Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-27 / 195. (3747.) szám

4 Kószálás aM agyarTenger körül Mécs László szavatóeslje Veszprémben Fonyód, augusztus 26. Bumli-vonat visz ben­nünket Székesfehérvártól Veszprém felé. A kalauz jóakaratulag figyelmeztetett is, hogy a veszpré­mi főpályaudvaron át kell szálljunk. Értetlenül néztünk rá, mire megmagyarázta, hogy nem olyan egyszerű dolog idegen embernek Veszprém­be eljutni, ha nem tudja a „dürgést", mert a vesz­prémi főpályaudvaron még egy eddiginél is bum- libb vonatra kell átstzáillni, amely azonban csak egy óra múlva indul s csak így juthat be a ha­landó ember Veszpfém-megye székvárosába. Mécs Lászlóról beszélik, hogy amikor elsőiz- bcn jött Veszprémbe, megkérdezte a kalauzt: — Miért van ez a pályaudvar oly messze a vá­rostól? A kalauz magyarázólag felelt: — Azért, kérem, hogy közelebb legyék a sínek­hez ... Most azonban Mécs László csak mosolygott. Már ő ismerte ezt kacskaringéé utazást. A „Bala­ton—Veszprém—Bakony Ünnepi Hetek Irodalmi Albizottsága'1 hívta meg Mécset augusztus 16-ára a ..Veszprémi Hét" keretében rendezett irodalmi estjére, így hát a főpályaudvaron már illusztris küldöttség várta, melynek előzékenységéből sze­rencsésen megszabadultunk a további bumlizástól és autókon robogtunk föl Veszprémbe. Azért irom, hogy ,.föl‘, mert ennek a csodálato­san szép, történelmi városnak egyetlen valamire való uccája sem követi a vízszintes irányzatot. Le-föl halad valamennyi s mindezek fölött ott trónol a várhegyen épült, történelmi nevezetessé gii, barokkstilii püspöki palota és a renovált szé­kesegyház .. w Különben minden zugából az ezerévesnél is ré­gibb történelem levegője csapja meg az embert. A múlt szellemei leigázzák a fantáziát. Ezért az­tán, ami modern itt, az minden szépsége mellett is valósággal kirí a patinás környezetből. Az irodalmi est különben a Petőfi-szinházban volt. Illusztris szereplőtársaságot léptetett fel a rendezőség. Két iró: Bibó Lajos és Babay József novellával szerepelt, T. Mátray Erzsi, a budapesti Nemzeti Színház tagja szavalattal, P. Orosz Júlia, a budapesti Operaház tagja pedig énekszámokat adott elő. A kiemelkedő rész mégis csak a Mécs László fellépése volt, aki csodálatosan átszelle­mült arccal lépett az ünneplő közönség elé és leg­újabb költeményeiből szavalt el néhányat lenyű­göző sikerrel. Két ízben is színpadra lépett é6 összesen tizenkét verset adott elő. A közönség nem akart a színházból eltávozni. A nézőtéren még az előadás befejezése után is várt valamit a tömeg. Kevés volt neki. Csak szomjasabb lett at­tól, amit hallott Mécstől... * A nagy tempóval megindult közmunkáknak le­gyen hála, hogy másnap pompás utón röpített autónk Herendre, a világhírű porcellángyárba, ahol a porcellánipar művészetének főfészke van. Azt hittem, hogy égbenyuló gyárkéményekkel dí­szített, messze dübörgő gyártelepet fogok találni Herenden. Általános csalódás. A kicsi, csöndes falu­ban még csöndesebb gyártelep fogadott. Sehol egy gép zakatolása, sehol egy lármahang nem zavarta a nyári, virágos hangulatot, melyet a gyár széles, nagy udvarának gyep- és virágágyai leheltek maguk körül. Ebben a gyárban minden kézzel készül. A szürke agyagból emberi kéz formálja ki azokat a csodála­tos szép és művészi alkotásokat, amiknek páija nincs a világon. Ott sorakoztak előttünk a magyarországi és kül­földi szobrászművészek legszebb alkotásainak min­tái, melyek után aprólékos gonddal készülnek a művészi porcellán másolatok. A gyár mérnökei újabbnál-újabb tervekkel jön­nek elő, amiket a gyár szakmunkásai gyönyörű kéz­ügyességgel és gondosággal valósítanak meg, kezdve a formálástól a festésig és égetésig. A magyar ipar e művészi telepén láttuk elsőként a porcellánból készült és festett üveg- vagy mo­zaik-ablakoknál is meglepőbben ható porcelián ab­lakok mintáját. Ma még ritkaságszámba megyen, valamikor a mai modern kor legjellegzetesebb művészi ismer­tetőjeként fogják mutogatni a kései utódoknak... A gyár porcellán-muzeuma felbecsülhetetlen ér­tékeivel meseszerűen, káprázatosán hat. S min­den egy kicsi tiszta falucskában húzódik meg, ahol a szorgos asszonyok a mezőről a zöldpa6zu- lyos kosarat a fejükön tartva hozzák haza, mert két kezükben két marhatököt cipelnek az otthon vi­sító malacoknak . . . * Ismét csak szuszogó bumli-vonat vitt ki Vesz­prémből, melynek legújabb nevezetességeként azt mutogatják, hogy minden hely és alkalmatosság gondosan és szépen be van kerítve. — Veszprém arról riev^etes, hogy néni lehet benne megállni, mert ha megáll valaki, attól kell tartania, hogy bekerítik — mondotta vezetőnk és irányítónk: egy városatya-fakereskedő. Máris Balatonalmádi fölött vagyunk és be nem telik szemünk a Balaton fönségével. A hegy olda­lán, a magasban óvetoskodó vonat mozdonya li­hegve pipál. Alattunk szétszórtan csillognak a nap­fényben a villák és nyaralók. A „Magyar Tenger1' zöldbe játszó hullámos vize barátságosan loccsan a parthoz. Kagylókat és csigákat mos csillogó fe­hérre. A túloldalon Siófok ködbevész s helyette a sejtelmes végtelenség látszik. A bumli-vonat már rohan. A lejtő vonza. Tihany szivárványszinben mutogatja magát- az áldozó nap sugarainak fény- övében. Alsóörsön már autóbuszba szállunk, mely a sinen szalad ugyan, de éppen úgy ráz, mintha az ungvári vasútállomástól vinne bennünket a Ko­ronáig . . . A nap már csenben hagyott bennünket, mikor Ba­dacsony alá érünk. A koporsó alakú hegyet né­hány száz munkás bontogatja. Kitűnő bazaltja a legjobb útépítő anyag. Hiába sirnak a dunántúli Varsó, augusztus 26. (A Prágai Miagyar Hir- lap alkalmi tudósítójától.) A varsói sakkolim- piász felén túljutottunk, a mezőny már szétta­golódott s bár váratlan események, meglepe- tésszerü letörések, amelyek a sorrendet gyö­keresen megváltoztathatják, bekövetkezhet­nek, mégis következtetni lehet a valószínű győztesre. Európa vissza fogja hódítani az aranyserle­get Amerikától, amelyet az U. S. A. csapata 1931-ben a prágai olimipiáezról vitt át az óceánon túlra s 1983- ban Folkeetoneban sikerrel védelmezett meg. Az U. S. A. nem tudta legerősebb csapatát ki­állítani, éljátékosa, Kashdan elmaradt, Mar- ehall játékerejét pedig már megviselte az idő s bár Fine, Dake és Horowitz nagy erőt jelen­tenek, az U. S. A mégsem az a bombacsapat, ami volt két oliimpiászon át. Szerepét átvette Svédország, amely 1930 óta mindig komoly favorit volt és minden o lumpi ászon tisztes he­lyezést- ért el, de a legnagyobb formára Varsó­ban futott ’fel. A SVÉD CSAPAT a legkiegyensúlyozottabb. Mint dr. Tartafco- wer, a szellemes sakkiró mondja, első játéko­suk, Stahlberg, nagymester, Stoltz még na­gyobb, LundLn a legjobb és Danielson, a ne­gyedik, mindnyájuknál jobb. Ha ebben némi túlzás is van, annyi bizonyos, hogy három első játékosuk nagymesteri erőt kép­visel, nagyon nehéz őket legyőzni, ők pedig rakásra gyűjtik a pontokat, úgyhogy a kilencedik for­duló után teljes négy ponttal vezetnek. De kollégáik körében nem is annyira nagy­szerű játékuk és kiváló eredményeik keltenek föltünést, mint inkább azon csodálkoznak, ho­gyan lehet olyan sportszerűtlen életmód mel­lett, aminőt a svédek folytatnak, egy ilyen állandó idegfeszültséget jelentő versenyt ered­ményesen végigküzdeni. A svédek ugyanis tö­méntelen alkoholt fogyasztanak, sört, vermu­tot és erős likőröket 8 játék közben is gyak­ran kiszaladnak a büffébe, hogy egy-egy po­hár sziverösitőt felhörpintsenek. Már szállóige lett: „iszik, mint egy svéd", mert a kefekötő kismiska hozzájuk képest. ALJECHIN MACSKÁJA Mennél inkább előre halad a verseny, annál jobban fokozódik a -közönség érdeklődése. A versenynek előkelő színhelye van, a varsói diploraatanegyedben, parkok és árnyékos al­lék környezetében van a tiszti kaszinó épülete, amelyet teljesen az olimpiász céljaira enged­tek át. A díszteremben s a mellette lévő ki­sebb szobában állanak a versenyasztalok. A kordonon ikivül a nézők százai szoronganak. A legnagyobb érdeklődés természetesen a len­gyel csapatra, azután pedig Aljechinra, a vi­lapok, hiába remegnek a Balaton e szépségéért, a kenyér és az üzlet elsőbbnek bizonyul a „remek kilátás" gyönyöreinél . . . * Kellemesek ezek a balatoni hajók. Badacsony­ból majdnem óráukint halad át egy hajó a „Ma­gyar Tengeren" a szemközti Fonyód modernül ki­épített mólójába. A fonyódi fürdővendégek ezrei­nek nem utolsó szórakozása a hajővárás. Senkise vár senkit, de hátha mégis . . . Bennünket Kocsis László, a jónevü dunántúli költő várt A balatoni ünnepi hetek intim része ugyanis Fonyódon zajlott le, a müvészlelkü Ify Lajos plébános vendégszerető házánál. Ify Lajos mint kiváló orgonamüvész, arról neve­zetes országszerte, hogy harmónium- és orgonaépitő műhelye is van, ahol a legkitűnőbb e nemű zene- szerszámokat ő maga építi. Mécs László ebben a környezetben feloldódik. Valami gyermekes öröm vesz rajta erőt a fonyódi, tölgyes erdővel borított hegy és az alatta zugé Balaton láttán. Pajkosan lubickol a vízben és sorra biztatja az Írókat és újságírókat: — Ezt a sok szépséget írjátok meg! Persze senkise ir itt. Egy kedves modorú kano­nok, aki éppen Olaszországból és Tuniszból jött, úti kalandjait meséli és régi, mókás történetekkel mulattatja Mécset, a paksi esperes-plébános ugyan­csak vidám históriákkal teszi élvezetessé a „bala­toni heteket" s mikor egy reggel bébor-ul az ég és raegerednek az ég csatornái, Mécs László papírt kér, mert Írni akar . . . lúg-bajnokra irányul. Ő a sztár. Minden moz­dulatát figyelik, ahogy megigazítja csontke- retes szemüvegét, végigsimitja haját, kedvező állásiban pedig ossz efonja karjait 6 egy győz­tes hadvezér mosolyával méri végig a 64 me­zős csatateret. A lapok hasábokat szentelnek személyének s egész Varsó lázban volt, ami­kor híre ment, hogy az Aljechin-házaepár ked­venc macskája, egy kormospofáju cica, elkal­lódott az Európa-hotelfből. A világbajnok ide­gesen játszott, felesége sirógörcsből sirógörce­he esett, mozgósították a varsói rendőrséget s a detektívek kétóránként tettek jelentést. Szerdán délután, amikor a francia csapat a svédekkel játszott s Aljechin éppen belemé­lyedt a Stahlberg elleni játékának tanulmá­nyozásába, nagy mozgolódás futott végig a termen. Egy hölgy tört át a nézők kordonán, Aljechin felesége volt, jobbján a megkerült macska. — Alex, Alex — kiáltotta —, megkerült a macska! — s meglóbálta férje felé. A játék megáll ott, Aljechin átugrott a kor­donon s magához szorította a macskát. De nem 6ok szerencsét hozott a cica, a játszmát Aljechin nem tudta megnyerni. A „DEFLOHRÁLT" CSEHSZLOVÁK- FRANCIA MÉRKŐZÉS Szakértők mondják, hogy a világbajnok Varsóban nincs a legjobb for­mában, játékából hiányzik a megszokott tűz és lendü­let. Mintha fáradt volna kissé 6 akik stílusát - is tanulmányozzák, azt hangoztatják, hogy az Euwével októberben kezdődő világbaj­noki párharcban meglepetés is történhetik. Euwe hónapok óta visszavonult a nyilvános küzdelemtől, magányában készül, Aljechin nem változtatott zajos életmódján, ősszel ki­derül, melyiknek volt igaza? Varsó, augusztus 26. Szombaton este kezd­ték meg a sakkolimpiászon a XI. fordulót, amelyen Csehszlovákia a torokgyulladásból már kigyógyult Flohrral megerősödve állott ki Dánia ellen és Flohr, valamint Rejfir révén két győzelmet szerzett. Magyarország Jugo­szlávia ellen négy remist ért el. Steiner Lajos Vidmárral, Havasi pedig Kosticcsal játszott el­döntetlenül. Amerika—Lengyelország 1.5:1.5 ponttal maradt függőben, mig Franciaország 4:0 arányban győzött Írország ellen. Anglia 2.5:1.5 arányban verte Ausztriát. A női tornán szombaton a csehszlovák Men- sik győzött az angol Holloway és a lengyel dr. Hermáim az ir 0‘Shannon ellen. Vasárnap folytatták a XI. fordulót. Svéd­ország gyors győzelmet aratott Svájc ellen 3:1 arányban. Vasárnap este megkezdték a XII., 1935 augusztus 27, kedd* Nádi e de les zsellérlakás a fonyódligetiek katolikus „temploma". A mestergerendán nem a dohányvágó és a ned­ves csizma áll már, mert a fehérre meszelt szoba fehér faoltért őriz. Az ajtó sarkában keresztes pók művészi hálóval hódon a Mindenhatónak. A hívek fele az udvarra szorul, ha misézik a pap. A mester^ gerenda alatt felhangzik a szentének és a 6ekres-< tyés porcellántányért hordoz körül persely helyett, melyben élesen csengenek a bedobott fillérek é* pengők . . . Oldalról olykor-olykor a Balaton xug bele a „Páter noster" dallamába és a tovahuzó vad- kacsák hápogása hallik a felleges ég felől ... Ez volt a legmeghatóbb balatoni kép . . . * A dunántúli nyelvjárás nagyon kedvessé teszi ezt népet. — Idd van-e — mondja még a művelt osztály is, ha valamit mutatni akar, vagy „odd láttam vala­hol" ... A dunátuli nyelvjárások közül a csopa­ki hasonlít legjobban a tiszaháti nyelvjáráshoz. Nemcsak a nagybégányi vagy balazséri ember mondja a Tiszaháton, hogy: ..innya kell", de a csopaki is. Mikor Mécs László diadalmasan lobogtatta kezé­ben a fonyódi paplakiban megírt legújabb veisét, Kocsis László elolvasta és csöndesen jegyezte meg: — Széb ez a vers . . . Nem akarta jobban megdicsérni, hiszen Mécs László neki dedikálta . . . RÁCZ PÁL. Varsóiban kínos föltünést keltett, hogy a nagy érdeklődéssel várt Aljechin—Flohr- találkozó elmaradt. Ez lett volna az olimpiász szenzációja, a ko- mité külön hirdetésben hívta föl a közönség figyelmét, amikor aztán egybegyűltek a nézők, óriási csalódásra kiderült, hogy a francia csapat Aljechin nélkül állt föl, re- vánsképen a csehszlovák csapatból is hiány­zott Flohr. A varsói lapok hevesen kifakadtak és sport­szerűtlen cselekedetnek, a verseny „deflohrá- lásának" minősítették a kulisszáik mögött vég­bement diplomáciai játékot. A MAGYAR CSAPAT ÜNNEPLÉSE A rendezőbizottság kedves ünneplésben ré­szesítette a magyar csapatot Szent István napján. Délben 12 órakor a játékot gong­ütéssel félbeszakították és dr. SeifeTt Marion ezredes, a lengyel csapat kapitánya lengyel és francia beszéddel üdvözölte a magyar csa­patot nemzeti ünnepe alkalmával. A közös ét­teremben a magyarok asztalát ró zsákos árral diszitették föl. Szerdán délután vitéz Rényey Viktor magyar követségi titkár, aki huzamo­sabb időn át Prágában teljesített diplomáciai szolgálatot, lakásán teán látta vendégül a ma­gyar csapatot, a komitét 6 a lengyel külügy- minisztérium több magasrangu tisztviselőjét. A magyar csapat tizenkét üveg tokajival vi­szonozta a lengyelek szívélyességét-. * A varsói olimpiász finise megkezdődött. Öl­döklő harc minden játékban, mert félpont előny, vagy hátrány elhatározó lehet. Ketyegő órák mellett gondterhelt a-rcok hajlanak az örök titkokat rejtő sakktábla fölé. A győze lem azé a csapaté lesz, amelynek idegei végig bírják az öldöklő iramot. fordulót. Ausztria vezet Csehszlovákia ellen 2:1, Lengyelország pedig Magyarország ellen ugyancsak 2:1 arányban. Anglia Finnországot 3:1, Észtország Palesztinát 2.5:1.5 arányban győzte le. Lettország megverte Írországot Síi­re. Függőben maradtak: Argentína—Francia­ország 2:1, Svájc—Olaszország 1:1, Jugoszlá­via—Svédország 2:1 (!), Amerika—Dánia 2:1, Románia—Litvánia 2:1 arányban. A XII. forduló után a verseny állása: Svéd­ország 34 (1), Amerika 31 (1), Magyarország 30 (5), Lengyelország 30 (1), Csehszlovákia 29 (1), Ausztria 27.5 (1), Jugoszlávia 27 (1), Argentína 26.5 (1), Finnország 26, Észtország 25, Lettország 24.4 (1), Anglia 23, Franciaor­szág 22.5 (l),r Palesztina 22.5, Litvánia 22, Dánia 19 (2), Románia 18.5 (1), Olaszország 14 (3), Svájc 10 (2), Írország 7.5 pont. Pillanatfelvételek a nemzetek naqy csatájáról, a varsói sakkolimpiászról Húsz nemzeti csapat ádáz viaskodása az aranyserlegért ■ ■ ■ A világbajnok nincs a legjobb formában ■ Svédország az élen Svédország, Magyarország és Csehszlovákia vesztésre állnak a 12. fordulóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom