Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-20 / 241. (3793.) szám

12

'PRXCAlMA.GtARHIRLAP

1935 október 20, vasárnap

Szit>h AzKönVvKübTaRA

Mohácsi Jenő: Lidércke

(Regény, a budapesti Nyugat kiadása.)

Mohácsi Jenő évekkel ezelőtt lefordította Az Ember Tragédiáját. Mikor munkájával elkészült, nyilván azt képzelte, hogy most aztán végzett a eztregovai költővel. Szó sincs róla! Madách nem ereszti el többé, ugv fogja, mint hatalmas mágnes a hozzátapadt vas szemet. Akik Mohácsit néhány éve figyelik, látják, hogy életére Madách végérvényesen ráütötte a bélyegét. Teljesen a Madáoh-csillag jegyében él. Azt hiszem, az utóbbi években nincs napja, amelyen a Madách-komp- lexum valamely vonatkozása eszébe ne jutna, így fedezte föl Fráter Erzsit, a költő hitvesét. Az Ember Tragédiája mellett az asszony »tragé=- diáját. Az irodalomtörténet (amit többnyire szigorú erkölcsű és konzervath tanárok müveinek) szemérmesen és rosszalólag háttérbe szorította a szerencsétlen költő feleségét, akárcsak Petőfi hitvesét. Szendrey Júliát. A hűtlen asszony bűnös magatartása kisajtolta a remekművet a költő leikéből. de ezzel meg is tette kötelességét, most aztán tűnjön el minél előbb, lehetőleg ne kelljen beszélnünk róla. Ez a közfelfogás. A mai olvasój aki valamivel megértőbb a női ballépések iránt. G gyanakodva kezd szimatolni, ha ódon életrajzok kimondják a nagy átkot egy sokat szenvedett asszony fölött. Mohácsi Jenő, ha jól emlékszem, két éve látott- hozzá Fráter Erzsi pőrének revíziójához. Találkoztam vele Alsósztregován, ahol többször bejárta a régi parkot s eltette leikébe a táj szineit, járt Szakaiban, Csesztvén, Losoncon, ahol elbeszélgetett a nagy költő még élő unokájával, kutatott a budapesti Nemzeti Muzeum irattárában, a sztregovai padlás elsárgult lim-lpmjai közt, nyomára akadtam Nagyváradon, ahol virágokat vitt Fráter Erzsi sirjára (nyilván legelőször, megkésett lovag, az asszony halála óta), olvasott, utazott, beszélt mindenkivel, aki bármily közvetett hirt is tudott hősnőjéről, s főképpen kutatott a saját gyengéd emberismeretének mélységeiben.

Eredmény? A föladat, valljuk be, nem volt könnyű, s a legszorgosabb védői nyomozás sem tudott olyan adatokat napfényre hozni, amelyek alapján szegény Fráter Erzsi fölmenthető volna. Mohácsi is kénytelen elismerni, hogy miközben Madách Imre. politikai „bűnei" miatt, Pesten ült, felesége odahaza megcsalta őt nógrádi gavallérokkal. hogy tilalma ellenére egyedül behajtatott Sztregováról a losonci bálra (ma sem volna kis dolog, hát még az ötvenes évek elején!) s hogy a válás után Gyarmaton és Váradon egyik férfikarból a másikba kergette őt az érzékisége, a könnyelműsége, kétségbeesése s a nyomorúsága.

S Mohácsi mégis úgy látja, hogy a történtekért az anyós, a zord Majthényi Anna, sőt a költő is felelős. A házastársak utolsó találkozásán, Nagyváradon, egy mélyen elgondolt, de inkább tanulmány-, mint regénystilusu beszélgetésben^ Madách, a maga fölé emelkedő megértésnek magas fokára jutva, így fogalmazza meg a tragédiát: ..Te élni akartál, én gondolkozni. Te bűnös lettél, amikorg

életvágyadat követted, én btinö6 lettem, amikor föláldoztam a boldogságomat, hogy a megismerésnek szolgáljak. Megbünhödtünk mind a ketten. Lássuk be, Erzsi, hogy nem volt igazunk, de igy kellett cselekednünk mégis. Ezért bocsássunk meg egymásnak." Madách Imre viselkedése könnyebben érthető, mint fiáé, Aladáré, aki hatezeréi oldás földbirtokos létére a legborzalmasabb- nyomorban hagyja édesanyját. A kérdés még nehezebbé válik, ha tudjuk, hogy Madách Aladár a legfinomabb emberek egyike volt- s minden ismerőse- a legnagyobb szeretettel emlékezik meg róla. | Néhány éve a budapesti Otthon-Klubban egy azóta meghalt öreg költőnek említettem, hogy gyerekkoromban láttam egyszer barátját, Madách Aladárt a losonci piacon. Körülöttünk gyanakvó újságírók vesézték egymást, mások a bakkasztal felé siettek — az agg -poéta elkezdett sirni . . .

S ez a Madách Aladár nem fogadta a lerongyolt Fráter Erzsit! Kiüzent, hogy neki nincsen anyja. A „Lidércke'* egyik legmégrenditőbb jelenete ez.

S igazat- kell adnunk Mohácsinak: a férj megbocsáthatott feleségének, a fin nem bocsáthatott meg a lezül.lött- anyának, akit nem lehetett tisztelnie. Bármily szívtelenül bánt- Madách Aladár az anyjával, nem lehet tudni, kettejük közül nem ő> volt-e mégis inkább áldozata a másiknak, nem ő kapta-e a másiktól a fájdalmasabb, mélyebb sebet ...

Nem, fölmentést nem kikerült Mohácsinak elérnie. Csak részvétet. Bepillantást egy pusztulásra- rendelt élet titkaiba. Egy szerencsétlen, rendkívüli sors megértését-. S mindezt egy kis regény drámai képszerű tiz fejezetével, amely mindvégig annál drámaibban hat-, mert az elbeszélő elem csaknem teljesen hiányzik belőle s a lélektani ma-1 gyarázatokat belső monológ pótolja, %— s amely | a ezlovenszkói olvasót talán annál jobban fogja “ érdekelni, mert szinh-elyei és a szereplő családok g jórészénél fogva egy kissé szlovenszkói regény-1 nek is nevezhető. (k—s a—r) jj

(*) Mécs László szavalóestje Komárom!;rí:, | Komáromi tudósítónk jelenti: Csütörtökön, ok-a

tóber 24-én est-e Mécs László tart szava’óestét a| Jókai Egyesület kulturházában. Mécs Lászlón | kivül fellép dr. Borka Géza irodalmi előadássá!. 1 Láng Klára zongoraművésznő s a Komáromi Dal i egyesület, Schmidt Viktor vezényletével. Az esti iránt nagy érdeklődés mutatkozik Kezdet-e estei 8 órakor lesz.

(*) Szenes Erzsi uj verseskötete A kiváló® szlovenszkói költőnő, Szenes Erzsi ez évben i több hónapot töltött el Davo&ban és ott a „Zau-1 berberg" varázsában számos mélyenjáró. a lét | és nemlét hangulatával telített verset irt. ame- [j lyek közül többet közölt a P. M H. is. Szenes lí Erzsi uj verseit most összegyűjtötte és egy kö- j! tetben adja ki „Szerelmet és halált énekelek“ | címmel. A könyv karácsonykor jelenik meg a g budapesti Franki in-társulat kiadásában. A kö-1 tét ára előjegyzésben 15 korona, megrendel- ^ he tő Szenes Erzsinél Michalovcén-N a-gymihá I lyon és a P. M. H. utján i.s. *

In&ze- Sá*tdúc

Egy bútorozott kis szobában huszonöt évvel ezelőtt alapította Incze Sándor a Színházi Eletet. A kis színházi lapocska a bútorozott szobából hatalmas palotába került, megnőtt s igen kedvelt lapja lett a magyar olvasóközönségnek. A Színházi Elet most lett huszonötesztendős, alapítója, Incze Sándor pedig ma is huszonötesztendős és örökké mosolyogva talán élete végéig sem lesz ennél idősebb s lélekben mindig ifjú, mindig idealista és mindig rajongó szerelmese lesz a magyar színháznak és a magyar művészeinek, Néhány hónappal ezelőtt Prágában járt, jöveteléről táviratban értesített és nagyon örültem annak, hogy itt majd. én kalauzolom és én láthatom vendégül. Tévedtem. Itt is ő látott vendégül engem és ezt olyan kedvesen, olyan szeretet reméltóm tette, hogy még csak haragudni sem lehetett rá. Szűk baráti körben beszélt a Színházi Ellet indulásáról. A bútorozott szobáról, a kiégett villanykörték uláupótlásának nehézségeiről s arról az e'sö karácsonyról, mely:’ mint lapkiadó és főszerkesztő ért meg. Elmondta, hogy a karácsonyi szám teljes bevételét arra fordította, hogy munkatársainak előleget adjon s amikor szétosztotta az ákontókat, munkatársai arra kérték, hogy tartson velük egy feketére a Ncwyorkba. Nem ment, mert a bevételből már nem maradt annyi, hogy neki is jutott volna egy kávéra.

A koronás gondoktól nagy ut vezet a Színházi Elet most megjelent hatszázoldalas jubileumi számúhoz. Ezt az utat a Színházi Ellet fsak úgy tehette meg, hogy — amint Molnár Ferenc mondja — „Sokan kritizálják, de mindenki oivassa.“

A Színházi Elletet és incze Sándort Prágában is jól ismerik. IttlC híre cseh körökben is csakhamar elterjedt és újságírók, Írók, színpadi, 'szerzők és filmrendezők adták ál egymásnak a szállodai szabójának kilincsét. A népszerűségiek meg van a maga árnyoldala. Incze Sándort a cseh Nemzeti Színház egyik vigjátéka érdekelte. Váltottunk tehát két jegyet és végignéztük a darab első felvonását. Incze nem tud cchüls régig :rlzni mind a három fölvonást, ehhez nem volt tűr enne. A darab menezsere megtudta, hogy fnezét érdekli a vígjáték, erre páholyt rezem áltatott és ünnepélyesen mag- hinta. Incze természetesen elfogadta a meghívást, szmokingot öltött "és elejétől végig nézte azt a darabot, melynek első felvonását már 7átta.

A huszonötéves Színházi Élet örökké húszon-! ötéves főszerkesztője annak idején sokat mula-1 tott ezen s valószínűen ma sem haragszik, ha 5 erre a prágai élményére gondol. t. I. I

(*) Talich professzor a prágai Nemzeti Színház főzeneigazgatója. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Váciav Talich professzort, az állami

konzervatórium mesteriskolájának eddigi vezetőjét a prágai Nemzeti Színház főzeneigazgatójává nevezte ki. Ez a kinevezés ideiglenes és mindaddig tart, amíg az állandó főzeneigazgató személyének kiválasztása meg nem történt. Talich teljesen önállóan fog dolgozhatni és a Nemzeti Színház igazgatóságának sem tartozik felelősséggel, ő állítja össze az operarepertoárt, ő vezényli a próbákat és az előadást egyaránt. Az a terve, hogy fiatal dirigenseket fog vendégszerepeltetni. Kívánságára úgy döntöttek, hogy egyelőre nyitva hagyják azt a kérdést, mikor véglegesítik Talich professzort.

(*) Pozsonyi magyar műkedvelők jótékonyé-lu szinícló'adá-sa. Pozsonyiból jelentik: Mikszáth Kálmán halálának 25 éves évfordulója alkalmából a pozsonyi „Műkedvelő Színpad" november 3-án, vasárnap délelőtt 10 óra kezdettel ünnepi előadást rendez. S ziher ehozza Mikszáth örökbecsű sz ran vét,- a „Vén gazembert*. Rendező: Tóth Jenő. Közreműködnek a nagyobb szerepekben: Nagy Jancsi. Bu.kvayné, Dütsőh T.Viola, SrhiUné. Mészáros Zseb dauer és sokan mások. Az egyesület célja a ma gyár szegőnysorsu iskolás gyermekek felsrgőjyézé se. Ez a nemes cél vezeti minden egyes szereplőt arra, hegy jót és értékeset nyujtSöD. Reméljük, hogy a közönség is átérzi az előadás sikerének, fontosságát és. iparkodni fog sok kis magyar nyomorán enyhíteni azzal, hogy megenged magának pár órai szórakozást. Jegyek október 12-!ő’ kezűbe már kaphatók a Siefert-cégnél (Pozsony. Goethc- ucca 5.).

(*) Az érsekujvári dalárdák nagyszabású estje. Tudósítónk jelenti: Az Érsekujvári Dalcgylet és az Iparosok Dalköre a nyitrai SzMKE-dalárda vendégszereplésével vasárnap este nagyszabású dalestet rendez az Arany Oroszlán nagytermében. A dalárda összkara Thern „Dalünnepen" cimü müvét énekli bevezetőnek. A műsoron Vá- rady Tangó-szerenádja, Nosseda „Katalinpusz- tai nóták‘‘-ja, Strauss „Kékduna keringő“-je, Schubert „Égi dal“-a, Jakab ,,Vadászdal"-a szerepel. A nyitrai SzMKE-dalárda a következő müveket adja elő: Koudela: „Babilonnak vizei mellett". Miiíler: „Szivein dala", Harmat-Mécs: „Őszi tiitokozás", Kacsoh: „Amerre én jártam", Farkas: „Két palóc kaíonaaal". A gazdag műsor Csokonai-Lavotta „Reményhez" cimü dalával ér véget. Az újvári dalárdákat Kopasz Elemér karnagy, a nyitrai dalárdát Szőke József karnagy vezényli. A dalest után táncmulatság lesz.

(*) A ,,Krisíine“ sikeres budapesti bemutatója.

Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A

magyar Nemzeti Színházban tegnap est-e mulatlak be Paul Geraldy „Kristine" cimü négy felvonás os színmüvét. A darab, amelynek részletes ismertetésére még visszatérünk, mindössze négy szereplőt foglalkoztat. A főszerepet Bajor Gizi és Uray Tivadar játszotta. A közönség az intimihangulaíu darabot, — amelyet Zilahy Lajos művészien fordított -• szívesen fogadta.

F\j & -y r* pg *3 || r%

JL % w JL %J W w cJL ▼ X X • &

Irta: Komlós Aladár — Regény —

(32)

— Tessék, gyújtsunk rá, uraim, — törte meg végül a némaságot Mérey, s a Knöpfler által rendelkezésükre bocsájtott cigarettadobozt a kisasztalra tette. — Tanár ur is, tessék.

Perényi kivételével mind rágyújtott. Egy darabig némán, tűnődve füstöltek. Mérey fel-alá járt a szoba közepén. Perényi, mintha utólag fogná el szégyenkezés a vallomás miatt, zavartan lesütötte szemét. Egyszer-kétszer lopva az Íróasztal felé pillantott s akkor feszengve érezte, hogy a miniszterelnök életnagyságu arcképe állandóan mereven rászegezi szemét a falról.

Mérey végül megelégelte a sétálást, visszaült az íróasztal előtti karosszékbe s igy szólt:

— így sosem leszünk kész, uraim. Térjünk rá a legkellemetlenebb pontra. Hiába . .. Ma be kell fejeznünk, urak. Hát most már csak azt mondja el tanár ur, hogy jutott odáig ...

Mindenki tudta, mit jelent az „odáig”.

— Kérem, elismerem, aznap idegesebb lehettem a szokottnál, — kezdte Perényi. — Máskép magam sem tudom egészen megérteni...

A Faragóval való összetűzésről nem mondott semmi újat, vagy eltérőt:

^ Sajnálom, hiszen tudom, nem lett volna szabad, •—- mondta, de amint felidéződött benne a jelenet emléke, megint úgy érezte, hogy Faragó, amikor kolléga létére az ellenségeivel szövetkezett, gaz árulást követett el ellene s erre újból olyan haraggal és gyűlölettel telt le, hogy csöppet sem sajnálta, amit tett.

— Alig hagytam ott Faragó kollégát, — folytatta, — amikor az altiszt keresett, hogy az igazgató ur kéret az irodába. El méltóztatnak képzelni, még kissé fel voltam indulva az előbbi esettől . .. s idebenn mindjárt doktor Décsyv^l kellett találkoznom. Már ismertük egymást, egy- izben már járt nálam az év elején. Itt ültünk ennél a kisasztalnál, ahol most Knöpfler igazgató ur is itt ült.

A három ur feszülten figyelte az előadást, Dé- kány szorgalmasan jegyzett.

— Mondom, már ismertük egymást Décsy doktorral, de ezúttal alig ismrtem rá, annyira más volt. Nem külsőleg gondolom, a viselkedése. Bár már az, kérem, hogy tenisz-ingben jött az iskolába, mert egy közeli pályán játszott s onnan szaladt be hozzánk egy percre, már ez olyan tiszteletlenség a véleményem szerint.. . s az arcán állandóan egy bizonyos mosoly, melynek szakasztott mását jól ismertem a leánya arcáról ... hogy is mondjam, az egész lényében volt valami öntelt, elbizakodott és parancsoló. Mindjárt úgy lépett fel, hogy ...

Elhallgatta a magyarázatot, hogy elsőizben, az év elején a szülők fogadószobájában találkoztak. Itt a tanár nagyhatalom, s a hatalmas vezérigazgatók, akik a titkárjuknak, vagy sofőrjüknek jóval nagyobb fizetést adnak, mint amennyi a kopott ruháju tanárnak van, alázatosan és szivdobogva fordulnak hozzá. Másodízben azonban az igazgatói irodában kerültek össze, egy oly férfi $zine előtt, aki ép azért lett igazgató, mert van érzéke a társadalmi erők iránt. S itt már doktor Décsy, maga mögött érezve a direktort, megszűnt szerény kis szülő lenni, itt majdnem ugyannnyi lett, mint otthon az irodájában, vagy a Magyar Hitelbankban, s nem csoda, ha Perényi alig ismert rá, itt most valami kis fölény bujkált az előkelő városatya arcán, a mondén ember fölénye, ha holmi félszeg tanárral kerül szembe . .. Fesztelenül ült az egyik .fűtőiben, mint aki egyenlő feltételek közt s e g y család tagjaként ül a tárgyaló-asztalhoz.

Igyekszem, kérem, szószerint elmondani a diskurzust, már amennyire emlékszem rá. Knöpfler igazgató ur kezdte azzal, hogy a főügyész ur kislánya német osztályzata ügyében jött... Décsy Magda tudniillik bukásra állt... s hogy ő is reméli, sikerülni fog engem megpuhitani. Décsy kedélyesen, azazhogy inkább fölényesen kezdte, szivarral kínált, amit én természetesen visszautasítottam. Nem megyek bele abba, hogy iskolaügyeket társaságbeli módon intézzek el, mint egy kaszinóban . .. Ezután megint azzal a bizonyos mosollyal, amelyet én, megvallom, kiállhatatlannak tartok . .. nem, mintha támadó, vagy gúnyos mosoly volna, nem, ezt nem lehet mondani, hanem mert egy szimpla és elbizakodott ember mosolya . . . szóval Décsy mosolyogva azt mondta, hogy nem is tudja elhinni ezt az osztályzatot, hiszen az ő lánya folyékonyan beszél németül, meggyőződése szerint bárkivel felveszi a versenyt az osztályban, s azelőtt én is mindig jelest adtam neki. Erre persze kikértem magamnak, hogy az én jelenlétemben felülbírálja az osztályzatot, amit a növendékeimnek adok, végre is még meg tudom Ítélni egy hetedikes gimnazista színvonalát. De ekkor természetesen már dühös voltam. Dé£sy azt felelte, hogy ugy- látszik, még mindig nem felejtettem el azt a sajnálatos incidenst. „Amit ön incidensnek nevez — mondtam én erre —, az aljas inzultus volt, doktor ur!“ Mint ahogy az is volt, kérem, talán erősen fejeztem ki magam, de nem bánom, legalább megtudta, reftt csinált a lánya. Ekkor azonban Décsy doktor felállt, hogy, azt mondja, tisztában van a viselkedésem rugóival s megtalálja a módját, hogy egy tanár szeszélyéből ne történhessenek ilyen kiáltó igazságtalanságok. De még ekkor is ott ült arcán az a mosoly. Ekkor történt, hogy.,.

— Ön ütött először? — kérdezte Mérey.

— Én, — ismerte be Perényi. — Úgy éreztem, le kell ütnöm az arcáról azt a mosolygást. Nem tudom, mi mindent kiáltottunk még égy- más felé, homályosan emlékszem, hogy Knöpfler igazgató ur is felugrott és megpróbált szétválasztani bennünket... — s elmosolyodott,

ahogy visszaemlékezett a jelenetre, milyen kétségbeesetten ugrándozott körülöttük Knöpfler, tisztes távolból persze, nehogy véletlenül őt is érje egy ütés és egyre könyörögve: „De, uraim! hagyják abba, uraim! Micsoda botrány!” — Mi azonban még percekig dulakodtunk, nem tudom, meddig, mindenesetre jó sokáig tartott, mert Knöpfler igazgató ur a beszélgetés előtt, mint bizalmas beszélgetéseknél szokta, előbb kulcsra zárta az ajtót s ezért az altisztek, akikért csengetett, s az előszobában várakozó szülők, akik be akartak rohanni a verekedés zajára, nem tudtak bejönni, az igazgató ur pedig idegességében megfeledkezett arról, hogy minden ajtó be van zárva. Végül mégis a szülők és altisztek választottak szét. A verekedés részletei talán nem érdeklik az urakat, — fejezte be derűsen, — első segélyben mindkettőnket iskolaorvosnőnk részesített.

Egy pillanatra olyan jól érezte magát, mint már régen nem. Honnan ez a megkönnyebbülés? csodálkozott maga is. Talán, mert túlesett a vallomás súlyos feladatán? Talán, mert végre elmondta egyszer ezeket a dolgokat, hangos szóval, emberi füleknek? Mérey rosszalólag csóválta a fejét, de Perényi megbocsájtóan, sőt némi szeretettel nézett rá, csaknem, mint egy barátra aki részese lett élete titkainak. A nap, mely előbb játszadozva bujkált az Íróasztal előtti pi- ros szőnyeg ábrái közt, most nyugodtan feküdt az iroda közepén ... Azt már elhallgatta Perényi, hogy a párbaj után nem békültek ki. E pillanatban azonban arra gondolt, hogy most utólag önként ki fog békülni Décsyvd. Oly gyerekes és ostoba egy ilyen harag ... harag életfogytiglan? ... nevetséges.

!— Folytatjuk. -