Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-19 / 264. (3816.) szám

2 T>R\GAI-7\\acAaR-H 1RLAP 4 Ciqt/rntÁt+y&éb-, tehá t a. CígoCcfóbb. ségre, hogy a tizenhét év után egy pesti, nem egy európai szintű magyar kiadóválla­lat is észre- és számításba vette. Az ellen, hogy a szlovenszkói magyar irodalmat ,,a budapesti politika szekerébe fogják be", teljesen fölösleges a S. N. N. névtelen cikkírójának tiltakozása, ezt ma­guk a szlovenszkói magyar irók sem akar­hatják, mert — amint a föntebb kifejtettek­ből logikusan következik — ez éppen a szlovenszkói magyar irodalmi fejlődésnek lenne a megölő betűje. A kisebbségi életsors föltétlenül irodalmat termelő élmény-kom­plexum, melynek meg kell nyilatkoznia az irodalomban s melynek az a hivatása, hogy különleges színével kiegészítse az egyete­mes magyar irodalom sokszínű, művészi mozaik képét. Az az irodalom, mely innen kimehet és ide visszajöhet, ezt a különleges szint nem verheti vissza, az előbb említett szigorúbb „behozatali" cenzúra miatt, a va­lódi kisebbségi életet visszatükröző magyar irodalom természetesen a viszonylag eny­hébb belföldi cenzúra korlátái közt csak itt az ország határai közt fejlődhetik ki. És ebből a szempontból vagyok kénytelen kellő mértékére leszállítani a Franklin vál­lalkozásának jelentőségét. Mindenesetre fontos és elégtétellel vehetjük tudomásul, hogy tizenhétéves küzdelmünk, sokszor el­akadt, újrakezdett, vérverejtékes szizifuszi munkánk az irodalmi érvényesülésért nem volt hiábavaló, a mi „kisebbségi" irodal­munk polgárjogot nyert az egyetemes ma­gyar irodalomban, sőt, ahogy Pintér Jenő kifejtette. — az egyetemes magyar iroda­lomtörténetben is immár. De úgy érzem, legszentebb meggyőződésem, hogy azt, ami az irodalmunkat idáig vezette, emelte: a ki­sebbségi talajt, puszta ,,1‘art pour Tart", esztétikai érdekekért, vagy pláne ki­adói érdekekért elhagynunk nem Szabad, mert ezzel magunk alól rugjuk ki a t o v á b- b i fejlődés talaját. Becsüljük meg tehát, értékeljük a Ma­gyarországról kapott segítő jobbot, de tart­suk meg vagy hozzuk vissza magunknak azt az irodalmi, kiadói vállalatot is, a Kazinczy Szövetkezetét, melynek melegágyában a ti­zenhét év előtt elültetett zsenge palánta su- dárba szökkent. Ez szól az íróknak, akiket talán elvakitott a reklámfény, melybe bele­sodródtak s az irodalmi élet másik nagy té­nyezőjéhez, a közönséghez, a magyar ki­sebbségi társadalomhoz az a kérésünk, sze­resse azokat az írókat, akiket a reklámfény glóriájával ime visszakapott, idehaza is, szürke, munkásruhájukban, mert bizony mondom, ez az ő igaz valójuk, valódi én­jük, melyet nem szűrt meg a kiadói érdek és a — S. N. N. cikkével is igazolt —* tul- szigoru cenzúrái szempont. Pierac^ti lengyel belügyminiszter gyilkosai a bíróság előtt Varsó, november 18. Ma délelőtt kez­dődött meg itt Pieracki belügyminiszter gyilkosainak bünpere* A hatalmas pernek, amelynek tárgyalása hetekig fog tartani, 12 vádlottja van, valamennyien az ukránok nemzeti szövetségének tagjai. Azzal vádol­ják őket, hogy resztvettek a gyilkos me­rényletben, amelynek Pieracki belügymi­niszter a múlt év junius 15-én esett áldo­zatul. A főbünös Maciejkó, mint emlékeze­tes, külföldre menekült. A vádirat több mint ezer oldalt tesz ki a nagyméretű bünper- ben, amelynek tárgyalására külföldről is számos ujságiró érkezett. Elítélted eay volt Jugoszláv minisztert Belgrád, november 18. Az eBz-^ki törvényszék most hirdette ki Ítéletét a régóta folyó és annak idején nagy szenzációt keltett , Naeici perben'1. A törvényszék Nikics volt min'szfert négyévi fogház ra, Sohr Nándor vezérigazgatót nyolcévi, Sch’es einger Adol'f igazgatót hétévi, báró Guttmann Vik­tor igazgatósági tagot pedig tizenhathónapi fegy házbüntetésre ítélte el. A bíróság nem adott helyt annak a kérésnek, hogy a Nasici ellen bármilyen intézkedés történjék, mert a bíróság megállapítása szerint a vállalatnak az elkövetett bűnös el eláné-, nyekkel semmi kapcsolata nem volt. A szankciók alkalmazása (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON) és anyagi eszközét vesse latba, hogy Olasz­ország dicsőségesen kerüljön ki ebből a küzde­lemből. A kormány felszólítja Olaszország la­kóit, hogy november 18-án a házakat öltöztes­sék zászló díszbe. Ugyanekkor december elsejé­re 94 vidéki női szervezetet hiv össze a főváros­ba, hogy a világháború hőseinek özvegyei tilta­kozzanak a világtörténelemben páratlan táma­dás ellen. Ugyanekkor elrendeli, hogy minden olasz városban a városházát emlékkővel díszít­sék föl a november 18-ának emlékére. Az em­lékkő felírása emlékezzék meg arról a szégyen­teljes igazságtalanságról, amelyben az úgyneve­zett müveit világ Olaszországot részesítette. Hogy még a késő századok előtt se menjen fe­ledésbe a mai kor e szégyenteljes cseleKedete. A fasiszta nagytanács rokonszenvét fejezte ki azon államok iránt, amelyek megtagadták a szankciók alkalmazását és ezzel tanú jelét adták őszinte barátságuknak az olasz nép iránt és be­csületes munkát végeztek e béke érdekében. Pásztorievél az „angol egoizmus** ellen Brindisi, november 18. Brindisi érseke a meg­torló intézkedések életbeléptetése alkalmából pásztorlevelet intézett híveihez, amelyben a szankciókat az angol egoizmus müvének bé­lyegzi. A pásztorievél megemlékezik arról, hogy az olasz népnek nagy áldozatokat kell hoznia jogai megvédelmezése érdekében és nem szabad összeroppannia a megpróbáltatások alatt. A pásztorlevél felszólítja híveit, hogy kövessék a dúcét és a haza érdekében tegyenek meg min­dent, hogy a távoli földön megkezdett civilizá­ciós mü a rabszolgaság-uralom ellen mielőbb méltó módon befejeződjék. Az érsek Isten áldá­ii'iiihhiim ni' ihiihhhw minii 111 immn—wig 11 sát kéri az olasz munkára és kéri, hogy az olasz törekvések és ideálok megvalósuljanak. Megszakadt a kereskedelmi kapcsolat Anglia és Olasz­ország közfitt London, november 18. A szankciók életbe­lépését az angol közvélemény legnagyobb nyu­galommal és hidegvérrel vette tudomásuk A megtorlások rendszerének életbelépése termé­szetesen az Olaszország és Anglia között fenn­álló kereskedelmi kapcsolatok teljes megszakítá­sát jelenti. Az olasz lapok kimutatásokat közöl­nek most arra vonatkozóan, hogy milyen prak­tikus következményekkel jár Angliára nézve a kereskedelmi kapcsolat megszakadása Olasz­országgal. Az elmúlt tiz hónapban Olaszország­ból és az olasz gyarmatokból mintegy 6 millió fontsterling értékű árut szállítottak Nagy untán- niába. Mintegy egymillió font értékű citromot és sajtot. Az olasz bevitel legnagyobb ré'.zit gyümölcs, bor és néhány kisebb ipari készít­mény képezi. Érdekes, hogy közel félmillió ko­rona értékű bőrárut szállítottak az elmúlt tiz hónapban Olaszországból Angliába. Ezzel szemben Anglia, legalább is az angol lapok ki­mutatása szerint, nyersanyagot és némi vasárut szállított Olaszországba. A két ország közötti forgalom tehát a szankciók életbelépésével tel­jesen megszűnt Berlin, november 18. Hivatalosan közlik, hogy a brit kormány az elmúlt napokban jegyzéket nyúj­tott át a német kormánynak, amelyben bejelenti, hogy az olaszellenes gazdasági rendszabályokkal kapcsolatban az angolok bizonyítványokat kér­nek a német exportőröktől, hogy az Angliába behozott német áru német eredelü és nem Olasz­országból származik. A birodalmi kormány azonnal válaszolt az angol kormánynak és fi­gyelmeztette arra, hogy a kért igazoló írások rendszere ellentétben áll az angol-német keres­kedelmi szerződés rendelkezéseivel. Nagyszombatban lesz a pozsonyi egyetem katolikus teológiai fakultása Prága, november 18. A Ludová Poli­tika jelentése szerint a Szentszék hivatalos lapja rendeletét közöl, amelyben a Szent­szék kimondja, hogy a szlovenszkói katoli­kus egyetemi fakultás, amelyet az eddigi tervek szerint Pozsonyban akartak föüállita- ni, Nagyszombatban lesz. A rendelet a po­zsonyi egyetem katolikus teológiai fakultá­sává az eddigi nagyszombati papi szeminá­riumot hirdeti ki. Újabb ötodfélmiliiós kölcsönt szavazott meg Pozsony város parlamentje erdövásárlásra és a Roykó-alapitvány rendezésére Pozsony, november 18. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Pozsony város képvi­selőtestülete ma délután három órakor rendes ülést tartott. A közgyűlés tárgysorozatán nyolc­van ügy szerepelt, amelyek közül a legfontosabb Pozsony város újabb erdővétele és a pozsonyi Roykó-alapitvány rendezése. Pozsony város erdőgazdálkodása az utóbbi Időben kátyúba került. A város eddigi 4700 holdnyi erdőgazdaságára 300.000 koronát fizetett rá. Ezt most erdővé- tellel gondolják megjavítani és ezért a városi tanács indítványozta, hogy a város a malac­kai Pálffy-féle birtokokból Dévényben 100 holdnyi erdőt, Rácsén pedig 1200 holdat vá­sároljon meg, holdanként 1600 koronáért. Az uj erdővétel Pozsony városának 2,200.000 koronájába kerül, amit a Zemská Bankában fölvett kölcsönből fedeznének. A dévényi erdőkben — mint ismeretes — strandfürdőt, Pozsony város Riviéráját akarják kiépiteni. . Az erdővétel ellen csupán Fleischhacker Mó­ric zsidópárti szólalt föl, aki az ügynek a napi­rendről való levételét javasolta, mert bár sze­rinte is jó üzletnek mutatkozik a vásár, mégis azt hiszi, hogy az újabb kölcsön újabb 2 száza­lékos megterhelést jelentene a város közönsé­gére pótadók alakjában. A polgármester névszerinti szavazást rendelt el, amelynek eredménye az lett, hogy negyven- ketten szavaztak az erdővétel mellett, négyen ellene, ketten pedig tartózkodtak a szavazástól, így Pozsony város erdőgazdasága ezzel az újabb vétellel hatezer holdra gyarapodik. A másik érdekesebb ügy a Roykó-alapitvány "gye volt. Roykó András Sámuel soproni származású evangélikus polgára volt Pozsonynak, aki szappanfőzéssel óriási vagyont szerzett. 1840- ben halt meg és hatalmas, ma mintegy 9 mil­lió koronát érő vagyonából alapítványt léte­sített részben Pozsony város szépítésére, részben közhasznú beruházásokra, továbbá diákok tanulmányi segélyezésére és nagy­családos özvegyasszonyok támogatására. Az alapitó levél szerint a vagyon Roykó halála után nyolcvan esztendő múlva Pozsony vá­ros birtokába száll át. A városnak tehát már 1920-ban át kellett volna vennie az alapítványt, de erről ugylátszik meg­feledkeztek a városatyák és csak most jöttek rá, hogy Roykó halála óta már nem nyolcvan, hanem kilencven esztendő telt el, Az alapítványi vagyon ügyei azonban olyan bonyolultak, hogy a városi tanács dr. Mayer József városi főtisztvi- selőt küldte ki azok tanulmányozására, aki há­rom hónapon át tanulmányozta is a különböző Iratokat s a végrendelkezést és most készült el jelentésével. Ennek alapján a városi tanács most azt javasolta, hogy a város két újabb alapítványi levelet dolgozzon ki s azt terjessze fel jóváhagyás végett a mi­nisztériumhoz. Ez az uj alapítványi levél inai a modem időknek megfelelő módon legyen megszerkesztve. Annak jóváhagyásáig pedig az alapítvány vagyonát a város megbízásából dr. Dohnányi és dr. Förster kezeljék, akik a bonyolult vagyonügy rendezésére 2,300.000 kölcsönt vegyenek fel. A városi közgyűlés rövid vita után a tanács javaslatát elfogadta. *­Koimánypcrii képviselőt válásitól! az ónodi kerület Miskolc, november 18. Az ónodi idő közi választáson Lidit ení tein Lás dó nem zeti egységpárti képviselőjelölt 9020 szava­zatot kapott, ellen jelöltje, Tóth Imre függet­len kisgazdapárti pedig csak 3517 szavaza­tot. A kerület megválasztott képviselője te­hát Lichtenstein László, Miskolc város volt főispánja lett. 1935 november 19, kedd* Belliién helyesli a genfi magyar álláspontot Budapest, november 18. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Gróf Beth­len István volt magyar miniszterelnök a Pesti Napló vasárnapi számában „Magyar- ország népszövetségi politikája" címmel hosszabb vezércikket ir, amelyben kifejti, hogy Magyarország legutóbbi genfi magatar- > tása teljesen megfelel a magyarok érzel­meinek, de egyúttal az igazi békepolitika is. A népszövetség legszebb feladatát a béke feltétlen biztosításában látja. Ezzel szemben szerinte az elmúlt tizenhat esztendő alatt a népszövetségnek legfőbb gondja csupán a status quo biztosítása volt, emellett a lesze­relés érdekében csak epizódszerü akciót in­dított. Bethlen szerint a népszövetségnek nincs az álDamok fölötti szuverenitása. Ha tehát valamely állam a népszövetség többségé­vel szembekerül, ez épp úgy nem jelenti a népszövetség alkotmányának megtaga­dását, mint ha a parlamenti eülenzék ke­rül a többséggel ellentétbe, ez sem jelenti a parlament megtagadását. A népszövetségnek feladata a világ békéjét gyakorlati eszközökkel biztosítani. Ma el­méletben elismerik, hogy a világ nem szta­tikus és a dinamikus erőknek is helyet kell biztosítani, a gyakorlatban azonban az tör­ténik, hogy a győztes államok szövetségeket kötnek, amelyek nem egyebek, mint a régi véd- és dacszövetségek a népszövetség égi­sze alatt. Ha a legyőzőitek is csatlakozná­nak az ilyen szövetségekhez, akkor eg/más ellen kellene föllépniök. A béke igazi bizto­sítását. s ezzel a népszövetség legfőbb fel­adatát úgy érheti el, ha a szankciós, a lesze­relési és az evolúciós paragrafusok egyfor­mán érvényesülnek. Mindaddig, amig ez be nem következik. Magyarországnak létérde­ke, hogy szabad kezét minden kollektív ak­cióval szemben fenntartsa. A magyar nemzeti párt nagysikerű választási népgyűiése Főréven Pozsony, november 18. A magyar nemzeti párt pozsonyi sajtóosztálya közli: Szombaton este tartotta meg a magyar, nemzeti párt válasz­I tási gyűlését Főréven, a Beringer-féle vendéglő­ben. A gyűlést Fekete Sándor, a magyar nem­zeti párc helyi szervezetének elnöke nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket és a vendége­ket, akik között helyet foglalt dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő,. Kontsek György tar- tománygyülésd képviselő, Varecha József köz­ponti munkástitkár és dr Bicsovszky Kázmér országos főtitkár. Holota képviselő másfélórás, hatalmas beszédben fejtegette a magyar össze­fogás szükségességét, továbbá a községi válasz­tások nagy jelentőségét, kapcsolatban a jelen­legi gazdasági, pénzügyi és belpolitikai helyzet­tel. Kimerítően foglalkozott az adórendszerrel, a gabonamonopólium rendelkezéseivel és a mun­kanélküliség kérdésével. Fejtegetései a hallgató­ság körében nagy tetszést arattak. Utána Va­recha József hosszabb beszámolóban isnr ette a kisebbségi magyar munkásság helyzetét. Azt hangoztatta, hogy a szlovenszkói magyar mun­kásság jobb gazdasági helyzetét a magyar nem­zeti pártban való tömörüléssel érheti el. A hall­gatóság, amely oly nagy számban gyűlt össze, hogy a gyüléstermen kivül a vendéglő vala­mennyi helyiségét zsúfolásig megtöltötte, lelkes hangulatban éltette a párt kiküldötteit, különö­sen Holota képviselőt, aki betegágyából kelt föl s lázas állapotban mondotta el hatásos beszédét Miiura és a Falra­gárálarcgydr Prága, november 18. A cseh néppárti Lidovó Listy vasárnapi száma a nyílttéri rovatban dr, MiSura képviselő, volt miniszter, nyilatko­zatát közli a Fatrn-gázálarc gyár ismert ügyé­ben. M iónra nyilatkozatában azt írja, hogy nem áll szándékában behatóan foglalkozni a lapok célzatos közléseivel s mindössze a nyilvános­ság tájékoztatása végett közÜ, hogy a Faitra- gyár a nemzetvédelmi minisztérium egyenes kérésére létesült s az ilyen vá falatban való részvételt egyenesen becsületbeli s polgári kö­telességnek tartotta. Rövid Fatra-beli műkö­dése alatt minisztériumokban ° cég javára nem interveniált s onnan semmi pénzt fö! nem vett Le akart mondani az igazgatósági tagságról, de bevárja a nemzetvédelmi miniszter által Ígért vizsgálatot csak azért, m*rt nem akar a fele­lősség alól menekülni. Az állampénztárból él­vezett kettős, sőt hármas fizetésről nem kivin vitatkozni, különösen, hogy e kórdést oly párt sajtója vetette fel. melynek vezetőnél kettős, vagy hármas állami fizetések felvétek' a kö­zönség előtt nagyon is ismert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom