Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-27 / 170. (3722.) szám

Ki az őserdőben I (*) Csak minap tört fel belőlünk a meg­könnyebbült sóhaj, amikor Európa rozoga kocsija átsiklott egy veszélyes kanyaron s az egyik vezető meg is súgta a riadt uta­soknak, hogy „könyökkel súroltuk a hábo­rút". Nos, ma már megint egy ilyen kanyar felé robog az emberiség. Mintha csak a sors célzatosan vezetné a huszadik század embe­rét minduntalan a szakadék szélére, hogy a rémület és szorongás perceiben kikénysze- ritse belőle a döntő hitvallást a béke mel­lett. Már megint ott tartunk, húsz évvel a nagy háború kirobbanása után —■ hogy nincs más gondunk, mint a háború, vagy béke ? Azt hiszem, aligha volt kor, amely­nek szótárába a történelem markánsabb je­lekkel irta volna be jelszavait és tanulsá­gait, mint a miénk. Megtanultuk elsősor­ban, mit jelent ez a szó : Háború. És meg­tanultuk, mit jelent ez a szó : Béke. A fo­galmaknak e két, már-már gigantikus mére­teket öltő medencéjébe ezer és ezer mellék­fogalom patakja, folyama zuhog belé és gyűjti a fájdalom, ínség, pusztulás és irtó- zat fekete vizét — de gyarapítja a remény, az életöröm, a boldogság tavát is. S az em­ber, a huszadik század ezer csábítással, ezer megpróbáltatással küzdő embere hiába kérdi a sorsot, melyik medence vizéből me­rítsen ? Erre a kérdésre önmagában kell megtalálnia a feleletet. Tisztában kell lennie azzal, hogy a huma­nitás érzése, az erkölcsi tudat, —- amely nélkül halálra van ítélve minden civilizá­ció, nyugodjék a materiális jólétnek még­olyán szilárd alapzatán — az egyedüli erő, amely a végzet utján megállíthatja az em­beriséget. Áz európai ember erkölcsi ön­tudata azonban sokkal alacsonyabb szín­vonalon áll ma, mint állott a világháború előtt. Pedig, ha volt alkalom, amikor az ember magába szállhatott és megmérhette önmagát, úgy a háború négy és félévig zu­hogó acélfürdője-ezer ilyen alkalmat kínált neki. Sajnos, néhány igen ritka és igen szép kivételtől eltekintve, az emberek milliói ideáljaikból kiforgatva, csalódottan és lé­lekben összezúzva érkeztek vissza a hábo­rúból. S aki még ki tudta nyújtani a ke­zét — az jutalom után nyúlt. Valljuk be : a legnagyobb vereség, ami az ember érték­állományát a háborúban érte, az erkölcsi javak teljes, szinte megsemmisítő devalvá­ciója volt. Minden elmozdult helyéről: osz­tályok, nemzetek, családok, eszmék és ideá­lok fogtak vándorbotot és a nagy átértéke­lődés majdnem úgy végződött, hogy nem maradt utána semmi. A volt pozitívumokat negatívumokká változtatta a nagy „átérté­kelés". Jöttek a forradalmak és jöttek az ellenforradalmak, jöttek uj jelszavak és jöt­tek uj prédikátorok —■ az uj eszmék hangos piacán azonban mankóra támaszkodott az ezer sebből vérző, félig agyonvert és egé­szen megvakitott emberi gondolat. A kom­mandót a fanatizmus vette át. A mindenféle szinü és színtelen fanatizmus. Minden jelszó és minden „signo" megtalálta a maga ra­jongóit — akiknek természetesen győzelmet ígért. De mit ígért maga a győzelem ? Lelki üdvösséget, felmagasztosulást az uj, a meg­talált igazságban ? Nem, állást ígért. Meg­szabadulást a tétlenség lidércétől, amely ma fejlődő osztályokat, életerős nemzedé­keket bénit meg. Fel kell tenni a kérdést és meg kell felelni rá. még mielőtt ismét elju­tunk oda, ahol a költő elsikoltja magát: „ha kiszakad a nyelvem, akkor is ...“ Hát valóban csak azon az áron juthat ke­A búza és a rozs paritásos árai Szlovenszkő és Kárpátalja százhúsz legfontosabb föladóállomásán Prága, ítulius 2(8. A búza és a rozs be­vásárlási árainak jegyzéke hosszas vajúdás után Szlovenszkő és Kárpátalja százhúsz leg­fontosabb feladóállomására szóló érvénnyel ma elkészült. A Gabonatársaság paritásos bizottsága Adamec igazgató elnöklete alatt teljes huszonnégy órát dolgozott a szloven- szkói és kárpátaljai paritásos árakon. Az árak i meghatározása ebben a gazdasági esztendő­ben igen nehéz munka volt s úgyszólván minden egyes körzet gócpontja körül is he­ves összecsapások voltak a termelők és a fogyasztók, valamint a malomipar képviselői között. A nagy érdekellentétek összeütközé­sének tulajdonítható, hogy a paritásos alap­árak jegyzéke csak ma, julius végén, készült el, amikor Szlovenszkó és Kárpátalja gabonar termő vidékein az aratás, sőt a cséplés is jó­részt befejeződött és a gabona már beraktá­rozva várja az értékesítési folyamat meg­indulását. A paritásos árak jegyzéke az előzetes hí­rekben foglalt adatokkal szemben meglepő eltérést mutat. Az ujgabona árjegyzéklét és részletes tudósításunkat a 9-ik oldalon közöljük. A Gabonatársaság ülése még tart és a pari­tásos bizottság által készített árjegyzék for­mális jóváhagyása lapzártakor még nem történt meg. Heves tüntetések Rómában Anglia ellen utaszenenes nammlat Angliában - Ugyanekkorra franciák szerint enyhült a diplomáciai feszültség - Nem kap szenet Olaszország az angoloktól London, julius 26. Tegnap este Rómában he­ves tüntetésekre került sor az abessziniai kon­fliktus miatt. A tömeg nemcsak Abesszínia és Ja­pán, hanem Anglia ellen is tüntetett. Az angol lapok ma részletesen foglalkoznak a római ese­ményekkel és hangoztatják, hogy az angol kor­mánynak nagy figyelemmel kell kisérnie az olasz- országban lejátszódó eseményeket. A Reuter- iroda jelentése szerint a római tüntetéseknek a tulajdonképpeni éle Anglia ellen irányul. Az uc- cákon feltűnő falragasz volt látható, amely egy fasiszta baltát ábrázol, amely kettéhasit egy an­gol és egy japán lobogót. Angliát, Japánt s a népszövetséget szidalmazta a tüntető tömeg. Éles füttyszó és izgatott közbekiáltások kisér­ték, valahányszor a tömegből felröppent az „Anglia", vagy a „Japán" szó. A „Daily Telegraph" római tudósítója sze­rint a tegnapesti tömegdemonstrációnál a fasisz­ta ifjúsági szervezetek 15.000 tagja vett részt Hatalmas táblákat hordoztak körül, melyeken ez a felírás volt olvasható: „Le Angliával! Le Abesszíniával! Le Japánnal!" Az általános hangzavarból minduntalan ki­hallatszottak a „Malta! Malía!" kiáltások. Egy falragasz egy angol és egy japán katonát ábrá­zol, mint kézenfogva vezetnek egy négert. Má­sik falragasz pedig skót katonát ábrázol, amint a karjai között ringat egy négert. Málta, Szicília és Tripolisz között fekvő út­vonalon másik három apró szigettel, Cozoval, Cominoval és Cominottoval együtt angol flotta­bázist képvisel. Egyike a legfontosabb pontok­nak az Indiába vezető útvonalon. Tudniillik az angol hajók szénfelvevő állomásai vannak itt elhelyezve. Málta lakói keverékfajtához tartoz­nak, félig arabok, félig olaszok és egy déli olasz dialektust beszélnek. Máltát, amely 1798-ig a szuverén máltai lovagrend birtokában volt, Na­póleon egyiptomi hadjárata során annektálta Franciaország részére, az 1814-es párisi béke, szerződésekben pedig Anglia kebelezte be. Az olaszok még ma is elintézetlen kérdésnek tekin­tik a máltai kérdést és azt hangoztatják, hogy Málta természetes olasz birtok. Amikor az an­gol kormány Málta szigetén bevezette az an­gol államnyelvet, az olasz lapok heves támadást intéztek Nagybritannia ellen. A legmagasabb abesszin kitüntetés az angol királynak Páris, julius 26. Az „Echo de Paris" londoni tudósítója hasonló jelenségekről számol be az angol fővárosból: Az angol nép körében hihetetlen elkeseredés uralkodik Olaszország ellen. Különösen a munkáspárt tüzeli tömegeit Mussolini és a fasiszta kormány ellen. A Canterbury-i érsek felszólította híveit, hogy védelmezzék meg Abesszínia keresztényeit. Szá­mos angol katonatiszt készül Abesszíniába utaz­ni, hogy az abesszin hadsereg nevelésében és katonai oktatásában résztvegyen. Számos volt angol frontharcos határozta el, hogy önkéntes­nek jelentkezik az abesszin hadseregbe. A leg­sajátosabb az, hogy nemcsak a meglehetősen könnyen izguló nép körében kapott lángra az olaszellenes hangulat, hanem a józan angol ban­károk is megmozdultak Mussolini ellen. Angol pénzügyi körökben azt követelik, hogy Olaszország azonnal fizesse meg egymillió fontos széntartozását. A radikális fellépésre ugyanis az adott okot, hogy az olasz kor­mány nehéz pénzügyi helyzetére való hivatko­zással beszüntette az angol szénszállítmányok részletfizetését. Az angolok most azzal fe­nyegetőznek, hogy amennyiben Olaszország nem hajlandó fizetni, a már bevagonirozott szenet sem indítják útnak és Olaszország egy­előre nem kap angol szenet. Annyi bizonyos, hogyha Anglia ezt a fenyege­tését valóra váltja, Mussolinit rendkívül nehéz helyzetbe hozza, mert, mint ismeretes, Olasz­ország úgyszólván egész szénszükségletét Ang­liából szerzi be. Dr. Martin, Abesszínia londoni követe tegnap különkihallgatáson jelent meg a királynál, aki­nek átnyújtotta a legnagyobb abesszin kitünte­tést, a Salamon-rend aranykeresztjét, a király­nőnek pedig a Sába királynő-rend aranykereszt­jét. (FOLYTATÁS A 2. OLD. II. HASÁBJÁN.) nyérhez, munkához millió és millió ifjú, ha valahol a föld egyik gennyes pontján ágyuk dörögnek és bombák robbannak ? Lloyd George egyik beszédében találóan nevezte őserdőnek a világot — igen, őserdő ez, amelynek sűrűjében ezernyi vad rejtőzik élesre fent foggal, vérbenforgó szemmel és korgó gyomorral. Úgy látszik, az emberi­ség nem tud kiszabadulni a háborúk és for­radalmak véres bozótjából. És most tegyük fel egész higgadtan a kérdést: miért ? Igen, miért ? Arra, hogy a görög munkáso­kat gépfegyverrel és páncélautóval szerel­jék fel és arra, hogy a görög munkások el­len hadihajókat vezényeljenek ki és aztán a hadihajó legénységét két táborba taszigál- ják és végül egymásnak uszítsák őket —> van pénz. Arra, hogy osztrák munkások és diákok fejetetejére állítsák a. világot és az­tán véres fejjel bukjanak le a fantázia­trapézról — van pénz. Arra. hogy egy bi­zonytalan és sötét afrikai ország egy bi­zonytalan és sötét területi vitában alul ne maradjon és alkalmat nyújtson néhány ezer szerencsét próbáló európai fiatalembernek, hogy vérével megitassa a szomjas afrikai homokot —' van pénz. Arra, hogy ez a gö­rög. osztrák, olasz, német vagy spanyol ifjú munkát kapjon, rendes polgári, szellemi vagy kétkézi munkát *— arra természetesen nincs. Kubában a cukrot égetik el, Brazí­liában a kávét. Oroszország úgynevezett munkás-kormánya heteken, sőt hónapokon keresztül tárgyalt Japán úgynevezett impe­rialista kormányával egy közönséges adás­vételi szerződésről, közben a japánok elfog­ták és halálrakinozták a szovjet- hivatalno­kait, a szovjet az emberiség lelkiismerete után kiáltozott és titokban bombát helye­zett a japán vasút alá — és végül amikor Európa már befogta a fülét, hogy ne hallja az első ágyulövéseket, két mosolygó arcú ur aláirt egy adás-vételi szerződést és ki­derült, hogy az alkudozáshoz kellett hatá­sos kísérőzenének a szovjethivatalnokok si­Előfizetést árs évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága 11., Panská évre 76, havonta 26 Ki. külföldre évente 45a SzloVeUSzkÓÍ 6S rUSZÍnSzkÓi TnGLgUCirsásZ alt.ee 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • , ö Prága I!., Panská ulice 12, III. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 KC-val több. politikai nGDltapjO •• TELEFON; 30311. ®<* Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki* SÜRGÖNYÖM HÍRLAP. P R fi H fi, Ma: Nagy rádió melléklet

Next

/
Oldalképek
Tartalom