Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-29 / 197. (3749.) szám

4 ■Kaa TKtoM^M^kAR-HlRLSP 1935 augusztus 29, csütörtök. Emlékek a párisi háromha konferenciáról A Quai d’Orsay kulcslyukai előtt... A csődöt mondott angol-olasz-f randa konferencia titkai ■■■ Hogyan készül a világ­történelem ■« Áruló sétapálcák, monoklik és teniszlabdák ■■ Az ujságirók keservei Páris, augusztus végén. Most már Genf a szeptemberi tárgyalás, a békés megoldás hiveinek utolsó gyenge remé­nye .., Laval megmondta nekünk, hirlapiróknak, őszintén már a tárgyalások előtt, hogy: „Ha so­ká fog tartani, az a legjobbat jelenti. Ha hamar .vége lesz — az baj.“ ... Hát nagyon hamar .vége lett! Pedig ritkán készült a Quai d'Orsay oly iz­galmasan, oly lázas nyüzsgéssel nemzetközi tár­gyalásra, mint ahogy ezt a három napot készí­tette elő. A „Sálon de l‘Horloge“-t meg a „Sá­lon de Rotonde“-ot külön kicsinosították a szakértők fogadására és sebten egybehívták a Quai d'Orsay minden jogtanácsosát. Nagyméltóságu és excellenciás urak szokat­lan sebességgel rúgták le magukról a fürdő­trikót a különböző „cöte'Vokon, hogy fel­cseréljék az$|ü|inepélyes ferencjózseffel. Aztán megérkezett a változatlanul szép fiú, Lord Edén szakértő segéderők egész csapatá­val, Mr. Strang-gal, Sir Vansittart-al, hogy Sir Oerc-ről, a párisi nagykövetről és a nagykövet­ség csapatos szaktudósairól ne is beszéljek. Aloisi ö exceliencíája ezzel szemben csak a tit­kárát hozta magával. Nem-et mondani egy em­ber is elég ... Mikor a diplomata „nyilatkozik" Soha, még a háborút megelőző titkos diplo­mácia fénynapjaiban sem volt a hallgatás eny- nyire tökéletes. A hirlapirók legszebb szalón- kabátjukat és leghegyesebb ceruzáikat öltötték fel ez alkalommal. A Quai d‘Orsay-i palota minden folyosója és minden előcsarnoka tele volt velük. Az olasz és angol kollégák naponta összevesztek egymással a várakozás idegessé- ben, a fényképész-kollégák kínjukban táj- és butorfelvételeket csináltak, — hanem a nyilat­kozatok, amiket a tudósítók minden ravaszság legmagasabbra csigázásával kaptak, nem vol­tak túlzottan terjedelmesek. Az első nap Lord Edén azt mondta: „I have nothing to say"; nincs mit mondanom, a második napon azt mondta: „I have still nothing to say“ s végül a harmadik nap reggelén hosszabb gondolkozás után annyit jelentett ki, hogy: >»I think indeed, íaht I shall have nothing to sayl“ — Aloisi bá­ró ezzel szemben mindjárt első nap azzal foga­dott mindnyájunkat, hogy: „Che volete che di- ci:“ A második nap azt mondta: „A tegnapihoz nincs hozzátenni valóm" és végül a harmadik napon sokat ígérőén annyit árult el: „A dolog nem indul rosszul." Egy órával e nyilatkozat után megtudtuk, hogy a megegyezés végleg du­gába dőlt. Lord Edén cilindere és Atoisi monoklija Közben pedig találgattunk a „külső jelekből". Nagy érdeklődéssel állapítottuk meg az ango­lok első látogatásakor, hogy Lord Edén piké- mellényben jött, a raffinált eleganciáju Sir Clerc fekete mellényt hordott ugyan, de mind­ketten puha kalapot helyeztek a ruhatárba, ami tisztán mutatta a beszélgetés baráti és nem egészen hivatalos jellegét. Hogy már a következő napon mindketten ci­linderben érkeztek, ebből láttuk, hogy meny­nyire komoly a dolog. A.zontul Sir Clerc sok jóslatra adott alkalmat az­által, hogy sétapálcákból egész gyűjteménye van: minden tárgyalásra másszinü sétabotot ho­zott és a változó színekből lehetett következ­tetni .. . Egyébként hiszen mindketten régi genfi is­merőseink és igy tudtuk, hogy kettejük közül Edén a nyugodtabbik. Ha elhagyta a Quai d'Orsay-t, mindig ugyanaz a kedves, lekötelező mosoly lebegett az ajkain. Aki nem ismerte, mindig azt hihette, hogy valami nagyon örömteljes dolgok történtek vele a zárt ajtók mögött. Hanem Mr. Strang, a szokott párisi teniszpart­nere, azt mondja, hogy soha a kitűnő lord nem játszott olyan keményen és idegesen, mint e mostani tanácskozás sziinóráiban: haragját a labdákon eresztette ki. Hanem Aloisi báró hiába próbált félrevezetni hallgatásával, vagy biztatd*szavaival: őt mindig elárulja — a monoklija. Ha meg van elégedve, Irta: Benedek Károly I a monokli büszkén csillog a szemén, hanem ha S rosszul folynak a dolgok, akkor szemöldökének egy mozdulatával leejti a monoklit és idegesen himbálja a zsinórján az ujja körül.,« Ebben a világtörténelmi három napban számtalan kört irt le az Aolisi báró monoklija.., Megizzasztják Lovait.. • Hármuk között legnyiltabban a máskor min­dig optimista Laval viselkedett. Megszoktuk, hogy ő soha bizalmát • e'1 nem veszíti. Géni­ben, ha legnagyobb volt a baj (mint a jugo­szláv—magyar ellentétkor például) és már mindenki a legrosszabbtój tartott, Laval rendít­hetetlen volt derűs önbizalmában és már-már szálló igévé vált az újságírókkal szemben gyak­ran alkalmazott frázisa: „Tout s'arrangera, parce que tout dóit s'ar- ranger." (Minden rendbe fog jönni mert hisz mindennek rendbe kell jönnie.) Nos, ezúttal a vak is is láthatta, hogy Laval erősen aggódik. Egyetlen egyszer szólt valamit az ujságirók termén átmenet, annyit, hogy: „La négociation est dure" — a tárgyalás kemény ... Valóban izzasztó lehetett a tárgyalás. Laval és Edén mint teljhatalmú megbízottak minden to­vábbi nélkül fogadhatták el az esetleges határo­zatokat. Hanem Aloisi csak a Mussolini szája és füle volt ezúttal. Minden ajánlatra, azt mond­ta: „Várjanak, megbeszélem MussolipiveLh —= Olyankor a tárgyalás megszakadt negyedórára, félórára, mig Mussolini bemondta a távbeszélőbe a „nem“-et... Ha a magas tárgyalófelek nem jutnak egyet­értésre, olyankor a szakértőkhöz fordulnak kín­jukban. Azok mindig találnak módot, hogy a lényegbeli ellentéteket valami egységes formai plattformra hozzák. így történt most is. A szak­értőknek sok dolga akadt. Genfben úgy vélték, hogy az 1906-os angol—olasz megegyezés meg­felelő tárgyalási alap. Páriában kiderült, hogy nem az, és a szakér­tők visszamentek az 1894-es meg az 1891-es jegyzőkönyvekig. — „Ezekből láthatja" — mondta Edén Aloisi- nak — „hogy mennyire igazunk van!" — „Sőt ellenkezőleg" — felelte Aloisi — „láthatja, hogy a mi álláspontunkat igazolják e szövegek." A diplomáciai megegyezések szerencsére mindig oly óvatos és körülményes szövegezésüek, hogy B é c s, augusztus 28. A bécsi katonai bíróság előtt ma kezdődött meg Steinháusel Ottó volt rendőrkapitány hazaérulási pőre, akit azzal vá­dolnak, hogy 1934 julius 25-én a nemzeti szo­cialista puccs alkalmával összejátszott a felke­lőkkel és személyét rendelkezésére bocsátotta a forradalmi kormánynak. Steinháusel állítólag tudott a tervekről és nem kifogásolta, amikor a nemzeti szocialisták ki­nevezték őt Bécs jövendőbeli rendőrfőnöké­nek. A vádirat fölolvasása után megkezdődött a ki­hallgatás. Steinháusel 1879-beo született Bud- weisban. A vádlott tagadta bűnösségét. Vallo­mása szerint fogalma sem volt a nemzeti szocia­listák terveiről és arról sem értesült, hogy a fel­kelőik őt titokban Bécs nemzeti szocialista rend­őrfőnökévé nevezték ki. Azt is tagadja, hogy a puccsisták gyakran meglátogatták a rendőrség épületében és tárgyalt velük. Rintdent csak szolgálati viszonyából kifolyó­lag ismerte, egyébként nem érintkezett vele. Steinbáusl 1934 julius 25. délután két óra óta fogva van. Fey autóbalesete Bécs, augusztus 28. Fey őrnagy osztrák mi­nisztert tegnap súlyos autóbaleset érte. Gablitz, azokból utólag mindent és mindennek az ellen­kezőjét ki lehet mutatni. Arra is valók ... A négus diplomatái Miközben szünetelt a konferencia, a szakér­tők vitáznak és Edén lord a teniszlabdákat kí­nozta, rendesen megjelent a Quai d‘Qrsay-n mentora, Jéze egyetemi tanár kíséretében, Teclé- Havariate ur, Abesszínia párisi követe, nagy gonaaal ügyelvén mindig, nehogy Aloisi báróba ütközzék valamelyik folyosón. (Itt érdemes meg­jegyezni, hogy Teclé-Havariát távolról sem el­ső, Párásban akkreditált diplomatája a négus bi­rodalmának, Az első abessziniai diplomáciai kül­döttség pontosan 1700-ban érkezett meg a ver- saillesi udvarhoz. Ez a követség két emberből állót, egy Murát nevű örményből és egy Char­les Jacques Poncet nevű francia orvosból, aki eredetileg Cakóban volt megtelepülve és később a négust és Lát gyógykezelte, kik mindketten leprásak voltak. Ö ajánlotta a „királyok kirá­lyának", hogy összeköttetésbe lépjen a Napki- réllyal. A két abesszin diplomata ethiópiai disz- öltönyben be is mutatta XIV. Lajosnak akkre- ditivjét. A király fölöttébb szives fogadtatásban részesítette őket. mindazonáltal küldetésük csak két esztendeig tartott, minthogy semmi módon nem tudtak pénzt kapni többé a négustól. Abba kellett hagyni szegényeknek a fényes diplomá­ciai karriert és visszautaztak Gairóba, ahol az­tán gyógyszertárat nyitottak ketten: Poncet lett a gyógyszerész és Murát a laboráns.., — Re­méljük. hogy Teclé-Havariáte ur hosszabb ideig fog a diplomáciai pályán megmaradni.) A lovagiasság szabályai szerint... .., így a konferencia feldőlt; Edén lord elége­detlenül utazott Londonba, Aloisi kielégületle- nül ment vissza Mussolinihez, az ujságirók is elégületlénül hagyták el a Quaá d‘Orsay-t, höl ezúttal senkisem akart szóbaállani velük, — egyedül a fotoripporterek értek el mégis ered­ményt. Az utolsó órában, sőt az utolsó percben vették le Aloisi-t és Eden-t, mikor a teljes fiaskó után szívélyes és erőteljes kézszoritással búcsúz­tak egymástól a folyosón Laval kabinettje előtt. Ez a kettős mosoly és kölcsönös kézrázás az egyetlen pozitív alap, amelyre a genfi békéltető kísérlet szeptemberben támaszkodhatik ... község közelében autója nekiment egy fának s a miniszter és adjutánsa könnyebb sebesüléseket szenvedett, A miniszter idegsokkot kapott s en­nélfogva állapota elég súlyos, mig a sebesülések jelentéktelenek. A villám lecsapott a menetelő katonák közé; nyolc sebesült Brüx, augusztus 28. A cseh Óriáshegység vi­dékén tegnap borzalmas vihar dühöngött. A vi­har idején a komotaui 46. gyalogezred néhány százada Kaaden határában az országúton me­netelt. A villám borzalmas dörgéssel lecsapott egy gépfegyveres osztagba. Nyolc katona sú­lyos égési sebeket szenvedett s a gépfegyver szekerét huzó ló rögtön kimúlt. A megsérült katonákat beszállították a kórházba s ott ápo­lás alá vették őket. A villámcsapás a katonák közt óriási izgalmat keltett, mert azt hitték, hogy a villám által sújtott nyolc katona meg­halt. fHU íchoU o topok? A KISANTANT KONFERENCIA Banes külügyminiszter pártjának lapja, a CESK® SL0V0 bukaresti keltezésű, „Miről lesz szó Bled­ben“ cimü vezércikkében ezeket írja: A dunai probléma megoldása a legutóbb gyakran emlege­tett paktum keretében, ez lesz az első és legfon­tosabb kérdés. Ezzel összefügg a Habsburg ural­kodóház visszaállításának kérdése, melyben a kis- antant álláspontja a leghatározottabban negatív. Természetesen mérlegelni fogják a kisantant mi­niszterek az Qlaez-abessziniai vita kialakulásával Összefüggő eseményeknek az európai s különösen a kisantant államokra kifejthető hatását. A román sajtó is közölte már, hogy Jugoszláviában behatóan tárgyalják, miként rendezhető végleg Jugoszlávia viszonya a azovjetkormányihoz oly alapon, ahogy azt Csehszlovákia és Románia rendezte. Ez lesz az első alkalom, hogy a kisantant egyik külügymi- íriszt61 re, Benes, hivatalosan jelentést tehet orosz- ofszági útjáról. A gazdasági kérdéseket is tárgyal­ják a gazdasági kisantant paktuma szellemében. — Romániában úgy vélik, hogy a dunai paktum létrehozásának nehézségei abban vannak, bogy a dunai államokkal szomszédos nagyhatalmaknak e kérdésben más a politikájuk. Ha a Tradieu tervet Olaszország ellenezte, úgy most Németország gör­dít akadályokat a megegyezés útjába. A kisantant államok nem akarják kizárni a gazdasági egyez­ményből a nagy államokat, de óvatosaknak kell lenniök a Berlinből (Romániába, Jugoszláviába, Bolgárországba és Albániába) jövő ajánlatokkal szemben, melyek célja Csehszlovákia elszigetelése: A román sajtó figyelmezteti a németeket, hogy nagy hiba politikát keverni a gazdasági kérdések­be, mert éppen Németország érdeke volna a dunai államok gazdasági egységének megteremtése, amennyiben Franciaország Európa © részének sza­nálását kész finanszírozni s e-nnek végeredmény­ben Németország élvezné hasznát. — Örvendetes, hogy a kisantant konferencia az olasz-jugoszláv vi­szony jelentei# javulását veheti tudomásul. Az. o’asz- abessziniai viszálynak egész Európára is igen kel­lemetlen kihatásai lehetnek, ha meggondoljuk, hogy az olasz-angol barátságos egy üt tmiiködést ve­szély fenyegeti, Az erősen fegyverkező Németor­szággal szemben a London-Páris-Róma vonal volt a béke garantálója. Ezt a frontot veszély fenye­geti a párisi konferencia csődjével. A kisantant e játéknak nem részege közvetlenül e igy feladata csillapítóan hatni. A veszély a genfi szeptemberi Ülések kulisszái mögött erősen jelentkezni fog. — A Habsburg uralkodóház visszaállítása az ansluszt jelenti. Az olyan Habsburguralom, amely kizárólag a mai Ausztriára szorítkoznék, nem köti le a osz­trákokat s igy a restauráció csak növelné a csatla­kozási mozgalmat. Ha a Habsburgok az osztráko­kat császári fénnyel akarnák lekötni, úgy ez a szomszédos, a Habsburgok uralma alól felszabadí­tott nemzetek és népek veszélyeztetését jelentené. Mert a Habsburgok visszatérése Bécsbe csak ürügy volna az intrikákra s ezzel a középeurópai államok tartós nyugtalanságban élnének. Ezért a kisantant változatlanul a leghatározottabban a Habsburgok visszaállítása ellen foglal állást. ELNÖKVÁLASZTÁS A VENKOV vezető helyén Vrany szenátor éles hangon itólei el „Csúnya és szomorú kampány4* cimü cikkében, hogy a baloldal nyomban a parla­menti választások után felvetette az elnökválasz­tás kérdését, noha az elnök megválasztása óta alig néhány hónap múlt el. Az Ízléstelen játék már ódáiig megy, hogy a „jobb“ é6 a „bal44 oldali elnök­jelöltre eső szavazatokat is számolgatják. A cikk azzal fejeződik be, hogy elnökünk jó egészségnek örvend s meg vagyunk győződve, hogy az elnökvá­lasztási ciklus végéig helyén marad. Cerny minisz­ter édesatyja kilencvenhat éves és még maga irá­nyítja gazdasága vezetését. A köztársasági elnök szintén jó falusi gyökér sarja, ma egészséges, mun­kaképes és igy nincs ok arra, hogy utódjáról be­széljenek. SZOCIALISTA-AGRÁR ELLENTÉT A POLEDNI LIST a nemzeti szocialista „terve- ná a Bilá“ (piros és fehér) cimü havi folyóirat egy cikkét ismerteti, melyben Lombul F. tanár amiatt panaszkodik, hogy a kormányban az agrárok dik­tálnak s akaratukat maradéktalanul érvényesítik. Louba'l panaszkodik a saját pártjára, hogy a ha­mupipőke szerepét vállalja a kormányban és hogy négy mandátum elvesztése után a kormánytöbb­ségben ledorongolják. Az agrároknak megvan az irányvonaluk a kormányban s a sajtójukban is. A nemzeti szocialista sajtó megkezdte mostanában a támadásokat, de ez kissé későn történt. A pártfhi- vek türelmetlenül várják az őszi politikai mun­kát és óva intik a felelős tényezőket a szociális problémák újabb halogatásától. A dolgozó nép nem engedi magát orránál fogva vezettetni. Aki nem hiszi, hogy elégedetlenség van, az menjen ki a nép közé és majd szép időre bel efáj dúl a látot­taktól s hallottaktól a feje. A kormánynak meg kell mutatnia, hogy nemcsak az agrárok kedvéért van. A cikkíró felveti az agrárok nélküli kormány- többség lehetőségét és hogy meg kellene próbálni a szocialista csapotoknak a kommunistákkal való kormányzást. Ez csak úgy volna lehetsges, fia a kommunisták nem volnának illojálisak. — A kenti herceg és felesége a hét végén uta­zik el Jugoszláviából. Belgrából jelentik: A kenti hercegi pár Pál régons herceg blerli kastélyából Belgrádba utazott, onnan Oplenacba autózott s megkoszorúzta Sándor király sírját, A kenti her cégi pár szerdán visszautazik Beehinébe s ott még néhány napig Pál régenshoreeg vendége marad. r Megkezdődött a bécsi „nemzeti szo­cialista rendőrfőnök" hazaárulási pőre Az 1934-i Hitler-puccs epilógusa ■ ■ Steioháusl az osztrák bíróság előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom