Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-12 / 157. (3709.) szám

TreqXBjBAjs ren^J)zsn« zb aTjjájBO} gaZSai zs^xaea sp| y jgqpafiuoyívjzva puj zsyvjyzsyuyj H<n>tHrtitn-..itiNriaiiiii«i>iiiiniiim>rtiMiiiti<Wüuiini»i.iiiiiii.rtiiii..iiWt..m!«f«mii..tiiiiii.nmi..iniii,.iiiiii..iiiiiii.iiiin..iiiiii..inni..ii|in..iffl>iw«iBHHmnfi^>»ififcÉ^fc» íp>2fgp?i9'tn9j 9? pryqiiíS^ 213 9 qnu-^s^uiud^eoioii í^zsuojbaSbi^t m^oon xpABp -ng 5fiz€iA uoqqeneauoq idouirn AJoéu ‘apfdBu u^a^sj jitrazg •neqA? napúra 99 qiz -19 u^^ajodi^ Eqopsd lÁftxi^ inpnq v sí «m i^fqqof •'jAz^Áao zv pjoíSoj raau a'Pl'qqo! pjzgo ap ^p^podfe ifyi xijm axsax WU-rp Bqpxos q-ajcreze u z^qA'S^ zb u^qn bib{B}x •.cam peq nqf9|n'pjojA9 qB-uyípzpuoj-oq ‘110 -gX sn'jzSm^n'B ggOI ’^xia Bqj.19 91 19 tBuuq qos e 9 iTB}n JoOOJeq arra j 'wappquBq uoÁ.o -bu itba}9] qpnj^in noq-xeoi a-imj ap hP-l -pao£ zpqau KpZiítrptn.ioq b inpanp rqxnqr qe-n^Aoio-q aimj ‘jfÉni^ij qjpza s axxé<p.ű>aaq -.oem pnoS qos b 99 opi zy 'íphora i?ji)'v?xzBiio.ioq f-íjre.; -rq IXqzqq qeSASdamrn eoAupj a-uquioSay} -zsy 119-gx snqwn^nB uaq- XOOI u^A-jgf [bábu -oxoq jnaze y qs efpjnq quaáj^xiq .iBXS’ura- n-BA'ypq ypnoxorj tópxp b ÁSoq Pqjrq bj.ib zb 9 noipx aotn]^ soqBi^pofio patt? Í£a ap ‘iqaa rapB b^jb^e ex B>po ax^zs^x mai-apaié} ^€b£J^XT9f t? praoxoq Á3ó J?oi*?f|ftri<90 X-iojazb uaddo cdp-d xojzsaAiiz^!. 'quriqoAjT:. -tq 9i>j>9z§iuozs B j-utra qqao.ioq 9i írjon uol -pqqq 99 Bq'p.ioP J[o31pzisao Áu^xzsMe-q b joj aÁ3oA X9iyzuiaa xutxeze qo^qqozs íjoöjqB ví A^'oq ‘apioq bj.ib aprlqd y zoq^d^d « Bq«m 9y icq-fdB qiiqzsy aqxqpynqya xo3i39«xaAQTf 9->aü'9J xxezg jBüiBAiqjtq qöo'yzsuo aop^ize -mozg b qqogioj mos [OAimra-ee £3oq 8 W* -h^A x^qmua s^tn^pa^ AJo&q ‘ajzPag trqAX«<i 'uwxppq Áa-9'VZ9^jyq xyoA sji» BABf-arazs xwniaa JB^Jchjrn b i-iöoi ‘aaauiaip -9®9aA xyoA mán .lyui z>» »p 'ifBSÁqr^od b igf ■aj aq^oynyaj "Ut:q'pG['dira 90-jteVBAiiz Sym-.10 zb ‘qqp^yy •aqp>x ^JoJá^zaio iprBz-Bq iBA^miB^Bq babzs sa pA^spptysBqxai 9t^.o'upri 'xo-Jö'^zai'o zb SiJSaa tíyj^l' joieiodB prím ki Bimbói g m-yu'Bq ‘t-sCded oüznq q««D -inain »(] •x9XaAni,an X'X'OzaqqB^ojJoani n«q -qooJBiy lüaqissoaa^ara BqjBqB /L&l -pqp q^9 -snjqqozs BiBqnnm s^qpq 99 $19^ irajsi qan -dán j'BÁ.o’Bin b q9&sapaiq ÁJödq ‘Bq'f^ezaro jiOAtq VKqodBj •zoqea^xzaarja; eyipBA Alfaj-zsaiaq b xqo^op laxpapipnia] a'^ch of a-jbx •oqpAjiqAna yrqqoAOBTnopB q^KBqiízsnd. nao<(yq b 9 xxopBSOoq^aTn qan^J -9íi'aui y qaj ap-pieKO x«S5-9993lJoáq 99 -.oí>í)[>t{'AZ9 jq^qaiuo^izs 89 xopi'Bq b ajpapay 'Xqaqaqisp xÁiaqpra s ra|ooaBq xiayaiazs tuöfj l->qo ax'zoÁ.oay ti-qAX9j xxaiu qnnayaqjaqts ap }>/sbyi[)BC'Zggi!a KBfjBA Á'uy.Sod b qfjqaj 99tqSam 9| Pio '9; x+| ’qBizoqo iopüoJ5 qos qvuAyBJiq u^Apaj qo.iBÁ.oiBin ,íub.owJ y A|DJ|>j JDA6dUJ OS|9 ZD UDA4Sj 4U9Zg *p« »9T9» S9\l\ Zí »«I •ff mx^nodeu Apme ‘BaopÍKin? soqofJiqpiqx |«|(va« fifo ‘n^qai nfcj ibizijj uaqg uoj •HHPO BqouÍBqS^nA qqB[n3aj s^pfa; y uaHa4^oujDq6D||A •Bffopui^xa Ijozstso qqoA»Bu3a| )íp|iA v zmx AJfoqAJfn *zs»i nA|ns X^jBq ogg—ofr£ Xopn^iOt v npfn spiozsisa e fauszs b8Pxj4b| •fpjfdID 5X9fJf5fBZS •IUfBJJOZSlB3 B|/tOJ UBqqBJ -ep XSa ;zc 8 joxuqca^A’J<spiJ9 »i9j-jaquop * 3ff9AXara fjfjpxiop OOO'SZ, ppaqsaja^xuqin -$ÁJt P(joAm9U sajiq v ‘uoxsuiAV Ajjbh Dj4UDLuaX6 4JOZSISD qqoX6ou6d| Bojia y T3 qBjpB xoqBJBp 9HHU119} fűim *qqpf traqAf finm b .A3oq ‘UBqBiiSuv uaj aazsXuBq iUMSd$u ubX|0 UBqqBÍn Bqiuotu -jreq v ‘fpAusíJaA iqouÍBqBinuouuBq «?sia B{(Xuv tftjquopuoq iSaai qpffjBf [azsso zy 6os>)Ou!Dqo)|!uoujjD^| •>f!Xaqj9Hiq |atuui3I •aX3ft| UBAupqjp^B axjazRASa jadaqpízoiH jfafifaA y 'iiriaXaij »aqa| aaui sí xBrVqíuqoaf 5Xai9Jnui b jBsspapn3 ZB I3ZZ3 l*i qaujaqaA faqad^qpjfzoui IJJ^fasiaq fsaf b uBrdBpi qaA] -auiB ‘in qBfzoiSiop feqoepjpria uBqqBffx qa J9 faqaA’u^mpaja uanajaqrq axuizs aAíjgjBq IcsspuiAjfa Aupoiopnf60AJO 59 B^iuqaaf y |OJ0jaSpq 4534 uaqiuo zd |94dA|@jizo\v •ajqiaa-asApaq q[auafip>x íofuoj 9111101 ö£ qtíí?l«3si )9?qu3Aa jBXpjBqBXfnq ci|2uy AXoqASn ‘[Qjaq cqjuoj zp 3BXf? xu^quaA^ bsbxjbj bAjiiji X3g qfazauíiapaAor fOfuoj X££*880‘l qBUJijxsDUiq b juib ‘UBqBii3uy iq qBfpB |Ai9pa3ua ispxJBfBAjnq wzztóZ uaq-t£6l 0J>j!0DU9Ap0^ ))0U04|O){ 49![|;üj 00 4U|^U0A3 3|04DJDqDX4n>j |o6ud zy •„aJinazp-jnpjaia“zB qauj^jx? uaeapiAö-i ^osojxoíjjqpiox qqoAÜBH B A3oqAÍfn ‘qospijunui 9XBqziq -3am saA3n ‘AnoqajnuBf uoáSbu nofBnp zy 'Xjnja'Hjs uasaAnpj axaij^siq spjuKzs 91BA ibj -jupjasa zy uaqo qp^Soj aq^qa isbij9 Xinzs -95X i9qpx ‘(Bqqoougi sbuiibxbh •!UB|iuiopi fB^Ofu^xaia UBjXBXBqpBia zb qBriyqbxd BJBq -umu {3BSBpzB3ozain uuqXuEiuojjBx uessy ffBiui BsBUBqnz sxBjpfUBjaia JBipui zy 5JDUD4UDZS JD>|>JO4Upj0|0 UDqDjpUj •(■Btnox) ‘fJaq9H AZbk •zoqpAlosJO f»o3|Bpifc (esepfipjo 1691J9 b3io •Ipqyí’lzsBiApfio BJfJJO juaqBpo qBUBZíO 9f»0 *zoq9J^O faosoBpo b3io 'BjpAupAfio uaqBpo i9qpfífZSBjA9f|0 *b[ -Xb3ox(o [assawilo xpAuBAfio buoZjo 9»fO VSTX30 VNOOHO 9XXO •aaajn ‘jjpj'jj jaSjaqiuexg qjnpupjqpiq ipqs^sajaqsaunf uaqzoq ‘ffaJtiasaq |BApsnAfi«i ijpiji ipq -qnffjajj ja^uosajajjsauijx saApaq ajxaJJjan;^ Uapajazoq zs^m®1! qq?sfM •^soui^ nasaja^ jzoíf qaAOjj jBAprpAfnq iJpi^X *ff»í<aija^ 895 -ajaqsauiq ueqpfpAuodoq A’u^maq uaqzO^j •aqqnfXJaqsrq juamiil IBApr^Afnq ijpi^X S3H3M X3S3NIM IHV3M 0S0UI 9 6 O p D Q •Boaax ‘J9aiio A3bn j3g zb fa^o 3ÍJ? ®ÍPIV ‘q^AO siAJín mapjapj V ‘uaÁpq’jupjt qu;9;iuBX uaq-qunAjzs 19 Bipq B aa •qpxsiuiaia raau s jpra qunA3BA HPXSizBuuiia ’qBjsHpaa 'uadazs laquiui ixaffaA 61 iag aaainojo >{ujainzs 9f •5XnxfafBA9r ugaqpzs y ^pnuaq qunjzpqiq sigpiu Bq g ‘íIO^Zbu ubaio qB)iOA sí majsl qofBpeiaj fiBíqipai V •fii qaxxazaq laffaxajazg qiso^q jpuB} of b Sipaj ‘mBf[0>iqpjp fisaiq £3a Xuoziq s ‘uibjioa qnjzoq sí taB3Bui9f •BjpSsziA nax^Ajaj y Bqpioqsidazoq b JinXo Aupi sp nij :jBÁ'ÍÍBra siq qog upfdBU psia jaq snjxnf H3X3A3Q3 V-paÁnasfieg ‘aqua'] BliBg *Ie3Sbs9XI9Iu ;ana3ai AS; S [eÁuxbzs buii QaqpAtzs y •3axaduiaq raau ‘zoxpqxnj uia^y qaxaA3xoxzsBd B JoqaaAn •BrpBqq^AOf jadauun zy BfSuBq SuBJBq b uaqÁ3lOA y ‘uoso dauun aqqaAjzs y uoqosonsoA'Saq b übujbsba dVNaysvA ÍBSBJI >jOJBÁ&eUi Sj^| — 6U — — £81 ­— 178 — — 183 ­A póruijárt róka Alighogy pity mail Ott. róka koma már ki­bújt- a lyukából és találom-u csatangolni kezdett hogy magának reggelit kerítsen Már előző nap sem ebédelt, vacsorára is az éhkoppot nyelte. Szörnyen korgot/t a gyom­ra. majd kidülledt a szeme, olyan éhes volt. Már megelégedett volna egy ürgével i6, de az állatok mind elmenekülitek előle és toka koma egy cickányhoz sem juthatott Amint igv barangolt az erdőben, egy sün­disznót látott az ut mentén, mely rnegeilége- detteu nyaldosta a száját, mert egy jó kö­vér kígyót evett meg reggelire. A sün-disznó nem menekült el. mert nem félt a rókától, hogy rátámad — Csak próbálja meg! — gondolta magában. — össze húzódom tövises gombóccá és a koma csak megszurhatja a képét. Róka koma megszólította a sündiszrnót: — Ml jót ettél reggelire, kis öcsém? Lá­tom. hogy már nyaldosod a szájadat. A sündisznó szereti megfcréfálni szonitszé- dait s nem mondta meg az igazat, hogy két arasznyi viperakigyóf. evett meg. Lgv kicsit ugratni akarta a rókáit 6 azt felelte, hogy cserebogarat evett. — Hát jó étel a cserebogár, kis öcsém? — kérdezte izgatottan a róka — Hogy jó étéi-©? — felelte a sündisznó — Nincsen an-ná-l különb a föld hátán. Ize- sebb, mint a legfinomabb tyukhus. — Akkor légy szives, mondd meg, hol találok én cserebogarat, mert már ehetném. A sündisznó egy fa felé mutatott, mely egy rét szélén állt. — Látod azt a körtefáit? — feleibe. — Azon ezer meg ezer kövér cserebogár van és a fa alján is ugyanannyi, o-tt lakmároz- hatsz — Köszönöm — mondta a róka és sietve a fa sélé sompblygott. Ésvre sem vette, mi­lyen jót nevet magában a sündisznó. Útközben talált néhány megdermedt cse­rebogarat, de ki is köpte, amint egyet a szá­jába vett. — Undorító, — rázkódott meg — förtel­mes! Inkább éhen veszek, de cserebogarat nerti eszem! De azért csak tovább ment a fa felé, mert úgy látta már messziről a koma. hogy a ma­gas fa ti“téjón egy kakas ül, alkalmasint a közeli kertész kakasa. — Azt le fogom csalná a földre — gon­dolta magában — és kakast, fogok reggeliz­ni, nem cserebogarat, De tudta árn, hogy ha róka,rubájában rriu- tatkozik a kakasnak, akkor nem fogja le édesgetni magához, ezért Cselhez folyamo­dott Bel éhem pergett egy utezéli tócsába, hogy teli lett iszappal, fejére és pofájára pedig száraz mohából nagy vastag álarcot, tett-. Úgy ment oda a- fa alá és tettette, hógy cserebogarat eszik. Hangosan csámcsogott. — Olyan jó étel a cserebogár? — kérdezte kíváncsian a kakas. — Hogy jó-e? — felelte a róka. — íze­se bb, mint a legfinomabb kendermag. Gye­re le és kóstold meg te is. A ka/kas nem ismerte meg a rókát, s már igyekezett is lefelé. A rókn izgatottan nézte és ahogy felfelé nézett, észre &em vette, hogy több puskás ember áll körülötte. A beszélgetésre jöttek oda és a kertész mind­járt sejtette, hogy rosszban sán-tikál a kü­lönös négylábú. — Hát te ki vagy? — kérdezte zord han­gon — hogy lecsaíod a kakasomat a föld­re. Tán meg akarod eurni, te rusnya? Be­szélj. vagy beléd lövök egy ólompas-zulyh A róka nagyon megijedt és alázatosan felelte: t — Én, megenni azt a madarat ? Dehogy is. Soha életemben nem éltem hússal. Én csak csigákkal és bogarakkal táplálkozom és leg­kedvesebb eledelem a cserebogár. De mert odahaza minálunk nem termett, hát idejöt­tem, mert úgy hallottam, hogy itt sok van. — Úgy? *— mordult ra a kertész. — Be is kell bizonyítanod, hogy jó járatban vagy s hogy nem vagy ragadozó. Itt a földön száz meg száz cserebogár van, edd még az utolsóig, vagy' belédlövök kegyetlenül s ak­kor véged van. A róka majd fölfordult az undortól, de hogy megmentse az irháját, tele pofával nyeite a sok förtelmes bogarat.. És mert az áitatás kedvéért minden nyelés után azt mondta: Jaj. de .jó. a kertész felszólt a ka­kasnak: — Csapkodj csajk a szárnyaddal, kaka­som, hadd hulljon le a fáról még töibb bo­gár. A kakas szót fogadott. Lerázott egy c®o- mó cserebogarat s a kertész a rókáit csak akkor engedte futni, amikor már mind meg­ette a cserebogarakat. No, szaladt is a róka, ahogy csak bírta a négy lába. pedig inkább halott volt, mint élő, ahogy érezte gyomrában, amit kényte­len-kelletlen megevett. Mikor behúzott fark­kal eltalpalt a sündisznó mellett, ez kajá­nul, nagy örömmel kérdezte: — Női hogy ízlett a cserebogár, koma? — Erigy a pokolba., te főrletem! — mor­dult, rá a róka a kis huncutra és holtbete- gen belehajt, a lyukába, a tréfái kis sün- disznó pedig a hasát fogta neveltében. Csermely Gyula. Móka A TÖRPE — Képzeld, a cirkusziban láttám egy irinyó-piriinyó kis törpét. — Nagyon kiesi volt? — De még miilyen! Olyan alacsony', hogy­ha sajog a tyúkszeme, azt- hiszi, hogy a fe­je fáj... TÖRTÉNELEM — Mondd meg, Pisti, melyik ütközetben '»ett el Frigyes király? — Az utolsóban. OSZTÁS — Mit kapsz, ha elfelezel egy almát? — Két felet. — Jól van. Hátha a-zokat ás elvágod? — Négy negyedet. — Oszd tovább. — Nyolc nyolcadot. — Helyes. No még... — Tizenhat tizenhatodat, — És ha ezeket is elvágod, mit kapsz? — Aimapürét. A KÓPÉ Biciklizik egy gyerek az uccán. Néki megy valakinek, aki rákiált: — Hé, öosköis, nem tudsz csöngetni? A kópé nevetve felel: — Csöngetni tudok, csak biciklizni nem... ÖRÖM — Képzeld, ma valami nagy örömöt okoztam ... — Mivel? — A Karcsit jól elagyabu^yált-am. — Ée ennek örült volna Karcsi? — Nem. — Hát? — A kisöccse. Móka két jelenetben I. Vendég: Tudom, hogy a kis Józsika csin­talan fiú. ezért egy nagyon erős, öeszetör- hetetlen játékot hoztam neki. Papa: Oh, köszönjük szépen. Na. Józsika, mit kell mondani? Józsika: Köszönöm szépen, bácsi... II. Vendég: Már megint itt vagyok. Hát, kis Józsika, hogy mulattál a játékkal? Józsika: Kitünően, bácsi, kémem. Vendég: És, ugy-e. nem tört el? Józsika: Nem ... Papa: A játék valóban törhetetlen volt, csak az egész lakást zúzta össze vele ez »» imposztor! NAGYPAPA BARÁTJA Egy híres színész elvitte unokáját az ál­lat-kertbe. ■ Ház afelé menet megkérdezte a gyermeket: — No, Karcsi, szépen köszöntél a-z én kedves teve barátomnak, úgy, ahogy taní­tottalak? Karcsi a kezével legyintett és igy szólt: — Dehogyis, nagypapa, hiszen az csak egy fiatal kis tevécske volt. Én pedig úgy gondoltam, bo-gy nagypapa barátja csak egy öreg, kopasz teve lehet. Furfangos kérdések: Melyik ész zenél? (•zs?u«z V) Melyik ész fest? (•ZS9ARUJOXS3J V) Melyik ész csintalan? (•zs^qiso y) Melyik ész bűvöl? (•zsfAnq y) Melyik ész csinál orvosságot? (•zsajazsX39X3 y) Melyik ész tenyészt méhet? (•zs^qom y) KIS LEVELEK Prohászka Tihamér. írd meg azonnal pontos címedet, hogy a jutalom-könyvet el­küldhessük. — Szklár Évike. Köszönő so­raidat eljuttattam János bácsihoz. Leveled­ben azt irod, hogy a könyv első és utolsó fejezete tetszett a legjobban, de azt nem irod, hogy miért. Vizsgádhoz gratulálok. — Kur Zsuzsika. Beküldött kéziratodra vo­natkozólag a jövő héten kapsz választ. — Staniberger Klári. Dolgozzál szorgalmasan kis lapunkban s meglátod, hogy a szeren­cse neked is kedvezni fog. — Szabó Ilonka. Felvettelek. írd meg pontos címedet. Más­kor ne felejted el csatolni a re.itvéuyezel- ványt. — Izsák Géza. A könyvet idejében elküldtük Ha inog mindig nem kaptad meg, írd meg, hogy utánanézhessünk. — Nagy- lapási kis magyar. Máskor ne felejtsd e>l a-Kinni levelezőlapodat, mert igy' nem tu­dom, hogy ki a megfejtő. Neved most ezért maradt ki a megfejtők sorából. — Herczeg \lice. Rejtvényeid jó, a. közlendők közé tet­tem. — Diczházv Lajos. Kéréseinek alka­lomadtán eleget teszek Morvay Etelka. Felvettelek. Molnár Ilonka. Felvettelek. Máskor csatold a rejtvcnyszelvónyt. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom