Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-25 / 144. (3696.) szám

1933 paáaB 25, kedd. <PRXGAI-A\A<AARHtRMr> 7 ttö&ieh iMválható Kz igen meleg légtömeg, amely immár észak­keletről nyomul Közópeurópa felé, elérte a köz­társaság keleti részét, Szlovenszké egyes vidé­kein 80 fékig emelkedett a hőmérséklet. Nyuga­ton elvétve zivatarok voltak átvonalöban, kevés esővel. Időjóslat: Meleg és szép, szórványos le­csapódásokkal. Keleti széU „Megsirattáli" áldozatukat a sidi rablógyilkosok, hogy eltereljék magukról a gyanút Két jómódú korláti gazda ölte meg az öregasszonyt, három sidi legény őrködött Csak 60 koronát raboltak, a Krisztus-kép mögé rejtett 8000 K-t nem találták meg — Elítélték a vágvecsei tanítónő betörőit. Nyibrai miunkatáreunk jelenti: A kerületi bíróság Szombaton itélke-zett Kovács Imre vágvecsei és Kadal Mária szenicei lakosok felett, akik április végén betörtek Jaiuernik Mária vágvecsei tanító­nő lakásába és onnan minden értékes holmit el­vittek mintegy 11.000 korona értékben. A vád­lottak beismerő vallomást tettek és a bíróság Kovácsot hatihavi börtönre, Kadal Máriát pedig négyhavi fogházra ítélte. KÜLÖNVÉLEMÉNYÜNK A NEMÉNYI-ÜGY- BEN. A kassai magyar sziniszezón kellemetlen fináléval ért véget. Neményi Lili, a színház volt vendégprimadonnája, mint ismeretes, 11.000 korona gázsihátralék miatt pert indított Iván Sándor igazgató ellen a kassai munkabiróság- nál. Előzőleg azonban biztosítási végrehajtást vezettetett a színház szubvenciójára. Az ügyben két tárgyalást tartottak, de mindkettőt elhalasz­tották a bizonyítás kiegészítése, további tanú­kihallgatások foganatosítása végett. Iván Sán­dor igazgató ugyanis viszontkeresetet emelt a művésznő ellen és kártérítést követel tőle azon a cimen, hogy jelentékeny károsodás érte őt, mivel a szezón folyamán a művésznő több sze­lepet nem akart eljátszani és ezzel müsorvál- toztatásokra kényszeritette a színházat. — A magunk részéről csak fájlalni tudjuk ezt a kel­lemetlen finálét, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a vele kapcsolatos különböző sajtó- és magán véleményekkel szemben ne adjunk han­got a magunk tárgyilagos álláspontjának. Ne­ményi Lili gázsihátralék miatt perelte be Iván Sándor igazgatót, tehát olyan követelés címén, amely kétségtelenül jár neki. Ahogy az utolsó napszámost is megilleti a megdolgozott bére. Iván Sándor viszont az a munkaadó, aki egyet­len színészének sem maradt még adós soha, s reméljük, hogy ezúttal sem fog. Bármilyen nehezek Is ma a színházi viszonyok, különösen erre, mifelénk. Iván Sándornak, a becsületes munkaadónak, ezt a ritka tulajdonságát az or­szághatárokon túl is ösmerik, s éppen ezért nem méltó hozzá az ügyvédi fifikának esetleg még beillő eljárás, mellyel, — rossz tanácsadóira hallgatva, — olyan cimen követel kártérítést Neményi Lilitől, amely mindenesetre problema­tikus. Sokkal problematikusabb, mint a Nemé­nyi Lili követelése. Mert a művésznő csak vendégprímadonnája volt a színháznak, főként a kárpátaljai szezónban, s nem volt köteles el­játszani minden szerepet. — Ezzel szemben Neményi Lili is elhamarkodta kissé a dolgot a biztositá&i végrehajtással, már csak azért is, mert súlyos helyzet elé állította a szinházat a többi kollégája ugyanolyan jogos gázsikövete­lésével kapcsolatban. Ez az elhamarkodott lépés viszont Neményi Lilihez nem volt méltó. De emiatt hirtelen véleményt változtatni róla, va­lóságos sajtótámadásokat vezetni ellene, hátrá­nyos következtetéseket lanszirozni elvitatha­tatlan színpadi képességeiről, egyszóval: tá­madni olyan embert, aki távol van és nem vé- dekezhetik a támadásokkal szemben; — bocsá­natot kérünk, ez nem úri s főként nem a ma­gyar újságíráshoz méltó eljárás. Ezt különösen néhány kárpátaljai lap cimére adresszáljuk. Mert hogy is mondta csak a nagy Tanítómes­ter? — „Minden munkás érdemes az ő bé­rére ...“ +— S ezt sose felejtsük el, nraim..» (—bért) „VILLA IRIS PENSIO" Tulajdonos: Gschaider Lászlóné szül. Kertay Kató GRADO. A legnagyszerűbb jódos tengeri strand vezető pensiója. Elsőrangú magyar konyha. Teljes ellátás, 1—2 ágyas szo­bával, percentekkel, fürdéssel, sátor­használattal : Elő- e* utószezonban: 14 nap Kő 690--. Főszezonban (VI/16 VI1I/15) 12 nap K 660-­B öv ebbet: .LOYD UTAZÁSI IRODA KOolCL (Kovács u. 29) ho / a pensio előlegéül még külön Ké 60'- lefizetendő. iCsak válaszbélyeges levélre válaszolunk). — Lopott postautalvány, lopott pecsét: két havi börtön. Besztercebányai tudósítónk jelen­ti: A kerületi bíróság e napokban vonta fele­lősségre Fleekó István, Maslen István és Gre- gus Emil be re kei munkásokat, akik múlt év áprilisában betörtek egy gazda házába é6 egy 60 K-ás .pénzes utalványt loptak el. Az összeget csak a jegyzői hivatal igazolásával tudták fel­venni, ezért Flesikó másnap éjszaka betört a jegyzői hivatalba és az utalványt a jegyzői hi­vatal pecsétjével lepecsételte. A pénz felvéte­lénél leleplezték őket. A bíróság Fleskó Ist­vánt és Maslen Istvánt hét havi börtönre, Gre- gus Emilt pedig egy havi fogházra ítélte. xx Ha azt akarja, hogy reggelre üde, bársonyos arc mosolyogjon vissza önre a tükörből, úgy mos­sa meg este arcbőrét gyengéden a Leton-szappan krómszerü babjával. Hagyja rajta e krémee habot néhány másodpercig. Ezután öblítse arcát bőven meleg vízzel, utána koavettecül hideg vízzel. Fülek, junkrs 24. (Saját tudósítónktól.) Be­számoltunk arról a megdöbbentő rablógyilkos- ságiról, amelynek a közeli Sid községben esett áldozatai Petik Jánosné hatvannégy éves öreg­asszony. A csendőrség, mint jelentettük, több embert őrizetbe vett és ezekre most kétségtele­nül rábizcxnyult, hogy ők követték el az elvete­mült rablógyilkosságot. öt jómódú gazdát tartóztattak le, dók közül kelten voltak a gyilkosok. Ezek Mrhláy Sándor 31 éves és Mihály Ferenc 29 éves korláti gazdák, mindketten nősek. Ezen­kívül Atíac Sándor 22 éves, Karpusz János 20 éves, Gélik Béla 20 éves nőtlen sidi legényeket tartóztatták le, akik az uccán őrködtek, mialatt a Milhály-testvérek végeztek az öregasszonnyal. Atlac Sándor a keresztkérdések alatt részletes beismerő vallomást tett és e vallomás alapján tartóztatták le Mihály Sándort, aki egy egész éjjelt átvirrasztott áldozata holttes­ténél és a sírját is segített megásni, hogy így elterelje magáról a gyanút. Testvére ekkor nem volt otthon, mert a meg­gyilkolt asszony Öa kérésére a gazdaságiban lévő lábas jószágot hajtatta el a harmincöt kilomé­terre lévő Rapp községbe. Mikor visszatért on­nan, a csendőrök már vártak rá a sidi állomá­son és letartóztatták. E szívességet is azért tette meg a másik Mi­hály testvér, hogy elterelje magáról a gyanút, de csakhamar kiderűk mindkettő bűnössége, annak ellenére, hogy még hangosan sírtak is az asszony halála „miatt". Mihály Sándor valamikor a füleki gyárban dol­gozott, de elbocsátották, mert ott is betörést kö­vetett el. Az aszalosmühelyben hatolt be annak­idején, az értékes holmikat ellopta és a berende­zéseket megrongálta. Atlac, az egyik falazó e napokban került ki a rimaszombati bíróság fog­házából, ahol több ezer korona ellopása miatt ük hosszabb ideig. A nyomozás során kiderült, hogy a rablógyilkosok csak hatvan korona kész­pénzt vittek magukkal. Az öregasszony csak ennyit adott át nekik a fenyegetésekre, holott ezen kivid még 8000 korona megtakarított készpénze volt a lakásban. Ez a pénz egy Krisztus-kép mögé volt elrejtve és az összeget a csendőrök meg is találták az asszony hozzátartozóinak felvilágosítása alap­ján. A rablók valószínűleg azért gyilkolták meg az asszonyt, hogy az ne árulhassa el őket A kint őrködök egyikét egyébként felismerte egy szomszéd falubeli ember is, aki a gyilkosság idejében a falun ment keresztül. Mikor értesült a gyilkosságról, rögtön a csendőrségre sietett, de a csendőrség akkor már letartóztatta az egész társaságot. Minden jel amellett szól, hogy a letartóztatott rablógyilkosok gyilkolták meg és rabolták ki 1933-ban a füleki postást is. A nyomozás szálad, mint jelentettük, akkor is Sídre vezettek, de a megfélemlített lakosság nem mert feüvilágositást adni a veszedelmes bűnözők­ről. Kilakoltatnak egy szigetet az Atlanti -óceán közepén Csak a világítótorony marad Ue de Sein zátonyain Száltépte, hatakmas, zordon szikla emelke­dik az Atlanti-óceániban, távol minden lakott helytől. A hajók messzire elkerülik veszélyes vidékét s a tenger vad áradata szüntelenül marcangolja, tépdesi partjait. Néha eá is önti az egészet 6 ilyenkor a szigeten lakó ezerötszáz ember kétségbeesett segitséghivása reszketteti meg a kulkoméinzetek rádiókait. Ez a sziget, — II de Sein, — sok gondot okozott már azoknak, akiknek a szigetlak osság élelmezése, lelki istá­polaja feladatul jutott. Az idén tarthatatlanná váK a helyzet ezen a sziklazátonyon. Egy borzalmas vihar elsodorta az összes há­zakat és egy sereg gyereket, mire a franciák, a sziget birtokosai, elhatároz­ták, hogy elhozzák He de Sein ezerötszáz szám­kivetettjét a kontinensre. Nemsokára tehát la­katlan lesz az Atlanti-óceán e magányos vihar­sarka, csupán a hatalmas világítótorony sze­mélyzete marad ott, hogy munkásságával el­igazítsa az arratévedő hajókat, ha azok neta­lán .megközelítenék a halált osztogató zátonyo­kat! A Mén Brial fényének tövében Hetenkint egyszer szokta elhozni Ile de Sein szigetére a hajó a szükséges élelmiszert, a pos­Elhájasodásnál, köszvénynél és cukorbetegségnél, oxaluria és phos- phaturia képződésénél, hugysavas sók larakódásánál a természetes „Ferenc József* keserüviz javitja a gyomor és a belek működését s tartósan elő­mozdítja az emésztést. Több jeles orvos, az anyagcserebajok célszerűbb gyógymódja után kutatva, már a múlt században megállapította, hogy a Ferenc József vízkurával nagyon szép eredményt lehet elérni. R Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. tát, vagy ami leggyakrabban szükséges: az or­vost. Legújabban azonban a tenger oly kitartó viharokat produkált, hogy teljes hat héten át magúikra maradtak a sziget lakosai. Ellátásuk amúgy is annyira súlyos probléma, hogy a ha­tóságok már régen a sziget teljes kilakoltatásá­ra gondoltak, de ez a lakosságnak görcsös eil- Uemtállásán eddig következetesen meghiúsult. Ile de Sein Robinzonjai éppúgy ragaszkodnak nyoenorwa^osj eaesBner is asz aiá kerülő ste­kóifeihoz, apró kukoricafőldjeikhez, akárcsak a párisi palotatnAajdonosok a műemlékeikhez. Pedig a szigeten igazán nem nyújt semmi kellemeset az élet. Egyedüli a men-briali világítótorony áll szilárdan és a dagálynak megközelithetetóenül, a többi építmény azonban pillanatig sincs biztosítva a dagály ostroma el­len. Á faluban csak deciméter magasfcalpu cipő­vel lehet járni ngy nyáron, mint télen. Van a szigeten egy templom is, amelynek padozata tőié magas állványokra ülnek a hívók, a pap pedig gyakran vízben áll, mia­latt a szentmisét elmondja. Az élelem hal, meg krumpli, meg konzerv, soha semmi más, ennélfogva a lakosság elnyűtt, vá- nyadt, a gyerekek egészsége legyengült, leg­utóbb pedig a messzi vidékekről odasüvöltő szél még hozzá tífuszjárványt is hozott, aminek kö­vetkeztében rakásra halnak a fiatalabbak. Néhány héttel ezelőtt a tenger elsodort a szigetről huszonhat halászt és két házat, amiket a benne mélyen alvó emberekkel együtt fel­emelt és kimosott a nyílt tengerre. Senki sem menekült meg az árból s azóta a lakóeok a katolikus templomban szo­ronganak, időváltozásért könyörögve. De az óceán csak nem akar megváltozni... Sziget, melynek házai hajóroncsból épültek Furcsa az élet Ile de Sein egyetlen, kicsiny falujában. Ha az ember kiköt a szegényes mólónál és száz lépést tesz befelé a „szárazra“, ahol minden csupa Jucsok, maszat és sár, — a túlsó oldalon már megint majd hogy bele­lép a tengerbe. Kövekből és ócska gerendák­ból, hulláimpléhiből összeeszkábált házaik bel­sejében mégis megelégedettek az emberek. Egy-két, fel tótlenül tengert, halat, vagy matrózt ábrázoló ola.jnyomat függ a falakon, s nem hiányzik sehonnan a szentkép, meg a gyertya. Az utcán egy-két szegényes bolt, piszkos, festett cukorkákkal, apró, filléréé hol­mival tele; vevő azonban csak nagyritkán akad így is. Nem kell itt a cukorka senkinek. A gyerekek hatéves korukban már keményen dolgoznak a halászhajón, melyekkel valóságos bravúrt kell csinálni, hogy a sziget körül mindig viharos tenger szikla­zátonyai közűképpen a nyílt vizre juthassanak. A konzerv megöli ezeknek a szerencsétlen, jobb sorsra méltó gyerekeiknek a szervezetét. Legtöbbjük idült ölommérgezésben szenved. Az Audiexne-bőil érkező állami hajó minden hó­napban eltemet egy-két gyermeket, vagy asz- szonyt, .mert hiszen a sziget asszonyai sem kivé­telek s egytől-egyig lenyütt, állati sorban dol­gozó rabszolgái annyira megkívánt, de soha ei nem éifeető iboMtogságuknak. Feketej hossza szoknyát, fekete lajeöéngkó*, fehér gallért és fekete kendőt viselnek He de Sein asszonyai és leányai. Viseletűk az elzásziakéhoz hasonló. Ugyanezt találni a sziget közéjéiben fekvő többi szigeten: Audierne, Douarnemez és St. Guenole falvaiban is. Más hasonlóság úgy sincs, mert az a nő, akit végzete He de Sein szikláira hozott, huszesztendős ko­rában átvennék látszik. Valamennyinek arcát barnára, likacsodra, soványra rágta, cserzette a sós pára, amivel a sziget levegője állandóan súlyosan te­lítve van. Szinte hihetetlen, hogy a szigeten a nők sok­kal kitartóbbak és munkáiban eredményesebbek, az éghajlat é6 viszontagságok etilen küzdő­képesebbek, mint a férfiak, akiknek szerve­zetét 6zörnyü módon aláássa az alkohol. Nyel­vük valami régi-régi breton tájszólás, amit a született francia is csak nagynéhezen ért meg. Minden gesztusuk lassú, súlyos, mint az északi népeké általában, tele melankóliával, vigasz­talansággal. De a vallás tőrhetetlenüil szilárd bennük, ebben a tekintetben vasból vannak és nincs közöttük kivétel. Ha a viharos tenger, e az ár lépésrödnlépésre foglalja el a lakott he­lyeket: néha térdig vízben is körmenetet tartanak és bele- éneklik az óceán fölött kavargó, bömbölő or­kánba különös, sikoltozó, de azért imponáló melódiákat Amint He de Sein szigetén látni, építményt, kerítéseket, kutkávákat, karámokat, azt mind- mind a tengerből szedte elő ez a fáradt, dolgos nép. Bég elsüllyedt hajók roncsai kötnek ki zu­hogva és dörögve a szirteken, s ilyenkor a nők szorgalmasan szedegetik össze az óceán aján­dékát, amit kivet mélységes, sejtelmes vizei aljáról. E sok baj, szomorúság és ijesztő nyomor fölé örök, szürke, vigasztalan felhőivel kupo­lát épít az égbolt. He de Sein körül évente, ha négyszer-ötször tisztul ki a láthatár! A francia kormány azonban most gondoskodik arról, hogy a sziget lakossága végre embe­ribb lehetőségek élvezője lehessen. A jövő hó­napban megkezdik a sziget kilakoltatását és az ezer­ötszáz embert áttelepítik St Nazaire környé­kére. A zátonyon pedig árván marad a hatalmas Mén Brial világítótorony három-négy szolgálattevő­jével. És a szigetlakok egyelőre nem is tudják: örvendjenek-e, vagy sírjanak? Hát inkább sír­nak, hogy kedvelt, megszokott otthonukból ki­zavarja őket a francia kormány... F. — Meghalt az öngyilkos eperjesi diáklány. Tudósítónk jelenti: Közöltük legutóbbi szá- nrunikíban, hogy csütörtökön éjjel a motoros vonat elé vetette magát Sztracenszky Piroska tizenhét éves diáklány, a polgári iskola har­madak osztályú növendéke. A leány a rossz bizonyítványtól való félelem miatt vetette magát a vonat elé, de a mozdonyvezető vallo­mása szerint az utolsó pillanatban menekül­ni akart. A motoroskocsi elkapta és súlyosan megsebesítette. A vértől bontott leányt a kórházba szállították és megoperálták. A szerencsétlen leány csütörtöki óta eszmélet­lenről feküdt és tegnap éget belehalt súlyos sérüléseibe. A éSSfciragédía nagy] megdöbbe- fflért ibefifeft a vámosban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom