Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-27 / 170. (3722.) szám
i JlMiUü ált f bM^AuJutt FelfrisBlésrc is megerősödésre kolya és a felrobbantott japán vonat utasainak halálhörgése. Az amerikai szenátus vizsgálóbizottsága csak nemrégiben hozott nyilvánosságra néhány adatot a fegyverkezési üzlet kulisszatitkaiból. Voltak előkelő urak, magas állami méltóságok, akik megsértődtek, mert kiderült, hogy egy-egy hatásos beszéd mögött mennyi jutalék húzódott meg. Nem is olyan régen megtudtuk, hogyan szervezte meg itt a szomszédban az egyik kisebb fegyvergyár saját munkásait a zendülésre és hogyan szállított fegyvert az ellentábornak is. Ezek adatok, amelyeket még folytatni is lehetne, egyelőre azonban nem bizonyítani akarunk, hanem csak választ keresünk a nagy ,,miért“-re. Mert azt hisszük, hogyha azt az emberi energiát és leleményességet, amit a fegyver- üzlet ügynökei fejtenek ki, például a ,,ke- nyérüzlet" ügynökei fejtenék ki, még pedig ol/an irányban, hogy kitalálnák végre, hogyan lehet egyre több embert bevonni a fogyasztásba, főleg azokat a milliókat, akik önhibájukon kívül szorultak ki, —■ a végzet ujjmutatása kevésbé sötét tájakat idézne fel az emberiség előtt. Ha a béke eszközeivel nem lehet kivívni az élet elemi jogainak igazát, akkor persze hogy beleszólnak a háború gyilkos érvei a vitába. Arról sokat hallunk szónokolni, hogy ez vagy az a politikai konfliktus háborúban fog kirobbanni — de hogy a háborúk lehetőségének szociális alapjait megszüntessük, hogy megingathatatlanná tegyük az emberekben a hitet, hogy élni szép és élni jó, a háború pedig halált és megsemmisülést jelent, erre az agitációra néhány üres szólamon kívül alig jut érdemleges áldozat. Pedig talán mégis csak ez lenne az egyetlen kivezető ut: visszaállítani az emberekbe a hitet, jogaiba ültetni a becsületérzést, kivívni az emberi élet megbecsülését, piacot nyitni ,az agyafúrt spekuláció helyett a becsületes munkának, — egyszóval emberré varázsolni az embert — a világ-őserdő szerencsétlen lakóit. Gént akciója (TUDÓSÍTÁS AZ 1. OLDALON.) Ugyanakkor, amikor a szenvedélyek egyre inkább szóhoz jutnak, úgy Angliában, mint Olaszországban, francia politikai körökben meglehetős higgadtan Ítélik meg a helyzetet és jellemző, hogy ma már beavatott francia körökben optimiaz- tikus hangokat is lehet hallani. Az a vélemény ugyanis, hogy Suvich felhívása a népszövetség titkárságához, amelyben Olaszország uj döntőbírói eljárás megindítását javasolja, általában arra mutat, hogy a helyzet még nem mérgesedett el végkép és az olaszok részéről bizonyos engedékenységre lehet számítani. A „Petit Párisién" római tudósítójának jelentése szerint tegnap politikai körökben a francia közvetítő javaslatról tanácskoztak. Avenol népszövetségi főtitkár Párisból Genfbe utazott és még a mai nap folyamán egybehívja julius 31- re a népszövetség tanácsát. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy a népszövetségi vita milyen irányba fog terelődni, vagyis, hogy csak az ötödik döntőbírósági tárgyalás eredményével foglalkoznak-e, vagy pedig az egész komplexumot felgöngyölítik. Mindenképen a háború ellen Tegnap Suvich államtitkár Olaszország jegyzékével kapcsolatban tanácskozásokat folytatott a francia és angol követtel. A „Matin" ezekről a tárgyalásokról azt Írja, hogy az angol követ egyetértésben a francia követtel újabb előterjesztéseket tett Suvichnak és kijelentette, hogy a nagyhatalmak fellépése semmi szin alatt sem irányul Olaszország ellen, sőt éppen ellenkezőleg az a törekvésük, hogy Olaszország biztonsági és terjeszkedési követeléseinek Kelet- afrikában érvényt szerezzenek, de viszont minden erejükkel meg akarják akadályozni a háborút. A lap megállapítja, hogy az uj javaslat határozottan angol nagylelkűségre van felépítve, viszont Olaszország engedékenységével is szabad ma már számolni. Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy ez az utolsó kísérlet a békés megoldásra. Ha Genfben a tanácskozások anélkül indulnak meg, hogy előzőén a nagyhatalmak között megállapodás jött volna létre, egészen bizonyos, hogy a békét többé nem lehet megmenteni. Az „Echo de Paris" azon a nézeten van, hogy a népszövetség sokkal súlyosabb próbatétel előtt áll, mint ahogy ezt a közvélemény el tudja képzelni. A lap ismételten megállapítja, hogy amennyiben a népszövetség nem elégszik meg a döntőbíróság működésének letárgyalásával, hanem az egész problémát fel akarja göngyölíteni, minden részletében, Olaszország vissza fogja hívni képviselőjét a népszövetségből. Ilyen körülmények között pedig a julius 31-e nagyon könnyen végzetes dátummá válhat a népszövetség életében. A „Le Journal" ugyancsak ezen az állásponton van, amikor megállapítja, hogy többé nem olasz-abesszin konfliktusról van szó, hanem a népszövetség egzisztenciájáról. Franciaország nagyon jól tudja, hogy a nép- szövetség Németország és Japán kilépése után Olaszország kilépését nem élné túl. A lap megjegyzi, hogy az angol munkáspárt súlyosan téved, amikor azt képzeli, hogy célt fog érni, ha Génitől többet követel, mint aminek a teljesítésére a népszövetség egyáltalán képes. Amerika tartózkodó W ashington, julius 26. Az amerikai szenátus foglalkozott az olasz—abesszin konfliktus kérdésével és ismételten leszögezte teljes desinteressement-ját. Az amerikai kormány a legteljesebb tartózkodással figyeli a fejleményeket. Érdekes, hogy azokkal a hírekkel, amelyek szerint Anglia és Amerika közös akcióra készülnek egy békés megoldás érdekében, a szenátus egyáltalán nem foglalkozott. Politikai körökben az a vélemény, hogy noha az amerikai kormány igyekezni fog erkölcsi befolyását érvényesíteni a béke érdekében, azonban a diplomáciai tárgyalásokban nem kíván aktív részt venni. Newyorki lapok ma azt a hirt közlik, hogy Olaszország tárgyalásokat folytat az „United States" nevű tízezer tonnás gőzös megvásárlására vonatkozóan. Valószínűnek tartják, hogy a gőzöst katonaszállitási célokra akarja felhasználni az olasz kormány. Ez lenne a negyedik jelentős hajóvásárlása Olaszországnak három hónapon belül. Gandhi Abesszin-óért Kalkutta, julius 26. Gandhi, az olasz— abesszin konfliktussal kapcsolatban felhívást inA KQFDHAIÁSZ AIEX GRBEPF BŰNÜGYI REGÉNYE 45 Tizenegykor már mély álomba merült mindenki. Csak az inspekciós tisztek és matrózok voltak ébren és végezték szolgálutukat. Hajnali negyed háromkor John King másodtiszt, aki a fedélzeten elvégezte inspekciós körútját és az első emeleti kabinok lépcsője felé tartott, észrevette, hogy alulról vastag füstfelhő tör fel. Majd lángnyelveket látott felcsapni. A kabinoknak az a része, amely a hajó tatjában volt, kigyulladt. Huszonnégy utas volt itt elhelyezve és alább a matrózok kabinjai voltak. John King gyorsan a vészharanghoz rohant és meghúzta. Ebben a pillanatban a hajóhíd kabinjában a tiszt kiadta a gépházba a parancsot: — Stop ... A következő pillanatban megszólalt a sziréna. A rádiótiszt pedig kétségbeesett igyekezettel adta meg vészjeleit: — S—O—S, S—O—S, S—O—S. A Dél keresztje az északi szélesség 48 fok 33 perc 59.4 másodperc, a Grenwichtől számított nyugati hosszúság 8 fok 12 perc 13.96 másodperc alatt kigyulladt. S—O—S, S—O—S. A hajó farában elhelyezett utaskabinok ajtaján kemény zörgések hallatszottak: — Minden ember a fedélzetre ... All mán on the bord .,. All mán on the bord ... A lángnyelvek hihetetlen gyorsasággal hara- póztak el. Csak a tisztek és a legénység nem veszítették el nyugalmukat a kétségbeesett to- vuhabohuban. Az álmukból felriasztott emberek hiányos öltözékben, kétségbeesetten rohantak össze-vissza a fedélzeten. A szubrett John King karjába ájult. A sziréna szakadatlanul búgott. A láng mér bekapott a^ádiófülkébe is. Rudolf Whlterbey azonban rendületlen nyugalommal ült a helyén, fején a hallgató, ujjai lázas gyorsasággal kopogták a jeleket: — S—O—S, S—O—S. Lángokban a Dél keresztje. S—O—S. A láng most belekapott a ruhájába, de Whi- terbey a mártírok halálos elszántságával ült a helyén: • — S—O—S. S—O-S. A kopogtató elhallgatott... Repültek a parancsszavak, izmos matrózkezek lendültek, a mentőcsónakok leeresztve várták a menekülőket. Tisztek állottak a csónakok előtt felvont revolverrel a kezükben ... Az előretóduló férfiakat durva kezek lökték vissza: — Aki férfi a csónakok felé közeledik, lelőj- jiik ... dörgött Paddershmitt hangja ,.. — Először a nők és a gyermekék. .. Az első csónakban helyet kapott Ruth Whid- don és a szubrett is, aki kecses pizsamájában most már egészen jól érezte magát és alaposan kiélvezte a rémület perceit, amikor a sors jóvoltából ilyen nagyszabású életdráma főhőse lehet. Csak az ékszerei után siránkozott: — Vagyont érnek és most elmerülnek a mélységbe ... Egy rossznyelvü aggszüz szólalt meg: — Legalább a kagylók visszaveszik birtokukba, amit eloroztak tőlük. — Hajálra fogok hülni, — siránkozott tovább. — Azt hiszem, kellemesebb, mintha malachússá pörkölődik. De a szubrett már arra gondolt; hogy micsoda fotoriportokon fog ő szerepelni, milyen interjúkat ad és hogy pukkasztja meg kalandjainak elbeszélésével a konkurenciát. Egész London egy hétig róla fog beszélni. A nyolc mentőcsónak egy-kettőre megtelt. Belefértek mindannyian, akik a fedélzeten gyűltek össze. Hatvankilenc utas és huszonhárom tengerész. Tizenkilenc utast, nyolc matrózt, a konyhaszemélyzetet, a gépház embereit már nem lehetett megmenteni. Azok füst- és lánghaládt haltak. A mentőcsónakok lassan, ütemes evezőcsapásokra távolodtak az égő roncstól, amelynek lángoszlopai messzire bevilágították a hajnali égboltozatot, borzalmas világítótornyot emelve a nyílt tengeren az égnek. A roncson már nem volt alig tenyérnyi hely, amelyet el nem érték volna a mardosó piros nyelvek... A pokoli hőségben, fojtogató füstben már csak két ember állott ott: Paddersmith, a kapitány és John King, a segédtiszt. — Gyújtogatás volt, King? — Nem tudom, kapitány. Olyan hirtelen támadt az egész. — Isten veled, fiam . .. — A kapitány kezet nyújtott bajtársának ... A tiszt megszorította a kezet. Pillanatnyi habozásra sem volt idő. Átugrott a korláton. Még visszanézett. Ebben a pillanatban lövés dördült el. Paddershmitt kapitány a lánghalál elől ezt az utat választotta. XXIV. FEJEZET. A halottat rehabilitálják. A rádiójeleket sok hajó fogta fel, szerencsére ez az éjszaka elég népes volt a tengeren. Harminc csomónyira lehetett a szerencsétlenség színhelyétől a Gloire, a francia kereskedelmi tengerészet büszkesége, amely most tette meg első transzatlanti útját és a győzelmes kék szalaggal ékesítve most volt visszatérőben Le Hav- rebe. Nem is kellett túlságosan megmásítania kurzusának irányát, hogy a katasztrófa színhelyére érjen. Amikor az SOS jelet először felvette, a rádiótisrt azonnal jelentést tett a pur- semek, ez nyomban felzavarta a kapitányt, a kapitány pedig lesietett az inspekciós tiszti , szobába, ahol négy tisztje követte egy pontos térképen állandó figyelemmel a hajó útját: — Jelöljék meg kérem az északi szélesség 48 fők 33 perc 59,4, a greenwichi hosszúság 8 fok I tézett az indiaiakhoz, hogy adakozzanak a Vöröskereszt részére. Gandhi ezekkel az adományokkal Abesszínia harcát akarja elősegíteni Olaszország ellen. Gandhi félhivatalosan kijelenti, hogy az indiaiak nem nézhetik érdektelenül Mussolini fenyegető magatartását. London, Julius 26. A Times különtudósitó- ja érdekes adatokat közöl az abesszin hadseregről. Az újságíró megállapítása szerint az abesz- szin hadsereg fegyverei és muníciója még egy egészen rövid tartamú hadjárathoz sem lenne elégséges. Január elseje óta hárexm-négy hajórakomány fegyver érkezett Abesszíniába. Körülbelül 16.000 fegyver, köztük 600 modem ismétlőfegyver, 200 repülőgépelháritó gépfegyver és mintegy öt és félmillió töltény. A legsürgősebben töltényekre van szükség Abesszíniában. Az ujságiró becslése szerint az abesszin hadsereg legjobb esetben 15 millió modern fegyvertölténnyel és 30.000 ismétlőfegyverrel rendelkezik. A tizenegy repülőgépet legnagyobbrészt a vöröskeresztnek kell rendelkezésére bocsátani és csak öt repülőgépet lehet hadicélokra alkalmazni. Az ágyuk legnagyobb része hasznavehetetlen. Az abessziniai északi hadsereg, amelynek a legnagyobb olasz haderővel kell szembenéznie, 160.000 emberből áll és nagyrészt öreg, hetven év előtti fegyverekkel van fölszerelve. Bizakodó hangulat Genfben G e n f, julius 26. Avenol, a népszövetség főtitkára ma táviratot intézett a népszövetségi tanács összes tagjaihoz. A táviratban hivatkozik a tanács május 25-i határozatára, amely szerint abban az esetben, ha az érdekelt felek az abesz- szin—olasz vitában julius 25-ig nem tudnának érdemleges megegyezést teremteni, a tanácsot újabb rendkívüli ülésre kell összehívni. Minthogy ma már semmi remény sincs arra, állapítja Avenol, hogy az érdekelt kormányok a megoldást megtalálják, tehát azt javasolja, hogy a népszövetség tanácsa vagy julius 31-én vagy augusztus 1-én üljön össze. A tanács tagjainak szombaton délután két óráig kell közölniök Avenollal, hogy a javaslathoz hozzájárulnak-e? Ugyanekkor Avenol közzétette az abesszin kormány jegyzékének szövegét is, amelyet Abesszínia a népszövetséghez intézett és amelyben hivatkozik arra, hogy a békéltető tárgyalások nem vezettek eredményre és kéri a népszövetségi tanács mielőbbi összehívását. Genfben általában az a vélemény, hogy a békéltető akdót az eddigi alapon eredménnyel tovább lehet folytatni. Genfben remélik, hogy sikerül elkerülni Abesszíniában a háború kirobbanását. 12 perc 13.96 érintkezési pontját. Az egyik hajóstiszt nyomban teljesítette az utasítást. — Vonják meg a loxodromiát. Adják ki a parancsot, hogy Gloire arra forduljon. Mennyire vagyunk tőle? Úgy gondolom, nem túlságosan távol! 31.698 csomót mond Laroux? Tehát adják ki az utasítást a rekordtempóra. Amivel megszerezték a kék szalagot, uraim, a francia tengerészet dicsőségére. Azt akartam mondani, hogy a Dél keresztje, angol gőzös, kigyulladt és most lángokban áJll. Pillanatok alatt kJ volt adva a parancs. Műszerek dolgoztak és a hajó nagy teste kissé oldalra fordult. Aztán előbbi útirányával hegyes szöget zárva be, nekifutott a víznek. Háromnegyed óra múlva a katasztrófa színhelyére érkezett. A szerencsétlenül járt hajónak már nyoma sem volt. Hatalmas reflektorok ■ fénye világította be a tengert mérföldnyi körzetben. A távolban egy közeledő gőzös kontúrjai látszottak, az is segítségül sietett. De már későn jön, a Gloire addig elvégzi a segítés munkáját. A reflektorok táncoló kúpjának síkjába csakhamar bekerült a nyolc csónak, amint egymás mellett tartva, nyugodt tempóban közeledtek az óriási gőzös felé A kapitány tisztjeivel a fedélzeten tartózkodott és hozzájuk csatlakoztak a Gloire azon javíthatatlan utasai is, akik a tengeren is jobban szeretik az éjszakát a nappalnál és bridzs, tánc meg zene szórakoztató élvezetében várják meg a hajnal pinkadását, ami — sokak szerint — a tengeren hasonlíthatatlanul élvezetesebb, mint a szárazföldön és felér az elmulasztott éjszaka nyugalmával. Rövid vezényszavak röpködtek a levegőben, csigák forogtak, kötelek ereszkedtek a mélybe, odalenn gyakorlott matrózkezek kapcsolták be a horgokba a vaskarikákat és gyors egymásutánban vonták fel a Gloire fedélzetére a Dél keresztjének hajótöröttéit. A nyolcadik csónakon volt John King, aki bevetette magát a tengerbe és úszva érte utói az utolsó csónakot. Feszesen a vendéghajó kapitánya elé állott, szalutált és összeütötte a bokáját: (Folytatása következik.)
