Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-10 / 155. (3707.) szám

2 iwa i ■' ----immmmmmummmmmmmmamrrrii Ve rdier biboros visszaérkezett Parisba nesen ajtót-kaput nyit a háborús lehetősé' j gek számára. Igaz, hogy a másik fél. mond- ! juk ebben az esetben Apglia is, úgy járhat el, ahogy jónak látja, tehát saját szakállára ö is hadat viselhet a háborúba keveredő ha­talom ellen. De csakis saját szakállára, ami annyit jelent, hogy az összes nemzetközi szerződéseket tiszteletben kell tartania to­vábbra is, és például szó sem lehet arról, hogy lezárja a szuezi csatornát. A szuezi csatorna-szerződés —» amelyet 1888-ban kö­töttek és valamennyi európai nagyhatalom, sőt Spanyolország, Törökország és Hollan­dia is hozzáadták garanciájukat — első pa­ragrafusában kimondja, hogy : „A szuezi csatorna úgy békében, mint háborúban va­lamennyi állam kereskedelmi és hadihajói számára nyitva áll. A szerződés aláírói kö­telezik magukat, hogy úgy békében, mint háborúban gondoskodni fognak a csatorna használatának teljes szabadságáról." Arról tehát, amit egyidőben a világsajtó irt, hogy Anglia a szuezi csatorna lezárásával fenye­gette meg Olaszországot, szó sem lehet, legfeljebb abban az esetben, ha Olaszor­szág a népszövetségi eljárástól függetlení­tené magát, mondjuk : kilépne a népszövet­ségből és a népszövetség játékszabályai el­lenére támadná meg Abesszíniát. Ebben az esetben a népszövetség a már említett ti­zenhatodik paragrafus alapján teljes blokád­dal élhet, amely a támadó ország számára az összes nemzetközi szerződéseket is ha­tályon kívül helyezi. Erre azonban semmi szükség nincs. El sem képzelhető, hogy lesz állam, amely háborút viselne ezzel a rizikóval, nem csak azért, mert nagyon nagy, ha valóban élnek vele, — hanem fő­leg azért, mert semmi sem olyan könnyű, mint üres papirossá változtatni ezt az egyet­len komoly pontot a népszövetség alkotmá­nyában. A népszövetség, — láttuk —■ is­mer „megengedett" és „meg nem engedett" háborút —■ s minthogy a megengedett há­ború viseléséhez semmi egyéb nem kell, csak a népszövetségi tanács egységének megbontása, tehát a jövőben is bőven fog virulni a hadiipar a népszövetség engedé­lyével. Olaszország meg fogja indítani a háborút a népszövetség engedélyével, mert hiszen maga a népszövetség ad módot rá, hogy „úgy járjon el a vitás esetben, ahogy jónak látja". Már pedig Mussolini elég vi­lágosan megmondta, hogy hogyan látja jónak. Anglia számára marad a legvégső eshető­ség : a háborút elkerülni nem lehet, kitolni sem, beleavatkozni költséges és túlságosan nagy politikai kockázattal jár, — tehát Paris, juh us 9. Verdier biboros, Páris érseke kedden délben kíséretével együtt az orientex- presszel Párisba érkezett, ahol a keleti pálya­udvaron Osusky csehszlovák követ és felesége, a csehszlovák követség tagjai, számos francia diplomata és a pápai nunciatura képviselője fo­gadta, Verdier a pályaudvaron is lelkes szavak­kal nyilatkozott utjának eredményéről. A párisi érsek egyébként a következő távira­Prága, julius 9. Jelentettük, hogy a komáro­mi állami kikötőigazgatóság a múlt hetekben a váltásokon dolgozó tizenhárom m un késcsoport közül három csoportot, összesen huszonnyolc munkást elbocsátott, bár a kikötőben határozot­tan több a munka, mint az előző években volt. Az elbocsátást nem indokolták s igy annak okait csak találgatták. A huszonnyolc elbocsátott munkás közül huszonnégy szabályszerű állampolgársági bi­zonylattal tudja igazolni csehszlovák állam­polgárságát, négy munkás állampolgársági ügyének rendezése pedig most van folyamatban. Az elbocsátott munkások visszavétele érde­kében mindenekelőtt Jaross Andor és dr. Holota János képviselők interveniáltak a szlovenszkói megpróbál osztozkodni és előre kiporciózza magának a legjobb falatot a koncból, amit olasz fegyverek fognak megszerezni. Olasz­ország természetesen ebbe nem megy bele: a kijs sáv nélkül, amit Anglia kanyaritana le magának Abesszíniából, az egész birtok vajmi keveset ér. A játék tehát, ami itt kezdetét veszi, százszázalékra megy. tót intézte Csehszlovákia területének elhagyá­sakor Masaryk köztársasági elnökhöz: „Engedje meg, Elnök Ur, hogy mielőtt elha­gyom szép országa területét, újból kifejezzem hálámat azért a figyelmességért, amelyben a köztársaság kormánya részesített, kifejezzem el­ragadtatásomat, valamint őszinte jókívánságai­mat Csehszlovákia boldogulására és a köztársa­sági elnök egészségére. Verdier bíboros.** országos elnöknél, majd Füssy Kálmán szená­tor a közmunkaügyi minisztert kereste fel s kérte az elbocsátottak visszavételét. A mai napon Német József és Kudibács And­rás elbocsátott kikötőmunkások jelentek meg a közmunkaügyi minisztériumban visszavételüket sürgetendő. A küldöttséghez csatlakozott Mező István volt kommunista szenátor is. A küldött­séget Roubik meghatalmazott miniszter, Sirovát- ka, a közmunkaügyi minisztérium elnöki osztá­lyának főnöke s a folyamhajózási osztály fő­nöke társaságában fogadta. A miniszter megér­téssel hallgatta meg a küldöttség által előterjesz­tett panaszt, majd úgy intézkedett, hogy a sérelmes elbocsátás ügyét holnap, szerdán délután Komáromban a kikötőparancsnokság meghallgatásával a helyszínen vizsgálja meg a minisztérium Komáromba utazó folyamha­józási referense s a szükséghez képest nyom­ban intézkedjék is az elbocsátottak visszavé­tele kérdésében oly értelemben, hogy ameny- nyiben a kikötőben ez átrakodás] munkálatok valóban legalább a múlt év megfelelő szaká­nak színvonalán mozognak, úgy legalább annyi munkás foglalkoztatandó, mint a műk évben, vagyis az elbocsátott munkások visszaveendők TÖMÖM JÁNOS. Visszaveszik az elbocsátott komáromi kikötőmunkásokat fiz elbocsátottak órásai küldbttsésiárásának eredménye: a kbzntunkaOgyi minisztérium a helyszínen vizsgálja meg az ügyet és intézkedik 1935 julius 10, szerda. Összeült a takarékossági bizottság Prága, julius 9. Az uj nemzetgyűlés takaré­kossági és ellenőrző bizottsága ma üit össze először, hogy összeállítsa munkaprogramját. Az ülést Berám elnök nyitotta meg, aki meg­nyitó szavaiban hangsúlyozta, hogy a takaré­kossági bizottság mindig az állam érdekeinek szem előtt tartásával és a pártpolitikai érdekek kikapcsolásával végezte feladatát s hogy ezen irányt a jövőben is még fogja tartani. A bizott­ság legfontosabb feladata a jövő évi állami költségvetés megvitatása s ezért a mai ülésen az elnök jelentést kért a pénzügyminisztérium­tól a költségvetési munka állásáról, amelyről Kafka, a pénzügyminisztérium költségvetési ügyosztályának főnöke referált. Csők 2 millió munkanéiküti Angijában London, julius 9. Hivatalos jelentés szerint a munkanélküliek száma junius hónapban 44.642- vel 2,000.110-re esett vissza, azaz 92.476-tal ala­csonyabb, mint tavaly volt. 1929 óta nem volt ily kevés munkanélküli Angliában. Julius 1-én működésbe lépett a csehszlovák légi csendörség Prága, julius 9. Hivatalosan jelentik: A bel­li gyimiitn isztórium a nemzet védelmi és kör­münk aügyi minisztériuimirnal egyetértve ez év julius 1-tévéi csendőrségi repülőőrséget állított fel Égerben, Reic'henlbergben, König- grátzben, Troppauhan és Pozsonyiban. A csendőrségi őrség feladata, hogy vigyázzon minden törvényes előírás és nemzetközi egyezmény betartására úgy a belföldi, mint a külföldi repülőgépek részéről és ezáltal meg­védje az állam egyedüli illetékességét és fennhatóságát az államhatárok közötti leve­gőtérben. A csendőrségi őrségek parancsnokai csendőrségi repülőtisztek. Az őrségekhez be­osztott repülőgépeknek zöldeszürke alap­színük van, a géptest elülső része és a szu­nyák szélei vöröszinüek. Az oldalkormány mellett az állam színei láthatók háromszög­ben. A szárnyakon és a repülőgép oldalain ezenkívül az állami jelzés és a törzskönyve­zési jegyek láthatók vörös színben. A KODHAIÁSZ AIIX 6REEFF BUNUGYI REGÉNYE 30 A folyosó nem volt tulmagas, úgy hogy le­hajtott fejjel kellett előre haladniok, nehogy beüssék fejüket a téglával kirakott tetőbe. A téglák közein átszivárgóit eső itatta talaj ned­vessége és nagy csöppek hullottak alá rájuk. A folyosó egyenes irányban haladt és végig le­hetett rajta látni harminc méternyi távolságban. A végét vasajtó zárta el. Ez a rozsdás vasajtó nyílott a Mond-palota pincéjébe. Heath ezt az ajtót is olyan könnyűszerrel nyitotta ki, mintha csak saját otthonába kellett volna nyitnia. Tágas pincehelyiségbe nyitottak, amelynek falait hatalmas kockakövek alkották, tetőzete pedig boltíves volt. Néhány kerti szer­szám volt a falakhoz támasztva, ez minden, amit ebben a pincehelyiségben találtak. Bal­kézre újabb vasajtó nyílott, amely azonban nem is volt bezárva, csak betámasztva. Úgy látszik, senki sem számított arra, hogy kívülről idege­nek fognak behatolni és feleslegesnek tartottak minden óvatossági rendszabályt. De azért Bür­ke előretartotta pisztolyát, amikor Heath be­lökte az ajtót. Az előbbinél is tágasabb pincehelyiségbe ju­tottak, amelynek több mint a felét egy hatal­mas acélalkotmány töltötte be, valami mon- struózus gép, amelynek rendeltetésével az első pillanatban egyikük sem volt tisztában. A szem­közti falon nagy kapcsolótábla s rögtön mel­lette kisebb tábla, rajta különböző szinü csont­gombok, amelyek valószinüleg csengőket hoz­nak működésbe. A kapcsolótáblától hatalmas vézetékek húzódtak a géphez. Bürke odalépett a gép elé és figyelmesen meg­vizsgálta. Korongalaku apó .volt kidomborodó elején és a korong elején keskeny kulcsnyilás. Heath letérdepelt és mig Bürke a pincét elzáró vasajtót tartotta Hgyelemmel, a detektív elő­vonta kulcskötegét és egyre-másra próbálgatta finom szerszámait. Végül ezt az ajtót is sike­rült kinyitnia. A korong nesztelenül fordult ki és nagyobb üreg támadt mögötte, amelynek al­ján vasrács húzódott végig és a vasrácsokon két vezeték szádat az üreget bezáró acéllemez­hez. . , . . Bürke az isszonyattól visszatántorodott. — Semmi kétség. Nem lehet más, mint egy házi krematórium. Némán állottak egymás mellett. Heath szólalt meg. — Crawford Róbert holttestét tehát nem kel­lett kiesempészniök. Pillanatok alatt por és ha­muvá lett.. Egy maréknyi porrá és hamuvá. — Vájjon mit szólna ehhez a különös szer­kezethez Sir Alfréd? — jegyezte meg keserűen Bürke. A korongot újból ráfordították a nyílásra és Heath bezárta az ajtót, Tisztában voltak vele, hogy Crawford Róbert hullája után már feles­leges nyomozniok. Alig hihető, hogy a maradék hamut kegyeletesen urnába tették volna. — S ha meggondoljuk, hogy hány élő áldo­zattal is végezhettek igy? — mormogta Heath. Karkötő órájára nézett. — Egy óra tiz perc, Tíz perc múlva odafenn kell lennünk a leány rejtekhelyén. Még egy pin­cehelyiségen kellett végighaladniok és akkor el­érték a lépcsőt, amelyről tudták, hogy a palo­tának abba a részébe vezet, ahol a cselédség szobái Vannak. Az vólt a haditervük, hogy ha •valakivel szembet ál álkoznak, leütik és megkö­tözik. De erre nem volt szükség. Az a folyosó, 'amely a cselédek szobái előtt vezetett el, kihalt volt és üres. A folyosó vége csigalépcsőbe torkollott. Ez a lépcső már az emeleti helyiségekhez visz fel, ezeknek egyikében sejtették a leányt. A szem­közti helyiségek nagyobb termek, a lunch-room, amelyben Crarwforddail végeztek, a dohányzó, a könyvtár és a nagy szalon. Olyan nesztelenül haladtak, mint a macska, amikor éjjeli utján járkál. Világításra nem volt szükségük. A palota belsejét halavány, miszti­kus kék fény árasztotta el. A körfolyosónak ezen a részén kilenc ajtó volt egymás mellett. A legszélső a haliból fel­vezető lépcsőtől jobb kézre: az a lunoh-room, mellette a dohányzó, amelynek ajtaja félig nyit­va volt és a fal mellett nesztelenül tovasikló Bürke, akit Heath közvetlen közelből követett, hallotta az ajtón át kiszűrődő hangokat, az ide­ges, furcsa beszédet. A többi szobák rendelte­tésével még nem voltak tisztában. De annyit már láttak a tervrajzról, hogy minden szoba padlóig érő ablakából erkély nyílik és azt is megállapították, hogy szükség esetén egyik er­kélyről át lehet jutni a másikra. Heath nyomban az első ajtó kilincsét pró­bálta meg. Az ajtó nyitva volt és igy azt gon­dolták, aligha lesz ebben a szobában a fogoly. Csalódtak. Az ajtónyitásra ugyan nem moz­dult semmi, de amint Heath zseblámpáját körbe jártatta és a körfény a pamlagra vetődött, nyom­ban észrevették, hogy női test fekszik a pam- lagon. Adelaide volt, aki csak úgy ruhástul dőlt el és elnyomta az álom. Nyitva volt az ajtaja és akármi történhetett volna, nem tudott már ellenállást kifejteni. A szerencsétlennek akarat­erejét egészen megbénitották az utolsó órák iz­galmai. A két férfi halkan lépett a pamlag mellé és Heath a karjai közé kapta a női testet. Adelaide felriadt, de már nem tudott rikoltani, a száján volt a kloroformos kendő, amit Bürke tapasztott rá. Burké felnyitotta az erkélyre néző ablakot és Heath terhével kilépett a szabad levegőre. Bürke fjedig zseblámpájával félkör alakú mo®-/ dulatot tett. Pár pillanat múlva halk nesz hal­latszott alulról, létrát támasztottak a falhoz. Bürke most már tudta, hogy Adelaide meg van mentve és feladata második részének meg­oldásához fogott. Mig Heath az elálélt lánnyal óvatosan kúszott alá a létrán, Bürke visszalé­pett a szobába. Megnézte órájának világító számlapját. Itt van a kellő pillanat. Fedeznie kell azoknak visszavonulását. Elsuhant az emeleten, s amikor a dohányzó elé ért, egy pillanatra megállóit. Odabenn még tartott a zajos tanácskozás. Ebben a pillanat­ban valaki felorditott. A herceg hangjára is­mert. — Ott... ott... nézzétek ... a rettenetes arc... Nehéz test zuhanása hallatszott, majd zűr­zavaros lárma Valaki felrántotta az ablakot és kilőtt a sötét éjszakába. Bürke rohanó lépések­kel vágtatott le a hallba. Jól sejtette: az ajtó mellett Szair állott őrt, akit most figyelmessé tett a felülről lehallatszó lárma és a rohanó férfilépések. Bürke két-három ugrással mellette termett és revolverének csövét az indus mellé­nek irányiitatta. — Egy... kettő . .. nyisd ki az a jtót, — pa­rancsolta ellenmondást nem tűrő hangon. Az indus arca eltorzult a gyűlölettől és ráve­tette magát Burkéra. Bürke ekkor már a zsebébe csúsztatta fegyverét és jobbjával elkapta az in­dus nyakát. Mintha vaskapocs fonódott volna rá, az indus keservesen felnyögött és a nyelve egyszeriben kiesett a fogai közül. A szorítás enyhült. — Hiába ellenkezel, boy. Ide a kulcsot. Mig jobbjával távoltartotta magától a kékre­lilára dermedő indust, balkezével annak zsebé­be nyúlt és kihúzta a kulcsot. Mindez pillana­tok alatt játszódott le. A kulcsot beillesztette a zárba és megfordította. Az ajtó, amelyen a szabadba juthatott, nyitva volt. Ekkor már a többiek is leértek a hallba és pokoli kiáltozásban törtek ki, amikor észrevették Bürkét és a keze között kapálózó Szairt. Folytatása következik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom