Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-11 / 233. (3785.) szám

w </v. Ma: Gyermekmelléklet Előfizetési ár; évente 300 félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II, Panská évre 76, havonta 26 Ki. külföldre évente 450. /í SzloVeUSzkÓi és rUSZinSzkÓl 171091101 SÚQ alicet2, IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Kt. • . oy Prága II., Panská ulice 12, IIL emelet. H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-v0l több. DOUtlKOl nOpiLopjO • • TELEFON; 30311 • * Egyes ssám ára 1.20 Ki0 vasárnap 2.— KI. * SŰRGÖNYCIM HÍRLAP. PRflHfl. Befejeződött a nagy genfi vita A nipssöveftéi elfogadta a szankciókat Nincs egyhangú határozat, mert Ausztria és Magyarország a szankciók ellen foglalt álfást - Ba.ow n a Kaionii szankciókról tanítsíozm - - KikOidiék a kooróioátós bizottságot Laval mérsékel, Edén sürget Géniben Prága, október 10. A világ még ma sem ocsúdott fel abból a meglepetésből, amit Ausztria és Magyarország magatartása okozott Genfben. A két kis ország törhetetlen szövetségi hűség­ről tett tanúbizonyságot, amikor kijelentette, hogy nem csatlakozhat az olaszellenes szankciók­hoz. Politikai meggondolásokon kívül gazdasági meggondolások határozták el ezt az állásfogla­lást, mert, mint tegnap jelentettük, a szoros olasz-magyar-osztrák gazdasági együttműködés következtében az Olaszországtól való elzárkózás súlyos gazdasági bonyodalmakat okozna egyrészt Ausztriában, másrészt Magyarországon. Az osztrák és a magyar fenntartások ellenére Genfben ötven állam magáévá tette a szankciós politikát és hallgatólagosan elfogadta a tanács hatos bizottságának jelentését és javaslatait. Ezek után a részletek megbeszélése következik. Laval a népszövetség mai közgyűlésén bejelen-tette, hogy a paktumhoz való hűségét igyekezni fogja összeegyeztetni az Olaszországhoz való hűséggel. Hogy miként teszi ezt, arról a francia miniszterelnök egyelőre nem nyilatkozott. Edén ismét leszögezte, hogy Anglia teljes hatalmá­val kiveszi részét a szankciós politikában és kívánsága csak az, hogy a népszövetség minél gyorsabban cselekedjék. E sürgetéssel ellentétben Motta svájci delegátus rámutatott azokra az okokra, amelyek lehetetlenné teszik, hogy Svájc a gyakorlatban eltérjen régi semlegességi politi­kájától és keresztülvigye a szankciókat. Svájccal együtt tehát tulajdonképpen Olaszország két szomszédja vonja ki magát a szankció betartásának szabálya alól. Miután Benes megállapítot­ta, hogy a nagy többség elfogadja a tanács hat ározatait, a délutáni ülésen összeállították azt a huszonhárom tagból álló koordinációs bizottság ot, amelynek feladata a szankciók részletes ter­vének kidolgozása és az egyes államok érdekeinek összeegyeztetése lesz. Laval és Edén máris közös tervet dolgozott ki, amely kez d- .ben csak enyhe szankciókat alkalmaz, A bizottság né­hány napon belül befejezi munkája mák képviselői foglalnak állást a helyzettel szemben. Pflü'gl nyíltan kijelentette, hogy Ausztria nem járulhat hozzá a szankciók kiírásához. Ausztria soha sem felejti el, hogy Olasz­ország a legtragikusabb órában a népszövet­ség igazi szellemében sikra szállt Ausztria függetlensége mellett. Az olasz—osztrák barátság a jövőben is tartani fog. Kénytelen rámutatni arra a súlyos következ­ményre, amelyet a szankciók alkalmazása az európai gazdasági életben okozna: Utalt az 1922. április: 30-i osztrák nyilatkozatra a szankciók kérdésében, amelyet a locarnoi szerződés „F“ alatti záradékába is beillesz­tettek s amely elismeri Ausztria fenntartásait a mindenkori szankciókkal szemben. Velits magyar követ bestédé Pflügl osztrák delegátus beszéde után Velits magyar főmegbizott szólalt fel. A magyar delegátus hangsúlyozta, hogy az Olaszország elleni megtorló intézkedésekről szóló javaslat Magyarországot rendkívül ne­héz és kényes helyzetbe hozta, Nem akar kitérni — úgymond — azokra a fáj­dalmas érzésekre, amelyéket Magyarországon az az elhatározás kiváltott, hogy rendszabályokat kívánnak alkalmazni egy Magyarországgal év­századok óta barátságos viszonyban levő or­szággal szemben. Ha a népszövetség egyezségi okmánya a béke fenntartására létesült, úgy fel­vetődik a kérdés, hogy felhasználtak-e és ki- meritettek-e minden módot a cél elérésére. A gazdasági megtorló intézkedéseket illetőleg Ma­gyarország egészen különös helyzetben van. A népszövetségi egyezség-okmány 16. szakaszára vonatkozó határozatok úgy rendelkeznek, hogy egyes államok helyzete és szükségletei tekintet­be vehetők, mert lehetséges, hogy bizonyos gaz­dasági lépések hátrányosak az azt alkalmazó országokra és komoly veszélyek származhatnak reájuk. Senki sem ismerheti jobban Magyarország pénzügyi helyzetét a népszövetségi tanácsnál, amely már évek óta ellenőrzi és ismeri azokat a pénzügyi és gazdasági nehézségeket, ame­lyekkel Magyarország küzd. A külföldi piacok közül Olaszország kiesése teljesen felborítaná Magyarországnak a nagyrészt Olaszország fe­lé irányuló kivitel segítségével fenntartott gaz­dasági, illetve pénzügyi egyensúlyát. Mindez okokból kifolyólag és, mivel a magyar kormánynak nem adatott meg a lehetőség arra, hogy a szükséges figyelemmel és lelkiismerete­sen vizsgálhassa meg a tényeket, sőt amaz ok­iratokat sem, amelyek alapján e súlyos határo­zatokat hozták, a magyar delegáció nincsen abban a helyzet­ben, hogy csatlakozhassák az eb'jVi bejelen­tés konklúzióihoz. A'oisl: „Olaszország, a nagy európai proletár, jussát követeli** Az osztrák-magyar bomba Genfben Genf, október 10. A népszövetségi köz­gyűlés vitájának megnyitásával a genfi tár­gyalások elérték drámai tetőpontjukat. A szerda esti üliésem óriási feltűnést keltett Ausztria és Magyarország delegátusainak fel­szólalása, amely az olaszellenes körökben nagy megdöbbenést okozott. Előrelátható volt, hogy Olaszország szom­szédai, amelyek aláírták a római paktu­mot és igy szoros szövetségben vannak Mussolinival, nem fogják simán elfogadni a szankciókat, de a határozott formában való visszautasítás mégis meglepetést keltett. Ausztria és Magyarország képviselői ugyanis kereken kijelentették, hogy nem hajlandók részt venni az Olaszország elleni szankciókban, mert gazdasági helyzetűik nem viselheti ei ezt a imegterheltetés.t. Mindkét delegátus utalt a kötelező hálára, amely Olaszországhoz fűzi. A bejelentések uj helyzetet teremtettek Genfben és a vezető államférfiak kénytele­nek ujabib magántanácskozásokban foglal­kozni az eseményekkel. Amikor Benes szerdán este megnyitotta a fővitát, báró Pflügl követ, Ausztria nép­szövetségi delegátusa azonnal szólásra emel­kedett, mert a tárgyalások ügyrendje az volt, hogy csak azok szólalnak fel, akiknek kifogá­suk van a szankciók ellem s ha valamennyien elmondották mondanivalójukat, a nagyhatal­Érthető, hogy a szerda esti ülés után, ame­lyen Ausztria és Magyarország delegátusa nyi­latkozott, a világ óriási érdeklődéssel várta a csütörtök délelőtti népszövetségi ülést, amelyen Aloigi báró olasz delegátus, majd a nagyhatal­ABESSZINIA EGYETLEN VASÚTVONALA, amely Addis Abebából Djiboutiba vezet. Képünkön éppen egy tevekaraván halad át a hídon, amelyet az olasz hadsereg mielőbb ei akar foglalni mák képviselői emelkedtek szólásra. Délelőtt féltizenegykor az ülés megnyitása után azonnal Aloisi kezdett beszélni. Hosszú nyilatkozatában mindenekelőtt a nép- szövetségi eljárást bírálta és felpanaszolta, hogy az abessziniai állapotokról szóló olasz emlékira­tot a tanács egyáltalán nem vette figyelembe és az ellenségeskedés kitörése után nem adót; dót Olaszországnak, hogy álláspontját részlete­sen megindokolhassa. Ha a népszövetség mos­tani eljárását összehasonlítja a régebben köve­tett eljárással, akkor kénytelen megállapítani, hogy Genf kétféle mértékkel mér — mondotta az olasz delegátus, — Szemére veti a tanács­nak, hogy az olasz érvelés ellenére nem zárta ki Abesszíniát a népszövetségből. Az olasz ér­vekkel való bánásmód mélyen megsértette az olasz nemzetet és megerősítette Abesszíniát tá­madó kedvében. Miután Olaszország nem szá­míthat többé a népszövetség támogatására, kénytelen saját erejével és saját eszközeivel el­intézni az afrikai bonyodalmakat. — Abesszínia több mint egymillió embert mozgósított és igy Olaszország ömGérsé’ lete el­lenére, nem maradhatott többé tétlen. A négus nyíltan hangoztatta, hogy be akar törni Eritreá- ba és el akarja foglalni az olasz gyarmatot. A jogi és a politikai helyzetet illetően Olaszország hivatkozhat a népszövetségi paktum első és hu­szonkettedik cikkelyére, valamint a 16. cikkely 4. bekezdésére. (Az első cikkely alapján csak az az állam ma­radhat a népszövetség tagja, amely eleget tesz nemzetközi kötelezettségeinek. A 22. cikkely ar­ról szól, hogy a civilizálatlan népek civálizálása

Next

/
Oldalképek
Tartalom