Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-15 / 236. (3788.) szám

8 1935 október 15, kedd. amelynek költészet a neve és elragadtatva hall-1 gatja a szavak, ötletek, nagyszerű párbeszédek színesen zengő muzsikáját. A Vígszínház remek és a legszebb vigszinházi időre emlékeztető előadásban mutatta be a da­rabot, amelyik pénteki premierjén zajos és dön­tő nagy sikert aratott. A Tárnái Ernő által bra­vúrosan rendezett előadás középpontjában Dar­vas Lili nagy és mélyenszántó művészete áll. Soha én még ennyire emberinek, ennyire köz- vetetlennek, ennyire igaznak és őszintének nem láttam. De nagyon jó és nagyon kedves és mu­lattató Góthné Kertész Ella is, aki a Kegyelmes Asszony szerepében elemében volt. Rádai Imre és Jávor Pál, az előbbi Iván, az utóbbi Lajos alakját állította elénk, — minden művészi fel- készültségükkel és tudásukkal szolgálták a szer­ző intencióit. Ezt akarta bizonyára Perczel Zitta is, akire Irén szerepét osztották ki. Bájos, üde, fiatal, mosolygós leány, de — sajnos — nem tehetséges. Abban az egyetlen jelenetben — a harmadik felvonás első képében — ahol tanú- jelét adhatta volna elhivatottságának, a tehetsé­ge teljességgel csődöt mondott. Meglepetés Bi- hsry József a rendőr néhányszavas szerepében. Alakítása, amely az elsők közé emeli, szobrász vésőjére érdemes. A siker, mint mondottam, teljes volt és nagy és zajos. A „Nagy szerelem" a Vígszínház szín­padáról elindult világot hóditó útjára. ZÓLYOMI DEZSŐ. (*) Hónian Bálint és Szekfii Gyula: Ma­gyar történet. Budapestről jelentik: Az Egye­temi Nyomdában most jelent meg a két ki­váló szerző Magyar történetének negyedik kötete. Hóman és Szekfü müvének első ki­adása teljesen elfogyott. A második kiadás az eddigi nyolc kötet helyett öt vaskosabb kötetben adta ki a müvet és az uj kiadás minden kihagyás nélkül tartalmazza a teljes szöveget, sőt az uj kiadás nevezetes újabb adatokkal bővült. Az uj publikáció először megjelent harmadik kötete a Szekfü Gyula által megirt XVI. és XVII. századot, illető­leg a XVII. század első felét tartalmazta és a most megjelent negyedik kötet a XVII. szá­zadot befejezi. Az Egyetemi! Nyomda köny- nyen kezelhető nyoleadrét köteteket adott ki. (*) Müvészházasság a kassai színházban. Kassai szerkesztőségünk jelenti: Jánossy Terka, a kassai színház drámai színésznője, és Sereghy Andor, a színház drámai színésze és' rendezője szombaton a kassai anyakönyvi hivatalban há­zasságot kötöttek. A tanuk szerepét Tost Lász­ló helyettes polgármester és Iván Sándor szin­Gulácsy Irén kapta az idei Kiebelsberg-dijat Budapest, október 14. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A Magyar Tudomá­nyos Akadémián Tegnap Komiss Gyula egye­temi rektor emlékbeszédet tartott gróf Klebels- berg Kunó volt kultuszminiszter halálának har­madik évfordulója alkalmából. Komiss beszédé­ben kiemelte, hogy Klebelsberg évszázadokban gondolkodott és generációkra vetette meg a ma­gyar közművelődés alapjait. Ezért müvei messze túlélik az őt kritizáló generációk epizódszerü megjelenését. Nagy hatást keltett beszéde után kiosztották az ezidei ezerpengős Klebelsberg-di- jat, amelyet Pálfiné Gulácsy Irénnek Ítéltek oda történelmi regényeiért. (*) A budapesti sajtó a szlovénekéi Írók estjéről. A budapesti sajtó szombati és va­sárnapi számában cikkekben foglalkozik a szloveinszkói magyar irók budapesti bemutat­kozó estjével, amelyet október 18-án tartanak meg a Zeneművészeti Főiskola nagytermé­ben. Ezzel kapcsolatosan a sajtó hangoztatja, hogy a Szlovenszkó területén 'élő magyar Írók akár egyenként, akár csoportosan a fennálló nehézségek közt is lelkesen dolgoz­nak és igyekeznek mentői magasabb irodal­mi színvonalat teremteni. A 'budapesti be­mutatkozó estélyien Jankovics Marcell, Dárkó István, Neubauer Pál, Szenes Piroska, Szom- bathv Viktor és Tatmás Mihály szerepelnek és egy-egy novellát, vagy regényrészletet ol­vasnak fel. Bulla Elma, aki szintén szloven- szkói származású, Mécs László, Szenes Erzsi és Farkas István verseit szavalja, Basilides Mária szlovénszkói magyar dalokat énekel és az előadás bevezetőjét Scihöpflán Aladár mondja. (*) László Fiilöp emlékiratain dolgozik. — Londonból ‘jelentik: László Fiilöp, a világ­hírű magyar arcképfestő megkezdte emlék­iratainak összeállítását. A mester művészi pályájának negyven éve alatt megőrzött min­den hozzáírt levelet és minden levélmásola­tot. László kijelentette londoni újságírók előtt, hogy az emlékiratok három kötetre fognak terjedni, valóságos európai történel­mi arcképcsarnok lesz ez a mii, amelyben az általa festett nagy eimebreket tollal fogja jellemezni, mint ahogy ecsettel örökítette meg jellemüket. Egyesek talán bosszankodni, sőt neheztelni fognak, de ő ezzel nem törődik és nyíltan közölni fogja gondolatait. (*) A ,Katz fcácsi“ bemutatója a kassai színház­ban. Kassai szerkesztőségünk jelenti: Még a leg­jobb akarattal sem nevezhető egyébnek jószán­igazgató töltötték be. Néró és a VIL b. Irta :&omlós Aladár — Regény — (28) — Kérem, nem vitatkozom — felelt fölényes nyugalommal Faragó. — Amit mondtam, azért természetesen felelősséget vállalok ... S ha már itt tartunk, engedelmet kérek egy kis indiszkré­cióra is. Ezt érthető okokból természetesen nem a jegyzőkönyv számára mondom, de szintén fe­lelősségem tudatában: Perényi többizben meg­próbálta rávenni Knöpfler igazgató urat, hogy jövőre tegyen engem más osztályba, vegye el tőlem a VII. b.-t. Részemről, azt hiszem, ennek a kívánságnak a motívumai is eléggé nyilván­valóak. — Az eset szerintem is teljesen világos, — >‘zólt megnyugtatóan Mérey. — De még mindig nem látom, hogyan lett a titkos kis tüszurások- nak ebből a hadjáratából egyszerre az a nyílt és goromba botrány, ami az urak közt lejátszó­dott. Faragó arca elsötétült s ajkai még szigorúb­ban zárultak össze, mint máskor. — Méitóságos uram kérdésére nem tudok ki­elégítő választ adni — kezdte aztán —, az in­zultus engem is váratlanul ért. Mérey s a két igazgató feszülten figyelt. Dé- kány kézbevette a ceruzát, hogy készenlétben legyen, ha jegyeznie kell. — Elöljáróban talán csak annyit kell még megjegyeznem, — folytatta Faragó, — hogy én a harcban, amelyet az imént vázoltam, teljesen passziv szerepet játszottam: a tüszurásokat nem adtam vissza s azokra nem válaszoltam, mind­össze azt a következményt vontam le belőlük, hogy a Perényivel való érintkezést a minimum­ra, úgyszólván a puszta köszönésre korlátoz­tam. — Ez a történtek után f.:v • U. :— helyeselt Mérey. — A konferenciákon mégis vök i ebb nyílt összetűzéseink is — mondta tovább Fara­gó. — A félévvégi osztályértekezleten, például, amikor az osztályfőnöknő után én is csodálko­zásomnak adtam kifejezést afölött, hogy a szin- j jeles Décsy Magdi, akinek előző években né- j metből is és ép Perényinél jelese volt, most eb­ből a tárgyból csak elégtelent tud elérni. Ak­kor Perényi ingerülten válaszolt, még nem any- nyira gyengeelméjű, mondta, hogy ne volna ké­pes egy növendék tudását megitélni. A viták különben többnyire ily hangon folynak az ér­tekezleteken, a hölgyek és urak rendkívül ér­zékenyek, ezen tehát ne is tessék a kelleténél jobban megütődni. A legutóbbi konferencián az­tán megint volt köztünk egy kis összetűzés. Mi­kor ugyanis a VII. b. főnöknője megái' pitotta, hogy az osztályban feltűnően romlott a tanulási összeredmény, felállt Perényi s azt merte mon­dani, hogy ez a növendékek egyes tárgyakban való túlterhelésének a következménye, igy pél­dául tudomása szerint a történelem aránytala­nul sok munkát ad a tanulóknak. Én persze ezt erélyesen visszautasítottam. Ezek az előzmé­nyek. Azt hiszem, mindent elmondtam, ami a precedenciákra tartozik. Aztán egyszerre, min­den további előkészítés nélkül következett be ... az eset, amelyről úgy látszik az urak is tudnak... — Nos? — mondta halkan Mérey. — Két héttel ezelőtt —- folytatta Faragó, — a folyosón a tanári szoba előtt találkoztam dr. Décsy Ágosttal, aki régi, kedves pajtásom. — Pardon ... — szólt közbe Koch, — nem tartozik ugyan szorosan a dologhoz... A szó­ban forgó Décsy ur talán az ismert városatya? — Igen s a Magyar Hitelbank főügyésze, — felelte Faragó. — Köszönöm, — mondta Koch llgy vélte, hogy most már tisztábban látja az ügy némely összefüggését s valamit feljegyzett egy papi­rosra. I déku, elnagyolt giccsnél a Peti Sándor és Vértes ! Lajos, a két pesti ezinész-társszerző zenés vigjá-, téka, amely az „Ábris rózsája11 óta nagyon felka-1 pott, de azóta már nagyon cl is koptatott témát j hoz ismét a színpadra. A kassai bemutató elő-j adás igyekezett minden' szórakoztatási lehetőséget kiaknázni s ebben még az sem akadályozta az együttest, hogy a címszereplő Farkas Pál ezúttal sem tudta a szerepét s helyenként nagyon bi­zonytalanul mozgott. Egyébként kifogástalan volt az alakítása. Ács Rózsi sem volt olyan, mint egyéb szerepeiben szokott lenni. Modoros volt s néhol rá is átcsapott a partnere bizonyta­lansága. A többiek Szirmay Vilmos és Bálint György, a rendőr,, illetőleg a szolgafiu markáns ka'binettfiguráival az előtérben, legnagyobbrészt jól oldották meg feladataikat. Jók voltak Szen- czy Mária, Kolár Mária és Turóczy Gyula és rend­kívül sikerült, mulatságos figura volt Várady Pál harmadik felvonásbeli kandié zsidója. Ki­sebb szerepeikben T. Némethy Rózsi, Sároséi Mici, Dudinszky Pál és Bodnár Mici igyekeztek elfogadhatót nyújtani és nagyon ügyes,, talpra­esett volt a kis gyermekszereplő Gáspár Irénke. Az előadást Szirmay Vilmos rendezte, a zenekart pedig Hemerka Gyula vezényelte e ugyancsak ő hangszerelte meg a darab zeneszámait is. -(M A Í^UnuÁ+ty&bb-, teka/a C&qofaróbb. mSAKK H Az első eSdcmtefclesi Aljechin vezet 3ML1 ^ arányban Delit, október 14. A világbajnoki párharc ötödik játszmájában Aljechin vezérgyalog- játékkal jelentős fölénybe került. A parti igen élénk és kontóinadókban gazdag le- íoiyásu volt. Aljechin előnye Euw-e pompás védőjátéka következtéiben nem volt elegendő a győzelemhez, úgyhogy az ötödik játszma a 34. lépés után eldöntetlenül végződött ez volt külö'nlben a párharc első remi-partija. Aljechin jelenleg 330 GMÍ arányban vezet. (*) A budapesti színházak e heti műsora. Ope­raház: Kedd: Huny ági László. Szerda: Trubadúr. Csütörtök: Cosi fan tutte. Péntek: A Rajna kin­cse. Szombat: Farsangi lakodalom. Vasárnap: Szent fáklya, Elssler Fanny. — Nemzeti Színház: Kedd: A Bolyaink. Szerda: Stuart Mária. Csütör­tök: A Bolyaiak. Péntek Kristin. Szombat: Kris- tin. Vasárnap délután: Mássá Sollemnis; este: Kristin. — Vígszínház: Kedd: Nagy szerelem. Csütörtök: Nagy szerelem. Péntek: Nagy szere­lem. Szombat, vasárnap délután és este: Nagy szerelem. Vasárnap délelőtt: Ici-pici Kék Madár. —• Magyar Színház: Minden este és vasárnap délután: Mindenki lépik egyet. — Belvárosi Szín­ház: Minden este és vasárnap délután: Az eser- nyős király. — Kamaraszínház: Minden este: Monpti. Vasárnap délután: Százbu6zas tempó. — Király Szinház: Keddig: Három a kislány. Szerdától: Marica grófnő. — Andrássy-uti Szin­ház: Minden este és vasárnap délután: Nem is­merlek többé. — Terézköruti Szipad: Barátságos arcot kérek. Konferál: Békeffi László. — Royal Szinház: Minden este 8 órakor, csütörtök, szom­bat és vasárnap délután 4 órakor: Három ember a hóban. — Bethlen-téri Szinház: Minden délután és este: A csodarabbi. — Fővárosi Orfeum: Min­den este, csütörtök .szombat és vasárnap , dél­után: Broadway Follies. A MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA KASSÁN: Kedd este: Érik a buzakalász. Uray-Szlatinay operettje. Az őszi szezon utolsó előadása. Bucsu- előadás. KIRÁLYHELMECEN: Szerda este: Aki mer, az nyer. Operett sláger. Az utóbbi évek legnagyobb sikere. Csütörtök este: Katz bácsi. Az ezidei szezon egyik nagy slágere. Énekes vigjáték-ujdonság. UNGVÁROTT: Péntek este: Aki mer, az nyer. Operettujdon- ság. Megnyitóelőadás. Az idei szezon legna­gyobb sikere. Szombat délután: Viki. Énekes vígjáték. Ol­csó helyárakkal. Szombat este: Aki mer, az nyer. Operett- sláger. A NYUGAT SZLOVÉN SZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA ÉRSEKUJVÁROTT: Kedd: Lovagias ügy. Szerda: Lovagias ügy. (*) Az uj „királyi család“. Amerikában a Barrymore családot nevezték királyi család­nak. Most újabban a Ben nett-családra alkal­mazzák a jelzőt. A család feje Jose Bennett, egykori híres színész és jelenleg rendező, idősebbik lánya Amerika egyik legjobban fizetett sztárja, az iíjabbik most kezdi bonto­gatni szárnyait és Claudette Colbert mellett is magára tudta irányítani a figyelmet. Csütörtök: Én és a kisöcsém. Péntek: A három sárkány. A KASSAI CAPITOL-MOZGÓ MŰSORA: Kis mama. Gál Franci nagysikerű filmujdonsága. A KASSAI TIVOLI-MOZGÓ MŰSORA: Istenek a tilosban. Újszerű, érdekes filmszatíra. — Elbeszélgettem Décsyvel, — folytatta Fa­ragó — és Magdi leányával, aki, mint méltóz- tatnak tudni, a VII. b. növendéke. Décsy kö­zölte velem, hogy Perényivel óhajt beszélni, meg akarja őt kérni, hogy ne rontsa el a leá­nya jeles bizonyítványát. Mellesleg elmesélte, hogy szegény Magdi egészen betege már az esetnek, Perényi viselkedése miatt elveszítette hitét a tanárok igazságosságában ... s ha meg­gondoljuk, hogy annak idején Magdinak csak egy kis füllentésre lett volna szüksége, csak annyit kellett volna mondania, hogy például az a bizonyos karikatúra nem Perényit ábrázolja, s mindjárt ép bőrrel szabadult volna ... meg­érthetjük, milyen romboló erkölcsi hatással volt e zsenge lélekre Perényi magatartása. Koch és Dékány meglepetten hallgatta a ta­nú szavait. Sosem jutott volna eszükbe, hogy az inzultáló növendék is sértettnek érzi magát. Mé­rey azonban megértőén bólintott. Faragó foly­tatta: — Bocsánat a kitérésért, uraim .. . Csak any- nyit óhajtottam megjegyezni, hogy Décsy ba­rátom megkért, előzőleg próbáljam Perényit megpuhitani. — S ön vállalkozott erre? — kérdezte Koch —, a rossz viszony ellenére, amely Perényi és ön között volt? — Nem tagadhattam meg Décsyéknek ezt a szívességet, — felelt Faragó. Magam is tisztá­ban voltam ugyan azzal, hogy jobb lenne ma­gam helyett Klausek kollégát küldeni Perényi- hez közvetítőül, az egyetlent, akivel barátságot tart fenn, de Klausek ép nem volt az Intézet­ben. a dolog pedig nem tűrt halasztást. Aztán azt hittem, lesznek olyan érveim, amelyek hatni fognak Perényire .... Koch szemében gúnyos fény villant fel: — S nem hatottak? — kérdezte színlelt ál- mélkodással. Faragó tudomásul sem vette a közbeszólást: — Doktor Décsyt bevezettem a szülők foga­dószobájába, magam pedig a tanáriba mentein, hogy megkeressem Perényit. Az egyik ablaknál állt és cigarettázott. . . Igyekszem olyan tár­gyilagosan referálni, kérem, mintha magamnak semmi szerepem nem lett volna az incidens­ben. „Kedves barátom, szívességet szeretnék kérni tőled", szóltam. Tudniillik tegeztük egy­mást. „Parancsolj", mondta, de olyan kimérten s az én arcom helyett egyre csak a kezében le­vő cigarettára nézve, hogy rögtön láttam, kár volt belefognom a vállalkozásba. Aztán már csak annyit mondtam: „Itt van, kérlek, az épü­letben ennek a szegény Décsy Magdinak az édesapja, aki jóbarátom és . .De egy szóval sem mondtam többet. Ebben a pillanatban Pe­rényi magából kikelve és olyan hangosan, hogy mindenki hallotta a tanáriban, kiabálta: „Ha ön kolléga létére igy sajnálja Décsy Magdit s dok­tor Décsy a barátja, akkor önnel én nem állok szóba!" Azzal eldobta kezéből a cigarettát, meg­fordult s tovább akart menni. — Ez aztán lehetetlen viselkedés! — mondta keményen Mérey. — Én utána akartam rohanni s egy kis illem­re tanitani... — s szavai még az' emlékezés hatása alatt is hevesebben pattogtak —, de az odasiető kollégák visszatartottak, aminek ma már örülök is, mert ha akkor kezem közé kapom Pe­rényit, hát nem állok jót magamért ... Ez volt, kérem, az egész, már ami az én részvételemet illeti, az ügyben, a továbbiaknak, annak a bot­ránynak, ami ezután következett. . . — A doktor Décsyvel való affért gondolja? — vágott közbe Mérey. — Igen ... de ennek már nem voltam szem­tanúja, annál kevésbé, mert rögtön a leirt jelenet után órára kellett mennem. Igaz . . . még a teljes­ség kedvéért... A következő szünetben termé­szetesen jelentést tettem az esetről Knöpfler igazgató urnák, továbbá két kollégám utján elég­tételt kértem Perényitől, aki aztán néhány nap múlva a tanári szobában bocsánatot kért tőlem a történtek miatt. Mondanom sem kell, hogy én ezzel a magam részéről befejezettnek tekintem az ügyet és voltakép igen sajnálom, hogy kényte­len voltam kiteregetni. — Nagyon köszönöm, tanár ur, — mondta Mérey s szemét összehúzva, látható tetszéssel nézett végig Faragón. Perfekt úriember, állapí­totta meg magában, igazán kár volna sokáig egy középiskola tanári testületében vesződnie. Mikor a jegyzőkönyvvel is elkészültek, Mérey felállt s meleg kézfogással búcsúzott Faragótól: — A viszontlátásra, kedves tanár ur, - mond­ta. —- Mi még látjuk egymást. (Folytatjuk,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom