Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-29 / 197. (3749.) szám
4 ■Kaa TKtoM^M^kAR-HlRLSP 1935 augusztus 29, csütörtök. Emlékek a párisi háromha konferenciáról A Quai d’Orsay kulcslyukai előtt... A csődöt mondott angol-olasz-f randa konferencia titkai ■■■ Hogyan készül a világtörténelem ■« Áruló sétapálcák, monoklik és teniszlabdák ■■ Az ujságirók keservei Páris, augusztus végén. Most már Genf a szeptemberi tárgyalás, a békés megoldás hiveinek utolsó gyenge reménye .., Laval megmondta nekünk, hirlapiróknak, őszintén már a tárgyalások előtt, hogy: „Ha soká fog tartani, az a legjobbat jelenti. Ha hamar .vége lesz — az baj.“ ... Hát nagyon hamar .vége lett! Pedig ritkán készült a Quai d'Orsay oly izgalmasan, oly lázas nyüzsgéssel nemzetközi tárgyalásra, mint ahogy ezt a három napot készítette elő. A „Sálon de l‘Horloge“-t meg a „Sálon de Rotonde“-ot külön kicsinosították a szakértők fogadására és sebten egybehívták a Quai d'Orsay minden jogtanácsosát. Nagyméltóságu és excellenciás urak szokatlan sebességgel rúgták le magukról a fürdőtrikót a különböző „cöte'Vokon, hogy felcseréljék az$|ü|inepélyes ferencjózseffel. Aztán megérkezett a változatlanul szép fiú, Lord Edén szakértő segéderők egész csapatával, Mr. Strang-gal, Sir Vansittart-al, hogy Sir Oerc-ről, a párisi nagykövetről és a nagykövetség csapatos szaktudósairól ne is beszéljek. Aloisi ö exceliencíája ezzel szemben csak a titkárát hozta magával. Nem-et mondani egy ember is elég ... Mikor a diplomata „nyilatkozik" Soha, még a háborút megelőző titkos diplomácia fénynapjaiban sem volt a hallgatás eny- nyire tökéletes. A hirlapirók legszebb szalón- kabátjukat és leghegyesebb ceruzáikat öltötték fel ez alkalommal. A Quai d‘Orsay-i palota minden folyosója és minden előcsarnoka tele volt velük. Az olasz és angol kollégák naponta összevesztek egymással a várakozás idegessé- ben, a fényképész-kollégák kínjukban táj- és butorfelvételeket csináltak, — hanem a nyilatkozatok, amiket a tudósítók minden ravaszság legmagasabbra csigázásával kaptak, nem voltak túlzottan terjedelmesek. Az első nap Lord Edén azt mondta: „I have nothing to say"; nincs mit mondanom, a második napon azt mondta: „I have still nothing to say“ s végül a harmadik nap reggelén hosszabb gondolkozás után annyit jelentett ki, hogy: >»I think indeed, íaht I shall have nothing to sayl“ — Aloisi báró ezzel szemben mindjárt első nap azzal fogadott mindnyájunkat, hogy: „Che volete che di- ci:“ A második nap azt mondta: „A tegnapihoz nincs hozzátenni valóm" és végül a harmadik napon sokat ígérőén annyit árult el: „A dolog nem indul rosszul." Egy órával e nyilatkozat után megtudtuk, hogy a megegyezés végleg dugába dőlt. Lord Edén cilindere és Atoisi monoklija Közben pedig találgattunk a „külső jelekből". Nagy érdeklődéssel állapítottuk meg az angolok első látogatásakor, hogy Lord Edén piké- mellényben jött, a raffinált eleganciáju Sir Clerc fekete mellényt hordott ugyan, de mindketten puha kalapot helyeztek a ruhatárba, ami tisztán mutatta a beszélgetés baráti és nem egészen hivatalos jellegét. Hogy már a következő napon mindketten cilinderben érkeztek, ebből láttuk, hogy menynyire komoly a dolog. A.zontul Sir Clerc sok jóslatra adott alkalmat azáltal, hogy sétapálcákból egész gyűjteménye van: minden tárgyalásra másszinü sétabotot hozott és a változó színekből lehetett következtetni .. . Egyébként hiszen mindketten régi genfi ismerőseink és igy tudtuk, hogy kettejük közül Edén a nyugodtabbik. Ha elhagyta a Quai d'Orsay-t, mindig ugyanaz a kedves, lekötelező mosoly lebegett az ajkain. Aki nem ismerte, mindig azt hihette, hogy valami nagyon örömteljes dolgok történtek vele a zárt ajtók mögött. Hanem Mr. Strang, a szokott párisi teniszpartnere, azt mondja, hogy soha a kitűnő lord nem játszott olyan keményen és idegesen, mint e mostani tanácskozás sziinóráiban: haragját a labdákon eresztette ki. Hanem Aloisi báró hiába próbált félrevezetni hallgatásával, vagy biztatd*szavaival: őt mindig elárulja — a monoklija. Ha meg van elégedve, Irta: Benedek Károly I a monokli büszkén csillog a szemén, hanem ha S rosszul folynak a dolgok, akkor szemöldökének egy mozdulatával leejti a monoklit és idegesen himbálja a zsinórján az ujja körül.,« Ebben a világtörténelmi három napban számtalan kört irt le az Aolisi báró monoklija.., Megizzasztják Lovait.. • Hármuk között legnyiltabban a máskor mindig optimista Laval viselkedett. Megszoktuk, hogy ő soha bizalmát • e'1 nem veszíti. Géniben, ha legnagyobb volt a baj (mint a jugoszláv—magyar ellentétkor például) és már mindenki a legrosszabbtój tartott, Laval rendíthetetlen volt derűs önbizalmában és már-már szálló igévé vált az újságírókkal szemben gyakran alkalmazott frázisa: „Tout s'arrangera, parce que tout dóit s'ar- ranger." (Minden rendbe fog jönni mert hisz mindennek rendbe kell jönnie.) Nos, ezúttal a vak is is láthatta, hogy Laval erősen aggódik. Egyetlen egyszer szólt valamit az ujságirók termén átmenet, annyit, hogy: „La négociation est dure" — a tárgyalás kemény ... Valóban izzasztó lehetett a tárgyalás. Laval és Edén mint teljhatalmú megbízottak minden további nélkül fogadhatták el az esetleges határozatokat. Hanem Aloisi csak a Mussolini szája és füle volt ezúttal. Minden ajánlatra, azt mondta: „Várjanak, megbeszélem MussolipiveLh —= Olyankor a tárgyalás megszakadt negyedórára, félórára, mig Mussolini bemondta a távbeszélőbe a „nem“-et... Ha a magas tárgyalófelek nem jutnak egyetértésre, olyankor a szakértőkhöz fordulnak kínjukban. Azok mindig találnak módot, hogy a lényegbeli ellentéteket valami egységes formai plattformra hozzák. így történt most is. A szakértőknek sok dolga akadt. Genfben úgy vélték, hogy az 1906-os angol—olasz megegyezés megfelelő tárgyalási alap. Páriában kiderült, hogy nem az, és a szakértők visszamentek az 1894-es meg az 1891-es jegyzőkönyvekig. — „Ezekből láthatja" — mondta Edén Aloisi- nak — „hogy mennyire igazunk van!" — „Sőt ellenkezőleg" — felelte Aloisi — „láthatja, hogy a mi álláspontunkat igazolják e szövegek." A diplomáciai megegyezések szerencsére mindig oly óvatos és körülményes szövegezésüek, hogy B é c s, augusztus 28. A bécsi katonai bíróság előtt ma kezdődött meg Steinháusel Ottó volt rendőrkapitány hazaérulási pőre, akit azzal vádolnak, hogy 1934 julius 25-én a nemzeti szocialista puccs alkalmával összejátszott a felkelőkkel és személyét rendelkezésére bocsátotta a forradalmi kormánynak. Steinháusel állítólag tudott a tervekről és nem kifogásolta, amikor a nemzeti szocialisták kinevezték őt Bécs jövendőbeli rendőrfőnökének. A vádirat fölolvasása után megkezdődött a kihallgatás. Steinháusel 1879-beo született Bud- weisban. A vádlott tagadta bűnösségét. Vallomása szerint fogalma sem volt a nemzeti szocialisták terveiről és arról sem értesült, hogy a felkelőik őt titokban Bécs nemzeti szocialista rendőrfőnökévé nevezték ki. Azt is tagadja, hogy a puccsisták gyakran meglátogatták a rendőrség épületében és tárgyalt velük. Rintdent csak szolgálati viszonyából kifolyólag ismerte, egyébként nem érintkezett vele. Steinbáusl 1934 julius 25. délután két óra óta fogva van. Fey autóbalesete Bécs, augusztus 28. Fey őrnagy osztrák minisztert tegnap súlyos autóbaleset érte. Gablitz, azokból utólag mindent és mindennek az ellenkezőjét ki lehet mutatni. Arra is valók ... A négus diplomatái Miközben szünetelt a konferencia, a szakértők vitáznak és Edén lord a teniszlabdákat kínozta, rendesen megjelent a Quai d‘Qrsay-n mentora, Jéze egyetemi tanár kíséretében, Teclé- Havariate ur, Abesszínia párisi követe, nagy gonaaal ügyelvén mindig, nehogy Aloisi báróba ütközzék valamelyik folyosón. (Itt érdemes megjegyezni, hogy Teclé-Havariát távolról sem első, Párásban akkreditált diplomatája a négus birodalmának, Az első abessziniai diplomáciai küldöttség pontosan 1700-ban érkezett meg a ver- saillesi udvarhoz. Ez a követség két emberből állót, egy Murát nevű örményből és egy Charles Jacques Poncet nevű francia orvosból, aki eredetileg Cakóban volt megtelepülve és később a négust és Lát gyógykezelte, kik mindketten leprásak voltak. Ö ajánlotta a „királyok királyának", hogy összeköttetésbe lépjen a Napki- réllyal. A két abesszin diplomata ethiópiai disz- öltönyben be is mutatta XIV. Lajosnak akkre- ditivjét. A király fölöttébb szives fogadtatásban részesítette őket. mindazonáltal küldetésük csak két esztendeig tartott, minthogy semmi módon nem tudtak pénzt kapni többé a négustól. Abba kellett hagyni szegényeknek a fényes diplomáciai karriert és visszautaztak Gairóba, ahol aztán gyógyszertárat nyitottak ketten: Poncet lett a gyógyszerész és Murát a laboráns.., — Reméljük. hogy Teclé-Havariáte ur hosszabb ideig fog a diplomáciai pályán megmaradni.) A lovagiasság szabályai szerint... .., így a konferencia feldőlt; Edén lord elégedetlenül utazott Londonba, Aloisi kielégületle- nül ment vissza Mussolinihez, az ujságirók is elégületlénül hagyták el a Quaá d‘Orsay-t, höl ezúttal senkisem akart szóbaállani velük, — egyedül a fotoripporterek értek el mégis eredményt. Az utolsó órában, sőt az utolsó percben vették le Aloisi-t és Eden-t, mikor a teljes fiaskó után szívélyes és erőteljes kézszoritással búcsúztak egymástól a folyosón Laval kabinettje előtt. Ez a kettős mosoly és kölcsönös kézrázás az egyetlen pozitív alap, amelyre a genfi békéltető kísérlet szeptemberben támaszkodhatik ... község közelében autója nekiment egy fának s a miniszter és adjutánsa könnyebb sebesüléseket szenvedett, A miniszter idegsokkot kapott s ennélfogva állapota elég súlyos, mig a sebesülések jelentéktelenek. A villám lecsapott a menetelő katonák közé; nyolc sebesült Brüx, augusztus 28. A cseh Óriáshegység vidékén tegnap borzalmas vihar dühöngött. A vihar idején a komotaui 46. gyalogezred néhány százada Kaaden határában az országúton menetelt. A villám borzalmas dörgéssel lecsapott egy gépfegyveres osztagba. Nyolc katona súlyos égési sebeket szenvedett s a gépfegyver szekerét huzó ló rögtön kimúlt. A megsérült katonákat beszállították a kórházba s ott ápolás alá vették őket. A villámcsapás a katonák közt óriási izgalmat keltett, mert azt hitték, hogy a villám által sújtott nyolc katona meghalt. fHU íchoU o topok? A KISANTANT KONFERENCIA Banes külügyminiszter pártjának lapja, a CESK® SL0V0 bukaresti keltezésű, „Miről lesz szó Bledben“ cimü vezércikkében ezeket írja: A dunai probléma megoldása a legutóbb gyakran emlegetett paktum keretében, ez lesz az első és legfontosabb kérdés. Ezzel összefügg a Habsburg uralkodóház visszaállításának kérdése, melyben a kis- antant álláspontja a leghatározottabban negatív. Természetesen mérlegelni fogják a kisantant miniszterek az Qlaez-abessziniai vita kialakulásával Összefüggő eseményeknek az európai s különösen a kisantant államokra kifejthető hatását. A román sajtó is közölte már, hogy Jugoszláviában behatóan tárgyalják, miként rendezhető végleg Jugoszlávia viszonya a azovjetkormányihoz oly alapon, ahogy azt Csehszlovákia és Románia rendezte. Ez lesz az első alkalom, hogy a kisantant egyik külügymi- íriszt61 re, Benes, hivatalosan jelentést tehet orosz- ofszági útjáról. A gazdasági kérdéseket is tárgyalják a gazdasági kisantant paktuma szellemében. — Romániában úgy vélik, hogy a dunai paktum létrehozásának nehézségei abban vannak, bogy a dunai államokkal szomszédos nagyhatalmaknak e kérdésben más a politikájuk. Ha a Tradieu tervet Olaszország ellenezte, úgy most Németország gördít akadályokat a megegyezés útjába. A kisantant államok nem akarják kizárni a gazdasági egyezményből a nagy államokat, de óvatosaknak kell lenniök a Berlinből (Romániába, Jugoszláviába, Bolgárországba és Albániába) jövő ajánlatokkal szemben, melyek célja Csehszlovákia elszigetelése: A román sajtó figyelmezteti a németeket, hogy nagy hiba politikát keverni a gazdasági kérdésekbe, mert éppen Németország érdeke volna a dunai államok gazdasági egységének megteremtése, amennyiben Franciaország Európa © részének szanálását kész finanszírozni s e-nnek végeredményben Németország élvezné hasznát. — Örvendetes, hogy a kisantant konferencia az olasz-jugoszláv viszony jelentei# javulását veheti tudomásul. Az. o’asz- abessziniai viszálynak egész Európára is igen kellemetlen kihatásai lehetnek, ha meggondoljuk, hogy az olasz-angol barátságos egy üt tmiiködést veszély fenyegeti, Az erősen fegyverkező Németországgal szemben a London-Páris-Róma vonal volt a béke garantálója. Ezt a frontot veszély fenyegeti a párisi konferencia csődjével. A kisantant e játéknak nem részege közvetlenül e igy feladata csillapítóan hatni. A veszély a genfi szeptemberi Ülések kulisszái mögött erősen jelentkezni fog. — A Habsburg uralkodóház visszaállítása az ansluszt jelenti. Az olyan Habsburguralom, amely kizárólag a mai Ausztriára szorítkoznék, nem köti le a osztrákokat s igy a restauráció csak növelné a csatlakozási mozgalmat. Ha a Habsburgok az osztrákokat császári fénnyel akarnák lekötni, úgy ez a szomszédos, a Habsburgok uralma alól felszabadított nemzetek és népek veszélyeztetését jelentené. Mert a Habsburgok visszatérése Bécsbe csak ürügy volna az intrikákra s ezzel a középeurópai államok tartós nyugtalanságban élnének. Ezért a kisantant változatlanul a leghatározottabban a Habsburgok visszaállítása ellen foglal állást. ELNÖKVÁLASZTÁS A VENKOV vezető helyén Vrany szenátor éles hangon itólei el „Csúnya és szomorú kampány4* cimü cikkében, hogy a baloldal nyomban a parlamenti választások után felvetette az elnökválasztás kérdését, noha az elnök megválasztása óta alig néhány hónap múlt el. Az Ízléstelen játék már ódáiig megy, hogy a „jobb“ é6 a „bal44 oldali elnökjelöltre eső szavazatokat is számolgatják. A cikk azzal fejeződik be, hogy elnökünk jó egészségnek örvend s meg vagyunk győződve, hogy az elnökválasztási ciklus végéig helyén marad. Cerny miniszter édesatyja kilencvenhat éves és még maga irányítja gazdasága vezetését. A köztársasági elnök szintén jó falusi gyökér sarja, ma egészséges, munkaképes és igy nincs ok arra, hogy utódjáról beszéljenek. SZOCIALISTA-AGRÁR ELLENTÉT A POLEDNI LIST a nemzeti szocialista „terve- ná a Bilá“ (piros és fehér) cimü havi folyóirat egy cikkét ismerteti, melyben Lombul F. tanár amiatt panaszkodik, hogy a kormányban az agrárok diktálnak s akaratukat maradéktalanul érvényesítik. Louba'l panaszkodik a saját pártjára, hogy a hamupipőke szerepét vállalja a kormányban és hogy négy mandátum elvesztése után a kormánytöbbségben ledorongolják. Az agrároknak megvan az irányvonaluk a kormányban s a sajtójukban is. A nemzeti szocialista sajtó megkezdte mostanában a támadásokat, de ez kissé későn történt. A pártfhi- vek türelmetlenül várják az őszi politikai munkát és óva intik a felelős tényezőket a szociális problémák újabb halogatásától. A dolgozó nép nem engedi magát orránál fogva vezettetni. Aki nem hiszi, hogy elégedetlenség van, az menjen ki a nép közé és majd szép időre bel efáj dúl a látottaktól s hallottaktól a feje. A kormánynak meg kell mutatnia, hogy nemcsak az agrárok kedvéért van. A cikkíró felveti az agrárok nélküli kormány- többség lehetőségét és hogy meg kellene próbálni a szocialista csapotoknak a kommunistákkal való kormányzást. Ez csak úgy volna lehetsges, fia a kommunisták nem volnának illojálisak. — A kenti herceg és felesége a hét végén utazik el Jugoszláviából. Belgrából jelentik: A kenti hercegi pár Pál régons herceg blerli kastélyából Belgrádba utazott, onnan Oplenacba autózott s megkoszorúzta Sándor király sírját, A kenti her cégi pár szerdán visszautazik Beehinébe s ott még néhány napig Pál régenshoreeg vendége marad. r Megkezdődött a bécsi „nemzeti szocialista rendőrfőnök" hazaárulási pőre Az 1934-i Hitler-puccs epilógusa ■ ■ Steioháusl az osztrák bíróság előtt