Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-22 / 218. (3770.) szám
1935 szeptember 22, vasárnap ^BgagoMAfifeatHiRLaB 17 Kém — UH {eszetek. Királyok, maharadzsák, milliomosok, szélhámosok és a félvilág Eldorádója — Deau vilié Aga Khán spenótja és Citroen villája ■ Háromszáz terítékes gálaebéd az„Ambassadeurs“-ben ■■■ Deauvilleben is érezni a krízist ■ ■ ■ Háromszáz frank a legkisebb tét a kaszinóban Aki Rómába készül, elindulása előtt feltétig nül vegye meg és olvassa ,e(l Megyery Ella „Római notesz41 oiimü kis könyvecskéjét. Ez a kedvesen fecsegő ujságiró-asszony művésze annak, hogy mindenre kitanirtson, amit az ut alatt, de főként Rómában az ott először járónak szükséges tudni. Egyebekben, aki igazán látni s élvezni akarja Rómát, annak el kell olvasnia útja előtt a konzulok és cézárok, a pápák Rómájának történelmét, a Quo Vadis-t és az „Egy az Isten44-t. Ezek nélkül nem tudja igazán megismerni Rómát s ezek nélkül nem éli át ezer és ezer történelmi emlékét, képét a világot kétszer meghódító örök városnak. A cézárok Rómája évről-évre nagyobbodik. Mussolini palotasorokat, uocákat, sőt városrészeket bontat le, hogy az ókori Rómát jobban és jobban feltárja, megújítsa. Minden április 21-én, Róma születésnapján (mikor több mint kétezerhétszáz évvei ezelőtt állítólag Romu- lus faekéje kürölerántotta a falak helyét) mutatják be az évi ásatások eredményét. Róma három városiból áll: a konzulok és cézárok, a pápák és Mussolini Rómájából. Az idegenvezetőt, a bérkocsist vagy bárkit, ha megszólitsz a Palazzo di Venezia környékén, megkérdezve, hogy mi az az épület, ki lakik abban, mindenkitől egyformán azt a választ kapod: „Abban dolgozik Mussolini!44 — Micsoda értékelt az az államférfi, az az országvezető, kiről mindenki azt mondja s tudja: „dolgozik44?! — Az olasz közhangulat Mussolinit a munka emberének ismeri el. A háborús készülődésnek, meg kevésbé a háborús izgalomnak, Olaszországban és Rómában sehol nyomát sem láttam. Mindössze annyi mutatja, hogy Abesszíniában történni fog valami, hogy az összes könyvkereskedések kirakataiban Abesszíniáról, a Szomali félszigetről szóló könyvek, abesszin-szomali-néger nyelvtanok, térképek vannak nagyszámban kitéve. Olaszországban, amint én kivehettem, természetesnek találják, hogy Abesszíniát az olasz nép egy második országául meg kell szerezni. Mert a mai Olaszország- területe igen rövid idő alatt sem helyet, sem munkát, sem kenyeret nem tud adni szinte páratlan mértékben szaporodó lakosságának. Mussolini bízik abban, hogy a már általa nevelt ifjúság, az uj olasz nép olyan lesz, mely a munkában és hadban egyaránt kiválóan megállja helyét, ügy mondják, hogy a régi frontharcosok, a régi katonák sorából lehetőleg nagyon kevés embert küld Mussolini Afrikába, hol keményen dolgozni, lehet: egy pár nap múlva még keményebben harcolni kell. Mussolini népe most fogja letenni a vizsgát. Most fog bebizonyosodni, hogy sikerült-e Mussolininak egy uj nemzetet nevelni, az olasz természetét és mentalitását átalakítani. Róma nem a rómaiak, hanem a külföldiek városa. Talán nincs egy helye sem a világnak, melyet annyi külföldi látogatna meg. mint ezt a várost. Persze: nagyon is érthető, hogy miért. Hiszen nincs még egy ilyen városa a világnak, — nincs még egy olyan város, melynek történelme világtörténelem lenne! A Vatikán egyik hatalmas folyosót^rmében, melyben a pápának -küldött ajándékok vaunak, Szent István koronájának mását a hatalmas idegentáborból. mellyel együtt sodródtam, elsőnek — hangosan felkiáltva — egy prágai cseh hölgy ismerte fel. El sem tudtam képzelni, honnan s hogyan ismerheti ennyire a magyar szent koronát... Róma a kosztümök s egyenruhák városa. Sehol a világon annyi, oly sotPéle • gyenruhát, kosztümös embert sem látni, mint Rómában. Legfeltűnőbb a fehérkesztyüs, Napol eon-kalpa- gos, frakkos, kokárdás csendőrök kosztümé. Mind olyan, mintha egy vidéki színpadim előadott „Sasfiók44 Flambeau-ja lenne. Nem tudom megérteni, miért viselnek a fasiszták fekete inget, fekete sapka-ka1 apót és lehetőleg csizmát, mikor ez a szín és a csizma igazán nem az olasz éghajlatnak megfelelő könnyű viselet. De a vasúti főtiszteket, forgalmistákat sem irigylem fekete, fereaejóskás kabátu ruhájuk, széles-magas posztókalapjuk miatt1 A Vatikánt nemcsak azért bámultam meg, mert, nincs még egy épülete a világnak, melyben annyi művészet, kincs volna, hanem azért is, hogy láthattam egy olyan államot, melyben nincs adó, tehát nincs adóvégrehajtó sem... A Vatikán-államnak s az uralma alá tartozó minden templomnak legfőbb törvénye az, hogy hölgyek ujjatlan vagy nagyon TÖvid ujju ruhákban küszöbüket át nem léphetik. Egyebekben a Vatikán műkincsei között látDeauville, szeptember 21. Mikor a legelegánsabb deauvillei ótab.1 isseme nt, az „Ambassa- deurs44 üzletvezetője meghallotta, hogy lázas nagytakarítás folyik a „Villa GiaTÍcia44-ban, .minthogy mára várják vissza a tulajdonost, Aga Khánt, első dolga volt lerohanni a konyhába és szigorú szemlét tartani, hogy vam-e a dinerhez megfelelő joghurt és spenót, tekintve, hogy a maharadzsa ezen a két ételen él. Kiderült, hegy joghurt van elég, die a parajnak, ez ordenáré és távolról sem főúri főzeléknek nyoma sincs. Minthogy az idő rövid volt estig, a deauvillei zöldségüzleteik pedig inár délután zárnak, külön autót indított az „Ambassa- deurs44 Caen-ba, hogy a nagyurnak, ha eljön a gátas zupára, ne hiányozzon a spenótja. Ezek- ubán Aga Khán tényleg megérkezett, végigsétált a parton ragyogó fehér alpakka ruhájában, gomblyukában a megszokott óriás dáliával — az „Ambassadeurs44 gálaestélyén azonban nem jelent meg. Az „Ambassadeurs" megérdemli nevél Mindamellett a „Comoedia44 éjszakai gálaelőadása és szupéja az „Ambassadeurs44-ben nem hagyott kiváunivalót. Az uj szakácsmü- vész, kinek ez volt a feszült izgalommal várt debiije, kitett magáért, a megrendelt háromszáz teríték egyike sem maradt üresen, Hiúság Kár, hogy a kitűnő Cornuché ur, ez a lég-1 messzebbre jutott jutott párisi szakács, ki egy játszi ötletből teremtette meg Deauvillet a sivó homokon, nem érte meg az ő saját külön fürdőhelyének minden viszontagságait ez utóbbi öt éviben, hanyatlását és ujraifeléledését. Kezdetben szinte úgy látszott, hogy ez a fővárostól legkönnyebben elérhető lukszusfürdő a Faubourg Saint Germain saját külön rezervátuma lesz. A Morny-k, a Le Marrois-k, a Hocquart-ok építették oda márványba faragott hercegi egoizmusukat, csupa elképesztő park és gőgös kastély volt egész Deauville s aki más odadugta az orrát, hamar el is kotródott, mert múlhatatlanul plebejusnak érezte magát a hárompróbás nagyurak fagyos izoláltsága között. „Ami magasztosnak és impozánsnak hat ősi neveik kereteiben, az esztelen pazarlást és Ízléstelen nagyzolást jelent, ha a polgár teszi44 — irta már anyáink korának nagy francia romantikusa, kinek szavait bízvást alkalmazhatjuk Deauvlllera. A nagyurak spiendid isolation-je nem vissza riasztói ag, hanem csábítóan hatott; Deauville elvonult finom fürdőhelyből hamarosan vadnál-vadabb kéjlakok tömkelegévé vált s a tenger valósággal eltörpült és háttérbe szorult ez extravagáns paloták stilus- zagyvaságában, hol az egyik nyárilak kínai pagodát vagy arab mecsetet mutatott, a mátam azt a görög hölgyet (persze csak mint szobrot), kinek haja már onduiált és al6Ó ruhája egy modern kombiné, azt az egyiptomi divatnőt (mint múmiát), kinek ujjkörniei niani- kürözöttek, pirosra festettek, haja pedig szintén modern szalmasárga festésű. Jók lehettek az akkori fodrászok, kozmetikusok, hogy ilyen „tartós44, (2000 éves!!) ondulálást, köröm- és hajfestest tudtak produkálni. Aki Róma ókorának gigantikus méretű, cső dás pompájú, nagyszerű kivitelű építészeti emlékeit, majd a pápák Rómájának Michelangelo, Raffael, Bernini és a sok nagy más által készített, alkotott épületeit, szobrait, képeit látja és megnézi, azt kénytelen megállapítani, hogy akármennyit is fejlődött az ópitési technika, a kultúra, művészet, olyan alkotásokat nem tud talán még csak megközelítőleg sem produkál ni, mint amilyet évszázad okkal, hét évezreddel ezelőtt ők alkottak! A C all ix tus - katak ombák egyik vezetője, mint tolmács, egy magyar ember, Lipcsey Mihály. Szabolosmegyei. Mindjárt a Tisza - pa rtvid é kéről való. Görögkatolikus. A munkácsi csernek- h-egyi Szent Bermát-rendi kolostorban is tanulgatott. Nem pap, civil. Megkérdeztem tőle, hogy került ide. Csak annyit felelt? ott voltak mind a legszebb nők és a leggazdagabb férfiak, Marquie de Villefranche, Prin- cesse d‘Ahreniberg, Comtesse de la Rochefou- cauild, Comte de Saint-Sernin; ott volt a játék- fejedelem Zografosz, a tényleges királyi sarj Bourbon — Szicíliai Fülöp herceg, a milliárdos Madame Hamson Newyorkból, a párisi Rot- schild eilválhatatlan fapipájával, a „Quotidien44 tulajdonosa, a vollt miniszter, a követ és konyakgyáros, James Hennessy, a nap diseuse, Marié Dubas és vetélytársa, Lucien Boyer, ki a pezsgővel öntözött csigák és a cukorba főtt fiatal hagyma között arról beszélt, hogy mont- martrei énekes korában sauimuri és bourgognei borban fizettette magának a fellépti dijakat, mert már akkor is nagyra becsülte a terített asztal örömeit. A mindennapos golf-tanitvá- nyai, Samimipiooenari márkinő és a pazar Se- vastopouílos ut áhítattal hallgatták előkelő golf mesterük e leleplezéseit a müvészéletrőil. 6 csak a monoklié „arbiter elegantiarum parisen- sis44, André de Fouquiéres ráncolta kissé homlokát e nagyon is közvetlen beszéd hallatán. Hanem a nézőtér legnagyobb szenzációja az az asztalka volt a terem közepén, melynél a párisi német nagykövet, Roland Köster ur fogyasztotta a homárt Momsieur Corbin-nel, Franciaország londoni nagykövetével... Az „Am- bassadeurs44 ezen az estén kiérdemelte a nevét! Hallottam is már. hogy a konkurrens Trouvilié uj luks zug termét csak azért is „Le Quai d40rsay44-mak akarja elkeresztelni... vására ! sík meg palotára kiképzett normand tanyát. Királyok, maharadzsák, szélhámosak, milliárdosok, művészek és heterák. a pénzben és fényben tobzódó Párás minden idehányt fényűző salakja egybezsufolódott a Rue Gontaud- Biron-on 6 a fény és rothadás zamatja, a nagyvilági pletykák ez ösezekavarodása Deauville- ban, idevonzotta öt földrész minden snobjait és kalandorait. A krízis ebben a fészekben valósággal üdítően és tisztitóan hatott. Az ember bizonyos elégültséggel veszi most tudomásul, hogy a „Villa des Abeilles“, melyet tavaly még Citroen 125.000 frankért bérelt egy idényre, idén 15.000 egynéhány frankért talált csak bérlőt, noha a kincstár a tulajdonost változatlanul 27.0C0 frank ingatlanadóval terheli. A mai árak és a mai közönség mellett Deauville normális emberek számára is élvezhető... Az bizonyos, azért, hogy ez a jellegzetes párisi fürdőhely elcsigázott idegek pihentetésére, kontemplativ keverésre a napon, nyugodt remeteségre ma sem alkalmas. A tempó megmaradt a változott időkben is. A zöld berkekben golf, a homokon labdajátékok, a vízben vitorlás és motoros regatták, póló, tengeri si és tobboggan, este színház, kabaré, opera és peze- gős vacsorák, délután izgalmas lóversenyek. A nagyvilági fiatalság, a flört és a sport székhelye Deauville. Az egyévesek árverésére röme— A jó és becsületes ember messzire eljuthat. Remek szabolcsi kiejtéssel és hangsúllyal besaéli a német nyelvet. A sok minden különös dolog között, melyet az idegen szokások mutatnak, egyik igen érdekes a római (s általában az olaszországi) kávéház. Újságot nem tart, gyujtótartót és gyújtót nem ad egyetlen kávéház sem. Annak, amit a vendég rendel, üvege, edénye ott marad az asztalon mindaddig, mig nem fizet, akánneay- nyi ideig ül is ott és akármennyit fogyaszt. Az üveg s edény igazolja a számla összeállításánál, hogy mit fogyasztott, mit kell fizetni. A kávéházakban a belföldiek csak percekig időznek. Mig egy feketét (egy mokkás csésze felényit) megisznak. Igaz, hogy egy délelőtt 5—10 feketekávét meginni megszokott dolog. Éppen, mint az, hogy Olaszországban a bornemissza is boromisszává válik. De meg Í6 érdemlik az olasz borok, hogy igya az ember őket. Rómában természetesen rengeteg pap és rengeteg fasiszta van. Láttam papot uccán, étteremben, kávéházban, bárokban (Rómában a ,bar“ is vendéglő, olyan korcsma-féle, trafikkal, füszeresbolétal kevertee), vasúton, mindenütt, de sehol sem láttam cigarettázó papot. Nem illik ott papinak nyilvános helyen dohágeeem érkeztek ide Newmarket és Doncaster nagy istállótulajdonosai Angliából, kik szívesen veszik a francia yearlingeket. Játékcsaták a „tablemt deux“-nél Hanem azért ma s a nagy Cornuché árnya lebeg a vizek fölött, ki elsőnek alapított idegenekre berendezett játékkaszinót Cannes-ban és De au vilié-bán. A kaszinó ,,prívé444ermében sokkalta izgalmasabb játék folyik és sokkalta nagyoibbak a tétek ezidén. mint Monte-Oarlo- ban, mely már csak múltja emlékeiből él. Az uj tulajdonos, Momsieur Lachmann nem oly tudományos és filozófus, mint elődje, a sok millióval visszavonult Zografosz, nem is oly joviális talán, mint a Zografosz előtti tulajdonos, Monsieur Rebys, de udvariasabb, shnuléko- nyabb és talán emberibb összeköttetésben áll klienseivel. A híres „Tahién 2.44 törzsközönsége most is csupa hölgy: gyémánttól ragyogó, manikűrözött kezek szórják zöld posztóra az ezreseket. Hétköznap itt mind ismeri egymást; a demi-mondaine Tintán-Lorraine állandó asz- talszoras'zédja az istállótulajdonosnő, Mrs. Pearl White-nek s a. többiek, Madame Mar cél Franck, Lady Stanley, Madame Debray, Madame Goudchaux aligha érzik meg az itthagyott százezreket. Mert igaz, hogy 300 frank ennél az asztalnál a minimum, ue ezt a kis tétet csak újoncok teszik, mint Madame Marcélle Denya, az „Opera Co- mique44 divája, ki most kezdi csak törni fejét az örök problémán, hogy mikor kell ötre bevágni a bakkban. Itt mindenki komoly és mindenki angolul beszél. A férfiak közül a Dolly- sziszterek révén közismert Mr. Selfridge vezet, Lord Carnarvon-nal az excentrikus angol sportísman-nel, kit az áhitatos közrendü közönség csakoly jól ismer, mint Sir Hugh Seely-t, az ismert tábornok fiát, Mr. Boach-ot, a nagy angol hajtóvadászatok rendezőjét, Mr. Seftont, Lord Dudleyt, az elegáns Momsieur de Gali- fet-et vagy Mr. Guiness-t. ki játék közben a világ leghosszabb cigarettáit szívja. Ezek, ha angolok is. nem mennek idegenszámba. Az idegenek szombaton özönlik el inkább a kaszinót, ha megjönnek Parisból a week-end- vonaton. Akkor hétfőig az egész kaszinó, sőt a szent- séges #„privé“ is megváltozik és a „íableu 2“- nél Keieteurópa lesz az ur Salek ur Budapestről, aki 30.000-et tesz mindig az egyik tableu-re és 20.000-et a másikra és most már két egymásra következő héten, úgy mondják, 800.000 frank nyereséggel távozott. Kettőkor éjfél után még félhivatalos kommünikét is adnak ki élelmes emberek az elért nyereségekről és veszteségekről és a kiváncsiak a kaszinókertben mohón vásárolják a számokkal teleirt lapokat. Ilyenkor még eleven itt- az élet, holott másnap reggel fehér vitorlások indulnak vidám raid-ekre már a nap első sugarainál ... BENEDEK KAROLY. nyozni. Láttam fasisztáit is mindenütt, de sehol sem láttam olyat, kinek magatartása, hangja kifogásolható lett volna! Minden Rómát megjárt idegen siet bedobni a Trevi-kut medencéjébe a maga 5 vagy 10 cemti- imosát, hogy — mint mondják — mégegyszer láthassa meg Rómát. A Trevi-kutnak ezt a visz- szahozó hatású hírét valószínű lég az uccagye- rekek találták ki; hogy e elmen adóztassák meg a maguk részére is a külföldit, mert amint valaki bedobja pénzdarabját, 8—10 gyerek ugrik utána rögtön a vízbe. A skótok — állítólag — nem tesznek eleget e kötelességüknek, bármennyire is vissza akarnak kerülni még Rómába. A bedobásra szánt s hivatott pénzt megspórolják, félreteszik a következő római utazás alaptőkéjéül. Nem tagadom: én is igy tettem, mert nagyon szeretnék még egyszer eljutni Rómába. Egy hölgy feleségemtől s tőlem, mikor hazajöttünk, azt kérdezte: „Mit láttak a római üzletekben, azok kirakataiban, milyen ott- a divat, hogy öltöznek ott?44 A kérdésre nem tudtunk felelni. Eszünkbe sem jutott, hogy Rómában üzleteiket, mai kirakatokat, divatot nézzünk s lássunk. Rómában ilyeneket nem néz és nem lát meg az ember! R. VOZÁRY ALADÁR.
