Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-18 / 188. (3740.) szám

^fyv. Mai számunk a Képes Héttel 28 oldal - Ara 2 — Ke

1

pfyg&a I XIV. évf. 188. (3740) szám • Vasárnap • 1935 augusztus 18

Előfizetési árs évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség; Prága II., Panski

évre 76, havonta 26 Kő. külföldre; évente 450, SzloVeUSzkÓi ÓS TUSZinSzkÓÍ 7710.21]CirsáP alicel2, IL emelet • Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. • 0,7 ° Prága II., Panská ulSce 12, (IL emelet,

fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON* 303-11. •«

Egyes szám ára 1.20 ICC, vasárnap 2,-Kf. SÜRGŐN VC1M HÍRLAP. PRflHfL

A BODROGKÖZI MAGYAR ISKOLA SORSKÉRDÉSEI

(fg.) Prága, augusztus 17.

Az uj iskolaév közeledtével napról-napra forróbb aktualitást nyer újból a szloven- szkói és kárpátaljai magyarság nagy létproblémája : a magyar gyermekek magyarnyelvű iskoláztatásának biztosítása. A beiratások túlnyomó részben ugyan már június végén megtörténtek, azonban igen sok azoknak a szülőknek a száma is, — főleg a hatéves gyermekek szülei sorában, —- akik szeptember elejére halasztották a beiratás formaságának elintézését. Tehát nem fölösleges augusztus utolsó napjaiban sem újból appellálni a magyar szülő magyar lelkiismeretére, hogy gyermekét —- hacsak fizikai lehetőség van erre — föltétlenül magyar tannyelvű iskolába írassa be. A magyar tannyelvű iskola elemi föltétele gyermekeink csorbítatlan magyarságának.

Ez alkalommal nem fejtegetjük a százszor megismételt pedagógiai alapelveket, amelyek napnál világosabban bizonyitják annak igazságát, hogy az életben helytállni tudó, egész emberekké csakis az anyanyelvű oktatás nevelheti fel az ifjú nemzedéket. Ma inkább arra a kétirányú önvédelmi küzdelemre mutatunk rá, amelyet a kisebbségi magyarságnak rendíthetetlen szívóssággal és céltudatos kitartással vállalnia kell minden törvényes lehetőség kimerítéséig.

Két iskolafrontunk van: Az egyiken

azon vidékek magyarsága sorakozik fel, ahol a törvényes előfeltételek, a magyarság megfelelően magas arányú lélekszáma dacára még mindig hiányoznak a magyar tannyelvű iskolák. A másikon nem a hiányzói magyar iskolák életrehivásáért kell harcolnunk, hanem gerinces magyar öntudatossággal szembe kell néznünk annak a propagandának százfejü hidrájával, amely a magyar iskolák küszöbéről el akarja csábítani a magyar gyermekeket a csehszlovák iskolába.

Mindkét irányú küzdelmünk jogosságát a köztársaság alkotmánytörvénye biztosítja s az állam iránti lojális kötelességünket is teljesítjük, amikor az alkotmánytörvény szellemének és betűjének százszázalékos érvényesüléséhez ragaszkodunk.

Az első iskolafrontról gyakran közlünk e hasábokon szomorú, de egyúttal megnyugtató jelentéseket. Szomorúak ezek a jelentések, mert arról számolnak be, hogy igen sok magyar-lakta községben hiányzanak a magyar tannyelvű iskolák és igy sok száz és ezer magyar gyermek kénytelen magyar iskola híján nem-magyar tannyelvű iskolában keresni a tudás forrásait. E jelentések nagyrésze megnyugtató abból a szempontból, hogy e községek és vidékek legtöbbjében a magyar társadalom — az eddigi sikertelenségek dacára is — egységes föllépéssel szüntelenül követeli az alkotmánytörvény értelmében kijáró magyar iskolák fölállítását, illetőleg engedélyezését. Mai számunkban ismertetjük a nagyszöllősi járás lakosságának a magyar polgári iskoláért megújult erővel folyó akcióját. Nemrég számoltunk be Csécs és Makranc abauji községek másfél évtizedes nagy iskolaügyi

pőréről, amelynek elintézését még ideig- óráig halasztgathatják az illetékes körök, amelynek azonban befejezése csakis a kívánt magyar iskolák felállítása lehet. Hiszen e két község magyarságának követelése is az anyanyelvű oktatást előíró alkotmánytörvényre támaszkodik. Nem lesz meddő az ungvári magyar középiskoláért folyó társadalmi mozgalom sem. Ennek jogos voltát elvben már maga az iskolaügyi miniszter is elismerte.

A magyar iskolákért folyó küzdelmeinkben élesen találó az a deákferenci mondás, hogy csakis azt a jogot veszítjük el véglegesen, amiről önként lemondtunk. Nos, a szlovenszkói és kárpátaljai magyarság nem hajlandó egy magyar iskoláról sem lemondani, amelyre törvényes joga van. A számunkra jogokat biztositó törvények száz- százalékos végrehajtásához ragaszkodjunk mindenütt s az eredmény nem fog elmaradni : előbb-utóbb kiharcoljuk a hiányzó magyar iskolákat!

★

A másik iskolafronton közelharcban állunk a magyar gyermekeket a magyar iskolából a csehszlovák iskolába csábitó propagandával szemben. Itt is a mi oldalunkon áll a köztársaság alkotmánytörvénye s teljes joggal törvényszegőknek bélyegezhetjük azokat az egyeseket és társadalmi szerAnglia és Franciaország a népszövetség presztízséért harcol a párisi konSerencián

A „Giornale d’ltalia" éles támadása Anglia ellen -- Nyilvánosságra hozták Anglia és Abesszínia titkot szerződését - Ki fogja kiaknázni az abettzin föld mérhetetlen kincseit?

Párís, augusztus 17. A háromhatalmi konferencia ma délelőtt szüneteltette tanácskozásait és csak délután ült ismét össze.

A Times párisi tudósítójának jelentése szerint Franciaország és Anglia között a tegnapi nap folyamán tökéletes megegyezés jött létre abban a kérdésben, hogy a hatalmaknak minden körülmények között meg kell védelmezni a népszövetség presztízsét. Ez a megegyezés főleg az abesszin kormány által Genfhez intézett, túlságosan éleshangu jegyzékkel van kapcsolatban. Az abesszin kormány egyébként ismét kinyilatkoztatta békés szándékait és sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy az Olaszország által felállított követelések nem elég világosak és precízek. A lap megállapítja, hogy gyakorlati okokból Franciország és Anglia szívesebben látná, ha Olaszország megerősödik és békében, nyugodtan dolgozik, mint hogy állandóan izgatott és harcias. Ebben a lelkiállapotban nagyon könnyű katonai kalandokba bocsátkozni. Anglia és Francia- ország szívesen támogatja Olaszország józan követeléseit és ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy az abesszin kormány, amely jól látja a helyzetet, szintén hajlandó deferálni Olaszország követelései előtt. A lap egyébként jól informált körökből azt az értesítést nyerte, hogy a francia és angol kiküldöttek megállapították, hogy az elmúlt huszonnégy órában Addis Abebában jelentősen megváltozott a hangulat és hogy az abesszin kormány engedékenységére minden tekintetben számítani lehet.

Abesszínia kiaknázatlan kincseiről van szó

Páris, augusztus 17. A párisi lapok kivétel nélkül részletesen foglalkoznak a háromhatalmi konferencia tanácskozásaival. A lapok nem túlságosan optimisztikus hangnemben írnak a tanácskozások kilátásairól. Maga az a körülmény, hogy hosszúra nyúlnak a tanácskozások, arra

enged következtetni, hogy még mindig elháríthatatlan nehézségekkel kell megbirkózniok az érdekelt feleknek. Számolni kell ezenkívül azzal, hogy szeptember 4-én össze fog ülni a népszövetség tanácsa és addig az időpontig az olasz delegációnak konkretizálni kell követeléseit.

London, augusztus 17. A Daily Telegraph mai számában kommentárokkal kiséri a háromhatalmi konferencia tanácskozásait és megállapítja, hogy Olaszország képviselője tegnap a Quai d'Orsay-n meggyőződhetett arról, hogy Franciaország és Anglia az elfogadható olasz követeléseket a konfliktus békés elsimítása érdekében egész súlyúkkal hajlandók támogatni, Olaszország azonban, állapítja meg a lap, követeléseit mindeddig nem konkretizálta olyan formában, amely Anglia és Franciaország számára elfogadható lenne. — A konzervatív „Times" megállapítja, hogy azok az engedmények, amelyeket Franciaország és Anglia Olaszország számára Abesszíniától gazdasági téren erőszakos beavatkozás nélkül el tudna érni, a maximumát jelenti annak, amit egy független állam egy másik hatalomnak nyújthat. — Néhány angol lap bizakodóbban ítéli meg a háromhatalmi konferencia helyzetét s többek között a „News Cro- nicle“ reménnyel kecsegtető jelnek tartja, hogy Abesszínia jelentős kompromisszumokra hajlandó. A „Daily Mail" szerint a konferencia kudarcba fog fulladni és az angol kormány nagyon rosszul tette, hogy a kérdésben egyáltalán exponálta magát.

A „Financial News" beható tanulmányozás tárgyává teszi Abesszínia gazdasági viszonyait és rámutat arra, hogy Mussolini, amikor kormányra lépett, már szemet vetett Abesszíniára, és pedig nem valami romantikus pózból, hogy Aduénál kiköszörülje az olasz fegyvereken esett csorbát, hanem nagyon is józan gazdasági számításból. Elmúlt az az idő, állapítja meg a lap, amikor Abesszínia mérhetetlen kincsei kiaknázatlanul heverjenek csak azért, mert az európai hatalmak nem tudnak egyetérteni abban, hogy ezeket a kincseket melyikük használja fel. Két lehetőség van már csak, vagy gyarmatosítják Abesszíniát és valamelyik nagyhatalom aknázza ki az abesszin kincseket, vagy pedig kényszeríteni fogják az abesszin kormányt arra, hogy sajátmaga gondoskodjék az ország gazdasági fellendítéséről.

Ki szegte meg az 1906-os szerződést?

Róma, augusztus 17. A kormányhoz közelálló Giornale dltalia ma nagy cikkben foglalkozik a háromhatalmi konferenciával, de különösen az angol állásponttal polemizál és visszautasítja a „Times" támadó cikkét, amelyet Mussolini ellen irt. Az angolok, állapítja meg a lap, azzal vádolják meg Olaszországot, hogy az 1906-os háromhatalmi szerződést megszegte. A „Giornale dltalia" ezzel szemben emlékeztet a szerződés ama pontjára, amely szerint a három hatalom egységesen jár el, minden kérdésben, amely Abesszíniát érinti és az egyes szerződő felek gazdasági törekvéseiről kölcsönösen informálják egymást. Ugyanekkor Anglia a jelenlegi abesszin császárral szerződést kötött s e szerződés alapján hívták életre az úgynevezett „Anglo- Abessinian Corporation"-t, amely egymillió font alaptőkével alakult meg és igazgatóságában az angol ipari minisztérium vezető funkcionáriusai foglalnak helyet Ennek a társaságnak célja volt monopolizálni az abesszin kiviteli és behozatali kereskedelmet az ut- és vasútépítést és az ország

mezőgazdasági és ásványkincseinek kiaknázását A szerződésben, amelyet a császár az angol kormánnyal kötött, mind a két fél kölcsönösen annak a reményének adott kifejezést, hogy nem sikerül ilyenérteltnii koncessziókat más hatalomnak nyerni Abesszínia területén. A „Gior- nale d‘Italia“ megállapítja, hogy ezzel a külön szerződéssel Anglia súlyosan megszegte a háromhatalmi egyezményt, tehát semmi oka sincs most Olaszországgal szemben különös igényekkel föllépni. Ezután még fölsorolja a lap mindazokat a gazdasági tényeket, amelyekkel szerinte Anglia nemcsak a közte, Olaszország és Franciaország között létrejött szerződést szegte meg, hanem súlyosan megsértette Olaszország érdekeit is. A lap megállapítja, hogy teljesen fölösleges, hogy Anglia most exponálja magát egy olyan szerződésért, amelyet saját magatartásával ő nyilvánított már több ízben értéktelenné.

FOLYTATÁS A II. OLDALON