Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-14 / 89. (3641.) szám

1935 április 14, vasárnap 3 Elhatározták a középeurópai konferencia összehívását Stresa, április 13. A csehszlovák távirati iro- da jelenti; A konferencia szombaton Ausztria, Magyarország és Bulgária fölfegyverzésével foglalkozott. Az általános vélemény szerint az érdekelt hatalmakra bízzák, hogy ebben a kér­désben közvetlen tárgyalásokat folytassanak a nagyhatalmakkal. A Béccsel szemben követett német politika miatt a hatalmak Ausztria fel­fegyverzését külön problémaként kezelik. Az olasz, angol és francia delegátusok ma a középeurópai konferencia összehívásával is fog­lalkoztak. E konferenciát valószínűleg Rómában tartják meg. A békeszerződések revíziójának ki­vételével valamennyi középeurópai kérdéssel foglalkozni fog. összehívására csak Laval Moszkvából való visszatérése után kerülhet sor. A konferencia Olaszország, Franciaország, Né­metország, a kisantant, Magyarország, Ausztria és Lengyelország venne részt. Megfigyelőként esetileg Anglia és Svájc is megjelenne a tanács­kozásokon. „Lefegyverzési konferencia" helyeit „biztonsági konferencia" A konferenciához közelálló körök valószínű­nek veszik, hogy a német külpolitikában történt tegnapi változás szükségessé fogja tenni az uj konferencia összehívását, amelyen a három Stre- sában tartózkodó hatalmon kívül Németország, Oroszország és Lengyelország is részt venne. Mint jelentettük, ezt a konferenciát valószínűleg Londonban tartanák meg. Napirendjén elsősor­ban a keleti államok támadást kizáró szerződése szerepelne, továbbá Németország genfi vissza­térésének problémája. Mussolini terve állítólag az, hogy a folyó ügyek sikeres megoldása után a lefegyverzési konferencia is folytassa munká­ját, de e nagy és hosszantartó tanácskozásnak a neve ne legyen többé „lefegyverzési konferen­cia", mert ez a fogalom kompromittálva van, hanem kereszteljék át ,általános biztonsági kon­ferenciának". A tárgyalások központját Géniből átvinnék Londonba. A szombaton délután Berlinből érkezett Jelen­I tések szerint Berlinben feszülten várják a „kö­zépeurópai be-nem-avatkozás" fogalmának de- I finicióját. Mint ismeretes, ezt a meghatározást Berlin kérte Rómától, mert német vélemény sze­rint lehetetlen be nem avatkozást kérni a biro­dalomtól ugyanakkor, amikor Olaszország mind­untalan és állandóan beavatkozik az osztrák bel- ügyekbe. A holnap vagy holnapután Berlinbe érkező olasz definíciótól függ, vájjon Németor­szág beleegyezik-e a középeurópai konferencia megtartásába, vagy sem. Csendes német-angol tárgyalások Stresaban általános feltűnést keltett, hogy An­glia a Lago Maggiore szigetén ülésező három­hatalmi konferenciával egyidejűleg folytatta ber­lini tanácskozásait. Csak ezeknek az angol—né­met tanácskozásoknak volt köszönhető, hogy Sir j Simon Newton berlini angol ügyvivő révén az utolsó pillanatban el tudta érni, hogy a birodalom lényegesen megenyhitse eddigi fölfogását. A né­met külpolitika meglepő fordulatát a Havas-ügy­nökség munkatársa szerint a következőképpen sikerült elérni: Newton berlini angol ügyvivő pénteken délelőtt megjelent Neurath birodalmi külügyminiszternél és rámutatva a stresai tárgyalásokra, azt kér­dezte, hogy milyen álláspontot foglal el Német­ország, ha a többi nagyhatalom Németország ki­hagyásával megköti a keleti paktumot? Neurath gondolkozási időt kért, mielőtt válaszát megadja. A német külügyminiszter azonnal Hitlerhez ment, újból megtárgyalta vele a sdtttt Álláspontot, majd megadta a kedvező választ az angol ügyvivő^ nek, aki táviratilag azonnal értesitette Sir Simont az eredményről. Hir szerint Németország régen készült arra, hogy az utolsó pillanatban megadja beleegyezését a keleti kaptum meg nem támadási szerződés megkötéséhez. Amikor Franciaország és Szovjetoroszország április 9-én szövetséget kötött, valószínűleg már tudta, hogy a megoldás ez lesz. Anglia kezdettől fogva a közvetítő sze- l repet játszotta Németország és a hatalmak között és Stresaban is ugyanazt tette. Kizárólag Anglia közbelépésének köszönhető, hogy sikerült megta­lálni a megoldó formulát. 1 nagyhatalmak beleegyeznek Magyarország, Ausztria és Bulgária fegyverkezésének bizonyos fokú felemelésébe Stresa, április 13. A Havas-ügynökség mun­katársa úgy értesül, hogy a dunai paktumban érdekelt államok konferenciáját május 20-ra hívják össze. A konferenciára Ausztriát, Német­országot, Csehszlovákiát, Jugoszláviát, Francia- országot, Lengyelországot, Romániát, Magyar- országot és Olaszországot hívják meg. Beavatott körök szerint végérvényes döntés még nem történt az uj középeurópai konferencia ügyében, de több, mint valószínű, hogy annak színhelye Róma lesz. A konferencia főproblémá­ja Ausztria függetlenségének garantálása. Nagy- británnia, Franciaország és Olaszország nem tű­ri, hogy Ausztria belügyeibe bármilyen állam be­avatkozzék* A három nagyhatalom ma délután Stresaban megegyezett abban, hogy beleegyezik Ausztria, Magyarország és Bulgária fegyverke­zésének bizonyos fokú fölemelésébe. A konfe­rencia . szombat délelőtti ülésén Mussolini hosz- szabb expozét mondott Ausztria, Bulgária és Magyarország fegyverkezéséről. Benes Genfben Hendersonnal tárgya’ Genf, április 13. Benes külügyminiszter szom­baton délben Kucera követségi tanácsos társa­ságában Genfbe érkezett. Megérkezése után azonnal megbeszélést folytatott Hendersonnal* a lefegyverzési konferencia elnökével. Varsó, április 13. Beck külügyminiszter ma Genfbe utazott. A ráró kommüniké Stresa, április 13. A szombat délelőtti ülé­sen Mussolini hangsúlyozta, hogy Németország fegyverkezésére való tekintettel helyes volna a középeurópai államokat, főleg Ausztriát, szin­tén felfegyverezni. A brit delegátus rokon- szenvvel fogadta az olasz tervet. Laval rámu­tatott arra a nyugtalanságra, amelyet Ausztria, Magyarország és Bulgária felfegyverzése a kis­antant államokban kelthetne. Azt javasolta, hogy a döntés előtt kérjék ki az érdekelt ha­talmak véleményét. A konferencia ezután a memeli kérdéssel foglalkozott. A zárókonimü- nikében meg fogják említeni, hogy a konferen­cia foglalkozott a február 3-án Londonban el­határozott légügyi szerződés kérdésével, Ausz­tria, Magyarország és Bulgária fegyverkezé­sével és javasolta, hogy ezekben a kérdésekben folytatódjanak a diplomáciai tárgyalások. A szombat délutáni tárgyalások tizenhat órakor kezdődtek. A zárókommünikét va­sárnap délelőtt szövegezik meg. Érdekes fordulat a magyar belpolitikában Gömbös és Bethlen kibékül A két államférfi nyilatkozata Az Est ünnepi számiban » Gömbös Bsgmalu meg­oldást vár az európai konferenciáktól - BelhSen a francia német versengésről nyilatkozik Budapest, április 13. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Az Est ma ün­nepli fennállásának negyedszázados évfor­dulóját. A lap ez alkalommal kilencvenhat oldalnyi terjedelemben jelent meg rendkívül értékes tartalommal. A lap e jubileumi számában Gömbös Gyula miniszterelnök, valamint gróf Beth­len István volt miniszterelnök is hosszabb nyilatkozattal szerepel. A magyar kormány négyéves terve Gömbös Gyula miniszterelnök a Magyar- országot érdeklő bel- és külpolitikai kérdé­sekről nyilatkozik. A belpolitikát illetőleg hangsúlyozza a magyar miniszterelnök, hogy a nemzeti munkaterv révén Magyaror­szág hosszú időre szóló programot ka­pott. Akik attól tartottak —> úgymond — hogy a külföldön fennálló politikai erők viaskodásai átterjednek Magyarországra is, azok nyugodjanak meg, mert ez nem fog bekövetkezni. A cifra jelszavak megbuktak, s a magyar nép, megérezvén az idők sürgető parancsát, a választások során megadta a választ. — Nagy változásokat nem várok, — folytatja tovább a miniszterelnök, — a kor­mánypárt győzelme hatalmas stabilitást és lehetőséget ad a nyugodt kormányzásra. Merem remélni, hogy a parlamenti helyzet is nyugodt légkörben fog kialakulni. Külön­ben készen van a kormány négyéves terve. A reszortminiszterek munkatervének két alapelve van: az élet által diktált szükség­letek megoldása és a hosszabb időre szóló előrelátó politikának a munkaprogramja. Gazdaság és szociális javasig olt — Többször hangoztattam már, hogy a gazdasági és szociális célokat szolgáló ja­vaslatokat akarom elsősorban elővenni. Sorban jönnek a földbirtokpoliíikai ja­vaslatok, a telepítés, a hiíbizományi re­Külpolitikai vonatkozásban a miniszterelnök többek között ezeket mondja: — Magyarország azt reméli, hogy a stresai konferencia nagyvonalú megoldásokat fog ta­lálni az igazság és az egyenjogúság jegyében. Egy biztos: az olyan megoldások, amelyek is­mét egyoldalú hatalmi érdekeket szolgálnak, il­letve stabilizálják a békeszerződések által te­remtett helyzetet, nem fognak célhoz vezetni. Mindenesetre olyan időket élünk, amikor külpo­litikai vonatkozásokban legfőbb feladat: figyelni és várni, nem pedig beszélni. Nyilatkozata végén az ártalmas sajtó meg- rendszabályozásáról szól, majd ezzel fejezi be nyilatkozatát a miniszterelnök a Bethlennel szemben való mostani polémiákra célozva; Egy hid megépítése sokkal többet jelent a nemzet szempontjából, mint két államférfiunak egymás­sal való viszálya. Bethlen a magyar erők összefogását sürgeti Gróf Bethlen István volt miniszterelnök főleg külpolitikai vonatkozású nyilatkozattal szerepel Az Est jubileumi számában. Gróf Bethlen István, l form s a tagosítás nagy problémájának megoldása, az egyke leküzdésére szolgáló javaslatok, amelyek mind szociális tarta­lommal telítve kerülnek a Ház elé, éppen úgy, mint a nemzetnevelés nagy céljait szolgáló törvényjavaslatok. Az úgyneve­zett alkotmányjogi kérdések tárgyalására most nem tartom alkalmasnak az időt. A kormányzat eddigi irányzatában semmi­féle eltolódás nem várható. a háború utáni európai erőeltolódásokkal fog­lalkozva, megállapítja, hogy az utolsó huszonöt esztendő egyik döntő tör­ténelmi produktuma az, hogy Franciaország lett a leghatalmasabb kontinentális állam. Hogy megmarad-e annak, az kérdés. Német­ország kettős felszabadulása: először felszaba­dulása a reparációs terhek alól, most pedig a fegyverkezési egyenlőtlenség alól, kérdésessé teszi azt a kizárólagos hatalmat, amelyet Franciaország a kontinensen a háború után jelentett. A következő évek sorsa ezek után tehát azon múlik, hogy a hatalmi kiegyensú­lyozottságot fegyveres összeütközés fogja-e eldönteni, vagy pedig Európa el tudja érni diplomáciai munka révén. Hogy Európa uj el­rendezésében milyen szerep jut Magyarország­nak, ez attól függ — mondotta Bethlen —, képesek vagyunk-e megmaradt erőinket ősz- ' szefogva, azt annak érdekében latba vetni, hogy Magyarország a kialakuló uj Európában földrajzi helyzetének megfelelő s erkölcsi és kulturális kvalitásaihoz mért szerepéhez jus­son, amelyet egy évezreden át betöltött. Félre kell tenni a belső viszálykodást, felül kell emelkedni a magyar nemzetnek azokon a hi­Mit vár Magyarország Sírásától vatásához viszonyítva igazán kicsinyes szem­pontokon, amelyek ma közéletünk fölött újra erőt venni látszanak. Kibékül a két magyar államférfi? Politikai körökben igen nagy feltűnést váltott ki Gömbös és Bethlen nyilatkozatainak különö­sen az a passzusa, amelyben mindketten a ket­tejük közötti béke fontosságára céloznak. Ez a szándék politikai körökben jó hatást tett és ezek után remélik, hogy a kibékülés rövidesen meg is fog történni. Kormánypárti beavatott körökben úgy tud­ják, hogy a nemzeti egység pártjának első érte­kezletén, amely még az uj képviselőház első ösz- szeülése előtt történik meg. Gömbös Gyula mi- nisztereelnök nagy beszédet fog mondani, mely­ben az uj országgyűlés feladataival, valamint az ország bel- és külpolitikai helyzetével kíván fog­lalkozni. Eckhardt Sfresáré! beszéli Miskolcon Miskolc, április 13. Miskolcon, mint- ismere­tes. a nemzeti egység pártja és a független kis­gazdapárt keresztény nemzeti front néven együttesen indult a választási küzdelembe és Eckhardt Tibort választották meg képviselő­nek. A miskolci választási szervezet vezetősége ma Eckhardt Tibor tiszteletére szükebbkörü ebédet adott. Eckhardt az őt köszöntő üdvözlő beszédre hosszabban válaszolt és néhány nagy feltűnést, keltő kijelentést tett. Eckhardt beszéde során foglalkozott a stre­sai konferenciával is és jelentette, hogy min­dazok, a kérdések, amelyeket Stresában tár­gyalnak, súrolják a magyar külpolitika nagy problémáinak megoldását is. Területi kérdések ugyan nem kerülnek sorra, de a fegyverkezési egyenlőség és a nemzetek egyenjogúságának elismerése elvileg — úgymond — minden más­nál többet jelent. A fegyverkezési egyenlőség nemcsak katonai kérdés, hanem politikai is, mert hiszen a diplomaták is hadosztályokban gondolkoznak. A belpolitikai kérdésekkel kapcsolatban Eckhardt a diktatúra ellen szólt, mert — mint mondotta — minden diktatúrában lehetséges, hogy huszonnégy óra alatt az egyik diktatúra helyébe Kun Béla rendszere jön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom