Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-21 / 94. (3646.) szám

1935 április 21, vasárnap. 25 Bwa!WMMWgJJwa>«a.«pagg Szlw&vSQtkéi ^tagj^ac fiatotok a kocáét utfát* A vágujhelyi Basilides Barna az uj stilusu propaganda-művészet egyik legkiválóbb művelője O festette a londoni „Ideá is Otthon" kiállítás magyar faldiszeit ■ Most a brüsszeli kiállítás anyagán dolgozik Budnpcst, április 19. (Budaipesiti szentoesz-tősé- gübktől.) Március második felében a maga nemé­ben járatlan kiálltát ás nyilt meg- Lo.nidiom.bain, ame­lyet Anglia legelterjedtebb napilapja, a Daily Mail rendezett az Oliimpique-ban, a világ legna­gyobb kiállít ári csarnokában. Ezen a hatalmas kiállításon, amely úgyszólván a tavaszi szezont i.yi.tja meg a világ metroipólieábau, évről-évre vé&zt vett Magyaromszág ie, hogy bemutassa a ma­gyar otthon apeciállításait az érdeklődő angol közönségnek. Eddig azonban a, k.iáliifásokon csu­pán kisebb anyaggal szerepeit Magyarbíszág és egy-két kisebb fülkében helyezte el a kiállított anyagot. Az idén történt meg először, hogy önálló magyar pavillon koré télien került bemutatóra a magyar otthon. A hatalmas pavillont Szabó Ödön budapesti műépítész tervezte és bennünket, szlovenszkói magyarokat különösen érdekel, hogy az Ízléses és nagy feltűnést keltett magyar pavillonnak hatásos és művészi falfestményeit egy szloven- szkói származású fiatal magyar festőművész. Pasilldes Barna, a csak nemrégiben . elhunyt komáromi közjegyző Magyarországon élő fia restette. Basilides freskószerü faldíszitései álta­lános elismerést váltottak ki a kényes ízlésű angol közönség és kritika részéről és a lon­doni beérkezés njabb, jelentős állomást képvisel ennek az izig-vérig magyar karriernek művészi pályaiüi‘érában. A londoni siker alkalmával felkérniük Be-iliTs Latnát, hogy megírjuik rövid curriculum vitae-ját a szLoveuiszk ói magyar fiatal karriereket bemu­tató cikksoiro'zatuojkban, aimelymeík anyaga egyre bővül igazán tehetséges ós értékes fiatalokkal. Barilid'es Barna nőm a, magyar fővárosban lakik, hanem annak közelében, Rákosszcntmihályon, az ni telepen, annak is a végén, egy Izlé-ee kis vil­iit bán. Itt él a feleségével, Szentimrey Terézzel, néhai Szentimrey Ákos kassai vármegyei tisztifőor- vos unokahugával, aki maga is festőművész, együtt végezte férjével a feS'tőakadéim’át. Mind­ketten Rudtnay-tanít v ányok. így is ismerkedtek meg és igv lettek ©gy pár. Ideális müvészházas- míg, amelyben az asszony, mindemben megérti és áféizi a férje művészi törekvéseit, s a részlet- munkák el végzés éWn maga is odaáll az .eesette! a hatalmas vászon elé és segít a férjének. Basilides Barna barátságos műtermében beszél­getünk. Órák hosszat tart ez a hármas beszélge­tés és ennek az ered ni én veiképpen születik meg a cikk- amely Bari lfeles karrierjének állomásait és a művész érdekes és értékes törekvéseit igyek- 1 szik visszaadná. Basilides Barna őri szlovenszkói családiból szár- : mázik, amely jolsvai eredetű. A család már sok művésszel, kiváló és értékes egyéniséggel aján­dékozta meg a magyar kultúrát. Hogy mást ne említsünk, Basilides Mária, a magyar Ope.abáz büszkesége, az elhunyt komáromi közjegyző test- vérhuga, a festőművész nagynénije. Az idősb” Ba- sílides Barna jogot végzett és bírói pályára lé­pett. Bíró volt Füleken, Balassagyarmaton, majd Tornaiján, aztán odahagyta a bírói pályát, Lé­vára került k özjegyzőhelyettesnek a messze föl­dön ismert Belesik Laci bácsi mellé. A lég-jobb is­kolába. A. kis Barna, aki Tornaiján született 1903-ban, ekkor írat, éves gyerek volt és Léván kezdte meg iskoláit. Léván azonban nem időzött hosszabb ideig a család, má.r 1910-ben átkerült Pozsonyba, ahol Basilides Barna négy éven át. l’ohl közjegyzőnek volt helyettese. 1914-ben újabb állomásra került, Yágujbclyre és itt már ő volt a közjegyzői hivatal vezetője. A vágujhelyi, á'la- jriíag segélyezett izraelita reáliskolában végezte Bailides Barna az első négy osztályt. Vad idők voltak ezek, a háború vihara szántott végig Eu­rópán. A kis Barna fantasztikus hajlamú gyerek volt és ezekben az években ő is harcolt, háborúról ál­modozott. Egyszer egy német katonavonat álla­podott meg a vágujhelyi állomáson, a kis Barna felkapaszkodott rá, hogy a. harctérre szökik. Ví­gan p-ucolta a német katonák csizmáit és a vonatot dnspiciiáíó katonatiszt csak Zsolnán fedezte fel és szállította le a kis szökevényt. Ez a kaland és a rákövetkező atyai intelem azonban nem áb­rándította ki a hadi kalandokból s mindenáron a frontra akart kikerülni. — Hát ha mindenáron katona akarsz lenni, édes fiam, — miontötta erre az édesapa, — én nem ál­lok utadba, de ennek nem ©z a módja, így adták be Basilides Barnát 1916-ban a pécsi katonai reáliskolába, amelynek négy felső osztályát kitűnő eredmény- nyel végezte. Elöljárói nagyon szerették és fé­nyes katonai jövőt jósoltak a számára. Ebből azonban semmi sem lett. 1920-ban a Ludovikára kellett volna bevonulnia, ekkor azonban otthagy­ta a katonai pályát. Érezte, hogy másra hivatott, hogy ő is a „Szent­lélek karavánjáéból való. A művész önvallomása Ezzel aztán elérkeztünk a művészi pályafutás kezdetéihez. Az első sablonos kérdés természete­sen ez: „Mikor kezd tél festegetni?11 — Ez nálam egész misztikus valami. Terme ­1926-ban állítottam ki először Pesten, a Szlny- nyey-kiállitáson. Ezzel kezdődik a komoly művészi éleit. Kitüntető elismerést kaptam, miire Emnszt meghívott egy kellek táv kiállításra. Ekkor szerepeltem először magyar reprezentatív kiállításon. Képeimet kivitték a magyar retrospektív kiál­lításokra Stockholmba, Oslóba, Malmőbe, Göte­h.zetes, hogy mint nagyon sok gyermek, élményei­met én is megrajzoltam. De diákkoromban a fes­tészet nem nagyon érdekelt. Annál inkább az iro­dalom, amelynek egész szerelmese voltam. Az irodalom iránti szeretetemet nagyban fo­kozta földimnek, Neubauer Pálnak szerető érdeklődése, akinek messze földön párját rit­kító könyvtára volt, benne a modern irodalom minden értékes termése és én vágujhelyi kis realista koromban ezt a könyvtárat bújtam éj­jel-nappal, amikor alkalom nyílott rá. Egész diákpályafutásomon e a katonai iskolában is az irodalmat láttam annak az életformának, amelyben művészi mondanivalómnak ki kell tel­jesednie. Egész váratlanul jött, hogy festő let­tem. Csak annyit éreztem, hogy nem maradihatok katona, ki akartam szabadulni mindenből, ami kötött. Levetettem az angyalbőrt és beiratkoztam a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Rudnay mes­ter növendéke lettem. F/z 1920-ban volt, amikor édesapám Vágujlbelyről Komáromba került. 1925-ig voltam müvésznö- vendék. A tanévben sízorgalmas munka,, nyaran­ként pihenés, otthon, a szülői házban, az öreg Donra mellett. — A képzőművészeti főiskola elvégzése után egy évet Olaszországban töltöttem tanulmány- utón. borgba, aztán a nürnbergi és velencei nemzet­közi kiállítások kerültek sorra. A Die Kunét című német folyóirat a velencei ki­állításról csupán az én „Halász” ciimnii képemet közölte szinies nyomatban, amely most a Szépmű­vészeti Muzeum tula jdonában van. A londoni siker — Most aztán térjünk át a Londoni sikerre. Mi ez az uj irányú művészi munkád? — 1933-ban az Országos Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállítására ti® dekoratív falfestményt, nép jelené teket rendiéit tőlem. Meg­festettem és sikerük volt. A magyar földművelés­ügyi minisztérium aztán a Társadalmi Egyesüle­tek Szövetsége kiállítására bízott meg hasonló munkával. így jutottam ahhoz a megbízásihoz, hogy a londoni magyar pavillon dekoratív képeit is megfessem. Most pedig már újabb ilyen mun­kára van megbízásom. A brüsszeli világkiállítás magyar csarnokának dekoratív képeit kell meg­festenem. Negyvennégy méteres, hatalmas freskó lesz. Basilides ilyen irányú munkájában egy minden izében modern, egészen különleges művészi ág fejlődik ki, amit propagandamüvészetnek ne­vezhetünk. Nem egyéb ez, mint a művészetnek az ipar szolgálatába való állítása. Az ünnepi íaldiez Késnek egészen uj stílusa van. Nem szabad a freskó hatalmas összefoglaló ere* jóvei mérkőznie, de nem vausén varakat a szőnyeg sziuipompájáva.1 sem. Uj műfaj, amely nem képzőművészet és néni iparművészet többé. ezért kell a propagáló művészetek sorába helyez* ni. Ennek a művészetnek egyik legkiválóbb ma­gyar kuilliválója Basilides Barna, akinek erős elhivatottsága van erre a harsonás és mégis megillet őd ott díszítő festésre, amely őnála minden izében magyar. Ne értsük félre, nőm magyaros- kodásról van szó. Mint igazi művész, ő ie minden* ben az örök emberit igyekszik megtalálni és vezette a maroknyi magyar közösségnek átér/.b sere és átélésére. így lett művészete egy sajátosan magyar kép­zőművészeti forma, amelyről Felvinczy Takárs Zoltán meggyőződéssel mondja, hogy abszolút kultúrát jelent. Akkor, amidőn a német Sacblitebkeit siralmasa,a uniformizálta a propaganda művészetet, ő felvo-' nu,Itatja a magyar sajátos világot, sajátos kom­ponáló erőt és von almi, turnust, ezért emberi és ma­gyar az ő művészete. fúrna vtymMeiú Stockholm polgármestere nemrég érdekes be je­lentést tett a főváros vezetőségének. Elmondotta, hogy a városi pénztárban több éztized óla két. ha­talmas örökséget őriznek. Hetvenöt évvel ezelőtt egy stockholmi polgár kétszázezer svéd koronát ha­gyott hátra a város szegényei számára, de olyan föl­tétellel, amelyet a város nem tejesithetett. Aa örökhagyónak rokanai nem voltak, a hatalmas ősz- szeg tehát ott, maradt a város pénztárában. Miután pedig közben több évtized múlt el, a kétszázezer svéd koronából négy millió korona lelt. Meghiusszo- rozódott egy máeiik örökség tőkéje is, úgy he;ry Stockholm városa most két óriási összeget, őr la anélkül, hogy tudná — mit csináljon a rengeteg pénzzel? Érdekes, hogy csaknem valamennyi nagyobb met­ropolisnak a pénztárában őriznek olyan hagyaté­kokat, amelyeknek nincsenek örökösei! Sok szó esett már például Benjámin Frankba amerikai polgár örökségéről. Franklin 1000—1000 fontot hagyott hátra úgy Boston, mint Philadelphia városának azzal a kikötéssel, hogy ebből az összeg­ből 5 százalékos kamat mellett a város 25 évnél nem idősebb házasulandó nyomdászai 60—60 font köl­csönt kaphatnak nyomdaalapitási célra. Frankiia megszabta a kölcsön visszafizetési föltételeit is és kiszámította, hogy a 2000 fontos örökségből száz év elmúltával 637.518, újabb száz évvel később pedig 35,000.000 dollár lesz. Franklin halála után azon­ban úgy Bostoniban, mint Philadelphiában a 60 font már elégtelennek bizonyult arra, hogy valaki azzal nyomdát alapítson, később pedig olyan kölesünké* rők sem akadtak, akik Franklin kamat föltételeinek teljesítésére hajlandók lettek volna. Évek óta sen­ki sem hajlandó tehát a Frankiinriéle örökségből kölcsönt kérni. A hagyaték — melyet annakide­jén nagy örömmel fogadott Boston és Phaldelphía városi testületé — ma csak tehertétel a két nagy amerikai város ügyvitelében. Természetesen a Franklin-b agyat ék tőkéje sem nőtt meg olyan mér­tékben, mint ahogy azt a bagyatékozó előírta, mert — bár már több mint száz éve annak, hogy Frank­lin meghalt — Boston város pénztárában az 1000 Fontból „csak“ 431.383, Philadelphia pénztárában pedig 377.090 dollár lett. Amerikában a napokban meghalt egy milliomos, aki azzal a kikötéssel hagyott egymillió dollárt válófélben levő feleségére, hogy a bank csak akkor fizethet ki negyedévenként 20.000 dollárt, ha az öz­vegy a bank pénztárosa előtt minden egyes fize­tés esetében földhöz vág három olyan porcellán vá­zát, amelynek együttes értéke legalább 150 dollárt tesz ki. Az örökhagyó így akarta halála után is fe­leségét azokra a családi jelenetekre figyelmeztet­ni, mikor az asszony idegességében és haragjában még a lakás drága vázáit sem kímélte. Egy brisbanei milliomos még furcsább kikötése­ket tett végrendeletében. Hat minió dollárt kitevő örökségének kamatait a bank csak akkor fizetheti ki özvegyének — irta végrendeletében — ha az özvegy elfogadhatóan igazolja, hogy naponta két órát töltött elhalt férje sírja mellett. A rendőrség ebben az esetben is megállapította, hogy a vég- rendelkező rosszul élt feleségével, a férfi örökké kifogásolta, hogy az asszony csak nagyon keveset tartózkodott otthonában. Meglepő végrendelet maradt mistér Átokéért után is, akit annakidején mindenki Ismert New - yorkban. Atchison azt irta a végrendeletében, hogy — „minden ingómnak és ingatlanomnak a fele fele­ségemet illeti meg”. Ezt a rendelkezést szó szerint értette s a végrendelet, egyes fejezeteiben pontosra előírta, hogy a bútorait hogyan kell ketté fűrészel­ni, a házát és villáját hogyan kelle kél részre o-z- tani. Minden tárgyat — ami csak a véerendd'-fc jegyzékében előfordult — ketté metszetett, még ezt is kikötötte, hogy a kedvenc kanárijának a kaliilá- ját is hasítsák ketté, hogy annak felét felesége megkaphassa. Egy washingtoni milliomos pedig nyilván azért bosszankodott sokat, mert felesége erósz ko> fo­gyókúrának hódolt. Igv végrendeletében meghagy­ta — mintegy busz millió dollárt tett ki az öiökí é- ge — hogy özvegye évenként olyan súlyú aranyat vehet fel. mint amennyit testsúlyának egytizede tesz ki. Természetes, hogy azóta az özvegy nem a fogyó-, hanem a hizókurának hódol. Áj mj II | WWWKIWMWKWWWII«|i|)ll l'.WWWimr.rCg-* 111—WIWHT1 H I 'TOTT J —Wl WW—WW— fö*--'. • .uT^m->rn»wiwa»iTsE'.-'íT..v • c* vK-rc-iin^v*..■ Timim inwi— iirnnrr rirmr-n irirr- • ~~r ~i—ri in - -rnrwnrrw —nrc r mvnrigMimggBgwMBgiMgwwg nrjawwciw jrarim nmmmmm'V-c<>u*n!y^»/>Trvr ziwmw:mmm Jácbymov ^ A legerősebb tbermális radioaktív für­dő. Egész éven át nyitva. Tatranská m 900m. a tenger színe fölött és Strbské JL © Hl III € ét r,!es°135i m- ,f ,terrMszine T-m klimatikus gyógyhelyek a Magas latrá­ban fenyőerdők közepén. Indikációk: Neurózis, Basedow-kór, vérszegénység, a légzőszervek katarrhusai kivéve tuber­kulózist, lábbadozás. Turisztika, nyári és téli sportok. Vízgyógyintézet. ü t arm Ivóién öllll 13 mellett, 360 m. a tenger színe fölött 33° meleg szénsavas források. Szív-, ideg- és női betegségek gyógyítása. Lnboclina Uszoda, tenisz, turisztika. Vízgyógyintézet. Minden állami fürdőhelyen, a főszezonon kívül, leszállított pausálárak. Részletes felvilágosítással szolgálnak a fürdők igazgatóságai, ugyanott szobaeíojeyyzések.

Next

/
Oldalképek
Tartalom