Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-04 / 80. (3632.) szám

4 1935 áprtHa 4, a&teSk. 'PR^GAlAWtARHmLSP' A huszadik század boszorkány-pőre Lidya Stahl, a „vamp“ húsz áldozatával a vádlottak padján Egy negyvenéves, hízásnak induló asszony démoni ereje tartotta össze a század legnagyobb és legbonyolultabb kémszervezetét A „Kémipari r. t.“ sötét üzelmei és áldozatai a párisi bíróság előtt Tiszta arcbőr S 14 nap alatt a valódi CORALL CRÉMTŐL (száraz vagy zsíros). Már harmadik nap után javul az ardbör észrevét­lenül éa az összes hiba, u. tn. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy páros, ráncos bőr, öregefi fcmézée teljesen megszű­nik. Biztos eredmény. VÖRÖSRÁK GYÓGYSZERTÁR _________Bratislava, Mihály-ucca 20. P á r í s, április eleje. A kor egyik legérde­kesebb és valószínűleg legkuriózusabb bünperét tárgyalják most Parisban, — természetesen zárt ajtók mögött. A vádlottak padján: — amint a P. M. H. már jelentette — két fiatal anya, kar­jukon egy-egy rózsásarcu, dundi gyerek, akik időnként belebömbölnek a tárgyalás komor, drá­mai szólamai közé. Egy ezredes, akinek a men­téjén becsületrend szalagjától kezdve a polgári becsület és katonai hősiesség valamennyi ki­tüntetése ott csillog. Rajta kívül még két be­csületrendes van: egy mérnök és egy tanár. Az­után egy fiatal házaspár. Inkább illenének vala­milyen századelejei idill keretébe, mint a vád­lottak padjára. A főszerepet azonban szemmelláthatóan az a negyvenéves asszony játsza ebben a drá­mában, akinek formáit már meglehetősen széttaposták a nagy élmények, de szemében még mindig ott ég az olthatatlan tűz, amely elárulja, hogy ez a negyvenéves asszony még nagy hatással tudott lenni a közdébebotló férfiakra. Azonkívül néhány levantei gavallér és néhány francia kispolgár, akikről az első pillanatban nehezen lehetne megmondani, hogyan kevered­tek ennek a sötét ügynek szövevényei közé, ha nem ismerné az ember a francia kispolgár ba­bonás szerelmét a pénz iránt... Ezek a nagy francia kémper szereplői — számszerűit huszonegyen. Tizenegy, közöttük a főbünös elmenekült. A vizsgálat, amely a mos­tani főtárgyalást megelőzte, másfélévig tartott, nem kevesebb mint kétszáz napig tartott, amig Benőn ur, az ügy vizsgálóbirája átrágta magát az aktákon. Ilyen körülmények között tehát egyáltalán nem meglepő, ha a vádirat háromezer gépírásos, sű­rűn teleirt oldal lett. A vaskos köteten a kö­vetkező felírás olvahastó: „Kémkedési per Lidya Stahl és társai ellen.” Valószínűleg nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ez a vaskos kötet, amelynek szerzője nem Bal­zac, mégcsak nem is Zola, ékesebben beszél majd az utókornak a mi napjainkról, mintahogy a „Comédie Houmaine” vagy „Rougon-Macart"- ciklus szólott hozzánk a múlt dolgairól. „Az ellenség: Európa" A tárgyalást, — a hivatalos indokolás szerint: Franciaország biztonsági érdekeire való tekin­tettel és figyelemmel különböző külföldi hatal­makhoz fűződő diplomáciai kapcsolatokra, — szigorúan zárt ajtók mögött kell lefolytatni. A hivatalos indokolás ebben az esetben elfogad­hatóbbnak látszik, mint bármelyik más hasonló esetben. Lidya Stahl és társai ugyanis nem egyik vagy másik európai hatalomnak állottak a szol­gálatában, hanem a világ egyetlen és állítólag legnagyobb kémszervezetének voltak ügynökei. Ez a kémszervezet önállósította magát min­den hatalomtól és üzletszerűen fejlesztette ki a kémkedést. „Mindenkinek barátai és min­denkinek ellenségei vagyunk”. Ez volt a jel­szó. A gyakorlat pedig: „mindenkitől szer­zünk hadititkokat és mindenkinek eladjuk, akit érdekel és aki természetesen megfizeti.” Kereskedtek erőditménytervekkel, uj ágyutipu- sok tervrajzaival és egyáltalán mindennel, ami értékkel bir a fegyverkezési verseny lázában égő hatalmak szemében. Ennek a pokoli fog­lalkozási ágnak szülőanyja az a modern, kicsit mindig világnézetes pózokon jelentkező ciniz­mus volt, amelynek a világháború után egyre több és több követője jelentkezett a nagyvá­rosok kávéházaiban. Ennek a zavaros és ideg­bajos társaságnak irányitószelleme pedig Lidya Stahl: tipikus háboruutáni anarchista, aki a ki­hallgatása során arra a kérdésre, hogy tulajdon­képen ki ellen dolgoztak, egész nyíltan megmondta: „Az ellenség Eu­rópa”. S aztán igyekezett a kijelentést homá­lyos pacifista frázisokkal enyhíteni: igy akar­ták „elejét venni” annak, hogy valaha is egyetlen hódító háború sikerrel járjon, szol­gálták a káoszt, amely egyedül lesz képes majd véget vetni az elkövetkező háborúnak. A Lidya Stahl-féie anarchista idegrostjai közé azonban élénken bevilágít az a tény, hogy a díszes társaság a nagy frázisok közben éppen­séggel nem feledkezett meg a pénzről sem és igen busásan meghagyta magát fizetni. certjébe, hogy a titkok világának szele suhant el mellette. Marié Mermetnek szenvedélyei voltak, sze­rette az éjszakai életet és természetesen nem vidéken — hanem Párisban. Amolyan kettős életet élt, amiről a regényírók annyit írtak s amiben a legérdekesebb eseteket továbra is az élet produkálja. Mermet kisasszony kalandjaihoz elegáns ruhák­ra volt szükség, autóra és más kellékekre és mindehhez természetesen elsősorban sok-sok pénzre. A pénzt pedig egy vidéki tanítónő nem tudja megkeresni — s mert a szenvedélyeiről mégse tudott lemondani, csakhamar bekerült Lidya Stahl hálójába. A hálónak természetesen ekkor még csak szalon a neve, ahol a fiatal és csinos tanítónő megismerkedett egy nagyon ele­gáns levantei gavallérral, aki hajlandó volt a kisasszony minden szeszélyét kielégíteni, mind­össze kis ellenszolgáltatást kért: egy különös kis rádiókészüléket állítottak fel Mermet kisasszony lakásán... Néhány hónap múlva a levantei és a tanitókis- asszony el is jegyezték egymást, a házasságot azonban a detektívek akadályozták meg... Mermet kisasszony a börtönben világrahozta gyermekét. Most ott ül a vádlottak padján, karján a gyer­mekkel. A gyermek néha tulüvöltí a komor igazságügyi gépezet monoton robaját.. • Gordon Schwitz az igazi áldozat Még egy gyermek született a börtönben. Ber­kovicznak, a társaság úgynevezett összekötő tisztjének felesége hozott világra egy egészséges fiúgyermeket a börtönben. Ez a Berkovicz tette ugyanis lehetővé, hogy a társaság többi tizen­egy tagja elmeneküljön. Ez különösen fájdalmas a francia hatóságoknak, mert a tulajdonképpeni megbízók is az elmenekültek között vannak. Mackovic és Rozschezld, a két orosz, akikről a lefoglalt iratokból megállapították, hogy egyedül az 1933-as esztendőben négymillió frankot fizettek ki a társaság tagjai között ju­talmak és különdijazások fejében. Rozschezkiről egyébként egy érdekes akta fek­szik a bíróság asztalán. Egy halálos ítélet, ame­lyet 1934 november 27-én írtak alá Vladivosz- tokban. A halálos ítélet indokolásából kiderül, hogy Rozschezki, aki ugylátszik bizalmi embere volt a szovjetnek, orosz hadititkokat adott el a japánoknak. Ebben a társaságban talán csak egyetlen áldo­zat van: Gordon Schwitz, a fiatal, szőke ameri­kai pilóta, költői hajlamú, rajongó ifjú, akiben pacifista álmok lobogtak és annak ellenére, hogy bájos, kedves felesége van, Lidya Stahl hatalmá­ba került: felült az anarchista jelszavaknak és elhitte, hogy azzal az örök béke ügyét szolgálja, ha sportrepülőgépén titkos jelentéseket csempész ki Franciaországból. És azonkívül, amint ennek a fiatal, szinte még gyerekembemek vallomásá­ból kiderült, elhitte azt is, hogy a negyvenéves, nem túl­ságosan kívánatos asszony, halálosan szeret! őt és csakis őt... A tárgyalás első napján kiderült, hogy a társa­ság valamennyi férfitagja ebben az egyenesen rejtelmes illúzióban élt és ennek az illúziónak mámorában cselekedett... Ha mindezt meggondoljuk, igazán nem lehet csodálkozni, ha Vautel a „Journalban” azt irta Lidya Stahl peréről, hogy „a huszadik század egyetlen boszorkánypere, amelynek jogosultsá­gában majdnem hinni lehet...*4. Végre mégis megkezdik a Rima-folyó szabályozását? Martin professzor és a többi áldozat Nár csak a pénzügyminisztérium hozzájárulása szükséges ■ ■ ■ Beszámoló Rimaszombat polgár- mesterének pozsonyi és prágai intervenció ról A per legérdekesebb alakja tagadhatatlanul Lidya Stahl, az igazi „vamp", — aki ugyan külső megjelenésében alig emlékeztet arra az úgynevezett vamp-tipusra, amelyet Hollywood mutatott be évekkel ezelőtt irigylésreméltó buz­galommal a világnak. Messziről alig lehet meg­érteni, hogy ez a nő démoni hatást tudott gya­korolni mindenkire, aki közelébe került. Fér­fiakra és nőkre egyaránt. Inkább drabális, mint kecses nőalak, erősen szétmáló formákkal. Ért­hetetlen, hogy honnan merítette azt a szinte ör­dögi hatalmat, amellyel mindenkit letudott nyű­gözni, aki közelébe került. Egyenesen megin­dító például Martin professzor esete, aki a biróság előtt is igyekszik méltóságteljesen viselkedni és mindsürübben hangoztatja, hogy Stahl Lidyá- val „mély szellemi barátságot” tartott fenn. A dolog különlegességét fokozza, hogy a professzor, akit nemcsak hihetetlen nyelvtalen­tuma, hanem boszorkányos memóriája miatt is olyan fontos és bizalmas posztra állítottak, mint a francia hadügyminisztérium chiffre-osztálya, maga is fejlett intellektus, — valószinüleg nem mehetett el a szellemi barátságnak olyan hatá­ráig, amikor már őrültségeket követ el az em­ber. Mert hiszen mi volt más Martin szempont­jából az, hogy a francia haditengerészet féltve őrzött titkait sorra kiszolgáltatta „lelki barát­nőjének”, ha nem őrültség? Ez a két ember a Nemzeti Könyvtárban ismerkedett meg egy­mással egy kínai kézirat fölött, amelyet való­szinüleg csaléteknek készített ki Lidya Stahl a professzor orra alá, akinek ismerte gyöngéit. A dologban a meglepő az, hogy Lidya Stahl egy ilyen komoly és alapos tudós előtt is végig tudta játszani a szerepet: az öregedő professzort egyszerűen levette a lábáról, hogy végre talált egy asszonyt, aki remekül beszél kínaiul és a távoli kelet bonyolult dolgainak minden kis Ittkefl súgóban otthon érzi magát Persze az aztán csak a vizsgálat folyamán derült ki, hogy Lidya nem olvas kínaiul és a keleti dolgokról halvány fogalma sincs, el­lenben az emberi szív legrejtettebb rezdülé­seit is ismeri és a lélekben tud olvasni.. ♦ Hogy mennyire levette lábáról Lidya Stahl a professzort, az kiderül azokból a bizony tra­gikusan csengő tényekből, amelyeket az ügyész szigorúan fejére olvas Martin professzornak. Martin ugyanis nemcsak azzal tett nagy szolgá­latot a kémszervezetnek, hogy kiszolgáltatta a francia haditengerészet chiffre-kulcsát, hanem nagy befolyásának és tekintélyének latbaveté- sével igyekezett befolyásos embereket bevonni a szervezet érdekkörébe. így került lépre például Dimoulin ezredes, aki mint az „Arraée et Démocratie” cimü fo­lyóirat kiadója, igen értékes felvilágosítások­kal segítette a szervezet működését. Hasonló­képpen Martin professzor áldozata volt Mau- rice Milice nyugalmazott vezérkari százados, a Schneider-Creusot-müvek katonai főellen­őre, akinek az volt a feladata, hogy megakadályoz­zon minden ipari kémkedést — és csak Lidya Stahl társainak működését nézte el. Úgyhogy a Lidya Stahl-féle társaság egyszerűen monopó­liumot élvezett a francia ipari kémkedés, ugy­látszik, igen jól jövedelmező szakmájában. Mérmét kisasszony kettős élete és a legyház-bébi De nemcsak férfiakat, hanem nőket is könnyű­szerrel tudott karmai közé kaparintani Lidya Stahl. A kémszervezet egyik fontos posztját ugyanis egy fiatal, csinos vidéki tanítónő látta el. Marié Mermet kisasszony, egy vidéki leány­intézet vezetőnője leste el azokat a titkokat, amelyek a rádió utján röppennek ki az éterbe és a polgári halandó nem is sejti, mikor légköri savas formájában, belerikoltanak kedvenc kon­Rimaszombat, április 3. (Saját tudósítónk­tól.) A városi képviselőtestület dr. Eszenyi Gyula főorvos, polgármester érdekes be­számolójával foglalkozott legutóbbi ülésén. A polgármester, mint ismeretes, Harsányi Aurél főtitkárral együtt sorra látogatta az illetékes pozsonyi és prágai hivatalokat, hogy a város legsürgősebb ügyeiben köz­benjárjon. A kérdések közül legfontosabb a Rima folyó szabályozása, amely régtől fogva égető problémája a környéknek. Az országos hivatalnál és a népjóléti mi­nisztériumnál eredményes volt a közbenjá­rás, már a mérnöki tervek is elkészültek és igy csak a pénzügyminisztérium hozzájárulá­sától függ, hogy az 5 milliós költséggel járó munkálatokat megkezdhessék. Rimaszombat és Rjmatamásfala 20 száza­lékkal járul a költségekhez és tekintve, hogy a munkálatok öt-hat évig tartanának, a vá­rosi hozzájárulás ez idő alatt volna részle­tekben fizethető. A munkálatokat már ez évben meg le­hetne kezdeni, ha a minisztérium gyorsan elintézné az ügyet, mert a város az első 200.000 koronás rész­letet törzsvagyonából teremtené elő. Beszámolt a polgármester a volt rima- szombati protestáns főgimnázium épületé­nek kibővítéséről is. A két egyház megbízá­sából ez ügyben is eljárt. A nyolc osztályra épült és jelenleg 19 osztályt magába foglaló épület kibővítését eddig az anyagi fedezet hiánya késleltette. Az épület kibővítését kölcsön segítségével fogják végrehajtani. Az iskolaügyi minisztérium elvben hozzájá­rult ahhoz* fcogx ­I az eddigi 40.000 korona évi bér helyett évi 100.000 koronát fog fizetni és igy a különbözet lekötése által szerzik meg a szükséges kölcsönt. A bér felemeléséhez szintén a pénzügymi­nisztérium hozzájárulása szükséges és ez esetben a tanév végén meg lehet kezdeni az építkezést. Kedvező eredményt ért el a pol­gármester az inségmunkák állami támoga­tása, a polgári iskola csatornázása ügyében és egyéb ügyekben is. — Hétvégi „weekend-vizum” Magyar- országra. Pozsonyból jelentik: A pozsonyi m. kir. konzulátus a m.kir. külügyminisztérium felhatalmazása alapján április hónapban kisérletképen úgynevezett hétvégi láttamozá- sokat fog adni, amelyeknek érvénye Magyar- országra való beutazásra bármely péntek déli tizenkét órától a rákövetkező hétfő déli tizen­két óráig, husvétkor pedig kedd déli tizenkét óráig fog terjedni. E „weekend-vizumok” illetéke a rendes 57 korona helyett csak 36 korona lesz, tehát csaknem 35 százalék­kal olcsóbb a rendes illetéknél. A „weekend- vizummal” bírók péntek déli tizenkét órá­tól kezdve utazhatnak be Magyarország terü­letére és legkésőbb a láttamozás érvényének órájában hagyhatják el az ország területét, ellenkező esetben az illetékkülönbözet utó­lag megtérítendő. A „weekend-vizum” iránt való kérelmek posta utján is beterjeszthetek a pozsonyi magyar királyi konzulátuson, de ez esetben a jelzett 36 korona illetéken felül még 4.10 Ke portóköltség is beküldendő. Amennyiben a hétvégi vizumkedvezmények április folyamán beválnának, úgy a magyar királyi külügyminisztérium esetleg továbbra is rendszeresiteni fogja. _ - , v , %

Next

/
Oldalképek
Tartalom