Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-24 / 167. (3719.) szám
KI KEZDTET (*) A népszövetségtől, ha ugyan egyáltalán összeül, Olaszország is, Abesszínia is azt várja, hogy mondja ki nyíltan: ki a bűnös? És, természetesen, bélyegezze meg, sőt éljen szankciókkal, vegye bojkott alá, indítson erkölcsi és gazdasági hadjáratot ellene s a másikat, az. áldozatot, részesítse olyan messzemenő támogatásban, amilyenre az emberi áldozatkészség csak képes ,lássa el pénzzel, fegyverrel, egyengesse utján és imádkozzon érte. A népszövetségnek ebben a vitában már aligha lesz más feladata, mint megállapítani: ki kezdte? Tisztáznia kel majd az utóbbi idők egyik legtöbbet vitatott kérdését, ezúttal visszavonhatatlan gyakorlati érvénnyel. Meg kell mondani egy konkrét esetben, ki a támadó fél, amelynek elméleti meghatározásán annyit fáradoztak Európa legjobb koponyái, akik magas napidijat kapnak azért, hogy a genfi zöldasztalnál áthághatatlan jogi és erkölcsi formulák drótsövényé- yel vegyék körül a békét. Most majd elválik, hogy mennyire tartósak ezek a drótsövények. Most majd elválik, mennyire illeszthető rá a gyakorlatra a szép jogi definíció, amit a genfi laboratóriumban annyi bölcs elme elektromos izzásán kisütöttek. Vagy pedig, ha már az ösz- szes pótfékek csődöt mondtak, majd marad a genfi tiltakozás, a permanens háborgás és minduntalan felharsogó „utolsó intelem", amelyet a távolban verekedő felek csakúgy nem fognak meghallani, mint ahogy nem hallották a japánok, mikor a kínaiakat zsigerelték, vagy Paraguay csapatai, amikor Bolívia ördögei elől szaladtak Gran Chaco sziklái között. Egyelőre még nem tartunk itt, még hátra van az utolsó kísérlet, Genf meg fogja mondani, hogy ki kezdte? Ha ugyan megmondja, ha ugyan nem riad vissza a következményektől. Mert arra is el lehetünk készülve, hogy behunyja a szemét és vattát dug a fülébe és ha mégis felébresztenék, majd tágra mereszti ártatlan szemeit és megkérdi: hát tényleg háború van Afrikában? És nem lehetetlen, hogy valóban nem marad hátra számára más megoldás, ha élni akar, ha nem akarja kockára tenni saját zsenge életét Abesszínia két- ezeréves múmiájáért. A támadó fél definíciója Litvinovtól származik. Két évvel ezelőtt a londoni világgazdasági konferencián vetette fel egy vita hevében, amely sajátságos módon gazdasági kérdések apropójából a háboruutáni kor egyik legizzóbb problémáját tisztázta — legalább is elméletben és akkor még nagyon is szűk lokális érvénnyel. Ezen a londoni tanácskozáson a szovjet, Afganisztán, Lettország, Perzsia, Románia, Törökország és Észtország között megállapodás jött létre, amely négy kurta szakaszból áll és tisztázza a támadó fogalmát. A „Le Journal" cimü párisi lap ennek a konferenciának kulisszatitkaiból akkoriban nagyon érdekes tudósítást közölt és többek között leírta azt az izgalmas párbeszédet is, ami Litvinov és Titulescu között folyt le — természetesen kimondhatatlanul, de ott lappangott mindakét államférfiu tudatában a konkrét eset, amiért az árnyalatok precíz szétbontása annyira fontos volt, hogy végre valóban olyan definíció kristályosodott ki e vitából, amelyet később a népszövetség hivatalos formulának fogadhatott el. Litvinov fogalmazása rendkívül egyszerű .volt: támadó az, aki erőszakkal behatol valamely más nemzet területére. Igen ám, de mit értünk más nemzet területe alatt? Ezt a kérdést Titulescu vetette fel — tudta, miért, hiszen Oroszország és Románia között voltak ilyen területek, amelyekről Románia is, Oroszország is azt állította, hogy az övé. Erre a fogas kérdésre válaszolt Litvinov a következő mondattal: Azt a területet, melyen egy nemzet tényleges szuverenitását gyakorolja. A meghatározás pontos — de nem volt valami olcsó Oroszországnak. Világprobléma lett az olasz-abesszin konfliktusból Anglia az egész vitaanyag felgöngyölítését követeli a népszövetségtől Franciaország kényes szerepe - Amerika körülbástyázza semlegességét Anglia erélyes akciót Siesd Paris, julius 23. Az olasz-abessziniai konfliktus egyre jobban elmérgesedik. Ebben a pillanatban már nem is lokalizálható többé a két érdekelt államra, hanem diplomáciai következményei az egész világhelyzetet jelentősen befolyásolhatják. Jelentette a P. M, H., hogy az angol kormány tegnap rendkívüli minisztertanácson foglalkozott az abessziniai kérdéssel. Beavatott helyről származó értesülés szerint az angol kormány megbízást adott párisi követének, hogy azonnal lépjen érintkezésbe Laval francia miniszterelnökkel és informálja őt az angol kormány álláspontjáról* Az angol komáa> kívánsága szerint állítólag a jövő hét folyamán össze fog ülni a népszövetség tanácsa, amely nemcsak az eddigi konfliktus anyagát tárgyalja le, amely az Ual-ual-i összeütközéssel van kopcsolatban, hanem az egész olasz-abessziniai problémakomplexumot letárgyalja és gondoskodik a döntőbíróság kiküldéséről. A döntőbíróság a nép- szövetségi egyezmény 15. szakasza alapján fogja letárgyalni aztán az ügyet* Ennek a szakasznak az alapján tárgyalták annak idején a mandzsuriai konfliktussal és a Gran chaco-i háborúval ösz- szefüggő kérdéseket is. Genfi vészkijárat A 15. szakasz alapján lefolytatott népszövetségi eljárások egy esetben sem hoztak komoly eredményt. A kérdéses szakasz ugyanis lehetőséget ad szembenálló feleknek arra, hogy amennyiben a népszövetség tanácsa nem tudna megfelelő döntést hozni, három hónapon belül „a jog és szabadság védelmében" — legjobb belátásuk szerint cselekedhetnek. Ez a paragrafus tehát vészkiáratot biztosit a népszövetségnek arra az esetre, amennyiben nyilvánvalóan bebizonyosodnék tehetetlensége. Az adott konkrét esetben tehát, amennyiben a népszövetség nem Tudniillik ebben a szép mondatban volt elrejtve a lemondás Besszarábiáról — amelyet tudvalevőig de jure vonakodott Oroszország mindaddig elismerni, noha a „tényleges szuverenitást" mégiscsak Románia gyakorolta e földterület fölött. Na már most, hogyan fest ennek a definíciónak a világánál az abesszin kérdés? Ki az, aki a vitás terület fölött a tényleges szuverenitást gyakorolja — mert hiszen Keletafrikában mégse olyan könnyű pontos definíciók nyomán eligazodni a problémák sűrűjében, mint Európában. . Az abesszin—olasz konfliktusnak van egy úgynevezett kiindulási pontja is — helyesebben apropója, amiről valószínűleg mindenki megfeledkezett, mert a közönség naiv ürügyet lát az egész ual-uali vitában és úgy véli, hogy ne1' egy földsávról van szó, hanem egész Abesszr4" ról s hogy Olaszország, amikor a megsértet’'^' verenitást emlegeti, vasútvonalra, konc'*21'? * ra, uj gazdasági területek megfoóditásár 9on<i° - Abesszínia azt hangoztatja, hogy (^SZOTSZa9í nyolcvan éve feni földjére a fogátA “*vatai os olasz álláspont szerint pedig Abes^’f a dó M és a tánwiás ténye : tudna békés megoldást teremteni a szembenálló felek között, nem tehet egyebet, mint kinyitja a vészkijáratot és „a szabadság és jog védelmében" szabad utat enged a háborúnak. A döntőbíróságban nagyon fontos, de egyben rendkívül kényes szerep jut Franciaországnak, amennyiben Franciaországra hárul a feladat, hogy a béke megmentésére megtegye az utolsó kísérletet. Franciaország helyzetét megnehezíti az is, hogy úgy Olaszországnak, mint Angliának érdekeit szemmel kell tartania, nehogy két legerősebb európai szövetségesét elhi- üegiíse magától. Az „Echo de Paris" mai számában foglalkozik Franciaország kényes helyzetével és rámutat arra, hogy Franciaországnak feltétlenül ügyelnie kell a nemzetközi törvények betartására. De nem hagyhatja figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy a precedens eseteket más háborús szándékú hatalmak, mint például Németország később könnyen kihasználhatják. A „Figaro" emlékezetébe idézi Mussolini- nek, hogy a német propaganda a világháború alatt Abesszíniában milyen éles eszközökkel dolgozott Olaszország ellen és mindent elkövetett, hogy Abesszínia császárát rávegye a háborús helyzet kiaknázására. Az abesszin császár akkor elhárította magától azt a javaslatot, hogy Olaszországot hátba támadja, pedig akkor rendkívül előnyös helyzetben lett volna Olaszországgal szemben. Olaszországnak most sem szabadna elfeledkezni arról, hogy Abesszínia császár* akkor íovagiasan viselkedett és nem ült föl a szövetséges hatalmak ellen irányuló német intrikának. Kap-e fegyvereket Abesszínia az angoloktól vagy sem? London, julius 23- A tegnapi minisztertanácson az abessziniai kérdés kapcsán felmerült az Abesszíniába való fegyverszállítás dolga is. Egybehangzó lapjelentések szerint az angol kormány elhatározta, hogy a jövőben nem fog gátat vetni az Abesszíniába irányuló- fegyver és hadianyagszállitásoknak. Ezekkel a lapjelentésekkel szemben a „Times" parlamenti tudósítója azt az értesülést közli, hogy az angol kormány álláspontja szerint az Abesszíniába való fegyverszállításnak súlyos technikai akadályai vannak. Valószínű, hogy végleges elhatározásra ebben a kérdésben az angol kormány csak akkor fog jutni, ha a népszövetségi tanács leszö' gezte álláspontját. Ezt a véleményt erősiti a „Morningpost" tudósítója is. Royston dandártábornok az újságírók előtt kijelentette, hogy az a szándéka, hogy az abesz- sziniai császárnak felajánlja szolgálatait. A tábornok egy hadosztályt akar fölállítani, hogy „ez ellen az igazságtalan hadjárat ellen felvegye a küzdelmet". A tábornok jelenleg hetvenötéves és résztvett a délafrikai háborúban az 1878—79- es hadjárat alkalmával és az 1899-1902-es hadjárat alkalmával is. Londonban zuhan a Ifra Milánó, julius 23. A ,Stampa“" szerint Anglia Egyiptomban és Egyiptomon kívül erélyes akciót indított, hogy az abessziniai konfliktusban az egész arab világot saját céljainak nyerje meg. Az angolok Jemenben, Hedzsaszban, PaOlaszország most hadat indít Abe^ziraa _ elIen> akkor csak megtorolja a tárnád'^ védekezik. Ez volt az a bizonyos konfliktus, amikor olasz csapátokat táro^^k me9 az abesz- sziniaiak. Csakhogy az aMsziniaiak azt állitÍák- hogy a terület, ahol a c/fcePaté törfcént' Etiópiához tartozik és fegyw«s olasz csapatokat a császár nem tűrhet saíát területén. Az olaszok viszont hivatkordk az 1908 M abesszin szerződésre. amd szerint a vitás területen azt a határvonal- k*U ^fogadni, amit 1897-ben az olasz c^atok meSPvontak. Ez a vonal Abesszi- ni hat'3, mar P€ckg Lfel-Ual egészen a tenger- rtJ húzódó területtel túl esik ezen a hatáirvo- n,on, tehát az olaszoké. Ezen a jogi érvelésen .ívül az olaszok hivatkoznak még arra a tényre is, hogy lial-Ual évek óta olasz katonai őr állomás volt és az abesszinek egészen a januári vérengzésig egy árva szóval se tiltakoztak az ellen, hogy Ual-llalban olasz katonák állomásoznak. Nyilvánvaló, hogy a januári abesszin megirohanásnak az volt a célja, hogy Ual-Uált erőszakkal Abesszíniához csatolják. Már pedig ez az eljárás tökéletesen kimeríti a támadás tényét. Ez az olasz érvelés — az abesszm ézydés viszont az, hogy Etiópia mindig békés szándékokkal volt eltelve, békés szándékait az is bizonyítja, hogy hajlandó koncessziókat adni Olaszországnak, de csakis kereskedelmi természetű koncessziókba megy bele, amelyek politikai szuverenitását nem érintik. Az abesszin kormány beállítása szerint az olaszok lépésről-lépcsre előrenyomultak Abesszínia területén és szemmel- láthatóan fait accompli elé akarták állítani Etiópiát, tppen az 1908. szerződés értelmében, amely nem rögzíti le elég exaktul az olasz—abesszin határköveket. Abesszínia szerint Olaszország benyomult abesszin területre és ott kapta a verést, Olaszország szerint abesszin csapatok rohanták meg olasz területen az olasz őrséget — most majd a népszövetségnek kell kihámozni ebből a zűrzavarból, hogy valójában ki hát a támadó fél. S ha kihámozta, élni kell a szankciókkal. Ha pedig él velük, számolnia kell azzal, hogy nemcsak az érdekelt fél, hanem esetleg szövetségesei is kivonulnak Genfiből. Ha pedig kivonulnak... Talán inkább ne folytassuk és elégedjünk meg azzal, hogy ebben a háborúban is valószinüleg örökre eldöntetlen macád a kérdés, hogy ki kezdte? / Előfizetési ár» évente 300, félévre 150, negyed- , Szerkesztőség; Prága Il„ Panská évre 76, havonta 26 KC., külföldre: évente 450, SzloVeriSzkÓi BS rUSZÍnSzkÓÍ magUarsáB alicel2, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KÉ. • . o Prága II, Panská ulice 12, ÜL emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. pOÍltlKCLl tlCLpiLCLpjQ • • TELEFON; 303-11 ® ® ■gyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.-K& SÜRGÖNYCIM HIRLfiP PRflHft iűÍvTK Bt 1 167. (3719) szám • Szerda • 1935 julius 24
