Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-18 / 188. (3740.) szám
L T>RACAl/»YAttVARHlftIiAa 1935 augusztus lö, vasárnap A háromhatalmi konferencia (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.) vezeteket. akik és amelyek ennek a propagandának szervezői és végrehajtói. A Prágai Magyar Hírlap a cikkek és tanulmányok egész sorozatában mutatta már be minden oldaláról azt a szívós, kegyetlenül következetes és tervszerű propaganda- munkát, amelyet a Slovenská Liga a szin- magyar vidékeken kifejt. Cikkeink adatait mindenkor a Slovenská Liga hivatalos kiadmányaiból merítettük és azoknak hiteles voltát a Slovenská Liga körei meg sem kísérelték cáfolni. Ez a propagandaoffenziva, sajnos, minden leleplezés ellenére akadálytalanul tovább folyik az egész vonalon. Ma módunkban áll egy oly dokumentumot bemutatni a nagy nyilvánosság előtt, amely a Slovenská Ligának a bodrogközi magyarság körében folytatott „felvilágosító" munkáját és annak módszereit jellemzi. A Bodrogköz különben is ma az a vidék, ahol a Slovenská Liga nem-szlovákok közti tevékenysége a legintenzivebben zajlik. A Slovenská Liga vezetői és tagjai a szinmagyar bodrogközi községekben,' — ahol már létezik szlovák iskola — magyarnyelvű magánlevelekkel, bizalmas körlevelekkel és felhívásokkal árasztják el a magyar szülőket. Minden felhívásnak az a refrénje, hogy „magyar gyermek szlovák iskolába való“. E körlevelek azonban nem a Slovenská Liga nevében szólnak a jóhiszemű magyar szülőkhöz. Még a jobbik eset, ha a körlevél végén nem szerepel alá- iró. A bélyi magyar lakosság köréből hozzánk eljuttatott körlevél-példány „aláírója" a bélyi „szlovák iskola igazgatósága". A kezeink között levő írógépeit példány (illetőleg irógépelés után sokszorosított példányok egyike) betüszerint a következőképp szól : Tisztelt polgár társaink! Szülök és anyák figyelmébe ajánljuk, hogy határozzanak gyermekei jövfíji felett. Itt az alkalom ahol könnyíthet minden szülő édes gyermeke sorsán, mert kevés annyi az élet boidogitásához és megélhetéséhez, hogy egy nyelven beszéljünk. Most olyan viszontagságokban élünk hol minden polgár megérti azt, hogy szükséges és kötelező tudni az álomnyelvén is. Tekintsének bele abba a helyzetbe, hogy milyen szomorú tekintettel nézi az a gyermek a másikat és irigyeli, hogy már a másik többet tud. Szülő! Kisérjetek gyermekeiteket figyelemmel abban a tudatban hogy a mai kor szerint mindenkinek jó, ha több nyelven beszél. Minden szülő akkor lehet csak boldog és megelégedett lelkiismeretével, ha felismeri gyermekében minden tudást és hajlamost az élet minden körülményéhez és megérti azon a nyelven a megkönnyebülés számát ha az édes anyanyelvén kivül elsajátithatt azt a nyelvet, melyre álamunkban szüksége van. Evvel azt magyarázunk, hogy emberi köteleségünk elősegíteni az uj generációt könnyebb módokkal, ha a szülők is figyelembe veszik a szlovák tanítóság szeretetteljes nagy áldozatos munkáját minden gyermek könnyebb megélhetéséhez. Itt fontos az, hogy a gyermek első osztálytól fogva látogassa a szlovák iskolát, hogy az álamnyelvnek az alapját megismerje és könnyen haladhat bármilyen pálya választásán ha biztos a szlovák nyelv szolgalmas előmenetelében. Sok anya kevesebbet könnyezne ha abban a tudatban kisérné fiát a katonai köteleségre, hogy a fia beszél az álamnyelvén és örömmel várja a kitüntetését melyet szlovák, csechszlovák nyelv megtanulásával elősegített. Hiszen tudjuk hogy az ember ahány nyelven beszél anyiszor-ember. Szülök! Anyák! ne kíséreljék meg kedves gyermekei hátrányát ©s forduljanak a bizalommal szlovák igazgatósághoz gyermekei érdekében. Biel’, 1935 június hó 26. Szlovák iskola igazgatósága. * ' Kétségtelen, hogy a bélyi szlovák iskola igazgatósága nevével csúnya visszaélés történt. Ugyanis nem létezik olyan tanügyi előírás, amely egy szlovák iskola igazgatóságának megengedné' azt, hogy magyar szülőknek ilyen célzatú magyar felhívásokat küldözgessen. Ha ez a visszaélés a bélyi szlovák iskolaigazgató hozzájárulásával vagy éppenséggel közreműködésével történhetett meg, akkor az illető igazgató alaposan megérett a legszigorúbb fegyelmi vizsgálatra és az azonnali felfüggesztésre. Ha viszont semmi része nem volt az iskola- igazgatónak vagy helyettesének ebben a lculturbotrányban, akkor hivatalos kötelessége a tettesek ellen bűnvádi följelentést tenni. A körlevél mosolyra késztető, együgyüen fogyatékos „magyarsága" különben amellett bizonyít, hogy a Slovenská Liga „ma- , gyár" munkáját nem magyar anyanyelvű pedagógusok csinálják. Ezt elégtétellel állapítjuk meg s egyúttal azon reményünknek adunk kifejezést, hogy az ilyen „magyar" felhívásnak egy értelmes magyar szülő sem ugrik be. (Épp Bélyből arról értesülünk, hogy a körlevél „hatásaként" 14 magyar gyermek visszatért a szlovák iskolából a magyar iskolába !) A körlevél „érveléséivel szemben talán fölösleges rámutatnunk arra, hogy a maLaval: fő a türelem Páris, augusztus 17. A háromhatalmi konferencia első napjáról semmiféle hirt nem lehetett megtudni. Mindössze annyit állapítanak meg a lapok, hogy a lehető legsúlyosabb körülmények között indultak meg a tanácskozások. Jelentékenyen hátráltatja a tanácskozások menetét, hogy az olasz fődelegátus nem úgy mint Edén, aki a tárgyalásokra szabad kezet kapott, nem cselekedhetik saját belátása és megítélése szerint, sőt ellenkezőleg, tartozik a franciák és az angolok minden egyes javaslatát haladéktalanul közölni Mussolinival és esetről-eset- re döntést kérni tőle. Ez a nehézkes eljárás nemcsak a nagy elvi kérdésekre, hanem a legcsekélyebb részletre is kiterjed. Félő emiatt, hogy a párisi tárgyalások hosszúra fognak nyúlni, mint a legutóbb gyár tannyelvű iskolákban is tökéletesen meg lehet tanulni az államnyelvet s a mindennapi élet gyakorlati tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a magyar tannyelvű iskolákat végzett magyar ifjak jobban állják meg helyüket a közszolgálati pályákon is, mint az anyanyelvű elemi oktatást nélkülöző s épp ezért nem teljes műveltségű magyarok. * A bélyi dokumentumhoz voltaképp nincsen több szavunk. Mindössze még annyi, hogy a mértékadó csehszlovák köröknek illene már tudomást szerezniük arról, hogy a Slovenská Liga mint jóváhagyott alapszabályokkal biró társadalmi egyesület, állandóan túllépi hatáskörét, amikor magyarok számára szervez szlovák iskolákat, illetőleg magyarokat toboroz a szlovák iskolákba. S amint egy magyar vagy német egyesületnek nem szabad az alapszabályokban körülhatárolt hatáskörét túllépnie, ugyanúgy nem teheti meg ezt egy csehszlovák egyesület sem. Ha mégis megteszi, tessenek vele szemben is hivatalosan eljárni ! *' A gyermekeik magyar iskoláztatásáért küzdő magyar szülők erkölcsi megerősítése érdekében — épp Bodrogközzel kapcsolattörtént Genfben, amikor Aloisi báró a tárgyalások minden egyes részletéről köteles volt a Dúcét telefonon tájékoztatni. Beavatott helyről származó értesülés szerint Laval a konfrencia első napján azzal az ígérettel akarta leszerelni Olaszország ellenállását, hogy kilátásba helyezte, hogy Francia- ország nemcsak most hajlandó támogatni a olasz igényeket Abessziniában, hanem a jövőben is, ha a Duce lemond arról a szándékáról, hogy hadat visel Abesszínia ellen. Lavalnak, mint környezetében mondják, a háromhatalmi konferencia vezetésénél is az az irányelve, ami a belpolitikában: feltétlen türelem és ezt tanácsolja Olaszországnak is azzal a megokolással, hogy nem lehet két hónap alatt megváltoztatni Afrika térképét, mert különben az a veszedelem fenyegetne, hogy az egész világ térképe megbomlik. bán — nyomatékosan kell utalnunk még arra is, hogy semilyen törvényt vagy más jogszabályt nem sértünk meg akkor, amikor a Slovenská Liga embereinek jogosulatlan propagandájával szemben a törvényeket tiszteletben tartó, szellemi fegyverekkel ellenpropagandát fejtünk ki a magyarság körében s az ingadozó magyarokat igyekszünk felvilágosítani és meggyőzni arról, hogy magyar gyermek magyar iskolába való ! A Bodrogközön ugyanis a Slovenská Liga exponensei azzal igyekeznek a magyar társadalom helyi vezetőit a magyar iskoláztatás érdekében kifejtett felvilágosító tevékenységtől elriasztani, hogy „az állam- nyelvű oktatás elleni propaganda rendtörvénybe ütközik". Teljesen helytelen és rosszakaratú beállítás ez, mert a valóság éppen az ellenkező : az elnemzetlenitést a rendtörvény is tiltja s a rendtörvény paragrafusait épp azokra lehetne alkalmazni, akik a magyar gyermekeket meg akarják fosztani a magyar nyelvű oktatás lehetőségétől. Ha a magyar ember gyermeke számára magyar iskolát követel, ezzel nem tüntet az államnyelv ellen, hanem csakis törvényben biztosított, legszentebb emberi jogát védi. A KODHAIÁSZ ALEX flREIFP BŰNÜGYI REGÉNYE 621 Tiz perc múlva fenn voltak a fedélzeten, ahol Sheron már sorba állíttatta az embereket. Mor- ton doktor végigjárta a sort és mindenkit megkérdezett, van-e valami baja? Mindenki egészséges volt, mint a makk. —Egy betegünk van, doktor, de abból sem lehet karantén, — mondta Sheron, akinek igen jó napjai voltak ezek az utolsók, hogy az utált svédet vérbefagyva találták meg kabinjában. — Olaf Werner kapitányt, aki Gibraltárból vezette a hajót, egy Sam Parker nevű matrózunk leütötte. A matróz megszökött, Jersey mellett leugrott a vízbe. Az esetről jegyzőkönyvet vettünk fel. Az iratokhoz csatoltam. Ezért hiányzik Sam Parker a legénységből. A révkapitány rendelkezett. — Hozzák fel Olaf Werner kapitányt és vigyék át a révkapitányságra. A többiek is mind, cgytől-egyig a révkapitányság épületébe jönnek és ott várakoznak a további utasításig! A különös utasításra Sheron elcsodálkozva nézett Blake kapitányra. Meg nem állhatta, hogy halkan megkérdezze: — Mi az, kapitány, mi történt? Valami gyanú merült fel? Talán csak nem karanténra gondolnak? Nem kis aggodalom volt a hangjában, mert tudta, hogy Sam Parker halálának eltitkplásá- val súlyos szabálytalanságot követ el és ez esetleg hajókapitányi működésének is a végét jelentheti. A hatóságok ebben a tekintetben nem ismerik a tréfát és képesek azonnal bevonni az igazolványt. — Nem tudok kérei% semmit. — Blake kapitány vállat vont. — A rendelkezést még tegnap este kaptam a kereskedelemügyi minisztérium[ tói. További utasításig az egész személyzetnek | a révkapitányságon kell lennie. Talán vizsgálat indul, sejtelmem sincs róla. De azt hiszem, rövidesen intézkedés történik. Az emberek nem valami jó kedvvel hagyták oda a hajót. Két matróz hordágyon cipelte Olaf Wernert, akit Morton doktor vett gondjaiba. A révkapitányság egyik nagyobb helyiségében aztán elhelyezték az embereket, a kapitány rájuk csukta az ajtót és fegyveres őröket állított az ajtók és az ablakok elé. Szigorú utasítást kaptak, hogy senkit ki ne bocsássanak. Egy jó negyedóra múlva futott be Abdullah herceg autója a révkapitányság épülete elé. A herceg semmit sem sejtett és szinte uralkodói grandezzával állított be a kapitány hivatalos helyiségébe. — Blake kapitány, ugy-e, — szólította meg az asztalnál ülő uniformisos embert. A kapitány is tudta, hogy kivel van dolga, hiszen alig volt közpályán mozgó ember, kinek a neve és fényképe annyiszor szerepelt volna a lapokban és képes újságokban, mint a herceg. Tiszteletteljesen állt fel tehát asztala , mellől. — Igenis, Blake kapitány, szolgálatára Fenség! — Az iránt jöttem tudakozódni, hogy megejtették-e már a vizsgálatot? Az igaz, hogy ezt egyszerű telefonálás utján is elintézhettem volna, de hát nagyértékü szállitmányról van szó és jó, ha az ember maga néz utána a dolgoknak. Természetesen, kellőképpen fogom honorálni a gyors és sima elintézést. Ezt mint egészen természetes dolgot, kőny- nyed, magától értetődő hangon mondotta, de a kapitány válasza kissé meglepte. — Köszönöm, fenség, de én csak a kötelességemet teljesítettem, amiért őfelsége kormánya kielégítően megfizet. A vizsgálatot megejtettük. Az egész személyzetet leszállítottam a hajóról és ideiglenesen internáltam őket a révkapitányság épületében. A herceg az első pillanatban nem értette meg a kapitány szavait, majd arra gondolt, hogy a szerencsétlen ember elvesztette az eszét. Tisztában volt személyének súlyával és így alig hihette el, hogy akad Angliában köztisztviselő, aki az ő nevének tekintélyével szembe mer helyezkedni. Szinte hápogott, amikor végre megszólalt: — Mi az? Mi történt? Mit mondott ön? Hogy internálta a legénységet? Talán karanténra gondol? Nyolc vagy tizennégy napra. Ember, tudnia kell, hogy nekem holnap déliben tizenkét órakor át kell adnom az árut Adamson Co. Gra- ham-nek, különben visszalépnek az üzlettől. Ez egy félmilliót jelent. Blake kapitány vállat vont: — Kérem, fenség, én nem tehetek róla, én csak utasítást teljesítek, parancsot hajtok végre! — És ki adta ezt a szerencsétlen parancsot? —- kiáltott fel a herceg, akit már elöntött az epe és a szokottnál gyorsabban beszélt. — A kereskedelemügyi miniszter őexcellenciája. Külön ő maga intézkedett. — Sir Cecil? És ez áz ember csinálja az angol világbirodalom kereskedelempolitikáját és igy gázol egy nagy kereskedelmi érdekeltség létébe? No, majd elintézem ezt a dolgot. Azonnal telefonálok lord Cecilnek és ha kell, az indiai államtitkárnak. Ezt a napot keservesen fogja megemlegetni őfelsége kormánya. — Parancsoljon, fenség. Ez az ut rendelkezésére áll. A herceg a kagyló után nyúlt, de Blake kapitány rátette a kezét, mielőtt a herceg felemelhette volna. — Bocsánat, fenség, ezt a hivatalos telefont magánfelek nem használhatják ... Ekkora sértés teljesen kihozta a sodrából Abdullah herceget. Rákvörös lett az arca, homlokán és nyakán kidagadtak az erek. De a tiszt nyugodtan, rendületlenül állt a helyén az indulatos emberrel szemben, maga mögött érezve az angol birodalom egész súlyát és tekintélyét, amelyet ebben a pillanatban ő képvisel egy britt alattvalóval szemben. A herceg nagyot nyelt és megszelídült hangon kérdezte: — Jó, hát innen nem lehet telefonon beszélnem. Nem mondhatná meg, hogy hol találok a közelben magántelefont? Blake kapitány udvariasan magyarázta meg, hogy hol van a postafiók, de figyelmeztette a herceget arra is, hogy ha a kereskedelemügyi minisztert sikerül elhatározásénak megmásdtására bírnia, erről írásos végzést kérjen, mert ő csak a hivatalos átiratnak engedelmeskedhetik, szóbeli utasítást nincs jogában elfogadni A herceg autójába ugrott és a postára hajtatott, amely jó negyedórányira volt a révkapitányság épületétől. Amikor autója befordult az első uccasarkon, az ellentétes irányból egy másik autó kanyarodott a révkapitányság épülete elé. Két férfi és két nő ült benne. Butke kapitány volt a kormányos, mellette Heath foglalt helyet a sofőrülésen. Hátul pedig két nő ült. Bürke lezárta a kocsit s mind a négyen bementek a kapitányság épületébe. Bürke benyitott Bláke kapitány szobájába. — Blake kapitány? — Igen, szolgálatára. — őn ma reggel nyolc órakor futár utján értesítést kapott a külügyminisztériumtól, hogy ha egy férfi jelentkezik önnél és bemondja a jelszót, teljesítse annak utasításait. — Úgy van, uram, — mondta teljesen közömbös hangon Blake kapitány. — A jelszó: Indica! Stimmel? — Tökéletesen, Sir! Parancsoljon velem. — Az embereket internálta? Mindegyik a kapitányságon van? — Mindegyik itt van, Sir, egy nagy terembe csuktam őket. A sebesült a betegszobában fekszik. Morton doktor felügyelete alatt van. — Rendben van. Abdullah Khn—' 1 - ' —- Ebben a pillanatban veit itt. .i:i .ás- hoz híven nem engedtem meg, hogy a telefont használja és a postára küldtem. •Folytatása következik.
