadnagyot elítélték, felesége válópört indított ellene. A válópör a pozsonyi bíróság előtt folyt le. A port dr. Förster Viktor pozsonyi ügyvéd, mostani polgármesterhelyettes vezette le és azt dt. Holén.yi István volt táblabiró tárgyalta. í 1935 november 3, vasárnap. 'PRAGAI-AAmAaR- H1 RLAI>

Next

/
Oldalképek
Tartalom