Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)
1935-05-01 / 101. (3653.) szám
4 <WAX8aMAG^AftfflKLS& 1933 tnSfvm % szerda. Háromszor nyár-ősz-tél=tavasz két hét alatt Mesterséges évszakok a laboratóriumban Az anyagvizsgálási módszerek uj vívmánya donié és a konmeüka Róma, április végén. „Villa Borgihese*. Délelőtt 11. Ragyogó napsütésben sütkérező nörszök, gyerekek, egy-kct elég antik német turistanö. (Szemüvegek, lapos sarkak, Baedeeker. Egyforma buzgalommal ócsárolják az olasz konyhát, dicsérik Róma műkincseit és a sétány két oldalát szegélyező mell-, szobrokat kivétel nélkül, lelkiismeretesen végigezi- matolják. Németek!) Egyszerre csak egy élénken vitatkozó pár közeledésére leszek figyelmes. Éppen csak annyi időm van, hogy hirtelen a „Giornale d‘Italia“ hasábjai mögé temetkezzem: ismerősök. Éspedig elég érdekes ismerősök, akikre a „Cirooio detla Stampa“ multheti teáján tettem szert, Mr. T. — férj — 55—60 közötti, kicsit savanykás, elég unalmas,, nagyon gazdag nyugalombavonult angol antikvárius, aki ritka komplett tanagra-szobrocskakollekcióját egy élő tanagra-szoborral, Mns T.-vel, tette teljesen páratlanná. (így a nagyon fiatal, nagyon lelkes és nagyon közlékeny fiatal újságíró, aki pár napig élvezte Mr. T. londoni házának vendégszeretetét, nyilvánvalóan a házigazda gyűjteményének legújabb darabjáért, lelkesedett. És joggal, mert Mrs. T. még a legkényesebb „szakértői" szemet is kielégíthetné: tökéletes termet, tökéletes arc — tökéletes toalett.) A történetet egyébként könnyű rekonstruálni: Mr. T-nek sok volt a pénze, a misének sok az ambíciója és — megkötötték az üzletet. Most, ugylátszik, mindketten kezdik magukat kicsit becsapottnak érezni s Mrs. T. hamarosan vég- kép rájön, mennyire kár volt áttérni a régiségekről egy modern, 19 éves remekműre és hogy kollekciójába zeuttal hamis (!) darab került. Keserű pillanat egy eddig csalhatatlan, biztos itéletü műgyűjtő részére, pláne, ha nehéz fontokban fizetett. És fizetett, mert Mrs T. — saját, bevallása szerint — nászutjának első, párisi etappját saját gyüjtőszenve- délyének kielégítésére használta fel és figyelemreméltó Patou- és Lelong-kollekciót szerzett ibe. („Kinek a pap, kinek . . kinek a tanagrák, kinek Patou; ki nappal fizet értük bankókkal, ki éjjel...) Eközben a házaspár vitája egyre élesebb lett; a férj menni akart, az asszony nem. Dacosan hát rávetette kecses kis fejét, odatámaszodott a Dante- szoborihoz és: „nem, neon, nem!“ Mr. T., a feltűnéstől még a pokol tűzönéi is jobban irtózó angol, düíhö6 megadással ült le egy közeli padra, hátatfordítva feleségének, aki türelmetlenül kezdte nézegetni — karkötőóráját ! Hirtelen maliciózus mosoly- lyal nyitotta ki cekkerét s ki javítgatott mindent: szemöldököt, szájat, arcot, először a sajátját, azután — a Dante-szoborét. „Mindig azzal kínozol, hogy nem törődöm a szobrokkal! Hát ehhez mit szólsz?!" Ezzel rezzentette fel töprengéséből férjét, aki némán, az indignálódástól egy árnyalattal még citromsárgább arccal szemlélte találékony ifjú neje pokoli kis ötletének hihetetlenül groteszk eredményét.. „Mehetünk már, vagy megint nem tudsz, elszakadni egy darab vacak márványtól?" (Ezúttal Mr. T. el tudott szabadulni s a házaspár útnak indult.) Amint kimerészkedtem az inkognitómat 6rAz emberi cávflizáoió Által haFzmáűt anyagoknak, épületeink, hídjaink, utaiink, ruházataink, bu- torzabunk gtb. anyagainak a miindeiimiapi élet- üzemben v>a,ló helytállóságát és tulajdonságait megállapító vizsgálata ma kiterjedt tudomány, sőt több ennél: művészet, melynek számos spéci ál ága fejlődött ki. Az anyagmizsgálás e spéciá- lódárn nemcsak az anyaginak vegyi alkata-liiova- tartozása szerint alakult ki, memesaik aszerint, (hogy fémről, szövetekről, tégláról stb. van-e szó, hanem a vizsgálati módszer szerintii is. Itt van például a röntgenvizsgálat, amely felfedi a láthatatlan atomok és molekulák egy- másmellettiségének a szerkezetét és amely ezt az egymásmellettiséget úgyszólván milllószoros nagyításban le tudja fényképezni. Itt van például a szilárdságra és a mechanikai igónybevehetősógre vonatkozó vizsgálat. . Itt van a vegyelcmzés. Itt van a mikroszkópia, vonatkozzék az szövetekre vagy femek törési helyeire vagy azok maratási figuráira. És még rengeteg más speciiálmódezer, melyek némelyike csodálatosam ötlete. Ezen a téren rendkívül érdekes és igen fontos vívmány: az anyagok kiimával és időjárással szembeni elientállóképességek gyorsított eljárású megállapitása. A bécsi technológiai iparmuzeumbar lévő „építkezési anyagok kísérleti intézetében" egy idő óta egészen ujszeaű s Európában a maga neméiben legelső viizsgálóbeirendezés működik. Nagy, acélbádogból való, harangiormáju szekrény lóg szorosan ama tárgyak fölött, melyeknek az időjárással szembeni ellentállóképeeségét tudni akarjuk. E harangnak a terében mesterségesen elő lehet idézni bármely időjárásnak a főtényezőit: napfényt, esőt, jégesőt, fagyot, szelet, orkánt, hőséget, szárazságot stb. és ezek a tényezők egyző „Giornale dTtalia" hasábjai mögül, ezt látom, hogy a G. Garbó szemöldökű, J. Crawford-ot is megszégyenítő vérvörös szájjal ellátott Mante-nak máris akadt egy csodálója. Feltűnően csinos, elegáns fiatalember, eki aprólékos gonddal vizsgálja a kikozimetikázott Dante-t s végül boldog sóhajjal jegyez fel valamit noteszében és sietve távozik. — Akarják tudni ,/mi volt Dante füle mögött?" (Nem a halhatatlan Géniusz biográfia-irói'hoz intézem ezt ,mogrczógyomto vórv&rSc eeájjal -ollAtott Do-ntc-rwjk 4-kor a Palazzo Farnese előtt!" (Sötétbarna, szemöldökceruzával rázott betűk!) Zetelaki Sebestyén. mással tetszésszeri nt kombinálhatók. Az esőnél például nemcsak a cseppek nagyságát és 'bevágódási energiáját lesték a természettől el, ihancm tartalmazhatja azokat a por- vagy korom- szemeeskéketb, elnyelt gázokat vagy savakat is, melyeket az eső a nagyvárosok vagy bizonyos iparközpontok fölötti levegőből lesodor. Az itt alkalmazott leglényegesebb fogás azonban az, hogy a természetes időjárási viszonyokat, ahogyan azok egymást az év folyamán követik, vagyis az évszakokat, százszor gyorsabb tempóban idézik fel, mint ahogyan azok egymást a természetben követik. Ez a „mesterséges időjárást" szállító berendezés két hét alatt háromszor állít elő szakadatlan üzemben telet- I tavaszt-nyarat-őszt. Az időbeosztásnak és az égés® tervezetnek kidolgoz ásáho® a berendezés vezetősége igénybe1 vette a bécsi központi meteorológiai intézet meteorológiai-statisztikai adatait Tudni kellett, mennyit süt az év egyes soakaiban naponta a nap s íi- gyeleimbevenmá, (hogy sugarai állandóan változó s-zög alatt esnek a tágyakpa, — a napsugárzás ultraibolya részét két hatalmas kvarc-higanygőzlámpa szállítja, hősngaraiit pedig néhány erőteljes elektromos spi rál test. Tudni kellett, hogy valamely évszakban milyen gyakran s miféle eső esik, — általánosan véve — hányszor felhős az ég, hányszor s milyen erős szelek fujdogálnak, stlb. Meleg levegőt a kvarchomokkal behintett védőbádog alatt elhelyezett két hosszú gázégő segélyével állítanak elő, ez égők égési gázainak szabályozása utján a kísérleti térbe teiszésszeirinti mennyiségű vízgőz é'S széndioxid vezethető. A kísérleti tér légkörét fentiről való állandó etezi- vattyuzás tartja az épen megkívánt összetételben meg. A berendezéshez szabályozható szél- készülék, hűtőkészülék és még sok egyéb tartozik. Ennek a gondosan összeállított berendezésnek és a meteorológiai intézet részletes adatainak segélyével a kísérleti anyagokat arra kénysze- ritették, hogy az évszakoknak megfelelő légköri viszonyokat lerövidített és sűrített formában viseljék el, példán! két héten belül háromszor nyarat-őszt-telet-tavaszt A megvizsgálandó anyag vagy tárgy a kísérteti térben fekszik, egyideág ott marad és azután a kísérleti intézet leadja a véleményét arról, vájjon sí moig'vii zeigálás végett például átadott tetőfed őanyag csak tíz évig vagy pedig harminc évig is ki fog-e tartami. Ily próba természetesen a többi sokféle, szükséges vizsgálat keretén belül történik, amim ők például szilárdságtani, elhaszmálódási, kopási, vegyi isth. irányú vizsgálatok. De a „mesterségen időjárást" előállító berendezés, melyet Exner tanár alapított és mely Romanowicz tanár vecetéea alatt áll, mégis egészen újszerű és fölötte érdekes eszköze a kísérletidedhnik ai úttörő marok árnak* Egészen bizonyos, hogy az emberi civilizáció-használta anyagok tulajdonságait illetőleg nem sejtett, uj és gyakorlatilag fontos megismeréseket fog hioízná. És a® is bizonyos, íuogy nemsokára más anyagvizsgálási állomások is be fogják vezetni. Neubauer Frigyes mérnök. Római katolikus papnevelő intézetet létesítenek Ungváren Ungvár, április 30. (Ruezinezkói szerkesztő-' Bégünktől.) Az ungvári római katolikus apostoli kormányzóság elhatározta, hogy a kormányzóság területén szükséges lelkész! utánpótlás céljából Ungváron papnevelő intézetet állít fel. Az ungvári apostoli kormányzóság eddig papjait részben a kassai, részben az olmützi papnevelő intézetben neveltette. E helyek azonban távolesvén az apostoli kormányzóság székhelyétől, nem feleltek meg a kormányzóság intencióinak. Még e tavasz folyamán .megkezdődik a régi Hampel-féle hagyatékból az egyház tulajdonában lévő Széchenyi-téri palota átalakítása a papnő vendékek kitér nátusának céljaira. Az internátusbán egyelőre tizenöt papnövendék nyer elhelyezést. A növendékek — Sztojka munkácsegyházimegyei görögkatolikus püspökkel való megállapodás szerint -— az ungvári görögkatolikus theológiát fogják látogatni, ahol több tantárgyat jelenleg is latinul adnak elő. Bekapcsolódik még a növendékek oktatásába dr. Bujaló Bernát, ungvári római katolikus segédlelkész is, míg a szeminárium fölötti fő- felügyelet dr. Fibiger Sándor pápai prelátus, ny. gimnáziumi tanár kezében összpontosul. — Dérér miniszter galgóci programbeszéde közben összeesett és meghalt egy munkás* Uralgod tudósítónk jelenti: Vasárnap délután a gal- gód Főtéren tartotta a szociáldemokrata párt választási gyűlését, amelyen dr. Dérer Iván igazságügymini&zter is felszólalt. Dérer Iván szónoklatának vége felé a hallgatóság sorai között egyszerre csak kavarodás támadt. Az egyik hallgató, Galbavy Mihály 65 éves kőműves ugyanis rosszul lett és összeesett. Az eszméletlen álla- pótban levő Galbavyt a városházára vitték g azonnal orvost hívtak hozzá, aki azonban mát1 nem tudott rajta segíteni Galbavy rövidesen kl- szenvedett. A FEKETE SAS Irta: DALLOS SÁNDOR Szárnya csaknem három méter széles volt, j mikor kiterjesztette, feje nagyszerű, szeme- éles, nyugodtan belemeredt a napba, mikor szárnyalt fölfelé és tolla koromfekete. Mikor rásütött a nap, acélkemény tollainak mindegyike kékes színben villogott. Ö volt a ritka madár, a fekete sas. Ki volt az apja s hogy lett azzá, ami volt, senkise tudta. Olyan közönségesen született, mint a többiek, tojásból fakadt életre egy sziklaszirten rakott kemény fészekben s az anyja egy egyszerű, közönséges, minden rendkívülitől távol álló sasmadár volt. Mint a többi más. Épp úgy repült, mint a szomszédai, sem nem magasabbra, sem nem kitartóbban, csak mint a sasok általában, erős csapásokkal és nemesebben a többi madaraknál. Ez volt az egész. Hogy a fekete sas anyja lett volna, ez nem látszott meg rajta. Ö másfélesztendős korára fejlődött ki egészen. Addig teljes barátságban és egyetértésben élt anyjával és testvéreivel, együtt kóborolták be a vidéket, együtt vadásztak, együtt gyakoroltak, gyönyörű magosságokba szálltak, de este mindig megtértek s szárny alá dugott fejjel aludtak át az éjszakát. Az apjukról soha nem tudtak semmit, csak arról hallottak, hogy valami kóbor. gyönyörű madár volt, amely éjszakának idején rohanta meg az anyjukat, mikor sziklák és sasok egyaránt aludtak, fel- csalía szárnyalásra, hogy telt arccal sziszegett a hold a csúcsok felett s minden olyan volt, mintha vándorlelkek kóborlására érzékenyük volna át s akkor elénekelt neki valami olyan gyönyörű éneket, amelyet az anyja odáig sohase hallott. Valami nagyszerűt. hívót, vágyót és szerelmesét, csodálatos nászdalt, amilyet még nem hallottak a hegyek, amely több volt, mélyebb és nagy(1) szerübb minden vágynál, amely eddig csattogott körülötte és iszonyatos magasságba repültek a holdfényben. Olyan volt ez a hang, mintha a magányos ég énekelt volna szerelemért s átjárta volna a sziklák hidegét is, hogy szinte elevenek lettek tőle. Ilyen volt a nászuk. Gubbasztottak aztán a hegycsúcs felkarmolt haván sokáig, ő nézte a párját, aki, Isten tudja, honnét érkezett s akinek villogó fekete volt a tolla és a toll- vitorlák tükrén meglátszottak a csillagok. Csak nézte s ahogy körülöttük terült a holdtól áthatott kék végtelenség, látta, hogy mellette a fekete sas egyre szomorúbb lesz, egyre csodálatosabb s egyre olyanabb, mint a lélek. Fogalma se volt, mi ez, ő már arról ábrándozott, hogy ezután mindig együtt lesznek, együtt szárnyalnak, együtt csapnak le eledelért s együtt állnak sziklaormokon a szélben, mikor közeleg a tél s kezdi rázni a havat, de ez a nagy, gyönyörű madár oly szomorún ült mellette, mintha egyszerre megnyirbálták volna a szárnyait. Ö mindezt látva, lehajtotta a fejét s valami különöset érzett, de akkor a párja, aki olyan csodálatos nászrepülésre vitte, jobb lett minden másnál a világon. Kiterjesztette rá a szárnyait, betakarta velük, a kék magasságok illata szállt belőle, csillagok közeiének igézete, vibráló, isteni fény s elaludt tőle. Még mielőtt végképp lehunyta volna azonban a szemét, látta, hogy a gyönyörű fekete madárnak ki van nyújtva a holdtól ragyogó kékség felé a feje s tollai a röppenés iramára feszülnek. Csodálatos hátán tündöklött az éjszakai fény. Ennyire emlékezett s úgy hullt bele az álomba, zavartan, lázasan és fölkavarva, mint aki belelátott a végtelenbe. Reggel az első napsugárra felébredt, de a gyönyörű madár nem volt már mellette. Csak lábának hóba fagyott nyoma mutatta, hogy ott járt. Ez volt az egész. Azóta nem látta és nem hallott róla, nem tudja, hol lakik, él-e s ha él, merre jár. Ennyit hallottak az apjukról, m^g fölnevelkedtek s ez több volt a kevésnél. Egy darabig lesték éjszakánként, hogy nem pillantják-e meg valahol s nem száll-e erre véletlenül vagy az anyjukat és őket keresve, de sohase látták. így lettek másfél évesek s hármuknak a tolla barnásszürke maradt, mint a többi sasoké, szép, arányos termetüek lettek, csak egy nőtt közülök mindannyiuknál nagyobbá s lett a tolla csodálatos, szénfekete, mely a napban kékesen ragyogott, mint az izzított és lehűtött acél. A fiatal sasé. Az anyja látta ezt és úgy intézte titokban, hogy éjszakánként mindig mellette pihenjen. Egy nap — tél volt s hevesen esett a hó — egész nap bent ültek egy sziklaernyő alatt s nézték a vihar gyönyörű bukfenceit. A szél vastag takarót húzott hóból a gerincekre, csúcsokat emelt és völgyeket temetett be, minden művészetét kipróbálta és a hegyek magosán egészen uj világot teremtett. De csak addig esett, mig nem kezdett ereszkedni a sötétség, akkor a szél elállt, a felhők lejjebb ereszkedtek a völgyekbe s a kék ég mesebelien szikrázott a telehold fényében. Éjfél lehetett, mikor a fiatal sas fölébredt, mert álmában úgy érezte, mintha megcsendült volna fölötte a magosság s a csontjai visszhangzottak volna rá. Kinyitotta a szemét s körülnézett. Alatta simán, mint egy ezüstmező, terült a felhő s fölötte a kék ég a tisztaság és a végtelenség határtalanságában tündökölt. Mindenki aludt, a hegyek a lelkek álmait dajkálták s őbenne lassankint valami olyan forró, nagy zokogás támadt, mintha minden, amit eddig élt, megsemmisült volna s egyedül állna az éjszaka csodái közt, melyekben valahol ott az ö lényege, melyet eddig nem érzett. Állt ott, szemében két hideg gyöngynyi könny s tudta, hogy elérkezett a pillanata. Teste kihűlj csak a szív és a lélek izzot$ benne*' forróbban a nap hömpölygő anyagánál s olyan volt, mint egy része a csodának* amelyet a végtelenség árasztott a földre. Kék volt minden, csendes és az érintett üveg hangjaival csengő. — Szállj el ! — mondta neki a min- denünnét áradó égi kékség. Ő kilépett a testvérei közül, az anyja mellől s kiállt a meredély szélére. Kicsit nézte még az övéit s fájt neki ez az egész, olyanforma érzéssel, mint mikor elpöng egy megkopott acélhur, de aztán teleszivta erős tüdejét hideg levegővel, kivágta a szárnyait s nekisuhant a végtelen kékség csodájának, melyet a hold szántott át csöndes evezéssel. Odalent mindenki aludt s a havas tetőkön cincogva pityegett a hó. így szállt el és soha ennél boldogabb nem volt, mint ezen az éjszakán. Nekiszállt a tündöklő, iszonyú magosságoknak, szárnya gyönyörűen vitte, a hold biztatva kocogott utána s a csillagok kitárták kapuikat. Egyetlen boldog ujjongás volt a röpte, álmélkodő isteni csoda, szárnyaló átlényegülés, maga a lényeg. Nem tudta, mi van vele, csak azt érezte, hogy repülnie kell és túl kell szárnyalnia mindent, ami alatta van. Zúgott tova, mindenhová benézett, mindenütt csoda villant rá s látta, hogy minden csodálatosan és ujjongóan szép. Látta, hogy mindenbe,! ott van ő maga, minden az ő életével teljes és minden élet őbenne ragyogtatja a legszebb csodáját. Szent volt ez az önön felismerése mindenben, ez a mindennel való testvéri egység, a végtelennek ez a partva- lan, kék tengere s kifejezhetetlen s kimondhatatlan érzések szállták meg, amelyek úgy kínozták, mint a láz és mint a némaság, hogy nyögött belé és zokogott a szépségtől, amely zuhogott rá és fojtogatóan betöltötte. Csak dadogni tudott és értelmetlen szavak törtek föl belőle és úgy volt. hogy kiáltania kell a csodától, amelyet magában hordoz s a dadogásnak és fojtogatottságnak cs a kimondhatatlan csodáknak ebben a kínjában született meg a fiatal himsas első éneke. (Folytatása következik.) %
