Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-04 / 177. (3729.) szám
18 t>rxcai-A\mAar-hiriíAI> 1935 augusztus 4, vasárnap. ASSZONYOK LAPJA programját. Ezután a külügyi bizottság munkájáról vallatjuk ki Pállmai Istvánt, mert tudjuk, hogy ennek a bizottságnak ö az elnöke. — A külügyi bizottság a szövetség harmadik bizottsága ée tulajdonképpen az a hivatása, hogy összekötő szerepét töltse be az egyes csoportok között. Ennek a feladatnak a bizottság központi utazási irodáján keresztül igyekszik megfelelni. Diákkirándulásokkal igyekezünk mind szorosabbra fűzni a tagállamok ifjúságának kapcsolatait. Az iroda Londonban van és összeköttetést tart fenn a szövetség minden tagjával. A múlt évben több diákceoport látogatta meg az Egyesült Államokat és előkészítette az amerikai diákszövetség csatlakozását. Másik rendkívül érdekes kirándulás volt, amelyben több tagállam egyesített diákcsoportjai vettek részt, az indiai utazás. Magyar vélemény a cseh diákokról és Prágáról — Hány magyar vesz részt a mostani kong- resznson? — A magyar küldöttség hat emberből áll és Králik, a magyar diákszövetség vezértitkára vezeti őket. A hat kiküldött a szövetség minden egyes bizottságának munkájában részt- vesz. A külügyi bizottságon kívül, amelynek én vagyok az elnöke, fontos szerep jut a magyaroknak a tudományos és sportszakosztályban is. Szathmáry Kiss Gyula a jogi, Gedényi Mihály pedig a magyar főiskolai sportügyek szakértője, a sportszakosztályban foglal helyet. A rendezésről a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott a magyar bizottságnak, sőt az egész kongresszusnak tagadhatatlanul egyik legérdekesebb résztvevője. — A cseh kollégák munkája — mondotta Pálmai Pribék István — mindannyiunkat őszinte örömmel tölt el. Nagyon meg vagyunk mindennel elégedve s azt hiszem, a többi kiküldötteknek is ez a nézetük. Remélem, hogy a trencsénteplici és a pozsonyi rendezés is ilyen jól fog sikerülni. Az ittartózkodás mindannyiunk számára, de különösen nekünk, magyaroknak, tanulságos volt és felejthetetlen élmény is egyben. — Mi a magyar küldöttség véleménye a esek kartájakról?». — Udvariasságot és bajtáreiasságot tapasztaltunk részükről. ■— Hogy tetszik a város? — Prága sokkal szebb, mint ahogy gondoltuk. Élveztük a város különös történelmi levegőjét, gótikus hangulatát, gyönyörű fekvését és mindazt, amire házigazdáink méltán büszkék lehetnek. Prága neve az elmúlt évszázadok magyar történetében nagyon sokszor fordul elő és már csak ezért is kiváncsiak voltunk a csehszlovák fővárosra. Prágából a kongresszus résztvevői csütörtökön este a Wilson-pályaudvarról különvonaton utaztak el Szlovenszkóra. A különvonat első- és másodosztályú fülkékből állott és a rendező bizottság igyekezett mindenképen gondoskodni az utasok kényelméről. A vonatnak minden egyes kocsijában úgyszólván más és más nyelven beszéltek. A hangulat azonban egységesen emelkedett és derűs volt. A kongresszus pénteken már folytatta is munkáját Trenceéntepli- een, ahol négy napig maradnak. Trencsénteplic után Pozsony következik, ahonnan hajóval Budapestre utaznak a kongresszus résztvevői. HEGEDŰS ÖDÖN. Rendszeres repülőjárat Európa és Amerika közt az Északi sark fölött Moszkva, augusztus 2. Jelentettük már, hogy Levanevszkij orosz repülő a közeljövőben repülőútra indul s az északi sarkon keresztül akar eljutni az Északamerikai Egyesült Államokba. Az expedíció előkészítő munkálatait dr. Schmidt Ottó egyetemi tanár, északsarki repülő végzi. Az előkészítő munkálatok néhány nap alatt befejeződnek s kedvező körülmények esetén a tervezett sarkfölötti repülés megvalósul. Dr. Schmidt tegnap fogadta az európai lapok tudósítóit s kijelentette, hogy ennek a repülésnek az eredményétől függ az Európa és Amerika között létesítendő rendszeres sarkfölötti repülőjárat megvalósítása. A tanár konkrét terveket ismertetett s ezek szerint, ha a Levanevszkij expedíció eredménnyel jár, akkor Európa és Amerika között két éven belül az északi sark fölött rendszeres személy- és postaforgalmat lebonyolító repülőjáratot létesítenek. Az expedíció eredményét egész Eu’íó’pa közvéleménye nagy érdeklődéssel kiséri. Hajnal. A gardedámok: a cukrászné, a hentesné, az asztalosné, Pók, a szabó és a púpos Szomonka sorban üilnek egymás mellett és alusznak. A cukrászné leánya sietve jön és felkölti az anyját. — Anyus lelkem, hamar egy kis púdert! Üres a pudertartóm. Anyus megnézi az óráját. — Hajnali három óra. Sárika, nem bkom ki tovább. Menjünk, fiam! Holnap vasárnap és erős nap vár reám. Menjünk! Sárika könyörög: — Anyus lelkem, ne rontsa el a szerencsémet! Közel vagyok hozzá, hogy Bandi nyilatkozzék. Tudja milyen nehéz dió ez a Bandi és ha most fel nem töröm ,akkor soha! Azt hiszi, anyus, én nem vagyok fáradt. Egész éjjel táncolni és egy olyan kemény marhát, mint ez a Bandi, puhára főzni! Azt hiszi, ez gyerekjáték? Hát nem ismeri a mai fiukat? Ezek nem olyan régi, szelíd birkák, mint a papa volt. A mai fiuk csökönjmsek és rémi- tőén ravaszak. Hamar anyus, a púdert! Anyus kikeresi bő retiküljéből a púdert, Sárika megcsókolja az anyját, futva kipude- rozkodik és elszalad. A cukrászné mellett Pók ült, a szabó. Sóhajtva fordul hozzá: — Hallotta? Hát mit tegyen az ember? El kell ismerni, hogy a mai leányok élete nem rózsás. Ezek a mai fiatalemberek minden hájjal meg vannak kenve. Amelyik házasodhatna, az nem akar. Fél. Húzódozik. Amelyik meg saját magát sem tudja eltartani, az nyakra-főre házasodni akar. — Pont az én esetem a leányommal! — fóhajtott a sánta, fáradt öreg szabó. — Egy rajzoló udvarol neki, már második éve. Ügyes, tanult, jól kereső fickó. Megjárta Párist, Berlint. Jár a házhoz, féltékeny a leányomra, mégse lehet belőle kihúzni a nyilatkozatot. — Jaj! — hördült fel a kövér hentesné. — Úgy utálom ezt a mai ifjúságot. Az ember a tenyerén hordozza őket. Paprikáscsirke vacsorák, tyukleveses, fánkos ebédek, megeszik és tovább állnak. Az én időimben már a második találkozásnál megkérték a leány kezét. De ezeket nem lehet semmi egyébbel megipuhiíni, csak pénzzel vagy kész állással. Jóravaló leányok nem mennek ezekkel semmire. Különösen, ha azt látják, hogy a leány bomlik utánuk. Az én leányom is úgy szeret egy gazembert... — Az enyém is! — vágott közbe dühösen a cukrászné. Hányszor mondom Sárikának: te hatlábu borjú, mit mutatod ki annak a gazember Bandinak, hogy olyan nagyon szereted? Most se tanultad meg, hogy ezeknek a lókötöknek csak a kacér, a hűtlen, a csapo- dár nők tetszenek és hogy a hü, az igaz, az egyszerű nem kell nekik? — Igaz, színtiszta igazság! — hagyták rá a gardedámok. Csak Szotmorka, a kis puipos fiatalember szólalt meg félénken: — Ne méltóztassanak ezt gondolni! Vannak a férfiszivek közölt is hűek, gyöngéd, finom érzésekkel telve. Csakhogy a nők, kevés kivétellel, nem értékelik az ilyen hü szivet. A jelentéktelen külső alatt a nők nem keresik az értéket. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy én bolondokat beszélek. Még nem volt rá alkalmam, hogy bemutatkozzam. Nem is méltóztatak irántam érdeklődni. Szomorka vagyok, középiskolai tanár, magyar irodalom és nyelvszakos. Erre a szabó is bemutatkozott: — Pók vagyok, nyugdíjazott színházi szabó. Kit tetszik itt gardírozni? — A húgomat. — És hol tetszik tanítani? — Sajnos, még nem tudtam elhelyezkedni. Ezidőszeriut mint házitanitó működök Kelemenné Öméltósága házában. — Kelemenné? — érdeklődött a cukrászné. — Gyakrán jön a cukrászdámba. — Tetszik ismerni? —- kérdezte Szomorka egész átszellemülve. — Egy angyal! — Na, becsülöm vagy nyolcvanöt kilóra. De igy is szép asszony. — Nyolcvanöt kiló? — csodálkozott Szomorka. — Én szilfidnek látom. És azt nem lehet leírni, megfesteni vagy megzenésíteni, hoigy milyen szép. Az öreg szabó a tanár vállát veregette. — Fiatalember, csak semmi felesleges lelkesülés 1 Mi férfiak sem érünk sokat, de a nők még kevesebbet érnek! Gondolhatja, hogy ismerem őket. Negyven év a színháznál. Ez a szöveg rajz nélkül is beszél. Szomorka tiltakozva emelte fel a kezét. — Ne tessék a nőkről rosszat mondani. Imádom a nőket. A nők virágok, csillagok, illatosak, fénylők és ártatlanok. Ha vannak bűneik, azok nem az övék, hanem a kornak bűne. Rabok ők, akik valamennyien várják álmaik hercegét, aki eljön értük. Az öreg szabó barátságosan hátbavágta a kis púpost. — Fiatalember, hallgasson reám! Minden nő azt akarja, hogy imádják őt, raboljanak, gyilkoljanak és haljanak meg érte. És ha találkozik ilyen férfi, ezt megvetik, elfelejtik, faképnél hagyják. — Körülbelül, — kacagott a báróm fáradt, elgyötört anya. A szabó rájuk mutatott. — Nem mondtam? Még túl a negyvenen és ötvenen is kikacagják a férfit. Higyjen nekem, szép kis banda ez! De Szomorka a fejét ráztá. — Nem fog kiábránditni a nőkből. Én tu-' dóm, hogy minden női szívnek megvan a maga regénye. — Ez már igaz! — sóhajtott egyszerre a három nő. — Ki hinne él, — mondta álmodozva a cukrászné — hogy egyszer én is olyan karcsú voltam, mint a leányom. Egy belvárosi cukrászdában kiszolgáló voltam és odajárt egy fiatal gróf. Hogy imádtam titokban! Sajnos, nem miattam járt oda’. A szőke Guszti miatt. És én hozzámentem a sütőmühely egyik segédjéhez. — Az én ideálom egy szinész volt! — sóhajtott a hentesén. — Hősszerelmes. Sohasem beszéltem vele, de majd meghaltam érte. És egy hentes felesége lettem. — Én egy költőbe voltam szerelmes, — szólalt meg az asztalosné. — Az apám suszter volt és ő varrta a költő cipőit. Minden versét könyv nélkül tudtam és öt kilót fogytam egyszerre, amikor megházasodott. Csak bánatomba lettem az asztalos felesége. — Ez mind semmi! — intett az öreg szabó. — Én huszesztendeig voltam szerelmes egy táncosnőbe. Minden vágyam az volt, hogy magam is balettáncos legyek és vele táncolhassak. — A sánta lábával? — kacagtak a nők. — Csak a lábam volt sánta, — sóhajtott az öreg szabó. — A vágyaimnak szárnyai voltak. A kis púpos tanár a fejét csóválgatta. — Lássa, Lássa! Ezért mondom, hogy minden szívnek megvan a maga álma. Én üres óráimban költő is vagyok és ha megengedik a hölgyek, elmondom egy-két dalomat. És már mondta is: Álom az élet, egy bús dal, de lehetne vidám dal. Ha azt szeretnénk, aki szeret, ha azt szeretnénk, akit lehet. Ha elfogadnánk azt a szivet, mely egyedül értünk eped. Ha nem járnánk a csillagokban, a földön élnénk, kis kunyhóban. Ha azt szeretnénk, aki szeret, ha azt szeretnénk, akit lehet. Nemcsak a nőket, az öreg szabót is elbájolta a púpos költő dala, mire ez vérszemet kapott és elmondott még egy dalt: Van egy szivem, Kinek adjam, Ha meghalok Kire hagyjam? Gyöngéd és hü, Csupa érzés, Kinek kell egy Igaz érzés? Nem kellesz te Szegény szivem. Eltemetnek majd Én velem, Rózsa nyílik Majd belőled, Egy méh álmodik Felőled, De a földön Nem kell hűség, Nincsen reá Semmi szükség, Semmi szükség. A nők szemében könny csillogott és némán bámultak a kis púposra, aki egyszerre megnőtt a szemükben. És mert Leibniz filozófiája szerint: az ész a dolgok között elrendezett összhang áll fenn, — mind a három asz- szony melegen meghívta, hogy látogassa meg szerény házukat. Mind a károm háznál leány volt és a leányok és az anyák érezték, hogy egy költő már a paprikáscsirke-vacsora előtt is hajlandó nyilatkozni, míg a gyakorlati pályákon működők vacsora után is hallgatnak. Az öreg szabó is megszólalt: — Mindig is romantikus voltam, üreg koromra is az maradtam. Flótán játszom és har- monikázok. Óbudán lakom, Felleg-ucca 10., látogasson meg egyszer, fiatal barátom. Kérdés, hogy ez a meghívás is teljesen és salaktalanul a költőnek szólott? A háziasszony lexikona Forró víz vágott sebeknél hamar megszünteti a vérzést. Gyomorégés ellen jó hatású néhány csepp forró viz ,amelybe egy kis tejet öntöttünk. Paradicsomot igen könnyű hámozni, ha forró vízibe mártjuk. Fejfájásnál is sokszor használ a forró lábfilrdő. ★ ★ ★ Gyümölcsfoltot könyvekből citromlével vagy borkősavval tisztíthatunk ki. Nem árt sem a nyomtatásnak, sem a papirnak. * * * Régi parafadugók ujjávarázsolhatók a következő eljárással: Leforrázva egy napig ázni hagyjuk, tiszta vízben jól megkeféljük, igen hig sósavas vízben áztatjuk, végül tiszta vízben kiöblítjük. ¥ * ¥ Kényes szinti ruhák mosóvizébe öntsünk ecetet, ez jól védi a zöld és rózsaszín kelmét. A kifakult piros szint pedig helyreállítja. tBr ★ ★ Nem ég meg a pecsenye, ha tiszta papírlapot bezsirozunk és a húsra terítjük. ★ ★ ★ Hervadt zöldség- vagy főzelékféle felfrissül, ha egy órára hideg citromos, vagy kissé ecetes vízbe tesszük. ★ ★ ★ Nem fut le a szem a harisnyán, ha néhány centiméterrel a felső végétöl varrógépen köny- nyü Öltésekkel körülvarrjuk. ★ ★ ★ Kenyér, kalács és minden tésztaféle friss marad, ha tartódobozába egy meghámozott krumplit, vagy almát teszünk. ★ ★ ★ A kalács foszlós lesz, ha langyos vízzel elkeverjük a tojást, mielőtt a tésztához adnánk. ★ ★ ★ Esernyőt ne szárítsunk kifeszitve. hanem 26ak félig nyitva. A vizes selyem kitágul, majd i száradásnál összeugrik s idővel a drótok nentén szakadozni kezd. — Átázott cipőt ne uvzzunk S'ámftra. hanem csak papirossal tömjük ki és talpával felfelé, szellös helyen tartjuk, amíg meg nem szárad. A vizes foltokat ?araa cipőből benzinnel lehet eltávolítani. llulvámd bál Irta: Lux Terha
