Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-14 / 159. (3711.) szám
7 1935 julius 14, vasárnap. Feltárul a Legnagyobb Magyar életének és működésének minden jelentős mozzanata a Magyar Történelmi Társulat kiadásában megjelenő naplóiban Hogyan kerültek az utókor nyilvánossága elé Széchenyi István legbizalmasabb feljegyzései? Budapest, julius 13. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Széchenyi István, a legnagyobb magyar, soha aktuálisabb nem volt, mint napjainkban. Azok az elvek és tanítások, amiket száz esztendővel ezelőtt hirde- deíí, nemes életének ragyogó példája, a közért a teljes önfeláldozásig folytatott lankadatlan munkája alakját a legnagyobb magyar tanítómesterek sorába emeli. De nem elég csupán emlegetni Szécsenyi nevét, el kell merülni az ő alkotásainak tanulmányozásában, meg kell ismerni egész könyvtár- polcot kitevő irodalmi munkásságát, korszakot jelző könyveit, hírlapi cikkeit, röp- iraíait és hogy egészen közel férhessünk hozzá, az emberhez, meg kell ismernünk legbizalmasabb feljegyzéseit, naplóit is, amelyek egy Szent Ágoston és Rákóczi Ferenc önvallomásainak őszinteségével törekednek az önismeretre és igy elénk idézik ! egész külső és belső alakját. Négy hatalmas kötet A múlt esztendőben jelent meg a Magyar Történelmi Társulat Széchenyi-kiadványai- nak sorozatában a naplók negyedik kötete és sajtó alatt van már az ötödik kötet is. A Tudományos Akadémia támogatásával megjelenő örökbecsű sorozat hat kötetét, a IX.—XV. sorszámot viselőket töltik ki a Legnagyobb Magyar naplói. A sorozat egyéb kötetei Széchenyi életrajzát, a „Hitel", „Világ", „Stádium", „Kelet népe" cimü müveit, írói és hirlapirói vitáit és döblingi irodalmi hagyatékát hozzák a nyilvánosságra. Feltárul ezekben a kiadványokban Széchenyi egész életmunkája, de feltárul a magyar történelem nagy reformkorszakának egész lelke, egész története is. A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában kerestük fel a kiváló tudós Széchenyi-kutatót, dr. Viszota Gyulát, aki a Történelmi Társulat megbízásából sajtó alá rendezte a naplók hatalmas anyagát. Dr. Viszota készséggel szakított időt arra, hogy a Prágai Magyar Hírlap olvasói számára elmondja Széchenyi naplóinak tanulságos történetét. Először a nemrég megjelent negyedik kötetet nyitja fel, amelynek címlapja után a híres Barabás Miklós portré-reprodukcióját látjuk. — Ezt a reprodukciót a Selmecbányái városi muzeum vezetősége bocsátotta előzékenyen rendelkezésünkre, — mondja —» mert a Barabás-portrét, amely az Ipolysági vármegyeház számára készült, most a Selmecbányái városi muzeum őrzi. A magyar történeti kutatásnak és a magyar irodalomnak ez a sajátos irásmü az első és a legnagyobb becsű naplója, mert memoárok ugyan sűrűbben szerepelnek irodalmunkban, de naplót, precíz és teljes élettörténetet a nagy Széchenyiig egyetlen magyar közéleti férfiú sem vezetett. 1814 júliusában, Londonban fogamzott meg benne a gondolat, hogy naplót fog vezetni, mindent, amit átél, jót és rosz- szat, feljegyez. Az első években azonban csupán apró történeteket, kis epizódokat örökített meg, a tulajdonképeni naplóvezetés 1818 júliusában, görögországi utján kezdődött. Ettől kezdve 1860 március 3-ig, a tragikus döblingi házkutatásig — csekély félbeszakításokkal — gondosan megörökítette a maga számára élményeit. Feljegyzéseit németül irta, de több helyütt franciára és angolra fordítja a beszédet, 1825-től magyarul is ir és itt-ott olaszul. A legrészletesebbek az 1822—23. év eseményeiről szóló bejegyzések, amikor egy nagy szerelem köti le, később, amikor olyan közügyekről szól, amelyekben neki döntő szerepe van, gyakran szófukarrá válik, néha csak egy-egy szót vet oda, úgy hogy naplójának lapjai olyanok, mint a kis darabkákból összetevődött mozaik. Feljegyzéseit csak önmagának szánta és ezért gondosan őrizte még legbizalmasabb- jaival szemben is. 1822-től kezdve zárral felszerelt bőrkötésű fóliókba vezette feljegyzéseit. Ezek a kvartalaku, bagariabőrkötésü hatalmas kötetek most a Magyar Tudományos Akadémia birtokában vannak s a tudományos társaság Széchenyi-Muzeu- mában őrzi ezeket a legbecsesebb ereklyéket. A kötés díszes, fedőlapját és hátulját a középen a Széchenyi-cimer díszíti, a napló évszámát és címét aranynyomással vésette a fedőlapra. Negyvenhárom kötetben maradtak fenn naplójegyzetei, ez a | negyvenhárom saját kezeirásával megirt kö- I tét felöleli a múlt század öt decenniumának | egész történetét. Hogyan kerültek nyilvánosságra a naplók? Ha csak futólagosán tekintünk be a naplójegyzetekbe, annak őszinte, semmit el nem hallgató, semmit nem szépítő irásmodo- rából láthatjuk, hogy Széchenyi csupán a sajátmaga számára vezette feljegyzéseit és nem akarta, hogy avatatlan szem azokba betekintsen sem életében, sem holta után. Amikor 1838-ban végrendeletet készített, abban határozottan meghagyja, hogy naplójegyzeteit halála után vessék a tüzbe, semmisítsék meg. Titkára, Tasner Antal azonban meggyőzte őt arról, hogy ezzel pótolhatatlan forrásmunka semmisülne meg. Erre megváltoztatta szándékát és toldalékvégrendeletében minden könyvét, naplóját, kéziratát, jegyzetét hűséges titkárára hagyományozta, hogy ,,ő azokkal belátása és szabad akarata szerint tegyen, meg lévén nemes érzéséről és tiszta leikéről annyira győződve, mikép semmi hatalom által magát kényszeríteni nem fogja hagyni, hogy fii éi alatt ifflá aifirjáSí tfiicii mumt Az eddigi terület kétszeresén 25GG uj épülettömböt, koraiakat, parkokat létesítenek ■ Kihirdették az uj „tízéves tervet*4 Moszkva, julius 13. A kommunista párt központi végrehajtó bizottsága a népbiztosok tanácsával egyetemben tízéves tervet dolgozott ki, amely szerint Moszkvát teljesen át akarják építeni. A tervet most hirdették ki. Az óriási építési program, amely Páris gigantikus kiépítésére emlékeztet a Napokon alatti időkben, azt a célt tűzi ki, hogy a jelenleg egészségtelen és túlzsúfolt fővárost, amelyben majdnem négymillió ember él úgyszólván egymás hegyén-hátán alig 28.500 hektár területen, kiszélesítsék 60.000 hektár területre, így méltó módon akarják felépíteni az óriási birodalom fővárosát, amelynek a tervek szerint tiz év múlva 5 millió lakosa lesz. A várost főleg a Lenin-domb és a Moszk- va-folyó mellett lévő Kuncevo repülőtér felé akarják bővíteni és igy a város lakói számára egészséges és világos lakóhelyet fognak létesíteni. A terv szerint 15 millió köbméter területet fognak beépíteni uj lakásokkal és körülbelül 2500 uj háztömböt létesítenek, amelyek közül a legalacsonyabb hatemeletes, a legmagasabb pedig ti-! zennégyemeletes lesz. A város újjáépítésénél figyelemmel lesznek a történelmi és mütörténelmi jelentőségű épületekre, amelyeket meg akarnak tartani. Óriási köztereket fognak létesíteni, amelyeken a történelmi és kulturális jelentőségű emlékműveket fogják felállítani. A jelenlegi Vörös-teret az eddiginek kétszeresére fogják megnagyobbítani s az úgynevezett kínai városnegyednek, a Vöröstérhez csatlakozó területén fogják felépíteni a nehézipari népbiztosságot. A belvárosi régi lakóházakat lebontják és itt fogják felépíteni a különböző kormányhivatalokat. Tiz óriási modern mozgóképszínház építését tervezik, ezenkívül kÜenc nagy áruházat, 530 iskolát és három kulturházat akarnak építeni. A terv szerint széles körutak fogják átszelni az uj Moszkvát, nagykiterjedésü parkokat és kerteket létesítenek, mindenütt gyermekjászóterek- kel. Az idegenek számára hat uj hatalmas szállodát emelnek, amelyekben összesen 4000 vendéget helyezhetnek el. Az építési terv a vízvezeték, a csatornázás és a villanyvilágítás veze- ! zetékének megjavításával is foglalkozik. Biztosítási gyilkosságok sorozatát követte el Amerikában egy orosz orvos Newyo-rk, julius 13. Még Amerika nagy szenzációkat felmutató kriminalisztikájáibaTi is a legsötétebb lapuikra Íródik az a sok bűntett, amelyeket egy dr. Stoppow Mihály nevű orosz származású orvos és társai követtek el. Stoppow igazi amerikai stílusban korlátolt felelősségű társaságot alakított gyilkosság céljából. Karrierjét mint „egyszerű biztosítási csaló" kezdte. Olyam halálesetekben, amikor öngyilkosság történt s emiatt a biztosító társaságok nem fizették volna ki a biztosítási összeget, dr. Stopipow úgy állította be a halálesetet, mintha baleset történt volna. Ilyen módon tetemes életbiztosítási összeghez juttatta a hátramaradottakat. A „készséges" orvos csakhamar népszerű lett, számos pénzsóvár család vette igénybe „szívességét". Legutolsó ilyen fajta üzlete egymillió, dollárt eredményezett. Erre a nagy összegre biztosított öngyilkos holttestét kivitte Newyork habáréiba és ott körmönfont ügyességgel „autószerencsétlenséget" rendezett. I Dr. Stoppow-nak már milliói lehettek volna, ha játékos szenvedélye nem pazaroltatja el vele bűnös utón szerzett pénzét. Pénzszűkében határozta el magát, hogy „üzletkörét" kibővíti. Bandájának megbízhatóbb tagjaival felkutata a nyomoruk miatt elkeseredett embereket, akik kültelki korcsmákban boros állapotban azt beszélték, hogy öngyilkosok lesznek. Ezeket a szerencsétleneket Stoppow emberei védőszárnyuk alá vették. Több előkelő biztositó társaságnál nagy összegre biztosították őket és egy szép napon, mikor sorra kerülő áldozatuk gyanútlanul hazafelé tartott, megkímélték attól az izgalomtól, hogy öngyilkosságot kövessen el: hátulról egyszerűen lelőtték. A biztosítási díjon azután a családdal megosztoztak. Kétségtelen, hogy az orosz obvos és társai villamosszékbe kerülnek. i- J ■■ o— F © n u á % irományaim oly részét is köztudomásra adja, mely valakit compromittálhatna, de azokat lángoknak adja át". Széchenyi 1848-tól 1857-ig, a döblingi szomorú napok alatt nem irt, 1857-től kezdve azonban újból szorgalmasan vezette naplóját egészen 1860 március 31-ig, a házkutatás napjáig. Ez alkalommal a negyvennyolcra vonatkozó kötetei és a döblingi feljegyzéseket elvették tőle. Amikor Széchenyi meghalt, Tasner hozzákezdett a végrendelet érvényesítéséhez. Az iratok és a naplók jelentős része Cenken volt a család őrizetében, ezeket a köteteket könnyen kapta kézhez, úgyszintén könnyen jutott hozzá a soproni levéltárban őrzött anyaghoz is. Ám Bécsben hiába hivatkozott a végrendeletre Thierry Adolf báró rendőrminiszternél és Hell Ferenc rendőrfőnöknél, kívánságát elutasították. Később Thierry utóda. Mecséry báró a lefoglalt följegyzéseket el akarta égettetni. Ferenc József tudomására jutott a dolog és a császár úgy rendelkezett, hogy a döblingi hagyatékot a titkos császári levéltárban őrizzék meg. Az összeomlás után ez a kincs visszajutott a magyar nemzet tulajdonába. Károlyi Árpád, a Staatsarchiv igazgatója találta meg és származtatta át az Akadémiának. Ez a fontos kéziratanyag adta a gondolatot Kle- belsberg Kunó grófnak, akkoriban a Történelmi Társulat elnökének, hogy Széchenyi minden munkáját, beleértve naplóit is, ki kell adni. A naplók megcenzmázása Tasner híven és becsületesen hajtotta végre azt a megbízatási, amelyet a végrendelet rárótt. Sajnos, gyakran túl becsületesen és túl gondosan járt el, úgy hogy olyan részeket is megsemmisített a naplóban, amelyek jellemző adalékokat jelentettek. A volt titkárt akkoriban súlyos betegség kínozta, ágyban fekvő volt és rettenetes fizikai kínok között végezte el munkáját. Ahol hosz- szabb részt talált megsemmisítendőnek, ott elővette az ollót, s az inkriminált szakaszt kinyeste, a kéziratot elégette. Ahol két- három sort, vagy csupán neveket, egyes szavakat kellett törölnie, ott tollal, harántvonalakkal húzta át a cenzúrázandó részt, aztán pedig tussal is gondosan átfestette, úgy hogy ezeket a részeket elolvasni nem lehet. Természetesen csak kis része semmisült meg ilyen módon a naplónak, amely cenzúrázott formájában sem vesztett semmit értékéből. Tasner halála után fia örökölte a naplót és ő 1876-ban megvételre ajánlotta fel az Akadémia elnökének. Lónyay Menyhért grófnak. Hosszú tárgyalások után az Akadémia meg is vette az örökbecsű kincset. Határozatából Zichy Antal átírta a naplót és az Akadémia ezt az átírást ki is adta, de csakhamar kiderült, hogy az átírás tudományos szempontból nem sokat érő, mert Zichy Antal nem Széchenyit adta vissza, hanem azt adta elő a napló alapján, hogyan vélekedik ő Széchenyiről. így hát most, csaknem egy századdal Széchenyi korára, sorozatosan jelennek meg a legnagyobb magyar naplójegyzetei, erkölcsi énjének legmegbízhatóbb tükre. Ha ezeket átolvassuk, akkor ismerjük - meg és akkor értjük meg az igazi Széchenyit, miként élt, dolgozott, szenvedett, mindig a magyarságnak a sorsát tartva szeme előtt.
