Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-13 / 235. (3787.) szám
<I^CT-MAráÍAft-HIKL3B 17 1935 október 13, vasárnap. Százmillió dollárt keres ez évben Ford, a világ leggazdagabb embere A futószalag és tömegtermelés diktátora szerint elkövetkezik a napi négyórai munka „boldog** korszaka ■■ ■■ aa Kétmilliókétszázezer ember az autókirály szolgálatában Newyark, október 12. A világ legnagyobb automobii'lgyára a befejezéshez közelgő évet az eddigi számadások szerint százmillió dollár nyereséggel fogja lezárni. Ez a nyereség még csak növe- kedlhetik a háborús nyugtalanság emelkedésével. A krízis idejében a Ford-féle autógyár az, amelyik ilyen hihetetlennek látszd hasznot tud fölmutatni. Ford nemcsak a nyereséget, de a veszteséget is el tudja, viselni, mert minden megrázkódtatás nélkül szenvedett el például egyetlen év alatt — 1932-ben — ötvenmillió dollár veszteséget Ilyen körülmények között az óriási nyereség sem hat elképesztően. Sokkal érdekesebb, hogy a mammutvállalkozás, amelyet a Wall Streeten két és félmilliárd dollárra becsülnek, és amely három embernek, az alapitónak, fiának és ennek feleségének birtokában van, minden hitel igénybevétele nélkül, csak a nyereség fölhasználásával létesült Egyetlen ember teremtette meg ezt a hatalmas vagyont: egy farmer fia, aki sokat foglalkozott technikai kérdésekkel, de annál kevesebbet könyv tudománnyal. Mikor Henry Ferdét egyszer egy tárgyaláson hazájának története felöl kérdezték, a milliárdos dadogott, mint valami iskolásgyermek. Ez az izmos és egészséges, hetvenkét éves ember, akinek testén egyetlen deka fölösleges suily sincs, az anyag és a munkaerő teljes kihasználásával teremtette meg az óriási vállalatot és az uj fogalmat: a fordizmust Az indulás Ford úgyszólván a puszta két keze munkájával kezdte meg üzemét és ma közvetlenül kétszázezer munkást foglalkoztat. Ezenkívül kétmillióra tehető azoknak az embereknek a száma, akik közvetve a Ford- üzemek által keresik meg kenyerüket bányákban, földeken, erdőkben és gyárakban. Ha ez ha hatalmas szervezet egyik napról a másikra -megállna, teljes zavar keletkeznék az amerikai gazdaságban. Henry Ford vagyonában kétszázmillió dollár készpénz van. Az óriási összegre nincs szüksége normális üzle.nti viszonyok között, de Ford 1921-ben a pénzsztikség miatt majdnem megégette a kezét és ezért határozta el, hogy állandóan nagy m-eny- nyiségü készpénztartalékokat tart készenlétben. Ford főmérnök volt Edison első villamossági üzemében, mielőtt 1904-ben automobilok gyártására adta magát. Üzleti tőkéje mindössze 125.000 dollár volt, ebből negyvenezer dollárt maga hozott, a többit pedig néhány micih'gani barátja bocsátotta rendelkezésére. Később megvásárolta társainak részesedését, de még 1919-ben is volt egy társa, aki tiltakozott az ellen, hogy Ford az egyre növekvő tiszta nyereséget a vállalat nagyobbitá- eára fordítsa. Ford ekkor ettől a társától is megvásárolta a részesedésiét 75 millió dollárért.. Minden százdolláros részvényért 12.500 dollárt kellett fizetnie. Egy másik társa., aki 2500 dollárt, adott a vállalatihoz, kerek egymillió dollárt kapott a részvényeiért. A jobb idegek Az egész úgy hangzik, mint egy modern mese. De Ford neon hisz a földöntúli erőkben, ő egyszerűen azzal magyarázza nagy sikerét-, hogy „baromi ésszel és a tömegpezichológia iránti érzékkel oldotta meg az üzleti problé- mát“. így fejezte ki magát egyszer ez a vas- akaratu ember. — Nem bölcsességre van szükség, sem pénzre, sem szerencsére, hanem egyszerűen jobb idegekre és kemény csontokra, — mondotta más alkalommal. A tömegtermelés föltalálója a modem civilizációban a tervszerütlenség tékozlását és az elherdált anyag huáladékdombját látja. Eltékozoit idő, eltékozoit energia, elmulasztott lehetőségek. Előre látja a jövőt, amelyben napi négy órát fognak dolgozni tiszta és világos gyárhelyiségekben a munkások. Miért kell ma nyolc órát és még többet dolgozni naponta? Mert bizonyos tömegtermelésre van szükség és mert a munkások csak ily hosszú munkával képesek versenyképes áron előállítani az autót, a szenet, a vasat. De a munka menetét gazdaságosabbá lehet tenni. Minden megtakarított fölösleges mozdulat egy csomó pénzt jelent Ford számára. Egyetlen munkása, aki rájött arra, hogy egy bizonyos műveletet nyolc karmozdulat helyett hét karmozdulattal lehet elvégezni, harmincötezer dollárt takarított meg Ford számára évenként. Henry Fotö még mindig a legnagyobb béreket fizeti a magas bérek hazájában. De ki is hozza munkásaiból a legnagyobb munkateljesítményt. Van egy üzemvezetője, egy magasnövésü svéd, .— Söre-nsen a neve, — aki minden délben Ford mellett üil, mikor az igazgatók a közös ebédet elfogyasztják. Sörensen a munkatermek diktátora. Időnként valamivel meggyorsítja a futószalagok tempóját és ha látja* hogy valamely munkás nem képes követni a gyorsabb ütemet, úgy kifizetteti a bérét és elbocsátja. Fotö a legmagasabb béreket fizeti, de a legjobb munkásokra van szüksége. Az első autó A fáradhatatlan, hetvenkétéves ember a munkát nem tartja erénynek Gyermekkori emlékei, amelyek apjának mfehigani birtokán rögződtek meg benne, azt a tanulságot nyújtották számára, hogy az eredményhez képet túlsók munka volt a birtokon. Technikai folyóiratok olvasása közben támadt benne érdeklődés a gyujtómotor iránt. Apja azt akarta, hogy gazda legyen belőle is és negyven hold földet Íratott rá.. Ford csak addig művelte meg a földjét, amíg egy benzinmotort elkészített. Ekkor állást kapott Edisonnál Detroitban. Mihelyt az állást elfoglalta, a gyár udvarán egy kocsiszínt épített és abban állította össze az első automobilt Ez volt a legnagyobb látványosság akkor a vidéken. 1903-ban, negyvenéves korára, már negyvenezer dollár megtakarított pénze volt Egy ácsmühelyben létesült a Ford Motor Company. A vállalat csakhamar konszernné alakult és 19libben már tizennyolcezer autót állított elő, ma pedig a Ford-üzemekben kétmillió autót készítenek évenként Valahányszor Ford megnagyobbította üzemét, az emberek a fejüket csóválták és azt kérdezték: — Mikor kerül már csődbe ez az ember? Kétszer is a csőd szélére került az autókirály. Először a konkurrencia kísérelte meg, hogy egy szabadalmi perrel tönkre tegye, másodszor az 1920—21-beli válság fenyegette összeomlással Fordot. 1920 decemberében bezárta üzemét, hogy fabula rázát csináljon. A válság előtt ugyanis túlságosan megnövelte a személyzet számát, a költségek is hatalmasan megnövekedtek és egyre többet emésztettek fel a tiszta nyereségből. Az akkori kalkuláció szerint tizenöt munkás készített el egy autót, naponta és Ford a racionalizálás folytán e számot leszáll!tóttá kilencre. Minden második irodai alkalmazottjának felmondott, de lehetőséget adott az elbocsátott tisztviselőknek arra, hogy a gépek mellett találja^ nak munkát. Ilymódon leszállította az egy autóra eső személyzeti kiadást százötven dollárról száz dollárra, anélkül, hogy a munkabéreket egyetlen centtel is csökkentette volna. Ekkor csak húszmillió dollár készpénze volt és hatvanmillió dollár tartozása, vált esedékessé. Megtudta, hogy a bankok csak arra várnak, MAGYAROK AZ URALON TÚL A ehm&int magyar fkaié* mm követe Budapesten Huszonegyévi távoilét után hazatért Mandzsúriából egy magyar órás, aki meggazdagodott az orosz-japán vasutűzleten — Konjunktúra és pénzbőség Charbinban — Gulyást esznek a kínaiak egy charbini magyar vendéglőben Kassa, október 12. Érdekes találkozásom volt. nemrégiben egy csendes budapesti penzióban. Mandzsúriából huszonegy évi távoliét után hazajött egy magyar hadifogoly, aki alig volt huszesztendős, mikor a háború elején fogságba esett s ma mint meglett férfi, feleségével, tízesztendős kislányával tért vissza összeomlott világokon, történelmi viharokon, ezer kalandon és megpróbáltatáson keresztül... Háborús élményeiről nem sokat beszél, noha végigjárta az összes nagyobb orosz fogolytáborokat. •—A leghosszabb időt, — mondja elgondolkozva — Turkesztánban és Samarkandban töltöttem. Közben egyszer a szökést is megkíséreltem többedmagammal, el is értük az afgán határt, de ott az angolok elfogtak bennünket és visszaadtak az oroszoknak. Szökésem után másfél évig a Kaspi tónál voltam szigorított fogságban. Midőn a vörös forradalom kiütött, a foglyok közül sokan beállottak a szovjet hadseregbe, de én nem akartam vörös katona lenni, megszöktem és parasztoknál bujkáltam. Tizennyolcban jöttek a fehérek, velük a csehszlovák ezredek. Miután jól tudok fuvolázni a csehszlovák zenekarba kerültem, s ők magukkal vittek Charbinba, mely aztán nekem második hazám lett A fehér uralom nem sokáig tartott, megint jöttek a vörösök, s a forradalmi zavarokat'felhasználta a kínai kormány és elfoglalta Charbint, mely négy éven keresztül Kínához tartozott. — Hogy bántak a kínaiak az európaiakkal? — vetettem közibe*. — A kínaiakra nem panaszkodhatunk, barátságos, jólelkü nép, amíg ők voltak uralmon, jó dolgunk volt. Egészen más most a helyzet: 1932 szeptember óta a japánok az urak Charbinban. Akkor alakították meg a Mandschuko államót. Hogyan jut Déván családi házhoz c jy magyar az torosz- japán vasutüzlet révén? — Mi indította arra, hogy most hazajöjjön? — Először is anyagi helyzetem javulása, mely lehetővé tette, hogy családomat is magammal hozhattam és természetesen a honvágy. — Örömmel hallom, hogy a mai gazdasági válsággal télé világban van még olyan hely a földön, ahol valaki pénzt is takaríthat meg magának. Árulja el ennek a ritka dolognak a módját. — Hát kérem, ezt az orosz vasút eladásának köszönhetem. Ez év március havában az oroszok eladták a japánoknak a délszibériai vasutat, mert nagyon jól tudták, hogy idővel a japánok úgyis elvették volna tőlük. Az oroszok a fontos vasútvonalért 140 milliót kaptak pengő értékben, A japánok az orosz vasúti alkalmazottakat mind elbocsátották, de busásan kártalanították őket. Például egy munkás, aki húsz évig szolgált a vasútnál 30—40.000-et kapott pengő értékben. Egyszerre rengeteg pénz kferüit Charbinba. A vasutasok nem tudtak mihez kezdeni a sok pénzzel és mindenfélét összevásároltak maguknak. Nekem órás és ékszerész boltom van Gharhogy befolyásuk alá keríthessék az üzemet. A bankok terve az volt, hogy ekkor oly feltételek mellett nyújtanak csak kölcsönt, amelyek minden autó árát száz dollárral megdrágították volna. Fotó ekkor a legrövidebb idő alatt pénzzé tette mindenét az üzemi berendezések kivételével és meghiúsította a bankok tervét. Erre a műveletre Ford ma is büszkébb, mint minden más teljesítményére. A milliárdos magánélete Henry Ford magánéletében az ódivatot szereti Ódivatú táncokat, ódivatú családi életet és ódivatú erkölcsöket. Jellemző rá, hogy a legnagyobb gyűjteményt szerezte össze ókori kéz- müveseszközökböl. E gyűjteménynek nincs párja, az egész világon. Fia és üzlettársa, Edsel, boldog házas és csak a munkának él. Egyáltalán nem hasonlít ahhoz a képhez, amelyet amerikai milliomos ifjúkról elképzelünk. Semmi köze az ilyen léha fiatalemberekhez, akik évenként, váltogatják feleségüket és ójjel- naippal csak az élet örömeit hajh asszák. Az öreg Ford, a világ leggazdagabb embere pedig, bámulatosan mértékletes életet ól. Pontosam féltiz órakor minden este lefekszik, legfeljebb még egy félórát olvas az ágyban. Még sohasem volt komolyabb beteg és hetvenkét éves .korába® teljesen megőrizte fiatalos energiáját és életkedvét,. Egyébként abban a hitben él. hogy a technika korának legkezdetén vagyunk és komolyan bízik annak a korszaknak eljövetelében, amelyben a robotok fogják elvégezni az ember helyett a nehéz munkát és az ember csak napi négy érát fog dolgozni kellemes és nem fárasztó körülmények között. Ma még nevetünk, ha erre az utópisztikus jövendölésre gondolunk. De Fordon is nevettek, mikor üzemét megindította és később is sokszor nevettek rajta életének fordulópontjain. Ma pedig — Ford az, aki utoljára nevet. binban, pár nap alatt én is igen jó üzletet csináltam. 1 Most hazahoztam a pénzemet és szeretnék Déván kis házat venni. Az édesanyám fog benne lakni, azután, ha megöregszem, hazajövök, s az én otthonom lesz. — Szavaiból úgy látom, hogy még visszamegy Charbinba. — Igen, most nem maradhatok sokáig, mert nem rendeztem el dolgaimat. Különben is még egy kis tőkét akarok szerezni gyermekem számára. — Hogyan hozhatott át annyi pénzt? Mandzsúriában . nincs devizakorlátozás? ;— Hál" Istennek, azt ott még eddig nem ismerjük. Mindenki annyi pénzt vihet ki, ameny- nyit akar, senki sem vizsgálja a pénztárcáját. — Mennyi ideig tartott az útja, s mennyibe került. — Utunk tizennégy napig tartott. Aránylag igen rövid idő, tekintve a nagy távolságot, de a szibériai expressz úgy száguld, mint a szélvész, s csakis a nagy városoknál áll meg. — Személyenként 320 pengőbe került az ut. — Meséljen most valamit Charbinról. Milyen ott az élet? Vannak ott magyarok? A charhmi magyarok ■— Charbín egészen európai színvonalú, nemzetközi nagyváros. Félmillió lakosa van, 100 ezer az európai, mely mindenféle nemzetiségből verődött össze, de többnyire orosz, a többi kínai, japán, koreai. Ép oly lázasan lüktető élet folyik benne, mint bármely európai nagyvárosban. Különféle konzulátus székhelye, szép, elegáns szállodái vannak. Magyarok huszonheten vagyunk; mind volt hadifogoly. Többnyire ipari foglalkozással keressük meg kenyerünket. Az egyik honfitársam orvos, dr. Schulteissnek hívják, pesti születésű ember, nagyon szeretik Charbinban, s oly nagy prakszisa van, különösen a kínai körökben, hogy alig győzi. A legelőkelőbb vendéglő, az „American Bar“ tulajdonosa szintén magyar ember. A gulyás és pörkölt minden nap szerepel étlapján és nagy kedveltségnek örvend az idegenek közt. Különösen a kínaiaknak izlenek a paprikás été-
