Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-04 / 177. (3729.) szám

1935 augusztus 4, vasárnap. ^MGAlAWitARHlRiAP 19 ywUaffcdfiu-rufuife — Vasárnapi divatlevél — A páriái divatirányitók az idei nyári idény vise­letének kialakításánál is beváltották az alkalmazko­dó képességükhöz fűzött reményeket. A divatirány­zat megállapításánál és a részletek kidolgozásánál mindenek előtt a krónikusan ellaposodott pénztár­cánk hiányosságaira voltak tekintettel. Ennek a különös figyelemnek köszönhető, hogy a nyár divat­jában nagy általánosságban a simaság és az egy­szerűség dominál. A sima és egyszerű jelzők nemcsak a délelőtti­éi eportruhákra értendők. Egyszerű vonalvezetés­sel készültek a különböző imprimé anyagú, igé­nyesebb nyári ruhák is, sőt az estélyi táncruhá­kat is egyszerűeknek nevezhetjük. A különböző hú­zott vagy plisszérozott fodroktól, nagy szalagcsok­roktól és tarka virágtüzékektől eltekintve, maga az estélyi- vagy táncruhák szabása is simának mondható. Az idei nyári szezonban feltűnt és nagy­stílűnek tartott taft délutáni kosztümöknél is csak az anyag, a petyes beszövései vagy fényes szatin csikókkal mintázott taft adja meg a nagystílű jel­leget. A kosztümök szabása — a franciás, váll­bán puffos ujjaktól eltekintve — ugyanolyan sima és angolos, mint a szövetkoszfcümöké. Tehát bár­mely változatában bíráljuk a nyári viseletét, a simaságot és az egyszerűséget illetőleg nem lehet­nek panaszaink. Természetesen az egyszerűség az angolos dél­előtti ruháknál éri el a tetőfokát. Egyszerű maga a ruhák anyaga is. Lenvászon, gyapottal keverten szövött vászon, pikké, zefir, jersey és mosósdy- mek az angolos nyári ruhák anyagai. A ruhák sza­bása, összeállítása és díszítése az anyagokhoz ha­sonlóan egyszerű. A legtöbbjüket kettős le varrá­sok, rásteppelt zsebek, lapos gombok és elütő szí­nű matróz- vagy bubigallérok élénkítik. A sima­ság, a fiatalos díszek és egyszerű gallérok a dél­előtti ruháknak szinte kisleényosan igénytelen jel­leget kölcsönöznek. A kisleányos angol ruhákhoz idomul a haj- és a kalapviselet is. A loknikba felgöndöritett, körhaj és a fiatalos magasra festuccolt bubifrizurák a nyár divatos hajviseleti. A homlokba „£ru-fru“-kat vág­nak és leányosan fodros táncruhákhoz — az össz­hang emelése céljából — műcopfok hozzápótlásá- val a kis zárdanövendékek „koazorus“ hajviseletét utánozzák. A kalapok Is fiatalos formájuak. A délelőtti ru­hákhoz a keskenykarimáju, lapostetejü angolos for­mákat, a körben felhajtott karimáé, igazi kisleányos filceket és az egyszerű, féloldalra húzott barette­ket hordják. Még a cipők is hozzáfiatalodtak a dél­előtti ruhák kisleányos jellegéhez: a kényelmes félmagas- és egészen lapossarku, gümböiyüorru for­mákat viselik. Magától értetődik, hogy fiatalító divatirányza­tot, amely minden előnye mellett még olcsó is — általánosan nagy tetszéssel fogadták. Innen van az, hogy az idei nyár délelőttjeiu a marnék is bakfi- sosan egyszerű ruhákban járnak. És mit viselnek az igazi, koruknál fogva fiatal leányok, akik a nyári angolos ruhaötletekhez az inspirációt adták? Hasonlóan sima és egyszerű ruhákat. Tekintettel arra, hogy a felnőttek délelőtti viseleténél is a ki­mondottan fiatalos összeállításokat, szinhatásokat alkalmazzák, a bakfisok ruhái sem sokban külön­bözhetnek. Az anyagokból is ugyanazokat a válto­zatokat használják fel a bakfisruhák céljaira, mint amiből a felnőttek délelőtti ruhái készülnek. Első sorban a gyapottal keverten vagy selyemszálakkal mintásán átszövött vászonruhákat, a hálás pikké- ket, egyenlőtlen felületű ripszanyagokat, diszkrét mintázatú angolzefireket, vastagszálu schantungot és mosóselymeket. A bakfisruhák összeállításánál is az a szabály ér­vényesül, hogy az olcsóbb, fénytelen vászonruhákat fényes szatinnal vagy mintás tafttal diszitve ké­szítik. A shantung- és mosóselyemruhákat viszont egyszínű és fénytelen vászonnal élénkítik. A ru­hák szabása szintén mérsékelten kibővülő. A bakfisruhák legtöbbjét — a felnőttekéhez hasonlóan — elütő 6zinü, rendszerint a ruhadisz anyagából szabott kis kabáttal kiegészítve dolgozzák. Ennek e ruhakomplésitésne'k a az előnye, hogy a nyárias vászon- vagy félselyem bakfisruhák nemcsak a ki­mondott nyári napokon, de a hűvösebb átmeneti idényben is hordhatók. A praktikus kis kabátok rendszerint derékon alulig érő hosszúságúak, bőven szabottak, a nyaknál átgombolva vagy a ruha gal­lérja alatt megerősítve csukódnak. Az ujjaik kö­nyökig érő vagy háromnegyedes hosszúságúak A kompléhatás kedvéért, nemcsak a ruha díszei ké­szülnek a kabátka anyagából, de a barett, vagy a felhajtott karimája kis kalap is. A franciásabb jellegű nyári bakfisrűhákat, min­tás imprimékiből vagy skótkockás teátokból szab­ják. Ezek az öltözékek is egyszerű kiállitásuak. Mint díszítést a fodor szegélyezést és azsurölté- Ses összedolgozást alkalmazzák. Sok — vékonyabb minőségű — bakfi6 imprimérufaa készül sűrűn beráncolt váll-, ujja- és ezoknyarészekkel. A kivá­gások diszkrétek és élénkítésükre a fehér orgnndi gallérokon, fodros fisükön kívül a világos selyemből vagy fehér organdiból készült virágokat használ­ják. A bakfis nyári táncruhák is a felnőttekéhez hamisan mloMs organdiból.vagy virágos mousze- h ,vanri* ‘ ^ ^ülönibség csők annyi, horry a bakfis táncruhák majdnem a földig, de bokáig érő ÍZ—-/ d«koltá»* is csak jóval f hát közepén fő uhg ér. Különben a lenge fodrozat hu­rokatUi3a^ «f7ri g°kat V6gy elÜtő sziaü ezalagcsok- rokat a felnőttek estélyi ruhájához hasonlóan alkal­mazzák: nem takarékoskodnak velük Öt báj°6 bakfisruhát ábrázol okiból a változatokból, melyek az átmeneti idény- ben és mint iskolaruhák is jó szolgálatot tesznek. Balról az első kisruha, piros-fehér csikós angol zefirből mutatós. Az ékalaku passzérészek és eie- jerészes modellt a csikók ellentétes összedolgozása élénkiti. A gombok és a széles fehér bőröv csatija szintén piros. A következő ábra rövidkabátkás ruhát mutat. Maga a ruha fehér gyapottal átszövött vászonanya- gu. Kettős levarrások, érdekes gallér és kékgom- 'bős eleje-pánt díszítik. A puffos ujjas kis kabátja fehér-kék pettyes szatinlból van. A középső, csinos kompléruha rózsaszínű mosó- selyem anyagú. Az ötletes összeállítású ruhát ket­tős levarrások és buzakék gombok élénkítik. A ka­bátkája buzakék taftból vagy cloquéból készülhet. A kihajtott matrózgallér is kék zsinórozásu. A negyedik ábra zöld shottish taft délutáni ru­hát visel. A mutatós modellt plisezéfodrok szegélye­zik. A kihajtója fehér orgaudi. Az utolsó ruha élénkvirágos imprimé anyagú. A derékrésze előnyös, testhezálló szabással készül. Az ovális kivágását oldalt megkötött organdipánt dí­szíti. RADVÁNYI MAGDA. Nincsen muzeum, amely régmúlt századok olyan konyháját, pincéjét, padlását vagy mondjuk vasalóhelyiségét mutathatná fel, amelyet érintetlenül mentettek volna át a mai időkibe. Mily ritkán találhatóink régi szá­zadokból való tapétákat, ágy- vagy asztal­neműt s a mindennapi egyszerű terítéshez való edényeket, poharakat ma már alig fe­dezhetjük fel. Minden nj nemzedék, uj bútort és uj kelengyedarabokat visz magával a fiatal házasságiba és a legközelebbi nemzedéknek ismét helyre van szüksége a saját legújabb divatu berendezéséihez. Emellett apáink és ősapáink nem rendelkeztek oly átfogó szel­lemmel, hogy a „régit" magáért becsülték volna. Sőt! A tizenkilencedik század hajnalán erős ellenszenvet éreztek mindazzal szemben, amit rokokónak neveznek és igy a tizen­nyolcadik század bútorait úgyszólván mara­déktalanul kihajigálták lakásukból. Ami pe­dig a hetvenes-nyolcvanas évekbe dédapáink­nak a bidermeier időkből való házieszközei­vel történt, azzal magunk is éppen eléggé tisztában vagyunk. így gyakran csak valami ócska rossz darabból meríthetnénk ismere­tünket a régi otthonokra vonatkozóan, ha nem maradtak volna fenn a tizenhatodik szá­zad óta kedvelt bábuházacskák, melyek az egykori különböző fajtájú lakóhelyek hü utánzatai. Ezek a nem éppen gyermekeknek, hanem inkább felnőtteknek készült játék­szerek a legapróbb részletekig mutatják be a régi házak berendezését és lakóik: urak és szolgák viseletét. Német, holland és angol múzeumok a legpompásabb művészettörté­neti értékeket rejtik az ő bábuházacskáikban. Amikor hercegi udvart állítottak elő „kicsi­ben", nem csupán a magas uraság pompás termeinek, hanem a cselédség lakószobájá­nak képmásával s nem csupán az udvari gavallérokat, hanem az istállófiukat utánzó bábukkal, azonkívül a hercegi udvar szín­házának, templomának, kolostorának apró másolatával, sőt a munkájukkal foglalkozó hivatalnokok, kézművesek, parasztok és az utazgató nép kicsinyített figuráival, ebiben az esetben az akkori időknek oly dokumentumát nyertük, amely sokkal többről tudósítja a mai embert, mint amennyiről az őseink életét nagy tudással tárgyaló kötetek. A bábukból előállított hercegi udvar a ját­szi rokokó szellem igazi gyermeke. Születését az egyik tÜüringiai hercegnőnek köszönhet­jük, aki az özvegyi években érzett elhagya- tottságát ezzel a szórakozással próbálta eny­híteni és még akkor seim ismerhette meg mü­vének' igazi jelentőségét, amikor már telje­sen készen állott. A színes képzelettel megáldott thürimgiai hercegnő: Augusta. Dorothea, Braunsdhweigi Ulrich leánya és VI. Károly császár feleségé­nek, Erzsébet császárnénak nagynénije volt. 1684-ben férjhez ment a később hercegi cí­met felvevő Schwarzburg-Arnstadti, második Güntlher Anton grófhoz. Házasságuk gyer­mektelen maradt és a fiatal hercegnő férjé­nek haláláig úgy élt, ahogyan a rokokó idők legtöbb kicsi úrnője, akik csendes kerttel körülvett kéjlakocskát építettek maguknak, muzsikáltak, színházzal szórakoztak s ha va­lami egészen különösre vágytak, porcellán- gyárat alapítottak. így építette meg Augusta Dorothea Arnstadt közelében, 1700-ban au- gustenburgi nem nagy kiterjedésű kastélyát és nem messze tőle Dorotheenthalban pici porcellángyárát. Még házassága utolsó évei­ben hozzáfogott ahhoz a műhöz, amelynek kastélyát és porcellángyárát túl kellett élnie: már akkor kezdte környezetének pontos bábu- utánzatát és annyi örömet talált ebben a já­tékos szórakozásban, hogy még hetvenötéves matróna korában is foglalkozott vele. Finom­kodó szellemmel „Monplaisir“-nek nevezte ezt a bájos időtöltést és egész udvarát arra kényszeritette, hogy segítségére legyen mü­vének beíejezésében. A bábuk fejét viaszból mintázta két ügyes erfurti kapucinus barát. A modellek az udvari hölgyekből és urakból kerültek ki és a bábuk az ő egyéni arcvoná­sukat tükrözték vissza. Magának a hercegnő­nek is volt bálbumása. A bábuk ruháit a var­ráshoz értő udvari dámák finom keze szabta, de ügyes polgárleányokat is bevontak a mun­kába s a kézműveseknek is rendelkezésre kellett állmiok. Igazi asztálos szállította az apró bútorokat, rézműves és bádogos a kony­ha edényeket; Dorotheenthal pedig, melyet mintha csak azért alapított volna a hercegnő, hogy az ő „Mornplaisir“-je számára az apró drágaságokat állítsa elő, küldte a miniatűr porcellánt. Az üveget és egyéb oly szükség­letet, amit helyben nem tudtak beszerezni, kívülről teremtették elő. Évtizedekig folyt a finom munka. Az apró szalvétácskák, a hercegnő sajátkezüleg hím­zett monogramjával, 1714-ből valók, viszont a bábuudvartartás fokozatosan növekedő kertjét csak 1744-ben fejezték be. Emellett az egész müvet oly művészi tökéletességgel állították elő, hogy semmiben sem maradt az akkori idők porcellánfigurái mögött s az alakok báljának megfelelt a színek bája. A babák és babaszobák szokásos merevsége teljesen hiányzott a hercegnő bábuvilágában. Élethűen álltak a kicsi figurák a helyes ará­nyok ellen sohasem vétő környezetben, mert nagyon ügyeltek arra, hogy minden mozdu­latot erősen megfigyeljenek és híven vissza­adjanak. Amikor az egész mü elkészült, tizenkilenc ember nagyságú szekrényre volt szükség, amelyekben több emeletecskén helyezték el az egyes szobácskákat. S bár a „Monplaisir" ibábuvilága nem maradt fenn teljes egészében az utókorra, még ma is megvan a száztíz szoba és még ma is ezer bábu népesíti be a „termeket", amelyeket a hercegnő halála után Arnstadtban, az árvaházban, árva gye­rekek javára ki is állítottak. A tizen­kilencedik században a padlásra került a sok fáradsággal előállított rokokó „játékszer" s csak a nyolcvanas években fedezték fel ismét és emelték ki a múlt porából. Csakhogy a minta, amelyről ez a bábu- világ készült, akkor már régen eltűnt; Au­gusta Dorothea hercegnő halála után tizenöt évvel elpusztult az augustenburgi várkastély, a porcellángyár pedig 1724-ben szűnt meg és az öreg várkert ismét szántófölddé lett és már semmi sem emlékeztetne az öreg her­cegnőre, ha játékos életművében a fénykép hűségével nem örökítették volna meg udva­rának színes életét. S amit Augusta Dorothea a kicsi szobákban elénk tárt, nem csupán sa­ját életmódjának hü mása, hanem igaz képe a német rokokónak, a legmagasabb élet- művészet korának, amely Sebastian Bachot. Lessinget és Nagy Frigyest adta a világnak. Mit főzzünk? Hétfő: Ebéd: Paradicsomleves. Tejfölös búr- gonyafőzelék sertésoombbaA. Tejeegaluska. Va­csora: Tojásos vagy jufrturóis galuska fejes- salátával. Ringló. (Vagy déli maradék). Kedd. Ebéd: Gombaleves. Hirtelen sült rosté­lyos zöldbabfőzelékkel. Káposztáskoeka. V a- csora: Velő tojással, rizsk öntéssel. Körte. (Vagy déli maradék). Szerda. Ebéd: KalaráJbéievee. Töltött tök. Madártej. Vacsora: Rántott paradicsom vajas burgonyával. Kajszi-barack. (Vagy déli maradék). Csütörtök. Ebéd: Tejtfölösleves csipetkével. Pirított borjumáj nyári vegyes salátával. Máglya­rakás. Vacsora: Párolt fiatal kel sajtmártással. Jégbehütött vegyes friss kompót. (Vagy déli maradék). Péntek. Ebéd: Halleves. Sóska bevert tojás­sal. Ka/proe turósrétes. Vacsora: Rántott ponty burgonyaealátávaL Tejfölös túró zöldpaprikával. Sárgadinnye. (Vagy déli maradék). Szombat. Ebéd: Parajleves. Lecsó debreceni kolbásszal. Darázsiéstzek (vagy ,,bólesz“). V a- csora: Besameles fejessaláta. Hideg gyümölcsös rizs. (Vagy déli maradék). Vasárnap. Ebéd: Burgonyapüréleves. Töltött gomba. Pörkölt csirke tarhonyával és kovászos uborkával. Kávékrém. Vacsora: Hideg töltött tojás. Felvágottfélék paradiesomsalátával. Süte­mény. őszibarack. (Vagy déli maradék). ★ ★ ★ Kelkáposztafőzelék sokkal izesebb lesz, ha nem tesszük fér egyszerre az egész kelt; előbb csak a külső, keményebb leveleket tegyük fel főni és csak később rakjuk közé a zsenge leve­leket. * Karfiolt tiszta tülldarabba kötve főzzük meg, úgy nem esik szét. Szép fehér marad, ha a víz­be fóloséeze tejet öntünk. 4 tűkké keutytófai

Next

/
Oldalképek
Tartalom