Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-17 / 114. (3666.) szám

;|EJsnq.iaqra3 qB*Á3pA íJann — iqnjau na^i Á3n - ‘baztiz uba aq >[nfaj ‘qnjjo ‘ajqaaaS^o e JjKjnnq^j 3A»ajadJ9Zs ^Eqraoqzsnqpyi 'f jcnorra m z«>I ppBqia-pprq Om ‘spzBqinoq igen ‘Biurpd b zsaj wjaAEqmoq ‘Bjf'CJ qauSSnj qwqiuoqzsnqoq ‘BfrfBq Stpiof B jBtnípd V *8 •jazsajara-d^zs ^opuo3 81 iq s ‘MopoqjopuoS Üjaz^u uttjn S^sjnani osSsa ‘BAflB ?l[3UI BOTIpd B l» 8 •salaiba y Tppgq. Mozqq pBfqiaioip Y?J b ipEddteui y 'pnctej uraq^íBuo nyeÁuoqiiB zra irttoqö.Da«3 Y •qjipoz.Se.A líaqiaqsooqiaioJá siq itóo ezs^a opaj loqtoa'iod y 'qorotqzg aqéqiaj 9t pppej;-Üuayz9 9 jpasYpeqoj pojozs ‘souipd bjoj qsraiag 'j'FSoqaaiaigo topáé ÁSm üBJaoqaJOsoaAueq -Z98ő b [raj qiisum y "^lAjClipgo arBA »p Bsonsa qeiLÍpam ‘ruipBíptóo zemoai^q ’tu ^zsaauoÁJ&e 9Z99J oipeg toqoaqod b s qipmiJBq ippejÁtuipna ‘oqecqjag BJioq b ipámig; urBSioqiWO*) aá^aoqz -oq b qipÁSe zy 'Jfiz'toi atBöoqaaaso apápjoq qmqBpq •pz'S9BiAíBq qipBdnjBq napimra qraga uBqpoiZB ueqqaioöiraqq qqou£3iB£j -qeiainaiaji -Sara tBZ9S'BA(Bq napmira. qjBJiB3oq)aae«) y V$K3fy\y* — qjAajaqma *b qynn •fa OJflta £3oq ‘uBqqnfrag b óba Bdtd unpp •oqf s q^fípuzsBq e; ;q uaounjpi *za qau ^qaj pqui noqppuqaH-ffl *V 'iniaisiAia Bfpm más pAajaqura uajjaALSa |zb Á3oq ‘quupsnq jaqnia zb pe }zj ubájo uijoqtu b Á3oq *15 jzb siuBÁ3ft qpiqpAajaqura zb inípj Iiaq urán 3fsuj[©80.íiryq©p « ÁSoq ‘euainaI9ÍFl e Moprei jsEpcpia soÁnpraopni [pjp^upin'paja pssBíBjn^ -BqqjOiÍMafq Sara ^azaqjp íreq -qodBu b ?zapajpaj sa soajo BpucJj Á33 odid d — tuajapaA qqoJ6a| d uaqiuazs |a>j!»joAajaquja zy TB^qoAuop*oiB-90urBinA qqes -jo£33af B jAoasJaA b ranaA b(3oj joj $ zsai jatpmorpi Z61 íuiqnpjp a3?ssaqa8 qqo£3 -8o3aq *qpjzooupuioz aasojoA jAuopzoui *epu9 zy ’^AuopzomzpS qqo£3En3ei 3?ha b orwáíizspijja jpAKAnopzoni fBquaure AS3 oXuopzoiuzo6 qqoX6ou6d| 6o|ja y ■BJ^n 9íb; *nq b tuAtqgatu 3oj J9íB;nqqJBS saAau ISptsj “íIbíb aSfaípoSpr jaSua; b jujníja jb^b BjqjBS qi9Q B ivzxv s ;amdp ^pfBqapAnq fn sbuiibj -Bq 9ZBjnqjBS sajrq b ‘sujqüAi ^aqnjj Jig 4P|D a6a4aj6aj jaBua^ d OJ)|iDS-l|dQ d jDAplDqjpAng •Sara BfAiq ípTpzAuasjaA qqasaAauSaj ?ouozsnq Sbija b aj^uasaaA B ajja Sps^aAozsis ioÍbas v ‘^uas-iaAis íjoa mán Spra UBqBdpjng ueqSpssBSBra ’ uaAn •qanzapuaJ jAuasaaAjs ‘uBqSpssBSBra Jajaui 29€fr ‘uoauBia ^d<>W b ‘dBU b ruzn; Soj uaq •qaSafamSai b qunipu JoqjuiB ‘ueqsniunf U03UD|9 |UO\^ D uDqsniunj XuasjaAi$ *Taqaraia£3 ASpu e a;;a;uarapf inzoq ibjo; •uq 9n? UEqqoSuBj eqozs íjaiaraa zb 6 pqzBq 5S9 zb ucquoiaq q»opoq]opuoS jeqos raa^ *uoqj;o qBsa uba qauuaAS sp| A3au ueqpazs -raozs b A3oq ‘Bjpn* JjoBf sPl V *9l3 JQJ JsiJí sBtup:jEq ipqzpq sopazsraozs b ASoq ajjaA -ajzsa JoqiuiB ‘uoq^o jjopoqzp^JBj jnpaA’Sa ntj joSub " saApASauuazp puouiBía 5P^f 34434$oq ny jo6ud X6g iU©qB9i|AÁ6BU e B^sfn íjai 1WÍA. ^ i*0wq (fi OBÓ. &9L 9f '*£***. Baja. £**-Aoteqifa pefo^n; ve wtj ’qiaSa^TBaf’jpea-wanazs tépi etAera aoo^A jcASbto) 'JgAteji & MafcA. ^íjpCA^eqifa !MR w WB-pqjpuiiiig [0|9f OAiara soŐtba jfBASmn ^Apj| ! 5los?PJ95l s9|P|°i •j^Aftw3jaB0ig[‘d t> i ‘rqrezpp zoadcnfoij *»pniBi» wp|» ppqa sa jpAgBAjp BWojuaqa uazspSa {3AA» ^aAa ;ajda utAjg ^j^jada aqopja jmAJg aiPIP’U3 «113 U9I3 P9<13 ‘Moznia nazsaSa sp IpfpAujasa luirtAja auatfa|a|ia tnAjg sf Masa 583 nuiappqa zoqpxis juarap cqAjg TYNyna aa^aa nia«3 asaui 9 6 o p d q —Ili— yrysfltsuBiA ao^fsq (^ía) •b;[ba deq sí qpoaA y ‘BjfBi 9f ‘saioranAS sudraoj •a-qgaaiaq ASpi [njoq qraoSjnoSQ ‘aqsaoqraoS juoso updazoq V ’:9|ba qauqaqanuaAS 9(* ‘9t ap Ibí ‘sapp ap ÍBf •uoáp soqráoi b JfusojTd ‘ucwpzs AnoqpA 9A10S sr^ dpzs ÁZ3 IW 000 •JBAíinr^sijg ‘"WM i-zso ‘m -teorjSi ‘jprasqíx BqzSBqojj •pauuaqax ^azsiq ASn 09 ‘manavsi qo ‘;aziA b ‘;apioj b ‘pSagSaAaj v ^a3a* so3Bni8a b ai^pi pBjzoq ax ‘paMa^raaja^ ax P11™1 »Z3 ‘raauajsi qp noqnAjsBii B Sara ‘jBjníaí V ‘joSbiiiso ojqopun; uasaAuaj xqqo; B § ^ajaqazsioouoS 9119 i9q3B[i]sa jfq v ‘;a3a soSbuxso b raazan aASuauauqg H3ZSIH IBSBJI >|OJBÁ6BUI Sj^| — Ml — A- 114 — Árva Gergő öröksége Irta: ÁKOSFYNÉ EÖTVÖS IRÉN Szegény, ócska ködinxönlkés, árva gyetrek volt Gergő. Ofat őrizgette a falu .Hibáit nap­hosszat a pulhaiSielyem pázsiton. Miig a sánga- pJhiQS papatyik tópegették a papsajt levél­kéit, kikeveredett a fiibe e bámulta aa égen legelésző feLbőbáránytkákat. — Be szeretnek én is egy aranysáéra nyá­jat — sóhaj tett a fíiu. — Csengő csilingelne a bánik nyalkába’ b Tág finmuiyasizó'vail bal­lagnék utána. Már téritgette ®s goradellaitlban aranys.zőirü nyáját, miükxxr nagy ikiálltoraást hall a háta mögött. Noeza, ugrott Gergő s nyianigalt, nMnt a szólrvésE a hang irányába. Amint fut, eaaüaid s néz jobbra, néz balra, megpillant az áro szélén egy szegény öreg embert. Téndágérő Muér szakáll verdiestte a mellét s erősen nyöszörgött aa árva. — Kend szóliitott, öregapám? — tudakol­ta Gergő. — Én, gyermekem, én, — nyögdiécselte a vénség. — Adj egy ital vizet s takargass bé, mert én bizony már aiz utolsóikat járom. — Jó szívvel öregapám, — serénykedett a fin. Azzal meriiteitt a közelii patakból s szé­pen megitaitta, rongyos ködimönével meg bétáik amgatita. — Köszönöm fiacskám. Jó szived van, lá­tom. Rád hagyom örökül sízáz aranybárá­nyom. — hálálkodott aiz öreg 6 azzal be- hiunyta a szemét örökre. No, forgatta, telkergette a nyakát Gergő, erre is, arra is, de az örökséget semerre se látta. Csak egy SBiinethagyotit, ócska batyu fityegett a bodzabokor ágán. — Hát ebbe ml a csodía lehet? — oldio-z- galtta nagy üggyel-bajjal a keszkenő niégy samkát. De bizony a szava is elálló tt, mikor kikötötte, mert, mintbacsak szakajtóból ön­tötték volna, úgy ugrált, sízökdösökt belőle a sok virgonc aranyezőni bárány. — Osirli- liing, csim-gi-ling... csengett nyakukban az ezüstsmvu csengő. Tyü. megörült nekik a fiú. Nyesett szapo­rán egy furulyát magának s utámaballagott nagy büszkén a nyájnak. Jó ideje terelgette m'ár Gergő az öröksé­gét, miikor egy kerek tisztás szélére ért. „No, itt megpihenjék!" — gondolta s le fis telepe­dett. De alig hírzta maga alá a lábát, orcán legyintetté valami csodálatos szellő s úgy elaludt tőle, mint a bunda. A delet is ollkomgahták, miire magához tért. Dörzsölte a szemét, de bizony csak hűlt helye volt az anapyszőrü nyájnak. Felugrott a .legény s kereste, kutatta,, mr- szóUonpiatta » bodnoe bánáiniykiákafe. De úgy eltűntek azok, mint a reggel párna. Csu­pán egyetlen bairika sán.bikáit mellette a százból Az áis annyima 'bégebett a többi után, hogy majd megszakadt a szive szegényké­nek. öllbeíkapta a fim az árva kis jóez^ot s bizony aiz ő szeméből is kipottyant egy könnycsepp. RáhiulLott az arany baindóceká- ra. Hát abban a pereiben megszólalt a bá­rány: — Hallod-fé kis gazdám, ma éjszaka értem is eljönnek. De ha tépsz magadnak egy szál mécsvirágot, az majd elkergeti szemedből az álmot. No, megfogadta Gergő a tanácsot 6 éjfél­kor már ott ült a tisztás szélién, kezében a halovány virággaiL Egyszer csak kezdi ám dilrókálmi, legyes- getni orcáját az álmothiozó szeilo. Nagyot szippantott .hát a virág illatából s behunyta a szemét. Még horkolt is a íhiumcmt, mint aki nagyot húzott az álom Itáliából. Mintha csak enne várt voJma, odarebben t mellé hirtelen egy szép tündérleányka. Fel­kapta a bárányt s elkezdett vele futná, ro­hanni áirkom-bokrom átal. Gergő meg utána. Mire odaértek az aranyos karámlhoz, csak­úgy pfilhegett mind a kettő, alig volt ben­nük lélek. A kerítésen túl ott bégetett Gergő bodrros arany nyája. Éppen be alkart smttyanmá kö­zéjük a leány, miikor leperdült lábáród páros papucekája. — Jaj, szép szattyán popracsom, a vilá­gért se adom! — kapott utána a tündér. — Én sem adom hiugám, sem egyént, sem másért, csak az ezüstcsenigős, bodrosgya/p- jae nyájért! — kacagott Gergő, ment ott vi­rított markában a takaros topámko. — Itt van-e, ihol-e, arany nyájam adod-e? — fi­togtatta orra előtt az apró papucsot. — J^j. mit tegyek, nem adhatom s a pa­pucsom se hagylhatom, — eirtnitlt, zokogott a lányka. — Ne osz'tozziunk lelkem, hiiezeu, ha nem adtod, úgyis viszem! — kiáltotta Geergő, az­zal egy szempillantás alatt vissroaipapaittcsofl- ta aranyszőríi nyáját, aiz ócska keszkenőbe. Begörcsölte jó erősen a négy sapkát, vál­lára vetette s etóndiullt vele hazafelé. De alig lépett kettőt, utámaíkiáltott a tündtér; — Ne szedd hát oly gyorsan lábad, őriz­zük. együtt a nyájat! — Jól van Iringóm, én nem bánom, légy hát hóttigvaló párom, — fordult, viasza » fiú s kézen fogta a sziép tündlémleányt^ Aztán hazamentek Gergő failu/jába e ná»- ceen náluk hoWogatob pár hotoidtoáfc hátáéba. • • . • •« ~ 119 ­A nyári szánkázás Mária Terézia 1751 augusztusában meg­látogatta Gödöllőn GrassalkovjicJh Antall gró­fot A dúsgazdag nábob példátlan fénnyel fogadta a királynőt A kastély tündéri fény­ben úszott. Egymást érték a paizair tűzi­játékok, amelyeke® a kor iizlése szerint vi­tézeknek öltöztetett medvék viaskodtak egymással. A szökőkutak tiszta óbort lövel- tok s m'inden nap tűz ökör forgott a nyár­son. A nép közé zacskókkal szórták a pénzt. A legnagyobb pompa s egyben a leglhal- latLamiabb tékozlás aiz volt. hogy Girassal- kovúéh Pesttől Gödöllőig sóval hinttette be az utat, hogy a 'királynő nyár derekán szánkóval mehessen a kirándulásra,. A lombos fák alatt, a virágos mezők kö­zött téli fehérségben csiMogott a széles or­szágút. Hat ló vontatta az aranyos szánkót a negyedmétemyi nyári ,jhavon“. Nyomá­ban csak úgy párzott, szikrázott a kristá­lyos só. Grassalkoviöh grófnak ez az elmés tréfa egész vagyoniba került, mert a nyári hó fel­emésztette a máramanosi sóbányák egy egész évi sótermését. 2140 éves az újság Felnőtt emberek között ma mar alig van, aki naponta ne olvasna legalább egy újsá­got. Mégis igen kevesen tudják, hogy mi­kor és hol adták ki az első lapot A legelső újságot Kínában adták ki Krisztus előtt 206-ban, tehát 2140 évvel ezelőtt King-Pao címmel. Pisztráng helyett két kiló aranyat fogott Morgan kaliforniai szegény halászi ritka szerencse érte. A napokban pisztrángot akart halászni a közeli patakban s órák hosszat türelmesen tartotta horgát a vízben. Egész nap semmit sem fogott s már-már haza akart menni, mikor a patak medrében különös csillogó tárgyai vett észre. Nyom­ban abbahagyta a horgászást, begázolt a patakba s kiemelte a cscllogó tárgyat A csillogó holmi, legnagyobb meglepetésére, egy kétkilós szinarany rög volt. A féltékeny őzike Az állatok ragaszkodása néha egészen különös, megható formában nyilvánul meg, ami azt bizonyltja, hogy négylábú pajtá­sainknak is van szivük. Erre vall az alábbi kis történet is. Egy kis fiúnak nagyon szép, szelíd őzikéje volt. Az őzike igen szerette kis gazdáját. Állandóan pajzánkodott, ját­szadozott vele s ha a kisfiú aludt, ott vi­gyázott az ágya mellett. A fiúcska egyszer megunta az őzikével való játszadozást 6 játszótársul egy kis kutyát kívánt. A ku­tyát megkapta. Mikor az őzike látta, hogy kis gazdája a kutya kedvéért elhanyagolja s nem törődik vele, dühében a fokszira ron­tott s agyontaposta volna, ha meg nem sza­badítják töift, Boszorkányos számtan Egy ravasz társasjáték Két jó pajtás, Anti én Bandi elhatározta, hoigy számtana tánsaejátéko't jáüszamak. A játék abból áM, hogy először az egyik mon­dott egy hatnál kisebb számot, ehhez a má­sik hiozáadiott ugyamasaik egy hátinál ala­csonyabb számot s ezt váltogatva addig foly­tatták, amíg valamelyik el nem érte a har­mincat. Anti kezdte a játékot és megnyerte. Erre másodszor Bandi volt a kezdő és Anti megint megnyerte. Megnyerte harmadszor, negyedszer, ötödször, mindannyiszor. Bandi végre megkérte Antiit, magyarázza meg_ a nyerés titkát. Anti igy váJlaszoiit: Én min­dig csak ama vigyáztam, hogy úgy adjak az általad mondott számhoz valamit, hogy én nálam jöjjön ki a 9-es, a 16-os és a 23-as. Aki ezeket a bűvös számokat megnevez­heti, az nyer. Ekkor újból kezdték a játé­kot és most mór mindketten olyan rava­szul számoltok, hogy jnnfindfig az nyert, aki a játékban a kezdő volt. Próbáljátok meg ezt a társasjátékot KIS LEVELEK Marencsín Irén, Dobos Jucika, Dianovszky Edit, Kemény Dezső. A 13. számra megfejté­setek későn érkezett s nevetek ezért nem szerepelt a megfejtők között.. Máskor job­ban igyekezzetek. — Izsák Tibor. Felvette­lek. — Baranyay Edit. Várom kéziratodat — Deák Irénke. Hogy mi lesz a pünkösdi ajándék, még magam sem tudom, mert Já­nos bácsi nem áiralta él. Ha megtudom, megírom. Addig csak dolgozz szorgalmasan. — Mándy Erika. Rejtvényedet jó helyre küldited, csak az a kár, hogy igen könnyű. Próbálj joíbb rejtvényt készíteni. % •ra^níA b jmra *zs9Ai9Zs e *nrra ‘jpuiezs Á3n *?q ‘npAijÁu píufSazs JjpfiejiQj TbJ ‘iBqjaoBq jo vg 3PM>Pfij ‘jBqiuuBH WM- HOA 9ZB»n 1 |DqmuD>| 40 zd S0 |9qiuuDH >|>|n)| lelopja !0d9jn0d©zo>i 0 >19f|OtJUOJ4So6eüu |oqín u©pi zb ^©jeBoqojeso v — £U “ •uir^nig^'Jip pupiz-s-^^ pj piozo ga aio 9BJiB3oqaio90 ngpnizs a© Jg-cggj; zy Tf^zzou-punpEij pfq;e|9ü»z90i[v> ÁXm ^Bíjmo-jiBq v -■tóoqanaso ípoSaui uoipooiAp zy 'jfuzzyjuoij -ap 9 J[tiq.fnjf3 uqop'yíz ’aJoö nmf'niukoq %<\m -p.iep b xáoq ‘jpiraeqj'o; tón S9ppsnunnaskotü Y •raa^paiunneg pp-^ s? [oíbj b iiuzibu ppejp &p ‘■jpifflgp'B i^^oqeoi8)9D u uojptui •pa33Ó.i UBJK>3 ’JOTJ9BZ|'lBU 0S9POZ9 ITlloOq B cipóin isyptt uop'poÁSa 5pBuurB.Joloqioia9o y quA^sup ^Bm-BpiSoui jpaupjia^ois v ezzojpo űrt a -ibj Joltpad ipiisyun y 'cLtócja| pcqmo'i v ÁÍou ‘zn ífliXűia zv -zocho ucíí 'oímay iraöioq

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom