Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)
1935-05-19 / 116. (3668.) szám
<WW<MíMAfifeAR-HlRI>AB 1935 május 19, vasárnap. 1* ASSZONYOK LAPJA Déli órákban, a nagyvárosi körutakon és kis utcákban egyaránt, veszélyezteti a gyalogjárók biztonságát a töméntelen biciklista, akiknek nem imponál sem vörös lámpa, sem közlekedési rendőr, sem káromkodás, ők fütyörészve száguldanak a maguk feje szerint, néha ketten-hárman összefogózva, csörömpölés jelzi jött'iket és pörköltszag marad utánuk. Mert ez a suhanohad látja el ma a nagyváros élelmezését, a trénosztag ez, amely a kombattáns seregnek szállítja a prófuntot. Szimpla zománc- vagy elegáns nikkel ételhordókban viszik a különböző áru, minőségű és mennyiségű kosztot, szerény kispolgároknak, meg Ínyenc nagyuraknak és ugyanakkor, amikor a kész ebéd berepül velük az asztalra, megszűnik a házi tűzhely szimbolikus jelentősége, a ’ ' 'asszony nélkülözhetetlen fontossága és a családi élet egyik hagyományos rítusa. Régen, a legsziikösebb anyagi viszonyok között is éppoly lényeges követelmény volt a konyha, mint maga a szoba és az „egyszo- bakonyhás" lakás volt egy ifjú pár megtelepedésének legminimáilsabb feltétele. Modern otthonban viszont —• még két-három lakőszobás- ban is — a konyhának csak éppen, hogy el- korcsosult csökevényét találjuk meg. Ezerszer fontosabb szerepe van a csőbutoros halinak, a minden vicoel ellátott fürdőszobának, a hangerősitős rádiónak, a szobalányt pótló vaeuumnak és a parkettkefélőgépnek, mint a drága szakácsnőt vagy főzési tudományt igénylő konyhának. Elegendő egy csepp gázrezsó, amelyen felforr a viz, villanyedényben a kávé meg a tea, „ebédet pedig hozatunk, hidd el, jobb és olcsóbb, mint otthon/' Hát nem hiszem el kérem, sem az egyiket, sem a másikak Bizonyos rabpljsztikával be tudom ugyan magam is bizonyítani ezeknek az állításoknak valóságát, mert első héten az újfajta receptek igazán mulatságosabbak, mint a rég megszokott otthoniak, de pár nap múlva Ízlést és gyomrot még jobban sérti a tömegkoszt személytelen monotomiája. Ami pedig a spórolást illeti, az ebéd — féladagokat számítva fejenként — tényleg olcsóbb, de ugyancsak lehetetlen individuális gusztus szerint beosztani: a húst kedvelőnek kevés a rá kimért egyetlen szeletke, mig az édesszájú panaszkodik, hogy bizony megennék még egy darab tortát, ha jutna, de nincs. Váratlan vendég házilag készült étkezésnél sohasem ejti zavarba a jó háziasszonyt, hozatott kosztnál viszont katasztrófát jelent. Otthon főzött ebédből mindig marad valami vacsora-kiegészítés, a kifőzdét pártolók pedig nem veszik figyelembe, hogy a vett hideg, vagy pláne a vendéglőben fogyasztott meleg vacsoránál bőségesen tulköltik azt, amit netán a szűkös ebéden megtakarítottak. De nem is gazdasági, hanem kényelmi alapja van ennek a divatos berendezésnek: függetleníti a háziasszonyt, kikapcsolja a kicsinyes napi gondokat, egyszerűsíti a házi üzemet és valahogy megadja az eddig szilárd formába stabilizált családi életnek a változatos és múló kaland vonzó jellegét. A régimódi konyha, fényesre pucolt rezek és fazekak, pirossal slingelt térítők elsüllyedtek és automatikusan magukkal vitték az ebédlőt is. Hol van ma már uj wirtschaftban nagy kredenc, tálaló és ezüstszekrény? Húsz személyre kihúzható asztal és párszáz darabból álló porcellánszerviz? Ezeknek a hiányoknak oka is a szokások és nem a pénzügyi viszonyok változásában lelhető, mert nem olcsóbb egy kisautó, ami rengeteg „szegény" fiatalnak van, mint egy ebédlőgarni- tura és nem gazdaságosabb egy gramofon sok lemezzel, mint egy tucat ezüst evőeszköz, — csak kellemesebb, mert a változatos szórakozást és nem a konszolidált állandóságot szolgálja. A hozatott koszt azonban még mindig bizonyos rendszert, sőt bizonyos kényszert is jelent. Megköveteli néhány tányér és papírszalvéta birtoklását, a megközelítőleg fix ebédidőt és az együttülés tényét. Lassanként ez is elavult lesz már és kezdem belátni, hogy a jővő generáció számára az. ambuláns étkezések lesznek az egyedül megfelelők. Észrevették kérem, hogy főleg melegebb évszakokban, nappal mindenki eszik az uocán? Esznek sültkrumplit és pattogatott kukoricát, cukrozott diót és ropogós cseresznyét, sós- perecet és vaniiiafagylaltot, szalámit és bonbonokat és végül legfeljebb egy feketét habbal vagy egy viszkit szódával isznak utána, valami kávóház előtt, ugyancsak az uccán! Sok észszerű van abban a felfogásban, hogy munkaidő közben nem jó alapos étkezéssel megterhelni a gyomrot és könnyebb dolgozni olyan ebéd után, amely egy töpörtyüs pogácsáiba tömörül, mint amely három fogásba terpeszkedik. Talán kétkedőn rázzák majd a fejüket, ha azt mondom, hogy itt sem spórolásról van szó, mert ilyen apró falatozást többször kell megismételni és ba összeadják 10 deka likőrös drazsénak, három fagylalttölcsérnek és egy feketekávénak az árát, nem ettek semmit és kiadtak annyit, ameny- nyibe egy polgári ebéd otthon, személyenként, aligha kerül. Viszont este természetesen farkaséhes az egészséges ifjúság és — Vasárnapi divattevét — A divat mindent megváltoztató hatalmát valamennyi ruhatipusra kiterjeszti. Figyelmét természetesen a sportruhák sem kerülik el. így két nagyhatalom kerül egymással szembe: a diyat és á sport. Nagyhatalmi voltukkal ellentétben — egészen jól megférnek egymással. Nem csoda, mikor az utóbbi évek folyamán a sportból divat lett — és a divat sporttá fejlődött... A különbség csak abban rejlik, hogy a sport maradandó, a divat pedig állandóan változik. A mai atlétika folytatása a réginek. Az úszás, melynek anyáink bokáig érő klottnadrágban, mi ped:g apró trikkóban hódolunk, szintén nagyinultu. A lovaglásra ugyanez mondható. A labda-, karika- és más szabadban űzött játékok ma tenisz, golf, póló néven népszerűek: Persze a metódus megváltoztatásával és — öngól vezényszavakkal... A ma annyira divatos sportágak — a valóságban állandóak és alig módosulnak. A sporthoz viselt ruhatipusokról ezt már nem állíthatjuk. Minden szezonban újabb, az addigiaknál szebb, ötletesebb és praktikusabb modellek tűnnek fel. Nem csoda tehát, ha a két-hároméves sportfelvétel akad a kezünkbe, borzcngva szemléljük régiesnek látszó dresszünket. A korábbiak pedig egyenesen nevetségesnek hatnak. Elég, ha példaképen a tizenöt-húsz év előtti fürdő-, turista-, lovagló- és teniszruhákat említem fel. Az akkor szenzációsan szép ruhadarabokon mindén bájt féltékenyen eltakaró „hosszúság" uralkodott. A célszerűség és praktikusság elemi kívánalmainak sem feleltek meg. A divatelőirás megkövetelte, hogy a sportoló hölgyek fehér arcbőrüket minden körülmények között megőrizzék, ezért a komplett sportöltözéket hosszú, sürü fátyollal és napernyővel egészítették ki. A turistáskodó hölgyek a hegycsúcsokra, az úszkáló amazonok pedig a — vízbe is magukkal vitték elengedhetetlen napernyőiket. Mennyivel több célszerűség, praktikusság és egyszerűség van ezzel szemben a mai sportoló nők divatjában. Ezekkel az előnyökkel szemben a gyors változatait is megbocsátjuk. Hiszen az újításai mindig csinosak, egyre ötletesebb megoldásokat fedez fel, s ami a legfontosabb, praktikus és olcsó anyagokat hoz forgalomba. Kezdve az aktuális teniszruhákon, amelyek az idén is egyszerű szabással készülnek. Természetesen ez csak a látszat, a valóságban elég komplikált a szabásuk és sok anyagot emésztenek. Még szerencse, hogy a teniszruhákhoz használt vászon-, Két társ A csöndes esti ködben És borúban borongok. Az öröm elhagy lassan, Mint falevél a lombot Kik lépteim kísérik, Nincsenek már csak kerten: A visszahozhatatlan És az elérhetetlen. FALU TAMÁS. UFUMO Tengerentúlról jött szegényen. Üveges mandula szemében: torz ópiumálmok nevetnek g mosolya sárga isteneknek. Szavát nem érted s furcsa szó a neve is: . . » csak Lufimo. És nyújt elébed gyöngyös éket, kínálva százszor venni késztet. Majd vásár-cirkuszos bolondon, kacag rajt: Róma, Párig, London, de éj taván ha ring az álma: mint Buddhapap és visszavágyva, belép szent-lépcsős pagodába, MÉREI VIKTOR. pikké- és félselyemanyagokból olcsóságuknál fogva lehet egy kissé „pazarolni" is. A ruhák szabását részletezve: n felsőrészt — a tavalyiakkal ellentétben — nem készítik egészen testbezállóan, de kissé bluzo&au szabják. Egyenlő arányban látni ujjatlan és ujjas teniszruha-model- leket. A divatos ujjvóltozatok közül teniszruhákhoz a raglánváLlas, a kimonó- és a hasitottvállas ujjakat. alkalmazzák. A derekat a szabással és ezenfelül széles övékkel emelik ki. A szoknyák megszolidultak; hosszabbak lettek. A hivatalos hosszuk ebben az idényben: 25 cm. a földtől számítva. Valamivel a térd fölött bővülnek ki pliS6zé- bedolgozásokkal, vagy berakásokkal. A gloknit nagyon keveset alkalmazzák, mert a gyakorlat be-' bizonyította, hogy nem célszerűek é6 a berakás, vagy plisszé sokkal szebben esik. A díszítésben lényeges változások tapasztalhatók. A gallérok, sáliak szabása komplikáltabb lett. A sima apaaskihajtók helyébe érdekes, matrőzgal- lérokra emlékeztető formák, berakott körgallérok, azsuröltésekkel összeállított háromszögletű gallérok kerültek: A diszitée általában nőies lett s ezzel együtt a — kivágások is. Ez úgy értendő, hogy megnagyobbodtak és bőkezűen látni engedik a nyak, a vállak és a hátaik vonalát — egéez'éií a megengedett vonalig. A teniszruhákat a klasszikus fehér színen kívül pasztellkék, rózsaszín, halványsárga és halványzöld szinti anyagokból készitik. Ismét divatos lett, hogy a fehér vagy halványpasztell színű teniszruhákat elérik mintázatú és színű fényes anyaggal, szatinnal, mongollal vagy nehézeséeü cloquéval diszitik. Anyagokból a lenvásznat, a selyemmel átszövött francia vásznat, a pikkét, a panamát, a shantungot és különböző gyapottal átszőtt mosó- selymeket alkalmazzák. A teniszruhákat rövid, színes 6elyemkabátkákkal: vagy háromnegyedes, sportszerűen megvarrt palettókkal kiegészítve viselik. Eddig a nő nadrágot csak a lovagláshoz viselt, később a síeléshez. Ma már hozzánk is elérkezett a teniszezésnél annyira kultivált „szoknya-nadrág". A szoknya-nadrágnak az a jellegzetessége, hogy bő és csak a merészebb labdák elfogásánál tűnik ki, htogy a szolid szoknya — tmiajdoniképpen nadrág! A tenisz után, mint kedvelt tavasz? sport, a golfozás, majd a turisztikának hétköznapi változata, a kirándulás következik. Itt is sokat változtat a divat, de szem előtt tartja a célszerűség és a praktikusság követelményeit, ügy a golf-, mint a ki- rándulóruihák angolos szabásuak és díszítésűek. A ruihákat és a szoknyákat mély berakásokkal bővítik. A szoknyákat szintén. Kedveltek a három- és négyrészes komplék, amelyek többnyire mintás szövetszoknyából, világos sportbluzból, ujjatlan, élénk szinti mellényből és háromnegyedes eportpa- lettóból állanak. Az egyre népszerűbb és tagadhatatlanul praktikus nadrágszoknyát angol zakkó- kabátkával úgy a golfozáshoz, mint kirándulások alkalmával viselik. A divatkép öt kirándulóruhával a most leírtakat illusztrálja. Balról az első ábra magasított vállas kék-fehércsikos, félselyemszoknyát visel, kiesé puffos ujjas mosőselyembluzzal. A második összeállítás érdekes szabású barna- drappmimtás schottischszokuyából, fagombokkal átgombolt élénkzöld mellényből és homokszinü ingblúzból áll. A harmadik ábra szürke halszálkami.n- tás, mély hohlokba rakott angol szoknyát, ujpiros, hosszabb mellényt és egyszínű szürke szövetpalet- tót visel. Ez az összeállítás golfozáshoz és utazáshoz is igen alkalmas. Hasonlóan a negyedik, angolos szabású ruha. Ezt az eredeti szabású, kettős levarrásokkal díszített modellt úgy vékony szövetből, mint selyemmel átszövött vászonból is előállíthatjuk. Az utolsó rajz világos nadrágszoknyából, csikós blúzból és angolos zakkóból álló összeállítást mutat. RADVÁNYI MAGDA. Röpülő tűzhely Irta: Kasszandra (Budapest) „egész nap koplaltam!“ kiáltással étel- és pénzmennyiségben dupla annyit nyel el, mint a régi normálbeosztásu életben. A fogyókúrával kapcsolatos „spórolásra" hölgyeim, csak annyit jegyzek meg, hogy az aztán mindennél költségesebb, mert ugy-e már márciusban fiatal zöldsalátát ettek és nem öreg sárgarépát, egy fej ára pedig akkor három embernek való bőséges turóscsusza adagnak felelt meg — no nem? Mindezek mellett nem tagadom:, hogy kissé irigylem a modern fiatalokat, akik felszabadultak a lakás és étkezések szertartásos hagyományai alól. Mily könnyű számlikra a hely- és életforma változtatása, mily kevéssé megkötött időbeosztásuk és mily kevés tárgy fűzi őket az otthonihoz; jólétük nem függ bútoroktól és nem fog fájni a szivük, ha meg kell válniuk egy repedt tányértól. Viszont, ha megöregszenek, szegényebbek lesznek néhány kedves emlékkel és nem fognak alko- nyatkor a múltba álmodozni, mint a mai öregek: emlékszel, micsoda zsivaj volt nálunk, amikor naponta tizenketten ültük körül az ebédlőasztalt? vagy olyan paprikáscsirkét mint otthon, azóta (50 éve!) sem ettem, az „anyám főztje" pedig, ami ma sokaknak még nem üres szó. hanem édes, meleg fogalom, számukra, elavult könyvekből vett, testetlen frázis lesz csupán.
