Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-04 / 177. (3729.) szám
1935 augusztus 4, vasárnap. ^C^-MAGfeR-HTRLaB 17 Huszonhárom nemzel száz kiküldöttje veti részt a nemzetközi diákszövetség prágai kongresszusán Gardini, Lincoln Ralphs, Novy, Plume Róbert és Pálmai-Pribék István nyilatkozik a diákság nemzetközi feladatairól ■ Trencsén- teplicen és Pozsonyban folytatódnak a kongresszus tanácskozásai — Hogyan dolgozik a népszövetség előiskolája ? — Prága, augusztus 2. Minden nyári szezonban legalább egy, esetleg két nemzetközi kongresszus zajlik le a csehszlovák fővárosban. Ebben az esztendőben két nagyjelentőségű nemzetközi kongresszus színhelye volt Prága. Az egyik volt a katolikus kongresszus, a másik pedig, amely sokkal nagyobb csendben zajlott le s természetesen jelentőségében sem lehet az előbbi mellé állítani, mégis egyike volt a prágai nyári idény legnagyobb eseményeinek : a nemzetközi diákkongresszus. A kongresszusra huszonhárom diák- egyesület tagjai vonultak föl. Kereken száz fiatalember érkezett erre az alkalomra a világ minden tájáról Prágába. A kongresszus résztvevői között sok érdekes egyéniség akadt, de tagadhatatlanul a legkiemelkedőbb személyiség a nemzetközi diákszövetség elnöke, Dino Gardini, az olasz csoport vezetője. Dino Gardini, aki mindössze 28 éves, tagja a fasiszta nagytanácsnak és lelkes híveinek állítása szerint a fasiszta Olaszországban Mussolini után az ötödik legnagyobb tekintély. Gardini egyébként saját repülőgépén érkezett Prágába, egész fellépésén megérzik, hogy saját hazájában nagy súlya van minden szavának. Fellépése biztos, mondatai szabályosak és precízek, olyan ember benyomását kelti, aki sokat forog nyilvánosság előtt és aki a szerepléshez alaposan hozzászokott. Franciául beszélgetünk. Első kérdésem természetesen az, hogy hogyan van megelégedve a gyűléssel és hogy tetszik neki Prága ? *— Kedvesen fogadtak — mondja határozott hangon — a rendezés kitűnő, örömmel jöttem Prágába s mondhatom, elsőrangúan érzem magam. — Lehet-e a nemzetek közötti együttműködésnek előmozdítója a diákszövetség ? — Feltétlenül — válaszolja rövid gondolkodás után kérdésemre, ami szemmel- láths'óan nem nagyon tetszik neki. — Sőt, a leghatalmasabb eszköze lehet az együttműködés kialakításának, hiszen itt müveit fiatalemberek cserélik gondolataikat. S ezek a fiatalemberek fogják idővel elfoglalni az egyes nemzetek élén a vezető pozíciókat. Remélem, hogy a nemzetközi diákszövetség munkája sikerhez fog vezetni. Meghitt beszélgetés egy venceltéri szálloda halijában Gardini mellett a száztagú nyüzsgő gyülekezetnek legkimagaslóbb egyénisége Lincoln Ralphs, az angol alelnök. A Vencel- téren lévő ,,Zlatá Husa“-szálló halijában beszélgetünk. Itt laknak a kongresszus résztvevői. A különben csendes és kispolgári szálloda folyosóin és halijában úgyszólván nem is lehet hallani mást, csak francia, angol és olasz szót. Érdekes dolgokat mond Ralphs beszélgetés közben Angliáról. — Az angol nemzet, —- mondja — évszázadokon át teljes elszigeteltségben élt. Ez az elszigeteltség, ami természetesen földrajzi helyzetéből is folyik, megvédte a kontinens minden befolyásától és betegségétől. Az elszigeteltség századaiban alakult ki az angol jellem. A dolgokat mindig tárgyilagosan ítéljük meg. Az európai befolyás sohasem ingatja meg egyensúlyunkat. Az angol diákok újabban, mint ahogy az egész angol nemzet, erősen érdeklődnek külpolitikai kérdések ifánt. Ezzel kapcsolatban el kellett határozniok, hogy milyen magatartást fognak tanúsítani a kontinenssel szemben. Nem lehet azt állítani, hogy egy ilyen határozott irányban már megállapodtunk volna. Egészen bizonyos, hogy sokan lesznek, akik sajnálni fogják az elzárkózottság politikájával való szakítást. Ez azonban kikerülhetetlenül következett el, mert hiszen a tudomány mai állása lehetetlenné teszi a splendid isolation további fenntartását. Az angolok annak ellenére, hogy sokáig éltek teljes elzárkózottságban, különleges helyzetüknél fogva mindig sokféle idegen néppel keveredtek s ezért alakult ki közöttünk az a fölfogás, hogy minden embert testvérünknek tekintsünk. Minálunk nemcsak frázis, hogy az emberiség minden tagját egyetlen családhoz számítjuk, hanem legszentebb hagyományainkon nyugvó életfelfogás. Az angol nemzet felfogása szerint a katonai erő egymagában még nem biztosíthatja az együttműködést. Minden fajtában meg kell találni a szépet és a jót. Mi, angolok, elmondhatjuk magunkról, hogy sokkal jobban tudjuk elviselni a külföld kritikáját, mint bármely más nép. Az angol természet nem tűri el az erőszak hatalmát, de mi azért teljesen békében tudunk élni a diktatórikus államokkal, mert azt tartjuk, hogy mindenki saját gusztusa szerint boldogul. Mi azonban szent kötelességünknek tartjuk a nemzetek közötti együttműködés előmozdítását és ezért nem azt keressük, ami elválaszt bennünket egymástól, hanem inkább azt, ami összehoz. Prága-Trencsénteptic-Pozsony A prágai kongresszus, egészen bizonyos, hogy a legtöbb munkát Novy Emilrek, a csehszlovák előkészítő-bizottság elnökének „Felszállott a páva vármegyeházára.. “ Ri- j maszombatban három helyen is megtehetné a modern páva, mert pontosan három megyeháza volt 1 Gömör kedves székhelyén. Ma persze mind a három egészen más célokat szolgál, a rimaszombati megyeszékhely kis, békés gömör! városkává fejlődött vissza, ahol a sok derék magyar ember a Polgári Olvasókörben találja meg majd mindennapos otthonát. A Bucsony messziről idemosoly- gó panorámás hátterében, a Tompa-tér festői egyszerűségében élnek a gömöri városiak, akik között egy-egy ember szinte csodálatos missziót végez. Márkus László az elmaradhatatlan virággal a gomblyukában harminchatodik éve vidéki újságíró, Benkovits Gyula a Prágai Magyar Hírlapot szerkeszti Gömörből tiz esztendő óta, s talán párját ritkító ritkaság az is, hogy idősebb Rábely Miklós, aki pontosan a kilencvenegyedik esztendejét tapossa, még mindig ott áll a régi nyomda szedőgépe mellett és csinálja a Gömört. Pedig sokan kidőltek már mellőle, sok régi Írót elfelejtett már azóta az újabb nemzedék, akikkel Miklós bácsi együtt dolgozott Emlch Gusztáv „akadémiai könyvnyomdász" pesti műhelyében. S ha éppen most kezdte munkáját egy rimaszombati bizottság, mely Kiss József édesanyjának akar az „Egy sir‘‘ helyett méltó síremléket állitani, hadd említsük meg, hogy Rábely Miklós együtt dolgozott a pesti Deutsch-nyomdában Kiss Józseffel, a „javitnok“-kal, aki korrektor volt zsenge ifjúkorában, összevissza kilenc könyvnyomda volt akkoriban a mai Budapesten, amelyből kettő Budán, hét pedig Pesten székelt. A lapok szépen megfértek egymás mellett és mig Rábely Miklós bácsi a báró Kemény Zsigmond és Királyi Pál szerkesztésében megjelenő Pesti Naplót szedte, a adta. Novy1 Emil érdeme, hogy a kongresz- szus szépen sikerült. A rendezés néhány igazán jelentéktelen hibájától eltekintve szinte alig folyt le Prágában nemzetközi összejövetel, amellyel ennyire meg lehettek volna elégedve a résztvevők. A kongresz- szus csütörtökön ért véget Prágában, tehát tulajdonképpen csak négy napig tartózkodott a száz külföldi fiatalember a csehszlovák fővárosban. Prágából Szlovenszkóra utaztak a delegátusok, s először Trencsénteplicen, majd pedig Pozsonyban fognak tanácskozni. Kérdést intéztem a rendező-bizottság elnökéhez, hogy tulajdonképpen miért rendezik a kongresszust három helyen. — Ebben az elhatározásban három szempont vezette a csehszlovák diákszövetséget, — válaszolta Novy Emil kérdésünkre. —> Az egyik az volt, hogy a külföldi diákok ne csak Prágát ismerjék meg, hanem Szloven- szkót is. A másik ok az volt, hogy a szlo- venszkói főiskolások könnyebben vehessenek részt a kongresszus tanácskozásain. Harmadszor pedig arra is gondolnunk kellett, hogy a résztvevők legnagyobb része Csehszlovákiából Budapestre utazik az olim- piászra, már pedig az utat igy Pozsonyból hajón tehetik meg a magyar fővárosba. —- Milyen szerepet töltenek be a csehszlovákiai főiskolások a nemzetközi diák- szövetségben ? — Gardini elnök mellett az egyik adminisztrációs alelnök tisztét Plecity Sándor tölti be, azonkívül én magam is alelnöke vagyok a nemzetközi előkészítő bizottságnak, a titkár pedig ugyancsak csehszlovák fiú : Posmurny Vladimír. — Hogy vannak megelégedve a külföldi szomszédos szedőszekrények mellett készült Jókai lapja, a „Hon". Magyar kulturember ritka örömet érez, amikor ennek a ma is fiatal lelkű és teljes erejében levő öreg urnák az emlékezéseit hallgatja. Tompa Mihály városában egész sereg magyar kulturember él és neveli az utána következő nemzedéket. S a fiatal kisebbségi magyarságnak a Baráth László-féle fiatalokat nevelni, nem utolsó dolog. Mennyi erő, mennyi örök bizodalom él ezekben a Rimaszombat által nevelt fiatalokban! És milyen Jókai ismert tarokkasztalára emlékeztető kép van a Polgári-köri szép kertben, ahol öregek és fiatalok nem az egymást elválasztó generációs kérdéseket feszegetik, hanem együtt beszélik meg az egész életet. Benkovitsék kertjében magasra nyúltak a hajnalkák. Szelid háziasszony gondos keze keltette őket életre, s a szomszédokban is mindenütt csupa virág. Valóban: virágosabb és polgáribb várost alig lehet elképzelni, mint Rimaszombat. & ha a vándor egy napra, vagy csak pár röpke órára is kiköt a virágok és a szomorú költő városában, pillanatnyi felfrissülést érez. Ahol a virágot ennyire szeretik, ott szivemberek laknak. És az Ilyen emberek utódai is jó emberek lesznek. Dolgos, fáradozó, kultúrájukhoz, hagyományaikhoz mindig ragaszkodó, talpig magyar emberek. A három vármegyeháza városában, ahol egy sereg egyesület tartja az életet, érdemes egy percre mindenkinek kikötnie, hogy a lelke megteljen a saját fajtája erejébe vetett virágos hittel, és büszkén érezze kisebbségi életének gondokkal kirakott útját. Erre tanítja a magyar vándort Rimaszombat ... FARKAS ISTVÁN. résztvevők ? Az a benyomásom, hogy általában meg vannak elégedve, hiszen az eredeti programtól alig tértünk el valamit, ami pedig az ilyen nagyszabású rendezéseknél majdnem mindig kikerülhetetlen. — Mi a legfontosabb eredménye ennek a nagyszabású összejövetelnek ? — Tulajdonképpen az, hogy az egyes nemzetek fiai megismerik egymást és kicserélik gondolataikat. Az egyes bizottságok munkája is hoz eredményeket, ezek azonban nem fejezhetők ki ilyen általánosan, de nagy gakorlati jelentőségük van. Ilyen eredménynek tekinthető például a főiskolai játékok és a csereakció megszervezése. — Kik jöttek legtávolabbról a kongresszusra? — Az amerikai és az ausztráliai diákok.., Beszélgetés a budapesti diákolimpiász előkészületeiről — egy tett diákkal Beszélgetéseim és a diákkongresszus tagjai között való forgolódásomnak volt egy riporteri sikere is, mégpedig az, hogy úgyszólván elsőnek tudtam meg, hogy a legközelebbi diákolim- piászon, amely Budapesten lesz, a balti államok diákszervezetei majdnem kivétel nélkül résztvesznek. Plume Róbert, a lett sportbizottság elnöke, árulta el nekem ezt a titkot. Plume Róbert nagy elismeréssel nyilatkozott egyébként a budapesti diákolimpiász előkészületeiről. — Májusban Budapesten jártam — mondotta — éppen a versenyek miatt. Komoly munka folyik ott és azt hiszem, hogy az olimpiász nagyobb méretek között fog lefolyni ezúttal, mint az eddigi versenyek. Azt hiszem, hogy az a legnagyobb érdeme a magyar diákszövetségnek, hogy kezében tartja az előkészítő munkát és mindent ő maga végez. így a verseny szigorúan főiskolás jellegét meg lehet őrizni. — Milyen számban vesznek részt a balti államok a versenyeken? — A balti államok a jelenlegi gazdasági nehézségek ellenére is több mint száz résztvevőt sorakoztatnak fel a versenyekre. — Milyen kilátásokkal vesznek részt az olim- piászon a balti versenyzők? — A finnek, litvánok és esztek különösen a könnyű atlétikában, a litvánok pedig a kosárlabdajátékban számítanak sikerre. Különben ebben övék az európai bajnokság. — Milyen munkát végzett eddig a sportszakosztály? — Megállapította a sto-moritzi téli diákolimpiász programját és Gedényi, a budapesti főiskolás versenyek előkészítője, beszámolt a magyar főiskolások olimpia-bizottságának munkájáról. A szakosztály nagy örömmel fogadta a jelentést és táviratilag meg is köszönte a magyar előkészitőbizottság munkáját. A későbbi főiskolás versenyekről majd Budapesten fogunk tovább tárgyalni az olimpiász alkalmával. Egy magyar Hu, aki hét nyelven beszél A diákszövetség egyik legfontosabb szakosztályának, az utazási szakosztálynak magyar Bu az elnöke: Pálmai-Pribék István. Pálmai egyébként a magyarországi diákéletnek is egyik vezető tagja, aki azzal tűnt föl a prágai diákkongresszuson, hogy anyanyelvén kívül beszéli a német, angol, francia, spanyol, olasz és szerb nyelvet, ő tőle értesülök a diákszövetség tizenhatéves történetének néhány érdekes mozzanatáról. Tőle tudom meg, hogy a szövetség 1919-ben alakult meg Strassburgban és eleinte csak a győztes államok egyetemi ifjúságának volt összekötő szerve. A rákövetkező években azonban már meghívást kaptak a semleges, sőt legyőzött államok diákjai is és rövidesen csatlakoztak is a szövetséghez, amelynek keretei igy jelentősen kibővültek. A diákszövetség szervezetében, de munkásságában is, sok tekintetben hasonlít a nép- szövetséghez s talán azt lehetne mondani, hogy amolyan előiskolája a népszövetségnek. Csak éppen nem küzd annyi válsággal és tagjainak száma nemhogy fogyna, de állandóan, tetemesen növekszik. — Mi magyarok, — fejezi be információit Pálmai Pribék István — 1930-ban léptünk a szövetségbe a brüsszeli kongresszuson és azóta aktív részt veszünk a szövetség munkájában. — Miben nyilvánul tulajdonképen a szövetség munkája? — A vezetőség tudományos, expediciós és eportügyek mellett behatóan foglalkozik a nemzetközi diákélet szociális problémáival is. Magának a kongresszusnak munkája a szervezés, tudományos, külügyi, utazási, pénzügyi, szociális és sportbizottságok keretében zajlik le. A tagállamok kiküldöttei ismertetik évi működésüket és megbeszélik a jövő év mumka^ r FÉNYKÉPEK A Károm vármegyeháza városa
