Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-05 / 81. (3633.) szám

4 193$ áptflfa Bt péatáu ' életben nem esett kár. A rendőrség nagy erély- lyel indította meg a nyomozást a tettes kézre- keritése érdekében. Eckhardt Tibor, aki a független kisgazdapárt listavezetője Miskolcon, kijelentette, hogy ameny- nyiben megválasztják, elfogadja a miskolci mandátumot és kápol­nai mandátumáról Hegymeggi Kiss Pál javára fog lemondani, akit egyhangúan választanának képviselővé Eck­hardt ősi kerületében. Miskolcon a választás első napján a szavazók­nak negyven százaléka adta le szavazatát, Deb­recenben és Szegeden ötven százalék szavazott, Kecskeméten pedig negyvenöt százalék. Laval április 10-én utazik Stresába A szociáldemokraták egy mandátumot veszítettek a pestkörnyéki kerületben A lengyel-angol tárgyalások visszhangja ■ Franciaország felkészül a légi támadások ellen Budapest, április 4. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) Ma délután készül­tek el a pestkörnyéki kerületben leadott sza­vazatok összeszámlálásával. Eszerint összesen 110.470 érvényes szavazatot adtak le. A nem­zeti egység pártja 37.612, a szociáldemokraták 35.209, a szabadelvű ellenzék (Fábián) 18.3167, a keresztény gazdasági párt 14.274 és a nyilaskeresztesek 5008 szavazatot kaptak. A mandátumok elosztásánál az osztószám 22.094 volt, s igy az első menetben 1—1 man­dátumot kapott a nemzeti egység pártja és a szociáldemokrata párt. A harmadik mandátumot a fennmaradó legmagasabb töredék alapján a szabadelvű ellenzék, a negyedik mandátumot ismét a nemzeti egység pártja szerezte, mig az ötödik mandátum a keresztény gazdasági pártnak jutott. Az ötödik mandátumért szinte fej-fej mellett küzdött a szociáldemokrata párt és a keresz­tény gazdasági párt, mert a keresztény párt­ra esett szavazatok száma mindössze Höl­gyei múlta felül a szociáldemokrata pártnak a teljes mandátum megszerzése után maradt szavazattöredékét. Mandátumhoz jutottak Pestkörnyéken: I Csór József és Takách-Tolvay József gróf a nemzeti egység pártja részéről, Propper Sándor szociáldemokrata, dr. Fábián Béla szabadelvű ellenzéki és Tobler János ke­resztény gazdasági párti. Takách-Tolvay gróf valószínűleg lemond erről a mandátumáról s igy helyébe Bon- ezády-Szabó kerül be. A szociáldemokratáik eszerint a pestkör­nyéki kerületben elvesztették egyik man­dátumukat. Az 1931.-Í választásoknál ugyanis két mandá­tumot szereztek. Akkor Propper Sándor és Szeder Ferenc kerültek be a szociáldemokra­ta párt listáján a képviselőházba. Most is ők vezették a szociáldemokraták pestkörnyéki listáját, de csak Propper Sándor kapott mandátumot. A Dunántúl uj képviselni Mára befejezték a Sopron-, Vas - és Zala- megyékben tegnap lefolyt választások szava­zatainak összeszáinlálásá/t és legnagyobbrészt ismeretessé váltak már az eredmények. Esze­rint mandátumot nyertek: Sopron-vár megyében: Csepregen Flandortfer Ignác kér. gazd. — Csornán Vitéz Somogyváry Gyula NÉP. — Kapuvárott Rakovszky Tibor függ. kisg. — Lövőn Horváth Ferenc függ. kisg. — Sopron-környéken: Vitéz Kő József NÉP. Vas-Vármegyében: Celldömölkön Radó La­jos NÉP. — Körmenden Sigray Antal gróf pár- tonkivüli legitimista. — Kőszegen Németh Imre NÉP. — Sárváron Huszár Mihály kér. gazd. — Szentgotbárdon Takách-Tolvay József gróf NÉP. — Vasváron V. Roszner István báró NÉP. —- Szombathelyen Leveldi-Kozma Miklós egyhangú és Oriszentpéteren dr. Grecsák Ri- ohárd függ. kisg. Ez utóbbi választást a nemzeti egység pártja megpeticionálja, mert a kerületben megvesz­tegetéseik folytaik és ezt tettenérés alapján bizonyítani is tudják. Zala-vármegyében: Alsólendván Vitéz Biró György NÉP. egyhangú. — Balatonfüreden Da­rányi Kálmán NÉP egyhangú. — Letenyén Nagy István NÉP. — Pacsán Huszovszky La­jos NÉP. —- Tapolcán Esterházy Móric gróf kér. gazd. — Zalaszentgróton Gömörey Sándor kér. gazd. — Nagykanizsán Bethlen István gróf pártonkivüili egyhangú. — Zalabaksán Némethy Vilmos függ. kisg. — Keszthelyen még nem számlálták össze a szavazatokat. — Kiskomá- romban pótválasztásra kerül a sor Drózdy Győző nem hivatalos NÉP és Somsioh Antal gróf pártonkivüli között. Ugyancsak pót- választás lesz Zalaegerszegen is vitéz Árvát- falvy Nagy István NÉP és ifj. Eitner Sándor nemz. szoc. jelölt között. Kilenc uj képviselő került be a parlamentbe Az eddigi választások során 208 mandátum sorsa dőlt el Tekintettel arra, hogy a budapesti képviselő háznak 245 tagja van, a legközelebbi napokban még 37 titkos szavazásu mandátum sorsa dől el. Már eddig is meg lehet állapítani, hogy a régi képviselőknek közel fele kicserélődik, mert már eddig is százhatén maradtak ki a múlt képviselőház tagjai közül, akik rész­ben fel sem léptek, részben kibuktak. Már ed­dig is 90 uj képviselő került be a parla­mentbe. Paris, április 4. Laval francia külügy­miniszter április 10-én utazik Stresába. Út­jára elkíséri Leger, a külügyminisztérium fő­titkára, Massigli és Bargeton osztályfőnök, valamint Rochat, a miniszter kabinetfőnöke. A tanácskozások Isola Bellán, a Stresa váro­sával szemben fekvő szigeten április 11-én kezdődnek a Bonomao-palotában. Mussolini a palotában lakik, a többi miniszter és dele­gátus a stresai szállodákban. A konferencia legfeljebb április 15-ig tarthat, mert ezen a napon kezdődik Genfben a népszövetségi tanács rendkívüli ülésszaka. Lengyelország és « status quo Varsó, április 4. A Havas-ügynökség munkatársa jelenti: A lengyel delegátusok az Edennel folytatott megbeszélések folya­mán megkísérelték, hogy eloszlassák az ango­lok aggályait Lengyelországnak a mai euró­pai status quoval ellentétes állítólagos törek­Budapest, április 4. (Budaipeolí szerkesztősé­gűnik telefonjelen/tóee). Jelentette a Prágai Ma­gyar HMajp, hogy a piMtsiszcntiváná erdőben egy ^fiatal nő hólttastóre bukkantak. A legújabb je­lentések ezeriimt az öngyilkos fiatal nő dr. Éles Klára szeged! gimnáziumi tanárnővel azonos. A tragiikiuevégü fiatal tanárnő Éles Gusztáv bu­dapesti nyugalmazott városi főszámvevőnék a leánya. Éles Gusztávot ma kühalgattálk az ötngyiiíkoe- &ág ügyében. A szerencsétlen apa eimoadotba a rendőrségen, hogy leányától utoljára decemberben kaptak le­velet, amelyből az élettől való tmagáikiuie megcsömörlés- nelk hangija csendült ki. A fiatal tanárnő kérte szüleit, hogy ne is keressék, „öngyilkos Leslek vésőivel kapcsolatban. A lengyelek főleg a danzigi és a memeli kérdésről nyilatkoztak. A brit-lengyel megbeszélések Varsóban azt a benyomást keltették, hogy az a médszer, amit Londonban az európai egyensúlynak neveznek, pompás eszköz a kontinens békéjé­nek biztosítására. Lengyel fölfogás szerint Anglia szükség esetén hajlandó abban az irányban cselekedni, hogy az európai egyen­súly a békét akaró országok javára billenjen. A francia léoi flotta Paris, április 4. A kamara nemzetvédel­mi albizottságában Maurin hadügyminiszter és Denain légügyi miniszter szerdán részle­tes expozét mondott a francia hadsereg és légi flotta fölkészültségéről. Denain kijelen­tette, hogy a légi fegyverkezés lázasan fo­lyik és az ország a közeljövőben bármily hirtelen jött légi támadást meg tudna akadá­lyozni. és miimdiea nyomot eltüntetek magam után*1 —* fejeződött; be az utolsó üzenet, amelyet Éles Gusztáv leányától kapott. A szerencsétlen fiatal tanárnő, aki a scjegedf leányliceumban tanított, kitünően beszélt több nyelvet és a magyar knlbueziminiisizter egyenes Óhajára nevezték ki a szegődd leányMoeum taná­rává, olasz-ezakos volt ób az olaen-magyar kul- tninkaipcsolatok ápolásában nagy érdemeket ezer* zett magának, többek között lefonddtotta olasz nyelvre Hemczeg Ferencnek „Nap fóa“ című regé­nyét is. Dr. Éles Klám a csemdőnségi jelenté* szerint Onosdy bárónő erdejében követte el az öngyil­kosságot, mégpedig olymódon, hogy felvágta ereit és miikor már ereje fogytán volt, a februári kemény hidegben bevánszorgott egy barlangba és ott érte utol a halál. Á pilisszentiváni erdei bar'ang titokzatos halottja: dr. Eles Klára huszonnégy éves szegedi tanárnő A város öli lfte Molnár Kata I (3) Sokáig állt igy vele, óraihosszat talán, zsibbadt karjában tüzes tűhegyek százai fut­kostak, de a gyermek aludt. Mire az eső gyérü­lésével az otthoni kapu elé ért, már nem érezte terhét, — csak nem bírta már. Pedig még előtte voltak az emeletek. A lépcsők nem akartak elfogyni, — azt hitte, sohasem ér föl. Még nem ért föl, amikor már tudta, hoigy merev karjának utolsó erejéhez ért. A gyermek hátirabillent törzzsel lógott nála, csak azt érezte, menten leejti. Aztán mégis megtette a hátralévő utat, nem volt több lépcső. És amint végre mind a két lábát egyszerre egy síkra helyezhette, megroggyant és egész testével megingott. A rács felé — a gyermekkel. — A borza­lom pillanatában a rács megzendült a neki­lódult testtől és a lány világosan tudta, hogy a kisfiú most bukik keresztül a rácson. Semimit sem érzett. Csak hátracsapta magát a falhoz, ott maradt élettelen súllyal eltá­maszkodva sokáig, zsiibbadttá nyütt karjáról az alvó gyermek lecsúszott lassan lábaihoz a gang kövére. Sokára, fulladt föl zihálással kezdett oldódni ereje annyira, hogy keresztet vetett magára. Az érzések utánéléseiben hatalmassá mé­lyült megrázkódtatása ennek a délutánnak, különös uj bensőt formált ki benne. A gyer­mek iránt határtalanul fölizzott szeretete ke- j-esztülfűtötte testének-lelkének minden rost­ját és átalakult egész élete egy rettegő irtó- zat és egy pokoli gyűlölet jegyében. A gyer­mek — az egyetlen, akiben az egész világot magáévá^ tette -— és a borzalommal gyűlölt alattomos ellenség, a rács: egy embertelenül kínzó rögeszmében találkoztak gondolatai mélyén. Ott jött-ment előtte a kisfiú a szobá­ban s ő zavarosra torzuló arccal nézte, hogy felugrik játékai mellől, kiszalad a folyosóra, fölkapaszkodik a rácsra, osiny tevés én ek bol­dog tudatlanságában há'trakacag, aztán meg­billen — Végiggondolni egészen sohasem tudta szörnyű látomásait, az irtózat elrántotta a befejezés elől. De elgondolatlanul éltek benne, karommá görbült markolásukkal élő- husát tépték, már az egész világból semmi egyéb nem élt, csak a gyermek és a rács és az iszonyat az eggyétorzult két lény borzal­massága fölött. Ezekben a rémületekben ma­gát mór nem érezte meg, már nem ő félt. A gyermeket féltő rettegése elrejtette előle, hogy miért fél. És egy napon a kisfiú valóban kiszökött egyedül a folyosóra. Nekiiramodott a gang­nak és Liza ahogy veszettül utánarohant, föl- orditott dühének kínjában. Nem, — nem ké­sett el. Most az egyszer — még nem ...! S kezdődtek Liza számára azok az álmatlan éjszakák, amelyeknek rémületes lidércnyo­másából fakóra nyütt arccal kászolódott reg- geleukint, szemei zavarosak voltak, nedves tenyere reszketőn rá-ráijedezett a gyermek fejére. Olyan volt ez, mint amikor valaki gyötrelmes kiniban bucsuzkodik, — itt nem volt mentség, a végzet ot állt a küszöbön és Liza ezt tudta — csak 5 tudta, ő tudta egye­dül! Gyilkos erejű, halálos borzalomba feszü­lő rapport volt napjának minden perce, úgy vigyázott ezer szemmel a gyermek minden lépésére, hogy föimarjult belé esze-lelke, nem volt egy ép porcikája bensejének, mire — esteiedben a napnak — ágyba tudta ma­gát, a gyermeket, az életet, az életből egy na­pot, — mindent, ami gyötrelem; óh, pedig az éjszakában már vártak rá a szörnyűségek, amiket fölhizlalt a sötétség. A rácsot látta mindig, a rácsot és rajta a gyermeket és olyan szívdobogások rohantak rá, hogy per­cekig fuldokolt süketen, levegő nélkül, el­tágult szemekkel meredve mozdulatlanná, aztán süvítő fütyülés hasított át a világon, és a rácson nem állt senki. — Szemtséges Úristen — zihált föl az irtó­zat zsibbadásából a lány, csapzott haja alól csurgóit a veríték és vetette magára a ke­reszteket, egyiket a másik után. Sistergő káprázatába beletáncolt az emelet, a gangra fölkeringett kutfeketén az udvar, aztán visz- szaforgott veszettül az őrjöngő orsó a mélybe; lenn, a sárga kőlapokon furcsa zsugorodott törzzsel, ferdén elmászott egy gyermekalak. — Jézus, Mária ... A szakácsaié rászólt ezen az éjszakán, gyanakvó és dühös ijedtséggel, ahogy egyre csak nem szűnt a sötétben a vergődő mooorgás: —- Haílod-e, mi bajod van teneked, mér nem mész kórházba, ha ott a helyed, mit várod, mig el vitetnek? A lány egyszerre elmerevedett az ágyon, moccanni nem mert a rémülettől. Aludni...? Álmatlan szemhéjai sajogva táipászkodtak, aludni, aludni, agyonhajszolódott nappalok és éjszakák alatt roskadozott már hetek óta, reszketett benne a végtelen szeretet, reszke­tett, zengett és reszketett, mint a rács, ........... te hertől-ütődten reszketett zengve,... torká­ban bennefult szegény magát sajnáló sírásá­nak kicsorbult darabja: kórháziba — ő, kór­házba! Amikor köröskörül nincs senki, nincs egy ember, aki tudná, hogy itt segíteni kell, sürgősen és ész nélkül segíteni kell, résen lenni — vigyázni szakadatlan, szakadatlan, másképp nincs mentség, jön a kikerülhetett len — és a rács — meg a gyermek — Jézus, Mária, hiszen nem lehet, nem lehet, hogy aludjon, amikor a rács — a gyermek, meg a rács, — hogy mehetne kórházba, ki vi­gyáz akkor, ki vigyáz, miikor ezt nem tudja senki, senki azt, ami történni fog, Jézus, Mária, aludnia kell, hiszen vigyázni akar, aludni, aludni. — Végre... — érezte mély, ziháló sóhaj­tásban a lány. — Végre. Szája még nyílt volna, de már nem volt ereje, á lomba csukódó szemhéjai alól k kisur­rant a határtalan, halálos fájdalmai sajnál­kozás forró könnycseppje, aztán elnyúlt hosszan a takaró alatt és elaludt mélyen, nyugodtan és álmának melegében arcán el­simult minden barázda. (Vége.) Maga a kínlódás végre kimerült benne. Csukódó szemei hirtelen görcsösen meg*, kapaszkodtak valamiben és e pillantásban halálra váltan, kegyetlenül és csalhatatlanul egyszerre tudta, hogy mit kell tennie. Teste fölcsavarodott az ágyon, vonagló kiniban, mint a féregé a kapa alatt, — mert a gyermek kinn áll a gangon, a rácsnál, két kis kövér kezével nekifeszül a vasnak és az udvar ásit és felrölhög, — ott áll a gyermek fönn, sza­badon, kacag és hátratárja két kis ölelő kar­ját Liza felé, Krisztus, Szentháromság, meginog — most már muszáj, — hogy lezuhanjon---------jaaa jih ... A lány elfeketült szájjal felhörgött hango­san és elzuhant az ágyon, mint egy baromi kezektől odalökött teli zsák. Nagy mai teres papiros,... lenn a kutfenéken egy kis vér- erecske kezd szivárogni lassan, és nincs többé — semmi kis gyerek nincs többé.......... %

Next

/
Oldalképek
Tartalom