Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-01 / 200. (3752.) szám
1935 szeptember 1, vasárnap. ♦HaOT-MAGtosft-HTRWffi 17 A Szuezi csatorna regénye Emberi zsenialitás, ármány, erőszak, hatalom és pénz karneválja egy gigantikus terv körül Míg egy zseniális gondolatból történelemformáló erő lesz ■ ■ Ki keres az olasz- abesszin konfliktuson ? ■ Enfantin hónapos szobájától a párisi márványpalotáig ■ Lesseps és Negrelli ■ Amit szabad, amit lehet és amit érdemes ■ J 'fygit,. részére nélkühabot képező ÜS’Sfi v. ■ ^ után olVan K^ni ' í il ^sz az arcbőr, 11CI lUuu ' a| ír •• I mint alegfinopipphnpí ipIt mabb Ul uUUl Uuft.. használatánál. A matt leányos arcbőr megőrzésére használja a LETON szappant az alább leirt módon. Használati utasítás. Esténként mássá arcát a LETON szappan krémszerü habjával. E gyengéden ható krémes habot hagyja arcán néhány másodpercig. Utána öblítse le bö melegvízzel, majd közvetlenül hidegvízzel. Ez az egész! Másnap reggel friss, bársonyosan üde arc fogja a tükörben mosolyogva üdvözölni. ta. íme, egyik bizonyítéka annak, hogy Napóleon valójában a világtörténelem legcsodálatosabb és leglenyűgözőbb torzója volt, aíki nagy terveket és nagy lehetőségeket villantott meg a történelem éjszakájában s aztán anélkül, hogy valóban maradandót tudott volna alkotni, megint elmerült. Negrelli harca a siron túl Lesseps ellen Hogy a terv mégsem merült el végkép a feledés homályában, az egy véletlennek tulajdonítható. 1832-ben ugyanis uj alkonzult küldött Alexandriába Franciaország. Az uj alkonzul alig volt még huszonnyolc esztendős, előkelő családból származott, de nem volt meggyőződé- ses hive a királyságnak. Lesseps Ferdinándnak hívták az uj alkonzult, akinek, mielőtt a hajót elhagyhatta volna, hosszabb ideig kellett vesztegelnie a kikötőben, mert a hatóságok minden marseillei hajótól remegtek. Ezúttal nem politikai dugárutól tartottak, hanem járványtól, amely állítólag minden Keleten közlekedő hajón fészket rakott. A konzul, hogy uj kollégája el ne unja magát a hajón, néhány érdekes könyvet és mindenféle iratot küldött Lessepsnek, kénytelen volt a politikától és diplomáciától visszavonulni. Ebben a visszavonul tságban érte a hír, hogy meghalt Egyiptom fejedelme és Szaid pasa foglalta el az egyiptomi trónt. Lesseps alexandriai konzul korában barátságot kötött a fiatal fejedelemmel s most az a gondolata támadt, hogy felcseréli a kényszerű tétlenséget az egyiptomi udvarral, ahol mégis csak fog akadni olyan diplomáciai vagy politikai terület számára, amelyen képességeit megcsillogtathatja. Lesseps ajánlkozását Szaid pasa örömmel fogadta el és igy került a bukott francia diplomata az egyiptomi udvarba. Ebben az időben más oldalról is felmerült a csatorna építésének gondolata és Lesseps kitűnő munkatársat talált az osztrák Negrelli személyében* aki korának egyik legkiválóbb technikai elméje volt. Negrelli dolgozta ki tulajdonképpen a Szuezi csatorna tervezetét és Lessepsre hárult a feladat, hogy a gigantikus terv keresztülvitelének pénzügyi feltételeit megteremtse. Egyes felfogások szerint Lesseps kijátszotta Negrellit és a pasával együtt meghamisította az eredeti szuezi szerződést (*) Prága, augusztus végén. A keletafrikai események megint a Szuezi csatorna felé terelték a világ közvéleményének figyelmét. Akár lezárják ugyanis az angolok a csatornát, akár nem, ebben a történelmű fejezetben nagyon fontos szerep jut Lesseps müvének, Megint egyszer megbizonyosodhatott az emberiség, hogy a csatorna, amelyet nem is olyan régen még vakmerő agyrémnek tartottak, esetleg évszázadokkal meghosszabbíthatja a fehér ember uralmát, de esetleg siettetni fogja a színesek zendülését is, öntudatra ébredését olyan ember és világtájaknak, amelyek eddig majdnem teljesen ki voltak kapcsolva a történelem áramköréből. Az ókori, sőt ujabbkori világbirodalmak fejlődési irányát döntően determinálta ugyanis az a körülmény, hogy a Földközi tenger két ponton is zsákuccába torkollott. A Földközi tenger partjain nőttek fel a fehér civilizációt hordozó népek s tulajdonképpen egészen odáig meg volt bénítva, vagy legalább is súlyos nehézségekbe ütközött ennek a civilizációnak minden hóditó törekvése, mig az emberi lelemény meg nem korrigálta a természetet s el nem vágta Ázsiát Afrikától és össze nem kötötte a Földközi tengert a Vörös tengerrel. II. Ramzesztől Napóleonig A Földközi és a Vörös tengert elválasztó földszoros kettévágása állítólag már 3200 évvel ezelőtt felötlött II. Ramzesz agyában, aki nem hiába volt a gigantikus architektúrái elgondolások műbe te, hatalmas munkás-hadsereget küldött a Nílus torkolatához s ott próbálta az ösz- sseköttetést megteremteni a két tenger között A munkálatok II. Ramzesz alatt kudarcba fulladtak s csak hatszáz esztendő múltán folytatta II. Necho a megkezdett munkát, állítólag még szélesebb alapon. Az egykori feljegyzések szerint 120 ember pusztult el az alapjában véve primitív eszközökkel megkezdett gigantikus munka közben. A munkát aztán az orákulum parancsára abbahagyták. Nem sokkal utóbb Dáriusz perzsa uralkodó tett kísérletet a tervvel, ő a Nílus torkolatát akarta meghosszabbítani a Vörös tengerig. Herodotos állítása szerint ez a munka el is készült s a csatornán háromsor-evezős nagy hajókat látott közlekedni. Persze, a „történetírás atyjának" nem szabad hinni, mert túlságosan nagy fantáziával dolgozott s aztán nem volt éppel} megközelíthetetlen. Mióta a legújabb történetírás kiderítette róla. hogy Athéntől rendes évjáradékot kapott, hogy Athén történetét Thé- ba és Korinthos rovására megkorrigálja, Hero- dotost is inkább az újságírók, mint a történetírók őseként emlegetik — legalább is a történettudósok. Éppen ezért némi szkepszissel kell fogadni azt a megállapítást, hogy a nagy mü már egyszer készen állott, még pedig Krisztus előtt 480 körül s hogy Lesseps csak még egyszer megcsinálta a modern technikai civilizáció eszközeivel azt, amit primitívebb eszközökkel már közel két és félezer év előtt valóraváltottak. í Az újkori felfedező Napóleon volt. Egyiptomi vendégszereplése alkalmával ismerte fel ennek a tervnek jelentőségét a császár, akiről lassan kiderül, hogy az egész modern kor az ő részben korcs, azonban zseniális ötletei nyomán alakult ki s kapta meg igazi formáját. A legérdekesebb az, hogy Napokon, aki hadvezér volt elsősorban, — kizárólag kereskedelempolitikai szempontból mérlegelte a csatorna jelentőségét. Meg is jelent kitűnő technikai vezérkarral a helyszínen, méréseket végeztetett és csak flottájának katasztrofális veresége akadályozta meg abban, hogy ezt a zseniális tervet, mely persze nem az ő agyában született meg, hanem egy Lepére nevű mérnökében, hihetetlen szervező képességével és agilitásával meg nem valósitotEbben a találomra összenyalábolt papiroshalomban találta meg Lesseps Lepére memorandumát is, amelyet a mérnök Napóleonhoz intézett s amelyben kifejti* hogy csatornát lehetne ásni a Nílus torkolatából kiindulva Egyiptom és az arab félsziget között. Ekkor találkozott Lesseps először a csatorna gondolatával. Azután elmúlt néhány viharos esztendő, királyok jöttek, királyok mentek Franciaországban, Lesseps nagy feladatokat kapott és sikerei is voltak, de végül mégis lebukott s Oh, hány kedves emlékű nagyasszonyra gondol a magyar ember, amikor ezt a nevet leírva látja s talán éppen arra nem gondol, aki egyetlen nagyasszonyunk s ott él a Bodva völgyében, a tornai várhegy tövében egy virágokkal ékes, falusi kúriában. Mert a mi Nagyasszonyunkat, Péchyné Bartóky Máriát igazán a virágok között lehet megtalálni. Ott él kint egész nap a napfényes udvaron, ahová behallatszik a kint vidáman játszadozó gyermekek lármája, vagy ahová egy-egy falusi asszony bekukkant, hogy mosolyával köszöntse azt az ezüsthaju asszonyt, aki immár hosszú évek óta a „Nagyasszony” köré gyűjti a magyar kisebbség asszonyait, leányait, hogy egy nagy családi közösségben mondják el egymásnak a papíron mondanivalóikat. A Nagyasszony beszélget a „Magyar Családdal* és a beszélgetés sok színes képben, sok szeretetteljes aggodalomban hajlik a közös téma felé: kiépíteni egymás szeretetét, lángra lobbantam azt a szikrát, amely a magyar emberek szivében már-már kialvóra lobban... Az ezüsthaju nagyasszony faluja amugyis tanyája a nagy békességnek, Pallavlciné tavas kertjében vidáman úszkálnak a hattyúk, s Pallavidné az édesanya meleg szeretetével neveli a mának és holnapnak a kedves gyermekeket. A templom magasan vártál a község felett, egy kisebb várral fölér s nyolcszázéves oldalhajóját éppen most díszítették. Simkó Géza plébános halk, dallamos hangján meséli a templom történetét s ez a kedves, finomlelkfi pap csakugyan igazi építő munkása a községnek. Csupa derű az egész környék, s a közelről idenéző szádellői völgy kősziklái mögé bújó nap sem tudja elvarázsolni as ünneplMost, hogy a Szuezi csatorna ismét a közönség érdeklődésének homlokterébe került, NegreU* leánya, aki Bécsben él s aki állítólag az első Szuezi csatorna-szerződés birtokában van, megerősítette az újságírók előtt azt a véleményt, hogy Lesseps és Szaid pasa közösen meghamisították az eredeti megállapodást és Negréllit teljesen kisemmizték. Az eredeti szerződés szerint ugyanis Ausztriának hat igazgatósági tagságot kellett volna kapnia a Szuezi csatorna- társaságban. Lesseps eredeti .levele, amelyet Brück volt osztrák miniszterhez intézett ebben az ügyben és amely ugyancsak a Negrelli-csanek érzett hangulatot. A Nagyasszony falujában voltunk, a napsugár késő estig velünk marad... A Magyar Tanító krónikása Szepesi Gyulának hívják, a négyesi Szepesiekből való, s ma is ott lakik Szepsiben. Amikor Kosztolányi Dezső a „Száz könyv* sorozatban Mikesről, mint az első magyar leíróról beszélt, Szepesi Gyula levelet irt Kosztolányinak és felhívta figyelmét Szepsl Csompor Márton XVII. századbeli szepesi utleiróra. Az ember csodálkozva nézi ennek a falusi tanitóembernek csendes kultur- munkáját. A magyar tanitók százai régen ismerik nevét, cizellált írásai „Krónika* cimen a Magyar Tanítóban látnak kéthetenként napvilágot, holott megérdemelné, hogy minden magyar ember megismerkedjék a nevével. Aki olyan szeretettel búvárkodik a magyar irodalom múltjában és ilyen régi értékeket tud felfedezni, mint Szepesi Gyula, annak hálával adózik minden magyar kulturember. Hát még ha valaki a nagyszerű könyvtárat látná, amelyben a magyar kiasz- szikusoktól kezdve minden jelentős magyar és Idegen iró képviselve van: És ezt a Szepesi Gyulát, aki Kosztolányi Dezsővel együtt gyönyörködik a magyar irodalmi múltban, mindenki csak szerény, egyszerű embernek Ismeri. A virágai és a gyermekei között éL Nyáron a saját gyermekei között, a tanévben azonban érző szivének melegét megosztja Szepsl minden gyereke között, aki hozzá jár iskolába. Büszkén valljuk őt is a magunkénak és azt kívánjuk, bár csak sok ilyen finom, müveit, széles látókörű magyar tanítója lenne a kisebbségi magyarságnak. FARKAS ISTVÁN. IPWEJ* . Pöierakat: D. Engei, Bratislava, Venturská 12 és Masarykovo 6 Iád birtokában van, amellett látszik bizonyítani* hogy • Lesseps nem járt el egészen korrektül Negrel- livel és hozzátartozóival szemben. Az eredeti szerződés Brück íróasztalában volt évekig* mig aztán egy szép napon titokzatos kezek feltörték az íróasztalt és az okmányt eltüntették. A Negrelli-csaíád évtizedek óta valóságos élethalál küzdelmet folytat jogainak elismerése érdekében és annak idején Poincarét, sőt Miksa mexikói császárt, Ferenc József bátyját is megnyerték ügyüknek. Jelenleg a népszövetség előtt fekszik az óriás! aktagyüjtemény* amellyel a Negrelli-csaíád régi jogait támasztja alá. Az igazságot ebben a kérdésben természetesen nagyon nehéz eldönteni. Annyi bizonyos, hogy Lesseps nem volt szakember, Negrelli viszont ugyanabba a hibába esett, mint egy másik kiváló technikai szakember, aki teljesen lehetetlennek tartotta a szinte fantasztikus összegekbe kerülő zsiliprendszer nélkül megoldani a csatorna tervét, mert az volt a vélemény, hogy a Vörös tenger színvonala tíz méterrel magasabb a Földközi tengerénél. Az a kiváló technikai szakember, aki kijelentette, hogy a csatorna terve műszaki okokból kivihetetlen, nem volt kisebb ember, mint Ste- fenson, a lokomotív megalkotójának fia. Ezt a nézetet vallotta sokáig maga Negrelli is, viszont Lesseps* aki nem volt szakember, de többször keresztül-kasul bejárta a partvidéket* váltig hangoztatta, hogy a két tenger között nincsen nivókülönbség. Végül is Negrelli hosszas mérések után tényleg bebizonyította, hogy a Vörös tenger dagályakor a legnagyobb differencia kevesebb egy méternél. Ez a megállapítás adta meg a döntő lökést a munkálatok megkezdéséhez, mert a Stefen són-féle zsiliprendszer olyan hatalmas pénzösszegbe került volna, amire nem akadt vállalkozó. Amikor még Angliának nem kellett a csatorna Ezzel azonban az igazi akadályokat még korántsem hárították el. Hátra volt még a nehezebbik rész: megszerezni a pasa beleegyezését és a szükséges tőkét. Annak ellenére, hogy Szaid pasa megbízott Lessepsben, a francia diplomatának nem volt könnyű feladata. A pasa féltékeny volt rá és folytonosan gyötörte a gondolat, hogy mit is akar valójában mellette ez a különös francia* aki mindig kedvébe jár, ellátja zseniális tanácsokkal, szórakoztatja és semmit nem kér tőle. A szó teljes értelmében Lesseps tanította meg Szaldót az államvezetés művészetének fortélyaira, Szaid hálás volt, de félt is a titokzatos európaitól s egyszer kis híja volt, hogy le nem szúrta legjobb barátját és tanácsadóját, csak azért, mert már nem bírta idegekkel a „Lesseps-rej- •télyt". Amikor azonban végre alkalmas pillanatban Lesseps kipalekolt a csatorna-koncesszió tervével, az uralkodó csökönyös lett és nem akart kötélnek állni. Se diplomáciai ügyesség, se sértődöttség, se hízelgés nem segített, — de segített egy lovasbravur. S amit rengeteg szolgálata, A Nagyasszony
