Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-12 / 110. (3662.) szám

18 1935 m&jna 12, vasárnap. rendben. Külön jutalom nélkül is hallgattunk, fogadkoztunk. Rétfalvyt azonban nem lehetett szándékától eltéríteni. Víg lakoma kerekedett. Rétfalvy beszámolt számtalan fogadásáról. Valamennyit, kivétel nélkül mind megnyerte. Ez az állítás mélyen be­le v-ésőr ott Wa.hlék leikébe. — Nem fog ártani nálunk óvatosnak lenni, — szólalt meg az öregebbik — itt könnyen csorbát ejthetsz jóhireden. Rétfalvy szeme felvillant. Pajtás, éppen most kitűnő alkalom kínálko­zik a velem való mérkőzésre. Délelőtt az öcséd meg én a székesegyházról beszélgettünk. Az ifjabb Waihl dühösen rálépett Rétfalvy lábára. Rétfalvy nem törődött semmivel. — Fivéred állítása szerint, a.z itteni dóm tornya 111 méter. — Annyi bizony, — kiáltott fel az idősebbik Wahl — tudja ezt mindenki. — Ne mondd, én 114 méterre becsültem. — Az idősebbik Waihl kacagott. — Ostobaság, hogy is lehet az ilyesmit pon­tosan megbecsülni? Különben is az útmutató sze­rint 111 méter s az újságban százszor is olvas­hattuk a magasság méreteit, mikor építették. — Szóval meg vagy 'győződve a 111 méter he­lyességéről? — Meg. — Rendiben van. Én pedig teljes biztonsággal tudom a 114 métert. — Barátom, a 111 métert ország-világ tudja, kár erről vitatkozni. Sajnos, nem fogadhatok, mert én is biztosan tudom. — Rétfalvy — figyelmeztette a kisebbik Wahl. Mindhiába. — A családban marad., — jegyezte meg a ma­gyar. És fogadott. Ekkor Rétfalvy elővette a lepecsételt elismer­vényt. — Saját tisztelt öcsédnek köszönheted a fegy­verletételt. Mesélje el ő maga az egészet. — Valóban elmondjam? — Hogyne. Rendkívül boldoggá tesz a tudat, •hogy a mérleget sikerült az utolsó pillanatban mégis javamra billenteni. Erre az ifjabhik Wahl elmondta az lmokkal való esetét. Mire elvégezte, Rétfalvy arca épp a három kérdéses méterrel nyúlt meg. Fölösleges volt minden szó, a híres Rétfalvyt a két Waihl bizony orránál fogva vezette. Másnap a két Wahl Rétfalvyval megint elment a torony mellett. — Pajtás. — szólt az egyik — ugratni akarván Rétfalvyt — látod a kiteszi tett kötelet a kisebbik és a nagyobbik torony között? Fogadjunk, végig­megyek rajta. Rétfalvy szemügyre vette a szédületes magas­ságban lebegő kötelet és megszólalt: — Köszönet pajtás a kedves ajánlatért. Wahl vagy, eihiszek neked mindent. (Fordította: Roda Edith.) A szíovenszkói származású Kiszeíy Gyula operát irt Árva váráról 8. szám. Megfejtési határidő: május 21. Keresztrejtvényfejtőinket kérjük, hogy a rejt- ragasztandó a lapunkból kivágott rejtvényszel­vények megfejtését levelezőlapon küldjék be vény. Szelvény nélküli megfejtéseket nem ye- szerkesztőségünk cimére. A levelezőlapra fel- szünk tekintetbe. Budapest, május eléje. Kiszely Gyula, a legsokoldalúbb magyar tehet­ségek egyike. Rendezője a magyar rádiónak, irt néhány nagysikerű dalt, szerzője a komoly sikert elért „Fehér orchideák" eimü operettnek, — ezen­kívül oipenettsizöveget is irr, ehhez a szöveghez ze­nét is szerez, az opera elme: ,.Fehér sólyom", — az opera iránt máris érdeklődik a budapesti Operaiház. Szemüveges, halkezavu, rokonszenves és udva­rias fiatalember Kiszely Gyula. A stfüdió rendező fülkéjében besszélünk vele. — A hir igaz. Befejeztem első operámat. Zené­jét nemsokára be fogom mutatni Radrnai direktor urnák. — Hogy jntott eszébe operát inni? — Csak mosolyogva tudóik visszagondolni első operám, a Fehér sólyom keletkezésének kedves körülményeire. Az alapötletet egy évvel ezelőtt egy véletlenül felvetődött autókirándíülásból nyer­teim. 1932 augusztusában Szlovenszkón Benedekfal­ván tartózkodtam nagybátyáméknál és unoka­fivérem indítványára megtekintettük Árvavárát. A kiránduláson zenéről vagy színházról szó sem esett, addig, mig a várasiszonyok kertjébe nem értünk. A vár középkori pomipája oly mély be­nyomást tett rám és jó színházi szokás szerint, igen megkapó színpadi díszlethez hasonlítottam. A magas, szédítő lépcsők, amelyek a toronyba ve­zetnek, nem nagyon biztattak, de a toronyból nyú­ló fenséges kilátás újra azzal a homályos öntu­datlan gondolattal töltött el, hogy milyen pompás környezet volna ez a hely egy mély, emberi dráma számára. Több szó nem is esett róla. A benyomások azon­ban megmaradtak és a következő nyáron, mikor rokonaimat újra felkerestem, minden külső behatás nélkül szinte kipattant a toliamból a „Fehér sólyom". A szöveg és a zene egyszerre született, szinte lázasan, szokatlan gyorsasággal. Azonban az eredetien tervezett daljáték témája és első zenei taktusai miár teljesen túlnőttek a dal­játék műfajának keretén. Ekkor támadt az az ötletem, hogy operának írjam meg. A darab hangszerelése már a zongorakivoniait, sőt az egy- kézne rögzített jégyzetszerü vázlatnak alkésrité- séniél annyira élénken bontakozott ki bennem, hogy tisztán idő kérdéssé vált annak leírása. Most készen áll az ezerkétszáz oldalas partitú­ra, sok féltő gondnak, vivódó lelkiségnek, erős akaratnak és odáig magamban őrzött mondani­valónak eredője. ^ — Mii óta foglalkozik komoly zenével? — Már régen éreztem és a „Fehér Orchideák" című operettem külföldi bemutatóján kritikusok figyelmeztettek, hogy zenekari elgondolásaimban, metodikámban erősen a teljesen komoly zene felé hajtom, biztatták, próbálkozzam meg vele. Ezt csak akkor akartam, amikor érettnek éreztem az időpontot, saját zenei készültségemet és mig megszereztem a rutint, ami az önmagáért való, minden mozzanatában színpadra és zenére elgon­dolt, egységes újfajta magyar dalmű megírásához kellett. — Mondjon valamit az opera zenéjéről. — A „Fehér sólyom" partitúrája külsejére néz­ve nem a hipermodern ationalitások, halmozott szólóhangszerek, kizár zenekari hatások szolgá­latában áll. Vezénkönyve a wagneri hagyományok tiszteletben tartásával van elosztva, mindössze annyiben tér el tőlük, hogy két hárfát írtam elő. A „Fehér sólyom" lelke magyar melódiát akar adni, trivialitások nélkül, drámai helyzeteket fest alá, olyan értelemben, hogy a szöveget szol­gálja szerves egységben. — Mii az opera meséje? — Benedek várát a köze li Mártonvár urna, Ist­ván ur megrohanta hadával, az ősz várurat, Be­nedeket, meggyilkolta és unokáját,- Magdolnát, — kinek távollevő jegyese, Márk, a vár leendő ura és utolsó férfiutódja Ulászló oldalán harcod, — 6aját várába hurcolta. Máik hazaérkezik a diile- dező várba és megtudja Magdolna fogságát. El­határozza, ihiogy élete árán ás megmenti. Serege nincsen, a vámba tehát csak csellel juthat be. Egy, a várba tévedő öreg bolondtól, akit Ulászló István unnak küldött ajándékul, megveszi annak ruháját és iratait és igy készül a bolond me­zében az ellenséges várba. A második felvonás Mártonvárában kezdődik, ahol István ur hatalom- vágyó, büszke felesége, Katalán vár asszony az Ulászló által küldött uj bolondot várja. Katalint aggasztja a foglyul tartott Magdolna ellenállása, aki nem akar Katalin fivérével, Mátéval házas­ságra lépni és megmentőre vár. Az uj bolond, — Márk, — megérkezik és rögtön megnyeri Katalin kegyét. Megérkezik a váruir is, vadkanlesről, két idegen lovaggal, akik vendégei és barátai. Tisz­teletükre lakomát rendeznek. (Itt van a darab balett-betétje, medve-tánc és palotás.) A várra lantosát szólítja, hogy dicsőségét megénekelje. Márk azonban megzavarja az éneket és maga áll ki, a dicsőítő ének ajkán szörnyű váddá lesz, fel­idézi a megölt váruir szellemét a megtorpanó, ti- vornyázó társaságnak. A vánassz'ony kertjében játszódik a harmadik felvonás első képe. Ve- ceernyére harangoznak. Katalin nyugtalan, tépe- lődák. nem megy a templomba. Elrendeli Mag­dolna esküvőjét öccsével. A kétségbeesett Mag­dolna kiszökik a templomból és Istenihez könyö­rög, megváltásért. Márk jön, felfedi előtte, hogy jegyese és megszabadítására jött. Katalin rajta­kapja őket, Márk titkia majdnem kiderül, de Ka­talin ébredő szerelme erősebb a gyanúnál is és mikor megjelenik a bolond, aki megbánta az alkut éc leleplezi Márkot, őrjöngő szavainak Katalin nem hisz. A harmadik felvonás második képe Katalin ágyasházában játszódik, ahol a szerelmes asszony kis értő szenvedéllyel szédíti Márkot, akit mesemonidásra rendelt be. Mánk azonban ellenáll és haladékot kér az esküvőig. Márk titokban az esküvőre barátait és tokárait a várba hívta, hogy a nászún épség alatt fegyveresekkel meg­töltse a várat. — A násznép készen áll a vár nagy torony- csarnokában, ezzel indul a. negyedik felvonás, mikor Katalin a várbörtönbe vetett cíigányasz- szonytól megtudja, hogy az öTeg bolond igazat mondott. Katalin harcira tüzeli népét, de tirombi- taszó barisan fel, a két idegein lovag, — akiben Katalin fegyver társakat, várt, — megszállta a várat. Márk elodázván a leszámolást, közös harc­ra lelkesíti a várnépet az idegenek ellen, a vá.r védelmében. Az utolsó kép a vár mellvédjén ját­szódik. Márk a. győztes vezér, Ítéletet tort a vár felett. A várumak megkegyelmez, önmaga vis­szatér a várába Magdolnával. A megtört Kata­lin szerelmében csalódva, büszkeségében meg­alázva, egy utat lát a szabadulás felé: a íelbé.r sólymok útját, amelyek a magasba járnak, de ha 'lebuknak, feketén örvénylő viz a. halálaik. Mikor meghallja, Márk búcsúszavait, tébolyult önkívü­letben leveti magát a mellvédről a Vágba. — A „Fehér sólyom" szövegét és zenéjét be­nyújtottam a Magyar Opeiralháznák. Érdekes és szinte a sors jelének szeretném venni, hogy éppen Radrnai Miklós, a budapesti Operaház igazgatója volt az első akii annak idején tanulmányaim meg­kezdésekor rnejósolta nekem, hogy fogok én még operát is irmd. Igaza lett. Szentgyörgyi Elvira. Beküldendő a nyilas sorok megfejtése. ★ ,★ ★ Április 28-fkd számiunlkbajn megjelent 6. számú keresztrejtvényünk helyes megfejtése: 2. Megy a juhász szamáron. 5. Töviskés látogatóban. 8. Jó házból való urilány. 23. Megy a gőzös Kanizsára. 43. Nincsen számodra hely. 58. A természet vad­virága. 6. számú keresztrejtvényünket 122 olvasónk fej­tette meg helyesen. — A megejtett sorsolás alap­ján e heti könyvajándékunkat: Móra Ferenc „Négy apának egy leánya* clmü regényét dlszkötésben Wengersky Mariella (Rákóc, Zemplénmegye) nyerte. * * * Vízszintes: 1. Egy XVH. századbeli bőrének egy sora, amely szójátékkal tréfás félreértésre ad alkalmat. 14. Értéket tartanaik beimre. 15. Gizella bizalmas megszólítása. 16. Speciális anyag. 18. A magyar-hiúm mitológia egy alakja, 20. Turkál a holmik közt. 21. Osztrák drámaíró és novellista (Fridmidb, 1806—1871). 22. Taszít. 24. Szónok. 25. Pozsonyi származású német festő és szobrász, Goethe tanára (1717—1790). 26. Ádám szólítja meg Az ember tragédiájában Évát néhányszor igy. 27. Jóváteszi a mulasztást, 29. Kavics, tégla. 31. Za- káll Dénes monogramja. 32. Vörösmarty Mihály egyik legszebb versének kezdősoira, 37. Utazó- társaság. 38. Kúszónövény. 39. A színész kitűnő alakítását jutalmazza. 40. Au dem. 42. Sötét szándékú, gálád. 43. Törtszám. 44. Fafajta — névelővel. 45. A francia kártya egy figurája — fonetikusan, 47. Azonos betűk. 48. Szín ültig. 49. ... méter sűrűségmérő. 52. Zseblámpa nem nél­külözheti. 53. Ellene vám. 56. Magyar Szövetség. 58. Gzuczor Gergely iirói álneve. 59. Borg úszó- bajnok keresztneve. 60. Április 15-ike a napja. 61. Kalauzol, irányit. 68. Edömér tárna. 64. A spanyol festőművészet egyik legfényesebb neve. 65. A közös tulajdon részese. 66. Dudorodás. 68. Könnyeket hullat. 69. Lángokban áll. 70. Kriti­kát gyakorol. 71. Helyhatározó rag. 72. A futball- pálya látogatója. 75. Város Belgiumban, amely a világháború alatt sokat szerepelt. 79. Ital. 80. Merre? 81. Forradalom — más nyelven. 83. Hi­bás a beszéde. 84. Szent tolván Fia. 85. Arra megy, odia készük 87. Népfaj. Függőleges: 1. Európai ország neve — nem ma­gyarul. 2. Tündér, nimfa. 3. Ebből van a leg­több a világion. 4. Panasz szó. 5. Német terület- mérték. 6. Fán van. 7. Amerikában vam(?) 8. Izidor. 9. Egy télisport gyakorlására alkalmas terep. 10. A spórolás atyamestere. 11. Nulla. 12. Midéi-. 13. Kitűnő magyar matematikus. 14. Berzsenyi írja egy ismert költeményében Isteniről. 17. Ellenkező irányban. 19. Fegyvernemenként különbözik. 22. Shakespeare III. Richárd c. drá­májából lett ez a sor szállóige. 23___orn, dél­•szloveniszikói város a Duna mentén. 27. Takarítónő teszi. 28. A textilipar dolgozza fel. 30. A más­világra juttat. 32. Ha a szappant viz éri. 33. Mér­tékegység. 34. Kiinai pénz. 35. Állam — angolul. 36. Háza, 41. Mikor írja végre? — erre válaszol e sor. 46. Hányszor? 50. Hatalmas tenger. 51. Tiszta — németül és nőnemben. 54. Előfordul a világiitógázban. 55. Ilyen kötést alkalmaznak a vérző kanra. 56. Az eső esni kezd. 57. Muzsikál. 61. Van bizony. 62. Hajófödélzet, 66. Darab rö­vidítése. 67. Skálái hang. 62. Egy ilyen múlttal nem illik dicsekedni. 71. Orosz férfinév. 73. Érc- valuta. 74. Körülölel. 76. Por — franciául és fo­netikusan (gondoljunk a — púderra!). 77. XIV. Lajos mondásában előfordul ez a szó is. 78. Fe­kete — franciául és fonetikusam. 80. Város West- fáMában. 82. Rövidítés számok előtt. 83. Soli... goiria. 86. A „cé‘‘ betűit írták igy régebben. S7. Sebestyén Géza monogramja. A PRÁGÁI MAGYAR HÍRLAP f keresztrejtvénysze(vénye i A 8. száma rejtvényt megfejtette: (név és pontos cím): %

Next

/
Oldalképek
Tartalom