Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-01 / 200. (3752.) szám

Az utószezón a nemzetközi fürdőhelyeken Valamikor az Anna-bál jelentette a szezon végét, augusztus végén a fürdők elnéptelenedtek, ma: okos fürdőpolitika mellett üyenkor pezseg az élet és ilyenkor kezdődik el az őszi főszezon A (rencsénlepllci fllrdöigazgató érdekes nyilatkozata 18 hosszú éves barátsága és diplomáciai ügyessége nem szerzett meg Lessepsnek, megszerezte egy lovasbravur. Lesseps kezében volt a koncessziót amely a csatorna megépítésének kizárólagos jogát rá­ruházza, az építkezés céljaira szükséges összes területeket ingyen kapta meg, s az uralkodó csak a csatorna jövedelmének tizenöt száza­lékát és az uj részvények kibocsátásának jogát tartotta fenn magának. Jellemző, hogy a szerződésben két olyan fél kö­tött megállapodást egymással, akiknek valójá­ban nem is volt joguk a megállapodáshoz — Szaid csak alkirálya volt Egyiptomnak, viszont Lesseps csak a Szuezcsatorna-társaság egyik részvényese volt, aki saját szakállára nem köt­hetett megállapodásokat. Ebből a szépséghibából kerekedett később az első nagy vihair a csatorna körül. A társaság nem csinált lármát, mert örült, hogy kezében van a koncesszió, sokkal nagyobb baj volt azon­ban a szultán csökönyössége. A szultán nem is fogadta Lessepset, aki Konstantinápollyba uta­zott, hogy megpuhitsa az uralkodót. Érthető volt a szultán magatartása, hiszen az angolok megfenyegették, hogy háborút szabadítanak a nyakára, ha meg meri csinálni a csatornát. Anglia ugyanis attól tartott, hogy a csatornán keresztül a franciák előbb érik el az indiai par­tokat és ezzel veszélyeztetik a brit világkeres­kedelmi hegemóniát. Az osztrák császár is rossz szemmel nézte a dolgot, Negrelli miatt, aki váratlanul meghalt, Lesseps pedig az osztrákokat kisemmizte az igaz­gatóságból. Ekkor Lesseps, Európa három leg­hatalmasabb uralkodójával dacolva, hozzálátott terveinek megvalósításához — úgy hogy össze­agitálta Európában és Amerikában az építéshez szükséges pénzt. Megrészegítette a világot s valósággal dőlt hozzá a pénz. Kisemberek zsebkendőszárban hozták el hozzá megtakarított aranyaikat, Lesseps ezekből az összekuporgatott aranyakból kezdte meg a mun­kát, a Földközi tenger partvidékének egy kiet­len mocsaras pontján, ahol ma százezer lakosú modern és gazdag kikötőváros emelkedik: Port Said. És elérkezett a nagy pillanat.;. De nemcsak a kisembereket szédítette meg Lesseps, ami nem nagy dolog, hanem a bankokat és nagyvállalkozókat is. Sőt legnagyobb sikert Angliában érte el; sikerült megértetnie az an­golokkal. hogy milyen óriási előnyöket jelent az angol világkereskedelem számára a csatorna, Pccíoz kalkulációkat terjesztett be a minden­ható Keletindiai Társaságnak, amelynek érde­kei mindig egyet jelentettek a birodalom ér­dekeivel — és bebizonyította a csatorna meg­rögzött ellenségeinek, hogy mennyire olcsób­ban, biztosabban és gyorsabban lehet szállí­tani a csatornán keresztül, mintha Afrika veszélyes és sötét partjait kell körülhajózni: mennyivel kevesebbet kell fizetni a legénységnek, mennyivel kevesebb szén kell és mennyivel kisebb biztosítási összegeket kell fizetni a rövidebb és veszélytelenebb utón. A számszerű érvek hatottak, az angolok beadták a derekukat s természetesen beadta derekát ez­után már a szultán is. Hanem a Társaság kasszá­ja már megint üres volt — ekkor lépett színre ,.Lesseps, a panamista'1. Csakhogy ezúttal po­koli szerencséje volt, Elhitette a közvélemény- nyel, hogy az angolok pénzzel is hóna alá nyúl­tak, ami mellesleg hazugság volt. És uj részvé- j nyékét bocsájtott ki. A koncsesszió szerint az uj részvények vásár­lásának előjoga Szaidot illeti, aki így 180 ezer részvény birtokába jutott, A részvények ebben a pillanatban egy lyukas garast sem értek, nem sokkal később pedig az egyiptomi uralkodónak nem Í6 volt más vagyona, mint ez a 180 ezer részvény. Ebből fizették ki Egyiptom kétmilliárdos államadósságát. A csatornát 1869 augusztus 15-én nyitották meg. A megnyitáson megjelent a jcor valameny- nyi számottevő hatalmassága, ott tündökölt szép­ségének és hatalmának teljében Eugénia csá­szárné, de megjelent Ferenc József és a szultán is. Diplomaták, politikusok, hadvezérek, köz­tük gróf Andrássy Gyula is, ott tolongtak Les­seps körül és lesték azt a pillanatot, hogy meg­szorítsák a kezét egy embernek, akinek giganti­kus szobra ma is ott áll a csatorna bejáratánál és a tengert szemléli, de akinek nevét egy má­sik hatalmas mü megépítésével kapcsolatiban gyalázat és mocsok borította el és törölte ki hosszú időre az emberiség emlékezetéből. A Szuezi csatorna r^egnyitása alkalmával nyolcvantagu hajóhad vonult be a magas kő­gátak közé s szónoklatok hangzottak el a test­Trencsénteplic, augusztus végén. Az utolsó esz­tendők fürdőélete merőben 'különbözik a régebbitől. A múlt század végének vékony „kurlistái1 hűséges tükrét adják az akkori állapotoknak. Amikor az egykor oly híres Ainna-bálokon a cigány hajnalban tokjában tette a hegedűjét, voltaképpen vége is volt a szezonnak. Augusztus végén alig lézengett egy- pár ember a fürdőhelyeken. A szállodák ablakainak zöld zsalugáterét becsukták és bolondnak tartot­ták volna azt az embert, aki álmondni mert volna arról, hogy szeptemberben is lehet fürdőhelyre utazni. Egypár egészen kivételes fürdőhely Merano, az­tán az adriai stranclihelyek népesedtek csak be egészen exluziv publikummal, amely mór akkor is tudta, hogy: pihenésre, üdülésre, szórakozásra leg­alkalmasabb az ősz. Talán az esztendő egyetlen hónapjának sincsen annyi varázsa, mint szeptem­bernek. A nyár rekkenő hőségének már vége van, a karókhoz kötött szőlővenyigéken aranysárgára érett a szőlő, a fákról lehulló levelek szőnyeggel vonják be csöndes erdők meghitt sétányait, kissé elhalkul a szezon tomboló lármája, szebb a napfel­kelte és ragyogóbb az este, amikor pihenni tér el­fáradt korongja az ég vándorának . . . Talán négy éve van annak, hogy erősen divatba jött az őszi szezon. Valamikor ezt utószezonnak hívták. Ma már csak prospektusokban nevezik így szeptembert és októ­bert. Valójában — így mondta ezt nekem a Kárpátok gyöngyének, Trencsénteplic-fürdőjének széles kö­rökben ismert kitűnő igazgatója, Topinka János, akivel erről az érdekes kérdésről elbeszélgettem —­a nemzetközi fürdőhelyek egy uj szezont kreáltak: az őszi főszezont. — Talán csak a tradíció az oka — mondotta nyilatkozatában az igazgató, — hogy az idén még az úgynevezett „utószezonárak” vannak érvényben nálunk a őszi hónapokban. Mert ennek — ha ala­posan viszgáljuk a kérdést — semmi indoka nincs. Trencsénteplicen, ahol évről-évre emelkedik a for­galom, két évvel ezelőtt is és tavaly is az ősz sem­miben sem különbözött a nyártól. Aminthogy nőm különbözött sohasem. C6ak éppen: az emberek nem jöttek rá arra, hogy ősszel sokkal kelleme­sebb a vakációzás, mint nyáron. Évtizedeknek kel­lett elmulniok, amig az emberek ennek tudatára ébredtek, viszonyt az is igaz, hogy az életnek sok kellemes öröme van, olyanok, amik évszázadokig rejtve maradtak. — Amikor reggelenkint íróasztalomra kerül a sok száz levél, amiben őszre rendelik meg 6zobá­vériségrőil, népek, sőt néptengerek összeomló- séről, szimbolikus és felemelő pillanat volt. De elmúlt. Nyomban utána megindult a hatalmak fogcsikorgató versengése a csatorna birtokáért. Le lehet-e zárni a csatornát? A katonai hatalmat, mint tudjuk, a csatorna fölött Anglia szerezte meg magának, aminthogy Anglia az Indiába vezető útvonal minden fontos pontját megszállva tartja, mert létkérdést jelent számára, hogy egyedüli urnák érezze magát ezen az útvonalon. Az 1888 október 29-én kötött nemzetközi szuezi csatorna egyezmény azonban, amelyet természetesen Anglia is aláirt, kimond­ja, hogy: A Szuezi csatorna úgy háborúban, mint béké­ben tekintet nélkül a hajón lobogó zászlóra minden kereskedelmi és hadihajó részére nyit­va áll. A magas szerződő felek kötelezik magukat, hogy nem fogják tűrni, hogy bármelyik szignatárius hatalom akár háborúban, akár pedig békében bojkottcélokkal elzárja a csatornát, Egyetlen kivétel van: ha a csatorna biztonsága forog ve­szélyben. Ha ez az eset előállna, akkor az egyip­tomi kormánynak joga van biztonsági intézkedé­seket foganatosítani és segítségül angol katona­ságot is igénybe vehet. Minthogy ezt az egyez­ményt a népszövetségi egyezmények sorába is felvették, tehát ma is érvényben van, Anglia csak akkor vonhatná ki magát alóla, ha Olaszország, mint a népszövetség tagja, szerződésszegést követne el. Ez az eset azonban nem áll fönn. A csatorna önkényes lezárása pedig olyan jogtiprás lenne, amibe Anglia semmi szín alatt sem megy bele. Lenne még egy módja a csatornán való köz­lekedés megakadályozásának, ha ugyanis a Parisban székelő „Szociété Universellc du Canal Maritime de Suez" igazgatósága elha­tározná, hogy beszünteti az üzemet a csator­nán. Erre azonban nem kerülhet sor, mert a társaság 800 ezer részvényének csak negyvennégy száza­dukat Trencsénteplic-fürdő vendégei, mosolyogva kell tapasztalnom, hogy: az emberek okosak let­tek. Ha aztán programot akarok csinálni az őszi főszezonról, akkor ezt pár szóval megcsinálhatom: az őszi főszezon közönségében, szórakozásaiban, gyógyhatásában szakasztott olyan, mint a nyári, üzemben van valamennyi szállónk, fürdőnk, szóra­kozóhelyeink, a különbség mindössze annyi, —• és ez nagyon fontos — hogy az őszi főszezon közönsé­gének rendelkezésére állanak az ősz mérhetetlen gyönyörűségei. — A Mindenható a Kárpátok álomszerű gyön­gyét, Trencsénteplieet a természet milliónyi kin­csével ruházta fel, évszázados bükkerdők koszoru- zák hegyeinket. Emlékszem rá: tavaly milyen ra­gyogó élvezet volt szekereken kimenni az erdőkbe, és rögtönzött pikniken kerekedni táncra cigányze­ne mellett. Patakjaink sebes pisztrángokkal vannak tele, a szarvasbögés a legelőkelőbb vadászokat hozza el ide. A Grand Hotel esténkint megtelik a legjobb közönséggel. Olyan emberekkel, akiknek az augusztus hősége nem jelent őrömet. Sokan szenvednek a rekkenő hőségtől, amely ugyan Tren- csénteplicet — kedvező fekvésénél fogva elkerüli, — őszi vendégeink o kontinens minden részéről hűségesen térnek vissza a nyár végén és akinek egyszer is része volt nálunk az ősz ajándékaiból, az szeptemberre mindig visszajön. — Amellett, hogy híres gyógyzenekarunk teljes egészében tartja koncertjeit az őszi főszezonban is” gondoskodtunk arról, hogy szeptemberben, sőt októberben is egész csomó ünnepség nyújtson szó­rakozást vendégeinknek. Nagyszabású folklor-ün- nepséget rendezünk, lesznek tenisz-versenyeink, egész sereg bál színhelye lesz ősszel Treneséntep- lic, amely az utolsó években valóban mindenki fürdőhelye lett. Itt nálunk minden ember megtalálja a maga anya­gi viszonyainak megfelelő elhelyezést, szórakozást, baráti kört, a fürdő istenáldotta gyógytényezöi azonban egyformán állanak rendelkezésére azok­nak, akik azért jönnek el ide, hogy egészségüket visszakapják. Az év elején nyilatkoztam e helyes fürdő politikáról. Azt, mondottam akkor, hogy egy fürdőnek nem szabad politizálni és egy fürdőhely vezetésénél a legteljesebb demokráciának kell ér­vényesülnie. Mi, itt Trencsénteplicen ezt az elvet százszázalékig be is tartottuk^ Mi nemcsak vizet prédikáltunk, hanem úgy is caeleketümk, ahogyan azt elmondottam. Az eredmény: a gazdasági krízis ellenére fürdőnk fogalma állandóan emelkedő ten­denciát mutat és szentül meg vagyok győződve arról, hogy az őszi főszezon is úgy fog sikerülni, ahogyan azt a jelek máris sejtetni engedik. léka van angol kezekben, a többi’ nagyrészt a franciáké, már pedig a francia részvényesek nem ettek bolondgombát, hogy ebben a hihetetlen konjunktúrában zárják be a boltot, amikor pél­dául az átvonuló olasz hajóktól eddig több, mint hetvenmillió koronát szedtek be különféle bor­sos illetmények fejében. S valószínű, hogy a há­ború kezdetéig még néhány millióval fog emel­kedni ez a bevétel. A társaságnak is meg van különben a maga története. Eredetileg egy Enfantin nevű gara­bonciás francia mérnök, sőt álmérnök alapította. Ez a jó családból való fiatalember hamarosan kirepült az egyetemről, mert forradalmi gondo­latai voltak s az akkoriban divatos utópista szo­cialista elvek szerint akarta megváltani a világot. Enfantin a „heroizmus" lelkes híve volt s azon törte a fejét, hogyan hajthatna végre olyan he­roikus feladatokat, amelyek magukra vonnák a világ figyelmét. Ö is tudomást szerzett Napóleon hires csatorna tervéről és elhatározta, hogy va­lóra váltja a tervet. Különösen fellelkesitette a fiatalembert, amikor meghallotta, hogy Goethe is egyik leghőbb vágyának tartja „megérni a pillanatot, amikor át lehet hajózni a Földközi tengerről a Vörös tengerre". Enfantin elhatá­rozta, hogy ezt az örömet megszerzi a Faust Írójának, összeterelte néhány hasonlóan lelkes barátját és velük megalapította a „Sociéfcé d'etudes du Canal de Suez" társaságot, amely egyelőre csak néhány frank vagyonnal, egy fantasztikus bélyegző­vel és világmegváltó tervekkel rendelkezett, Székhelye pedig Enfantin párisi hónapos szo­bájában volt. A fiatalemberek expedíciót is szerveztek Egyip­tomba, dolgoztak is a helyszínen s el is pusztult közülük tizenöt lelkes ifjú a homoksivatagban, de a terv csak terv maradt. De ez a társaság volt a magja a későbbi Suez-csatoma társaság­nak, amelynek ma fényes palotája van Párisban és amely alig néhány hét előtt emelte föl az osztalékot, pedig eddig is, a világ száz legjobb és leghatalmasabb papirosa közé számított a Szuezi-csatorna részvény. 1935 szeptember 1, vasárnap. Éozáró egy angliai intézetben Hastings St. Leonards, Ladies College, augusztus. Robertából sugárzik a kiegyensúlyozottság. Szösz- ke, karcsú, bájos. Tavaly érettségizett ebben az in­tézetben, ahol most kis magyar barátnőmmel egy nyári negyedet töltöttünk. Egy tengerparti pik-ntk- re voltunk meghiva. Egy gumicsónakban élveztem a hullámokat. Roberta most Vauxhall-kocsija vo­lánjánál ül s iskolánk egyik vizsgájára visz min­ket Ma egy olyan tantárgyból van évzáró, mely nem­csak hozzátartozókat, régi tanítványokat vonz, de az itt tartózkodó fürdővendégek is kíváncsian olvas­sák az ízléses fréz betűkkel drapp kartonra nyo­matott meghívókat. A hastingsi nagystílű uszoda galériáján gyüleke­zik a közönség. A fehér cseréppel kirakott meden­cében tükröződnek vissza a legtöbbnyire vászon sportkosztümök és komplék. Pont 6-kor, az első gongütésre a medence körül nagy nyüzsgés tá­mad. Az intézet növendékei, a mai délután szerep­lői sorakoznak. Tizenöt szám van műsoron. Kezd­ve a 4—5 éves óvodistáktól, mind bemutatják tu­dásukat. Két göndör rózsaszín baba, ki még nem tud úszni, mentőöv segítségével igyekszik előre, nagy buzgón a cél felé. Egyszerre csat lecsúszik az öv s a két kicsi ijedten kapálódzik, hisz alattuk 15—80 láb mély e viz. Első pillanatban én is ko­molyan izgulok, de: két loccsanással egy-egy fejes- a. nagyok közül két gyakorlott úszó már el is érte „a fuldoklókat”. Ezek a szakszerű mentést mutat­ják be, mely különben a műsor második száma. Utána hát-, mell- és versenyuszás^pk következnek. Mulatságosak az akadály-úszások, különösen, mikor égő gyertyával egyik kezükben igyekeznek előre a vízben. Az ugrásoknál az intézet jó trénerének keze látszik, olyan stílusos ívben és nyugodtan fe- jeseznek, szaltóznák. Az összes gyerek, kivétel nél­kül, oly otthonosan mozog a vizben, mint kis nim­fák. Fess, rugganyos alakjukon meglátszik a sport hatása. Egy' marokkói francia ül mellettem a galérián. E napokban jött csak Angliába, nagyon érdekli itt minden s nem győz eleget kérdezősködni. Az inté­zet fekete áantzen-fürdőruiha uniifomisa még kifi­nomult francia Ízlését is megnyeri. Csak azt nem érti, miért van egy iskolának három különböző szí­nű intézeti sapkája és miért jegyez az a piros, az a kék és zöld sapkás növendék egy-egy fekete táblán oly lázasan érthetetlen számokat? Elmagya­rázom neki, hogy Angliában minden iskola tanu­lói három csoportra vannak osztva. Ezek az úgyne­vezett „házak", melyek között aztán az egész tan­éven át nagy versengés folyik. A mi intézetünkben e „házak” Anglia, Skócia és Írország védőezentjei- röl: Szt. Györgyről, Szt. Patríciusról és Szt. And­rásról vannak elnevezve. Érdekes, hogy, ha mond­juk a Szt. Patrícius egyik tagja a tanulás vagy a sport terén jó pontokat szerez, ez nem marad egyéni érdeme, hanem saját háza javára Írják. Szép az alapgondolat, hogy ekképen mindenki tulajdonképpen a köznek dolgozik. Ma előreláthatólag a Szt. György ház lesz a győz­tes, annak a tábláján van eddig a legtöbb jó pont. Ez nagy dolog lenne, mert már a. tegnapi tenisz- évzárón is ő vitte el a babéit. Tanulásban se ma­rad hátul, — különben ez utóbbi nem túl fontos tényező egy angol iskolában. A prospektusokon pl. külön jelezve van. hogy az igazgatóság nagy gon­dot fektet az egyes növendékek szellemi képessé­gére, nehogy tuldolgozza magát. Ez a veszély, amint eddig tapasztaltam, alig fenyeget itt valakit. Még akik érettségire készültek azok se tanultak többet két óránál az iskolán (9—1) kívül. Ellen­ben a délutáni sport — külön trénerekkel — mind­nyájuknak kötelező „tantárgy”. A franciaával együtt, elosittitva nemzeti érzel­meinket, őszintén dicsérjük’«z egészséges gondol- kozásu angliai Í6kola-rendszert. Csupa fiatal tan­erő, a legújabb módszerekkel, játszva tanítja a gyerekeket. Egy-egy uj dolog előadásánál leeresz­kedik az egyes osztály szellemi nívójára, a tanárnő úgyszólván megvitatja a dolgot növendékeivel. A gyerekek itt nem magolnak, de értelemmel tanul­nak. Mint egy valóságos kis csodát fedeztem föl, hogy itt teljesen ismeretlen a nálunk oly elterjedt „puskázás". Aki itt csalni merne, hacsak a tanulás terén is, avval nem hiszem, hogy valaha is szóba állna többé az intézet egy növendéke is. Angliá­ban kevés az állami iskola, ahová kizárólag sze­génysornak járnak, igy az úgynevezett nyilvános iskolák, melyek rendszerint magántulajdonok, an­nál jobban igyekeznek a legjobbat nyújtani, a kon- kurrenci ellen harcolva. Hatalmas tapsvihar szakítja félbe beszélgeté­sünket. A műsor utolsó száma buvármutalványok­ból áll s egy piros sapkás épp most hozta felszín­re a vízbe ejtett három tárgyat s ezzel meg is sze­rezte a háza győzelméhez szükséges utolsó jó pon­tokat. Persze lelkesedik az egész erkély, tanári kar, szülők, gyerekek — én is örömmel integetek le a piros sapkásaimnak. Tapsolnom nekem nem il­lik, t. i. én is a Szent György házhoz tartozom és — nem akarom „magam” dicsérni. MOSANSZKY NELLY. ÜHHHHHHIiiHKHiti xx Jő ellátás, kényelem, gondosság Buda­pesten a Park-nagyszállódéban a keleti pálya­udvarral szemben. Leszállított árak. E lap elő­fizetőinek 20 százalék engedménjk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom