Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-21 / 94. (3646.) szám

1935 április 21, vasárnap. tmcm-Mag^arhitimb 11 tkiÍMk idá vátkoié Ai esőzések jórészt megszűntek, az ég azonban továbbra is felhős. — Időjóslat: Északkeleten új­ból csapadékrahajló, hűvösebb, egyébként lassít javulás várható. — Óvadék ellenében szabadlábrahelyezték Her- mann Ede mecenzéfi gyárigazgatót. Kassai szer­kesztőségünk jelenti telefonon: Annakidején meg­írtuk, hogy a meoenzéfi csendőrség államéi lenes üzelmek gyanúja miatt letartóztatta Hermáim Ede gyárigazgatót, a mecenzéfi vae- ég acélgyárosok egyesületének elnökét. A hónapokig tartó vizsgálat befejeztével Hermanu gyárigazgató ügyvédje kér­vényt adott be védencének ezabadlábrahelyezéee iránt. A kassai kerületi bíróság vádtanécsa Her- mann Edét ma délelőtt szabadlábra helyezte 40.00 korona óvadék letétbehelyezése után. Her­máim Ede már cl is hagyta a fogházat. — Három korona miatt két hónapi fogház. Besztercebányai tudósítónk jelenti: A kerületi biróság tegnap vonta felelősségre Bartók József füleld vasutast, aki a vádirat szerint a rábízott ruhatár pénztárából három koronát elsikkasz­tott. A tárgyaláson a vádlott jóhiszeműségével védekezett, de a biróság beigazoltnak vette a vádat és hivatali sikkasztás elmén két hónapi fogházra ítélte a vasutast. — A 32. osztálysorsjáték V. osztálya mai húzásán nyertekt 200.000 koronát: 46.146. 20.000 koronát: 87.806, 90.518, 99.723. 10.000 koronát: 16.945, 28.784, 71.116. 5000 koronát: 5220, 6862, 22.530, 27.278, 27.764, 37.514, 48.531, 56.759, 66.876, 76.070, 88.631, 106.843. 2000 koronát: 3907, 3896, 4763, 9063, 14.499, 15.334, 16.969, 18.986. 28.877, 32.165, 92.948, 33.490, 84.370, 35.545, 37801, 38.074, 89.781, 41.910, 44.712, 48.052, 51.098, 60.730, 61.670, 61.741, 63.234, 63.690, eíb. (felelősség nélkül). í Vegyen dllaml Jótékonysági sorsjegyet! I !Fci és vélelsccsjeqyek kaphatók ’’ banküúeí )ellineU.é$9sa. ii —■ i. $lafó(ajua,Jömckapji u. 17. — Elsüllyedt egy kínai hajó: 20 halott. Sang­hajból jelenti az United Press: A Jangcsekiang folyó torkolatánál, nem messze a Vusung öböl­től, tegnap elsüllyedt a Kung-ta nevű repülő­gép-anyahajó. A hajó legénységének megmenté­sére útnak indult bárka későn érkezett s a hajó huszfőnyi legénysége a tengerben lelte halálát. xx ön is érzi a tavaszt! Amilyen szép a ter­mészet ébredése, a bimbónyilás, annyira érzi a test a tavaszt, bágyadtságot és fáradtságot ér­zünk ... Kétszeres szolgálatot tesz bágyadtság esetén az Alpa-sósborszesz. Néhány cseppel bedörzsöljük homlokunkat, halántékunkat s rög­tön felfrissülünk! A rendszeres Alpa-bedörzsö- lések pedig elébevágnak a bágyadtságnak. Kér­dezze csak meg orvosát! F\ szépség sikert hoz! fl legnagyobb sikert az egész világon csak a jólápolt nők érik el. R friss, fiatalos külsőnek ellenállhatatlan varázsa van. Ön is elérheti ezt a legdrágább kincset, ha helyesen ápolja bőrét R kozmetika legújabb vívmányai alkalmazásával előállított Nana- krém a törvényesen védett „Erlegin“-t taitalmazza. Ez gyógyítja a borhibákat és az ERLEG1N alkalmazásával e ő- állitott krém használata által igazán kozmetikai hatást lehet elérni, ezért nem pótolhatja egy krém sem a Mana-krémet. A Nana-krém és púder együtt csodákat müvei. Győződjön meg róla személyesen. Betörésekre is szövetkezett volt védenceivel a malackai fogházőr U Letartóztatták egy vasúti raktár kifosztása miatt Pozsony, április 19. (Pozsonyi szerkesz­tőségünktől.) Zálezsnák András volt ma­lackai járásbirósági fogházfelügyelő viselt dolgairól többször beszámoltunk. Zálezsnák az életben alakította a kedélyes börtönőr operettfiguráját, összebarátkozott a foglyok­kal, kártyázott és mulatott velük, éjszakára kiengedte őket egy kis tyúklopásra. Idővel megtelt az ő pohara is és a pozsonyi kerü­leti biróság nemrégiben egy évi börtönre ítélte, de a fellebbezés elintézéséig szabadlábon hagyta. A pozsonyi felsőbíróság a múlt hetekben, mint közöltük, a védő indítványára vissza­RINGLISPIL Irta: Ásguthy Erzsébet Hirtelen kinyik a szemem, mintha elvág­ták volna álmomat. Fölültem az ágyban. A friss hajnali levegővel csengő harangszó kósza foszlányai csapódtak a szobába. Más volt a levegő és más volt a hang is, mint kö­zönségesen. — Lidi néni! — rohantam ki az ajtón. — Lidi néni, ma van a búcsú ! Ugy-e, ma van a búcsú ? —« Jaj, menjen mán be a kisasszonka — hallatszott valahonnan a folyosó árnyékos mélyéről —- még meglátja a méltósága, hogy itt meztelenkedik, osztán egyszeribe vége lesz a búcsúnak. —• De én nem akarok már aludni, öltöz­tessenek fel, hadd mehessek ki — toporzé- koltam s azt hittem, minden perccel vesztek valamit az üdvösségből. —1 Jól van na, küldöm mán a Rozit, csak nyughasson —■ s ezzel visszatuszkolt a szo­bámba. Megálltam a szoba közepén mozdulatla­nul, valami eljövendő csodás boldogságnak az érzetével. Vékony kis ingemen át jól- esően legyezett körül a hajnal hűvössége. Jó lett volna belőle nappalra is gyűjteni. Tikkasztó, bolond meleg volt azon a nyá­ron. Engem hizlalóba küldtek a Tisza mellé, falusi levegőre. Nyeszlett kis városi gyerek voltam. Átlátszó bőrű, lapos mellű, hosszú, sovány lábszárakkal. Csak a szemem égett tágranyiltan, nagy, éhes kíváncsisággal s mindent magamba szerettem volna gyűj­teni, amit láttam. Azon a nyáron kezdtem meglátni a dolgokat. És mindent meg sze­rettem volna érteni. Telegyültem élmény- fcyel, nem győztem felemészteni. Magányos gyerek voltam amúgy is, most meg különö­sen pajtás nélkül álltam a tanyán. így sok mindent magammal tudtam csak megbe­szélni. De a búcsú közös és izgalmas témánk volt Lidi nénivel és az egész személyzettel. Már megérkezésem első napján megkér­dezte : — Aztán meddig marad itt a kisasszon­ka ? Itt lesz-e még István napra ? — Itt leszek. Egész vakációra itt mara­dok. Miért kérdi ? — Na ha itt lesz, akkor jó van. Búcsú lesz minálunk akkor, azér kérdem. Aznap még nem értettem, miért olyan nagyjelentőségű esemény ez a tanyán, de azóta sok mindent megtudtam efelől. Színe­sen, széditőn, vágyakozva belém mesélték, belém festették a képét. Telehimezték a kép­zeletemet a búcsú tarka csodáival, mézes­kalácsszivekkel rakták ki az álmaimat s ezen a sugaras augusztusi reggelen már nekem is épp olyan ünnepet, olyan betelje­sülő álmot jelentett, akárcsak nekik. — Jaj, mert gyönyörű ám az, kisasszon­ka — mesélte Lidi néni —■ mikor gyünnek a népek hosszú sorokba a selem zászlókkal, osztán danolják a szent zsoltárokat, osztán mind leheverednek a templom körül, mer úgy ki vannak melegedve, hogy van olyik is, amék a réklijét is leveti, oszt mind men­nének a kúthó vizet inni, de nem engedi nekiek a pásztoruk, csak ha mind elmond elébb hét Miatyánkot vagy hét Ügyvöz- légyet. — És hol van a búcsú, Lidi néni ? — Hát a faluban lelköm, a templom kö­rül. meg az ártézi kút körül. Ott gyülekezik a nép. Mer messze szomszéd vidékrül is be-1 gyünnek ám. Legének és jányok úgy gyűl­nek ijenkor, mint mézre a légy. — Gyűlnek ? — Gyűlnek bizony. Ijenkor legkivált. — És mért ilyenkor legkivált ? — Mer sátor is van. Mézes sátor. Szivet lehet venni. —- Milyen szivet ? — Hát mézes szivet. Tükörrel meg vers­sel, amit legén ad a jánynak. — Igen. És még mit lehet venni ? —• Hát lehet még mást is. Lovat, huszárt, kardot, meg pólyást. — Pólyást is ? Babát ? — Azt a. Meg hunefutságot. A múltkor a Tallósnénak ikreket dugott a bögyibe a komája, a Túri Szabó. Na. volt is nagy ne­vetés ... De a még mind semmi, mer po­fozógép is van, meg gyors masina ... — Az milyen ? — Hát az ojan, hogy csak bemegy az em­ber egy függöny mögé, oszt kijön, oszt alig­hogy körülsétálja a teret, hát mán ott is lóg a képemása a kalickában ... De van ott még más is, e még nem a legszebb. —- Hát mi a legszebb ? — A ringlispil. — Ringlispil ? — Az a. A csak a gyönyörű. Cifra lovak meg srucc madarak vannak rajta, meg arany hintók. A teteje, akar az égbolt, aranycsillagokkal van telepingálva. Oszt muzsika szól a közepibül... Tavaj meg mán egy autonobil is vót rajta. Mindenik csak abba szeretett vóna ülni a párjával. A Kosa Dani meg a Magyari Jóska össze is verekedtek rajta, hogy melikük üjjön be elsőbb. Monta is a Éliás, hogy kettőt hoz mán ezidén. Egyet a szőkéknek, egyet a barnáknak, mer igen viccös embör ez az Éliás... Nyílt az ajtó. Hozta Rozi a vizet. Barna hajú, nevető arcú szép lány volt a Rozi. Alig lehetett nálam három-négy évvel idősebb, de világok választottak el bennünket egy­mástól. Rövidje fogták a gyerekkorát ott­küldte az ügy iratait a vizsgálóbírónak újabb tanuk kihallgatása végett. Annál na­gyobb meglepetést keltett most, hogy teg­nap délután a csendőrök beszállították az állam- ügyészség fogházába a „kedélyes" fog­házőrt. Az uj véd ellene az. hogy nemcsak enyhí­tette a rábízott foglyok sorsát, de szövetkezett is velük bűncselekmények elkövetésére. A fogházból kiszabadult emberekkel együtt — a gyanujelek sze­rint — részt vett egy vasúti raktár ki­fosztásában. A meglepő vádak tekintetében dr. Udvardy vizsgálóbiró folytatja a vizsgálatot. Megfojtotta és elásta újszülöttjét egy hosuti asszony Pozsony, április 19. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A csendőrség ma ki­sérte be a pozsonyi államügyészség fogházába Türich Mártonná szül. Gyuris Paula, kosuti, 37 éves asszonyt, akit azzal gyanúsítanak, hogy újszülött gyermekét megölte. Türich Márton szegény napszámos, akinek fe­leségén kívül hat gyermekéről kell gondoskodni. Az utolsó két gyermek születésénél azzal gya­núsította meg feleségét, hogy a gyermekek nem tőle valók s megfenyegette az asszonyt, hogy ha még egyszer gyermeket szül, úgy megöli őt Február utolsó napjaiban Türichné ismét gyer­mekágyba került és március 2-án kislánynak adott életet. Újszülött gyermekét térde közé szorította, majd dunnát dobott rá, hogy a csecsemő meg­fulladt Este a halott gyermeket megfürösz- tötte, felöltöztette, majd a kertben elásta. A szomszédoknak feltűnt az asszony testi álla­potának hirtelen változása s erre névtelen levél­ben hívták, föl a csendőrség figyelmét. Az asz- szony rövid vallatás után sírva mondta el a tör­ténteket. A csendőrök a megjelölt helyen meg­találták a kis holttestet. A boncolás megállapí­totta, hogy a gyermek élve jött a világra. Az anyát letartóztatták s az államügyészség fog­házába szállították. A vádlott valószínűleg es­küdtszék elé kerül. hon s már évek óta szolgált a kastélyban s gyűjtötte a garast, ő tetszett nekem leg­jobban a tanyán és nagyon szerettem volna hasonlítani hozzá. Ahogy izgett-mozgott, került-fordult, csattogott a papucsa, az mind utánzásra ingerelt. Délután is, mikor a rekkenő hőségben végre elindultunk a falu felé. olyan volt vi­rágos szoknyájában, mint egy frissen vasalt nagy tarka lepke. Mondta is Lidi néni: — Hallod-e Rozi, de megtetted keményí­tővel a szoknyád ! Úgy áll, akar a kard. Hogy ül majd melléd a legén a ringlisplin ? — Ne üljön, ha nem fér — biggyesztett Rozi. — No tán meg se köszönnéd, ha meghin- táztatna valamék ? —- Dehogyis köszönném, mit köszönnyek rajta ? Köll is nekem a legén ! Ajaj, fel is ut, le is ut, nem köll nékem egy se — nyel­velt Rozi szaporán s csak annál hegyeseb­ben lépkedett. Piros szallag lángolt a hajában, piros pi­pacs tüzelt az ut szélén és piros lángok reszkettek a mozdulatlan forróságban. Rozi felpattantott a réklijén két gombot s a fe­szülő burokból úgy ugrott ki barna nyaka, mint feslő héjjából a fényes gesztenye. Por, lárma, piszok, sátrak, tarkaságok, párás testek izzó tömegén át sodort előre a kíváncsiság fáradhatatlan hulláma, mig egyszerre csak ott álltam a ringlispil előtt. Fulladozva meredtem rá. S a következő percben már fenn is ültem az egyik hintó bársony pamlagán. Most megszólal a muzsika és elindították a gépet. Eleinte csak gyengén forgott. Lassan vál­takoztak körülötte a nevető arcok és mézes sátrak. Maga a ringlispil is olyan volt most, mint egy nagy eleven mézeskalács-sátor, teletömve hintalovakkal és tarka babákkal. De amint forgott-forgott, nagy. bomlott szirmú virág lett belőle, amelyik egyre job­ban nyílik, hasad, cikkáznak a szirmai, só­hajok, visítások szakadnak belőle, egyre

Next

/
Oldalképek
Tartalom