Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-16 / 138. (3690.) szám

a németet. De e nyelveket a magyar nyelvű iskolában tanulja meg s a más nyelvek kedvéért ne hagyja ott a magyar iskolát. A műveltséghez hozzátartozik a nyelvtudás, de a nyelvtudás magában még nem a műveltség. A nyelvtudás csak formai eszköze a műveltségnek, de nem a tartalma és lényege. Kell művelni a magyar gyermek nyelvét, de még inkább művelendő a lelke. S a magyar műveltséget a magyar gyermeknek egyedül csak a magyar iskola adhatja meg, más iskola soha. Ezért nem politikai jelszó az, amikor azt dörögjük minden csehszlovákiai magyar szülő fülébe, hogy a „magyar gyermek magyar iskolába való“, nem iskolareklám ez, hanem a legegyszerűbb pedagógiai axióma : a gyermeknevelés legprimitívebb, de a legfontosabb erkölcsi parancsa. Nem a magyar iskoláknak van szükségük magyar növendékekre, a magyar gyermekeknek van szükségük a magyar iskolákra. A gyermeknevelés kétszerkettője ez, szinte szégyen, hogy vannak szülők, akiknek ezt külön hangsúlyozni kell. Háromszáz esztendővel ezelőtt hirdette már Sárospatakon a csehek nagy nevelője, Comenius, hogy a művelődés elemeit anyanyelvűnkön kell megtanulnunk, mert az ismeretszerzés igy a legkönnyebb s legeredményesebb és mert emberi jussunk van hozzá. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy a gyermektől elvegye az édesanyját, ugyanúgy senkinek, még a szülőnek sincs joga ahhoz, hogy a gyermekétől elvegye — az anyanyelvét.

Igen, meg kell hagyni a gyermeknek az anyanyelvét, ez az ő legszentebb joga s ezért minden magyar gyermek magyar iskolába küldendő. Nem politikai célból, mert az iskola munkájához a politikának semmi köze, hanem kizárólag azért, mert ezt parancsolja magának a gyermeknek a pedagógiai érdeke. S a szülő elhatározásánál ez kell legyen a legmagasabb érdek. Ezt a pedagógiai érdeket nem szabad elalkudni semmiféle társadalmi, vagy politikai mellékérdekek ‘kedvéért. Még az is hazugság, hogy az állami alkalmazottól rossz néven vennék, ha gyermekét magyar iskolába járatja. Hiszen az a magyar iskola rendszerint csehszlovák állami iskola ! A tul- opportunista szülők előtt le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a csehek és szlovákok mint fejlett nemzeti öntudattál biró nép tagjai semmit sem becsülnek le any- nyira, mint éppen a nemzeti gerinctelensé- get. Csak a gerinces magyart becsülik meg., A gerinces ellenzéki magyar szavának nagyobb belső ereje és súlya van, mint a nagy

A belgrádi szkupstina nem akarja igazolni az ellenzéki mandátumokat

Belgrád, junius 15. A szkupstina pénteken ülést tartott, amelyen a mandátumigazoló bizottság jelentésének vitáját kezdték meg.

Az igazoló bizottság javaslatot tett arra, hogy a kormánypárti képviselőknek mandátumait igazolják, mig az ellenzéki képviselők mandátumának igazolását függesszék föl mindaddig, amíg az ellenzéki képviselők a parlamentből távol maradnak.

A vitát Popovics belügyminiszter nyitotta meg, aki felszólalásában igen élesen támadta a horvát ellenzéket, amelynek tagjait azzal vádolta, hogy az emigránsok hazaárulás! tevékenységét nem ítélték el, sőt arra is vetemedtek, hogy Sándor király egyik merénylőjének lelkiüdvéért misét mondattak. A belügyminiszter támadta a horvát ellenzékieket

a választásoknál kifejtett agitációjuk miatt is, akiknek választási jelszavuk volt: „Horvát népszavazás Horvátország szabadságáért". Horvátországban — úgymond — még olyan híreket is terjesztettek, hogy Olaszország és a nagyhatalmak biztosították Horvátország függetlenségét és a határokon 200.000 horvát fegyveres emigráns áll készen a bevonulásra. Még Macek horvát királysága érdekében is agitáltak. Popovics védül számszerű adatokkal igyekezett bizonyítani, hogy Macekéknak nincs joguk Horvátország képviselőinek kiadni magukat, miután a horvát ellenzékre esett szavazatok nagy részét nem is a horvátok adták.

Az egyik képviselő ezután indítványt tett arra vonatkozólag, hogy semmisítsék meg az ellenzéki képviselők mandátumát.

A vitát ma folytatták.

Széthull vagy egyOttmarad a szlovák autonomista blokk?

Prága, junius 15. A korniánysajtó nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a szlovák néppárt és a, szlovák nemzeti párt között nézeteltéréseket szítson. Erre az első okot abban keresi, hogy a szlovák néppárt a második skrutiniumban nem adott a szlovák nemzeti pártnak még egy- egy további mandát^not a nemzetgyűlés két házába. Ismeretes, hogy Vanco. illetve Sensel csak azért esett el a képviselői, illetve szenátort mandátumtól, mert a sziovenszkói tarto- mánygyülési választások eredményét csak tíz óra után nehány perccel hirdették ki, a nemzetgyűlési második skrutinium megállapitását pedig 10 órakor hozták meg s igy a néppárt megbízottjának nem volt módja a tartományi

eredmények alapján a szlovák nemzeti párt javára módosítani a benyújtott listát. A szlovák nemz. párt disszidensei által szerkesztett Slov. Národnie Noviny ebből az esetből kifolyólag olyan hireket Töpitett világgá,, hogy a szlovák nemzeti párt szakítani fog a szlovák néppárttal. A 6zakitási szándék másik indokául azt 'hozzák föl a kormányforrások, hogy a szlovák nemzeti párt rossz néven vette a Hlinka-párttól, hogy Rázusék tudta nélkül terjesztette a kormány elé 32 pontból való követeléseit.

A nézeteltérésekről szóló hireket a Rázus-párt

hivatalos lapja a legerélyesebben megcáfolja.

Úgy látszik, a mandátumok kérdésében a két

barátságot színlelő gerinctelen magyarok frázisbombáinak., S az iskola kérdésében a gerincesség azt parancsolja, hogy minden magyar szülő magyar iskolában neveltesse gyermekét. Tartozik ezzel önmagának, gyermekének és a nemzetének. Az a szülő, aki gyermekét megfosztja az anyanyelvén való iskoláztatástól, a nemzete elleni vétségen felül elsősorban a saját édes gyermekén

követ el lelki viviszekciót. A pedagógia legelemibb törvénye ellen követ el bárgyú merényletet. Ha van bűnös butaság, akkor ez az. Mert helyrehozhatatlan. Magyar szülők, ne felejtsétek el: talpig-embereket

csak Komensky útmutatása szerint lehet nevelni. Cseheket cseh, szlovákokat szlovák, németeket német s magyarokat magyar iskolákban.

A KODHAIÁSZ

ALEX GREEFF BUNUGYI REGÉNYE

■mmHnui

(15)1

— Elaludta az eszét, öregem. A második eme- et hatvankilencben ez a hölgy lakik. Ma reggel érkezett nagybátyjával és a ha t van ki le ne esben szálltak meg.

A portás egyre elámultabb arccal nézett a késői látogatókra.

— Az lehetetlen, kérem. Ezt a hölgyet most látom először, pedig tegnap reggel nyolc órától én vagyok szolgálatban. Csak tudnom kellene a vendégekről?

— Nem ismer? — szólt közbe izgatottan Miss Crawford. — Hiszen ma reggel tiz órakor értünk a hotelbe és a két táskát maga hozta fel utánunk a szobánkba. Maga töltötte ki a bejelentőlapokat is. Én nagyon jól emlékszem magára.

A portás csak a fejét csóválta.

— Én nem tudom, miről beszél ez a hölgy. Most látom először és annyi bizonyos, hogy ebben a szállodában nem szállt meg. Talán összetéveszti a hotelt a Nelsonnal? Az is a Terron- square-on van.

— Nem tévesztem össze. Mi a Kalkutta Hotelben szálltunk meg, ezt maga épen olyan jól tudja, mint én. Ismerem magát, ismerem itt ezt a sötét előcsarnokot és rá fogok ismerni a szobámra is...

— Sajnálom, Miss..,

Bürke erélyesen szólt Tcöztoe:

— Mutassa, kérem, a miai vendéglapot.

— Nem áll módomban ezt a kívánságát teljesíteni, Sir. Csak a hatóság embereinek állhatok rendelkezésére.

—- Az igazgató a szállodában van?

— Az igazgató is ismer engem, ismeri a nagybátyámat is, — szólt közbe Miss Crawford. — Hiszen alig másfél órája hagytam el a szállodát és akkor még a szobámban voltam. Második emelet h-atvanikilenc.

A portás cinikusan húzogatta az ajkait.

— Felkölthetem az igazgatót, Sir. De azt hiszem, ő sem tud segíteni a dolgon. Ezt a hölgyet a szállodában nem ismerjük. A második emelet hatvankilencet én adtam ki délután ötkor egy manchesteri házaspárnak.

—- Azonnal hivassa ide az igazgatót!

Bürke fellépése annyira határozott volt, hangja olyan erélyes, hogy a portás nem mert ellenkezni. Vállvonogatva lépett a házi telefonhoz és felcsöngette az igazgató szobáját.

— Mister Stanford, egy ur és egy hölgy van itt az előcsarnokban, akik sürgős ügyben akarnák beszélni önnel.

Kis váltatva letette a kagylót.

— Az igazgató ur azonnal itt lesz.

Pár perc múlva a lépcsőn csoszogás hallatszott. Egy alacsony, simára borotvált arcú, kopasz férfi lépdelt lefelé. Hálókabátját szorosan fogta össze a mellén.

— Mi az, Richard, mi a baja? —■ kérdezte a portástól, miközben bizalmatlanul nézett a két idegenre.

Mister Stanford, ez az ur kívánt önnel beszélni.

Bürke az igazgatóhoz fordult.

—■ Mister Stanford, figyelmeztetem, hogy egyenesen és kertelés nélkül válaszoljon. Ismeri ezt a jd/yínyt?

Kifordította felöltőjének hajtókáját és Stanford gyakorlott szeme a csillogó fémlapon azonnal felismerte azt a jelt, amely az Intelligence Service emberei előtt minden csukott ajtót és minden csukott szájat megnyit. Mélyen meghajolt, kezét alázatosan összedörzsölte és halk hangon ennyit mondott:

— Parancsoljon velem, Sir. Ami módomban áll, azt megteszem.

— Ismeri ezt a hölgyet, aki velem van?

Stanford hunyorgó szemmel, figyelmesen nézte meg egy pillanatra Miss Crawfordot. majd

megrázta fejét.

— Nem, Sir, ehhez a hölgyhöz nem volt szerencsém!

— Hazudik, •— kiáltott fel szenvedélyesen Miss Crawford. — Ma délelőtt tiz órakor érkeztem nagybátyámmal, Crawford Róbert hajós- kapitánnyal ebbe a szállodába. Ez az ur barátságosan üdvözölte nagybátyámat, aki neíki régi ismerőse. Azt is letagadja, hogy Crawford Róbertét ismeri?

A pocakos igazgató sajnálkozó mosolygással hajolt meg.

A Miss valami szörnyű tévedésben van. Én sem őt, sem a nagybátyját, a tiszteletreméltó Crawford Róbert hajóskapitányt nem ismerem.

—• Vigyázzon! — emelte fel fenyegetőleg az ujját Burike. — Lefoglaltatom a könyveit évekre visszamenőleg és ha a vendégek között nyomára akadok Crawford Róbertnek, szörnyű bajba keveredik.

Az igazgató erre a fenyegetésre, amely nagyon kemény hangon hangzott el, egy pillanatra zavarba jött.

•— Kérem, Sir, itt napról-napra váltakoznak a vendégek. Négy világ-rész hajósai szállnak meg hotelemben. Lehet, sőt valószínű, hogy Crawford Róbert kapitány is szállodám tiszteletreméltó vendégei között lehetett, de én személyesen nem ismerem őt. Én csak ritkán érintkezem a vendégekkel. A portásnak azonban tudnia kell róla, ha ma érkeztek. Mit tud a dologról, Richard?

i/jj jiuuuo iW

párt a közeli napokban fog megegyezni. Ami pedig a szlovák néppárt 32 pontját illeti, a szlovák nemzeti párt lapja a Legkategórikusaíbban kijelenti, hogy Rázusék tudtak ezekről a követelésekről s Tiso az ő hozzájárulásukkal mutatta be azokat Malypetr miniszterelnöknek.

A szóban forgó 32 pontból álló autonomista program különbéin a következő követeléseket tartalmazza: 1. országos iskolatanács létesítése Szlovenszkón, 2. szlovák hivatalos nyelv szlovén-szkon, 3. katolikus teológiai fakultás a pozsonyi egyetemen, 4. szlovenszkói műegyetem, -5. ' a pozsonyi Komensky-egyetem teljes ki építése, 6. az össznemzeti jelentőségű szlovák kultúrintézmények fokozottabb támogatása, 7. az egyházi tanítók egyenjogúsítása az államin tanítókkal s a katolikus gimnáziumok visszaállítása, 8. a szlovenszkói országos elnök, az országos választmány és tartománygyülé6 hatáskörének kiszélesítése. 9. a szlovenszkói állami alkalmazottak külön státusa, 10. a községek depolitizálása, 11. a szlovák elemnek százalékos képviselete .a prágai központi hivatalokban, 12. a szlovenszkói állami erdők és •birtokok vezérigazgatóságának fölállítása, 13. -a postatakarékpénztár pozsonyi fiókjának élet- rehivása, 14. az országos bank (Zemská banka) és a jelzálogbank (Hypotecná Banka) fiókjainak egyesítése és országos pénzintézet létesítése, 15. az utak államositása, 16. mentesítése a politikától mindazoknak a gazdasági és szociális intézményeknek, amelyekre az államnak -befolyása van, 17. szlovenszkói kvóta az állami szállításoknál, 18. a vasúti tarifa fokozatos leszállítása, 19. részesedés az állam által dotált alapokból a lakosság száma alapján, 20. különös figyelem Szlovenszkó gazdasági struktúrájára a mezőgazdasági termelés kontingentálá- sánál, 21. mezőgazdasági kamarák fölállítása, 22. a ga-bonamonopólium árkülönbségeinek megszüntetése, 23. Szlovenszkó képviseletének biztosítása az állam gazdasági és szociális intézményeiben, 24. az adóátalányok leszállítása,

25. az állattenyésztési árak biztosítása, 26. a mezőgazdasági és kisipari adósságok rendezése, 27. a szlovenszkói gazdasági körök képviselete a nemzetközi kereskedelmi szerződések megkötésénél, 28. a faáruk fokozottabb elhelyezése a bel- és külföldi piacokon, 29. a ezloven- szkói tartomány gyűlésbe és a szlovenszkói járási képviselőtestületekbe kinevezett szakértő tagok kinevezése a választási eredmények alapján történjék, 30. a nyitrai események nyomán támadt Tendtörvényes ügyek törlése, 31. a munkanélküliség elleni produktív küzdelemben különös figyelem a nagyobfomérvü szlovenszkói szegénységre, 32. bizonyos változások a szlovenszkói jegyzői és járási hivatalokban.

g "L.1"

— Én már megmondtam, hogy a kapitány és a húga nem mihozzánk szállottak, — felelte bosszúsan a portás. Most sem mondhatok mást.

— Kérem a vendéglapot, — mondta ridegen Bürke.

Az igazgató kinyitotta a portás fiókját és át- nyujtota a vendéglapot.

— Második emelet hatvankilencet mond ez a hölgy? Ma délutántól ezt a szobát Mister George Pullar bérli, aki a féleségével együtt délután érkezett Manchesterből. Azelőtt a szoba huszonkét órán át üresen állott.

— Még éjfél után is fenn voltam a szobámban, — kiáltott közbe hevesen Miss Crawford.

— A leghelyesebb lesz, Sir, ha őnagyságával együtt felmegyünik a második emeletre, megnézzük a kérdéses szobát és akkor ki fog derülni őnagysága tévedése.

Bürke gyorsan határozott.

— Előre!

Keskeny lépcső szaladt fel az emeletékre, amelyet olcsó, tengeri fűből szőtt futószőnyeg borított. A fából készült lépcső éktelenül nyikorgóit a lábuk alatt.

Az igazgató a második emelet hatvankilences szobája előtt megállóit és hangosan bekopogott, majd amikor válasz nem hallatszott, még erősebben ütötte meg az ajtót. Most belülről léptek csoszogása hallatszott. Bürke kérdőleg nézett Miss Crawfordra, a leány arca meglepetést és félelmet árult el.

Bosszús férfihang dörmögött belülről:

— Ki az és mit akar?

—-- A szálloda igazgatója van itt, Mister Pullar. Arra kérem, hogy egy pillanatra nyisson ajtót.

A kulcs megfordult a zárban, az ajtó kinyílt, s a három látogató belépett a szobába. Ebben a pillanatban egy nő éles sikoltással húzta fejére a paplant.

Miss Crawford körülnézett a szobában és arca egyre fokozódó zavart és rémületet mutatott.

—• Ez az a szoba, Miss Crawford, amelyben megszállott? — kérdezte biztató hangon Bürke.

e (Folytatása következik.^

Jtmf