Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-07 / 153. (3705.) szám
1935 július 7, vasárnap. BoesHsrnsfiBErs Jlta&yar ivók Móricz Zsigmond: ,yA boldogság olyan mint egy himes szárnyú lepke. Minden ember kergeti s nem fogja meg egy se.* Budapest, június vége. Móricz Zeigimond örökké aktuális költő. Talán egyetlen Leszármazottja azoknák a nagy magyar zseniknek, akik mintha a földből szakadtak volna fel, hogy betűikkel éreztessek a föld izét, humorát, erejét és tragikumát. A nagy világégés előtt indult ed s pozícióját megingathatatlanul tartja, egyre tisztuló egyszerű stílusával s mondanivalóival ... Le lehet imi: ő a bö'lcs ember, aki talán mindent látott az életbőd, ami szép és keserves. Méltó Lenne arra, hogy katedrát kapjon az egyetemen, ebben a boldogtalan korszakban a boldogság tudományának tanszékét. „A boldog emiber“ — címe most megjelent könyvének. Kézenfekvő tehát, hogy éppen a boldogságról kérdezzük őt, szerkesztőségi Íróasztala mellett, este a re dák dós munka lármájában. Derűs tekintettel és kusza bajuszát simítva tető események maradnak meg a memória vásznán. — Az ifjúság tele van a boldogtalanság viharaival. Az el nem ért szerelem Irtóztató örvényeket szakgat. Az el nem ért pénz, az el nem ért hatalom akkor elviselhetetlen kínokkal sebez. Az ifjúság erőnek tapasztalatlanságában mindent egyszerre akar megnyerni s az élet csak apró adagokban fizet. — De én nem tanácsolom, hogy valaki a boldogságot keresse. Aki boldogságot, a vágytalan csöndet, a harmonikus létezést keresi, annak a lemondást, a visszahúzódást kell gyakorolni: az élet pedig örök előretörés, harc és hódítás. A sejtnek fejlődnie kell és ha csak milliomod részét éri el a vágyaknak, még mindig több, mint a boldog Nirvánában való feloldódás. Ezek után magától értetődik, hogy megkérdezzük: Vájjon ö boldog embernek érzi-e magát? — Kitérő választ ad. — Én küzdő ember vagyok. Még csak ezután remélem beteljesíteni, amit ötvenöt éven át nem sikerült... S már búcsúzik is. Ahogy kisiet a szobából, fürgén, mosolygó derűvel, az az érzésünk, hogy ha (megfaragnák a boldog ember szobrát, azt Móricz Zsigmöndról mintáznák. SZENTGYÖRGYI ELVIRA. A jibdás Li k&&gij TOPAZE.PAMOMOT vá£aszt. Polgári szegénységben halt meg Berlinben Wölfling Lápot, Orth János fivére Szürkén végződött a polgárrá lett volt főherceg kalandos élete felel a kérdésekre: — Vannak, akik azt mondják, hogy az, ami apáink boldogsága volt, az a mi korunkban már nem elég ahhoz, hogy boldognak mondhassuk magunkat. így van ez? — A boldogság minden korban más? — mondja—... Nem tudom, akkor egyáltalán mit nevez boldogságnak, aki azt hiszi, hogy az minden korban más? ... És akkor mért mondta volna az ókori bölcs, hogy: senki sem nevezhető boldognak halála előtt?... Hiszen ez ma is érvényes. — A boldogság minden korban ugyanaz volt s lesz: boldognak az olyan embert nevezhetjük, akinek a boldogság pillanatában teljes harmóniában van a sejtélete. Ugyanis, az emberi élet is hasonlít egy sejthez: harmónia akkor áll elő, ha a test összes erői és állapotai teljesen kiegyensúlyozottan műkődnek. — Mivel azonban az erők és az állapotok igen ritkán vannak harmóniában, a boldogság érzése ritka. Az erők idézik elő az állapotokat. Az erők ébresztik fel a vágyakat Sőt, az a sajátságos, hogy a vágyak szinte fordított arányban vannak az erőkkel. A gyenge ember vágyaiban éli ki erőit. Ez pedig állandóan tragikus érzéseket okoz. A vágy határtalan, az erők végesek: ez az emberi életben állandó kielégitetlenséget idéz elő. Boldog az, akinek már nincsenek vágyai. De akinek vágyai nincsenek, az már nem cselekvő ember. Tehát abban a pillanatban, mikor erre rájön, boldogtalan. — A boldogság igy csak egy-egy elsuhanó érzés. — Harminckét évvel ezelőtt igy def tam a boldogság problémáját: A boldogság olyan mint egy himes szárnyú lepke. Minden ember kergeti s nem fogja meg egy se De ha végre sikerül s elkapja a kába: szárnyatörött csupasz hernyó szakad a markába. — Ez a boldogság-pillanat, mely magában hordja a kiábrándulást. — Az én boldog emberem szemlélete más. Joó György, aki tiszaháti kis gazdaember, visszanéz ifjú korára és azt vallja, hogy akkor boldog volt... fiatalkorában ... a háború előtt... El is mondja az egész életét, hogy hadd lássa mindenki, milyen boldog volt ő... S észre sem veszi, hogy a boldogság végtelen láncolatát meséli, amitől, — aki gondolkozik, — minden pillanatban ludbőrö- zik, mint a boldogtalanság feneketlen tengerétől. — Nem ő volt tehát boldog: boldoggá válnak emlékei, az emlékezésen keresztül. Éppen abból, hogy akkor mindent átélt, arra a megnyugvásra jut, hogy annak a kornak eseményei s egész világa elviselhető volt. — Boldog, mert mesélés közben úgy érzi, hogy annak, aki ő hajdan volt, erői nagyobbak voltak a helyzet súlyánál s vágyai beteljesültek ... — Az ifjúság boldogtalanabb, mint az érett kor. És mégis az érett bölcs az ifjúkort szokta ünnepelni, mint az elmúlt boldogságot Mért? Mert a vágyak feszitő fájdalma elmúlt, már csak a kedves, kellemes és gyönyörködBerlin, julius 4. Az egykori ausztriai Lipót főherceg, a toscanai nagyherceg fia, aki 1902- ben kilépett az uralkodóházból és azóta Wölfling Lipót néven élt, tegnap reggel 67 éves korában berlini lakásán meghalt. Tudomány és bohémélet Wölfling Lipót 1868 december 2-án született. Legidősebb fia volt IV. Ferdinánduak, Toscana utolsó nagyhercegének, akit 1860-ban űztek el trónjáról. Édesanyja Alice Bourbon-pámai hercegnő volt és ily módon az elhunyt közeli rokonságban állott Zita ex- királynéval is. A fiatal főherceg kezdetben az uraLkodóház tagjainak szokásos életét élte. Szülővárosálban, Salzburgban végezte el a gimnáziumot, majd a fiumei tengerészeti akadémiát és mint tenge- résztiszt a zürichi technikai főiskolára iratkozott be. Legfőképen természettudományok iránt érdeklődött és későbbi éveiben is Parisban, Münchenben és Berlinben folytatott e téren magántanulmányokat. A botanika volt a kedvenc tárgya. Korán megmutatkozott sajátságos kéttős karaktere: komoly tudósnak adta ki magát és emellett származásának és állásának meg nem felelő bohém életet folytatott. MessalHance=ok sorozata 1902 december 11-én lemondott rangjáról és az azzal járó minden előnyről és kínos feltűnőét keltett azzal, hogy 1903-ban feleségül vette Adamovlcs Vilmát, aki kávéházi kaszimő volt Brünnben. Négy évvel későbben elvált feleségétől és másodszor is megnősült. Ekkor Ritter Máriát, egy sziléziai kisbirtokos leányát választotta nőül. Második feleségétől is elvált és harmadszor két évvel ezelőtt, 65 éves korában nősült meg. Ekkor Pavlovszky Klárát vette feleségül és azóta visszavonultan ólt Ber-1 infoén mint magántudós. Kalandos élet De már fiatal tiszt korában is állandó volt az ellentét közte és az uralkodó család között. Sokat beszéltek szerelmi, kávéházi és éjszakai kalandjairól. Éppen úgy vonzotta a kalandos élet, mint ifjabb fivérét, az eltűnt Orth Jánost. ő is tengeri utazásokat tett, például az „Elisa- beth“ nevű hajón indult világkörüli útra, amelyen Ferenc Ferdinánd is utazott. 1894-ben gyalogsági százados lett Brünnben, majd őrnagy és alezredes Przemy6lfoen és végül ezredesi rangban Iglauba helyezték át. A katonai élet semmiképen sem tetszett neki, a tudományos munkássághoz menekült és ha ez som elégítette ki, úgy visszatért a kicsapongó bohémélethez. Brünn és Iglau már büntetési állomások voltak számára, de a főherceg úgy bosszulta meg magát, hogy majdnem minden héten polgári társaságban kirándulást tett Bécsbe, ahol családja tagjait fel sem kereste, hanem a magával hozott polgárokkal mutatkozott különböző mulatóhelyeken. Amennyire nem tetszett ez az életmód az uralkodó családnak, annyira rokonszenvessé tette az a fiatal főherceget & polgárság körében. Foglalkozások Szőne 1902-ben, miután rangjáról lemondott, a Karlsbad melletti schlackenwerti családi birtokra vonult vissza, három évvel későbben svájci állampolgár lett. Különböző módon igyekezett pénzt szerezni, elkótyavetyélte családi ékszereit, majd amikor semmikéepn sem tudott megélni, egy rokona közvetítésével apanázsért folyamodott az uralkodóházhoz. Hosszas közbenjárás után valóban megkapta a rendes havi apanázst, de a háború befejeztével ez a jövedelem is megszűnt. Ekkor a legkülönbözőbb foglalkozásokkal igyekezett pénzt keresni. Kezdetben mint magántisztviselő dolgozott, majd Berlinbe került és kabarékban és filmszínházakban tartott előadást olyan filmeknél, amelyek az uralkodóház életéről szóltak. Később mint színész is szerepelt, mégpedig főherceget alakított egy berlini revüben. Később gyümölcskereskedő lett Becsben, majd állást kapott egy statisztikai hivatalban. Ezt az állását is otthagyta, szövetüzletet nyitott, de csakhamar kénytelen volt feladni. Ekkor Lengyelországba került, ahol mint utazó misebort adott el a katolikus lelkészeknek és kolostoroknak. Későbben tudományos munkából IGYUNK KASSAI SÖRT! I—II ...■■ ■UHUIM II ................................... - ------------------ ---12 ° PRIMUS 16° S(t. FLÓRIAN GYÁRTJA: BAUERNEBL ÉS FIA R.T. KOSICE igyekezett megélni, majd fordításokat, végzett és nyelvórákat is adott. Mint újságíró is működött egy bécsi lap szerkesztőségében. Az utóbbi időben ismét előadásokat tartott a mozikban, egy ideig pedig Hollywoodban is működött mint filmszínész. A sokat hányatott ember apró kalandokban élte ki az élet utáni különös vágyát, mely egyszeri, végzetes kalandra ragadtatta legendáshírű fivérét, Orth Jánost. A Habsburg-cea- lád eme nyughatatlan, érdekes sarja, mint egyszerű polgár halt meg, úgyszólván teljes szegénységben. Teljesen nem tudott polgárrá vedleni, mert sem kitartása, sem pénzszerző tehetsége nem volt, elleniben mindvégig megmaradt benne a nagyúri vonás, a könnyelmű, gavalléros ajándékozása és szétszórása a pénznek. Otpsrces Olást tartott a magyar képviselőház Budapest, julius 5. A magyar képviselő- ház ma öt perces ülést tartolt. Az exipress- ülés napirendjén a felsőház által elfogadott törvényjavaslatok tudomásulvétele szerepelt. Azonkívül a Ház elé terjesztették tudomásulvétel végett a közigazgatási bíróság döntését Megay-Meissner képviselő mandátuma ügyében. A Ház tudomásul vette a döntést és ezzel a MegaydVteissuert véglegesen leigazolt képviselőnek nyilvánította. Zita exkirályné és Ottó volt trónörökös, a Habsburg-család fejei, akik most az ausztriai Habsburg-birtokok visszaadásáról tárgyalnak az osztrák kormánnyal.
