Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-15 / 212. (3764.) szám
8 1935 szeptember 15, vasárnap. í/elettce foszd Tilos az abesszin asszonynak hazudni Európában nem sokai} vettek komolyan Abesszínia császárnőjének azt a kijelentését, hogy ha a férfiak elesnek a harctéren, az asszonyok majd kiveszik kihűlt kezükből a fegyvert é^ továbbfolytatják a küzdelmet. Petiig az, aki Abesszínia ellen harcol, elkészülhet rá, hogy háború esetén sűrűn kerül szembe amazonokkal, Sába császárnöjé- nek leányai már békében megtanulták a fegyver-forgatást, sőt sokan mesterségszerüen keresik ezzel a tudománnyal sovány kenyerüket. Abesszínia északi részeiben, ahol a tüskés bozót egész háromezer méter magasságig burjánzik fel a vad hegyoldalakra, olyan sűrűn és áthatólhatatlanul, hogy csak a nagyon jártas ember találja meg közte a kitaposott ösvényt, ahol többnapi járóföldön se talál a vándor emberlakta vidéket és ahol azzal dicsekszik a súlyos nélkülözésekhez edzett lakosság, hogy világéletében még nem kóstolt vizet, ebben a vadonban az utazó életét és vagyonát sokféle veszély fenyegeti. Az idegen nem is merészkedik ide másként, mint tekintélyes, fegyveres karavánnal, mert az uttalan bozótban, a barlangokban harami- ! ák, rabszolgakereskedők és vadállatok nagyszerű búvóhelyet találnak. A fegyveres őrség nagyobb részé azonban csak bizonyos útszakaszra vállalja el a szolgálatot és az utas, aki itt cseréli kíséretét, sokszor csodálkozva látja, hogy hosszú, lobogóhaju és a bő, ráncos szoknya alatt hosszú nadrágot viselő amazonokat fogadott fel. Lehet, hogy ^leintő bizalmatlanul tekint a gyenge nemhez tartozó védelmezőire, de hamar rájön, hogy azok sokkal fürgébben és biztosabban bánnak a fegyverrel, mint a férfiak és bátrabban gázolnak keresztül a krokodilusoktól nyüzsgő vizeken, ha arra kerül a sor. Az északi falvak női lakossága épp olyan rendszeresen foglalkozik a karavánok vezetésével és védelmező,sével, mint a férfilakosság, sőt. alkalomadtán épugy szembeszáll a vadállatokkal, mint amaz. Aki vajjal bekent, lesimitott hajú amazonnal találkozik, tudhatja, hogy az a leány késsel vagy dárdával már nagy vadat is ejtett. Gyakran megtörténik, hogy fonatokba simított fejjel, hátán bayuba kötött csecsemővel, férjes asszonyok vállalkoznak a hosszú, nehéz karavánut védelmére. Ha valaki Észak- abesszinia asszonyainak a kikötött béren felül akar kedveskedni hősies szolgálatukért, ne kínáljon nekik holmi csillogó ékszert vagy tarka kendőt, hanem egy jó revolvert, mert a legnagyobb örömet ezzel szerzi nekik. Abesszínia uralkodó családja Bölcs Salamon és Sába királynőjéig vezeti vissza eredetét. (I. Menelik az ö fiuk volt a monda szerint.) Nem csoda tehát, hogy az ősi mat- riarchátusnak a szinte korlátlan női szabadágban és jogokban ma is sok nyoma van. De azért egynémely dolog mégis tilos számukra. Tilos nekik szántani és vetni, bár egyébként a renyhe férfiak minden nehéz munkát, mint például az aratást vagy teher- cipelést, nekik engedték át. Egy ősrégi babona szerint azonban terméketlen marad az a barázda, melyet asszony keze érint és mert a kenyér felbecsülhetetlen kincs Abesszíniában, a férfiak, akik egyébként alig tesznek mást, mint hogy fegyveresen és napernyővel ténferegjenek, kénytelen:kellotlen magukra vállalták a szántás és vetés munkáját. Tilos az abesszin asszonynak hazudni. A nő szava, tanúskodása, még bizonyítékok híján is döntő bizonyságul szolgál. És jaj annak a nőnek, akit egyszer hazugságon értek. A falesi borbély nyomban mellette terem és né-1 hány nyisszantással leszedi a kontyát, nem | törődve azzal, hogy piszkos szerszámával jókora darab fejbőrt is lecsíp a kézzel-lábbal (illa' ózó szerencsétlen teremtésről. Az ilyen- 1 1 > megbélyegzett nőnek aztán nincsen többé helye a társadalomban. Nem akad senki, aki b öntözze, vajjal megkenje sebeit, nincs pap, aki meggyóntassa és feloldozza és nincs férj, í tv ér, vagy biró, aki megtorolja a rajta eset méiiáoytalanságot, noha egyébként elég, ha ki az uccun csak véletlenül is megtaszit egy ahessziniai nőt, máris súlyos bírságot főzethet a sérelemért. A hazugságért kiközö- -Ue't nö-ek csak egy választása marad: el- e ■•!•<•! a begyekbe haramiáskodni. és végül tilos abesszin nőnek átlépni Mária templomának küszöbét. Pedig az ország r< ügeieg templomának túlnyomó részét Mária !: /leletére állították. Ennek a tilalomnak f < ( -t -.oiki se tudja megmagyarázni, de '<’■ papol, olyan zigoruan ragaszkodnak hozzá, hogy még a császárnövel szemben sem tesznek kivételt alóla. - Az egész világon azt tartják, hogy a nők Lidó, 1935 szeptember 10, Ember tervez, Isten végez. Eritrea. Abesszínia, Somali helyett Olaszország, — Djiibuti helyett Velence, — Adna, Addis Abéba eötétké- pü világa helyett a mondain Lidó jutott ezúttal mégis osztályrészemül. Meghallgattam a Hálámnál óvatosabbak, b ölesebbek tanácsát: Európában miaradtam. S nem bántam meg. Velence olyan Európa testén, mint szépasz- szony suhogó selyem ruháján mélytüzü zöld zafir. Keblének mély kivágása az aranyhomok- kal borított lidói pláge, rózsás halmai a Doge- palota kupolái, melyeket remegő kőcsipkék óvatos szemérmetlenséggel tárnak százezernyi idegen kiváncsi szemei elé. Öt világrész tarka nemzetsége tolong igy ősz táján Itália asszony kívánatos teste körül. S a nyüzsgő Márkus-tér: — folytassam? — Donna Venezáa ölébe telepszik esténként Európa minden népe, s mialatt az abesszin fellángolás folytán a nagykorúvá vedlett olasz fiatalság a Vöröstenger pirosló hullámai felé tolong, — ikifelejtett asszonyaik, — nem! Európa idegenjeinek csak bókját, — szerelmét szép Itália egyelőre nem fogadja el. Az olasz asszony olyan, mint. a legkényesebb, legnemesebb gyümölcsfa, mindenünnen omlik feléje napsugár, kifinomult törzsébe csak saját fajtájának ágacskáit olthatják be. Velence ősszel... szeptemberi lágy á lm o- dás... bervadást sejttető szomorú vágyak... lángoló virágágyakkal teleültetett tündérkeTt, i —' reszkető lombját csillagfényes éjszakák néma hidege bántja, — nappaljait szerelmek bíbora, nászutak fullasztó mámora perzseli, árasztja napfénnyel tele. Dehogyis ősz, — lángoló nyár van. — lüktet a nagy világtest, — él, szeret, — dehogyis készül meghalni a hisztériás Európa, — ősszel is tavaszt csal, nyár melegét árasztja, — szerelmet kínál, szerelmes csókokat kér és kap örök szerelmek városa, — Venézia. * — „No, cara pice ina, no, — cosi non va.. mint mézédes Marasqui.no likőr ömlik, hangzik a lagúnák keskenyre szabott torkán a rég nem hallott szirupé zeni dal, 6 ha az evezők langy csobbanása nem kísérné Signor Femando, s Donna Feliek cikk-cakkos útját, — Loreley meséjét álmodhatnánk a nagy-nagy hallgatag éjben. A Canale Grande sejtelmes sötétjébe könyöklő erkélyes étterem szomszéd asztalához fiatal pár telepszik le. Fehér frakkjában, mint kérdőjel áll eléjük halkszavu pincér. Az étlap sorai rájuk, ők csak egymás szemébe néznek... — Signor desidera? — kérdezi immáron harmadszor, parancsaikat diszkrét türelemmel lesi a föur. —. Hozzon, amit akar, nekünk mindegy, — s a pincér eltűnik. * Még nyílnak a virágok (— de mennyire nyílnak), — még virul a nyári saison ... S mintha, (— morituri Te salutant?), Mussolini fekete seregeinek indulta előtt utolsót lélegzete, élete gyöngyöző poharából még nagyot hörpintene a kedves, könnyed, mindenre elszánt olasz, — soha. ily virágzó pompásnak, napsugaráé szépnek nem láttam Velencét, s aranyhaju testvérét, a Lidót, mint e borúsan zengő háborús készülődés közt. A nemzetközi teniszversenyek mai befejező napján szépszál olasz tisztet búcsúztat a Lidó előkelő sportközönsége. — Una ultima tazza di tbé ... saxofonozzák az Excelsior Palócé kávébarna dresszbe bujtatott smiling boys-jai. — szépséges signornák, ladyik, missek búcsúztatják a teniszbál után I egyenest a repülőtérre siető ifjú hadnagyot, — autójába csomó piros rózsát repít finom fehér kéz. Csak éppen hogy a matek végéig kapott engedélyt, — a teniszhálók zűrzavarában is nemzete sportbecsül ötét, hazája hírnevét védte, — holnapután ezreié után siet. — egy hónap múltán harci trombiták fújják körötte az „ultima tazza di thé“-t. Az olasz sport reménye, boldog biztatása, — a Palimierik, Grammok, Hughesek, Kehrlingek készülő utódja volt, — jövőre győzött volna is talán, — utolsó mérkőzésén: sokat fecsegnek. Ezzel szemben az abesszin nő rendkívül hallgatag, — talán azért, mert nem szabad hazudnia..,. Mig a férfiak naphosszat tereferélnek szomszédokkal a ház küszöbén, vagy ismerősökkel a piacon, addig az asszonynak alig lehet szavát venni. Az előkelő hölgyek még azt is megnézik, kire vesztegetik drága szókincsüket. Alantasokkal, rangjukon aluliakkal csak tolmács utján érintkeznek. — Ha ma vesztek, érzem, Abesszíniában is fel- ibuikom, — súgta szép barátnőjének, s a vesztett szett után rakettjét térdén kettétörve, búcsúra nyujtá át: — >3iromi fölé ebből állítsatok keresztet.., ♦ Szeptember elején, — hétfőtől hétfőig zajlott le a lidói nagy nemzetközi teniszhét. S mint oly sokszor, ahol küzdeni, harcolni, tervszerű szívós munkával eredményeket elérni lehet, ezúttal is Németország aratott óriási sikert. A német 6portvezérkar a jók legjobbjait küldte le a lidói matchre. S a „Prinoe de Piemont“ (— igen! a nemzetközi sportnyelv, akárcsak a diplomácia nyelve, újabban még Itáliában is a francia), a „Kői de Suéde“, a „Plaques Vol- pi“, a „Comtesse Morosini“,. s a (lélegzőnk egy nagyot) „Don Carlo Maurizio Ruspoli dei Prin- cipi di Poggio Suase“, — krályok, grófok, hercegek értékesnél értékesebb, sporthirnevet szerző dijaiért a világ minden nemzetének teniszbősei (csak Magyarország nem volt idén képviselve) állottak csatasorba. S a páros fér- fiversenyiben a híres Volpi-dijat Németország (von Cramrn—Henkel) Angliával (Hughes— Peters) szemben 8:6, 4:6, 6:1, 6:2 arányban, s az egyes férfi versenyben a Piemonti herceg diját a német von Cramm az olasz Palmierivel szemben még ennél is kedvezőbb arányban nyerte el. A díszes publikumot, — micsoda névsor! (Dúca Caraociolo di Laurino, Conte Viscomti di Modrone, Lady Hellen Lyons, Kbuen-Héder- váry Károly gróf és felesége, René Bourbon Pármai királyi herceg, Mardhese Francesco Balbi di Piovera, Lady Katberine Drougeda, Comt-e e contessa Brandolini, Dúc hess a Fernan- da Di Villarosa, Miklós román királyi herceg és felesége, Principessa Torlonia, Principe Paolo Borghese, The Mabarajah of Kapurthala, Prince Tumanoíf, Mr. and Mre. Rotbschild J. L„ Conte Pignatti Morano di Custoza, Conte Febo Borromeo, Dr. Hans von Bramdenstein, Mr. and Mre. Copday Harding, Baronessa Eleonóra Barocco, Madame Josephine Baker, Herr Sebének von Trapp Lotiher, Ragi Daoud Khalil-Khalil (Cairo), Contessa Titina Dal Ver- me-Gavazzi, Baronin Else von Werkmann, Contessa Barbiano di Belgiojoso-Confalioneri. Mr. and Mrs. Florence Levi Untermeyer (New york), Signor e Signora Domenico Mascagni, Viktor René Boille (Páris), Count et Coumtess Court Haugwitz-Reventlon, Hemridh Borwin Dúca di Meoklenburg (Meckleniburg), Monsieur le Prince et Madame la Primoesse Guy de Po- lignac (Páris), Lord Sidney Charles Herbert, Lady Norah Graham, Lady Diana Cooper, Marcheea Lottaringhi De 11a Stufa, Török Sándor gróf és felesége, Monsieur Le Báron Eugé- ne de Rotlhschr’Id, Senor Marcelino Arlor-Ara- gon Marquis De Narros, (— elég! fiib, de melegem van), — ezt a Gotháiba illő díszes publikumot főleg az említett két verseny érdekelte, mellettük a többi verseny és versenyző mostohagyermek volt. Engem személyesen is érdekelt a két matador, mert az Excelsior-száHó plágeán szomszédos sátrakat kaptunk, s igy a német Cramm és az olasz Palmieri teniszprimadonnákkal a pláge homokstrandján lustán elterülve, délelőtti munkaszünetjük közben kényelmesen megkiváncsiskodihattam sportéletük érdekesebb adatait. Von Cramm neve ma már terrszvilágfoga- lom. A németek teniszgroundok fölött röpködő j Lindberghje. S német származása dacára a legnemzetközibb sportkörökben példátlan népszerűségnek örvend. Mert ellentétben a legtöbb •sportprimadonnáv^l , szeretetreméltóan egyszerű, s méltóságosan szerény. Nyugalma pedig egyenest imponálóan angolos, korrekt. Nem is olyan ember, hogy sablonos interjúra kötélnek állna. Legföljebb elbeszélget, élete fontosabb adatait apránkint hámozom ld. A tribünökön azt mesélték, annyira biztosan játszik, hogy vissza nem adott labdái, nehogy partnereit teljesen elkeserítse, „lazsálás“-szám- ba mehetnek csak. — Szó sincs róla — válaszolta —, komoly nemzetközi versenyeikben nem tanácsos, de nem is illik lazsálni. Minden jó játékos minden erejét kiadja. Egyetlen labdát sem szabad könnyelműen elhanyagolni. Egyetlen felületesség is végzetesen megbosszulhatja magát. — Mióta, teniszezem? — jó Isten, talán amióta megszülettem. Kilencéves koromban már elég jól játszottam. S ma huszonhaté vés vagyok. Tehát tizenhét év óta rendszeresen játszom. De öt év óta már nős vagyok (— s a háborús évek duplán számítanak?). Valódi teniszvér folyhat ereinkben, mert még hat fivérem van, s mindegyik átlagonfölüli jó játékos. 1.929 óta öt éven át Németországban, 1931 óta nemzetközi bajnok is lettem. Legnevezetesebb győ-(1 Ida: Hiuttyctduts Vicdoc zelmemet tavaly, Párisban arattam. — 1933-ban Wimbledonban, Krah winkel kisasszonnyal szereztük meg a vegyespáros világbajnokságot. — A páros férfiversenyekben Henkel, Lund és Denker kedvenc partnereim. Ezúttal is Henkel kifogástalan együttjátszásának köszönhettem a Volpi-dijat. — Sajnálom, hogy Magyarország idén nem képviseltette magát. Kehrling rokonszenves egyénisége hiányzott a nemzetközi versenyekről. Igaz, hogy megszolgálta már a jól megérdemelt nyugalmat. Hazájának sokszor szerzett babért. A nagy dij megnyerte után a teniszháilók ■előtt készült fényképét írja alá, nyújtja át. ■ Otthon őrzött világnagyságaim házi panhheon- ja közé fogom helyezni. Becsületet, hírnevet szerzett hazájának ő is. A hatalmas német Hir-piramJisnaik egyik gránitkockájára ezt a nevet is rá fogják vésni: Gott.fried von Cramm. Egyelőre hullámok közé vágja magát, s messziről kiáltja: — Viszontlátásra Berlinben, az otimpiászon. S Palmieri is utána veti magát. Kemény karokkal úszik, vizen és szárazon biztos csapásokkal tör a bír hullámai között utat Cramm és Palmieri, — két idei fiatal hérosz. Szenes Erzsi aj verseiből: Trillázó madár Erkélyem alatt egy kis madár egyetlen apró trillát dudorász hajnaltól-estig, hogy el nem unja szegény! De vájjon, ha nem szégyelleném nem ülnék-e én is naphosszat ölhetett kézzel s nem zümmögném-e ép ily mániákusan, mint ez a bolond madár, ezt az egyetlen dallamot, örömöm-bánatom: Szeretlek? Hiába keresem. Azt hittem, hogy a sírig elkísér, hiszen a világra együtt jött velem, emlékszem fényes, nagy szárnya volt. álmomban ott állt a fejem fölött, reggelre mindig előttem járt minden léptemre őrködött. S most már régen hiába keresem Őrangyalom. Csak a képzelet játéka volt? A halál után ... Csak egyszer lehetnék boldog még a nap és a csillagok alatt, mert a halál után is fájni fog, hogy annyit sírtam s úgy éltem itt, hogy önönkezemmel téptem a szivem, mint holtak szivét a keselyük. Nem tudni, mi van a halál után, de bármily fények várjanak ott reárn, nem enyhíthetik többé ezt a kint, nem felejtheti el a lélek földi életét, ki fog ujulni ott is ez a seb, vérezni fog évmilliárdokon át, majd akkor is, ha a csillagok útjukat már mind lefutották. — Felhívás Főrév és Zabos minden magyar szülőjéhez. A főrévi és zabosi magyar szülők iskolabizottsága közli : Főrév és Zabos valamennyi magyar szülője kérésének megfelelve s lelkiismeretünk szavára hallgatva, eljártunk a magyar elemi iskoláztatás bevezetése érdekében Jóska illetékes tanfelügyelő urnái, aki a pozsonyi ÍJ tanfelügyelőség élén áll. A tanfelügyelő ur szives útmutatásai alapján megszerkesztettük a magyar osztályok felállítása végett a szükséges kérvényt. Jogos és törvényes kérelmünk kell. hogy meghallgatásra találjon ! Miután az elkészített kérvényt minden magyar gyermek szülője alá akarja írni, ezúton közöljük a főrévi magyar szülőkkel, hogy a kérvényt — amennyiben még nem Írták alá ■—- szeptember 19-től 27-ig Mikóczy Istvánnál (lakik: Főrév, Fő-ucca 51). a zabosi magyar szülők pedig szeptember 14-től 18-ig Malasics Rezsőnél (lakik : Zabos, 61. sz.) Írják alá. Ezen uj kérvényünk sorsáról minden főrévi és zabosi magyar szülő megnyugtatására időről-időre a sajtóban számolunk tyr.
