Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-23 / 243. (3795.) szám
8 i>ra:gaiA\a<AarhirtíAI> .935 oiktóbex 23, szerda* A dana szerdahelyi motorosvonat elütötte a Helios-cég személyautóját s halátragázolta a sofőrt SzmHÁzKöntvKabTtiRA.. ^BPLEiliüT.1 L,^1 IWI11II II I I jiiiiipi iMmiríj i iL± . ..........■■■■............... Sz abó Pál: Anyaiöld (Kazinczy Szövetkezet kiadása, 1934) Pozsony, október 22. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma reggel kilenc óra tájban halálos autószerencsétlenség történt a Nagyszombati és a Vereknyei-ut keresztezésénél, ahol a vasúti pályatest is átszeli az utat. Ezen a helyen már több súlyos szerencsétlenség torién*, mert a vasúti pályatestet nem zárja el sorompó. Kilenc órakor haladt arra Pöstyén felöl Mittler Géza, a Helios mosópor-cég utazó képviselőbe S 11442 rendszámú autóján, amelyet Ondrácsep József pöstyéni sofőr vezetett. Az ügynök már mesz- szirői látta, hogy Pozsony felől közeledik a duna- szerdáhelyi motorosvonat s figyelmeztette is sofőrjét, hogy lassítsa a menetet, mert könnyen baj érheti őket. A sofőr azonban abban a hiszemben, hogy míg a vonat előtt átfuthat a síneken, nem mérsékelte a — Ui szövetkezetek alakulása Csallóközbe^. L/unaszerdahelyi tudósítónk jelenti: Csallóközben a szövetkezeti mozgalom két uj községgel gyarapodott. Vasárnap tartotta alakuló közgyűlését az albári és a medvei fogyasztási szövetkezet. Az albári j szövetikezet megszervezésén különösen Nagy Miklós, a medvei szervezésen pedig Kiss Pál dolgozott. — ötévi fegyházra ítélték a neszlusi gyujto- gatónőt. Trencséni tudósítónk jelenti: Az itteni esküdtbiróság tegnapelőtt tárgyalta Duraj Mária neszlusi lakos bünpörét, aki ez év május 13-án fölgyujtotta házát, hogy a biztosítási ösz- szeget megkaphassa. A ház leégett, de a tűz elpusztította a szomszédos három házat is. A vádlott azzal védekezett, hogy csak a saját házát akarta elpusztítani. Az esküdtszék bűnösnek nyilvánította Duraj Máriát, mire a bíróság ötévi fegyházra ítélte a gyújtogató asszonyt. — Ruttka község költségvetése. Zsolnai tudósítónk jelenti: Ruttka község a minap tárgyalta a jövő évi költségvetést, amely szerint 2 millió 757.000 korona kiadás fedezetére csak 1.5 millió korona bevétel van. A hiányt 350 százalékos községi pótadóval akarják fedezni s ezenkívül 800.000 koronára számítanak az úgynevezett szanálási alapból is. sebességet, hanem teljes iramban hajtott a Pályatest felé. Az útkereszteződéshez egyszerre érkezett a gépkocsi és a motorosvonat. A vonat elütötte a kis gépkocsit, amely messze Ívben röpü t vissza az uttestre. Az ügynök még idejekorán kiugrott a kocsiból s igy csupán arcán szenvedeti könnyebb sérüléseket, a sofőr azonban oly súlyosan megsérült, hogy belső elvérzés folytán még a helyszínen meghalt. A gépkocsi teljesen összetört és a benne lévő mosópor szétszóródott. A oég képviselőjét a rendőrség azonnal kihallgatta a szerencsétlenség körülményeire vonatkozólag. A rendőri bizottságon kívül a vizsgálóbíró és az államügyész is kiszállt a délelőtti órákban a szerencsétlenség színhelyére. A szerencsétlen sriőr négy árvát hagyott hátra. — Halálos zuhanás a padlásról. Nagyszőllősi tudósítónk jelenti: Kendéné Tóth Róza 40 éves nagyszőllősi asszony tegnapelőtt kukoricát hordott a padlásra és munkája befejeztével már éppen be akarta zárni a padlás ajtaját, mikor megcsúszott a rozoga létrán és lezuhant a kövezett udvarra. Azonnal kórházba szállították, de súlyos sérüléseibe csakhamar belehalt. xx A fogbetegségek veszélyei. Kevéssé ismert tény, hogy beteg fogak gyakran okoznak más általános megbetegedéseket. A fogak és a vérrendszer összefüggése révén nagyon könnyen kerülhetnek ugyanis a szervezetbe kórokozók s ebből például vese- és izületi bajok is keletkezhetnek. Jobb ez esetben is elejét venni a betegségnek, mint azt gyógyítani. Ha fogait naponta az évtizedek óta bevált Chlorodont-fogpéppel ápolja, állandóan egészségesen tartja fogait s betegségektől óvhatja meg magát. xx Érelmeszesedésnél tiltva van a sok folyadék, csak Salvator Forrás vizel ihat bármilyen mennyiségben, mert az diuretikus hatású. (2) — Halál a borospincében. Lévai tudósítónk jelenti: Kalász István 74 éves baracskai gazdálkodó bement az alsópéli hegyen lévő borospincéjébe, ahol a must éppen forrásban volt. A mérges gázok megölték az aggastyánt és hozzátartozói csak órák múlva találták meg holttestét. A szerző kis előszót irt ehhez a könyvéhez, amelyben hangsúlyozza, hogy ha ideje engedi, akkor ez a könyv, egy készülő trilógiának az első kötete. Három kötetben akaT Írni a földről, az urakról és a parasztokról. Azt mondja, hogy fájó és keserű lesz ez az irás, de ki merné mondani, hogy romok hátán nem épülhet jövendő ? Valóban fájó irás ez a regény: fáj az anyaföld, amelytől a regény a címét vette, a parasztok mostoha sorsa, fáj a levegő a meg nem értés és a nagy nincsteienség. Kimóktlén regény, talán kíméletlenebb annál az életnél, amelyet Szabó Pál megfigyelhetett és a kíméletlenség talán onnan ered, hogy az élet a szerzővel mostohán és mostohábban bánt azoknál, akikről ir. Igaz viszont, hogy minden sora meggyőző és még a legnagyobb kíméletlenségeket és keserveket is elhisszük neki, mert e könyv olvasásánál nincs az olvasó hitére szükség, annyira megragadja és hatalmába keríti. Igen, a magyar parasztról van szó, aki verejtékezve túrja a földet,, aki garast garasra rak, hogy tulajdon földéhségét csillapíthassa és földet vehessen magának. Földet venni — ez a parasztnak és Szabó Pál könyvének vezérszólama. Ezért minden: eltűrik a legnagyobb atrocitásokat, a feleség és a lány gyalázatát, a mindenható kulcsár ur és ispán ur okvetetlenkedé- seit és szeszélyeit mindent eltűrnek, hogy földet vehessenek, hacsak néhány láncot is és életük végéig a saját földjüket túrhassák és vele össze-1 nőve verejtékezhessenek. Rendkívül megkapó, kiváltságosán erős irás a Szabó Pálé, aki módját ejti annak is, hogy ebbe a sötétségtől és lelki sivatagoktól keresztülhasi- tott regénybe belevigye a nép és a természet csillogó humorát, a délibáb csodálatos játékait, amelyek még a szenvedést is a fejetetejére állítják és valahogyan játszi könnyedséggel megbirkóznak a legszomorubb valósággal. Egy nyomorult szobában él két házaspár, persze olyan haragosai egymásnak, hogy megölnék egymást, ha tehetnék, de ennek ellenére magyar mind a kettő é6 a közös sors a szomorúság ikertestvéreivé formálja át őket. Tragédiák kergetik egymást: Tercsinek, az egyik szemrevaló lánynak jegyese van és mikor a kulcsár ur erőszakod akar elkövetni a lányon, egy pajtásával összebeszél, meglesik a kulcsárt é6 euuucchá teszik. Döbbenetes tragédia, amely szinte mogorva szótlanságban játszódik le, mintegy az igaz történés transzparens fala mögött, úgyhogy rettentő imbolygó árnyakat vet az olvasó elé. A halálra szánt és görcsbe torzult emberek nem szóinak egymáshoz, csak a kés szól és az ököl beszél. Ilyem ée ehhez hasonló dráma •ez a regény, amely a legnagyobb figyelmet megérdemli. Szinte egy „Uj földesúri1: a letört, a városban földjét és vagyonát elkótyavetyélő, parasztjait és alkalmazottait nem ismerő földesur letörve érkezik vissza az anyaföldre, de ez a föld szívesen fogadja, csak azt követeli meg tőié, hogy éljen, rajta, adja oda neki a lelkét, fúrjon, gyomláljon és szántson, — hogy arathasson. Az anyaföld súlyos mágneses, visszavonzza magához azt, aki elhagyta: az anyaföldből lettél és azzá leszel, mondja ez a könyv, amely minden pesszimizmusa ellenére a jövő távlatát nyitja meg. n. p. (*), Kisebbségi irodalmi est Budapestem. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Október 26-án a budapesti Zeneakadémia nagytermében újabb kisebbségi magyar írói est lesz. Az estén Erdély, Szloven- •szkó és a Vajdaság kiváló magyar irói szerepelnek, akiknek előadása szinte teljes ké- l pet ad a kisebbségi sorsba került magyarság szellemi világáról. A bevezető beszédet Ugrcm Gábor fogia tartani. Az est műsorán szerepel Csn-ka Zoltán és Fekete Lajos, a Vajdaság e két 'kiváló írója, továbbá báró Kemény János, Nyirő József és Szántó György, mint az erdélyi magyar irodaiam reprezentánsai és Tamás Millvdy a szlo- venszkói magyar irók közül. Az esten közvetlenül nem szereplő kisebbségi magyar irók és költők müveiből Bulla Elírna, Sashegyi Erzsébet, Szeleczky Istvánná és Török Erzsébet olvasnak föl részleteket. Az •est művészeti rendezője Muhoray Elemér. Ezúttal először szerepel az egész kisebbségi magyarság irodalmi élete együttesen egy budapesti irodalmi estem. Néró és aVII. b. Irta: K omlós Aladár (33) — Azt hiszem — mondta Mérey —, a tényekkel tisztában is volnánk. Óhajt tanár ur még valamit a védelmére mondani?... a tettei magyarázatára? Perényi eltűnődött, majd bizonytalanul felvonta a vállát: — Talán azt, hogy... — azt akarta mondani: „áldozat voltam", de aztán szemérmetlennek tartotta az első személyt s azokkal a szavakkal folytatta, amelyeket előző nap Klausektől hallott, •— talán azt, hogy a tanár az áldozat... mert mindig az az áldozat, aki jobban szeret. „Néró az áldozat!" gondolta magában gúnyosan Mérey. „No, hiszen . .. szép áldozat, aki krakélereskedik és brutalizálja a tanítványait.. . nem rossz". De csak annyit mondott:— Kérem. Perényi megnyugodva gondolt arra, hogy q már többé nem lesz áldozat. Igen, de mit talál a szeretet, a gyerekek szeretete helyett? Humort? Ez talán mégsem elég . .. Klauseknek van igaza s valóban nem volna más, mint egy kiskutya? ... Aztán hozzáláttak a jegyzőkönyv megfogalmazásához. 15. Az egyórai csengetéskor átalakul a sárgafalu régi épület: az órák óta tartó üzem megáll s néhány perc múlva, mint egy sokáig letartott rugó, amelyet hirtelen elengedünk, mindenfelől, az összes emeletek összes termeiből ömlik lefelé, tarkán és zsibongva, az eddig visszafojtott áradat. Az osztályokból mintha kibomló színes pamut-gombolyagok erednének el a lépcsőkön. A földszinti folyosó szélén, ott, ahol a lépcsők az előcsarnokba ereszkednek, áll Knöpfler és figyeli a levonulást. Pocakja és nagy vörös feje kiemelkedik méreteivel a hullámzó gyerektömegből. Mint a Rend őre, áll az előcsarnok fölött s azon töri fejét, hogyan lehetne megebédelnie anélkül, hogy elmulasztaná a pillanatot, mikor majd Perényit négyszemközt elő kell vennie. Közeli kinevezésének tudata, mely tegnap még — Regény — erős izgalmat és némi fejfájást okozott neki, ma úgy hat rá, mint valami kellemes enyhe napsütés ... ez lehet talán a boldogság, gondolja magában ... de sajátságos, a gyomra épugy sajog az éhségtől, mint más napokon ... A földszinti folyosó pereméig kettős sorokban, elkülönülve haladó osztályok rendje az előcsarnokban felbomlik s az összekeveredő lányok itt már egymás hegyén-hátán tolongnak az uccára, hol szüleik várják őket a sárga falak alatt, a szomszéd sarkokon és kissé távolabb pedig ismerős fiatalemberek leselkednek rájuk az árnyékban. Künn nehéz, déli nap terül el az aszfalton. Egyik-másik lány meglöki a lenn álldogáló Schandlt s bocsánatot sem kérve rohan tovább: „kormánypárti" tanár az osztályfőnöke, s igy közvete Knöpfler mindenható védelme alatt áll, egészen fölösleges strapa volna tehát egy olyan tanárt köszöntenie, aki nem is tanít az osztályban. A kis Glás az első emeleten találkozik Bognárral. aki a második emeletről vezet le egy osztályt. Együtt mennek lefelé. — Barátom — szól Glás, — megkérezhetpéd Vencétől... Mérey talán tudja, igaz-e, hogy megint leszállítják a fizetésünket. Folyton csak leszállítják ... Aztán persze elvárják, hogy a tanár végezzen tudományos munkát, de könyvre persze nem adnak pénzt! Bognár helyeslőén bólint. Nincs olyan vélemény a világon, amit szótlanul le ne nyelne. Ö az iskola fődiplomatája ... A tanulók oly végtelennek látszó sorokban ömölnek a kapun kifelé, hogy felfoghatatlan, hogyan fértek el a tömött, kis épületben. Faragó a földszinti folyosó peremén, Knöpfler közelében áll meg s mielőtt elbocsájtja az osztályt — véletlenül ép a VII. b.-ben volt órája, fejét magasra tartva, kemény s ugyanakkor mégis mé- labus unalomtól fátyolozott tekintetét végighordja a rajongva szemébe néző tanulókon. Aztán kinyújtott baljával az előcsarnok felé mutat: „Mehetnek." Mozdulatlanul áll, mig az egész osztály elvonul előtte. Erdős a szemét behunyva biccenti meg előtte piszeorru kis fejét. Belekarol a szomszédjába, mert szédül az éjszaka álmatlanságától, a kimerültségtől és a fájdalomtól. Hamuszinü az arca, szeme alatt karikák kéklenek s ujjai tintásabbak, mint rendesen. — Ma nem várod meg Nérót? — kérdezte a szomszédja. Némán megrázza a fejét: — Utálom, — feleli s mindjárt utána szigorúan összezárja ajkát. Nem, a bakfis-ostobasá- goknak vége. Most már tisztán látja az életet... az ordenáré és könyörtelen életet... — Márta! — szólít ki Faragó a sorból egy j leányt, akinek sírástól kivörösödött arca köny- nyekben ázik. Nem érti, miért e sirás. Az ő óráján nem felelt, különben is jeles tanuló. —- Miért sir? A lány kilép a sorból s lehajtott fejjel, szipog- y va áll előtte. — Semmi, tanár ur, — nyögdécseli a lány az j elfojtott zokogástól fuldokolva, hiszen nem vall- | hatja be, hogy azért sir, mert Faragó a referá- I lásra kijelöltek között az ő nevét utoljára em- „ litette. — Szedje össze magát, fiam, — mondja Fa- I ragó, — igy nem mehet az uccára. A lány arcán a könnyeken átragyog egy hal- | vány mosoly s Faragó a tulajdon sikerétől el- S érzékenyükén nézi tovább a vonulást. A kapu- ] bán nagy a tolongás s az osztály csak lassan halad előre. Glásnak sikerül megpillantania Erdőst, ijedten látja betegesen fakó arcszinét. Nagyon szivére veszi Perényi fegyelmijét szegény, gondolja. Klausek a tanári szobából jövet, ahová aktatáskájáért ment egy pillanatra, megáll Knöpfler mellett, Faragó közelében. Miután üdvözölte az igazgatót, kérdi: — Még mindig tart, direktor ur? ' — Már a jegyzőkönyvet írják, — feleli Knöpfler. Klausek közben Faragót nézi. Hamar készen van a diagnózissal. Tiszta eset. Néhány év múlva uj Nérója lesz az iskolának ... No azért még vagy tiz éve van addig. Aztán Faragóhoz lép s együtt ballag vele a kapu felé. — A kutyát vagy a macskát szereted, barátom? — kérdezi. — A kutyát, — feleli meglepetten Faragó. — Akkor tarts kutyát, barátom,----szól Klausek, majd az értelmetlenül ránéző kolléga felé fordulva, folytatja: — Minden legényembernek ajánlom, aki leányiskolában tanit... Hihetsz nekem, öreg lány gimnáziumi tanár vagyok... — s egy pillanatra csaknem gyűlölettel fordítja el fejét a mellette gyanútlanul csacsogva elsurranó lányoktól. Vigyázat, túlságosan szépek ... Nem szabad sosem elfeledni, gondolja magában, hogy aki virágokkal zsúfolt helyen él, könnyen halálos mérgezést kaphat a virágok illatától. Knöpfler idegesen és türelmetlenül nézi a vé- geszakadatlan vonulást. Méreytől azt a titkos megbízatást kapta, hogy mikor majd a jegyzőkönyv legépelésének és a bizottság javaslatának megbeszélése tartamára Perényit kiküldik az irodából,. vegye őt elő és próbálja meggyurni, hogy elégtelen helyett adjon jelest Décsynek, ebben az esetben kedvezőbb javaslatra s feltétlenül elnéző döntésre számíthat, mig viszont. .. ő maga persze, mondta Mérey, állásánál fogva nem tehet ilyen ajánlatot, de Knöpfler egész nyugodtan ... A vidékre helyezéstől ugyan semmisem menti meg a szerencsétlen flótást, s még ez lesz a legenyhébb ítélet... Csak már végeznének azzal a jegyzőkönyvvel! A kis Tolnay a kapunál belekarol Deáky Vilibe. — Jaj, Vilikém, — mondja — holnap lesz Fürst utolsó osztályfőnökije, s én még egyszer sem jelentkeztem problémával. Emlékszel, már múltkor szememre is hányta: „Hát magának semmi baja, Évike?" — s gúnyosan utánozza Fürst édeskésen csengő hangját. — Ha holnap nem találok ki valamit, meg fog haragudni és nem adja meg magyarból a kettest. Édés Vüi- kém, találj ki nekem valamit, — és kétségbeesetten rimánkodva néz Deákyra. Vili gondolkodik. — Mondd, hogy sokat szenvedsz a magányod miatt. — Gondolod, hogy ez tetszeni fog Fürstnek? — kérdezi most már felcsillanó szemmel, de még mindig aggodalmaskodva Tolnay. — Egész biztos, meglátod. Vili feltétlen tekintély az osztályban és határozott kijelentése megnyugtatóan hat Tolnay- ra. Most már csak azt kérdi: — És hogy érted azt. Vilikém, hogy magány? Hátulról már lökdösték őket: — Ne álljatok ott a kapuban, nem lehet kimenni tőletek! A két lány kilépett az uccára és Dcákv Vil' 'agyarázta: — Tudod, a magány... . „ — Vége. —
