Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-21 / 94. (3646.) szám
2% T^^MAC^RHimaK' 1935 április 21, vatórnop. Pistiéi Akit rhe.uma kínoz, jöjjön már tavasszal J’östyenbe tlierrnálls kúrára. Mérsékelt átalányárak • Fürdö- igazgatósag mén kivül hagyják, vagy — még rosszabb esetben — a katolikus mozgalmakat használják fel a burkolt elnemzetlenitési törekvések eszközéül. Ezen szempont mellett nem kis szerepet játszott annak a meglátása is, hogy a magyar katolikus tömegek bizalmatlanok az oly mozgalmakkal szemben, melyek nem magyar vezetés alatt állanak. Tisztán a katolikus akció eredményessége érdekében b szükséges ennek az elvnek a betartása, mert enélkül a katolikus magyarság egy tekintélyes része távol fog maradni a katolikus kulturm unkától, •— minthogy erre már bizonyos precedensek adódtak is. A magyar katolikus társadalomnak ez a,teljesen indokolt és méltányos kívánsága esztendők éta élt a katolikus kulturmozgalmak irányitói- rak tudatában. Határozott kérés és egyúttal határozat alakjában először a Prohászka Körök 1933 évi érsekujvári kongresszusán hangzott el s a szlovenszkói magyar sajtó — igy larmnk is — annakidején foglalkozott is ezzel. A határozat szórol-szóra igy hangzik: „Annak, hogy kisebbségi katolikus magyarságunk széles tömegekben teljes bizalommal és lelkesedéssel csatlakozott a katolikus akcióhoz, elengedhetetlen előfeltételét abban látjuk, hogy kisebbségi katolikus magyarságunk katolikus akciója minden más nemzetbeli katolikusok akciójától névleg, jogilag és tényleg teljesen függetlenül, kizárólag ssr:'f magyar nemzetiségű vezetői alatt, közvetlenül püspökeinknek és ezek utján a Szentszéknek legyen alárendelve." Ez a rezolució annakidején arra az Ígéretre támaszkodott, mely a katck’kus akc**ó r.*°gvar bizottsága megalakulásakor hangzott e! hivatalos részről s mely a magyar katolikusok akciójának a teljes függetlenséget ígérte. Ennek dokumentálására alakult meg a magyar katolikus akció országos bizottsága is 1933 év februárjában Pozsonyban, mely azonban mind a mai napig a munkakör és hatáskör megjelölésének a hiányában teljes munkaképtelenségre lett kárhoztatva. A nemzethüség lényeges része a katolikus etikának Mindezek a kívánalmak azonban nem mint tisztán, taktikai avagy pusztán gravaminális kívánságok merültek fel, hanem mint a katolikus erkölcstan lényeges, követelményéi. A katolikus etika szerint a nemzethüség cs nemzetszeretet lényeges része' a katolikus világnézetnek. A katolikus társadalomtan mint a család után következő legtermészetesebb közösséggel számol a nemzettel. A nemzethüség megtagadása a katolikus etika szerint oly hiányosság, mely minden körülmények között kifogásolandó. Azoknak, akik a katolikus mozgalmak élén állanak, lelkiismereti kötelességük gondosan őrködni, hogy a katolikus etika ezen a téren sem sikkadjon el. A nemzethüség és a nemzeti kultúra ápolása természetjog s ennek a nyílt vagy burkolt tagadása majdnem herezis számba menne. Ez az egyháznak az elvi álláspontja ebben a kérdésben. De emellett az egyház lelki pásztori kötelességének a teljesítése is csaknem lehetetlen a nemzetiségi szempontok betartása nélkül. Az egyház elve itt: „Minden nemzetnek a saját nemzetéből legyen lelkipásztora.'1 Ezt az elvet a Szentszék gyakran hangoztatja, s szemléltető- leg Valósítja meg a színes fajok között végzett missziós munkájában, ahol egyre nagyobb eredménnyel kapcsolja be az európai hithirdetők helyébe a színes népek fiait, hogy saját fajtestvéreik körében már ők, népüknek gyermekei hirdessék az Evangéliumot. Ezt az elvet kell nálunk is megvalósítani, mutatis mutandis, vagyis a katolikus akció élére minden nemzetnek saját gyermekeit kell állítani. (A papi utánpótlás kérdését egyik következő cikkünkben mutatjuk be statisztikai alapon.) Megva lóstsli-e az önálló magyar katolikus akció 2 Felvetődik most a kérdés, hogy . a magyar katolikus társadalomnak ez a kívánsága miképen nyert megvalósulást. Sajnos, a felelet itt nem lesz kedvező. A nemzetiségi elv a katolikus akció helyi szervezeteiben még nagyjában megvalósul, mivel itt a magyar katolicizmus egyházi és világi munkásai megtalálták a módot, hogy az élre- álljanak. Ott azonban, hol országos szervezetekSZEMES ERZSI ; (A kiváló szlovenszkói köMőnő, aki hosszabb ■időn át hallgatott, Davós'ból kükl'.e a PMH ; húsvéti száméba az alábbi szép verseket.) Mint a kép üveglapja ... Mint ahogy a bekeretezett kép üveglapja át[veszi hosszú évek folyamán pontosan a kép minden [vonásit, úgy őrizlek téged magamban én | halálig mig össze nem török. S ha igaz az, hogy a siron túl a lélek t az égi csarnokokba jut, a te arcodról ösmer majd énreám az Ur A fájdalom tengerében Körülöttem minden éjsötét A fájdulom tengerében lelkem verssel, zenével tartom ébren. s ha kissé elhal az ének, hogy ki ne aludjon a lélek, a vezetést hirtelen átveszi egy égi kórus s a hárfák és csellók hangjaiuál mint szövetnek újból felragyog a lélek, s örvényeken és hullámverésen mint egy pallón. átvezet egy égi kéz. Ifjúságom... Ifjúságomat mint védtelen virágot a kertben paskoija a zivataros vihar, szirmait megtépi, szétviszi a szél s mézét a méhek nem is Ízlelték Szegény virág! — ről van szó, ez az elv nem nyert megvalósítást, így mindenekelőtt a katolikus akciónak legnagyobb köretében, a Caritas-ban a nemzetiségi elv teljesen megoldatlan. A Caritas-ban nemcsak, hogy nincsen önálló magyar osztály, mely a közbeeső fórumok kiküszöbölésével közvetlenül a püspöki karnak lenne alárendelve, még függő viszonyban lévő magyar szekció sincsen. Azon községek és városok Caritas fiókjai, melyekben a katolikusok csaknem kivétel nélküh vagy többségben magyarok, minden autonómia nélkül az egynyelvű központnak vannak alárendelve. Hasonlóképen nem nyert megoldást a magyar katolikusok óhaja a nem régen alakult úgynevezett Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesületnél sem. Ez az egyesület alapszabályaiban ugyan szól egy magyar és német alosztályról, de ez az alosztály az alapszabályok értelmében semminemű hatáskörrel nem rendelkezik és teljesen a központnak van alárendelve. Ez az egyesület már azután alakult meg, hogy a magyar katolikus társadalom kéréseit nyilvánossá gr a hozta s ennek ellenére sem vette tekintetbe azt a kívánságot, hogy a magyar katolikus akció jogilag csak saját nemzetiségű, tehát magyar vezetői által legyen a püspöknek alárendelve. Nem csoda, ha a magyar katolikusok körében az egyesülettel szemben bizalmatlanság nyilvánul meg s igen tekintélyes katolikus vezetőemberek kérik az alapszabályok sürgős módosítását. A szlovenszkói katolikus akcióban tehát a nemzetiségi elv nincs kellőképen biztosítva a magyarság számára. Azok, akik katolikus-magyar kulturmunkát óhajtanak végezni, joggal kívánják, hogy ez a kérdés minél előbb megoldást találjon. Kívánják ezt mint magyarok, mert a katolicizmus és a nemzeti gondolat harmóniáját csak igy látják biztosítottnak, de kívánják mint katolikus emberek is, mert látják, hogy mindaddig, míg az önálló, jogilag és ténylegesen magyar vezetés alatt álló katolikus akció nincsen a széles magyar rétegek a katolicizmus kultur- mozgalmával szemben idegenkednek. így tisztán a magyarok katolikus akciójának sikere és eredményes munkája érdekében is szükség van ennek a biztosítására. Ez a szlovenszkói magyar katolikusok első nyílt kérdése, amelyre feleletet várnak. A magyar katolikusok biznak abban, hogy a felelet rövidesen megjön s kívánságaik valósággá válnak. Mindaddig azonban, mig ez a felelet nem érkezik meg, a magyar katolikusok munkája küzdelem lesz a bizalmatlanság és a függőség •scyllái és charybdisei között. i i'lli III Ml i ■P-—■*'-»—A.-Kiw *>•” v, mwuwr iwak.' 1 pwiimip1 ii mm iiiMii'im »—hh ii /\SV! Irta: Csathó Kálmán Klárika napok óta hangtalanul járt kelt a ház i bán. Ha pedig szóltak hozzá, összerezzent és mindig csak a harmadik kérdésre értette meg, hogy mit akarnak tőle. De hiába firtatta akárki, hegy mi baja, csak vállalvont és azt felelte mosolygós szájjal: — Semmi a világru! — A szeme azonban mérhetetlen szomorúsággal nézett ilyenkor is a kérdezőre. Körülbelül vasárnap kezdődött ez a dolog és tartott szerdáig. Szerdán eljött Manci. A két leány elvonult a kert sarkában álló filagóriába és egész délután tárgyalt. Vacsoránál Klárika még szótla- uabb volt, de már nem mutatkozott annyira szomorúnak. Sőt határozott érdeklődés és kíváncsiság csillogott a tekintetében, valahányszor (luszti bácsira nézett, pedig egész este öt nézte. Guszti bácsi Klárikának nagybátyja volt és író. Okos ember volt. a családban legalább azt tartották róla. Klárikáról pedig mindenki tudta, hogy csacsi kis leány. Olyanok voltak egymáshoz viszonyítva. mint a Mont Bianc az őzikéhez képest A Mont Glanc nem igen vesz tudomást az őzikéről, ez őzike viszont néha felnéz a Mont Glancra, anélkül azonban, hogy valaha is eszébejutna, hogy közeledjék hozzá, mert tisztában van vele. lmgy ott az ő számára úgysem terem semmi. Most azonban az őzike egyszerre úgy kezdett tekintgetni a havas és kopasz hegyóriásra, mintha akarna tőle valamit A dolog nem volt- feltűnő. Más nem is vette talán észre, csak maga Guszti bácsi. Hozzá volt ugyanis szokva, hogy a fiatalok rendesen nem igen hallgatnak oda. ha ö beszél az asztalnál, hanem egy- másközt nevetgélnek Most azonban Klárika áhítattal figyelte minden szavát. Guszti bácsinak feltűnt a dolog és azt gondolta magában; — Kedves kis leány ez a Klári és kezd vég e megkomolyodni. Úgy látszik, lassanként feltámad az érdeklődése a dolgok iránt és kinő azokból a gyerekes és értelmetlen ostobaságokból, amikkel ez k a mai fiatalok tele vannak, amiken órákig tudnak röhögni és amiket jőzaneszü ember meg se tud érteni . . . Hogy mik azok az „értelmetlen ostobaságok", azt Guszti bácsi nem tudta volna közelebbről meghatározni. de ez alá a gyűjtőnév alá foglalta mindazt, amiről a gyerekek húsz évtől lefelé egymásközt tolvajnyelven fecseglek és amit ő öreg fejjel sokkal kevésbé volt képes megfejteni, mint gyerekkorában azokat a diskurzusokat, amiket az öregek folytattak előtte. És mert Guszti bácsi iró volt. tehát mindennek és mindenkinek megértője, mérhetetlenül haragudott mindenre, amit érthetetlennek talált. Saját megnyugtatására kénytelen volt hipotézisekhez folyamodni az ilyen dolgokkal szemben, akárcsak a tudomány és éppen olyan joggal, mint ahogy a régiek megállapították, hogy a természet irtózik az ürességtől,.kimondta, hogy a fiatalok hülyék. Ez volt a legmegnyugtatóbb magyarázata számára annak, hogy nem képes őket megérteni. Elvégre azt csak nem mondhatta magában, hegy ő a hülye? De ahogy a tudományban néha meglepő fordulatok egészen uj magyarázatát szolgáltatják a dolgoknak. éppen úgy megdőlt vacsorája után Guszti bácsi előtt is a Klárika vele szemben való viselkedésének az az eredeti hipotézis-én alapuló megfejtése is, hogy a kis leány azért kezd figyelni őrá, mert komolyodik. Mikor ugyanis bevonultak 0 pipázóba és a többiek leültek bridzsezni. ő pedig elmerült egy keresztrejtvényben, Klárika odasetlenke- dett hozzá és megszólította: — Guszti bácsi kérem, beszélni szeretnék magával. — Na kis leányom? — felelt Guszti bácsi kedvesen. de azért azon a kissé fölényeskedő és leereszkedő hangon, ahogy általában beszélni szokott a fiatalokkal. Leereszkedő és vigasztaló modor volt ez, valami olyasmi volt mögötte, mintha azt akarná mondani, hogy « fiatalság nem baj- majd elmúlik. nem kell miatta kétségbeesni. — Mi baj? — Egy nagy szívességre szeretném kérni. — Mire lelkem? Parancsolj! — Tudom, hogy Guszti bácsi a legokosabb ember a világon . . . — No, no! — dönnögte Guszti bácsi szerényen, de azért nagyon jól esett neki az elismerés, sőt a fiatalságról való véleménye is javuló irányzatot mutatott ebben a pillanatban. — Tudom, hogy Guszti bácsi mindent meg tud érteni és éppen ezer kérem. Nekem egy levelet kellene írnom egy . . . egy fiúnak. De fogalmam sincs róla, hogy mit Írjak neki. Tessék megírni helyettem. Hiszen Guszti bácsi úgy tud írni, mint senki! . . . Guszti bácsi egyszerre harminc évvel érezte macát fiatalabbnak. Hát igen! Ez az! Az iró fiatal marad, mert megért mindent és halad a korral. A többiek megvénülnek! És ezt a fiatalok is érzik. Lám, Klárikának is benne van bizodalma ée nem az anyjában! . . . — Hogyne mókuskám! Nagyon szívesen! Csak azt mondd meg, hogy kinek Írjak . . . Azaz azt meséld el, hogy miről van szó. Milyen fajta legyen az? — Arról van szó, hogy Gyuri, aki minden vasárnap fel szokott Pestre jönni, vagy ha nem jöhet, hát megizeni, most már két vasárnap elmaradt szó nélkül. Először azt hittem beteg, de Manci halottá, hogy nem. Sőt, hogy vasárnap ittjárt Pesten, de hozzánk nem jött el. Bizonyos, hogy valami történt. Vagy valami pletykát hallott rólam, vagy valaki elfőzte . . . Vagy . . . Nem tudom! . . . «Hát azt gondoltam, kellene neki Írni egy visszafőző levelet. És ezt csak Guszti bácsi tudná megírni! . . . Tessék úgy megcsinálni, mintha egy regényben lenne .. . Guszti bácsinak nagyon jól esett a bizalom és nagyon érdekelte a feladat újszerűsége is. Harminc évvel ezelőtt sok szerelmes és még több szakitó levelet fogalmazott egy barátja számára, leány-levelet azonban még nem irt. Hál most majd megmutatja ennek a fruskának, hogy ő kicsoda és mit tud. Még egyszer kérdést intézett hozzá a helyzetre vonatkozólag, aztán bólintott és azt mondta: — Tüstént meglesz! — Azzal visszavonult a szobájába. Egy óra múlva került elő, de levél nélkül. Félrehúzta Klárikát és azt mondta neki: —Nem tudom ilyen gyorsan megcsinálni. De holnap reggelre meglesz. Csak aludj nyugodtan, visz- eza-fözzük azt a fiút! Szervusz! Guszti bácsi a matematikai Írásbeli érettségi óta nem rágta olyan keservesen a tollszárát, mint ezen az éjszakán. Irt vagy ötven kezdetet, nem volt jó egyik sem. Végre azonban úgy érezte, hogy sikerült a dolog, eltalálta a hangot, .lulia Rómeónak, Izolda Tristánnak, Hero Leandernek nem Írhatott volna különb levelet, mint amilyet összeeszkábolt. Olyan érzéssé! feküdt le három óra tájban, amilyenben azóta sem volt része, mióta a legutolsó drámáját befejezte. Reggel szerény arccal, de diadaltól repeső szívvel adta oda Klárikának a remekművet és leste arcán a hatást, mikor az olvasni kezdte. Bizonyosra vette, hogy a kisleány ujjongva fog a nyakába borulni. Klárika figyelmes arccal olvasott és mikor mattul volt az első oldalon, sóhajtott egyet. (Hiszti bácsi abban a pillanatban érezte, hogy az írásműve megbukott. Most valami sajátságos lelki folyamat következtében egyszerre a Klárika szemével kezdte ő maga is olvasni a levelet és világosan látta, hogy amit irt, az olyan idejétimulta dolog, akárcsak az aoél-kova-tapló. öngyújtó kell ide, nem tüzszer- szám! Ideges lett és a levél után nyúlt restelkedve. — Add ide! szólalt. — Add ide! Add ide! . . . Nem jó! Ebben a pillanatban még volt ugyan egy halvány reménye, hogy Klárika azt feleli: — Dehogynem! Nagyszerű! De hát ez csak a bajban lévő ember reménykedése volt a csodában. A csoda ezúttal sem következett be. Klárika zavartan mosolygott és kényszeredetten felelte: — Dee! ... Jó ez nagyon! ... És szép is! . . . Csak . . . — Csak? . . . — Csak, ma már, tetszik tudni Guszti bácsi, ma már nem. . . nem izé! ... Mi nem ezen a hangon beszélünk egymással, tetszik tudni! ... És ezt Gyuri meg sem értené! . . . Attól félek, ha ezt írnám neki, megijedne tőlem! . Guszti bácsi nasrvot sóhajtott. Zsebretette a levelet és azt mondta: — Írok egy másikat! Klárika elgondolkozva nézett rá. — Ne! — szólott. — Ne tessék fáradni! Majd.... most már . . . most már majd megírom magam! . . „ Köszönöm szépen! — Megbuktam! — gondolta Guszti bácsi megsemmisülve. Hogy Klárika mit irt. azt nem tudta meg soha. Pedig kiváncsi volt rá nagyon. Annyira, hogy némi habozás után ki is mondta: — Jő: De mutasd meg nekem, mielőtt elküldöd . . . Klárika azt felelte rá: „igenis", de aznap nem mutatott semmiféle levelet, mikor pedig másnap Guszti bácsi megkérdezte, hogy hol van a levél, azt mondta: — Ő! Már elküldtemi . . . Olyan hülyeség volt, hogy szégyeltem volna Guszti bácsi előtt . . . azuiáu a gyönyörű levél után. amit Guszti bácsi irt . . . Gusztibáosi nem szólt semmit. Mit is szólhatott volna? Különösen, minthogy a rákövetkező vasárnap Gyuri már újra megjelent, hihetőleg a Klá i levelének a hatása alatt. Elmélkedni azonban elmélkedett a dolgon sokat és a hite csak megerősödött a fiatalságról való hipotézisében. De közben erősen fúrta a gyanú, hogy Klárikának is megvan a maga véleménye öré' i. Ezt a gondolatot azonban iparkodott magától o!N segetni. %
