Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-19 / 264. (3816.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. ® A képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Ktgyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkái magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská u li ca 12, III. emelet. • • TELEFON: 30311. tt • SÜRGÖNYCIM HÍRLAP. PRflHfl, „Uj utakon a magyar kisebbségi kultúra** (A) Szlovenszkó, november 18. A „Slov. Nár. Noviny" ezen a címen beleakaszkodik abba a ténybe. hogy egy budapesti nagy kiadóvállalat, a Franklin Társulat figyelme tizenhét év után a szlovenszkói magyar irodalom felé fordult és egy tízkötetes sorozatban bemutatja azt az egyetemes agyar kulturéletnek. A tény maga nagy norderejü, kétségtelen, de úgy érzem, hogy sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonit neki a közvélemény, mint amilyet megérdemel. Erre a merész megállapításra még visszatérek, először a S. N. N. okfejtését szeretném tárgyilagos kritika alá venni. Előre gondolni lehet, hogy a S. N. N. a megszokott szofizmával kiforgatja a tényt a valójából s az üzleti jellegű, kiadói érdeklődésben is elitélendő politikumot szimatol. Mivel maga a tény nem szolgáltat elég bizonyító anyagot a szofizma igazolására, még a hamisítástól sem riad vissza. Mi köze például az egész Franklin-féle akcióhoz Mécs Lászlónak, aki már évek óta egy másik budapesti kiadóval, az Athenaeum- mal van szerződéses viszonyban? És ha már itt tartunk,, szeretném, ha a cikk névtelen írója csak egy Mécs-versben is kimutatná ,,a szerelem és szerető utáni vágyakozását", — melyben „allegória rejtőzik a Dunántúlra címezve". Mi köze a SzMKE-hez annak, hogy főtitkára. Szombathy Viktor, aki iró is, egy kötettel szintén belekerült a sorozatba? Es, ha már itt tartunk, mi köze van Szombathy- nak ahhoz a cikkben állított tényhez, hogy a nyitrai magyar műkedvelői előadások erősebb látogatottságnak örvendenek, mint a szlovák műkedvelők előadásai? —• Nem titok senki előtt, hogy a Zerdahelyi József irói név mögött Szent-Ivány József, a magyar nemzeti párt vezére rejtőzik. De kérdem szeretettel: Azért, mert valaki politikus szerepet vállalt, tegye le az irótollat és analóg eset nincs a szlovák politikai, illetőleg kulturális életben? — Most jön azonban a dolog pikantériája: Hogy kerüi a csávába Szent-Ivány neve. aki a Franklin-féle sorozatban nem szerepel önálló kötettel, legföljebb a novella-antológiában egy elbeszéléssel, a teljesség kedvéért, huszonöt novellista közt, akiknek mindegyikéről igazán nem lehet azt állítani, hogy exponált ellenzéki politikusok. És miért hagyja ki a cikk névtelen írója azokat a neveket, amelyeket a szo- fisztikus következtetés cáfolatát rejtik magukban. például Tamás Mihályét, akinek politikai beállítottsága szöges ellentétben áll azzal a cikkíró által olyan veszedelmesnek képzelt ellenzéki politikai fronttal? Vagy, ha ezt a rikitó tényt mindenáron jónak látta agyonhallgatni, miért felejtette ki a felsorolásból azokat a neveket legalább, akik politikai szempontból teljesen közömbösek? (Például Szenes Piroska, Sellyéi, Morvay). Ha tárgyilagosan latolgatta volna a cikk névtelen írója ezeket a letagadhatatlan tényeket. ráeszmélt volna arra, ami nyilvánvaló, hogy a Franklin-féle vállalkozás teljesen távol áll mindenféle politikai célzattól s két indító oka lehetett a kiadóvállalatnak, hogy figyelme Szlovenszkó felé fordult, az első a kiadói, vagyis üzleti érdek, a másik az irodalmi értékelés. A kettő lényegében egy, mert a jó irodalom egyúttal biztosítéka Olaszország sorsdöntő napfa j # f! fiz o'asT főváros népa tüntet a megtorlások ellen ■ Erős rendőri és katonai kés ii tség őrzi a szán tiés hatalmak kővetségi palotáit ■ A fás szia nagytanács a „siégyen és igazságtalanság napjának** bélyegzi november 18-át Prága, november 18. A mai napot történelmi jelentőségűvé avatja a megtorlások életbeléptetése Olaszország ellen. November 18 át a fasiszta nagytanács a „szégyen és igazságtalanság napjának" nevezte el és elrendelte, hogy e pap emlékére minden olasz városban emléktáblát emeljenek. Az emléktábla az oJasz nemzetet évszázadok múltán is emlékeztetni fogja erre a súlyos megbélyegzésre. Európa népei három kivételével résztvesznek a szankciókban. Olaszország, amint ismeretes, az összes megtorló államokkal szemben ellenintézkedéseket helyez kilátásba. Az olasz kormány a szankciós hatalmak kormányaihoz tiltakozó jegyzéket intézett s most folynak a tanácskozások az olasz kormányhoz intézendő válaszjegyzékre vonatkozóan. Az egyes hatalmak álláspontja még nem alakult ki tisztán. Kétségtelen, hogy a legnehezebb helyzetben van Francia- ország, amennyiben a Laval-kormány még most is megkísérli összeegyeztetni az egyre ellentétesebbé váló angol és olasz érdekeket. Franciaország nem akarja elveszíteni Olaszország nehezen megszerzett baráísá gát, viszont a jól kipróbált angol-barátságot sem szeretné kockára tenni. Ma egész nap folytak a tanácskozások az Olaszországnak adandó válaszra vonatkozóan és az esti órákban Franciaország álláspontja meglehetősen kikristályosodott, ennek ellenére még nem hoztak végleges döntést arra nézve, hogy közös választ küldjenek-e a szankciós hatalmak Olaszországnak, vagy pedig külön-kü- lön válaszolnak az olasz jegyzékre* Vahászinü, hogy az utóbbi álláspont fog győzni és mindössze a válaszjegyzékek megszövegezése lesz azonos. A szöveg és forma tekintetében azokban még nem jött létre a végleges megegyezés. Ez természetesen csak diplomáciai formalitás és többé semmiképpen sem változtat a szankciók lényegén. Róma tűntet Róma, november 18. A mai nappal életbeléptek Olaszország ellen a szankciók. A főváros külső képén meglátszik, hogy az olasz nemzet nagy történelmi események előtt áll. Az összes középületeken félárfcócra eresztették a zászlókat, jeléül annak, hogy Olaszország a rajta elkövetett „igazságtalanság és jogtalanság" ellen tiltakozik. A kora reggeli órák óta hatalmas tömegek hullámzanak végig a város uccáin. Az olasz főváros valósággal katonai tábor képét mutatja. Az uccákon erős rendőri és katonai készültség tartja fönn a rendet. A megerősített rendőrkordonok között tüntető tömegek vonulnak fel, éltetik a dúcét és Olaszországot és szidják a megtorlást elrendelő hatalmakat. Különösen éles a hangulat Anglia és a népszövetség ellen. A kora reggeli órák óta tart különböző diákcsoportok felvonulása. A diákok valóságos razziát tartanak minden idegen vállalkozás, sőt cégfelirat ellen. Persze a razziának sok eredménye nincs, mert hiszen a szankciók életbeléptetése előtt a heves idegenellenes hangulat hátasa alatt az összes idegen cégek tábláit és hirdetményeit eltávolították. A Piazza di Spagna felé vezető útvonalakat hatos sorokba állított, teljes harctéri felszereléssel ellátott csendőr- és bersaglieri- osztagok tartják elzárva. Ezen a téren van ugyanis a két legexponáltabb pontja ebben a pillanatban az olasz fővárosnak. Itt áll az angol konzulátus és egy ismert angol gyógyszertár. Mind a két helyiség természetesen könnyen a tüntetés középpontjába kerülhetne és ezért tett szigorú óvóintézkedéseket a kormány. Az angol nagykövetség épülete előtt rendes őrség posztot, ellenben a közeli házak kapualjaiban rendőr- és katonaosítagok vannak elhelyezve és a nagykövetség felé vezető uceákat is megszállva tartja a katonaság. A francia nagykövetség előtt is teljes csend uralkodik, de a követség épülete felé vezető uceákat Jsarabinierik őrzik felfűzött szuronnyal. Hasonló óvintézkedések történtek az összes külföldi diplomáciai képviseletek megvédelmezésére. Berságlieri-osztsgok őrzik azoknak az államoknak római követségeit és konzulátusait, amelyek résztvesznek a szankciókban. A város házait egyébként zászlók borítják és úgyszólván egész nap tart a tüntető tömeg felvonulása. Azok előtt a házak előtt, amelyekben azelőtt ismert külföldi cégek voltak, a tömeg heves tüntetést rendez. Természetesen ezek a házak is fel vannak lobogózva. Rombolásra sehol sem került sor. Róma, november 18. Szombaton a késő esti órákban összeült a fasiszta nagytanács. Mindenekelőtt köszönő táviratot menesztettek de Bo- no marsallhoz, akit, mint ismeretes, Mussolini felmentett állásától s Olaszország marsallává nevezett ki. Ezután Mussolini jelentést tett az általános politikai helyzetről, a miniszterelnök jelentését azonban a fasiszta nagytanács üléséről kiadott kommünikében nem ismerteti, A kommüniké egyébként megállapítja, hogy a fasiszta nagytanács, amely két nappal az Olaszország elleni megtorló intézkedések életbeléptetése előtt ült össze, az 1935 november 18-át a szégyen és igazságtalanság napjának bélyegezte. A megtorló intézkedéseknek az a céljuk, hogy az olasz népet ideáljai megvalósítása és élethez való jogának megvédelmezése közben gazdaságilag megfojtsák. A nagytanács elismerését fejezi ki az olasz népnek példás nyugalma és határozott fegyelmezettsége fölött, amivel a történelmi jelentőségű eseményekre reagált. A nagytanács felszólítja az olasz népet, hogy a megtorlásokkal szemben tanúsítson önérzetes és egységes ellenállást, minden morális erejét (FOLYTATÁS A 2. OLDAL U. HASÁBJÁN) az üzleti értelemben vett „áru", a könyv kelendőségének. Az üzleti szempont követeli meg már most a „piac" megszerzését és ebben, természetesen, számításba jön a szlovenszkói 'magyar kulturterület is. De nem elhatározóan. hiszen ha a szlovenszkói magyarság létszámát arányba állítjuk az egész magyar kul- turterülettel, Magyarország nyolcmilliójával, Erdély és Jugoszlávia kétmilliójával, úgy Szovenszkóra az elhelyezési lehetőségnek mintegy tizedrésze esik És itt érvényesül azután az egész vállalkozásban a kiadói, üzleti szempont. Egy jó üzletembernek nem szabad azt a 'tízszázaléknyi piacot sem kihagyni a számításából, tehát az irodalmi értékelés szemmeltartásá- val a piac megszerzése vagy megtartása érdekében kénytelen bizonyos engedményeket tenni a nyújtott irodalom nemzeti jellegét illetően. A kiadónak számolnia kell a piacot engedélyező hatóságok érzékenységével s az az irodalom, melyet ő „kivitelre" szán, nemzeti szempontból sokkal, de sokkal indifferensebb lehet csak, mint maga a belföldön termelt kisebbségi magyar irodalom. Határozottan tudom, hogy a ‘Franklin novellagyüjteményében oly elbeszéléseket, melyek itt szabadon többször megjelentek már, a Franklin lektora vágy egyáltalában nem mert az antológiába fölvenni, vagy a „behozatali" cenzúra kifogásolta őket. Ezek tények, névtelen cikkíró uram, .amelyeket neqa csupán következtetés utján lehet megközelíteni, de amelyek a valóságban megtörténtek. Hol van hát ilyen körülmények között az irodalom-politika veszedelme, melyet „Pesten "kezdenek művelni", hol lehet a Pestről importált szlovenszkói irodalomban irredenta célzat? Azt a megállapítást, hogy „az itteni magyar kisebbségi iró‘ ugyanolyan jól írnak ma, vagy ugyanolyan rosszul, mint 17 év előtt", csak egy irodalmi szempontból teljesen tudatlan, rosszakaratú ember Írhatta le, aki eddig aludt, nem figyelte a magyar kisebbség irodalmi fejlődését a 17 éves kisebbségi sorsban s csak a kiadói reklám- hangoskodásra riadt föl mély * álmából. Vagy azt hiszi, hogy a magyar iró'.c nem emberek s fölöttük nem jár el az idő? Tamás Mihály 1919-ben műegyetemi hallgató volt. Darkó István, Szombathy Viktor pláne gimnazisták, akik legföljebb az önképrő- körökben próbálgatták tollúkat, tog-e egyáltalában. A tizenhét év eddigi életüknek legalább fele, az embersorsba való beleéré* s ezzel az irodalmi fejlődésük kora. A Kazinczy Társaság annak kiadóvállalata, majd ez utóbbinak Kiadó Szövetkezetté való átalakulása után ennek segitő pártolása mellett, velük együtt és általuk fejlődött a szlovenszkói magyar irodalom arra az érett„A szégyen és igazságtalanság napja"
