Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-28 / 99. (3651.) szám

T935 április 28, vj [•yvSAfi^ARHIRLaR Egy polgár vallomásai 5. Milyen könnyen mozogtunk, rozoga poggyá­szainkkal, pénz nélkül, kilátások nélkül... ép­pen Így elutaztam volna Amerikába is! S még később, esztendők múlva is, egy uccai plakát ötlete elvitt Palesztinába, vagy messzebb, Da­maszkuszba, akárhová! Amig ez a belső szabad­ság, kötetlenség tartott, nem ismertem akadá­lyokat. Párisban már nyugodtan telepedtünk ; meg, mint akik otthonosak. Uj városnegyedben kerestünk lakást, a rue de Rivoli sarkán, a ,,jobbparton“; s egészen uj Párist ismertünk meg ... Ebből a jobbparti Párisból hiányzott minden ténfergés és romantika. A házban, ahol szállást vettünk, a rue Carnbon egyik napóleo­ni időkben épített, vastagfalu bérházában, az el­ső emeleten Antoine tanyázott, Páris legdivato­sabb női fodrásza, s a legnagyobb amerikai fénykép-ügynökségek egyike. Most mindenáron pénzt kellett keresni: körömmel kapartam elő a pénzt, szereztem egy írógépet, három-négy pél­dányban gépeltem „párisi tudósításaimat", s küldözgettem, három nyelven is, a szélrózsa minden irányába... Szép, nagy szobában lak­tunk a rue Cambonon, egy ,,m aison meub- 1 é e"-ben, ahol a bútorokhoz nem adtak ugyan semmi mást, még kiszolgálást sem szívesen, de mindenestől mégis emberségesebb, „középeuró- paibb", az otthoni lakás-fogalmakra halvány utalásokkal volt emlékeztető minden, mint oda­át. a klasszikus negyedben. Volt valamilyen ko­rabeli szerény empire-előkelősége a bútorzat­nak, s máskülönben is olyan hangfogós, olyan függönyös, olyan diszkrét volt a lakás lépcsőhá­za, az előszoba, a folyosók __Néhány hét múl­va megértettük e nesztelen előkelőség rejtett okát: Madame Henrietté, a gazdag és éj feketé­re festett hajú, idős tulajdonosnő kiadott hóna­pos szobákat, de inkább csak az illúzió kedvé­ért; sokkal szívesebben kölcsönözte szobáit fél­órás pároknak, délutánonként, passage és sur­ranó szerelmi együttlétek céljaira ... Különösen a szomszédunkban nyiló, vörös tapétás szobát keresték fel délutánonként előszeretettel idős urak és szenvedélyes: .fiatal hölgyek; egyideig lázadozott .polgári önérzetem, hogy a „felesé- gemmel-ilyen-helyen-lakjunk"; de Lola nem is­merte az ilyen polgári előítéleteket, nevetett e prüdségen és maradtunk... Különben is, hol melyik párisi szállodában vagy maison garaté­ban nem fogadtak átlebbenő párokat? A ház, az ucca, a negyed máskülönben in­kább valamilyen angol gyarmatra emlékeztetett. A lépcsőház, mely Antoine titokzatos műhelyei­hez vezetett, ahol ez a világhírű szépség-felcser méregdrágán mérte tudományát, a nap minden órájában népes volt nagyvilági angol és félvilá­gi párisi hölgyekkel; sorszámot osztogattak itt, a' legdrágább autók sorakoztak a kapu előtt, Rölís Royce és Hispano-kocsik várakoztak az úrnőkre, kiket Antoine és segédei odafönn nyúz­tak és bodoritottak, a homályos emeleti abla­kok mögött. A kapuval szemközt, az átelleni házban, idegenül-unalmas „teaházban" a párisi angol kolónia teázott minden délután. Ezen a vidéken mindenki őket szolgálta ki: a bankok, az üzletek, a vendéglők, a szobák, a bárok és a: bordélyok is, melyekből, mint a legtöbb, jó belvárosi mellékuccában, kettő is akadt a rue Cambón-on, s az egyik közülük különösen drá­ga és előkelő volt, s mindenestől, butorzatostól és talán részben látogatóstul is, Louis Philippe idejéből maradt itt. Az ucca, a teaszobák, a ven­déglők éjjel-nappal hangosak voltak az angol beszédtől, mereven ragaszkodtak e gyarmati kerületben szokásaikhoz, angol rendszámú autók­kal érkeztek, a hófehér hajú, vörösre golfozott, méla pillantásu, idős angol urak, s hölgyeik, akik ötvenen túl mind úgy öltözködtek, mint Mary királynő, méhkas-formájú kalapokat és hosszú szoknyát viseltek nappal, bottal jártak, délután teát ittak Rumpelmayernél, de éjszaká­ra aztán, Antoine és a párisi szabók segítségé­vel, megnyuzva, kivágva, összevarrva, mondén táncosnőkké vedlettek át... Milyen éhesek voltak, milyen szemforgatóan-mohók, milyen elszántan élvvágyók „ideát", túl a kanálison, a párisi mondén negyedben, ezek az odahaza oly szemlesütő, mértéket tartó, illedelmes és fe­gyelmezett angolok! Párisban, a rue Carnbon környékén, néhány hét múlva többet tudtam meg róluk, s valóságosabbat, mint később, Ang­liában, hónapokon át megtudnom és meglesnem sikerült. Itt, laktak, a rue de Rivolin, e csaknem lát­hatatlan, multszázadbeli hotelekben, amelyek az uccára, kifelé alig jelzik fogadó-voltukat, s min­den fényűzésükkel, óriási reprezentációs ter­meikkel befelé fordulnak, a Faubourg Stohono- ré felé: a Meuric e-ben, a d‘ A1 b a n y-ban, írja: Mára! Sándor a C o n t i n e n t a 1-ban; Rolls Royce-aikkal, melyeknek minden csavarja kézimunka, a felesé­geikkel, akiket Antoine és a párisi sebészek ne­héz kézimunkával restauráltak, a viktoriánusi idők bájainak maradékát. .. „Nyisd ki a sze­med, barátom!" — mondtam büszkén Lolá­nak; amit itt látsz, azt úgysem látod többé; ez az, amiről később majd az illusztrált lapokban olvasod, hogy a nagyvilág ..Milyen kicsi volt ez a nagyvilág! Ott topogott a szomszéd C r i 11 o n-hotel és a Meurice között; itt so­rakoztak számára a legdrágább szabók és divat­árusok, a nagy bankok fiókjai, itt csereberél­ték- a kirakatokban mindazt a kis fölöslegessé­get, csecsebecsét, egy tollat, ékszert, díszmű­árut, apró ötleteket, melyeknek sallangjától örökké olyan „más" az ő világuk. Tágranyitott szemekkel éltünk e szűk uccákban. Olyan ven­déglők nyíltak itt, ahová soha nem mertünk be- ódalogni: mint a Café de Paris, ahol nem írták ki az étlapra az árakat, vagy a Voisin, ahol átutazó királyok, s azoknál is hatalmasabb amerikai bankárok delektálták magukat azzal a kultúrával, mely sültekben, szószokban, nyi­latkozott itt meg, legalább olyan egyénien, mint a Luxemborug-muzeum képeiben... A rue Cambon-ra nyílt a Ritz-szálloda hali­jának bejárata; délután négy és öt között be­ültem újságot olvasni a szálloda dohányzójába, megittam egy pohár ürmöst, szétterítettem az asztalon újságjaimat, s átadtam magam annak az „inkognÍto"nak, mely a szálloda minden lá­togatója körül eláradt. A falon színes metsze­tek lógtak, lovak és kutyák arcképei, Sem, a divatos rajzoló karrikaturái; az asztalok mel­lett átutazó idegenek ültek, pohár pálinka mel­lett, félhomályban, a vedlett bőrpamlagon, a bármester nyájas unalommal terpeszkedett a pult fölött, néha megnyílt az ajtó, s belépett valaki: a spanyol király, a velszi herceg, vala­melyik Rothschild, Morgan is gyakran járt ide ... Ismerték szokásaikat, kéretlenül állítot­ták eléjük a cocktailt, a spanyol király össze­könyökölt Quinones de Leonnal, párisi köve­tével, s órákon át tárgyaltak, — mindenki „in­k.ognito"-ban járt ide; én isi Senki nem vette ^üdömásüT a 'szomszédot, á pincér ugyanazzal a „merd, monsieurl"-yel köszönte meg és se­perte be Morgan borravalóját, mint az enyé­met; valahogy Miág, idő, megegyezések felett lebegett a Ritz dohányzója, különös területen­kívüliségben tartózkodtak itt a látogatók, kirá­lyok, magyar újságírók, és rajzolók, striccik, világhírű színésznők átutazó balkáni király­nők, — csak a bármester ismert mindenkit, az­zal a különös beavatottsággal és tapintattal, amely szempillantással, mosollyal, címzés nél­kül is pontosan megadja mindenkinek az őt il­lető tiszteletet, — csak annyit, egy milliméter­Gyomor-, bél- és anyagcserebe­tegségeknél, vérszegénység, sápadt­ság és lesoványodás eseteiben reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József" keserüviz az emész­tőszervek működését hathatósan elő­mozdítja s igy megkönnyíti a táp­anyagok vérbejutását. Orvosi szakvéle­mények hangsúlyozzák, hogy a Ferenc József víz úgy felnőtteknél, mint gyer­mekeknél igen gyorsan, biztosan és mindig kellemesen hat. F\ Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kap­ható. rel sem többet! Volt valami e kis terem leve­gőjében, ami ellenállhatatlanul odavonzott, min­den délután, négy és öt között. A világot sej­tettem itt, mélységeit és magasságait, rejtelmes összefüggéseit... Arcokat tettem el emlékbe, akikkel később mindenfelé találkoztam, háló­kocsik folyosóin, tengerparton és repülőgépek kabinjaiban, s a nagy angol és francia illuszt­rált folyóiratok első oldalain ... Egy pillanatig nem éreztem sznobnak magam ezekben az órák­ban; nem akartam mást, csak látni egyideig kö­zelebbről a világ primadonnáit, — s hányán buktak el, tűntek el a történelem süllyesztőjé­ben az elmúlt másfél évtized alatt! A „cocktail órájában", hat óra felé, két cigaretta között, egy-egy sarokasztalnál csevegve, kézfogással és mosollyal, mellékesen, óriási üzleteket kötöt­tek angol, franda és amerikai urak, spanyol ügynökökkel, vagy a szomszédos Vendomc-té- ren pöffeszkedő amerikai bankok vezetőivel, akik beültek egy félórára a Ritz dohányzójába, hogy a hivatalos órák múltával nekilássanak iga­zi üzleteiknek ... Idejárt Mellon abban az idő­ben, ide az egyik Bourbon herceg, s általában mindenki, aki a „világ"-hoz tartozott, kinek ne­vét és lakását számontartották a „Bottin mondái n"-ben, vagy a másik, íratlan és lát­hatatlan nyilvántartóban, ahol a vér, a pénz és a hatalom igazi arisztokratáit tartják számon ... Volt .valami izgalmas, fülledt e régidivatu he­lyiség levegőjében; a vendégek csendesen ül­tek, cigarettáztak, s közben, láthatatlanul, de érezhetően történt a teremben valami. „Mer- ci, Sire", — mondta a kis pincér halkan a szom­szédnak, a portugál vagy a görög exkitálynak; s a megszólításra nem nézett föl senki újságjá­ból, a Newyork Times kontinentális kiadásá­nak tőzsdehírei közül... A Ritz dohányzóját őriztem a magam számá­ra, mint valami titkot. A magyarok a Montpar- nasse müvészkávéházaiba jártak. Engem job­ban érdekelt a nagy párisi társaságnak ez a diszkrét búvóhelye; arcokat figyeltem meg, mo­dort, magatartást, mozdulatokat... Úgy „dol­goztam" itt, mint egy álruhás foto-riporter. Uj világba csöppentem, ahol egyelőre szájam sem mertem kinyitni. Óvatosan kóstolgattuk ennek a különös világnak pikáns étrendjét. Esténként kiültünk a nagy-boulevard valamelyik kávéhá­za elé. A nagy látványosság, a párisi ucca, ki­elégítette minden szórakozási igényeimet. Nem emlékszem olyan esetre, mikor unatkoztam volna Párisban. Hajnalig tudtam ülni a kávéház ter- raszán, a „Petite Napolitaine“-ben, vagy a „Madrid“-ban, vagy abban' a meglehetősen zül­lött lebujbán, ahová facér kártyások, zsokék, uccai nők és kitartottjaik jártak éjfél után, szemközt a „Marin" épületével, s néztem az uc- cát.». Volt valami álomszerű, valami bódult és elfogódott ebben az első párisi időben. A város már megragadott, lassan érteni kezdtem argot- ját, megtanultam apró titkait, meghitten mozog­tam sikátoraiban, — magához húzott, ismerős­nekTteÉszétt, nem 'engedett el. Már ismertem és szerettem szagát, ezt az édeskés kapadohány- és autóolaj-szagot, idegeim már felvették üte­Szappan mely nemcsak tisztítja, hanem védi az arcbőrt és. szépít IS A Leton szappan gondos tanulmányok eredménye. ítrémszerii habja az árcra úgy hat, mint a balzsam. A legkényesebb bőrűek is bátran használhatják, annyira gyengéd. Az alábbi módon esténként használva a Leton szappant már a kővetkező napon észleli az arc színének meglepő változását, mely frissebb tisztább színe leányossá, rózsaszínűvé válik. Szabály: Esténként mossa arcát a Leton szappan krémszerü babjával. E gyengéden haló krémes babot hagyja arcán néhány másodpercig. Utána öblítse le M melegvízzel, utána közvetlenül hidegvízzel. Ez az egész Másnap reggel friss, bársonyosan üde arc topja a tükör­ben mosolyogva üdvözölni. Ára: Ke 6*­Fölerakat: D. ENGEL, Bratislava, Venturská 12 és Masarykovo 6 mét, azt az ideges és ökonomikus remegést, amely éjjel-nappal áthatotta a várost. A kávé­házban már nem vettem le fejeméről a kalapot, s éjfél felé „benéztem" Prunier-hez, a söntésbe, s kevés meggyőződéssel, de nagyon szakértő képpel, gyakorlott mozdulatokkal megettem egy tucat osztrigát. Minden jel szerint „párisiasod-> íam". Már neveletlen is voltam, sokkal nevelet­lenebb, mint azelőtt, otthon és Berlinben. Kezd­tem megtanulni - az európai szokásokat. (Jövő vasárnap folytatjuk.) Több mini egy félmilliöt fizetett rá öt év alatt ctak a gázgyárra Komárom városa Érdekes keresztényszocialista inteweüáelő a Járási képviselőtestületben s a Járási főnök még érdekesebb válasza Komárom, április 27. (Saját tudósítónktól.) Komárom város gazdálkodási módszere egyre inkább érdekli az adófizető közönséget, amely elsősorban fizet rá a gazdálkodásra. Hetek óta folyik a hivatalos vizsgálat Ko­márom város könyveiben, elszámolása körül a járási hivató1! vezetésével, az országos hivatal rendeletéből. A vizsgálat eredményét a szokottnál nagyobb érdeklődés előzi meg, különösen arra kiváncsi a közvéle­mény, mire megy el a város pénze. A kölcsö­nök nagy részét sohasem arra a célra forditot- ták, mint amelyre fölvették, hanem uj és uj ré­seket tömtek be vele, mig aztán végleges fel­borulással nem fenyegetett Komárom váro6 háztartása. A kórház intézménye körül éppoly erős lett a közvélemény érdeklődése, mint a városi kertészet, a vágóhíd és a bérlakások, a vizmütelep, a gázmüvek s a városi műhely körül. A házbéradó oly nagy, hogy a háztulajdono­sok nem fordítanak gondot a lakások rendbe­hozatalára s nem szívesen adják ki bérbe. A városi tisztviselők csak hónapokkal meg­késve s akkor is részletekben kapják ki fi­zetésüket s a város, kulturális segélyeit nem fizeti, a magyar könyvtár illetményeivel évek óta tartozik. Érthető volt tehát az izgalom, amellyel a város polgársága és adófizető kö­zönsége a városháza körül ellenőrizhetetlenül szállingózó híreket fogadta. Megnyugtatást várt a közönség. A járási képviselőtestület eheti ülésén végül is Király József (keresztényszo­cialista) meginterpellálta Novotny Richárd já­rásifőnököt a városi gazdálkodásra vonatkozó­lag. A járásfőnölk kijelentette válaszában, hogy a hivatalos vizsgálatnak még nincs vége, de annyi máris kiderült, hogy a városi gázmü­vekre évek óta súlyos százezreket fizettek rá s a félmilliót e ráfizetések összege messze túllépte. A város minden szabad pénze ráment a gáz­gyárra. A ráfizetés a gazdasági válság követ­keztében állhatott elő. .Arra a kérdésre, hogy a tisztviselők jogtalanul vettek-e föl nagyobb fizetést, a járásfőnök kijelentette, hogy eredetileg joguk volt fokozatosan magasabb fizetést felvenni a tisztviselőknek, mivel azonban városi szabályrendelet nincs, a további intézkedésig a régi eredeti fizeté­sek adhatók ki. Az interpelláció megemlítette, hogy a város egyes alapjait sohasem azokra a célokra fordí­tották, amelyekre az alapítók az alapítóik ak alapokat szánták. Hiányzanak az alapok pénz­összegei. A járásfőnök válaszában kijelentette, az alapok összegét valóban kimerítették s arra forditották, hogy a város adósságkama­tait rendezze. Ezzel kapcsolatban érdemes fel említeni., hogy a komáromi tisztviselők és alkalmazottak feb­ruár óta nem kaptak fizetést. A város kinn levő követelés formájában, vagyonként majdnem ki­lencmilliót tüntet fel a költségvetésben, ez azonban nagyrészt fiktív összeg, mivel ez az összeg általában behajthatatlan s jövedelmet nem jelent. Passzív a városi kertészet is, az adófizető polgárság anyagi kötelezettségek te­kintetében túl van terhelve. Nagy érdeklődés előzi meg a hivatalos vizsgálat eredményét jelentését s az uj szabályrendelet életbelépte­tését. 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom