Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-07 / 153. (3705.) szám
6 ta ^rsctMag^arhtrlsp 1935 Julitis 7, vasárnap* KÜLÖNVÉLEMÉNY AZ ELADOTT GYERMEK A legszebb délvidéki fürdőhely! Néhány évtizeddel ezelőtt még ijesztgetéssel nevelték a gyermekeket, legalább is a nehezen ellenőrizhető falusi pesztonkák. Emlékszem, gyermekkoromban a legnagyobb ijesztés, amellyel Kati, a kis gömbölyű dunántúli parasztlány ,,dolgozott", az volt, hogy ellopnak a cigányasszonyok, ha egyedül merek kimenni az uccára. Alig hiszem, hogy ez az ijesztés még szerepel a gyermeknevelésben, -—■ nem azért, mert a modern pszichológia szerint tilos a gyermekek ijesztgetése, hanem azért, mert ma már a cigányasszonyok nem lopják a gyermekeket. hanem — vásárolják őket. Aradról jött jelentés e napokban, hogy egy cigányasz- szonynál hétéves kis szőke gyermeket találtak és kiderült, hogy a cigányasszony szabályosan az anyjától vette a gyermeket negyven lejért, vagyis nem egészen hét csehszlovák koronáért. A cigányasszonynak tehát szüksége van az idegen gyermekre, Kati ijesztése nem tartozott a mesék birodalmába, különben is Kati minden tekintetben tájékozott lény volt a maga korában. Későbben Pesten is járt nálunk, mikor már ott laktunk. A nagyvárosi uccán akkor voltak láthatók az első motorbiciklik és mikor Katitól szelíd gúnnyal megkérdeztem, tudja-e mi az, egyszeribe rávágta : motorcikli. Én bizony akkor már pesti gyerek létemre ezt a szót akkor hallottam először, Katitól. Kati tehát mint tekintély maradt meg számomra a gyerekkorból és ma is hiszem, hogy abban az időben valóban lopták a cigányasszonyok a gyermekeket. Még azt is hiszem Katinak, hogy a cigányok vándorcirkuszosoknak adták el a lopott gyermekeket. Azt már aztán a szakácsnő tette hozzá, — ezért nem is egészen autentikus — hogy a cirkuszosok eltörik a fiatal gyerekek lábát, hogy hajlékonyabb legyen és igy jobban megtaníthassák őket a cirkuszi mutatványokra. Nem tudom, mekkora jelenleg a vándor- cirkuszok szükséglete lopott gyermekekben —' azt hiszem, alaposan megcsappant ez a szükséglet is, szegény vándorcirkuszosok talán örülnek, ha saját gyermekeik csontjait tördelhetik — viszont kétségtelenül látnivaló, hogy nem is érdemes lopni a gyermekeket. Azt hiszem, a lopás üzemköltsége meghaladja a hét koronát, nem is szólva az izgalomról, amely nem tesz jót a cigányasszonyok artériáinak sem, mert tudvalévőén a cigányasszonyok isznak, pipáznak és korán öregesznek. Már pedig hét koronáért —■ mint a fenti valóságos példa mutatja —• szabályos ügylet utján megszerezhető a gyermek, amelyre a cigányasszonynak titokzatos életében szüksége van. Igaz, hogy néha beleszól a törvény is az ilyen adásvételbe — igy tudódott ki az erdélyi cigányasszony bűne is, —- de hát ez megeshetik akármelyik tisztes valutaüzérrel is. Igen, az embert majdnem a cinizmusba hajszolja a megdöbbenés, ha néha tudomást szerez az ember értékének, vagy — ami még több —- éppen a gyermek értékének szörnyű csökkenéséről. Igen, cinikus emberek azt mondják, hogy a földműves- ember többre becsüli az állatját, mint a gyermekét, de még ha valóban igy is van, mit bizonyít ez ? Azt, hogy az élet értékesebbé tette számára az állatot, mint saját gyermekét. Az állattól függ a maga és a gyermek megélhetése — nem is lehet szó gyermekről, ha nincs állat ! A szörnyűség ott kezdődik, amikor az ember nem képes a maga erejéből megélni. Az állat ereje kell neki, vagy akármilyen tőke ereje, segítségül a kenyeret szerző munkában, különben önmagát kénytelen a földműves eladni hihetetlenül olcsó áron. A gyermeknek kenyér kell, ha kenyér van, van gyermek is. A kenyér a gyermek előtt jár, minden feltételével együtt. A valósággal szemben pedig ott van az erkölcs és ott van a törvény : a gyermek élete szent, a gyermek a társadalom kincse, amelyre a szülő szemefényeképpen vigyázni tartozik. Ez a törvény az emberi élet alapvető törvénye: az ember ezzel áll, vagy bukik. Kovács Erzsébet Arad-környéki asszony pedig e szent törvény ellenére eladta gyermekét a cigányasszonynak. Eladta hét koronáért, eladta, mert nem tudta eltartani. A negyven lejt valószínűleg csak azért fogadta el, hogy biztos l^jyen az alku, végleges a vásár. Minden megrendülés nélkül mondta, mikor felelősségre vonták, hogy szabadulni akart a gyermektől, mert nyűg volt számára. Kovács Erzsébet nem az átlagos tipusu anya, akire az erkölcsöt és törvényt szabták. Az átlagos tipusu anya, aki helyt áll a törvénynek, valóban szentnek tartja a gyermek életét, amelyet megvéd saját életével és saját életének rovására. Az ilyen egészséges anya lelki méretére szabódott az erkölcs és nyomában a törvény, de a törvény nem tud egyebet kezdeni a Kovács Erzsébet- féle és még rosszabb anyákkal, mint hogy büntetés formájában méri ki rájuk azt a különbséget, amennyivel a normálistól eltérnek. A törvény úgy ítéli el az anyát, aki szabadulni akar gyermekétől, mint a tolvajt, vagy mint a hamis játékost. Kovács Erzsébet ellen is megindult az eljárás „emberkereskedelem" cimén. Bűnét úgy mérik, mint a cigányasszonyét: meg nem engedett áruval kereskedett. A leányanyát elitélik, ki fogja tölteni büntetését és nem fogja tudni, miért. Hiszen a gyermekét azontúl sem tudja majd eltartani. Anniikor szemét kinyitotta ... de csakugyan kinyitotta-e vagy ez is olyan látomás voilt csak, mint a többi, amely időtlen idők óta nyugtalanítja ... időtlen-idők... tegnap, tegnapelőtt ... mikor is hozták be a ... nem is tudja hová. Nem tudja hol van, mi történt vele. Fekete emberek álltak körülötte, nyolcan- tizen, arcukat nem látta, szigorú tekintetüket érezte csak magán, fekete csuklyák mélyéből járta át ez a tekintet, mintha izzó szeget vertek volna megkinzott testébe. Másodpercek alatt megszokta ezt a fájdalmat is, mint a többit, megedződött már a szenvedésben, ezzel az uj kínzással se fognak ki rajta. De ajzért félt egy kicsit. Mereven nézte a merev alakokat és halkan megszólalt: — Mit akartok? Csakugyan megszólalt-e? Maga sem tudta. Mindenesetre ezt szerette volna kérdezni. De senki sem feleit neki. Amikor jobban megnézte a mozdulatlan alakokat, észrevette, hogy furcsa, rövid kis ormánya van mindegyiknek. Az, amit csuklyának nézett, gázmaszk volt. Elmosolyodott. Mbizakodott fickók! Azt hiszik, ezzel segitenek magukon, azt hiszik valami ravasz uj dolgot eszeltek ki! Pontosan emlékezett arra, hogy ő már 1572. nyarán látott ilyen gázmaszkokat egy velencei divatárusnak a kirakatában. Az ezerablakos nagy szállók alatt, a lidó fövényét ábrázolta a kirakat, kis család, három viaszbaba állt benne. Egy piros-trikós kis lány játszott a homokban, az izmos és karcsú fiatal papa sötétkék trikójában elnyujtózott a 'fekvő- széken, a telt idomú fiatal mama pedig két meztelen gömbölyű karját magasan s feje fölé Lendítette, mintha ebben a pillanatban akarna fejest ugrani a papírmasé hullámokba. Világoskék rövid trikója volt a maimának, meztelen volt a háta, piros volt a körme a kezén is, a lábán is, mintha vérbe mártotta volna. És mind a háromnak a fején gázmaszk volt. Mindegyikén miás, olcsóbb és drágább mlndőségü. Ármegjelöléssel. Fejük fölött a kirakat egész hosszában pedig ez a félórás, intelem vagy elismerés: „A jó családapa mindenre gondol." Már 1572-ben! Vagy tavaly nyáron volt csak? Mindenesetre nagyon - nagyon régen volt. Viaszbabák ezek a fekete barátok is, azért nem mozdulnak, azért nem beszélnek? Las- sandassan ocsúdott kábultságából, az a sötétség, amely eddig elborította, hátrált, mint apály idején a tenger. Tárgyak merültek föl előtte, amott egy ablak, itt ez a sárgaréz- kerítés, az ágy lába. Szobában van, ágyban fekszik. Odább egy asztal, onnan árad feléje ez a bizonytalan halvány derengés, az éjjeli mécses világossága, vagy a fényfogó ernyőn keresztül a villany-körtéé. Sápadt fekete asszony ül az asztalnál, tenyerébe hajtja fejét. A felesége. És körülötte a gyerekéi, mind a négy, az a kettő is, akii régen meghalt már. Bizalmatlanul nézte őket, nagyobb rémületA normális érzésű anya kétségbeesésbe I sodródik, ha nem tudja eltartani gyermekét, talán elemészti magát a gyermekkel együtt, de végig kitart gyermeke mellett. A törvény tiltja a gyermekkel való adásvételt, de megtűri, hogy a gyermeket, akit szülei nem tudnak eltartani, örökbe adják tehetősebb családnak. A gyermek számára jobb ez a helyzet, a társadalom is megnyugszik ebben a százalékos egyezségben, csak az anyai érzés, amelyet erkölcseink fundamentumának kívánunk, nem nyugszik meg. Az anyai érzés nem tud kompromisszumot kötni, mint a társadalom és ha egyszer a kenyértelenség és nyomor kikezdi, lecsökkenti, megsemmisíti az anyai érzést, akkor az ösztönösen cselekvő anyának édes mindegy, hogy gyermekét lelenc veszi át, vagy a cigányasszony viszi el. A valóság súlyos ütése alatt a másik végletbe, a nihilbe zuhanó ösztön még inkább hajlik a cigányasszony felé. Az anyaság nem tűr kompromisszumot, mint a társadalom. Az anya nem tesz kütel, mint szeretettel. Hogyan kerülnek ide, miért vannak itt, ki hivatta őket és honnan? Alkalmasint mégis csak vele van valami baj, különben nem volna ekkora csődület ebben a kis szobában, amely nem is az ő szobája. De imáért nem szól senki, miért nem moccan meg senki és semmi? ő tud csak beszélni, ő tud csak megmozdulni... mingyárt megpróbálja. A többi merev és néma. Mindenki halott ebben a szobában, egyedüli ő él csak. Ez a termetes nő, talpig fehérben, az ágy mellett, ez sem mozdul. Ez az ápolónője, ráismert. És akkor tudta is már, hogy a kórháziban van. Külön szobában. 1572-ben költözött be, vagy mindössze csak száz évvel ezelőtt? Az idő megszűnt számára. Tél van-e, tavasz, nem tudta, ahogy nem tudta azt sem, nappal van-e, vagy éjjel. Nagy álomból, mindent kiegyenlítő kábulásból ébredt. Akkor észrevette azt is, hogy ágya köri! a fekete alakok levetették már a gázmaszkot, alighanem föl se vették, ő látta rosszul, ahogy feketéknek látta őket, holott fehérek voltaik, hosszú köpenyükben, fehérek, mint az ápolónő. Orvosok, kétségtelenül orvosok... a tanár ur és asszisztensei... egy ... kettő három ... négyen vannak, pontosan négy fehér ember, ő pedig tiz feketét látott. Hová lett a többi, hiszen egyikük s mozdult meg! Az az alacsony szőke ember altatta. Megint érezte az éterszagot, csillogó műszereket látott, vakító lámpafényt; vizosobogást hallott; suttogó szavakat és számolt, sokáig számolt... hol hagyta abba? Nehezen aludt el, tiltakozott az eszméletlenség ellen, a kés ellen, minden ellen. Élni ákart. Él is, ezek pedig meghaltak. Hol hagyta abba a számlálást? Mikor ereszkedett rá az a tudattalanság, amelyben elevenen megsemmisült már? Huszonkettőnél, huszonháromnál? 1572-nél? Mit akar tőle ez a szám, hogy minduntalan bekopogtat hozzá? Mialatt a műtőbe vitték, mialatt az asztalra fektették, egy gondolata volt csak. És a hosz- szu számsor végén egy másodpercre még egyszer fölvillant benne ez a kisértő gondolat: egy asszony. Nem a felesége, idegen asz- szooy, másnak az asszonya. Megbeszélteik, elrendeztek mindent. Holnap délután öt órakor találkoznak Dudán, abban a szűk kis uccában, ahol kibérelte a kétszobás bútorozott lakást kettejük számára, öt órakor találkoznak, hatra tud már róla mindent, csókjainak az izét, meztelen karjának áldott hűvösségét. Erről a találkozóról bizony elkésett. Az asszony talán még most is várija, föl-alá sétál a ház előtt, hiába. Üzenni kell neki. Intett az ápolónőnek: — Mondják meg annak a nőnek, hogy menjen haza, ne várjon tovább. Nem jöhetek. Majd telefonozok. Az ápolónő nem hallotta meg az üzenetet, ő maga sem hallja hangját, pedig hangosan beszél. Nem kell titkolóznia, halottak között egyetlen élőnek. Minek is beszél hozzájuk, amikor úgy sem értik meg! De miért vannak HOfEL QUISISAÜA és EBEN Tökéletes modern kényelem. - Páratlan szép, központi fekvés. - Nagy park. - Kitűnő konyha. Igen mérsékelt pcnziőárak. - Képviselet, felvilágosítás: Prágában: TRAVEMA, Jungmannova 88, Pozsonyban: URANUS, Hviezdoslavovo n.9. I lönbségct abban, hogy ki veszi el tőle a gyermeket, akit nem tud eltartani. Az csak kultúra kérdése, hogy hova adja inkább. Az anyai hevelés kikapcsolása, a gyermekek kollektív nevelése Oroszországban is csődöt mondott, mert a legmodernebb pszichológia a legkonzervativebb megismeréshez vezet: a gyermeknek az anyjánál van a helye. A pszichológia és az erkölcs egyaránt követeli ezt, csak a társadalom hajlandó az alkura és mindenféle sötét, bizonytalan, huzatos hézagokat ás a törvényeibe. Anyavédelem helyett „emberkeres- kedelem“-ről beszél, ezért nem tudja többé megértetni magát a Kovács Erzsébetekkel. Ezért van az, hogy a derék Katik is, akik valamikor azzal ijesztették a gyermeket, hogy ellopják a cigányok, -— ezek a motor- ciklit ismerő Katik ma már azt mondják fenyegetésképpen : „Eladlak a cigányaszszonynak." A változott helyzet szerint kacérkodnak a nagy ismeretlennel: a társadalommal. SÁNDOR IMRE. mégis itt, miiért nem viszik ki őket a temetőbe, ahová vallók? Micsoda rendetlenség van ebben a kórháziban! Amikor a mentők bevitték, rögtön látta, hogy rossz helyre került, barátságtalan, szomorú háziba, kedvetlen és faradt emberek közé. Ezer szerencse, hogy ablaka alatt ott van a nagy fa és a fán Riki- ki, a csodálatos zöld madár, ki túl a tengerről, Ausztriáiiából röpült ide, hogy neki, csak neki énekeljen. Álmából az kelti föl reggelente. Ma nem hallotta. Nézte az ablakot, de nem látta seim a kis madarat, sem á nagy fát. Megint megszólalt: — Hová tették a nagy fát? Miért vitték el az ablak alól? Rikikit akarom. Az ausztráliai zöld madarat. Magának beszélt csak, tudta most már, hogy parancsait nem hallja, nem teljesíti senki. Telefonoznia is neki magának kiedÜL És akkor megint eszébe jutott az a babonás szám, amely ébredése óta üldözi: 1572. Ez annak az asszonynak a telefonszáma... nem, még egy számjegy hiányzik belőle... az ötödik, vagy az első ... melyik? Meg kell találnia ezt a számot, mert ha nem találja meg, örökre elveszíti azt az asszonyt. Ezek itt körülötte... talán ezek ás azt várják csak, hogy kimondja azt a számot. Akkor egyszerre megváltozik minden, a halottak fölélednek, megmozdulnak és megkérdezik tőle: — Hogy aludtál? Sokáig gondolkozott, de a szám nem jutott eszébe. Nagyon elfáradt. Reménytelenül nézett föl. Akkor meglátta feje fölött a nagy fát, amely oltalmazón kiterjesztette ágait feje fölé. Mialatt aludt, átültették a fát oda az ágya tövébe. Egyik ágán ott ült Rikiki, az ausztráliai zöld madár, összecsukott szárnynyal, mereven, mozdulatlanul, némán. Mikor szólal meg? Várt egy kis ideig, elgondolkozott a csöndben. Ezt a furcsa nagy fát, ezt a néma kis madarat látta valamikor 'már, nagyanyjának a szalonjában, a falon, üveg alatt, aranykeretben a régi bi ed érméié r- himiaésen: sirhalmot ábrázolt a hímzés, a sárii aloimra szomorufiiz borult, egyik ágán bánatos kis madár ült. Most ő fekszik a szomio- ruifüz alatt. Nagyon megrémült. Egyszerre megértett mindent, ráeszmélt borzalmas tévedésére. Ráeszmélt arra, hogy körülötte mindent éí, mindenkit! Ráeszmélt arra, hogy ő halt meg. Tamás Lajos: ILYEN VAGY Zászlók, kemények, oszlopok Ragyogtok, mint az ember mellén Kerélykedő arany-ordó. Te nem vagy kevélv, a tükör is Megfakul kezedben testednek Párás, puha melegétől. Mint harmat a fűszálon, Mely nem tudja, mitől ragyog, Mint fémszál, mely izzik, Világit, — de nem magának, Úgy szállsz fölöttem fehér felhőn, Bodros és könnyes tisztaságom. I ÉBREDÉS Irta Heltai 3enö
